Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-27 / 173. szám
1993. július 27., kedd Kultúra 5 TATAROZZÁK A PARTOSKÁPOLNÁT. Miután az új zsindelytető elkészült, kívül-belül újravakolják Szolnokon a Partoskápolnát. Képünkön Gusztafik Ferenc kőműves munka közben. I. L. Amerikai-magyar dzsessztábor Csaknem félszáz résztvevővel amerikai-magyar dzsessz- tábort nyitottak hétfőn Tatabányán. A Nemzetközi Kreatív Pedagógiai Intézet által szervezett tíznapos táborban, ahol ismert művésztanárok, az amerikai és a magyar dzsesszpedagó- gia jeles képviselői tartanak bemutató előadásokat, ismertetőket főiskolásoknak, fiatal dzsesszmuzsikusoknak. (MTI) Anna-bál szépe A 168. alkalommal megrendezett hagyományos füredi Anna-bálon a közönség véleménye és a zsűri döntése szerint Mahelszky Marianna volt a legszebb. A 17 éves ajkai diáklány a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium' negyedik osztályos tanulója. Jutalmát, az aranyalmát és a herendi vázát Latorcai János ipari és kereskedelmi miniszter nyújtotta át jóval éjfél után. A versenyen második helyezett Mikulás Vera 18 éves zalaszentgróti, a harmadik pedig Istványi Mária 16 éves gyöngyösi diáklány lett. (MTI) Jászkunsági cellatitkok (23. rész) Fűzőláncról, s ’56-ról Bár az emberi emlékezet az évek múltával kopik, nem őriz részleteket, a korábbi évtizedek rekonstruálásakor mégis dokumentum értékű, hiszen többnyire olyan régi tényeket villant fel, melyeket annak idején nem foglaltak írásba. Emberközelivé, szinte láthatóvá válnak visszaemlékezéskor a régmúlt homályába vesző dolgok, események. Ezért kértük meg a szolnoki büntetésvégrehajtási intézet őrzőinek néhány nyugdíjasát, hogy segítsenek pontosítani a közelmúlt eseményeit, így emlékeznek Szolnokon töltött szolgálati idejükre: Tóth László, nyugállományú bv. zászlós: 1951 őszén kerültem a szolnoki intézetbe. Az őr- szolgálati résznél dolgoztam rendfokozat nélküli, sima paro- linos, beosztott őrként. Abban az időben a szolnoki börtön a legkezdetlegesebb formában működött. A zárkákat a II. világháborús harcok után nem újították fel. A cellákban kübli volt, melyet reggel és késő délután ürítettek. Elképzelhető, hogy milyen bűz terjengett a zárkákban. Villanyvilágítás volt, de hiányzott a vízcsap. A rabok mosdótálakban tisztálkodtak. 1951-52-ben, a kisebb zárkákban két-három elítéltet helyeztek el, de később túlzsúfoltság volt. A kétszemélyes cellákba is emeleteságyak kerültek. A nehézfiúkat és az előzetes letartóztatásban lévőket őrizték ott. Azokban áz években kezdték kiépíteni országosan a nagy munkatáborokat. Az elítéltek szempontjából a szolnoki börtön átmenő volt. A munkatáborokba vitték innen a foglyokat. Mivel a szolnoki intézetnek akkor még szállító eszköze nem volt, ha nagyobb csoportot szállítottunk, akkor a MAV-tól előre kértünk személykocsit vagy fülkerészt. A börtönből való indulás előtt egy karperecfélével a szükségesnek megfelelő hosszúságú fűzőláncra kapcsoltuk a rabokat. A jobb oldali sornak a bal, a bal oldali sornak pedig a jobb kezét bilincseltük a fűzőláncra. Hajnali négy óra tájban, tehát még forgalommentes időben, így vonult a szolnoki főutcán a vasútállomásra a nyolcvan-száz főnyi csapat. így kerültek az elítéltek Szolnokról Allampusz- táía, Sajóbábonyra, Kazincbarcikára. 