Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-25 / 224. szám
Kedves Olvasó! A minap egy üzletben szép piros almát nézegettem, nem ütődött-e, bar- nult-e valahol, érdemes-e rá, hogy a kosaramba tegyem. Forgattam-forgat- tam, egyszer csak egy apró sárgás-zöld hemyócskára lettem figyelmes, „aki” békésen körbe-körbe araszol- gatott a gömbön, keresve az alkalmas helyet, ahol „fogát” a ropogós héjba vájva berágja magát a belsejébe.- Milyen jó dolga van! - gondoltam - koszt, kvártély egyszerre letudva. Mint az embervilág meséiben: kolbászból kerítés és mézeskalács házikó. No, de a valóság? ... Megszületve szüléink húznak tetőt a fejünk fölé, - kinek-kinek szerencséje szerint, hova pottyan- totta a gólya - tetőteres ötszobás összkomfortba, vagy épp lavórhasználatú albérletbe. A baj csak az, hogy ezzel együtt nagy valószínűség szerint már minden eleve elrendeltetett. A két egyformán teli tüdővel harsogó újszülött nem egyforma esélyekkel indul a nagyvilágba. Amelyik szülőpár a gyermekáldás idején már saját otthonnal büszkélkedhet, (nem is akármilyennel) csak a megélhetés gondjával kell megbirkóznia, (ez sem akármi) de aki a mások által bérbe adott melléképületben tengődik, még azért is hajtania kell, hogy valamikor a magáéban élhessen. Jobban elhasználódik fizikai ereje, ideg- rendszere, vajon mennyit tud önmagából juttatni a kis nebulónak, aki az ő viselkedésmintája alapján alakul felnőtt férfivá és nővé? És mennyit tud juttatni anyagiakban, hogy a csemete állja a sarat a társadalmi munkamegosztás kedvelt státuszaiért folyó versenyben. Jut-e pénz elit iskolára, külön- nyelvoktatásra, könyvekre, folyóiratokra, külföldi tanulmányutakra? Költői a kérdés, önmagában hordozza a választ: nem. S az egészben talán az a legszomorúbb, hogy ez így megy generációról generációra, mert a súlyosbodó megélhetési nehézségekkel párhuzamosan egyre átjár- hatatlanabb az út a társadalom különböző rétegei között. Hovatovább oda jutunk, hogy a birtokolt tárgyak mennyisége és minősége határozza meg a birtokos értékét. A dolgok lassan már nemcsak státuszszimbólumként hatnak, hanem adott esetben stigmaként. A milliós értékű nyugati kocsi - státuszszimbólum, a lerobbant Skoda - stigma. Egy ház a Tabánban büszkélkedni való, egy másfél szobás tizedik emeleti a sokezres lakótelepen, jó ha van, na, de hogy áradozni róla... Mennyivel egyszerűbb a helyzete ennek az apró soklábúnak - bámulom az alma leendő lakóját. Itt nincs fontossága Fortuna-asszony- ságnak, ki hova születik. A gyümölcs az gyümölcs, a kukac az kukac ... Ámbátor lehet, hogy manapság már ez sem ilyen egyértelmű. Mert ugyebár van bioalma és nem bioalma ... Szabálytalan portré Élettel teli életet- Az emberek többsége azt hiszi, hogy védőbúra alatt él - mondja a nyílt tekintetű tizenéves hallgatóságnak Grandpierre Attila, ezúttal mint költő-filozófus. - E burok lényege, hogy semmi az égvilágon ne törhessen át rajta. így biztonságos. Alatta pislákol valami élet-láng. Pedig akkor élne az ember igazán, ha ezt a burkot áttörnék. Ez viszont bizonyos kockázattal járna. Úgyhogy mégis csak az a legjobb, ha maradunk a védőernyő mögött. Olyasmi ez, mintha egy társadalom vagy az egyén sodródó jégtáblára állna, és azt mondaná: élem