Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-11 / 212. szám
10 Jászkun Kakas Róza néni pletyisládájából Csak a mezők tikkadtak, a pártok nem! Hogy a rosseb egye ezt a fene kánikulát, már ebben se bízhat az ember! - kezdte mesécskéit öreg barátném k legutolsó meleg napok egyikén, sűrűn legyezvén magát a számara egyetlen megbízható lap, a Kacsa legújabb számával. - Régebben ember, állat, növény tönkrement ilyen iszonyú melegben, most meg csak az ország, de a pártok annál jobban virulnak és szaporodnak. Hiába, közeleg a „politikai párzás” időszaka, amit ők rhegtévesztően „kampánynak" hívnak. Ami igaz, az igaz: akkor derül majd ki igazán, hogy mije van menyasz- szonynak... De agyalgás helyett nézzünk inkább a legújabb hírekből egy kis csokorra valót!- A különböző kisgazdapártok tolnai tanácskozásán megállapodás született: közösen lépnek fel a sáskajárást és a török vendégmunkások átvonulását a háttérből mozgató Torgyán József ellen. De a Torgyánné-féle Torgyán-párttal szemben még ők is tehetetlenek.- Újabb megállapodás született Budapest és Moszkva között a MIG-29-es harci gépekkel kapcsolatban, miszerint az alkatrész-utánpótlásról az oroszok, ellenségről a magyarok gondoskodnak.- Ősztől a hazai katonai képzésben oktatni fogják a balkáni harcmodort is, amelynek lényege: addig lőni egy pontot, amíg a cél arra nem téved!- Tetten érték markecolás közben vitéz Dezsőváry Dezsőt. A közismert bűnelkövető dühében porrá zúzott egy könyvespavilont, mert nem találta meg azt a szakácskönyvet, amelyben szerepel az az ősrégi recept, hogyan kell vegyesgyümölcs-cef- réből hamisítatlan gázolajat főzni.- Rajtakapták Csurka Istvánt is, amikor az egri várban Király B. Izabellának öltözve új bandériumot szervezett, skinhea- dekből skinhadat próbált felállítani. Az író-politikus azonban kivágta magát, s rámutatott: mindenért azok a kommunistákat átmentő kommunisták felelősek, akik most a kormány körül lihegnek. No meg természetesen a Közel-Keletről dirigált magyar sajtó!- A 80 éves Pista bácsit tegnap éjjel elgázolta egy poroszló, amikor az öreg kivilágítatlanul lopakodott Marcsa néni piciny ágyaskertjébe. A lábadozó áldozat azonban optimistán csak ennyit mondott: legközelebb magyar katonai surranóban fog lopakodni, amíg a célját el nem éri.- A Flórián-napi ünnepélyes bemutatón a tűzoltóknak sikerült kimenteniük Bácskunoroszi teljes lakosságát a városkát porig égető mesterséges tűzből.- Botrány tört ki a lapajfűi augusztus 20-ai ünnepségen, mert kiderült, hogy a polgár- mester tavalyi búzából süttetett új kenyeret. Az üldözőbe vett elöljáró azzal védekezett, hogy az aszály miatt olyan kis szemű a búza, hogy azt meg se lehet őrletni.- Für Lajos Kossuth téri beszédét elemezve a megfigyelők megállapították, ha hazánkat fegyveres támadás érné, elegendő lenne az ellenség megfu- tamításához, ha a miniszter kiállna elébük szónokolni.- Jó hír, hogy a Szolnoki Nemzetközi Kiállítás és Vásárt jövőre a lengyel piacon rendezik, ott ugyanis nem kell aggódni a külföldi résztvevők alacsony száma miatt!- Hiánycikké vált a motoros szalagfűrész, amióta az egyik szolnoki asszonyság dühében elegánsan feldarabolta egy hasonló szerszámmal garázda élettársát. Az „Elkaplak Kft.” pedig azt fontolgatja, hogy fájdalom- mentes tanfolyamokat indít a műszer használatának alaposabb megismertetésére. L. Gy. Politikai görbe tükör- Ki játszik ma cinkelt lapokkal?- A JelCIN!- Hallottad, ismét rendszeresen lesznek szűrővizsgálatok?!- Úristen, már megint!- Ne rezelj be, ezúttal nem a múltadat, hanem a tbc-det nézik!- Mennyivel emelték a nyugdíjadat?