Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-05 / 181. szám
6 Szolnoki Extra 1993. augusztus 5., csütörtök Dobó Öcsi ökölvívó a Meggyesi-telepről Koma, ha te szólsz, könnyebben megy Kemény volt balcsapottal- Akkorát odavágok a derekára, hogy leszakad a feje, gondoltam magamban, amikor megláttam azt a hosszú, sovány angol gyereket - emlékszik vissza Dobó Gyula egyik londoni mérkőzésére. - Először voltam válogatott, azt gondoltam: én, a nagy magyar bajnok, úgy odateszek ennek a fiúnak, hogy az nem igaz. Tény, kissé elfogult voltam magammal. Fájdalmasan megvert. Tele voltam véraláfutásokkal. Nem lett volna szabad túl stabilnak éreznem magam. Akkor, Angliában megtanultam azt is, hogy nem szabad nagyképűnek lennem, becsülni kell az ellenfelet. A világot látott ökölvívóval a Meggyesi-telep Zöldfa utcájában csevegünk barátommal. Ez nem a világ közepe, de csendesen itt is meg lehet élni. Talán csak az én ismerőseim közül hívnak minden közismert vagy szimpatikus férfit Öcsinek, mint a velem szemben ülő férfit. Nem tudom. Mondják, ha nem a környékre való fiatalemberrel jövök, jobb lett volna, ha Dobó Öcsiként keresem 124 arany, ezüst, bronz és negyven tiszteletdíj gazdáját, sokszoros magyar bajnokot. így állítólag jobban ismerik e vidéken. Az izzadságszagtól párás edzőtermekből „kicsapódott” szleng kifejezések, ökölvívó szakszavak köteleznek, hogy kettőnk között senki se tartsa be a merev három lépés távolságot. Elhiszem, Dobó Gyula Angliában tényleg megfogadott valamit: nem akar nagyképű lenni. Nem megfáradt gladiátor ül velem szemben, hanem egy ötvenkét éves sportoló, aki most is csak két kilóval több, mint korábbi versenysúlya. Pólója nem türemkedik ki a hastájékon. A közelben, a Délibáb Úti Általános Iskolában kezdett Csapó István edzőnél. - Pista bácsit ne felejtsük el - emeli fel mutatóujját —, ő indított el, neki köszönhetem sport pályafutásomat. - A másik nagy ember Énekes Árpád szövetségi edző, professzorom volt. Sokat tanultam tőle. Jó hallagtó lehetett, hisz - mint meséli — százhatvannyolc mérkőzéséből mindössze hat alkalommal szenvedett vereséget. Hetvennégy- ben-hetvenhatban és hetvenhétben magyar bajnok, har- minnyolc évesen a bajnokságban a harmadik helyet szerzi meg. 1982-ig sportolt aktívan. Hívták Szolnokra, adja át tudását a fiataloknak, de bármennyire is szeretett volna edző lenni, nem akart másod- hegedűsként a szorító környékén dolgozni.- Sokszor megelevenedhetnek képzeletében a sportemlékek.- Hogyne. De most a munka az én sportom. Úgy vagyok, hogy... Hogy vagyok? - kezd neki még egyszer. - Úgy vagyok, hogy nincs munkahelyem, de azért kidolgozom magam. Ez komoly. Korábban egy viszkózagyárban dolgoztam, ám megvásárolta egy svéd cég, és ahogy az manapság járja hasonló esetben, menni kellet a dolgozónak.- Mihez kezd egy valaha jobb napokat látott élsportoló?- Pajtás, szerintem keményen kell dolgozni. Szerencsére még fel tudom emelni a két karomat. Ezt nem a veréb rakta ide - mutat huncutul a bicepszére.- Sok ismerőse lehet.- Ostobaság, de sokuknak nem tudom a nevét. Ennek ellenére jóban vagyunk. Egyik-másikuk még arról se tud, hogy abbahagytamam az öklözést. Ismerőseim nagy részét sport pályafutásomnak köszönhetem. De itt az előbbiek ellenkezője is. Amikor letettem a kesztyűt, amikor már nem „villoghattam”, hátat fordítottak. - Nem tud „tapsolni” - mondhatták magukban. - Bezzeg amikor még „tapsoltam”, fizettem, ismerősök jöttek-mentek, akkor más volt. Egyesek saját szövegükön és az én eredményeimen magasabbra emelkedtek, rrpnt ahogy megérdemelték volna. Koma segíts! - mondták. - Ha te szólsz, akkor mindjárt köny- nyebben megy. Sok ilyen pali van... azért több a jó barát. Nem keserűen mondja, csak úgy észrevételként. Rosszabbul esik, ha mindezt át is éli az ember. - Egye fene - legyint. - Jól van ez így, még ha nehéz is megemészteni. Már rég nem a sportról beszélünk, ám - a sportnál maradva - egy jó horoggal visszakanyarodunk ide.-Kemény voltam a balcsapottal. Ballal játszani-játszani, aztán ráhúzni egy kemény bal- csapottat. Lekontrázni egy kemény jobbegyenessel. Jobbkezes vagyok, de a bal erősebb volt. Nem szerettem a verekedést, a közelharcot. Én inkább vívó típusú voltam. Ezt hívják Dobó Gyula többszörös válogatott és magyar bajnok ökölvívásnak - ostoba kifejezés a boksz. 1974-ben, fénykorában ment el a bányászhoz Tatabányára, ott születtek legjobb eredményei. Távozása után letörülték a szolnoki „tőzsdéről”, pedig egyik legeredményesebb sportolója volt Szolnoknak. Ahogy mondja, akkor döntött a távozás mellet, amikor egy istálló lakással akarták „elismerni” tudását. Közép- és félnehézsúlyban játszott. Á római olimpiára csak azért nem jutott ki, mert az edző- tárborban eltörte a kezét.- Most is van jó alapanyag - utal az utánpótlásra. - De nem verekedésre kell megtanítani őket, hanem a sportszeretetre. Úgy látom, hogy mostanában van pénz a sportban. Eredmény meg sehol. Nekünk pénzünk nem volt, de eredmény kellet. Lehet, hogy maradi vagyok a pénzért való sportolással kapcsolatban, de a mostani állapotokkal nem értek egyet. Mindenki annyit vegyen ki a kosárból, amennyit beletett. Szurmay Zoltán Egy nap a napon Történelem a Tisza-parton Szakmai többlet a tanároknak is Jó idő volt a hét végén. Nagyon. A tiszaligeti strand bejáratánál ritkán látott méretű sor állt, több száz pihenni vágyó várta, hogy bebocsátást nyerjen, s csobbanhasson az enyhülést kínáló habokba. Lassan haladtunk, állítólag az új jegykiadó szerkezet nem képes felvenni a beáramló forgalom ritmusát. Az biztos, hogy a pénztáros néni kézzel gyorsabban dolgozott. Az akadály vétele után azonban szétspricceltek az emberek. Ki-ki megválasztotta a számára kedves medencét, s annak közelében táborozott le. Mély víz! Csak úszóknak! A víz 24 fokos - tudjuk meg az úszómestertől, aki elmondja azt is, hogy a medence feltöltése úgy százezer forintba kerül. Azt már csak gondolatban teszem hozzá, hogy ennek ellenére illett volna egy nappal korábban lecserélni a vizet, mert igencsak zavaros, míg közvetlenül a csere után fénylőén tiszta és átlátszó. A termálmedence vizét naponta cserélik. Nem is lehet másként, hiszen ellenkező esetben felforrna a betonteknő tartalma. Kevesen főttek a 38 fokos lében az amúgy is kánikulai időben, azonban a 34-esben a legvegyesebb korösszetétel lubickolt. Szorgalmasan fújta a sípját a deres hajú úszómester, amikor szabálytalanságot észlelt, például ha elmulasztotta valaki a kötelező lábmosást. Vidáman pocsoltak az apróságok a méretben hozzájuk igazított medencében. Az sem zavarta őket, hogy szüleik és társaik szülei abban a vízben áztatták le lábukról és az ujjak közéből a felgyülemlett a szervetlen és szerves koszt. Harminc forintba került egy cső kukorica, tízbe a kóla decije, negyvenbe a kőbányai, négyszázba a sült hal kilója. Annak ellenére, hogy néhány helyen valószínűleg szakképzetlen gyermeklányok, modor- talan asszonyságok osztották a portékát, nagyot „szakítottak” a kegyes időjárásnak köszönhetően a kereskedők. Egyre népszerűbb sportág a strandröplabda, s a tiszaligeti strand pályái a hazai viszonylatban a legjobbaknak számítanak. Egész nap verték a fehér golyót, voltak közöttük profik, akik a páros játékban is szemet gyönyörködtető megoldásokat produkáltak, és persze voltak műkedvelők, akik hiába álltak nyolcán, tízen a pályán, a labda mozgása öntörvényűnek tűnt. De mindnyájan jól szórakoztak. A csónakkikötő üresen tátongott. Azok foglalták el a járművek helyét, akik az idejüket letöltő s kifelé evező társaikat várták. Forrt a víz a ladikoktól meg a féktelen pancsolástól. Nem győzött kiabálni, fenyegetőzni a csónakok őre, hiszen féltette a drága lapátokat, amelyekkel a vizet ütötték a jókedvükben a lányokra spriccelő. kamaszok. Ez a horgászokat kevéssé zavarta, nem annyira a nagy hal, mint inkább a pihenés reményében telepedtek le a tópartra. Nem is fogtak apróhalnál egyebet, illetve egyikük egy fecskét szákolt meg. Á fiatal madár kétszer rárepült a vízfelszínre, de második kísérlete után a habok nem eresztették. A szokatlan közegben kacska, pillangózó mozdulattal éviekéit a part felé. Amint elérte, a horgász a partra segítette az ázott állatkát. Kétórás száradás után emelkedett ismét a levegőbe. A pecás feltette a költői kérdést: lehet, hogy a rossz idő után ez az egy fecske csinálta a nyarat? Indulás haza. Aki nem szokta, annak izzik a bőre már ilyenkor. Búcsúpillantás a tóra, de szemem megakad a szemeteskonténereken. Helyesebben azon a furcsa látványon, hogy a hatalmas tartályok üresen tá- tonganak, mellettük a földön ott virít a több köbméter szemét. Miért?-osA Pálfy János szakközépiskolában szervezett történelmi tábor tizenhárom és tizenhat év közötti hallgatóinak a héten neves előadók tartottak előadásokat a honfoglalás időszakáról, az Árpád-korról. Itt volt többek között dr. Fodor István, a Nemzeti Múzeum volt főigazgatója, a megyei, a jászberényi múzeum több ismert kutatója, érkeztek egyetemi tanárok is. A Hét Vezér és a Hét Törzs Alapítvány által szervezett rendezvény szolnoki színhelyére - a másik a találkozók ötletének szülőhelyén, Tiszaföldváron van - hatvan fiatal érkezett a határainkon túlról. A magyarlakta területek közül Erdélyből jöttek a legtöbben. Előzőleg egy tanulmányt kellett készíteniük, majd tanári ajánlással, a szülők hozzájárulásával jelentkezhettek a táborba. Az utóbbiak csak az utaztatásért fizettek, az ellátás, a többi szolgáltatás költségét a meghívók fedezik. A két alapítvány felhívásáról a kinti magyar nyelvű újságokból értesültek. Az immár másodízben megrendezett tábor célja az ezer évvel, évszázadokkal ezelőtti Kárpát-medencei magyar történet megismertetése, az 1996-os nagyszabású vetélkedőre történő felkészülés. Az előbbiektől természetesen elválaszthatatlan a gyerekek identitástudatának ápolása, fejlesztése. Az előadások fiatal hallgatói valósággal kiéhezettek az ismeretekre - jegyezte meg dr. Pókász Endre, a tábor vezetője. A témával kapcsolatban mindenre kíváncsiak. A történészeket, régészeket a programok után kérdésekkel árasztják el. A tábor vezetője megjegyezte: a tanulók érdeklődése a tanároknak is érzelmi többletet nyújt. Ízelítő a hétfőig tartó rendezvénysorozat érdekesebb témáiból: A honfoglalás; Julianus barát; Szent László és Könyves Kálmán; A királyi vármegyerendszer; Betelepült népek az Árpád-korban. Két kirándulást terveztek. Az egyik célja Ópusztaszer-Sze- ged, a másiké a jászberényi csángófesztivál. Foglalkozásaik heylszínei a levéltár, a múzeum, a városi könyvtár: a szervezők köszönik a fogadtatást. A Kossuth téri kollégiumban biztosítottak a vendégeknek szállást. Sz.Z. Tejföl, joghurt mellet nyári munkán. Jobb lenne persze a strandon, de itt is telik az idő. A Szolnoktej Rt. többek között a képen látható tejipari szakmunkástanulóknak, vízügyi szakközépiskolásnak biztosított kereseti lehetőséget. Egy hónap után annyi pénzt kereshetnek a dobozolással, mint amennyi kéthavi ösztöndíjuk. (Fotó:Novák) Egészséges erotika Ha nem Magyarországon lennénk és ha nem kilencvenhár- mat írnánk, akkor nyugodtan lehetne használni a politikára a kellőképpen elcsépelt „uborkaszezon" kifejezést. De már nem kell hozzá egy év sem, és nyakunkon lesz a „második szabad” parlamenti választás. így hát ha nem is pezseg, de gyöngyözik az élet. , Az árnyas szolnoki klubokban, kricsmikben a sörök és borok mellett folynak a találgatások is. Mert ugye a pedagógia, az egészségügy mellett a politika az a terület, amelyben csaknem mindenki otthon érzi magát. Csak éppen azokról feltételezzük azt, hogy fikarcnyit sem konyítanak hozzá, akik valóban csinálják. Az öreg diófa alatt megterített asztalnál már majdhogynem fogadásokat kötnek a kilencvennégyes befutóra. Ki-ki a saját vágyait vetíti ki alapigazságként. Némelyek azért az objektkivi- tás megfoghatatlan ködével próbálják az asztaltársaságot beborítani, de a többség nem adja meg magát. Még jó, hogy mind különbözőek, így nem fakul a polémia unalmas, egyetértő fejbó- logatássá. Az asztal bal oldalán ülő úr régóta a klubba jár, az utóbbi évtizedeket is itt töltötte. Szomorú nosztalgiával tekint vissza azokra az évekre, amikor még negyedébe került a folyékony kenyér, s azt sem bánta, ha csak estefelé, munka után tudott benézni, ma itt ül fél napokat, de a segélyből csak néhány üvegre MaNem arat osztatlan sikert a választás eredményét előre jelző tippjeivel. Szemből meg is érkezik a válasz: akiket támogatsz, azok tették tönkre az országot, a hozzá nem értés, a koncok elosztása, az adósság felhalmozása vezetett a mai helyzethez, a mostani kormány ezt örökölte, senki nem csinálta volna jobban. A középen üldögélő jobbra is, balra is küld egy-egy elnéző mosolyt. „Uraim, azok, akikre adják szavazataikat, mindketten levizsgáztak. Van viszont egy harmadik lehetőség is, amit még nem próbáltunk.” És folyt tovább a diskurzus. Abban mindenki egyetértett, hogy az első forduló várhatóan nem hoz döntést, tehát nagy jelentőségük lesz a mostanában zajló egyezkedéseknek. Ki, kivel, mikor fekszik össze. Azután már inkább a nőkre terelődött a szó, akármennyire izgalmas is a politika, a fehérnép mégiscsak jobban fel tudja izgatni a férfitársaságot. Úgy tűnt, nem is ilyen asztaloknál dől el az ország sorsa. Vagy mégis?-darabKrízis, drog, megelőzés Beszélgetés Lengyel Györggyel „A drog nem egészségügyi, rendőri vagy szociális kérdés: mindez együtt” - mondta dr. Csősz László, a Hetényi Géza Kórház Rendelőintézet serdülő- pszichiátriai osztályának főorvosa.- Van-e együttműködés a problémamegoldás érdekében? - kérdeztem Lengyel György őrnagyot, a Megyei Rendőrkapitányság megelőzési és sajtószolgálatának vezetőjét.- Fontos volna, hogy legyen. Van, aki partner, van, aki elzárkózik. Áz egészségügyben sokan nagyon jól látják a kérdést, ám mások félreértelmezik, és az orvosi titoktartásra hivatkozva elutasí- tóak. A rendőrséget nem a betegek érdeklik, nekik gyógykezelésre van szükségük. Nekünk az adatok lennének fontosak. Azokhoz akarunk eljutni, akik hasznot húznak, üzletet csinálnak a drogból. A terjesztőket kell büntetni. A „csatornák eldugaszolása” a feladatunk. Sajnos mindenféle kényszerképzetek alakulnak ki - vagy kialakítják őket - arról, hogy mi besúgókat keresünk. Ez nagyon veszélyes jelenség. Be kellene már látnunk, hogy - bár nem szeretnék nagy szavakat használni, de tény — a kábítószer-fogyasztás elleni harc össztársadalmi feladat. Az egészséges az lenne, ha mindenki tenné a dolgát és együtt lépnénk fel. Leküzdhetetlen akadálynak tűnnek a presztízsharcok. Gyakran ellenpropagandával találkozunk. Utunkba állnak, mert félnek, ha mások is jó dolgokat alkotnak e téren, nekik kevesebb lehetőség és főként kevesebb pénz jut. Még a pedagógusok között is vannak, akik elferdítik a kérdést. Amikor májusban egy anti- drog koncertet szerveztünk, a szemlélet néhol a következő volt: biztosan azért hívjuk az adott iskola diákságát is, mert azt gondoljuk, sok ott a drogos. Holott a megelőzés rendezvényei leginkább azoknak szerveződnek (mert azok számára hatékonyak), akik még nem találkoztak a kábítószerrel. A cél pontosan az, hogy ha szembekerülnek vele, tudják, miről van szó, mi a teendő. Fontosak a magatartási minták.- Ha valamilyen bűnügy kapcsán dorgfogyasztó fiatal kerül Önökhöz, hogyan járnak el?- Az 1993. évi módosított Btk. a gyógykezelést helyezi előtérbe.- Ha valaki drog hatása alatt követ el valamilyen bűncselekményt, hogyan kerül elbírálás alá?- Ilyen esetekben szakértői vizsgálat állapítja meg, hogy az elkövető mennyire volt tudatában tettének. Ámi azonban az elsődleges, hogy önhibájából fogyasztott-e kábítószert, vagy tudta nélkül (például az italába dobták). Ez döntő fontosságú az elbírálásban.- Ha egy drogos bűnelkövetőt szabadságvesztésre ítélnek, külön bánásmódban részesül-e?- Alapos vizsgálat után orvosi tanácsra kezelésben részesülhet. Az orvos bizonyos esetekben kábítószer biztosítását is javasolhatja, ha az elvonási tünetek az elítélt életét is veszélyeztetik. A szabadságvesztés nem vezethet egészségromláshoz.- A Magyar Narkológiai Társaság 1992. évi adatai alapján Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2968 kábítószerfogyasztóról tudtak.- Azt hiszem, ha kellő felelősséggel gondolkozunk, jó óvatosnak lenni a számadatokkal. Bonyolult dolog ezen a tájén igazán hiteles statisztikát készíteni. Mi alapján tennénk? Hány drogost kezel az egészségügy? Vagy hányán kerülnek a rendőrség látókörébe? Aztán kikből áll a minta? Már a naponta 8-10 kávét elfogyásztók is ide tartoznak vagy akik hetente néhány levél gyógyszert beszednek? Túl nagy a látencia. Mindettől függetlenül természetesen nem kizárt, hogy az adat a valóságot tükrözi. De úgy gondolom, a statisztikánál is fontosabb, hogy előrelépjünk a probléma- megoldásban, és a témával foglalkozók együttműködjenek. Amíg a presztízs, az iskolai tekintély, az egyéni karrier harcait vívjuk a drogmegelőzés elméleti és gyakorlati színterein, egyre többen lesznek, akiknek már a gyógyítás is kevés. Azon vitázunk, kié legyen a prófétaszerep, holott mindnyájan keltenénk. „És hazánkban ősi jelszó: Ej, ráérünk arra még” ? Báli Erzsébet
