Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-11 / 186. szám
4 A tudomány és technika világából 1993. augusztus 11., szerda A szakközépiskolások majd fele cigarettázik A nemdohányzók jogai Fejenként 2526 darab fogy el évente Az orvosok társadalomban betöltött szerepük és ismereteik alapján szaktekintélynek számítanak, és példamutató viselkedésükre, életmódjukra és részvételükre számítanak a dohányzás ellen tiltakozók, mert a dohányzás okozta egészségügyi, társadalmi és gazdasági károk rendkívül súlyos terheket és gondokat jelentenek az országnak. A vizsgálatok szerint a lakosság mintegy 38 százaléka dohányzik. Az elmúlt három évtized alatt 15,3 milliárd cigarettáról 26,4 milliárdra nőtt az évi cigarettaforgalom! Annak ellenére, hogy a lakosság száma fokozatosan csökkent. És ennek nemcsak az alacsony' születésszám az oka, hanem a szív- és érrendszeri betegségek és a daganatok okozta beegségekben elhunytak növekvő száma is. Mindkét betegségcsoportban ugyanis jelentős halált előidéző tényező a dohányfüst. 1960-ban még 45 249-en, 1989-ben 75 690-en haltak meg szív- és érrendszeri betegségekben. Hasonló növekedés tapasztalható a daganatos betegségekben elhunytak számában is. Míg 1960-ban 17 386-an, 1989-ben 30 834-en lettek áldozatai ennek a sok szenvedést okozó betegségnek. ' A dohányzók között egyre nagyobb a dohányzó nők és tinédzserek aránya. A dohányzó férfiak 73, a dohányzó nőknek pedig 57 százaléka 20 év alatt kezdi el a cigarettázást. Különösen megrendítő az a tény, hogy hazánkban az általános iskola nyolcadik osztályosainak 13,8 százaléka, a szakközépiskolásoknak pedig 44-48 százaléka dohányzik! Az 1989-ben hazánkban forgalmazott 26,4 milliárd cigarettából minden magyar állampolgárra - köztük a csecsemőkre is - 2526 db jutott. Teljesítményünkkel megelőztük az Egyesült Államokat, Törökországot, Spanyolországot, Görögországot, Japánt, Nagy-Britanniát és Kanadát is. A világon mintegy 2,5 millió, ebből Európában közel 800 000 ember hal meg évente a dohányzásra bizonyítottan visszavezethető okok miatt. A tüdőrák kialakulásának 90 százalékáért, az összes rákeset 30 százalékáért, az idült hörghurutos és tü- dőtágulásos betegségek 80 százalékáért, a szív- és érrendszeri, agyérrendszeri elváltozások 25 százalékáért felelős a cigaretta- füst - állapították meg a hazai és a nemzetközi kutatások. Hasonlóképpen roncsolja az emésztőszerveket, a szervezet anyagcsere-folyamatait, károsan befolyásolja a hormonok és enzimek működését, és a gyógyszerek hatását. S ami az emberiség - és hazánk - népességének alalkulása, a következő generációk szellemi és fizikai állapota szempontjából sem közömbös, a terhes nő egészségét, valamint a magzat fejlődését is visszaveti a dohányfüst. Dohányfüstről azért beszélünk, mert nemcsak a dohányzó ember szenvedi el negatív hatását, hanem az is, aki nem dohányzik, de huzamosan kénytelen szívni mások cigarettájának a füstjét. Az úgynevezett pasz- szív dohányzók szervezetében is tapasztalták a kísérletek során a káros elváltozásokat. A terhesség ideje alatt tehát az aktív és a passzív dohányos anya gyakrabban számol magzati elhalálozással, vetéléssel, koraszüléssel és szülés körüli halálozással. A dohányzó terhesek újszüléssel, és szülés körüli halálozással, továbbá újszülötteinek súlya általában 200 grammal kisebb a nemdohányzó terhesekéhez képest, és a kis súllyal születettek közül több a 2500 gramm alatti. A káros hatásokat az iskolás korú gyerekeknél is bizonyították. A dohányzó terhesek gyermekeinél kimutatták nemcsak a növekedésükben történt lemaradást, hanem az értelmi képességekben, az olvasásban és a matematikai teljesítményekben tapasztalható visszamaradást is. dr. Ruzsicska Mária Robotmérnök. A kaliforniai Stanford Egyetemen kikísérleteztek egy robotmérnököt. Joseph Endelberger robotja félő, hogy elveszi majd a munkát az embertől. (Feb foto) Miért fontosak erdőink? Még súlyosabb következményei vannak az élővilágra nézve az esőerdők kiirtásának az Amazonas vidékén, mint eddig gondolták: csaknem háromszor annyi növényt és állatot pusztítottak ki vagy fenyeget a kihalás közvetlen veszélye, mint ahogyan azt feltételezték. Ez derül ki a műholdfelvételek legifjabb kiértékeléséből, amelyről amerikai tudósok a „Science” szak- folyóiratban számolnak be. E mérleg egyetlen pozitív eleme az, hogy a kiirtott erdők összterülete kisebb, mint ahogy azt az elmúlt év adatai alapján vélték. Valójában 1978 óta éves átlagban mintegy 15 ezer négyzetkilométer esőerdőt semmisítettek meg. Az aránytalanul magas veszteség növényekben és állatokban viszont abból adódik - állapították meg a tudósok -, hogy létalapjától fosztották meg az élővilágot, de nemcsak az irtásokon, hanem az ezekkel határos még élő erdőkben is. Ugyanakkor a föld mérsékelt zónáiban a lombos erdőket vették a tudósok nagyító alá. A vizsgálatok eredményeként kimutatták, hogy sokkal nagyobb mértékben tudják elnyelni a szén-dioxidot és így az üvegházhatást csökkenteni, mint azt eddig gondolták. A szén-dioxid az atmoszférában leárnyékolja a föld hőkisugárzását. Ennek következménye a hőmérséklet növekedése. Az amerikai Harvard Egyetem tudósai tölgy- és juharfákból álló lombos erdők anyagcsere-folyamatait kutatták. Két éven keresztül rendszeresen mérték a levegő szén-dio- xid-tartalmát közvetlenül a fák felett, és egyidejűleg ellenőrizték a gáz koncentrációját az erdő talajától a fák csúcsáig. A mérésekből kiderült, hogy a vegetáció évente hektáronként kereken három tonna széndioxidot szív fel, s a fák által felvett szén-dioxid mennyisége a vártnál körülbelül egyharmad- dal nagyobb volt. Az egyik Harvant-tudós kijelentette: „Tennünk kell azért, hogy a föld globális szén-dio- xid-háztartását a jövőben észrevehetően befolyásoljuk s a lombos erdőket fokozottan hasznosítsuk a káros üvegházhatás csökkentésére.” Ferenczy Europress Olaj a tengerben 40 milliárd olajjal szennyezik környezetünket évente az amerikai olajkonszemek - állítják a környezetvédők. A „Friends of the Earth” nevű környezetvédő testület 234 oldalas jelentésben azzal vádolja az ipart, hogy naponta több millió liter olaj szivárog a földbe, vagy figyelmetlenségből kiömlik, elpárolog. „A világ barátai” szervezet állításaikat washingtoni kormányadatokkal s az egyes államok, valamint az American Petroleum Institute számításával támasztják alá. A jelentés az olajiparban tiltakozást váltott ki, de az amerikai környezetvédő hatóság szerint a szervezet állításai egyeznek az általuk felmért adatokkal. A legelszomorítóbb az egészben, hogy ez csak az amerikai olajkonszemek környezet- romboló tevékenységét takarja. Hol van a többi? FEB Az oldalt szerkesztette: Vági E. Zoltán Az értelem letéteményese csak az emberiség? SETI hívja ET-t Kutatás a világegyetemben értelmes lények után Idegen életformák feltételezése, kutatása nem csupán a fantázia, a sci-fi birodalmába tartozik. A mozinézők, akik mindezt valamiféle ET képében képzelik el, nem is sejtik, hogy a SETI program már akkor létezett, amikor a bájos kis szörnyeteg még meg sem született Spielberg agyában. A SETI idegen értelmes élet utáni kutatást jelent, s a NASA irányítása alatt új lendületet kapott. Míg egy biológus vagy egy filozófus elmélkedhet az értelem, az intelligencia fogalmán, a SETI kutatói számára az intelligencia egyvalamit jelent: képes legyen olyan rádiójeleket kibocsátani, amelyeket földi rádióteleszkópokkal fogni lehet. Miközben nem lehet kizárni, hogy a világegyetemben számtalan különféle formája létezhet az életnek, csak azokkal tudunk kapcsolatba kerülni, amelyek számunkra felfogható jeleket küldenek szerteszét a saját világukból. Általában két szélsőséges véleménycsoport létezik. Az egyik szerint az emberiség és a Föld az értelem egyetlen letéteményese, a másik, hogy számtalan intelligens társadalom, közösség él szerte az Univerzumban, ezek kapcsolatban állnak egymással. Ha a SETI program során egyetlen biztató jelet találnak, már szinte bizonyosra vehetjük: nem vagyunk egyedül. De miért van az, hogy az ET-viták során rendszerint csak egy másik Föld-szerű bolygót képzelnek el? Azért, mert erről az egyetlen bolygóról biztosan tudjuk, hogy kifejlődött és létezik az élet. A kutatást tehát azzal érdemes kezdeni, vajon hány olyan bolygó lehet, mint a Föld. A megfigyelések szerint csak a mi tejútrendszerünkben a fényes csillagoknak kb. a 10 százaléka - ez „darabszámra” vagy 40 milliárd! — lehet elvben a Naprendszeréhez hasonló bolygócsaládja. Tapasztalatból tudjuk, hogy a szomszédos bolygók közül a Vénusz túl meleg, a Mars túl hideg ahhoz, hogy az élet hazája legyen. Ezt a lehetőséget nemcsak a Naptól való távolság, hanem a légkör üvegházhatása is befolyásolja. A Földön a hőmérséklet elég alacsony volt ahhoz, hogy az ősi vulkánokból származó vízgőz lecsapódjon, óceánokká álljon össze, amelyek aztán karbonátos kőzetek formájában megkötötték az őslégkör szén-dioxid-tartalmának nagyrészét. A Vénusz a Földhöz hasonló méretű, de mivel közel kering a Naphoz, sosem hülhetett le annyira, hogy az ugyancsak vulkáni eredetű légköréből a vízgőz és a szén-dioxid kiválhasson. A Mars sokkal kisebb a Földnél, ám gravitációja túl gyenge ahhoz, hogy vastag légkört tartson maga körül. Ha a Föld a Mars pályáján keringene, a vonzereje elegendő volna ahhoz, hogy légkörének üvegházhatása elég melegen tartsa a bolygót az élet fennmaradásához szükséges mértékben. A bolygó felszínét behálózó eróziós nyomok folyékony víz hajdani jelenlétére utalnak. A Földön talált legidősebb élőlény 3,5 milliárd éves. Bár a Viking-szondák a Mars-kőzetminták elemzése során nem találták nyomát még csak elhalt élőlényeknek sem, nem kizárt, hogy valamiféle primitív formája valamikor létezett. A földi élet a szénen alapul, amely az élet egyik legfontosabb meghatározójának, a DNS-nek is az alapanyaga. Nemcsak Sci-fi-szerzők, hanem komoly tudósok is elképzelhetőnek tartják, hogy létezhet nem szén alapú élet is, bár ilyet a mai tudomány nem ismer. Az élethez, legalábbis a földihez, sok egyéb elem, így oxigén vagy például vas is szükséges. Mivel a világegyetem keletkezésének korai szakaszában kialakult csi- lagok csak héliumból és hidrogénből álltak, csupán olyan csillagok esetleges bolygóival érdemes foglalkozni, amelyek nem előbb, mint 10 milliárd éve keletkeztek. Szinte bizonyosra vehető, hogy ha bárhol született is valamiféle élet, a feltételek megváltozása kihalásokat, az élet újbóli, esetleg más formában való megszületését vonta maga után. Magyarán, nem elég csupán megszületni, túl is kell élni. Kérdés azután, hogy a földi evolúción kívül milyen formái képzelhetőek el az élet fejlődésének. Elvileg az sem kizárt, hogy más bolygókon az evolúció sokkal gyorsabban megy végbe a földinél, előfordulhatnak igen sokféle életformák. Az is bizonyos, hogy a Földön kívüli életformák különbözni fognak tőlünk, emberektől. Molekuláris szinten elképzelhető bizonyos hasonlóság, „nagyban” azonban nemigen. Gondoljunk csak arra, hogy magán a Éöldön milyen változatosságot takar az úgynevezett konvergens evolúció, hogy például a szem önállóan fejlődött ki az állatoknak legalább negyven csoportjánál. Á SETI program kutatói nem Földön kívüli embereket keresnek. Elképzelhetetlen - ha létezik is a konvergens evolúció másutt -, hogy a DNS 3 milliárd bázispárja más élőlényben ugyanúgy meglegyen. Ha létezik valamiféle más élet, annak biológiai alapjai valószínűleg egészen mások, mint amit mi földi tapasztalataink alapján el tudunk képzelni. A SETI program 1992-ben indult, és előreláthatólag 10 évig tart. A kutatáshoz a legnagyobb rádióteleszkópokat, így az arecibói 305 méter átmérőjűt is felhasználják. Németh Géza / Egy afrikai Évától származunk? A Ramapithecus az orangután őse, nem az emberé A genetikai vizsgálatok szerint nem több tízmillió évvel ezelőtt „másztunk le a fáról” és fejlődtünk, hanem közös ősünk egy kétszázezer évvel ezelőtt élt afrikai nő volt. A paleontológusok hosszú évek vitája után elfogadták a genetikai kutatók véleményét, miszerint az ember és az emberszabásúak szétválása nem 25 millió, hanem csak néhány millió évvel ezelőtt történt meg. A molekulárbiológusok kutatásai azonban még ennél is konkrétabb eredményekkel szolgáltak. A genetikai összehasonlítások szerint a ma élő összes embertípus anyai leszármazási vonala egy kétszázezer évvel ezelőtt élt asszonyhoz vezethető vissza, aki - valószínűleg - Afrikában élt. A mai ember őse pedig itt fejlődött ki és vándorolt a többi földrészre - állapította meg nemrégiben két amerikai kutató. A molekuláris genetika a vizsgált tulajdonságok tekintetében teljes és objektív, míg az őslénytankutatás esetében mindez nem mondható el. Továbbá az élő emberek génjeinek kell, hogy legyenek elődeik, míg a halottaknak nem feltétlenül vannak leszármazottaik. És így adott esetben senki sem lehet biztos abban, hogy egy vizsgált lelet nem vezet-e zsákutcába. A kutatások hosszú évek munkáját tükrözik. Míg hazánkban még mindig úgy tanulják a diákok, hogy a Ramapithecus az ember egyenes ági ősének tekinthető, addig a kutatók már a ’70-es években megállapították, hogy ennek az ősmajomnak semmi köze a ma élő emberhez. Ezzel szemben annál több a majmokhoz, hiszen a Ramapithecus nem más, mint a Sivapithecus, azaz az orangután őse. Mindez a különböző fajok fehérjéinek összehasonlításából derült ki. Továbbá az ember és a csimpánz szétválása is legfeljebb 5-7 millió évvel ezelőtt következhetett be. A paleontológusok a Ramapithecus-leletek korát 25 millió évben állapították meg, majd később néhány leletről kiderült, hogy nem több hatmillió évesnél. A kutatások tovább folytatódtak a 80-as években, sokkal modernebb eszközökkel, mint korábban. Már nem fehérjéket vizsgáltak, hanem a DNS-mo- lekulákat és a bennük rejlő genetikai különbözőségeket. A mai ember eredetére vonatkozó vizsgálataikat elsősorban az anyai eredetű leszármazási vonalakra összpontosították. Mindehhez természetesen párosult egy logikai játék is. Ez pedig az, hogy az anyai ágon történő visszalépegetésnek szükségszerű velejárója, hogy egyre nagyobb számú ember- csoportot hoz rokonságba. Végül pedig annak kell következnie, hogy a ma élő egész emberiséget felöleje, egyben szükségszerű egy közös nőnemű ős. Ezt az okfejtést azonban ellenőrizni kell többféle szempontból. További genetikai kutatások megállapították, hogy a csimpánzok genetikai változatossága tízszer akkora, mint az emberé. Azaz az ember genetikailag homogén, így ez a tény is bizonyítja, hogy a közös ősök egy szűk csoportot képeztek, illetve a kontinentális DNS-vizsgálatok is az afrikai eredetet mutatták. Mindezt még a statisztika is megerősítette, bár nem bizonyító erejű, hiszen 120 mintából készült családfának 15 ágából 14 kizárólag afrikai eredethez vezetett. Az összes vizsgált mintát figyelembe véve annak valószínűsége, hogy egy ilyen elágazási fokú fa 14 ága afrikai legyen, egy a tízezerhez. Ezt követően egy genetikai óra alapján meghatározták az ember anyai leszármazási vonalainak szétválásának idejét, ami kettőszázezer év lett. Magyarul a földet benépesítő emberiség ősei alig kettőszázezer évvel ezelőtt indultak hódító útjukra Afrikából. Azonban további vizsgálatokból arra következettek, hogy ÉVA mintegy 150— 180 ezer éve élhetett. Ez egybeesik az őslénytan kutatóinak megállapításával is, ugyanis fel- tételezésük szerint az anatómiailag ősi és a modem ember közötti átmenet Kelet-Afrikában mintegy 130 ezer éve játszódott le. A genetikai „őskutatók” továbbra kitartanak állításuk mellett, bár többfelől éri őket támadás megállapításuk miatt. Az őslénytankutatók a genetikai eredményeket megtudva újabb elképzelésekkel lepték meg világunkat, így a „harc” folytatódik. A közeljövőben újabb eredmények várhatók, hiszen a világtudománynak fejlődése nem áll meg. Talán néhány év múlva megtudhatjuk a pontos igazságot, a kutatóknak sikerül megtudniuk az emberiség fejlődésének történetét. Vági E. Zoltán
