Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-25 / 224. szám

Kedves Olvasó! A minap egy üzletben szép piros almát nézeget­tem, nem ütődött-e, bar- nult-e valahol, érdemes-e rá, hogy a kosaramba te­gyem. Forgattam-forgat- tam, egyszer csak egy apró sárgás-zöld hemyócskára lettem figyelmes, „aki” bé­késen körbe-körbe araszol- gatott a gömbön, keresve az alkalmas helyet, ahol „fo­gát” a ropogós héjba vájva berágja magát a belsejébe.- Milyen jó dolga van! - gondoltam - koszt, kvártély egyszerre letudva. Mint az embervilág meséiben: kol­bászból kerítés és mézeska­lács házikó. No, de a való­ság? ... Megszületve szülé­ink húznak tetőt a fejünk fölé, - kinek-kinek szeren­cséje szerint, hova pottyan- totta a gólya - tetőteres öt­szobás összkomfortba, vagy épp lavórhasználatú albér­letbe. A baj csak az, hogy ezzel együtt nagy valószí­nűség szerint már minden eleve elrendeltetett. A két egyformán teli tüdővel har­sogó újszülött nem egy­forma esélyekkel indul a nagyvilágba. Amelyik szü­lőpár a gyermekáldás idején már saját otthonnal büsz­kélkedhet, (nem is akármi­lyennel) csak a megélhetés gondjával kell megbirkóz­nia, (ez sem akármi) de aki a mások által bérbe adott melléképületben tengődik, még azért is hajtania kell, hogy valamikor a magáéban élhessen. Jobban elhaszná­lódik fizikai ereje, ideg- rendszere, vajon mennyit tud önmagából juttatni a kis nebulónak, aki az ő viselke­désmintája alapján alakul felnőtt férfivá és nővé? És mennyit tud juttatni anyagi­akban, hogy a csemete állja a sarat a társadalmi mun­kamegosztás kedvelt státu­szaiért folyó versenyben. Jut-e pénz elit iskolára, kü­lön- nyelvoktatásra, köny­vekre, folyóiratokra, kül­földi tanulmányutakra? Költői a kérdés, önmagában hordozza a választ: nem. S az egészben talán az a leg­szomorúbb, hogy ez így megy generációról generá­cióra, mert a súlyosbodó megélhetési nehézségekkel párhuzamosan egyre átjár- hatatlanabb az út a társada­lom különböző rétegei kö­zött. Hovatovább oda jutunk, hogy a birtokolt tárgyak mennyisége és minősége határozza meg a birtokos ér­tékét. A dolgok lassan már nemcsak státuszszimbó­lumként hatnak, hanem adott esetben stigmaként. A milliós értékű nyugati kocsi - státuszszimbólum, a le­robbant Skoda - stigma. Egy ház a Tabánban büsz­kélkedni való, egy másfél szobás tizedik emeleti a so­kezres lakótelepen, jó ha van, na, de hogy áradozni róla... Mennyivel egyszerűbb a helyzete ennek az apró sok­lábúnak - bámulom az alma leendő lakóját. Itt nincs fon­tossága Fortuna-asszony- ságnak, ki hova születik. A gyümölcs az gyümölcs, a kukac az kukac ... Ámbá­tor lehet, hogy manapság már ez sem ilyen egyér­telmű. Mert ugyebár van bioalma és nem bioalma ... Szabálytalan portré Élettel teli életet- Az emberek többsége azt hiszi, hogy védőbúra alatt él - mondja a nyílt tekintetű tizenéves hallgatóságnak Grandpierre Attila, ezúttal mint költő-filozófus. - E burok lényege, hogy semmi az égvilágon ne törhessen át rajta. így biztonságos. Alatta pislákol valami élet-láng. Pedig akkor élne az ember iga­zán, ha ezt a burkot áttörnék. Ez viszont bizonyos kockázattal járna. Úgyhogy mégis csak az a legjobb, ha maradunk a védő­ernyő mögött. Olyasmi ez, mintha egy társadalom vagy az egyén sodródó jégtáblára állna, és azt mondaná: élem az életem, ez a világ. Közben saját életünk erre pont merőleges. Grandpierre Attila nemrég a szolnoki Ifjúsági Iroda vendége volt. A fiatalok leginkább mint a Vágtázó Halottkémek (VHK) együttes énekesét, zeneszerző­jét és szövegíróját ismerik, az univerzum iránt érdeklődők mint a fizikai tudományok kan­didátusát - csillagászt; A har­madik szem című folyóirat egyik szerzőjét. A moziba járók A kutya éji dala és a Noé Delta filmekben láthatták. A lexikon hozzáteszi még, hobbija a filo­zófia és a költészet. Negyvenkétévesen az utcán fiatalembernek szólítanák. So­kan ismerik itthon, de a VHK együttest Németországban töb­ben kedvelik mint idehaza. Apropó: haza, őshaza, sámá­nizmus. Mindenki másképp ér­telmezi a sámánisztíkus (nem sátánisztikus!) kultúrát. Van aki zenei elemeiért, a történetért ku­tatja, a jelenbe ívelő múltat ke­res a csillagösvényen. Grandpi- erre Attilának egy másik, mö­göttes kérdés a lényeges. - A sámánzene energiája erős, át­hatja az embert - jegyzi meg. - Gondolom, egy magasabb tu­datállapothoz vezet. Minél ne­hezebb helyzetben vagyunk, annál nagyobb szükségünk le­het egy teljesebb, kozmikusabb tudatra. Néhány zenésztársam dalaiban vannak figyelemre­méltó részek. Zenéjüknek lehet valamilyen köze az ősmagyar­sághoz. Engem azonban az ős­magyarságnak egy másik meg­nyilvánulása érdekel. Az, ame­lyik felfokozottabb, élettelibb állapotot jelent. Nemrég tartották a második nemzetközi sámánkonferenciát, amelyen előadást tartott. Az együttes dalainak alapanyaga magnetofonszalagon rögzített, a múltból áthagyományozódott eredeti sámánzene. Megtudom, jó ideje működik egy nemzet­közi kutatóintézet is.- A kozmikus erőre sokan hi­vatkoznak. Segítségével állító­lag gyógyítani lehet.- A két dolog, az enyém és az említetteké között csak felszí­nes hasonlóság van. Tőlem tá­vol áll az ilyesmi. Van egy-két olyan megnyilvánulás, amire azt mondom: érdekes. Azokat a zeneszámokat, me­lyeket az együttessel játszanak, nem a vasárnapi ebéd idején, de még tánczenei válogatásokban sem mutatják be, a dalszövege­ket, a verseket nem a reggelivel, újságból ismerik meg. Azt mondják, elvontak. Bizonyos nézeteik elütnek az átlagostól. De mennyire lehet fontos a má­sik, pontosabban a többség el­térő véleménye? - Sok rossz társadalom azért épülhetett fel, mert az emberekkel sikerült sok hülyeséget elfogadtatni - lép merészen a társadalomtudomá­nyok területére. Mint jellegzetes szaggatott beszédstílusában megjegyzi, az ő elképzelései akkor élnek, ha sokan rájönnek: érdemes elgon­dolkodni rajtuk. Az utóbbi évek kutatómunká­jának azon eredményein érde­mes elgondolkodni, miszerint a Nap belső magja kapcsolatban áll a Föld, a Jupiter, a Vénusz magjával - próbál a lehető leg­jobban egyszerűsíteni. - A töb­biével is de elsősorban ezzel a hároméval. Ezek az égitestek je­lentős szerepet játszanak abban, hogy a napon mikor vannak napkitörések. Ez is egy kozmi­kus életjelenség. Az elméleti biológia segítségével meghatá­rozta az élet alapkritériumait. - Úgy gondolom, hogy ezek alap­ján a világegyetem egy élő rendszer. Azzal foglalkozom most, hogy kiderüljön, milyen életjelenségei vannak. Sokszor ésszerűtlenül valami­lyen tevékenységünkért, fan­tazmagóriánkért, nem utolsó­sorban az anyagi javakért é- lünk. Olykor azonosítjuk ma­gunkat velük. A csillagászat, a zene, a költészet van Önért, vagy fordítva.- Mindig olyan külső kény­szereket kerestem, melyek kö­zel álltak belső kényszereim­hez. Nekem kapóra jön, hogy csillagászattal foglalkozhatok. Ha nem ezt csinálnám, akkor is ezzel foglalkoznék. Ugyanígy vagyok a VHK-val, a filozófiá­val, a költészettel. Mindegyiket csak azért művelem, mert ne­kem éppen kedvem tartja. Szurmay Z. Orvosszemmel E címmel a továbbiakban hétről hétre találkozik majd a kedves olvasó. Rovatunk vezetője dr. Mosonyi Attila orvos-genetikus, aki dr. Czeizler Endre tanár úr ve­zetésével sajátította el a szükséges ismereteket, s kezdte meg megyénkben másodmagával a genetikai tanácsadást, ami egyre nép­szerűbb a „trónörököst” vá­róknál. Úgy gondoljuk, hogy az a szakember, aki a tudo­mányágak közül jövőnk szempontjából talán az egyik legfontosabbal foglál- kozik, sajátos látásmóddal rendelkezik mind hétköz­napjaink egyszerű esemé­nyeiről, mind akár az egész társadalmat érintő történé­sekről. Érdemes hát odafigyelni véleményére, esetleg kikérni tanácsait egy-egy élethely­zetben, hiszen ahogy ő mondja: „Az orvos tevé­kenységének túlnyomó többsége a betegségek gyó­gyításában áll. Pedig igen fontos, hogy megelőzzük a bajok kialakulását.” Kérjük tehát, forduljanak hozzá bizalommal minden egészségüket, életmódjukat érintő kérdésben, fogadják jó szívvel a rovatot, mert hi­tünk szerint sok hasznos in­formációt nyújt majd, érde­kességekről beszámol. Hajdúnánás határában leltünk erre az italmérésre, amely ugyanazt a címet viseli, mint rovatunk, ugyanazzal a betűtípussal. Ebből is kitűnik, hogy gondűzéssel nemcsak a megyében foglalkoznak. (Fotó: B. G.) Jogi jo-jó Az október 4-i Gondűzőben Klára, Antal és kisfiúk törté­netével ismertettük meg olva­sóinkat. Klára és Antal válásuk után nézeteltérés nélkül megegyez­tek a láthatás kérdésében. Mivel Sanyika édesanyjánál maradt, Antal kéthetente a hétvégeket töltötte kisfiával. Fél éve azonban Klára meg­ismerkedett egy német férfi­val, akivel házasságra kíván lépni, és Sanyikét is szeretné magával vinni új otthonába, Németországba. Kérdésünk az volt, vajon megteheti-e ezt Klára, Antal beleegyezése nélkül? Mindhárom hozzászóló ol­vasónk szerint (Olecz Imréné, Karsainé Sziráki Beatrix, Ko­vács Lajos) az édesanyának meg kell kérnie az édesapa engedélyét, s amennyiben ezt nem kapná meg, ,Jobban te­szi, ha lemond a házasságról” - mondja Karsainé Sziráki Beatrix, illetve „ügyükben a bíróságnak kell döntenie.” - vélekedik Olecz Imréné. Kérem, figyeljenek, mi jo­gászunk véleménye szerint a törvényes megoldás! Sanyika édesanyjával együtt külföldre - hatóságok megkerü­lése nélkül - akkor utazhat ki, ha édesanyja édesapjával együtt ebben a kérdésben békésen meg tud egyezni. Amennyiben az apa és anya között személyes megbeszélés alapján nem jön létre egyezség, úgy a feleknek Sanyika kérdé­sében a gyámhatósághoz kell fordulni. Amennyiben a gyámhatóság határozata vagy az apa, vagy az anya érdekeinek nem felel meg, a gyámhatósági határozat ellen az a fél, aki a határozatot sérel­mesnek tartja, keresettel fordul­hatja bírósághoz. Általános gyakorlatnak in­kább a következő felelne meg: abban az esetben, ha a bíróság megnyugtatónak találja a gyer­mek más országban történő to­vábbi