- Annyival, hogy végre a létminimum alá kerültem!- Mit szólsz hozzá, hogy a miniszterelnökség a Várba költözik?- Enyém a vár, tied a lekvár!- Van már új pénzed?- Régi sincs!- Torgyán miért vádolja Borost?- Érthetetlen számomra is, amikor a híres kisgazda jelszó is úgy kezdődik: „BORT, búzát...” *- Öregem, benne vagyok a gödörben!- Csak nem a nagymarosi munkagödörben?-dMennyi humor! Mennyi móka! Ez a játék sem ismert határokat Mondhatom, igen jól szórakoztam az elmúlt hetekben a Játék határok nélkül című páneurópai vetélkedőcsemegén. Hogy volt, aki fanyalgott? Ugyan kérem! Be fogom bizonyítani, hogy magasrendű humor volt ez, a javából E játéknak is van előtörténete, amely természetesen a régi időkbe nyúlik vissza. Valahogy így hangzik... Egyszer, a sörfőzdéjéről, spanyolcsizmájáról, steril szinkópáiról, fapapucsáról, hasadt szívű madonnájáról no és pálinkájáról messze földön híres kisvárosban, egy részecskegyorsító szakmát tanuló inaslegény akkora heggel gyógyuló ütést mért kegyetlen munkaadójára, hogy abban a pillanatban meddővé váltak az öreg mester kezében lévő anyacsavarok. Küzdelem volt ez a javából! Dávid harcolt így a góliátelemekkel. A mester fájdalmában úgy forgatta szemeit, mint egy hasme- néses, széntabletta nélkül. Mindez pedig éppen bánatos foghúzó péntek napján történt. A nép száján gyorsan terjedt a történet. Mondjuk úgy, szájról szájra. S mert vicces nép lakta akkor a kisvároskát, értett a humor egy ritkán művelt ágához, úgy döntöttek, juszt sem péntekenként, hanem fűnyíró vasárnaponként emlékeznek meg a világraszóló eseményről. De hogy a dolog ne legyen unalmas, gyakran a naptármódszert alkalmazták, és egyszerű fotelnyúzó hétköznapra tették a nagyszerű pajkoskodást. A feladat az volt - mondom, vicces nép lakott arrafelé -, hogy a csapatoknak hatalmas széntablettákat kellett hordani egy száj alakú feneketlen fekete lyukba, amíg a fekete lyukból nem áradt fény. Minden évben játszottak. Később finomították a szabályokat, élvezetesebbé tették a játékot. Harsány színű jelmezekbe öltöztették az embereket. Olyanokká váltak, mintha sűrű, émelygős szirupba mártották volna őket, de arra ügyeltek ám, hogy jól mutassanak és legyenek nagyon viccesek, pontosabban: állati jók. Legalább egy óráig rohangáltak váltott jelmezekben, mígnem sok-sok izgalom után sorrendbe rakták a csapatokat. Amikor letelt az idő, akkor értek a csúcspontra: elkezdődött a tűzijáték. Éz a játék lényege. Aztán sajnos feledésbe merült a szép hagyomány. Egészen addig, míg el nem jött az idő és egy buzgó helytörténész, aki kiásta a feledés homályából. Láthattuk, most eljött. Sőt, olyan sikert aratott, hogy a televízió is ráharapott. Hogyan is tudhatták volna a az ősök, a bátor elsők, hogy legendáikból az évszázadok során milyen sok mókás dolog születik. Felújították a kisvárosból származó játékot, és még százszor jobbakat is kiokoskodtak a mi épülésünkre. A televízió határokat nem ismerő adásának köszönhetően nagyokat nevethettünk, amikor egyik-másik játékos nagyott huppant bumfordi álcájában, felbukott cipőjében, vagy beleesett a vízbe. Mert a játék, miként a hülyeség, nem ismer határokat. Sikerült megtalálni a gyökereket. Milyen jóízűt lehett már régen is kacagni azon az utcán járó játékoson, aki nekimegy a szemeteskukának, aki orra esik a lépcsőn, elcsúszik a jégen, vagy azzal hülyéskedik, hogy integet a buszvezetőnek, aki meg tréfásan visszainteget. Az se volt kutya, amikor a habtengerben kellett megtalálni egy micsodát. Igen, ez nem más, mint a feledhetetlen burlesz- kekben látott habostorta-dobá- lások modem átfogalmazása a mai kor emberének ízlése szerint. Tiszta hab volt mindenki! Ki ne csapkodta már a térdét, amikor a cirkuszban a süveges, buggyos nadrágú bohóc ráhúz a kisebbik hátára. Bizony őket is láttuk, csak más alakban. Mondhatnánk, ami vasárnap véget ért, az több volt játéknál. Mert kellett hozzá ügyesség, furfang, kellem, szellem...; csak a színükben különböztek a versenyző nemzetek fiai, s valóban a jobb győzött. Lám, tudunk mi így is játszani egymással! Felejthetetlen program volt aranyos nyuszijaival, kacsafenekű kacsáival, struccaival, csörgősipkáival, görcsösen nevetgélő tévés háziasszonyával. Volt ott minden, ami érdekes, szellemes. Mennyi humor, mennyi móka! Szurmay Z. Brenner, a rajzoló publicista 1993. szeptember 11., szombat GYÓNÁS Nem, nem akarok megtudni a HM-ről semmit! Azt csinálta, amit szeretett és azt szerették benne, amit csinált. A karikaturista Brenner Györgyről van szó, aki sokkal többet tett, mint hogy karikatúrákat rajzolt volna. Igazi publicista volt, publicisztikáit rajzaiban fogalmazta meg. Mindezt már sajnos múlt időben. Brenner Györgyöt az év elején két rajzsorozat készítése közben elvitte a sokadik szívroham. Rajzait tartalmazó kötetéhez még maga válogatta a több száz karikatúrát. A könyv Tizenöt- millió címmel meg is jelent a Scriptor füzetek-sorozatban, de a szerző már nem vehette kezébe azt. A válogatott rajzokból tovább válogatva rendezték meg a Legújabbkori Történeti Múzeumban az In memóriám Brenner György című kiállítást. Az október 3-ig látogatható tárlat ismerős és máig ható munkákat sorakoztat fel. Fura is volt látni, hogy a ver- niszázs közönsége némi kezdeti elfogódottság után mennyire élvezi Brenner iróniáját, szellemességét. Pedig így van ez jól. Bizonyítékul szolgál, hogy nem holmi tiszteletkor a kiállítás, hanem igen tanulságos, elgondolkodtató és derűt fakasztó alkalom. A Népszabadságból, a Magyar Nemzetből, a Mozgó Világból, a Hócipőből, a Ludasból, az Új Ludasból, az Úritökből ismerősek Brenner rajzpublicisztikái. Brenner a nagy, a messze ható publicisták egyike - írja a kiállítást kísérő kötet utószavában a műtörténész Rózsa Gyula. - A keveseké, akik rendkívül mély ideákat képesek előadni könnyeden, akik létkérdéseket tárgyalnak élvezetesen ... Oly közvetlen hétköznapisággal szólít meg, beszél, mesél, látszólag anekdotázik, hogy minden műveltségréteggel és minden szociológiai szegmenssel azonnal szót ért. Közben pedig a história nagyon súlyos dolgokról, demokráciáról, nemzeti létről, gazdasági rendről és gondolkodói szabadságról szól. Brenner a mélyben drámai komolysággal, tragikus pátosszal éli meg ezeket a konfliktusokat. Brenner végigrajzolta a rendszerváltozást. Anélkül, hogy egyetlen vezetőt is lerajzolt volna. Nem az elit érdekelte, ő a polgár, a nép, (a tizenötmillió?) magyar nevében, megbízásából és nekik szólt. Szókimondó, lényegbe látó gondolatokkal állt elő. És ezek a mondandók állják az idő próbáját. Nem csak politikai, gazdasági aktualitásuk révén. Jellegzetes alakjai, az esendő kisember, a városi polgár, az elszegényedett nyugdíjas, a lét peremére került értelmiségi, az otthon elnyomott férj a legkülönbözőbb szituációkban tűnnek fel. Nagy méretű és a sokaságot egyéni vonásokkal felruházó ábrázolásai lírai bravúrok. Brenner halk szavú, elegáns karikatúrái egyaránt hordoznak lírai és epikus elemeket, humoros és tragikus színeket, bohó- zati és groteszk vonásoka. Sok rajzát egymás mellé téve tűnik fel művészetének igazi mélysége. S nincs benne semmi ismétlés, semmi megunható. (kádár) (MTI-Press) FIATALOS TERVEZGETŐ Új hidakat is építenek az Expóra, alatta tudunk majd lakn Fárasztó út A kezdő