az életem, ez a világ. Közben saját életünk erre pont merőleges. Grandpierre Attila nemrég a szolnoki Ifjúsági Iroda vendége volt. A fiatalok leginkább mint a Vágtázó Halottkémek (VHK) együttes énekesét, zeneszerzőjét és szövegíróját ismerik, az univerzum iránt érdeklődők mint a fizikai tudományok kandidátusát - csillagászt; A harmadik szem című folyóirat egyik szerzőjét. A moziba járók A kutya éji dala és a Noé Delta filmekben láthatták. A lexikon hozzáteszi még, hobbija a filozófia és a költészet. Negyvenkétévesen az utcán fiatalembernek szólítanák. Sokan ismerik itthon, de a VHK együttest Németországban többen kedvelik mint idehaza. Apropó: haza, őshaza, sámánizmus. Mindenki másképp értelmezi a sámánisztíkus (nem sátánisztikus!) kultúrát. Van aki zenei elemeiért, a történetért kutatja, a jelenbe ívelő múltat keres a csillagösvényen. Grandpi- erre Attilának egy másik, mögöttes kérdés a lényeges. - A sámánzene energiája erős, áthatja az embert - jegyzi meg. - Gondolom, egy magasabb tudatállapothoz vezet. Minél nehezebb helyzetben vagyunk, annál nagyobb szükségünk lehet egy teljesebb, kozmikusabb tudatra. Néhány zenésztársam dalaiban vannak figyelemreméltó részek. Zenéjüknek lehet valamilyen köze az ősmagyarsághoz. Engem azonban az ősmagyarságnak egy másik megnyilvánulása érdekel. Az, amelyik felfokozottabb, élettelibb állapotot jelent. Nemrég tartották a második nemzetközi sámánkonferenciát, amelyen előadást tartott. Az együttes dalainak alapanyaga magnetofonszalagon rögzített, a múltból áthagyományozódott eredeti sámánzene. Megtudom, jó ideje működik egy nemzetközi kutatóintézet is.- A kozmikus erőre sokan hivatkoznak. Segítségével állítólag gyógyítani lehet.- A két dolog, az enyém és az említetteké között csak felszínes hasonlóság van. Tőlem távol áll az ilyesmi. Van egy-két olyan megnyilvánulás, amire azt mondom: érdekes. Azokat a zeneszámokat, melyeket az együttessel játszanak, nem a vasárnapi ebéd idején, de még tánczenei válogatásokban sem mutatják be, a dalszövegeket, a verseket nem a reggelivel, újságból ismerik meg. Azt mondják, elvontak. Bizonyos nézeteik elütnek az átlagostól. De mennyire lehet fontos a másik, pontosabban a többség eltérő véleménye? - Sok rossz társadalom azért épülhetett fel, mert az emberekkel sikerült sok hülyeséget elfogadtatni - lép merészen a társadalomtudományok területére. Mint jellegzetes szaggatott beszédstílusában megjegyzi, az ő elképzelései akkor élnek, ha sokan rájönnek: érdemes elgondolkodni rajtuk. Az utóbbi évek kutatómunkájának azon eredményein érdemes elgondolkodni, miszerint a Nap belső magja kapcsolatban áll a Föld, a Jupiter, a Vénusz magjával - próbál a lehető legjobban egyszerűsíteni. - A többiével is de elsősorban ezzel a hároméval. Ezek az égitestek jelentős szerepet játszanak abban, hogy a napon mikor vannak napkitörések. Ez is egy kozmikus életjelenség. Az elméleti biológia segítségével meghatározta az élet alapkritériumait. - Úgy gondolom, hogy ezek alapján a világegyetem egy élő rendszer. Azzal foglalkozom most, hogy kiderüljön, milyen életjelenségei vannak. Sokszor ésszerűtlenül valamilyen tevékenységünkért, fantazmagóriánkért, nem utolsósorban az anyagi javakért é- lünk. Olykor azonosítjuk magunkat velük. A csillagászat, a zene, a költészet van Önért, vagy fordítva.- Mindig olyan külső kényszereket kerestem, melyek közel álltak belső kényszereimhez. Nekem kapóra jön, hogy csillagászattal foglalkozhatok. Ha nem ezt csinálnám, akkor is ezzel foglalkoznék. Ugyanígy vagyok a VHK-val, a filozófiával, a költészettel. Mindegyiket csak azért művelem, mert nekem éppen kedvem tartja. Szurmay Z. Orvosszemmel E címmel a továbbiakban hétről hétre találkozik majd a kedves olvasó. Rovatunk vezetője dr. Mosonyi Attila orvos-genetikus, aki dr. Czeizler Endre tanár úr vezetésével sajátította el a szükséges ismereteket, s kezdte meg megyénkben másodmagával a genetikai tanácsadást, ami egyre népszerűbb a „trónörököst” váróknál. Úgy gondoljuk, hogy az a szakember, aki a tudományágak közül jövőnk szempontjából talán az egyik legfontosabbal foglál- kozik, sajátos látásmóddal rendelkezik mind hétköznapjaink egyszerű eseményeiről, mind akár az egész társadalmat érintő történésekről. Érdemes hát odafigyelni véleményére, esetleg kikérni tanácsait egy-egy élethelyzetben, hiszen ahogy ő mondja: „Az orvos tevékenységének túlnyomó többsége a betegségek gyógyításában áll. Pedig igen fontos, hogy megelőzzük a bajok kialakulását.” Kérjük tehát, forduljanak hozzá bizalommal minden egészségüket, életmódjukat érintő kérdésben, fogadják jó szívvel a rovatot, mert hitünk szerint sok hasznos információt nyújt majd, érdekességekről beszámol. Hajdúnánás határában leltünk erre az italmérésre, amely ugyanazt a címet viseli, mint rovatunk, ugyanazzal a betűtípussal. Ebből is kitűnik, hogy gondűzéssel nemcsak a megyében foglalkoznak. (Fotó: B. G.) Jogi jo-jó Az október 4-i Gondűzőben Klára, Antal és kisfiúk történetével ismertettük meg olvasóinkat. Klára és Antal válásuk után nézeteltérés nélkül megegyeztek a láthatás kérdésében. Mivel Sanyika édesanyjánál maradt, Antal kéthetente a hétvégeket töltötte kisfiával. Fél éve azonban Klára megismerkedett egy német férfival, akivel házasságra kíván lépni, és Sanyikét is szeretné magával vinni új otthonába, Németországba. Kérdésünk az volt, vajon megteheti-e ezt Klára, Antal beleegyezése nélkül? Mindhárom hozzászóló olvasónk szerint (Olecz Imréné, Karsainé Sziráki Beatrix, Kovács Lajos) az édesanyának meg kell kérnie az édesapa engedélyét, s amennyiben ezt nem kapná meg, ,Jobban teszi, ha lemond a házasságról” - mondja Karsainé Sziráki Beatrix, illetve „ügyükben a bíróságnak kell döntenie.” - vélekedik Olecz Imréné. Kérem, figyeljenek, mi jogászunk véleménye szerint a törvényes megoldás! Sanyika édesanyjával együtt külföldre - hatóságok megkerülése nélkül - akkor utazhat ki, ha édesanyja édesapjával együtt ebben a kérdésben békésen meg tud egyezni. Amennyiben az apa és anya között személyes megbeszélés alapján nem jön létre egyezség, úgy a feleknek Sanyika kérdésében a gyámhatósághoz kell fordulni. Amennyiben a gyámhatóság határozata vagy az apa, vagy az anya érdekeinek nem felel meg, a gyámhatósági határozat ellen az a fél, aki a határozatot sérelmesnek tartja, keresettel fordulhatja bírósághoz. Általános gyakorlatnak inkább a következő felelne meg: abban az esetben, ha a bíróság megnyugtatónak találja a gyermek más országban történő további neveltetését, úgy ítéletével nem akadályozza meg a gyermek külföldi tartózkodását. Nyilvánvalóan ebben az esetben a korábban szabályozott kapcsolattartást módosítani kell és a bíróság olyan megoldást kell, hogy alkalmazzon, mely szerint az apa egy időszakban hosszabb időtartamban láthassa - esetünkben - Sanyikát. Dr. Mosonyi Csaba Hihetetlen történet Európa, ó! A nemzetközi gyorsvonat Malmőből indult. Berlin, Pozsony után Budapest Keleti pályaudvar volt a végcélja. Az utazás csendesnek, kellemesnek ígérkezett. Az utasok többnyire külföldi állampolgárok voltak, svédek, németek, csehek. A probléma Magyarországon kezdődött. Amikor fölszállt a vonatra a magyar kalauz és kérte a jegyeket. Kiderült, hogy az egyik hálókocsiban utazó háromtagú svéd társaság jegyével akadt némi gond. Rá kellett volna fizetni, illetve pótjegyet venni. Mindkét fél próbálta magát megértetni a másikkal, de kevés sikerrel. A kalauz mondta a magáét, hogy ez a jegy rövi- debb útra szól, mint amit igénybe vettek - a svédek pedig azt hajtogatták, hogy ők már megvették a menetjegyet, nem fizetnek. A kalauz egyre indulatosabb lett. Előszedte összes német nyelvtudását (a svédek ugyanis beszéltek németül), no meg egy térképet és rajzolt, és mutogatott, és magyarázott. A svédek is egyre ingerültebbek lettek. Végül kitessékelték a kalauzt, és magukra zárták a fülke ajtaját. A szomszéd fülkében utazó nő ekkor közbeavatkozott. Hallotta korábban, hogy a svédek beszélnek németül. Mivel ő is tudott tárgyalni ezen a nyelven, megkérdezte tőlük: Milyen problémájuk van? Ekkorra újra előkerült a kalauz. Leültek a fülkében öten. Négy mérges férfi meg egy fiatal nő. Mindannyian a nőre zúdították panaszukat. A kalauz magyarul, a svédek németül. A nő fordított. Mi a gond? A svéd pénztáros Szobon keresztüli határátlépéssel adta a menetjegyet, a vonat pedig Rajkán keresztül jött. Ez utóbbi hosz- szabb útvonal, és a különböze- tet a svéd utasoknak meg kellene fizetni. A svédek nem értették. A helyjegyük erre a vonatra szólt, ám a menetjegyük nem erre a vonatra ... Végül megnyugodtak, és kifizették az ötvenöt márka büntetés- és jegypénzt. A kalauz nem haragszik Önökre - fordította a ,nő, - nem a zsebbe teszi el a pénzt, hanem jegyet ad érte. A svédek kijelentették, hogy ők sem haragszanak, végül is hibázhat a svéd kassza is. A helyzet megoldódott. A nő befejezte a „tolmácsolást” és elgondolkodott. Európában vagyunk. A kalauz nem tudja megértetni magát a külföldi utassal, a Nyugatról jött utas eltorlaszolja az ajtót, mert azt hiszi, hogy Keleten mindenki ki akarja „rabolni”. Az egész ügyben mindössze egyetlen vigasza akadt: hogy ezúttal a nagyobb hibát nem Magyarországon követték el, hanem a svéd pénztárban. Az öröme azonban nem sokáig tartott. Néhány perccel később újabb tolmácsolásra hívták. A másik vagonban egy cseh utasnak akadt szóról szóra ugyanez a problémája. Az ő helyjegye is erre az expresszre szólt, ám a menetjegyét szobi határátlépéssel állították ki. Szétfoszlott minden illúziója. Mert ha Svédországban és Csehországban ugyanolyan rosszul állítják ki ugyanazt a menetjegyet, akkor nyilván téves információt kaptak Magya- roszágról. Még szerencse - gondolta,- hogy Európában élünk ...-pé-