neveltetését, úgy ítéleté­vel nem akadályozza meg a gyermek külföldi tartózkodását. Nyilvánvalóan ebben az esetben a korábban szabályozott kapcsolattartást módosítani kell és a bíróság olyan megoldást kell, hogy alkalmazzon, mely szerint az apa egy időszakban hosszabb időtartamban láthassa - esetünkben - Sanyikát. Dr. Mosonyi Csaba Hihetetlen történet Európa, ó! A nemzetközi gyorsvonat Malmőből indult. Berlin, Po­zsony után Budapest Keleti pá­lyaudvar volt a végcélja. Az utazás csendesnek, kel­lemesnek ígérkezett. Az utasok többnyire külföldi állampolgá­rok voltak, svédek, németek, csehek. A probléma Magyarországon kezdődött. Amikor fölszállt a vonatra a magyar kalauz és kérte a jegyeket. Kiderült, hogy az egyik hálókocsiban utazó há­romtagú svéd társaság jegyével akadt némi gond. Rá kellett volna fizetni, illetve pótjegyet venni. Mindkét fél próbálta magát megértetni a másikkal, de kevés sikerrel. A kalauz mondta a magáét, hogy ez a jegy rövi- debb útra szól, mint amit igénybe vettek - a svédek pedig azt hajtogatták, hogy ők már megvették a menetjegyet, nem fizetnek. A kalauz egyre indulatosabb lett. Előszedte összes német nyelvtudását (a svédek ugyanis beszéltek németül), no meg egy térképet és rajzolt, és mutoga­tott, és magyarázott. A svédek is egyre ingerülteb­bek lettek. Végül kitessékelték a kalauzt, és magukra zárták a fülke ajtaját. A szomszéd fülkében utazó nő ekkor közbeavatkozott. Hal­lotta korábban, hogy a svédek beszélnek németül. Mivel ő is tudott tárgyalni ezen a nyelven, megkérdezte tőlük: Milyen problémájuk van? Ekkorra újra előkerült a ka­lauz. Leültek a fülkében öten. Négy mérges férfi meg egy fia­tal nő. Mindannyian a nőre zú­dították panaszukat. A kalauz magyarul, a svédek németül. A nő fordított. Mi a gond? A svéd pénztáros Szobon keresz­tüli határátlépéssel adta a me­netjegyet, a vonat pedig Rajkán keresztül jött. Ez utóbbi hosz- szabb útvonal, és a különböze- tet a svéd utasoknak meg kel­lene fizetni. A svédek nem ér­tették. A helyjegyük erre a vo­natra szólt, ám a menetjegyük nem erre a vonatra ... Végül megnyugodtak, és ki­fizették az ötvenöt márka bünte­tés- és jegypénzt. A kalauz nem haragszik Önökre - fordította a ,nő, - nem a zsebbe teszi el a pénzt, hanem jegyet ad érte. A svédek kijelentették, hogy ők sem haragszanak, végül is hi­bázhat a svéd kassza is. A helyzet megoldódott. A nő befejezte a „tolmácsolást” és elgondolkodott. Európában va­gyunk. A kalauz nem tudja megértetni magát a külföldi utassal, a Nyugatról jött utas el­torlaszolja az ajtót, mert azt hi­szi, hogy Keleten mindenki ki akarja „rabolni”. Az egész ügy­ben mindössze egyetlen vigasza akadt: hogy ezúttal a nagyobb hibát nem Magyarországon kö­vették el, hanem a svéd pénz­tárban. Az öröme azonban nem sokáig tartott. Néhány perccel később újabb tolmácsolásra hív­ták. A másik vagonban egy cseh utasnak akadt szóról szóra ugyanez a problémája. Az ő helyjegye is erre az expresszre szólt, ám a menetjegyét szobi határátlépéssel állították ki. Szétfoszlott minden illúziója. Mert ha Svédországban és Csehországban ugyanolyan rosszul állítják ki ugyanazt a menetjegyet, akkor nyilván té­ves információt kaptak Magya- roszágról. Még szerencse - gondolta,- hogy Európában élünk ...-pé-

Next

/
Thumbnails
Contents