Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-11 / 212. szám

Csak röviden! Óvakodj a sajtótól! Aki önmagán tud uralkodni, az már vitte valamire. * Nincs semmi tartása... Még a szamárlétrán is csak hétrét gör­nyedve mászik előre. * Senki sem tökéletes - állapí­totta meg Hérodotosz görög bölcselő... Istenem, ha ez a fő­nököm fülébe jut, megint bot­rányt csap. * A tudás hatalom... Viszont nem minden hatalom párosul tudással. * Egy közmondás szerint a pénz beszél, a kutya ugat... Per­sze olyan hely is van, ahol meg­követelik, hogy akinek nincs pénze, az ne ugasson! * Régen autogramot osztoga­tott. Ma már csak ujjlenyomatot kémek tőle. * Nem bírja a napot. Inkább a főnök árnyékában húzza meg magát. * Állítólag a titkárnőnek víz­iszonya van... így aztán nem csoda, hogy tejben-vajban fü­röszti őt a főnökünk. * Firkásznak, a kisnevű újság­írónak egy végigrohant nap után izzasztó álmai voltak. Egész nap dolgozott, informá­ciókat próbált gyűjteni. Estére elfáradt, gyorsan akart felejteni, ezért húzta fejére már korán a takarót. De hiába. Álma az ABC-ban kezdődött. Éppen egy átárazott konzerv ak­tuális árát akarta megtudni az egyik eladótól.- Újságírónak nem nyilat­kozhatunk. Ha valamire kíván­csi, kérdezze meg a központban. Keresse a fófőfónök kartársat, csak ö nyilatkozhat. Firkászt kiverte a víz, de ál­modott tovább. Egy vonat érke­zéséről akart informálódni, de lebukott. Kiderült, hogy mivel keresi a kenyerét.- Nem nyilatkozhatok. Körle­vél jött, hogy sajtónak se jót, se rosszat. Talán a fófőfónök úr, vagy a fófófóvezér adhat önnek felvilágosítást. Firkász reszketni kezdett ágyában, de álmodott tovább. Egy régi barátjával találkozott, aki egy fontos állami hivatalban dolgozik, barátja feleségének hogylétéről érdeklődött.- Te ugye újságíró vagy. Ak­kor ne haragudj, de nem aka­rom megütni a bokámat, a saj­tónak semmilyen kérdésben nem nyilatkozhatunk. Kérdezd meg a főnökömet. Firkász álmában felröhögött, de nem ébredt fel. Tovább zaka­tolt, amikor előtte álmai utcáján elesett egy bácsika. Felsegítette, s mindjárt megkérdezte, hogy segítsen-e még valamit.- Nem nyilatkozhatok. A saj­tónak nem lehet. A főnökség mondta, hogy csak nekik lehet. Ne haragudjon, de kevés ma a munkahely. Firkász most először álmában is megrökönyödött. Zsongtak fejében az emberek: „Nem nyi­latkozhatunk! Csak a főfőfőnök beszélhet! Körlevél jött, mi nem! Keresse a főfőfőnököt! Csak ők nyilatkozhatnak.” Végre megcsörrent a vekker, és Firkász felébredt. Össze­szedte magát, s újra munkához látott, hogy gyűjtse a korrekt tá­jékoztatáshoz szükséges apró információkat. Egy hivatalba vetette sorsa, csak néhány jelentéktelen adatra lett volna szükség, hogy ne írjon le hülyeséget.- Nem nyilatkozhatunk. Csak a főosztályvezető kartás vagy a főigazgató beszélhet a sajtóval - mondta az illetékes előadó, akinek valószínűleg a dosszié­jában nyugodott az a nyomorult adat.- Nem nyilatkozhat senki, csak Főnökovics kartárs - mondta a titkárnő. - Most el van foglalva, várja meg. Firkász várt. Egy óra múlva kinyílt az ajtó.- Csak erről lenne szó? - je­gyezte meg Főnökovics kartárs. -Az előadó minden felvilágosí­tást megad. Firkász lement az előző elő­adóhoz. Újra elmondta, hogy mit is akar. Az előadó felütötte a dossziét, s megmondta a szük­séges adatot. De csak azt az egyet, amire az utasítás szólt, a következőért újra végig kellett volna járni az előző utat. Fir­kász letett róla. Lelombozódva hazament. Otthon felesége szo­kásos kérdést tett fel arra vonat­kozóan, hogy történt-e ma va­lami.- Nem nyilatkozhatok. Kérdezd meg a főnököm ­mondta a maga meglepetésére is Firkász, a kisnevű zsurna­liszta. -bazs­A szemközti ABC-ben nincs nagy választék. Másnapos a ke­nyér, a tej, és az üzletvezető is. * Pechje volt szegénynek... Nem fölötte törtek pálcát, ha­nem rajta. * Ahhoz, hogy kifogástalanul tudjunk füllenteni, ismernünk kell a teljes igazságot. * Szenzáció a színházi világ­ban: Thália egyik papjáról kide­rült, hogy diákkora óta ateista. *- Kezeket fel!... Helyes... megállapítom, hogy az igazgató úr javaslatát a jelenlévők egy­hangúlag elfogadták. * Régi jelszó új köntösben: Miénk az ország, az APEH- nek építjük! K. Gy. M. DIALEKTIKA. Ha folytatódik az eddigi tendencia, mi leszünk a térség legnagyobb országa, anélkül, hogy egy fikarcnyit is gyarapodtunk volna Szent István- napi intelmek A következő - két hét távla­tában már dokumentumértékkel bíró - megállapításaimat 1993. augusztus 20-22. között jegyez­tem le. A noteszembe, mert be­tartottam bölcs gyermekkori ta­nítóm utasításait, miszerint: „Akinek nincs elég esze, leg­alább legyen notesze.” No ... A dologról csak annyit, hogy ne­kem volt noteszem. A kijelentés másik részét most azt hiszem, elhanyagolhatjuk. Ám azt remé­lem, hogy a „kisokosomból” kimásolt téziseim másoknak is szolgálnak némi tanulsággal. Azt is nagyon merem re­mélni, hogy ez nem feljelentés formájában fog realizálódni. Lássuk tehát a följegyzett „aranyigazságokat”: 1. Nem zörög a haraszt, ha van a környéken nyilvános WC. 2. Jobb ma egy hely pénz, mint holnap egy fejpénz... 3. Dodzsempálya mellett nagycsaládosoknak sétálni szi­gorúan tilos és veszélyes... 4. A mosatlan söröspoharat soha ne idd ki fenékig... 5. Jobb ma egy élő pávakör, mint egy holnapra ígért Deák Bili Gyula... 6. Mérges kempingvezető éj­szakai rockkoncertekről rém­álmodik... 7. Messziről jött műsorszer­vezőnek jól nézd meg a fogát... 8. Aki másnak tartozik, az rendszerint légnemű halmazál­lapotú. 9. Szomjas magyamóta-éne- kes néha két korsó sörért is fel­lép. 10. Ha a kapzsi hapsi habzsi is, akkor károd-bajod nem áll meg háromig. P. M.- Nemzeti alaptanterv híján nincs kedvem az egészhez- Már a megemelt áfával számoltam A diáktanács egyhangúlag támogatna egy esetleges pedagó­gussztrájkot

Next

/
Thumbnails
Contents