1953-1954 táján egyre zsúfoltabb lett a szolnoki börtön. Volt például egy nagy zárka, amely normál körülmények kö- «ött tizenhat személynek felelt volna meg, ugyanakkor annyi elítélt volt benne, mint a zárka száma: 85. Annyi szalmazsákot tettek be, amennyit éppen el tudtak helyezni a bitumenes padozaton. Egy-egy szalmazsákon tehát nemcsak egyetlen elítélt aludt, hanem annyian, ameny- nyien élfértek rajta. Az ott elhelyezettek nem a mai értelemben vett köztörvényes bűnözők voltak, hanem az akkori szóhasználattal kulákok, s főleg a beadási kötelezettség „kijátszásáért” ítélték el őket. Ébresztéskor egymásra rakták a szalmazsákokat. Volt a cellában vagy 15 hokedli. Aki tudott, leült, a többi pedig naphosszat álldogált vagy járkált, ahogy lehetséges volt a zsúfoltság miatt. A szolnoki börtön zsúfoltsága 1955-ig tartott. Azt követően is túlterheltség volt, de a korábbi 550-es tetőző létszám akkor már csökkent. 1954-től a börtönön belül átkerültem gazdasági vonalra, de az őrséggel nem szakadt meg a kapcsolatom. Élelmező lettem. Az elítéltek élelmezését központilag megszabott anyagnorma szerint kellett megoldanom. Megszabták, hogy naponta miből hány grammot lehet felhasználni. Abból kellet az étlapot összeállítani. A kenyér mennyiségét is megszabták. Ha jól emlékszem, a nem dolgozónak napi 40 deka járt, a dolgozóknak valamivel több. Dolgozók csak elenyésző számban voltak az intézetben. Részben a karbantartást végezték, de volt itt egy vesszőfonó részleg is, amelyben a demizsonokat fonták körül vesszővel. Az 1956-os forradalmi események az első napokban nem jártak semmiféle változással a szolnoki börtönben. Úgy október 30. körül behozták az Államvédelmi Hatóságnak azokat a tagjait, akiket össze tudtak szedni. Azok felkerültek a harmadik emeletre, a női részlegen frissen kiürített zárkába. Nem voltak túl sokan. Harmincán, negyvenen lehettek. Ugyanazt az ellátmányt kapták, mint a többi elítélt. Különösebben nem foglalkoztunk velük. A többiektől elkülönítve adtunk nekik módot a tisztálkodásra. El voltak szeparálva, még sétálni sem mentek le. Az elítéltek nem is tudták, hogy kik és miért vannak ott. A szolnoki börtön egyébként 1956. november 4-ig élte megszokott életét. Változás mindössze annyi volt, hogy az őr- személyzet két-három tagjának azt mondták: menjen haza, mert azelőtt ávós volt, s ezért egyelőre nincs szükség magára. Az elítéltekkel nem volt semmi gondunk — már csak azért sem, mert ha nem tévedek, abban az időben egyetlen politikai fogoly sem volt a szolnoki börtönben. Nem kellett tehát kiengedni senkit. Azokban a napokban összetartás volt az intézetben, így jószerével mindenki bent volt. November 4-én hajnali 3 óra körül megjelent egy szovjet tank a börtön főbejáratánál. Az ágyúja csövét az épületre irányította. Egy szovjet tiszt katonák kíséretében becsengetett, s Heves Gyula őrnaggyal, a börtön akkori parancsnokával közölte, hogy elfoglalják a börtönt. Követelte, hogy a fegyver- és lőszerkészletet hordjuk le a kapu alá. Követelésének nyomatékot a kapu előtt álló tank adott. Mese nem volt, eleget tettünk a követelésnek. Bennünket ezután az őrszobára invitáltak. Parancsnokunk csak egy kicsit beszélt oroszul, nehezen értették meg egymást, ezért javasolta: hívják le a zárkából Hódi államvédelmi őrnagyot, mert az tud oroszul. Le is hozták. A szovjet tiszt vele is legalább olyan ridegen beszélt, mint velünk. Közölte, hogy megalakult a forradalmi munkás-paraszt kormány, s annak megbízásából átveszik a börtön őrzését. Zsebeinkből ki kellett raknunk a bicskát, a kulcsot, egyszóval mindent. Ezt követően kiürítettek egy zárkát, s oda csukták be a börtönőröket. Ezután emeletenként felállították a maguk őrségét. A börtön magyar őrszemélyzete 48 óráig volt bezárva. Nem tudtuk, mi lesz velünk. Az Államvédelmi Hatóság tagjait már november 4-én délelőtt szabadon engedték. Helyükbe a börtönőrök kerültek. Normál munkarendünk négy nap múlva folytatódott. Szórványosan addig is hoztak be néhány embert a börtönbe, akiket a szovjet katonák vettek át. Fegyvereinket csak két hét múlva kaptuk vissza. Börtönviszonylatban beindult a normális élet. Az őrizetbe vettek létszáma közben szaporodott. Egyre több politikai színezetű ügy (szobordöntés, tüntetés stb.) miatt kerültek emberek a szolnoki börtönbe. így kezdődött az 1957-es év. (Következik: A halálra készülve) Simon Béla Félig mese, félig valóság A Padlás Karcagon Valahol, az üveghegyen túl . .., egy padláson találkozzék Meglökő, Kölyök, Herceg, Lámpás - szelleme - Rádival, Sünivel és anyókával, a ház lakóival, hogy együtt várjanak a révészre, aki a szellemeket hazavezeti. S közben, mint a mesékben lenni szokott, a gonosz Témüllerrel és Barabással találják magukat szembe, de végül a jók győznek. Presser Gábor - Sztevanovity Dusán szerzeményét a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata adta elő szombaton. Az előadás előtti utolsó próba után a társulat vezetőjét, Szilágyi Gézát - aki beugrott Meglökő szerepébe - színházukról kérdeztem.- Öt év múlva lesz 200 éves a nagyváradi magyar nyelvű színjátszás, s társulatunk ’89-ben vette fel Szigligeti Edének, a város szülöttének nevét mondta.- Hány bemutatójuk van évente?- Hat. Mivel a közönség érdeklődése sokrétű, igyekszünk a repertoárunkat úgy összeállítani, hogy a súlyosabb műfaj is szerepeljen, hisz ez elégtételt nyújt a még meglévő váradi értelmiségnek/Idén sikerünk volt a Leszállás Párizsban, a Tamási Áron Ördögűző Józsiásával, Márai Sándor Kalandjával, Kertész Ákos Névnapjával.- A mostani turnéjukon a Padlás musicallel járják az országot. Karcag volt az első állomás. Hol lépnek még fel?- Vác, Nyíregyháza, Hajdúszoboszló, Nyírbátor és Esztergom a következő állomásunk.- Ön most beugrott az egyik szerepbe. Hogyan érzi magát?- Nem igen szoktam ilyet csinálni, de a Meglökő szerepe néma, csak néhány tánclépést kellett megtanulnom, ez a szegény karcagiaknak most re- csegni-ropogni fog.- Milyen darabokkal készülnek a jövő évadra?- A társulatnak nincs rendezője, így alá van rendelve elképzelésünk a vendég-rendezőknek. Tervezzük Brecht Kurázsi mamáját, Lengyel Menyhért Róza nénijét is. • A darab negatív figuráját - Témüllert - Ács Tibor alakítja.- Szereti a gonosz szerepeket?- Nagyon. Hálás dolog negatív figurát alakítani. Miután a társulat olyan szerencsés helyzetben van, hogy kisebbségi és vidéki is egyben, így mindenevők vagyunk.- Nem jelent ez kihívást a színésznek?- Én már a 21. éve vagyok a pályán, így én hívom ki a szerepet - mondja viccesen. Nincsenek már szerepálmaim, amit adnak, azt becsülettel meg kell csinálni, a lelkesedésem meg van hozzá. Elhangzottak az utolsó instrukciók, a színészek elmentek öltözni, így a rendezővel, Ho- rányi Lászlóval van néhány percünk kezdés előtt.-. Ón a debreceni színház színésze. Hogyan került rendezőként a nagyváradi társulathoz?- Volt Debrecenben egy zenekarom, s a gyerekműsorunkkal Váradon is felléptünk. Felkértek egy zenés darab rendezésére, így választottam ezt a darabot.- Játszotta-e korábban ezt Debrecenben?- Igen. Ez volt az első rendezésem, így nagy kihívást éreztem. Attól féltem, nehogy olyan dolgokat mondjak, amibe a színészek belekötnek, így egy szerepet háromféleképpen képzeltem el.- Lesz-e újabb rendezése?- Most kezdtük el Victor Máté zenéjével próbálni a Villon és barátait. A társulat jól ráérzett arra, hogy a talpon maradáshoz profilváltás kell. A közönség a zenés darabot nagyon szereti.- Mit játszik Debrecenben, hisz mégiscsak színész?- Játszom a Férfiak-ban, a Fanny hagyományaiban. Úgy néz ki, hogy a Férfiakat Pesten is bemutatjuk. A karcagi közönség vastapssal jutalmazta a társulat játékát, így a turné jól kezdődött.-deA Padlás című darab egyik jelenete a karcagi bemutatón A tangóharmonikát húzni nem, csak cipelni nehéz A Tallinnka és a német harmonikások A kultúra halála csak mese. Nagyon is nagy életerejét mutatja, hogy utat tör magának és megkapaszkodik, ahol éppen lehet, ahol vevő van rá - úgymond. A Tisza Szálló lett most Szolnokon a kultúra egyik mecénása, de a gasztronómia és a kultúra egyébként is világszerte kezd összefonódni. Szükségük van egymásra. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a Tallinnka együttes meghívására Szolnokra érkezett német tangóhar- monikás gyerekek nemcsak a Tisza Szálló kerthelységében léptek fel, hanem sorra kapták az invitálást a város éttermeitől: a Szé- chenyi-lakótelepi Bajor étteremtől, pizzateriáktól és így tovább. Tisza szállói fellépésük előtt beszélgettünk Renate Kochhal, a tangóharmonikások vezetőjével, valamint Ábelné Egyed Nórával, a Tallinn Körzeti Általános Iskola igazgatóhelyettesével a két gyermek művészeti csoport kapcsolatáról. így tudtuk meg, hogy Bréma városától nem messze van Hude község, ahonnan az ifjú muzsikusok érkeztek. A tizenhárom főből álló tangóharmonikás együttes tagjai 12-17 éves korú gyerekek. Nagyon jólérzik magukat szolnoki vendéglátóiknál. Kérdésünkre a zenekar legkisebb termetű leánykája azt is elmondta, hogy, a harmonikával csak addig van baj, amíg cipelni kell, amikor már ül, térdén a hangszerjátszani nem nehéz. A Tallinnka kapcsolata Hudéval immár tízéves közös múltra tekinthet vissza. Találkoznak egy év múlva Németországban, ahová a Tallinnka a Holiday Tours szponzorálásával érkezik. A szolnoki program e heti eseménye nemcsak fellépésekből áll, hanem városnézésből, strandolásból, ismerkedésből. Tegnap tudtuk meg, hogy a Tallinnka a debreceni országos gyermeknéptánc-fesztiválon is szép eredménnyel szerepelt. Sikereikhez gratulálunk. Fellépés a Tisza Szállóban
