Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-09 / 210. szám

6 Szolnoki Extra 1993. szeptember 9., csütörtök A felsőoktatás fejlesztése Sok milliárd, plusz a helyi kezdeményezések A/. utóbbi évtizedek nem kedveztek a megyei felsőokta­tás fejlődésének. Talán ki­mondatlanul, de mindenki érezte, hogy a megyeszékhely kiváló földrajzi fekvése elle­nére az itt élők nem kaptak a felsőfokú oktatás által nyúj­tott kultúra termékenyítő ere­jéből. Változott-e valamit a helyzet a rendszerváltás óta? Milyen esélyei vannak Szol­noknak és a megyének a fel­zárkózásra? Ezekre a kérdé­sekre kerestük a választ. Po- lonyi Istvánnal, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezető-helyettesével, aki a következő félévtől ka­tedrát kap az új, önálló gaz­dasági főiskolán is.- Milyen tényezők játszottak szerepet új felsőoktatási intéz­mények alapításában, a meglé­vők bővítésében?- Mára egyre inkább megfo­galmazódnak a régiókban fel­merülő ilyen irányú igények. Azt azonban tudni kell. hogy az államnak nincs pénze új egye­temek, főiskolák alapítására. Úgy gondolom, a helyi erőknek kell összefogást keresniük, gondolok itt az önkormányza­tokra, a gazdaság képviselőire, melyek szakemberigényét ezek az intézmények kielégítenék. Jó példa erre a szolnoki új, gazda­sági főiskola, amely sokoldalú támogatással jött létre. Az or­szágban az utóbbi néhány évben az egyház a visszakapott intéz­ményeiben működtet felsőokta­tási intézményeket, de megje­lentek a magánkezdeményezé­sek is. például Tatabányán. Székesfehérváron és Budapes­ten is. A kulcskérdés egyébként az épületek megléte. Ha az megvan, már megtalálhatók a megfelelő oktatók, az oktatási munka feltételei megteremthe­tők.- Mennyit költ az állam a fel­sőoktatásra, s ez hogyan viszo­nyul a külföldi támogatások­hoz?- Ebben az évben 45 milliárd forintot költ, ez a GDP-nek az 1,2-1,3 százaléka. Ez ilyen vi­szonylatban soknak tűnhet, hi­szen Nyugaton ez az arány 0,8-1,2 százalék. Különböző hi­telekből, alapokból igyekeztünk szinten tartani ezt az összeget. Hazánkban évente mintegy 100 ezren tanulnak a felsőoktatás­ban, ez az adott korosztály 12 százaléka, ami elmarad a nyu­gati 25-30 százalékos átlagtól.- Ezekből az adatokból az de­rül ki, hogy relatíve drága ná­lunk a felsőoktatás. Mi az oka?- Egy évben, egy hallgatóra 5000 dollárnyi összeget köl­tünk, ami például Hollandiában 7000, Spanyolországban vi­szont 1000 dollár. Ez az összeg jelentősen függ a tandíj arányá­tól, valamint a gazdasági élet szereplőinek a támogatásától. Nincs tandíj, a nagyvállalatok megszűnésével elapadt a támo­gatás, az új mecenatúra viszont még nem alakult ki. Az állami támogatás Nyugaton nem éri el az 50 százalékot, itt csaknem meghaladja a 90-et. Egy tanító­képzőnek például minimális a bevétele, de az egyetemeknél is visszaesett a kutatásért, fejlesz­tésért befolyt támogatás aránya. A hatékonyságot mutatja még, hogy míg nálunk egy oktatóra 5, addig Angliában 12, a „kis­tigriseknél" 30 hallgató jut. Tör- ténemileg úgy alakult, hogy ha­zánkban 90 felsőoktatási intéz­mény van, Kaliforniában mind­össze 1, de kétszer annyi a hall­gatója, mint nálunk összesen. Az elaprózódás miatt létrejött párhuzamos kapacitás sem a ha­tékonyságot segíti elő.- Milyen útjai lehetnek a fej­lődésnek?- Egy-egy régióban fel kell ismerni a közös érdekeket. Úgy gondolom, a hallgatói létszámot emelni kell. amíg az oktatói lét­számot szinten tartjuk. Fel kel­lene számolni a párhuzamos szerkezetet, jó lenne, ha regio­nális intézmények t jönnének létre. A gazdaság követelmé­nyeinek keli megfelelniük az in­tézményeknek. Megoldást kell találni a megfelelő épületinf­rastruktúra kialakítására. Az ELTE-nek például 100 épülete van. Meg kell találni a beruhá­zási forrásokat. Kétezerig 50-60 milliárd forintra lesz szükség, hogy az égető tantermi, elhe­lyezési problémákat meg lehes­sen szüntetni. Szolnokon ebben is sokat segíthet a régió. Lehe­tőségek vannak, akár a mun­kásszállóra, akár a volt szovjet laktanyákra mint lehetséges kol­légiumokra, diákszállásokra gondolok. Ezeket látom a leg­sürgősebben kezelendő prob­lémáknak.-sóit­Régi Verseghy új tervekkel Beszélgetés Béres Jenő igazgatóval Béres Jenő, a Verseghy Fe­renc Gimnázium igazgatója megválasztásakor még úgy gondolta, célszerű lenne nyolcosztályos gimnáziummá alakítani az intézményt.- Azóta módosult a vélemé­nyem, hiszen egy ilyen lépéssel komoly, alapos előkészítés nél­kül tönkre lehetne tenni az isko­lát - mondta. A Verseghyben kétféle spe­ciális képzés van - angol és ma­tematika -, amelyből évről évre sok tanuló folytatja felsőokta­tási intézményben iskola- pad-koptató pályáját. Tavaly összesen 122-en érettségiztek, közülük 81 diákot vettek fel.- Szép arány ez - mondta Bé­res Jenő. - A gimnázium az or­szágos sorrendben a 18-19. he­lyen áll. Három éve működik a termé­szettudományi és humán-reál integrált osztály, ahol a lehető legkülönfélébb párosítások képzelhetők el. Szeretnék újraindítani a Kis Fizikusok Baráti Körét, ahová régen a város más középiskolá­iból is látogattak diákok, és ahol sok neves előadó meghallgatása után szépen szerepeltek orszá­gos tanulmányi versenyeken. A Diák Képzőművészkör Tóth Lajos vezényletével indul majd. Már nagyon sok fiú és leány élvezi évek óta a kosárlabda örömeit.- Nyitott vagyok bármilyen kezdeményezésre, ha az tartal­mas elfoglaltságot jelent a dél­utánokra, elfogadom - nyilat­kozta Béres Jenő. - Kiscsopor­tokban tanítási idő után szerény térítés mellett nyelvvizsga-elő­készítő tanfolyamokat tartanak, az iskola igyekszik a nyelvtanu­lást kiemelten kezelni. Az épületet tíz éve ugyan fel­újították, de máris újabb tataro­zásra szorul, s további gond, hogy a tanulóifjúság és a tantes­tület már kinőtte az iskolát, szükségük lenne egy nagyobb számítástechnikai teremre. B. G. A török kút jól illeszkedik a környezethez, kívülről szép. Belül azonban ... A vashálót összetörték, lent felhalmo­zódott a szemét. Ma délután öt órakor fórum kezdődik a városháza dísztermében. A téma a főutca forgalomszabályo­zása lesz. A Szabadság tértől a dr. Elek István utcáig tartó szakasz egy részén kerékpárút, parkolók kialakítását tervezik. Számítanak a lakosság érdeklődésére. Az oldalt szerkesztette: Szurmay Zoltán Nemrégiben a polgármester tanácsadói kört hozott létre. A kör egyik tagja Mészáros János építészmérnök, az EX! Építész­iroda Kft. ügyvezetője. Mint tőle megtudtuk, neve a tanácsadói feladatok ellátásánál úgy merülhetett fel, hogy Vár­hegyi Attila polgármester olyan személyeket keresett, akik nem kötődtek egyik politikai párthoz sem, márpedig ő igen keveset foglalkozik a politikával. Ugyanakkor szakmai megala­pozottsággal rendelkezik: az Építészkamara Kelet-magyar­országi Területi Testületének választmányi tagja, és hat évvel ezelőtt második diplomát is szerzett: városépítési, város­gazdálkodási szakmérnök is lett. így az épülettervezés mellett Az egyik legrégebbi városrész Jól sikerült a Tabán újjáépítése A tájház látogatottsága kicsi. Még a szolnokiak közül sem mindenki tud létezéséről. A ’80-as évek végén legnagyobb vihart kavarta a magánépítkezések közül - sokak szerint protek­cionista alapon történt a telekosztás - a szolnoki Tabán újjáépítése. Ma már bebizonyosodott, hogy _ a régi városrész lebontása nem elhibázott lépés volt, az újjáépítés és tervei briliáns módon ötvöz­ték a modern lakóházak előnyeit az elmúlt idők építészeti hagyományaival. Az ékszerdoboznyi városrész végleges felépü­lése azonban pénzhiány miatt még várat magára. hiszen hiányzik a zegzugos beépítettségre jel­lemző kis tér kialakítása, amely még csak a terve­zőasztalokon van meg, illetve egy, a Tabán élet- történetét bemutató „galéria” megépítése, illetve berendezése. A múlt emlékeit idézi a két éve átadott tájház, amelynek látogatottsága azonban nagyon gyér, ta­lán még a szolnokiak közül is kevesen tudnak lé­tezéséről, pedig múltunk megismerése kívánatos dolog. Szegénység az Európa-házban Szolnoki szakemberek egy debreceni konferenciáról A szociális munka egészét átfogta az a találkozó, melyet az elmúlt napokban rendezett meg a Szociális Munkások Nemzetközi Szövetsége Deb­recenben. Negyvenöt ország, közel 700, szociális munkában jártas szakembere ment el ta­pasztalat- és ismeretszerzésre a Hajdúság fővárosába. Ha­zánkat 200-an képviselték. Az alábbiakban néhány szolnoki résztvevővel beszélgettünk.- A konferencia alapvetően a szegénységről, mint világmé­retű problémáról szólt - mondta Diósi György, a Gyermekváros innovációs vezetője. - Mivel a gyermekvédelem problémáit nem szabad elválasztani a többi szociális gondtól, így természe­tesen szóba került a gyerekek szegénysége, az állami gondo­zottak ügye is. A gyermekvédelemhez szo­rosan kapcsolódó műhelybe­szélgetésekből az derült ki, hogy a szakma elfogadta a ne­velőszülők alkalmazását az ál­lami gondozás területén. Alter­natívák keresése azért szüksé­ges, mert egy nagy intézmény­ben, életidegen környezetben nőnek fel a gyerekek. A gye­rekvárosi ellátás helyettesíthető nevelőszülői, illetve nevelőcsa­ládi vagy csoportotthoni elhe­lyezéssel. Ez a két utóbbi módszer lé­nyegében egy családi ház mé­retű nevelőotthont jelent. Saját intézményünk átalakítását rendkívül körültekintően - ebbe az irányba folytatjuk. Mi a nyu­gati modellt követjük. Ebben a nevelő nem lakik a gyerekek­kel, csak a munkaidejét tölti ve­lük. Elsősorban a pénzhiány az oka. hogy a gyerekek többsége még mindig az anyaintézmény­ben él. A konferenciáról szólva még két plenáris előadást emel­nék ki - folytatta Diósi György. - Ferge Zsuzsa, az ELTE egyik tanszékvezetője mondta azt, hogy a rendszerváltással űr tá­madt a szociális ellátó rendsze­rünkben. A régit szétzilálták, az új még nincs kész. Ferge elkép­zelése szerint az alulról szerve­ződő csoportok kezében van a szociális rendszer javításának a kulcsa. Palotás János azt hangsú­lyozta, hogy a munkanélküliség ellen rossz módszer a vállalko­zóvá képzés. Egy tanfolyam kevés lehetőséget ad arra, hogy sikeres vállalkozó legyen va­laki, mert a nyerő vállalkozás kulcsa a széles tudás, a pénz és a kapcsolatok. Stabil munkahe­lyeket ezek a kényszervállalko­zók nem tudnak nyújtani. Intézményünkből egyébként tízen mentek el Debrecenbe. Úgy gondolom, érdemes volt részt vennünk, mert rengeteg hasznosítható ismeretet hoztunk haza - fejezte be mondanivaló­ját Diósi György.- Én a következőket tartom nagyon fontosnak - vette át a szót Szabó Rudolfné dr., a Hu­mán Szolgáltató Központ igaz­gatója. - A konferencián el­hangzott. hogy ne másoljuk le a nyugati megoldásokat. Sokan elmondták, hogy ezek a jóléti államok sem tudták megoldani a szegénység problémáját, a nyugati kapitalizmus morálisan nem győzött. Itt, Közép-Euró- pában számtalan ígéretes kez­deményezés született már a szociális szférában. Ezeket kell az oszág sajátosságainak megfe­lelően kiépíteni. - Nekem - foly­tatta Szabó Rudolfné dr. - leg­jobban egy spanyol hozzászólás tetszett. A spanyolok nagy energiákat fektetnek abba. hogy a hátrányos helyzetű lakosság elkülönülését csökkentsék. Ná­luk a cigányság és a bevándoló marokkóiak élnek szinte telje­sen zárt világban. Ezt az elszi­geteltséget a család fiataljaival igyekeztek megszüntetni, úgy. hogy programot szerveztek ne­kik az ifjúsági központokban. Megpróbálták őket nyitottabbá tenni a világra. Több foglalko­zás után a szülők is elkísérték gyereküket. Sikerült tehát a gyerekeken, az ifjú korosztá­lyon át bevonni a nagy társada­lomba az ösztönösen elzárkózó szülőket is. Ez a módszer itthon is hasznosítható lenne.- A szegénység fogalma na­gyon differenciált és relatív - jegyezte meg Horváth Istvánná, a hajléktalanellátás vezetője. - Ferge Zsuzsa is hangsúlyozta, hogy sokszor nem a legszegé­nyebbek nem tartják magukat szegénynek. A menedékhelyen megbújó hajléktalanok például azért nem tartják magukat an­nak. mert kapnak ételt és fedél is van a fejük felett. Szerintük az a szegény, aki ide sem tud bejutni. -Sz. T.­Még az is lehet, hogy szebb lesz a város településrendezési terveket is készít. Mintegy két évvel ez­előtt a városközpont I. ütemé­nek részletes rendezési terv­programját készítette elő Ko- ezor Görggyel, Szeged egyik legismertebb építészetével. Hogy mit jelent ez? A városközpont I. ütem terü­letén az irodaházak, áruházak, a művelődési központ és a Peli­kán Szálloda megépülése óta építési tilalom volt érvényben. Ezen a területre kiírt tervpályá­zatok sem változtattak. Az ő tervük a torzóként itt maradt épülettömegek és a környező élő városszövet között igyeke­zett a lehetőségekhez képest harmonikus átmenetet létre­hozni, sétálóutcával és az ahhoz kapcsolódó terekkel, árkádok­kal. De min munkálkodott még az utóbbi időben Mészáros János? Mint elmondja, a vállalkozások korát éljük. A lakásépítés meg­torpant, de üzletek építésére meglehetősen nagy igény mu­tatkozik. Mivel a magántőkének eddig nem volt lehetősége a város- központban építeni, ezért annak környezetében, illetve a frek­ventált helyeken indult el a ter­vezés. A tanácsadó tervezőnek ilyen munkája volt az azóta a főutcán megnyitott Suzuki Autószalon. Talán kevesen tudják, hogy ami megépült, az csak az első ütem. Két-három éven belül a végle­ges formájában háromszintes lesz az épület. Az Ady-Vécsey utca sarkán (a pénzügyőrség és az autó­busz-pályaudvar között) hama­rosan egy többszintes, elegáns üzletházat építenek a fiatal tu­lajdonosok. A terveket elkészí­tették. az engedélyezés most van folyamatban. Az autóbusz-pályaudvar mel­letti butiksort is lebontják, he­lyére épül a háromemeletes, mintegy húsz üzlethelyiséget magában foglaló, reprezentatív Gárdonyi Uzletház. Biztató, hogy azok a kereskedők fogtak össze, s bízták meg a tervezés­sel, akik most is ott árusítanak. Például egy másik terület, ahol talán változások várhatók, a Ti- sza-part. Ott a jelenleg bokrok­kal takart egykori gázfogadójie- lyén egy régóta dédelgetett álom valósulhat meg a tervezett fagylaltozó felépülésével - ha mindenki úgy akarja . ..

Next

/
Thumbnails
Contents