Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-18 / 218. szám

8 1993. szeptember 18., szombat AZ ALOM TOLYTrtTÓDIK. AtTI-LA KIÁlTAMI Am??. VE \Z ŐZ VÉRE A SZÁJÁBA DOROG. JJEM KAP-LEVE- / KIM RAJZOLTA: TAZEKAS ATTILA Kultúra-----képregény Év kezdésről, pedagógusbérekről- Itt a szeptember. Államtit­kár úr milyennek reméli az el­következő iskolaévet?- Nagy bizakodással nézek elébe, bár egyáltalán nem lesz könnyű az idei tanév, mert meg kell tanulnunk egy új közokta­tási, felsőoktatási és szakkép­zési törvény szellemében élni. Ez fokozatosan kerül beveze­tésre. A legnehezebb feladatunk a Nemzeti Alaptanterv elkészí­tése - válaszolja dr. Kálmán At­tila, a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium államtitkára.- A tankönyvellátással - mint annyiszor - most is gondok vannak ...- A kormány legalább 280 millió forintot áldoz arra, hogy az iskolák könyvtárai vásárolja­nak tankönyvet, és ezzel vala­mennyi munkanélküli, valamint nagycsaládos gyermekének megadja a lehetőséget az in- gyentankönyv-beszerzésre. Ne­hezíti a könyvellátást, hogy ma már 43 tankönyvkiadó ad ki több mint 1400 féle tankönyvet. Nincs a kiadóknak forgóalapja, a terjesztés is sok gondot okoz.- Hogyan alakultak a köny­vek, jegyzetek árai?- Lényegesen magasabbak, mint eddig. Azáltal azonban, hogy a közoktatásban minden . könyvnek a 40 százalékát vagy 150 forintot (ha nagyon drága a könyv) a központi költségve­tésből fizetünk, a könyvtári megoldással és az önkormány­zatok helyenkénti kisegítésével a leginkább rászorulók kapnak valamilyen kedvezményt.- Most rendezik a felsőokta­tásban dolgozók fizetését. A pe­dagógusok béremeléséről még vita folyik, ami növeli a feszült­séget, és egy esetleges sztrájk lehetőségét sem zárja ki. Mit tesz a tárca ennek elkerülése érdekében?- A felsőoktatásban több mint 17 ezer oktató van: egye­temi tanár, docens, adjunktus, tanársegéd vagy kutató. Ők most összesen 1 milliárd forint fizetésemelést kapnak. Ez átla­gosan havi 12 ezer forint növe­kedést jelent. Mi lesz 1994. ja­nuár elsejétől? A kormánybi­zottságban Szabó Iván helyette­seként részt vettem több meg­beszélésen, és úgy tapasztaltam, hogy a lehetőségek és a szándé­kok nem mindig találkoznak. Én kifejezetten drukkolok a szakszervezeteknek, amikor jól érvelnek és amikor teljesíthetők a követelményeik. Sajnos, néha olyasmit is követelnek, ami már teljesíthetetlen.- Úgy ítéli meg, hogy irreáli­sak az elvárások?- Nem. Az, hogy 1994. ja­nuár elsejétől be kell vezetni a közalkalmazotti törvényben előírtakat, azt én is maximálisan támogatom, de valószínűleg be kell érni azzal, hogy az alapfize­téseket emeljék meg.- Ez körülbelül hány százalé­kos növekedést jelentene?- 72 milliárd forint kellene ahhoz, hogy az alapfizetéseket (8 ezer forint) nem a csillagos égig, csak egy darabig (44 ezer a felső határ) emeljük. A pótlé­kok „tói—ig” vannak megadva, és ott van még a 13. havi fize­tés, a végkielégítés stb. Ez bor­zasztóan nagy pénz ... Min­denkinek meg kell adni az eme­lést, de egy részét a kormány, egy részét a társadalombiztosí­tás és egy részét az önkormány­zatok fogják állni. A hátrányos helyzetű önkormányzatok au­tomatikusan belépnek egy ked­vezményezett szférába: vagy megfizetik nekik, vagy később megkapják az erre szánt össze­get. A segítésnek rengeteg vál­tozata van ...- A leglényegesebb: mit fog kapni végül a pedagógus?- Meg fogja kapni 1994. ja­nuár elsejétől a besorolása sze­rinti összeget. V. Á. Beszélgetés Epres Attila színművésszel 'A fJAPföTEU KOMOR. TDudÖklőLM 1 korok a TÜUDOKL ö IM] KOROM A -, lÁRAEEKETE CöUKLYAT &ORIT; S&RÖ. SÖTÉT éjszaka jő... J S Áztak kikúmy- yj MÁK A CSILLAGOK. / : MAR ÖAJAT TESTVÉREIVEL. ÉS AZ AKDARiCH KIRÁLY VEZET­ŐJE VAZALLUS /VÉREKKEL TALÁLTA MAGATSZEMELEM. ' Attila halál-a uta'u telbomlott a mu birodalom, melv :a Volga vidékétől a Rajkáig-, az Al-Éümától a Zóaltl^ \ TEUGERI& TERJEDT. ______ _ _ W®< Epres Attila, aki a kecske­méti társulat tagjaként a Dán Micu rendezte Szentivánéji álom Theseusát és Oberonját játssza; már sokszor, sok mű­fajban bizonyított. Mindez azért sem volt könnyű, mert diplo­mája megszerzésének éve, 1986 óta a színház a kulturális köz­életben sokkal inkább zajos igazgatóválasztásaival, mint műhelyeinek eredményeivel volt jelen. Az akadályok leküz­désére volt-e valamilyen egyéni stratégiája? - kérdezem Epres Attilát.