Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-17 / 191. szám

6 Jászsági Extra----Jászberény 199 3. augusztus 17., kedd Emléktáblát avatnak Szent István-nap Jászberényben Az idei ünnepséget a polgár­mesteri hivatal a kisgazdapárttal és a kereszténydemokratákkal közösen szervezi. Augusztus húszadikán reggel 9 órakor mise lesz a Főtemplomban. A városháza előtt 10 órakor kez­dődik az ünnepség. Dr. Magyar Levente polgármester köszön­tője után az új kenyér szentelé­sére kerül sor. Ünnepi beszédet dr. Gáspár Miklós, a KDNP or­szággyűlési képviselője mond. A programban közreműködnek a város kórusai és a Barkóca gyermek-néptáncegyüttes. A Déryné Művelődési Központ­ban 11 órakor nyílik meg a dí­szítőművészeti szakkör kiállí­tása. A főtéren a Jász Kertbarát­klub megrendezi hagyományos termékbemutatóját. Ezen a na­pon kerül sor a Sáros András Alapítvány pályázatán részt vet­tek díjkiosztó ünnepségére is. Este 19 órakor ogona- és kórus- hangversenyt rendeznek a Bará­tok templomában. Orgonán Jankura Miklós működik közre, fellép a Palotásy János Vegyes­kar. Porteleken a helytörténeti szakkör aktívan dolgozik a falu múltjának és tárgyi emlékeinek felkutatásában. A település ne­ves személyiségeinek emlékét is ápolja. A falu első és egyben utolsó bábaasszonyát, Herboly Ilonát sem feledik. Tiszteletére emléktáblával jelölik meg egy­kori lakóházának falát. Az em­léktáblát augusztus 20-án dél­után 5 órakor avatják, emelve a Szent István-napi ünnep fényét. Az avatáskor dr. Suba György mond megemlékezést, aki or­vosként is ismerte a tisztelt bá­baasszonyt. Amerikából jöttem Gyermekkorom kedves já­téka volt az Amerikából jöttem. Talán azért, mert oly távoli, oly elérhetetlen volt számunkra Amerika. Az elmúlt 3-4 év vi­szont nagyon sok lehetőséget biztosít a magyar fiataloknak. Ösztöndíjak, pályázatok révén a világ minden részébe eljuthat­nak. Jászberényből többen is jártak az USA-ban a középisko­lások közül. Rózsa Linda, Kuti Gábor, Baranyi Gergő, Oszter- huber Krisztián tanult ott egy-egy évet. Krisztián néhány napja érkezett haza. Krisztián optimista- Magyarországról 25-30-an indultunk 1992 augusztusában, az AIFS Alapítvány közremű­ködésével. New York, majd New Jersey következett, ahol 20-25 más országból érkezett diák csatlakozott hozzánk. Én Illinois állam egy kisvárosába, Mattoonba kerültem. Egy ked­ves hölgynél laktam, aki egye­dül nevelte 3 apró gyermekét. Azért jól megvoltunk.- Középiskolába, negyedik osztályba kerültél. Milyen volt az ottani suli?- Teljesen más, mint itt. Az emberek életszemlélete, a kap­csolatok egészen másak. A suli teljesen laza volt. A tanár-diák kapcsolat sokkal közvetlenebb, mint itt. Sokszor már túlzottan lezser is, ami nem biztos, hogy jó. Itthon sokkal nagyobb a tá­volságtartás. Nagyobbak a kö­vetelmények, viszont a tudás­szint is magasabb. Ameriká­ban nincsenek osztályok. Évfo­lyamok vannak. A tantárgyak választhatók. Hatot kötelező vá­lasztani. Az angol nyelv és iro­dalom, valamint az amerikai történelem kell az érettségihez. Nekem a matek gyerekjáték volt. Ami viszont csodálatos, az a sport. Az iskolának foci-, te­nisz-, amerikaifoci-pályája volt. Mindenki sportol. A sport révén hamarabb ki lehet tűnni. Az új­ságok közlik a diákmeccsek eredményeit, a sikeres sporto­lók állandóan szerepének a la­pokban.- Az amerikai érettségid vi­szont itthon nem ér semmit. Most újra negyedikes leszel, is­mét érettségizned kell. Megérte kimenni?- Persze, hisz rengeteg ta­pasztalatokat szereztem. Az an­gol érettségivel itthon felsőfokú nyelvvizsgám lett, ezt ugyanis elismerik. Megismertem egy más életstílust, életfelfogást, más kultúrát. Ott minden diák dolgozik. Heti 3-4 nap néhány órát pénzkeresésre fordítanak. Akár gazdag, akár szegény va­laki, ez így van. Például érdekes volt, hogy mennyire nagy ott az állampolgári fegyelem. Betart­ják a közlekedési szabályokat, tisztelik a rendőröket. Az italo­zás 21 éves korig tilos nyilvá­nos helyen. Erre is adnak, s nem is kér italt az, aki még fiatalabb. Szerintem a kisvárosban jó a közbiztonság.- Nagyszerűen érezted ma­gad ezek szerint.- Előadásokat kellett tarta­nom Magyarországról. Sportol­tam, a focicsapatunk területi bajnok lett. Sakkoztam, ahol az állami bajnokságban 6. helyen végeztünk. Teniszeztem is, s egy gyorsasági motocross ver­senyen is indultam. Jól éreztem magam, mert befogadtak, segí­tettek. Az elején nyelvi problé­máim voltak.- Hol jobb diáknak lenni?- Magyarországon az oktatás színvonala magasabb. Nagyobb a követelmény, nagyobb a szi­gorúság, és az eredmény is jobb. Viszont rengeteg élményem volt, sok tapasztalatot szerez­tem. Jogásznak készülök, sok tanulás áll még előttem. Ezt az évet úgy tűnik, elvesztettem, mégse bánom. Akinek lehető­sége van, ne szalassza el, ismer­jen meg más népet, kultúrát. Ezt nem lehet semmivel pótolni. K.E. Az érettségit talárban, különleges fejfedőben kell letenni. Az év­folyam díszei: Oszterhuber Krisztián, Jeremy Morton és Jun Morishita japán vendégdiák. Szállás a , jó barátoknak” A Jóbarát vendéglő az első magántulajdonú étterem volt Jászberényben 1984-ben. A tu­lajdonos, Bóta Ferenc, most is­mét elsőként, panziót nyitott az étterem mellett. Az ok nagyon egyszerű: a vendéglátás for­galma - követve a gazdaság mélyrepülését - visszaesett. A rést valahogy pótolni kell. Susz­ter maradjon a kaptafánál, tehát csakis vendéglátásról lehet szó. Az egykori kerthelyiség terüle­tén magasodik immár a panzió háromszintes épülete. Egy kor­szerű konyha - a régit felváltva - egy 100-120 főt fogadni képes étterem s 4 szoba a tetőtérben. Jászberény szűkölködik a szálláshelyekben. így jó az öt­let, hogy ha a vendég enni nem, legalább aludni akarjon a Jóba­rátban. A négy szoba 11 vendég számára kellemes. Minden sz.o- bához tartozik fürdőszoba is. Két helybeli cég üzleti partnerei számára már le is foglalta a szobákat. Az új étterem válla­lati, családi rendezvények szá­mára ideális. Viszont, ha a pan­zió szállóvendégei szaporodná­nak, átalakítható, s bővíthető a férőhelyek száma. Bóta Ferenc nem saját zseb­ből, hanem részben hitelből va­lósította meg a panziót. Pályá­zott pedig munkahelyteremtő hitelért is, de nem kapott ilyet. A borsos kamatokat viszont nem szándékszik a vendégekkel megfizettetni. Egy személynek 1000-1500 forint lesz egy éj­szakára a szállás ára. A régi ét­terem s új panzió úgy jellemez­hető, hogy a gazdasági helyzet kikényszerítette a „több lábakon állást”. Jászberény viszont gaz­dagodott néhány szálláshellyel.-Kiss­Az állatok etetése szigorúan... 1992. július 1-jétől önkor­mányzati tulajdonba került Ma­gyarország egyetlen vállalati ál­latkertje, a jászberényi. Ezt kö­vetően pályázatot írtak ki az igazgatói állásra. Ennek nyer­tese december 1 -je óta tölti be a posztot. Tizenhat nap elteltével azonban egy rendelet alapján ismét pályáznia kellett. Akkor már nagyobb eséllyel lett be­futó. Az azóta eltelt időszakról és terveiről kérdeztük Makainé Sipeki Magdolnát, a Jászberé­nyi Alkukért igazgatónőjét.- Amikor elvállaltam a be­osztást, gondoltam, hogy nem lesz könnyű, de minden várako­zásomat felülmúlja ez a munka. Itt tényleg mindig történik va­lami - kezdi az igazgató asz­Enni adni lehet az állatoknak? szám minimális. Jól jön annak a néhány szakközépiskolásnak a segítsége, aki a nyári gyakorla­tát az állatkertben tölti. Szükség lenne egy mindenhez értő szakmunkásra is, akinek sem­milyen javítás, szerelés nem okozna gondot. A pénzügyi dolgok is szóba kerülnek.- Sokfelé megy el az a kevés pénz, ami van - mondja Makai­né. - A költségvetés csak az alapvető működési feltételeket biztosítja. Április 19-étől pénztárat üzemeltetnek, de ezt is csak a közhasznú foglalkoztatás égi­szén belül tudták megoldani. Az így befolyó nem túl jelentős összeg - a belépődíj 20, 30 fo­rint - némileg kiegyenlíti a kia­dásokat. Nagy segítséget jelent számukra az a néhány kister­melő is, aki a megtermelt zöld­ség-gyümölcs feleslegét nem dobja ki, hanem felajánlja, hisz ezzel is gazdagíthatják az álla­tok étrendjét. Az igazgató asszony alapít­ványt szeretne létrehozni, hogy annak a sok-sok elképzelésnek, melyet megálmodott, valame­lyest nagyobb anyagi realitást tudjon biztosítani. Hiszen a je­lenlegi vízárak mellett az arbo­rétum rendszeres locsolása sem megoldott, nem beszélve az ál­latkert területén lévő többi ér­tékről. melyet meg kellene óvni. Reméljük, hogy a jövőben minél több - nem csak erkölcsi - támogatásra és segítő kézre számíthat a Jászberényi Állat­kert, a mi állatkertünk!- molnár - Fotó : Sárközi János szony a beszélgetést. Admi­nisztrációs teendőktől kezdve a nyersanyagvásárlás megszerve­zésén keresztül minden a szer­vezésében, irányításával törté­nik. Figyelemmel kíséri a piaci árakat is, hogy a beszerzések a lehető legkevésbé terheljék a kiadási rovatot. Egy ilyen kis­városnak, mint Jászberény, az állatkertet - ha már van - úgy kell bemutatnia, hogy a lehető legtöbbet nyújtsa a látogatónak. Ennek érdekében már elkezdtek bemutatótáblákat készíteni, me­lyeket a ketrecekre helyeznek ki, hogy - mindenki számára érthető egyszerűséggel - alap­vető információkat nyújtson az egyes fajokról. Az állatok életterét is át kell alakítani, a jelenlegi „kőkaszár­nya” jelleg helyett testre szabot- tabbra. Az állatgondozói lét­Ehes vagyok! Vagy álmos? Édes, mint a méz A méhészethez kell egy jó adag megszállottság Egy agilis méhész hét évvel ezelőtt úgy döntött, hogy fel­elevenít egy, a harmincas évek­ben működő hagyományt, a mézvásán. Molnár Györgynek hívják, s elérte, hogy Jászbe­rény nevéhez országszerte ezen esemény is hozzáforrjon. A he­lyi méhészegyesület elnöki tisz­tét is több évig töltötte be. Az idén azonban átadta a stafétabo­tot, így augusztus 28-án a VI. országos mézvásán már utódja. Hídvégi József, a Szatmári László Jászsági Méhész Egyesü­let januárban megválasztott új elnöke rendezi. A vásárról és ál­talában a méhészetről kérdez­tük.- Mikor került kapcsolatba a méhészettel?- Volt egy barátnőm, akinek az édesapja méhész volt, aztán elmentem néhányszor hozzájuk pergetni. Később kaptam tőle két méhcsaládot. Mindez hat évvel ezelőtt történt. A forté­lyokat csak idősebb méhész mellett lehet elsajátítani, ami­hez két-három év szükséges.- Hogyan egyeztethető össze a méhészet és az egyesületi szervező tevékenység?- Nehezen. A mézvásár szer­vezése nem túl nehéz, hiszen ez „bejáratott” dolog, Gyuri ezt éveken keresztül jól előkészí­tette Bíró Jánossal, aki a ren­dezvénynek otthont ad. Emel­lett még egy magáncégnek mé­zet is vásárolok fel, így azt kell mondanom: mindig szegény ntéheim az utolsók.- Milyen piaca van most a méznek?- Az elmúlt évben katasztro­fális problémák jelentkeztek a méz eladásában. A tavalyelőtti gyenge minőségű és mennyi­ségű termést magas áron vásá­rolták fel, így a méhészek 1992-ben erről az árszintről próbáltak indulni. Júliusban csak a kapkodóbb kereskedők vettek mézet. Augusztusra azonban kiderült, hogy a nyu­gatra irányuló exportot megfoj­totta a gyenge minőségű, de jó­val olcsóbb kínai akácméz. Sok helyen még napjainkban is ott áll a tavalyi termés, eladatlanul.- A kínaiak is foglalkoznak mézexporttal?- Igen, és a dolog pikantéri­ája. hogy az akácmagvakat a hatvanas években a magyarok gyűjtötték nekik. Igen jó üzlet volt az akkor. Elmúlt 25 év, a magvakból kinőtt fák termőre fordultak. így a kínai méz nap­jainkban elárasztja a világot.- Az idei vásárra való felké­szülés során terveztek valami el­térőt az eddig megszokottaktól?- Az idén megpróbálunk „le­venni” egy kicsit az eladásra fektetett hangsúlyról, mert nem akarunk abba a hibába esni, hogy ha nem megy a, portéka, akkor mindenki rosszul érzi magát. Kirakodóvásárt rende­zünk a Bercsényi úton, a család­tagok szórakoztatására autóbu­szos városnézést, állatkert-láto- gatást szervezünk. Arra szeret­nénk koncentrálni, hogy a mé­hészek tapasztalatot cserélje­nek. Eszközkiállítás is lesz, ahol ezermester méhésztársaink be­mutathatnak minden olyan tár­gyat. kelléket és önmaguk által kevert orvosságot, ami a méhé­szethez használható.- A méhészet jövője?- Úgy gondolom, hogy a mézárak beállnak a világpiaci ár közelébe, ami egy dollár kö­rül mozog. Ezzel csak a nagy méhészetek tudnak majd lépést tartani, mivel a költségek itt alacsonyabbak. Népszerűsíteni kell a mézet, és minden hozzá kapcsolódó készítményt már az általános iskolákban. Kora gyermekkorban tanulják meg a méz értékét, s lehetőleg étkezé­seknél ne hiányozzon az aszta­lokról. - mg ­Az oldalpárt szerkesztette : Vági E. Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents