Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-17 / 191. szám

1993. augusztus 17., kedd Kulrúra 5 Idegenforgalom a nyugati háromszögben A kultúráról is beszélgettünk A munkanélküléség alig ha­ladja meg a négy százalékot, idegenek hozzák a pénzt zsák­számra, ez is jellemzi a Győr, Sopron, Szombathely által hatá­rolt háromszöget, no meg ter­mészetesen az, hogy közel van Ausztria, ahol van pénzük az embereknek. A soproni polgármesteri hi­vatal tanácsos asszonyát dr. Kovácsné Bircher Erzsébetet, aki a város kulturáli ügyeit in­tézi, arról kérdeztem, hogy honnan van pénzük a kultúrára ilyen nehéz időkben.- Ha az ünnepi események, fesztiválok megszervezése ke­rül szóba - mondja a tanácsos asszony - illetve ezek anyagi háttere, mindig irigykedve gon­dolok az osztrák vagy a német szervezőkre, hiszen ők már előre tudják, hogy minden el­adott korsó sör árából mennyi az övék, amelyből gazdálkod­hatnak. Azért mi Sem panasz­kodhatunk, hiszen az ünnepi he­tekre öt-, az operabemutatókra pedig tízmilliót költ az önkor­mányzat, és ez a magyar viszo­nyokat figyelembe véve sok. Igaz, hogy a bevételi oldal is je­lentős, hatmillió, mert főleg osztrákok jönnek a fertőrákosi barlangszínházba, és egy jegy ára 1500 forint. Azonban a sop­roniakat sem zárjuk ki, mert az ünnepi hetek baráti körének tagdíja egy évre 100 forint, és harmadáron biztosítunk az igénylőknek az előadásra je­gyet.- Milyen forrásból tudják összeszedni a pénzt a kulturális programok rendezésére?- Ó, nálunk mindenféle adó van, és megy az oda-vissza ér­velés: én eladok, ebből fizetek adót, és te ebből rendezel, a má­sik oldal viszont az, hogy ő nem tudna mit eladni, ha mi nem rendeznénk valamit. Ugyanis a bevásárlóturizmus lecsengett, itt emelkedtek az árak, Burgen- landban viszont változatlanok, és már mást kell ajánlani, hogy „eladható” legyen a város. Ugyanis nálunk;' mivel Sopron életében az ipar nem meghatá­rozó, már korábban is a vendég­látásra orientálódott a város la­kossága. Negyvenéves múltja van például az ünnepi heteknek, de mindig újítani kell. Hogy mindezt miért írtam le? Mert nemrég jelent meg egy új­ságcikk, nem az első, és bizto­san nem is az utolsó, hogy a megyeszékhely turistamegtartó képessége negyon kicsi. Nincs egész napos program, és inspi­ráló erő, hogy akár csak Rákóc- zifalváról is ide jöjjön az „ide­gen”. Pedig figyelve mások próbálkozásának sikerét, talán nálunk sem lenne haszontalan egy, az idegenforgalmat is élénkítő program kidolgozása, mert ha többen jönnek, több pénzt hoznak, s ezen elv alapján talán magánvállalkozóink is hajlandók lennének pénzt ál­dozni az idegenforgalom fel­lendítésére.-span­Véget ért Jászberényben az Országos Zománcmüvészeti Alkotótelep, melyet a Jászsági Müvésztelepen rendeztek meg július 26-tól. A huszonöt résztvevő mintegy hetven alkotást készített. A tárgyakat zsűrizték, valamint odaítélték az önkormányzat kulturális bizottságának díját, mely a kitüntetettnek jövőre ingyenes részvételt tesz lehetővé a tele­pen. Képeinken hét művészt mutatunk be alkotásaikkal együtt. Felső sor: Sisa József telepvezető, Kőszegi Karolina Szolnok, Majoros Klára Vác, Kis Emese Kecskemét. Alsó sor: Horváth Magdolna Budapest, Takács Emese Budapest, Országh Zita Aszód, Farkas Zsuzsa Budapest. (- nzs -) Egyházzenei fesztivál A Budavári Zeneművészeti Alapítvány ismét megrendezi az egyházzenei fesztivált szeptem­ber 2. és 8. között. A fővároson kívül Fertőd és Martonvásár ad otthont a koncerteknek. A prog­ramot a XVIII-XIX-XX. század szakrális zenéje alkotja. Dézsaszámra a decibelekről Magyarok a tűzhányók és a gejzírek országában 11. A szúnyogleves „Tisztelt Ferenó! Üzenet a kemping portáján” - olvasom a benzinkútra ragasztott papírda­rabkán, de hasonló szöveget ta­lálok az étterem, a bolt ajtaján és egy kerítésen is. A Myvatn-tó partján lévő, néhány házból álló Skutustadirban - új­bóli találkozónk színhelyén - akár valami titkos üzenetnek is vélhették az ismeretlen nyelven íródott szöveget. Engem és há­tizsákomat ideszállító francia házaspárnak örömmel újságo­lom, hogy ráleltem társaim nyomára. No de nézzük, mi vár a kemping portáján. „Ferenó Ferenósson! Ha semmiképpen nem akarsz velünk találkozni, akkor vasárnap este 8-kor és hétfő este 8-kor ne legyél itt, mert mi itt leszünk a kávézó­ban. Ha nem találkozunk, akkor Seydisfjördurban 19-én este a campingban legyél. BAH 707 UAZ”. Annak ellenére, hogy én beszélem a magyar nyelvet ez a levél első olvasásra nekem is titkosítottnak tűnik. Mivel estig még bőségesen van időm, a hátizsákomat a kempingben hagyva, gyalogo­san indulok a környék fölfede­zésére. Milyen sok errefelé a szégyenlős, félszeg leányka. És milyen sok az ideges ember - gondolhatnám a sok lefátyolo­zott arcú és össze-vissza kap­kodó, hadonászó alak láttán, ha a jelenség oka nem törne rám elemi erővel. Hirtelen apró szú­nyogok (az itteni tavat nem vé­letlenül nevezték el róluk) sötét felhője lep el. A szemtelen kis kamikázék belerepülnek a sze­membe, fülembe, számba, or­romba. Már érzem is, ahogyan csúsznak, másznak az ingem alatt, a hátam közepén. Minden lélegzetvételnél érzek egyet-kettőt a légcsövemben lif­tezni. De hát ez borzasztó! Még szerencse, hogy ezek nem csí­pős fajták. Jobb híján a kötött sapkámat húzom nyakig a fe­jemre, és most a kötés szemei között pislogok a nagyvilágra. Az út rézsűjén hanyatt fekve próbálom a tavat minél szebbre komponálni a fényképfelvé­telre, amikor dübörögve elhúz mellettem egy zöld autó. Már a Svartifoss hangjáról azonnal felismerem UAZ-unkat. Hamar ugrok föl­felé, és az út közepén ugrálva, integetve igyekszem felhívni magamra a figyelmet. Szeren­csére észrevették, és hamarosltn ott szorongok én is az utasfül­kében, két holland lánnyal át­menetileg kibővült kompániá­ban. Másnap reggel a megszokott nyirkosságra ébredünk. Amíg a sátrak „szikkadnak” egy kicsit, Knorr levesporból illatozó, me­leg levest készít nagy tudású szakácsunk. Evés közben a húst mindenki saját ízlése szerint, automatikusan adagolhatja ma­gának azáltal, hogy a száját mennyi ideig tartja nyitva. Ugyanis, ha valaki a kanál oda- érkezése előtt már jó előre ki­nyitja a száját, az jóval több szúnyogot nyelhet le, mint aki Ránk zúduló hanghullámok Egy női asztaltársaság hangerejét - vérmérséklettől függően - mintegy hatvan decibelben állapítja meg egy szellemes táblázat. A skála pontjai a hulló falevél neszétől a repülőgépek zajáig fo­kozatosan emelkednek, például egy lakodalmas társaság tisztes­séges helyet foglalna el rajta. Mezőtúron két szomszéd család között megromlott a viszony. A harag oka ezúttal a zaj. Zajnak mondják, mert a nemrég el­készült lakás négygyermekes családja számára a közeli éneklés és lagzihangulat dörömbölésnek hat, szombatonként lehetet­lenné teszi pihenésüket. mondjuk a csajkából egy haj­tásra issza ki a levesét. Bár vagy 2 kilométerre táboroztunk le a tótól, úgy látszik, a szúnyoge­vés azonban itt is kötelező, ezt kivédeni talán csak szívószál és orrcsipesz használatával lehet. Bár a Myvatn gyönyörű, mégsem bánjuk túlságosan, amikor autónkat izlandi utazá­sunk utolsó fontosabb cél­pontja, Asbyrgi felé irányítjuk. És azt hiszem, most jött el az a pillanat, amikor abba kell hagy­nom az írást, hiszen a Jökulsá á Fjöllum - bazaltorgonákkal éke­sített, szivárvánnyal keretezett, bömbölő vizezésektől szabdalt, szűk kanyonokba kényszerített szilaj vizének - völgyéről nem tudnék a szerkesztő által meg­kívánt tömörségben lelkesedni. (Folytatjuk) Szerekes Ferenc Jó ideje elkészült már egy irányelv, amely elősegíti az ön- kormányzatok rendeletalkotását annak érdekében, hogy előír­hassák. hány decibel szűrődhet be egy helyiségbe. Lakószobá­ban. zárt ablakok mögött pél­dául - az ablaktól egy méter tá­volságban, a padlótól másfél méter magasságban - 40 decibe­les nappali zajszint a megfelelő. Ennyi nem zavarja az emberek többségét. Előfordult persze máshol, hogy szomszédját pusztán botja kopogása miatt jelentette fel egy érzékeny lakó. Se szeri, se száma a hasonló ügyeknek. Harapós a hangulat a mező­túri szomszédok között. A négy gyerek és a szülő hálószobái épp az emeleten vannak, a hanghullámok közvetlenül érik őket. - Egy éve hiába járunk az igazunk után - mondják a házi­gazdák. - A tévét sem halljuk. Az nekik is megfelelne, ha tíz órakor elmennének az ünnepe- lők. - Soha nem volt senkivel vi­tánk. Most úgy könyveltek el minket, hogy mi vagyunk az összeférhetetlenek. Egy 1983-ban keltezett irányelv foglalkozik a zajvéde­lem helyi szabályozásával - tá­jékoztatott Széli Gábor, a Kö- zép-Tisza Vidéki Környezetvé­delmi Felügyelőség víz- és zaj­védelmi osztályának csoportve­zetője. Jórészt gyártó, nem fel­dolgozó, szolgáltató cégek zaj­kibocsátásának vizsgálatakor lépnek fel hatóságként. Ilyenek például a létesítési, üzembe- helyzési ügyek. Az osztály vizsgálja a közlekedési zajokat is.- Általában az iparszerű tevé­kenység zajkibocsátával foglal­kozunk - tudjuk meg. - Minivá- góhidakkaL, sütőüzemekkel, sörfőzdékkel, gépkocsibontók­kal. Kevesen tolerálják az állat­visítást, a késői áruszállítást vagy a fűrészgép zaját. Ilyenkor a lakossági panaszra hivatalból megyünk ki. A vállalkozóknak egyébként be kellene jelenteni zajt okozó tevékenységüket.- Milyen sűrűn fordulnak önökhöz?- A nyári megkeresések gya­koriak. Érthető, hisz az ablako­kat sokan nyitva tartják. Jelez­zük az ügyfeleknek, hogy ha­sonló esetekben a polgármesteri hivatal az illetékes, hozzájuk küldjük meg a szórakozóhe­lyekkel kapcsolatos ügyeket. Szórakoztató-, sport-, szolgál­tató-létesítmények zajkibocsá­tása esetében a polgármesteri hivatalok az illetékesek. Baloghék nem nyilatkoznak, ők is várják a végső döntést. Szép házat építettek. Tövében emeltek egy lakodalmasházat. Egész nyáron foglalt az épület. Szombaton délután négytől haj­nalig tart a lakodalom. Talán egy jó magas téglafal megszün­tetné a perpatvart.- A szakvéleményért kinek kell fizetni? - kérdeztük a kör­nyezetvédelmi csoportvezetőt.- Egy dolog biztos. A panasz bejelentőjének nem. Nehéz fo­lyamatosan ellenőrizni, hogy az erősítő mindig az engedélyezett hangerővel működik-e. Ä kö­vetkező variációk fordulhatnak elő: vagy a polgármesteri hiva­talnak, vagy a tisztiorvosi szol­gálatnak. A lakosságnak általában a zenés helyekkel szemben van­nak kifogásai. Két módszer ala­kult ki: a létesítéskor, az átadás előtt előírják megengedett szin­tet a polgármesteri hivatalok, ha a szórakozóhely vezetője garan­tálja, hogy nem lesz túl magas a hangerő; vagy a szórakozóhely már üzemel, és megrendelnek egy szakembert. Ha ez nem tör­ténik meg, a polgármesteri hiva­tal saját költségén megméret­teti, a pénzt pedig behajtatják. Egy mérés ugyanis 18-20 ezer forint. Ezért jó lenne, ha a pol­gármesteri hivatalok mind­egyike alkotna zajvédelmi ren­deletet.- Mezőtúron területi határo­kat állapítottunk meg - tájékoz­tat Szakái Lóránd. a mezőtúri polgármesteri hivatal munka­társa. - Ez egy úgynevezett laza beépítettségű terület, amelyen este negyvenöt decibel a határ az ablak előtt két méterrel.- Mit lehet tenni ebben az esetben? A bejelentők már a ki­költözést fontolgatják.- Kompromisszumot köthet­nek: kibékülnek a felek, vagy tovább működik a lakodalmas­ház, de csak tíz óráig. A többi szomszéd nem panaszkodik, az övék vastag falú parasztház. A mezőtúri Balogh kontra Fazekas ügyben a kezdeménye­zők nyolcvankét decibelt mér­tek a lakásban az egyik szombat este. Ez a mérés teljesen rossz, nem hivatalos mérőeszközzel történt - tudtuk meg más hely­ről. A hatóságnál birtokháborí­tásra hivatkoztak. Átkerült az ügy a környezetvédelmi fel­ügyelőséghez, ők illetékesség hiányára hivatkozva visszaküld­ték. Egy ízben a rendőrséget is kihívták volna. A bíróság előtt megegyezett a két család: figye­lembe veszik a szakemberek méréseredményeit Sajnos nem csak a vendéglők az egyedüli kömyezetszeny- nyező zajforrások. Ott vannak a szomszédok, a jószerivel csak zsigerekkel érezhető infrahan- gok, na és a „megspécizett” járművek. Érthetetlen az is, mi­ért éppen a hajnali órákban kell utat tisztítani, vasárnap bontani. Mi a helyzet az infrahangokkal? Magas intenzitásnál remegnek a falak, a poharak. Érzi az ember, hogy az ágy remeg, a gyomrán meg mintha dobolnának. A gépjármű-ellenőrzések so­rán lassan el lehetne odáig jutni, hogy a zajszintet is ellenőrizzék a megállapított zajhatár betarta­tása érdekében. Szurmav Z. Könyv Beethoven és a Brunszvikok kapcsolatáról Beethoven, Brunszvikok, Martonvásár címmel a zeneköl­tőnek Martonvásár egykori uraihoz, a Brunszvik család tagjaihoz fűződő barátságáról, a család történetéről és tagjai­ról, a településen ma is élő Beethoven-kültuszról jelent meg könyv a Hagyományőrző Értékeink Alapítvány támoga­tásával, az MTA Mezőgazda- sági Kutatóintézetének kiadá­sában. Szerzője, Üvegesné Homyák Mária, aki egy évti­zede ' foglalkozik a Brunszvik család és Martonvásár történe­tével, sok érdekességgel ismer­teti meg a kötet olvasóit. Egyebek között levélrészle­tekkel bizonyítja, hogy a „hal­hatatlan kedves” - a korábbi fel­tevésekkel szemben - nem Te­réz, hanem Brunszvik Jozefin volt. Ismerteti a könyv Beethoven és a Brunszvik család fennma­radt levelezését is.

Next

/
Thumbnails
Contents