- Talán segített, hogy régóta edzésben vagyok. Generációm szinte már középiskolásként megismerkedhetett az új játék- szabályokkal. A híresen szak­maszerető, soproni erdészeti szakközépiskolába jártam, ahol a hivatást az ember szívébe oltó, kandidátusi felkészültség­gel is rendelkező tanárok taní­tottak. Amikor az érettségi után egy-két évvel visszajártam az erdészbálokra, már. egyiküket sem találtam ott, megkezdődött az oktatás liberalizálása. Láthat­tuk, hogyan semmisül meg az egykori fegyelem, igényesség, és kezdtem sejteni, hogy ez a tendencia minden területen fel­erősödik. Mindez különös­képpen érzékelhető volt a fő­iskolán. 1984-ben - az intéz­mény 1989-es forradalmát megelőzve — a napilapokban is olvasható volt, hogy tanára­ink harminc százaléka alkal­matlan a pályára. Évfolya­mom, de a később végzettek is csalódottan, rossz szájízzel indultak útjukra a diploma- osztás után. A helyzet a ké­sőbbiekben inkább csak rom­lott.- Ami a Szentivánéji álmot illeti: érdekes, ám vitatható produkciónak tartottam. Most, egy újrakezdés elején azt gon­dolom, már csak abban lehet bízni, hogy valahol, valamilyen közösségben - legalább átmene­tileg, egy bizonyos időszakra - kialakulhat egészséges színházi szituáció vagy egy igazi szak­mai-baráti kör. Minden közös­ségben igyekszem úgy alkal­mazkodni, hogy a produkciók­ból, az évadból a lehető legtöb­bet hozzuk ki. Tudom, ez mi- nimálpölitikának tűnik, de nem hiszem, hogy bárki is igényte­lenséggel vádolhatna. Ennek érdekében mindig, mindenütt elmondtam a véleményemet, kaptam is érte eleget. Ha egy színész olyan körülmények kö­zött dolgozik, amelyek rombol­ják a lelkét, az legkésőbb a kö­vetkező produkcióban meg­bosszulja magát. Ilyen helyzet­ben nem tudok játszani, nem ér a nevem. Nem könnyű megta­nulnom, hogy ez egy olyan vi­lág, amelyben rettenetesen sok az ijedt ember. A pozícióféltés zűrzavarában nagyon gonosz, utóbb maguk számára is ijesztő dolgokra képesek. Egy szá­momra nagyon kedves rendező, Sándor Pál szavait idézve: min­den helyzetben az ember alap­vető érzelmei dominálnak. Egy jó vagy rossz benyomás soha nem múlik el. Egy színésznek persze az is dolga, hogy megta­nulja hasznosítani az indula­tait. Epres Attila erre az évadra Szolnokra szerződött - s Dür­renmatt drámájának előadásán lép először a Szigligeti közön­sége elé. K. J.- Mindennek ellenére soha nem érezhette mellőzöttnek ma­gát. Emlékezetes filmekben (Vérszerződés, Cha-cha-cha), tévéjátékokban játszott, az utóbbi években pedig vezető színésze volt az egri társulat­nak.- Pályám igazán boldog idő­szaka mindössze két évig tar­tott, amikor egy színház létre­padlóról kell kezdenem min­dent.- Több szerződésajánlat kö­zül válogathatott. Miért döntött Kecskemét mellett?- Vonzó volt akkor a főváros közelsége, azaz a más munka- lehetőségek, a tévé, a rádió, a kollégák, a színházak és nem utolsósorban a család közel­sége. Persze, megnézem az Epres Attila a próbán hozásában működtem közre ti­zenöt társammal. A legelső egri évben tíz bemutatót tartottunk, nagyszerű korszak volt. Aztán elkezdődött a rosszízű félté­kenykedés időszaka, a színházi, morális közállapotok megvál­toztak, és a kép egyre sötétebb lett. Eljöttünk, pontosabban szándékunkat megneszelve ki­penderítettek bennünket. Akkor megint úgy éreztem, hogy a utaslistát is, mielőtt fölszállok egy gépre. Tetszett a névsor, a régi tagok, de az új szerződők között is sok szimpatikus sze­mélyiséget találtam.- Az évadban úgy alakultak programjai, hogy csak a Szent­ivánéji álomban lépett közönség elé. Az előadás visszhangja jó volt. Úgy tűnik, nem volt oka, hogy rosszul érezze magát Kecskeméten. AK~r~rí l-ak A HUNOK CSILLAG A A színész stratégiái Egerben kezdődött, Szolnokon folytatódik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents