Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-05 / 181. szám

1993. augusztus 5., csütörtök Hazai körkép 5 Gazdira várnak Kivert kutyák A karcagi önkormányzat né­hány hónapja alkotta meg ren­deletét a kóbor kutyák befogá­sáról, s ezt azóta is folyamato­san végzik - tájékoztatott Rózsa János, a városgondnokság veze­tője. Ez részben úgy történik, hogy meghatározott időközön­ként végigjárják a város azon közterületeit, ahonnan korábban is voltak jelzések, s ahol lehető­ség van a kutyáknak a meghú- zódásra. Megkeresik a város- gondnokságot magánszemé­lyek, intézmények is, és a beje­lentések alapján történik a be­gyűjtés. Az összeszedett ebeket a gyepmesteri telepen nyolc na­pig tartják, de ha a főállatorvos valamilyen oknál fogva a meg­figyelésüket rendeli el, több napra is van lehetőségük. Ha a tartás ideje alatt az eb gazdája vagy bárki megjelenik kedven­céért, kifizeti a tartási díjat (napi nyolcvannyolc forint), el­viheti az állatot. Az eltelt idő­szak alatt mintegy 80 kutyát szedtek össze a város belterüle­téről, s mindössze hármat vitt haza a gazdája. Két esetben volt olyan érdeklődő, aki házőrzőt keresett s választott magának. A városgondnokság is kiválasztott egyet a csemetekert őrzéséhez, Topi a mai napig is ott található. Az illetékeseknek nem az a cél­juk, hogy ha nem jelenik meg a gazda, akkor kiirtsák az ebeket, habár most nincs más választá­suk, nem tudnak mit kezdeni velük. Sajnos az elmúlt időben megnövekedett a kivert kutyák száma, mert a gazdák, mert nem tudják őket etetni. Ha valaki nem akarja tovább tartani kutyáját, ne kergesse ki az utcára, hanem válassza azt a humánusabb megoldást, hogy egyenest a gyepmesteri telepre viszi. A kutya így nem csatan­gol napokig az utcán, amíg be­fogják. Ezzel elkerülhető, hogy megtámadjon valakit, kukákat borogasson az élelem reményé­ben. Arról nem is beszélve, hogy ez kedvezőtlenül hat a vá­ros tisztaságára is. A gondnok­ságnak van az állategészség­ügyre elkülönített pénze, ebből tudják etetni az ebeket, de ek­kora létszámra nem számítot­tak. Ezen úgy próbálnak segí­teni, hogy a sütőipartól leér­tékelt árú kenyeret vásárol­nak, hogy enni tudjanak adni nekik. Most készültek el az újabb ketrecek, mert a meglévőek már megteltek. A gyepmesteri telepen lehetőség van arra, hogy elkülönítve a dögkamrá­tól s a szolgálati lakástól, a megfelelő védőtávolságot be­tartva tartsák a kutyákat. Az illetékesek keresik a le­hetőségét annak, hogyan le­hetne hasznosítani az állato­kat. Aki nem találja kedvencét, mikor hazaér, érdeklődjön a gyepmesteri telepen, ott meg­tudhatja, hogyan juthat ismét kedvencéhez. Az abonyi közbiztonságról Összefogásra van szükség Az utóbbi években többször volt parancsnokváltás az abonyi rendőrőrsön. Erről és a telepü­lés helyzetéről beszélgetünk Godó Tibor zászlóssal, megbí­zott őrsparancsnokkal, aki ez év április elseje óta tölti be a veze­tői posztot.- Az utóbbi négy évben a harmadik őrsparancsnok va­gyok. Elődeim szolgálati ér­dekből Ceglédre kerültek.- Közel egy éve a helyi képvi­selő-testület előtt az őrspa­rancsnokság vezetője beszámolt Ahony közbiztonságáról. Mi változott azóta?- A jövő hónaptól egy fiatal körzeti megbízottal erősödünk. Két rendőrünk most végezte a szakiskolát, egy kolléga járőr- kutya-vezető tanfolyamot kezd el, a beiskolázás folyamatos a szakmai és az állami oktatásban is. Rendőreink mindent meg­tesznek azért, hogy rend legyen a településen. Természetesen fhunkájuk megítélése attól is függ, hogy ki milyen kapcso­latba került velük. Naponta 7.30-tól 15.30 óráig van ügyelet az őrsön. Éjszaka segítséget a ceglédi rendőrkapitányságtól lehet kérni. Elképzelésünk szerint sokat javít helyzetünkön a polgárőr­ség, amelynek megszervezése most van folyamatban. Két civil kocsi segítené a körzeti megbí­zottakat. A polgármester úrral a na­Godó Tibor pókban beszéljük meg ennek részleteit.- Melyek a leggyakoribb bűnesetek?- Meg kell mondani, hogy sok esetben sajnos maguk az ál­lampolgárok is segítik a bűnö­zők „munkáját”. Sok kerékpár cserél gazdát naponta, gyako­riak a tyúklopások. A nagyobb értékű lopások a ceglédi rendőrkapitányság nyomozói­nak adattárában vannak. Az emberek nem őrzik vagyonukat, nem zárják kapuikat, az állam­polgárok közömbösek‘egymás iránt. Pedig ha két-három szom­széd összefogna éjjelente, meg­előzhetőek lennének egyes bűnesetek. Nálunk nem érzékelhető a hajléktalanok gondja, nincs je­len a prostitúció, a közlekedési balesetek száma nem jelentős, súlyos bűncselekmények nem történtek az utóbbi időben.- A cigány lakosságról az a hír járja, hogy veszélyesen vezet a bűnözési statisztikában.”- Az úgynevezett cigánybű­nözés az utóbbi időben csök­kent.- Mit mondhatunk a fitalkorú bűnözésről?- Annak ellenére, hogy ma­gam is fiatal vagyok, azt kejl mondanom, hogy gyakran fel­háborít a fiatalok viselkedése. A vandalizmus jelen van, például diszkók után az utcákon, tere­ken, de az elkövetők többnyire nem érhetők tetten. A 13-14 évesek kóborolnak, barangol­nak késő este és éjszaka. Ezért a szülők is felelősek. Ezek a fiata­lok visszabeszélnek, a rendőrt is kinevetik. Csapatokba verődve szemtelenek. A hét végi garáz­daságok felét ők követik el. Az utóbbi három-négy évben ug­rásszerűen nőtt a bűncselekmé­nyek száma körükben.- Milyennek ítéli meg a város közbiztonságát?- Csökkent a bűnesetek száma. A hasonló adottságú te­lepülésekhez képest jónak mondható a közbiztonság. A közterület-felügyelőkkel és az önkormányzattal jó a kap­csolatunk. Segítjük egymás munkáját. Kérjük a lakosságot, ha bárhol szabálytalanságot ta­pasztalnak, jelentsék nekünk, valamennyiünk érdeke, hogy együttműködjünk.- int ­Fotó: Járdány Gyula Magyarok a tűzhányók és a gejzírek országában 1. A jó öreg kontinensen Ez a kép az e részben elbeszélt események után, már Izlandon, egy lávamezőn készült Száznyolcvan éves a Gellért-hegyi csillagda Minta volt más csillagvizsgálók építésénél Expedíció! Melyik egészsé­ges gondolkodású férfiúnak ne dobbanna nagyot a szíve e szó hallatán? Van, akiben az emberevőktől és más vadaktól félelmetes ős­erdőket, van, akiben a - Delta bevezető képsoraiból jól ismert- hóviharral birkózó sarkutazót idézi ez a néhány betű. Utazá­saim alkalmával többször jár­tam már az agyat szikkasztó dé­len, hatalmas gleccsereken, fel­hőket karcoló hegyeken és a föld mélyébe vezető sötét ak­nákban. Habár ez idáig ember­evőkkel szerencsére nem volt dolgom. Az idei nyár emlékei azonban a tévé képernyőjéről kiáltó hó­talpas ember kalandjait idézik számomra. Izland, e távoli, a sarkkör közvetlen közelében, az óceán közepén fekvő, a kontinensek mozgása következtében évmil­liók óta táguló, hazánkban szinte ismeretlen sziget fölfede­zésére 14 társammal indultam 1992 júliusának elején. A csa­pat tagjai botanikával, geológi­ával, fotózással, építészettel foglalkoztak. Az Ingólfur Ar- narson társaság egy, a Magyar Televízió két fővel képviseltette magát, de voltak olyanok is, akik csak Izland iránti vonzal­muktól hajtva vettek részt az utazáson. Az expedíció elsődleges célja- Magyarországnak, benne sző­kébb hazámnak, Szolnoknak, az ott élőkkel való megismerteté­sén kívül - a sziget minél alapo­sabb „föltérképezése” volt (kul­turális, botanikai, geológiai szempontból). No de induljunk el végre! Két UAZ-unk közül a zöld színű centiméterről centimé­terre araszol ki a szűk kapun. Még a visszapillantó tükröt is be kellett hajlítani, hogy kifér­jek az autóval. Életemben most ülök először ilyen kocsiban, de ragaszkodom hozzá, hogy én vezessek (ebből a későbbiekben adódott is né­hány nézeteltérés), mert amióta egy autóbaleset következtében utasként eltört(ék) a gerincem, nem bízom meg senki vezetői tudásában. A „szűkületen” szerencsésen átjutva, hamarosan vígan guru­lunk lefelé a Rózsadomb egyik lejtőjén. Az autó még szokatlan számomra. Mögöttem 6 ember, több mázsa felszerelés, amely­nek az értéke sok millió forint. Még csak „kóstolgatom” a jár­gányt, amikor körülbelül 200 méter megtétele után egy rend­őrautó élesen elébünk vág, megállásra szólít föl, és meg is áll előttünk. Hamar keresem a szokatlan helyen lévő fékpedált, és amint megvan, taposom is, ahogyan csak bírom. A lefelé guruló, túl­terhelt autónk az utolsó pilla­natban áll meg a rendőrségi ko­csi mögött. De már jön is a „szerv”, és kéri a papírokat. - A jogosítvány lejárt. Ez eddig 500 forint! - kezdi bevezetőül. Ami­kor visszakérem az engedélye­met, és megmutatom, hogy az egyik bejegyzés szerint még egy hónapig, a másik szerint pedig még közel öt évig érvé­nyes, megvakarja feje búbját, és szemrebbenés nélkül elkezd be­szélni valami elsőbbségadásról, amit az „500 forintos” refrénnel fejez be. Úgy látszik, ennek az 500 fo­rint a bogara, ezért hamar kifi­zetem a pénzt, és már megyünk is tovább, keresztül Európán. Halk pukkanást hallok hátul­ról. Az ismerős hang hallatán már meg is indul a nyálelválasz­tásom, mire előre adja valaki a Queen üdítő pezsegve muzsi­káló dobozát. Csak az a baj, hogy a nagy hőségben rohamo­san fogynak a készleteink, úgy látszik, az RC kólából is elkelt volna néhány kartonnal. A Prága-Drezda közötti „Gyönyörök útján” csábítóan integet néhány riherongy. Ami­kor megállunk, egy pillanat alatt ellepik autónkat a gyomor­forgató „szépségek”. (Hogy ilyen visszataszító külsővel ho­gyan lehet megélni ebben a szakmában?) A sekély gyönyö­röktől csak a padlóig taposott gázpedál mentett meg bennün­ket. (Van, aki szerint lelketlen vagyok.) A kihalt cseh utakhoz hozzá­szokva az NSZK csordultig telt, lüktető forgalmú útjain történő vezetés egy lidérces álom emlé­keit hagyják bennem. A két au­tónk között rádiókapcsolat van, de ebben a dinamikus forga­lomban még így is elszakadunk néha egymástól lassú, nehézkes járműveikkel. A Smyril Line hajózási társa­ság (első számú szponzorunk) Norröna nevű, többemeletes ha­jója már messziről fehérük az óceán ködös kékségéből. A par­ton már autók, kamionok, em­berek hada vár türelmesen. A kikötést követően órákig dől a hajó gyomrából az autó- és em­beráradat, helyet adva a beszál­lóknak. Most rövid időre el kell búcsúznom társaimtól, mert be­hajózáskor az autóban a vezetőn kívül más nem tartózkodhat. (Folytatjuk) Szekeres Ferenc Idővonat Idővonat címmel rendeznek olvasótábort a baranyai üdülőte­lepen, Sikondán. A találkozón a középkor irodalmával, zenéjé­vel, kultúrtörténetével ismerke­dik a Baranyából, valamint a határon túlról - Kárpátaljáról, Erdélyből, Szlovákiából, Szlo­véniából, Horvátországból és a Vajdaságból - érkezett hatvan gyerek. Az első kurzust 1988-ban in­dította a Baranya Megyei Könyvtár. A szervezők célja, hogy egy-egy négyéves soroza-. ton, tematikában és időrendben egymásra épülő foglalkozáso­kon mutassák be az évről évre visszatérő, a részvételt pályáza­ton elnyert irodalombarát gyermekeknek történelmünk legfontosabb állomásait. A négyéves ciklus első évében az ókorral ismerkedtek az ötödik osztályt elvégzett gyerekek, a második évben a középkorról tanulhatnak meg tananyagra épülő, illetve azt kiegészítő ada­tokat és érdekességeket a hato­dikosok, a harmadik évben az újkorral foglalkoznak a hetedi­kes gyerekek, a negyedik évben pedig a jövő lehetőségeit firtat­ják a nyolcadikosok. (MTI) Száznyolvcvan évvel ezelőtt, 1813. augusztus 5-én rakták le a Gellért-hegyi csillagda alapkö­vét. A korabeli Európa egyik legkorszerűbb csillagvizsgáló­ját végül két évvel később, 1815-ben avatták fel. A kutatóhely a szabadságharc alatt - Buda ostromakor - olyan súlyosan megrongálódott, hogy 1849-ben be kellett zárni. A Gellért-hegyi Sánc utcában azután mintegy száz évvel ké­sőbb kezdte meg működését a budapesti Uránia csillagvizs­gáló, amely a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat égisze alatt tevékenykedik napjaink­ban is. A csillagászatot népszerűsítő előadásokon, távcsöves bemuta­tókon kívül tudományos kuta­tómunkát is végeznek az intéz­ményben. A magyar csillagászati kuta­tások a XVIII. században indul­tak meg. Hell Miksa (1720-1792) kezdeményezésére és tervei alapján jött létre az első ma­gyarországi csillagvizsgáló a nagyszombati egyetemen. Az univerzitás 1777-ben költözött Budára, és az asztronómusok a palota csillagvizsgálójában kap­tak helyet. Az obszervatórium innen köl­tözött Gellért-hegyi otthonába. A csillagda avatóünnepségén három uralkodó is megjelent: I. Ferenc magyar király, • osztrák császár; III. Frigyes Vilmos po­rosz király és I. Sándor orosz cár. A csillagvizsgáló tudomá­nyos hírének megalapozása Pasquich János (1753-1829) matematikus, csillagász, egye­temi tanár nevéhez fűződött. A kétkupolás, korszerű műszerek­kel felszerelt intézmény hosszú évekig mintául szolgált a konti­nens csillagvizsgálóinak építé­sekor. (MTI). FOTÓTÁRLAT. A mezőtúri Móricz Zsigmond Könyvtár és Közösségi Ház földszinti fo­lyosóján látható az IMPRO II. című fotókiállítás. A kiállító amatőr fotósok a helyi IMPRO Fotóklub tagjai. A képeket szeptember 15-ig nézhetik meg az érdeklődők. (Fotó: I. L.) A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents