Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-17 / 191. szám
4 Gazdaság 1993. augusztus 17., kedd A spekuláció kártyavára ingatag Tőzsdecsődök sorozatban A tőzsde története - válságok története, különbségek csupán a méretekben mutatkoznak. 1990 óta ismét van értékpapírtőzsde Magyarországon. Szükségünk van rá, de nem árt az óvatosság. Aki szerencsejátékosként tekint a pénzvilág változásait tükröző tőzsdére, könnyen rajtaveszthet. Tanulságként a Részvényesek könyvéből szemezgettünk a világválságok közül. Az első világméretű krízis 1857-ben következett be, amit hihetetlen ütemű vasúti és föld- vásárlási spekuláció előzött meg, és a bankok tobzódó forgalmában csúcsosodott ki. A válságot egy nagy amerikai biztosítótársaság csődje indította el, és egy fuvallatra összeomlott a gazdagodni vágyók kártyavára. 1873-ban nagy vasúti társaságok és a keleti piacon működő pénzügyi cégek omlottak össze. Ennek hatására néhány év alatt több tízezer cég ment tönkre. A válság tovaterjedése milliós nagyságrendű munka- nélküliséghez vezetett. Húsz év múlva csapott le a következő villám, amikor az európai befektetők kivonultak az USA-ból. Az aranykészletek megcsappantak, ami őriiletes hajszát gerjesztett a nemesfémek iránt. Sztrájkok és munka- nélküliség jelezte, hogy nem csak a felső osztályba tartozók vették ki a részüket a következményekből. Válságot nemcsak az arany és a felvásárlási láz, de elemi csapás is okozhat. Századunkban az első 1907-ben a „gazdag emberek pánikjaiként emlegetett tőzsdekrach volt. Ez magával sodorta az egész biztosítási piacot, hiszen az már az előző évi San Franciscó-i tűzvész miatt meggyengült. 1929. A válságok válsága! A Nagy Válság, az első világháborút követő évek vad spekulációja miatt következett be. A New York-i tőzsdén jegyzett részvények értéke három év alatt 90 milliárdról 16 milliárd dollárra zuhant vissza. A 25 ezer bankból mindössze tízezer maradt talpon. A legutolsó óriási árfolyam- zuhanás 1987-ben robbant. A „fekete hétfő"-t az amerikai kereskedelmi mérleg hiánya hozta, ami az elbizonytalanodó világgazdasággal kapcsolódott össze. Oka az állami felvásárlási tranzakciók visszavonása volt. Az összeomlás olyan nagy mértékű, hogy mikor a londoniak elolvasták a tengerentúli híreket, először azt hitték, hogy „odaát" eltévesztették a tizedes pontot. Mikor kiderült, hogy egészen másról van szó, csak akkor kaptak a szívükhöz, meg a zsebükhöz. Sz. I. A részvénypiac változásai Biztonságos befektetés Magyarországon a részvénytársaságok alapításával és működésével kapcsolatban 1989-ig még az 1875-ben hozott kereskedelmi törvény volt életben. A részvények vásárlóinak körét ezek a jogszabályok nem korlátozták. Ezzel ellentétben az 1945-től életbe lépő törvények a magánszemélyeket kizárták a vásárlás lehetőségéből, azt csak intézményi befektetőknek engedélyezték. Még a második világháború előtti korszakból - a külső kapcsolatok folyamatosságának megőrzése miatt - maradhatott fenn néhány, formálisan részvénytársasági formában működő vállalat, mint a Tungsram. IBUSZ, Mahart. A ’80-as évek eleje óta több rt. is alakult, majd 1987 ezen a téren is fellendülést hozott. Az akkor bejegyzett negyven társaságból - a magyar szempontok szerint - csupán 10-15 tekinthető valóságosnak, a többi zárt, mivel ezekben a részvények néhány tulajdonos birtokában vannak, akik azokat nem kívánják forgalmazni. Ilyen külföldi-magyar vegyes vállalat például a Citibank. Az első valóságos részvény- társaságok egyike a Novotrade Rt., melyet azóta számos más vállalat és bank is követett. 1988-ban a valóságos rt.-k ösz- szértéke meghaladta a hatvan- milliárd forintot, de ennek még a felét se éri el a forgalomképes részvények összértéke, a többi a bankok állami tulajdonban lévő része. Igen sok részvényt jegyeztek és vásároltak meg a befektetők 1986-87-ben. Akkor, amikor a gazdaságban forráshiányra panaszkodtak a vállalatok, részvényvásárlási kedvük meglepő volt. Ezt indokolta a gazdaságos befektetési lehetőség ígérete. 1989. január 1 -je óta az új társasági törvény magánszemélyeknek is megengedi a részvényvásárlást. Ám tömegesen azóta sem bocsátottak ki részvényt a számukra. A részvénypiac még kialakulatlan, másodlagos forgalmuk még esetleges, az 1990 júniusában megnyitott tőzsde keresi önmagát. A részvényvásárlás viszonylag biztonságos befektetési lehetőséget jelent, de reális árfolyam-alakulásra csak forgalmuk tömegessé válása esetén lehet számítani. A vásárláshoz pontos, megbízható információkra van szükség, aminek alapjait az értékpapírtörvény teremtette meg. Ebben kötelezték a cégeket - lényeges adataikat tartalmazó - prospektusaik nyilvánossá tételére. Sz. I. A Kőnyomda Társaság sokat érő korabeli részvénye 1892-ből Egyenként 150 forintos támogatás Az áfa miatt drágábbak lesznek a tankönyvek A „Ki korán kel, aranyat lel” közmondás igazsága ismét bebizonyosodott. Azok az iskolák, amelyek még a múlt tanév végén megrendelték és le is szállíttatták az addig már elkészült könyveket, még csak 6 százalékos áfá-t fizettek. A szeptemberben átvett tankönyvekre viszont már 10 százalékos forgalmi adót számítanak fel. Amint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főtanácsosa, Durst Győző elmondta: valószínű lesznek olyan kiadók, amelyek magukra vállaják az áfa-kulcs emelkedése miatti árkülönböztet. Áfá-val vagy nélküle - a tavalyinál biztosan drágábbak lesznek a tankönyvek. Az. általános iskola 1. osztályának legolcsóbb tankönyvcsomagja 644, míg a legdrágább 1702 forintba kerül. Az 5. osztályosok legkevesebb 729, legfeljebb 2046 forintot fizetnek majd, a gimnáziumok első évfolyamán a két szélső érték 18Í2 illetve 4435, az átlagos könyvcsomag ára 2647 forint. Ä kormány ebben az évben 850 millió forinttal járult hozzá a tankönyvek gyártásához. Ennek megfelelően minden könyvet az előállítási árnál 40 százalékkal olcsóbban vehetnek meg a diákok, de a darabonkénti támogatás összege nem lehet magasabb 150 forintnál. A különösen nehéz szociális helyzetben lévők ingyenes könyvhöz juttatását további 80 millió forinttal segíti a központi költségvetés. A kérelmeket a Regionális Oktatási Központok gyűjtötték össze. Információink szerint csak a fővárosból 100 millió forint értékű igénylés érkezett. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium saját „pénztárcájából" további 200 millió forinttal segíti az ország különböző vidékein a rászorulókat. Várhatóan ezt az összeget a helyi ön- kormányzatok is kiegészítik néhány millióval, így remélik, hogy a következő tanévben is minden diáknak lesz tankönyve. Már amennyiben sikerül megoldani az idei tanévkezdés egyik legégetőbb gondját: a könyvek szétosztását. Az isko-. Iák - kevés kivétellel - megrendelték ugyan a tankönyveket, de eladásukra nem mindenütt találtak vállalkozót. A több ezer oktatási intézmény közül kétszázra tehető azoknak a száma, ahol a pedagógusok nem vállalták a tankönyvárusítást. Vannak olyan iskolák, ahová beengedték a könyvterjesztőket, de akad néhány olyan is, ahol még ehhez sem járultak hozzá a tanárok. Elképzelhető, hogy ezekben az iskolákban ideiglenesen kialakított elárusítóhelyeken fogják a könyveket árulni. Nehezíti az ellátást, hogy megszűnt a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat. így gyakorlatilag egyetlen cég sincs a tankönyvek országos terjesztésére. A már örökzöld kérdésére: elkészülnek-e idejében a tankönyvek, most még nem tudott pontos választ adni a szaktárca illetékese. A tankönyv- és taneszköziroda több mint negyven kiadóval kötött szerződést. Az eredeti szerint legkésőbb szeptember 10-ig kell elkészülniük a megrendelt tankönyveknek. Szabó Margit FEB Az olcsó a drága Gázárrobbanás várható Magas energiaár - magas életszínvonal? „A megfelelő energiapiachoz olyan ár kell. amely az energia- források bővített újratermelését biztosítja, vagyis fedezi az esetleges erőműépítések költségeit, az energiaimporthoz szükséges exportáruk termelését és a környezetvédelmi beruházásokat" - írja egy, a Levegő Munkacsoport támogatásával készült tanulmány. Ehhez képest Magyarországon még nem történt rendszer- váltás az energiaárakban, az állam még mindig aránytalanul nagy mértékben támogatja - közvetett módon - az energiafelhasználást. Az állami támogatás éves mértéke a lakossági villamos energiánál 95 milliárd, a földgáznál 70 milliárd; a termelői szférában a villamos energia áránál 44 milliárd, a földgáznál 50 milliárd forint. A tanulmány szerzői szerint a külföldi tapasztalatok azt igazolják, hogy ahol a felhasználók nem közvetlenül fizetik meg az energiát, ott pazarlóan bánnak vele. A Szovjetunióban például a lakásokban ismeretlen volt a gázóra, a lakók csak átalányt fizettek a valóságos felhasználásuk helyett. Ezzel szemben Nyugat-Európában, ahol relatíve magas az energia ára - mert az állam nem támogatja a termelőket, s így a valós piaci árak érvényesülnek - jóval kevesebb energiát használnak fel a háztartásokban és az iparban is. Persze, az egykori keleti blokk országainak állampolgárai is megfizették a különbséget, csak nem az energia megvásárlásakor, hanem az alacsonyabban meghatározott jövedelmekben. minden egyéb termék és szolgáltatás árában, úgymond szétterítve. Állami támogatásnak minősült mostanáig a 0, illetve 6 százalékos áfa is, amely az energiaárakat terhelte. A tanulmány szerzői elképzelhetőnek tartanák, hogy az energiaárak „piacosításával” egy időben egyéb fogyasztási cikkek, élelmiszerek adókulcsát csökkentse az állam. Számításaik szerint körülbelül 3 százalékos áfa-csökkentés megfelelően ellentételezné az energiaárak növekedését. Szociálpolitikai megoldásként pénzbeli ellentételezést is elképzelhetőnek tartanak. Az így kapott pénzt sokan valószínűleg nem az energiafogyasztás finanszírozására fordítanák, hanem inkább takarékos megoldásokat keresnének, újszerű háztartási gépeket vásárolnának. A vezetékes földgáz az állami támogatás miatt ma jóval olcsóbb, mint például a tűzifa, ezért a háztartások ezt a fűtési módot részesítik előnyben, ami a gázfogyasztás kényszerű növekedését vonja maga után. Csakhogy - a szakemberek szerint - hamarosan a földgáz árának mintegy megkétszereződése várható. Bírják-e majd a többletterheket a családok? (domi)Ferenczy Törvénytervezet az FM-ből Megvédjük vagy eladjuk a magyar földet? Megengedhető a külföldiek tulajdonszerzése A nyár sem telik el politikai viharok nélkül. Legutóbb az FM által elkészített új földtörvénytervezet váltott ki viharos felzúdulást a koalíciós pártoknál. A legnagyobb kérdés, hogy külföldi szerezhet-e termőföldtulajdont, vagy bármi áron meg kell akadályozni a tulajdonhoz jutását. Dr. Kis Zoltán országgyűlési képviselő szerint megfelelő szabályozással megengedhető a külföldiek tulajdonszerzése. Valóságos vihart kavart a Szabó János miniszter vezette FM földtörvénytervezete. A koalíciós pártok köréből már elhangzottak olyan vélemények is, mely szerint a miniszter alkalmatlan a földművelésügyi tárca vezetésére. Ugyanakkor az ellenzék soraiban meghallgatásra talált a törvénytervezet. A politikai pártok és érdek- képviseletek már korábban kidolgozott álláspontja is változatos képet mutatott. A most elkészült törvénytervezet liberálisabb, mint azt bármelyik politikát irányító is elképzelte. A mostani elképzelésekhez legközelebb álló véleményt az SZDSZ, a Fidesz, az MSZP, illetve a MOSZ képviselte. Ezzel szemben a Torgyán József vezette kisgazdák „akár vérükkel” is meg kívánják védeni a „szent magyar földet”. Vajon mi váltott ki ilyen szélsőséges véleményeket? Sokan félnek attól, hogy a törvénytervezet esetleges elfogadása a magyar termőföld elherdálását jelenti az állami vállalatokhoz hasonlóan. Többen hangoztatják, hogy a már bevált nyugati szokás szerint nem fejleszteni, tőkeinvesztíciót végrehajtani, hanem piacot szerezni jönnek hozzánk a külföldi befektetők. Ezzel az újabb lehetőséggel pedig a magyar élelmiszeripar teljes külföldi kézbe kerülhetne, hiszen a feldolgozó- ipar egy része már abban van. Ám kérdéses, hogy a hazánkra jellemző kaotikus állapotok között melyik külföldi befektető vásárolna földet. Dr. Kis Zoltán országgyűlési képviselő - az SZDSZ agrár- szakértője, valamint a parlament földügyi bizottságának al- elnöke szerint a külföldiek termőföldtulajdonhoz jutását nem feltétel nélkül kell megakadályozni, ám azt, hogy ki vásárolhat földet, ne a parlament döntse el, hanem azok, akik helyben élnek. A vásárlást pedig szigorú feltételekhez kell kötni. A legszerencsésebb megoldás az lett volna, ha az agrárkamarai törvény már megszüle-, tett volna, és a települési mező- gazdasági bizottságok közhatalmi jogosítvánnyal rendelkeznének. Ekkor ők dönthettek volna - részletes szabályok mellett - a vásárlás felett. Ez viszont nincs meg. így a mai helyzetben a törvény adjon egy keretszabályt, a helyi önkormányzatok pedig rendeletben szabályozzák a külföldiek tulajdonhoz jutásának részletes szabályait. Hiszen a tulajdonlás mellett a föld védelmére is kell figyelni. így adott esetben csak akkor vásárolhatna külföldi termőföldet, ha vállalja a kötelező mezőgazdasági termelést. Továbbá, ha a termőföldet a termelés alól ki akarná - bármelyik tulajdonosi!), akár kül—, akár belföldi - vonni, akkor olyan mértékű illetéket kelljen utána fizetni, hogy a spekulációnak eleve eléjét vegye, bár a külföldiek esetében ennél szigorúbb elképzelést fogalmazott meg dr. Kis Zoltán. A termelés azonban a piac függvénye. Abban az esetben, ha termelést nem folytat, a föld termőképességének megtartását, a talajerő-utánpótlást is elő kell írni. Ha ezt nem tartja be, akkor legyen egy állami vételi opció szerződésszegés esetén. Ekkor az eredeti - általa kifizetett vételáron - kötelezően kerüljön vissza az állam, azaz az önkormányzat tulajdonába a föld. Dr. Kis Zoltán véleménye szerint az sem jó megoldás a jelenlegi tervezetben, hogy az eladás feletti döntést egy köz- tisztviselő, a jegyző hatáskörébe utalná a törvény. Hiszen egy személy korrumpálható, továbbá nem feltétlenül tudna dönteni egyes esetekben. Ezért kell testület elé utalni a döntési lehetőséget. A külföldiek földtulajdonszerzésének egyik alapvető indokaként hangoztatják, hogy ezzel a megoldással tőkeinjekcióhoz jutna a magyar mező- gazdaság. Kérdés azonban, hogy a túltermelési válsággal küzdő Nyugat-Európában van-e minderre kereslet. Hiszen a támogatási rendszer is igen különböző. Míg nálunk 15-20 százalékos exporttámogatást nyújt a kormányzat - mely nem a termelőkhöz jut el közvetenül. addig kint 40-60 százalékos ugyanez. Ráadásul a túltermelés megszüntetése érdekében termőföldet vonnak ki a művelés alól, melyet szintén támogatnak a nyugati kormányzatok. Ha ehhez a magyar tulajdon- viszonyokat is nézzük, akkor még siralmasabb a kép. Hiszen nálunk már egyetlen termelő- szövetkezetnek sincs saját földje, mind a tagok tulajdonát képezik. Ez - dr. Kis Zoltán szerint - egyből megszüntette a korábban elképzelhető lehetőséget, hogy egy-egy tsz-elnök a szövetkezet földjét annak adhatta el, akinek akarta. Ma több tulajdonossal kell megegyeznie a vásárlónak. A lényeg» hogy a külföldiek tulajdonszerzése megfelelő földhasznosítási és földvédelmi intézkedésekkel megengedhető. A törvénytervezet további kedvező változásokat is mutat. Míg az első kormányzati elképzelések a jogi személyek tulajdonhoz jutását megakadályozni kívánta, addig most erre lehetőség nyílik. Másképp nem is képzelhető el, hogy egy pénzintézet a finanszírozási kérdéseket megoldja. Ugyanis, ha a hitel fedezetéül szolgáló föld nem kerülhet tulajdonába, akkor már mindegyik meggondolja, adjon-e hitelt. Igaz, valódi földpiac még nem jött létre, azonban törvényi úton sem lehet létrehozni. Ezt az életnek kell meghoznia. Változott a tulajdonszerzésre vonatkozó mennyiségi korlátozás is. Míg korábban meg kívánták határozni a belföldi által megszerezhető föld nagyságát, addig a mostani törvénytervezet szerint ilyen megkötés nem létezik. z egyben a túlszabályozás okozta kiskapukat is megszüntetheti - hiszen már a pártállam idején működő tulajdonszerzési korlátozásokat is kijátsszották egyesek. Bármilyen formában is kerül majd a törvénytervezet a parlament elé, a végső döntést a képviselők fogják kimondani. Azonban a „boldogító igen” mögött húzódó konkrétumokat ma még csak találgatni lehet. Az oldalt szerkesztette ; Vági E. Zoltán
