Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-11 / 186. szám
1993. augusztus 11., szerda Kultúra 5 A tévé képernyője előtt Volt egyszer, nem is egyszer Ki mit tud?, és most újra van - hál’ istennek. Volt egyszer egy Riporter kerestetik, az is nem egyszer, de most nincs, pedig alighanem az is elkeltenék; verseny, amelyben új tehetségeket fedezhetne fel magának a televízió, mert bizony nagy szüksége lenne rá. A kiválasztásnak vagy kiválasztódásnak nem is volt olyan rossz módszere az a hajdani megmérettetés - legalábbis az eredmény ezt igazolja, hisz riporterek garmadája került ki és tevékenykedik ma is a televízióban avagy a rádióban azok közül, akik esetenként a ringbe szálltak. Velük találkozhattunk a kétrészes, tételekre bontott dokumentumfilmben; ők szólaltak meg, s beszéltek sikereikről, a mesterség nehézségeiről, a népszerűséggel együttjáró örömökről és - terhekről. Nem gondolom, hogy e filmmel csupán az lett volna a szándéka a televíziónak - szerkesztő-rendező Sütő Péter -, hogy számba vegye, vajon megvannak-e, vajon mit csinálnak mostanában az egykori győztesek, illetve résztvevők, akik vállalkoztak rá, hogy riporteri rátermettségből „vizsgázzanak” szigorú szakmai zsűri előtt. Nem hinném, hogy afféle nosztalgia- műsornak szánták volna a körültekintő „névsorolvasást”, hogy lám, mennyi tehetség született az idők során 1964-től - ekkor rendezték az első vetélkedőt - 1982-ig, amikor az utolsóra, az ötödikre került sor. Jóllehet a film első részében támadhatott ilyen gyanúnk, hisz többnyire az emlékezés uralta a megnyilvánulásokat. Riporter kerestetik! Igazán csak a második részben, hétfőn este vált világossá a mélyebb, mozgató gondolat, hogy mire is való ez a leltárszerű múltidézés. Egyszerűen: hogy ráirányítsa a figyelmet a riporteri utánpótlás mai, időszerű kérdéseire; hogy rávilágítson, milyen tulajdonságok szükségeltetnek a riporterséghez, s hogy milyen felelősség — szakmai és morális - hárul azokra, akik egy-egy fiatal útnak indításánál bábáskodnak. Mert kérdezni tudni kell! Feledy Péter teljesítményében is ez okozott egykoron gyönyörűséget a zsűriben ülő Vitraynak, a kérdezés módja, de ezt tanulni is kell. És az sem mindegy, ki hogyan szólal meg a képernyőn! Az még korántsem elég, hogy szóra tudja nyitni a száját. Milyen furcsa - hívta fel a figyelmet Baló György - , a kamera mögé csak stúdiumok és kellő gyakorlat után állhat oda valaki, rendezőnek is vizsgáznia kell, méghozzá főiskolán, szerkesztő vagy riporter viszont minden előtanulmány nélkül lehet bárkiből, ha kellő ügyességet tanúsít az induláskor, ez máris elegendő. De mit is kellene megtanítani azokkal, akik a képernyőre igyekeznek, mikor hiányzik a szükséges ismeretek egységes metodikája - Horváth Adám szerint -, így többnyire egy-egy mester utánzásában, egyéni módszereinek követésében merül ki manapság a tanulás. Ami viszont, tegyük hozzá, másoláshoz, epigonizmushoz vezet. Fontos lenne végre a jó és a rossz megkülönböztetésének mérhetőségét is megteremteni, hogy legyen mihez mérni a produkciót. Szóval, van itt gond bőven, de könnyű akárkinek is deklamálni, hogy Zrínyi fordulatával éljek, de orvosság - riporterek - kell a betegnek, az új tehetségekre szomjúhozó televíziónak. Talán meg kellene próbálni, legyen újra Riporter kerestetik. Hisz ahogy a régiről is elhangzott, igaz, volt, aki épp azért meg is feddte, műsornak is rendkívül népszerű volt a jelentkező tehetségek szellemi versengése. S ahogy akkor találtattak riporterek, ma miért ne kerülhetnének elő új Horváth Jánosok, Déri Jánosok, Ács Zoltánok, Győrffy Miklósok, Vágó Istvánok, Moldoványi Ákosok, hogy csak néhány közismert személyiséget említsek. Kérdezni tudni kell! Kérdezni tudni kell, mert kérdezni csak akkor érdemes, ezt vallják egy másik szakma képviselői is, a statisztikusok, a közvélemény-kutatók, akiknek ugyancsak legfőbb eszközük: a kérdezés. Százakat, ezreket kérdezgetni rendszeresen szóban vagy írásban olyan kérdésekről, amelyek a közvéleményt izgatják, s jó lenne tudni, vajon miként vélekedik róla az állampolgár. Hogyan ítéli országa és benne saját helyzetét; milyen személyiségeket tart, főleg politikusokat, rokonszenvesnek, avagy kiket utasít el magától. Ezek is a kérdezés tárgyai. Jó ezt tudni még annak is, akiről netán szó van, és a válasz negatív, még hogyha az efféle szondázás nem is teljesen mérvadó, de azért tájékoztatásnak elmehet. Most, hogy közeledünk a ’94-es választásokhoz, egyre nagyobb szerephez jutnak a közvéleményt tükröző, de egyúttal hatásukkal azt befolyásolni tudó felmérések. Talán ezért is került a televízió programjába is a közvélemény-kutatás témája. Meg aztán, tapasztalható, ma a viták kereszttüzébe is került az egyesek szerint manipuláló társadalmi kutatás. A szakemberek - Gallup, Szonda Ip- sos, Median Kft. képviselői - váltig erősítették az összeállításban munkájuk tárgyilagosságát, mennyire elvonatkoztatnak a szubjektív motívumoktól. Katona Tamás ennek ellenére fenntartásait fogalmazta meg, főleg a népszerűségi lista megbízhatóságát kérdőjelezte meg. Király Zoltán szerint is inkább azt kellene vizsgálni, ki mire alkalmas, nem pedig a rokonszén- vességét kutatni. Vélemények, pró és kontra, végül a kérdések kakofóniájával induló, a téma bonyolultságát is érzékeltető, sőt izgalmait is kifejező összeállításból kicsendült a tanulság: nem afiy- nyira a közvélemény-kutatásból, mint inkább eredményeinek kommentálásából, ma- gyarázgatásából származik a baj. Érdekes egyébként, hogy a televízió politikai magazinja, A Hét maga is újabban közvéleményt kutat, méghozzá a Nyírségben, a legtöbb feszültséget hordozó térségben. A műsorvezető szerint ez a felmérés másfajta eredményeket hozott, mint a nagy, megrendelésre dolgozó szervezetek szondázásai. Hát nem tudom ... Ha arra gondolok, hogy a politikusok népszerűségi listáját ezek szerint Hóm Gyula és Németh Miklós vezeti, s a gazdaság helyzetének megítélésében is igen elmarasztaló vélemények hangzottak el - mennyiben ellenképe ez a rendszerint közölt közvélemény-kutatási adatoknak! A filmben egyébként megismerhettük a kérdezés módját, a panel (milyen furcsa megnevezése a kérdezett alanynak) kiválasztásának módszerét, s azt is, mennyi benne a véletlen szerepe - igen kicsi. A vizsgálódások egyébként kiterjednek a reklám területére is. Erre is láttunk példákat. A kérdezni tudni kell! a magyar valóságot tapogató Korkép sorozatban látott napvilágot, mely olyan sorozat, amely jelenidőben szól hozzánk a jelenről. Valkó Mihály A Duna Tv tervei Szeptember végétől, október elejétől új műsorszerkezetben sugároz a Duna Tv - tájékoztatta az újságírókat Sára Sándor, a Duna Tv egy hónapja kinevezett főigazgatója kedden. Mint elmondta: hétköznap 16 órakor, szombaton és vasárnap 12 órakor kezdődnek az adások. Hírműsoraik: 16 órakor negyedórás lapszemle, a 18 órai hírek és a 21 órakor kezdődő híradó. Adásidejük 28 százaléka közművelődési és hírműsor, 33 százaléka játékfilm, 4 százaléka dokumentumfilm. A Heti gazdaság, a Gazdakör és a Közép-európai magazin című műsoraikat 20 órától láthatják az érdeklődők. Szombat délután - távoktatási program keretében - jogi és gazdasági kérdésekkel ismertetik meg a nézőket. Sára Sándor elmondta, hogy műsoraik 47 százalékát a Moképtől, 17 százalékát a Magyar Televíziótól szerzik be. A jövőben szeretnék növelni saját gyártású műsoraikat. Sára tájékoztatása szerint jelenleg 93-an dolgoznak a Duna Tv-nél, ebből 19 szerkesztőségi munkatárs, 9 bemondó, a többiek gazdasági és műszaki területen dolgoznak. A sajtótájékoztatón elhangzott az is: a Duna Tv jelenleg 2 milliárd forinttal gazdálkodik, de a jövőben szponzorok és reklámbevételek révén szeretnék elérni, hogy - előbb vagy utóbb - saját lábukra álljanak. Anyagi gondjaik enyhítésére a Hungária Televízió Alapítvánnyal közösen keresik majd a megoldást. Újágírói kérdésre válaszolva Szekeres László gazdasági vezető elmondta: nem tud arról, hogy szponzorálásról szóló megbeszélések folytak volna a Szerencsejáték Rt.-vel, illetve a Postabankkal. Azt is hozzátette: még senkit sem kerestek meg ez ügyben. Sára Sándor tájékoztatása szerint jelenleg 61G, .ezer, magyarországi lakásban látható adásuk, ami körülbelül másfél millió nézőt jelent. Elmondta azt is, hogy román intézmények becslése alapján Románia területén 200 ezer lakásban nézhető a Duna Tv műsora. A Kárpátmedence többi részén 90 ezer lakásban van vételi lehetőség. Arra a kérdésre, hogy a Duna Tv miért nem csináltatott még felmérést a nézettségről, Sára így válaszolt: ezek a felmérések drágák és nem biztos, hogy pontosak. Megerősítette azt az értesülést is, hogy Makovecz Imre kilépett a Hungária Televízió Alapítvány kuratóriumából. (MTI) Tilos Rádió A Tilos Rádió augusztus 8- án éjfélkor átmenetileg felfüggesztette műsorának sugárzását. Az adó működtetői azért döntöttek így, mert úgy határoztak, hogy részt vesznek a nem kereskedelmi rádiók számára kiírt - a frekvenciákat elosztó - pályázaton. A Tilos Rádió ugyanis csak azért működött „kalózrádióként” mert ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy felhívja a figyelmet a magyar média rendezetlen helyzetére. A rádió azonban ismét „illegalitásba” vonul, ha szerkesztői úgy tapasztalják, hogy a frekvenciákat „egysíkúan” osztották szét. Erről a Tilos Rádió adásainak - anonimitásukat őrző - készítői tájékoztatták az újságírókat kedden. Elmondták: úgy érzik, megfelelnek a pályázati kiírásoknak. Az adó célja, hogy továbbra is politikamentesen, reklámok nélkül működjön, az adások szerkesztői pedig honorárium nélkül készítsék műsoraikat. A Tilos Rádió két éve kezdte meg tevékenységét, először hetente háromszor négy órában. Az adó már naponta tizennyolc órában sugárzott. A műsor 80 százalékát zene tette ki, a műsorok pedig elsősorban olyan témákkal foglalkoztak, amelyeknek a közszolgálati és kereskedelmi rádiók kevés teret adnak. (MTI) Gyűjteményes munka önkormányzati kiadásban Sokáig átjárhatatlan, vízi határai voltak Nyolcvanoldalas helytörténeti tanulmányt jelentetett meg a napokban a Tiszapüspöki Ön- kormányzat. A szerző, dr. Benedek Gyula történész a község régi, még fellelhető és újabb földrajzi neveit gyűjtötte egy csokorba. Mi inspirálta a szerzőt e nagy horderejű és forrásértékű munkára? így ír a bevezetőben: „Elhatározásunkat az emberi, népi emlékezet múlandóságának a tapasztalása váltotta ki. A község régi iratainak a forgatása közben olyan földrajzi nevekkel találkoztunk, amelyeket -már a gyermekkorunkban sem ismert a lakosság, de a község korábbi elöljárói sem." Érdekes tény, hogy az 1865. évi országos földrajzi névösszeírás céljából kiküldött kérdőíven a korabeli jegyző és községi bíró mindössze nyolc földrajzi nevet szerepeltetett. A most kiadásra kerülő tanulmányban Benedek Gyula több mint kétszáz földrajzi nevet sorol fel részletes magyarázattal kiegészítve. így teszi ezt a Mohács előtti időszakból ismert egyetlen földrajzi név (Karcsú, 1266) esetében is. E domborzati képződmény ma külterjes szántó, egy valamikori, lemet'4 Tiszapüspöki | földrajzi helyei I sződött Tisza-kanyar medrének eredetileg három kilométer hosszú, 70-200 méter széles részét jelöli. A korabeli oklevél halastónak nevezi. Néhány bonckés alá vett földrajzi név a gyűjteményből: Csacska-dűlő, Décse-patak, Dögös, Farkasdomb (1960-ig lakott terület), Magtár-kert, Nagy-Mirhó-ér, Pap-kert (a gyógyszertárral és négy házzal beépült terület), Vályogverő, Zsíros-halom (tereprendezés címén elgyalulták). A kutatómunka során szöveges és térképes (összesen tíz rekonstruált térképvázlatot tartalmaz a kiadvány) forrásokat, légifényképeket elemzett a szerző. Figyelemreméltó megállapítása, hogy a község földrajzi neveit illetően az újkorban kétszer történt robbanásszerű változás. Elsőként 1851 és 1881 között a balparti Tisza-gát megépítése és a tiszai átmetszés következtében. Ekkor pusztult ki a súlyom, nád, sás, halt ki a borz, vidra, réti halcsík, pozsár, rétifarkas. Másodszor 1960 és 1975 között a szövetkezeti gazdálkodással járó birtok viszonyok erőszakolt megváltoztatása miatt következtek be nagyarányú változások. A terepegyengeté- sek, ősgyepek feltörése, a nagytáblás művelés miatti tanyavilág, dűlőutak megszüntetése mind-mind hozzájárult a fertők, vizenyők kiszáradásához, a legelők megszűnéséhez. A kiadvány értékét a pontos és szakszerű hivatkozások a felhasznált forrásokra csak tovább növelik. Simon Cs. József Magyarok a tűzhányók és a gejzírek országában 6. Vestmannaeyjar Izland Pompeije Jellegzetes felhőzet 1963-ban Izlandtól délre, a tudósok szeme láttára nőtt ki az óceánból egy új vulkáni sziget, a Surtsey. Rá tíz évre, 1973. január 24-én a fiatal kis szigettől néhány kilométerre fekvő Vestmannaeyjaron lévő Helga- fell nevű vulkán iszonyatos erejű kitörésssorozatba kezdett. A hegy lábánál épült Heimaey városka 6000 lakosára a rettegés napjai, a házakra, utcákra több ezer köbméter vulkáni por telepedett. A lakosokat Izland szigetére menekítették. A forró por házakat gyújtott föl, és csakhamar 4 méter vastagságban borította be a környéket. A törmelék nyomására az épületek jó része összedőlt. A mentőosztagok munkáját az izzó vulkáni bombák egyre sűrűsödő szórása nehezítette. Január 31-én a városra hullott vulkáni anyag mennyiségét már négymillió tonnára becsülték, a kráter fölötti hamufelhő már 10 kilométer magasságra emlekedett. A kráter mellett egy 170 méter magas új vulkáni kúp képződött. A szigeten ma már alig lehet fölfedezni az egykori katasztrófa nyomait. A várost elfedő vulkáni hamut elhordták, a romokat eltakarították, a házakat kijavították, sőt jelenleg is építenek újakat, erre az időzített, lőporos hordóra a félelmet nem ismerő helybéliek. Csak az a kérdés, mikor lesz a következő robbanás. A város fölé magasodó Helgafell és Eldfell vulkáni kúpjai közül ez utóbbi jelenleg is füstölögve szemléli a szándékairól mit sem sejtő hangya emberek tevékenységét. Hiába a potenciális fenyegett- ség, a szigetek körüli kitűnő halasvizek visszacsalogatják a lakosokat. A szigeten az élet valóban összkomfortos. A korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló geotermikus energiával fűtött házak előtti üvegezett teraszokban buja növényezet zöldek A szépen ápolt .kertekben itt-ott bálnák hatalmas csontjai díszként is, kerti bútorként is megtalálhatók. Mozi, bár, diszkó, kitűnő strand áll az otthonról kimozdulni vágyók szolgálatára. Több bolt, áruház, Füst és gőz amerre nézünk szaküzlet biztosítja a lakosság ellátását. Ha nem találnánk a város szélén egy-két házba befolyt és ott megszilárdult, félig „kőbe öntött” házat, és néhány, az egykori kitörést megörökítő falfestményt, minden egy átlagos izlandi kisváros benyomását keltené bennünk. A 12 tagból álló szigetcsoport legnagyobbikát is körbe lehet sétálni fél nap alatt. A meredek partokon lundák - e jellegzetes izlandi, esetlen, nagy csőrű madarak - ezrei zajonga- nak más vizi szárnyas társaikkal, a laposabb részeken halak tonnáival teliaggatott halszárító állványokon zörgeti egymáshoz a szél az „illatozó” zsákmányt. A szigetecskére csak éppen ráférő repülőtéren egymás után szállnak le a kis utasszállító gépek. Nem csoda ez a nagy forgalom, hiszen augusztus első hétfője az izlandiak nemzeti ünnepe. A szigorú erkölcsi normák ezen a napon országszerte föllazulnak egy kicsit. A megélhetésükért keményen dolgozó izlandok „hivatalosan” is jól érezhetik magukat, sőt némi alkohol fogyasztása is bocsánatos bűn ilyenkor. Vestmannaeyjaron fesztivált rendeznek, amelyre ezrével érkeznek a fiatalok. Sminkjük, öltözetük ijesztő, de a jelmez barátságos embereket takar. Szinte kivétel nélkül mindenki valamilyen üdítős üveget szorongat a hóna alatt, de vajon mi lötyög a flas- kák belsejében? Ez is hamarosan kiderül, amikor szóba elegyedünk néhányukkal. Amikor megtudják, honnan jöttünk, hatalmas ovációba törnek ki, és egymást túlkiabálva emlegetik kézilabda csapatuk olimpiai győzelmét a magyarok fölött. Megkínálnak vodkás dzsuzuk- ból, közösen elénekeljük azt az egyetlen izlandi dalt, amelyet mi is ismerünk, és már sodródunk is tovább a tömegben. Közben recsegtet a színpadon az egyik helyi heavy metal zenekar. És már indítják is az al- konyatnyi éjszakában a Helga- fell kitörését idéző tűzijátékot. Másnap délre nyoma sincs a vigadalom színhelyén elszórt szeméthalmaznak. Már csak a hazatérőket szállító állandó repülőforgalom emlékeztet a tegnap történtekre. Mi is szedjük a sátorfánkat és indulunk a kikötőbe. Valahol északnyugaton, három órás hajóút távolában, Porlákshöfn kikötőjében vár bennünket csapatunk „főgépésze”, Stankovics András és két - időközben újávarázsolt - terepjáró UAZ-unk. (Folytatjuk) Szekeres Ferenc
