Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-27 / 173. szám
6 1993. július 27., kedd Jászsági Extra----Jászberény Egy pedagógus, aki vállalta hivatását Az iskola arculata a tanárok szellemiségétől függ A Sáros András Alapítvány jóvoltából több helytörténeti munka is készült idén. Ezek közül a legkiemelkedőbb Gyurkó Miklósné munkája, melyet az alapítvány kuratóriuma kiemelten díjazott. Ilcsi nénit, Szabó Hona Rozáliát sok jászberényinek nem kell bemutatni, hisz 35 éves pályafutása alatt több ezer gyerek járt hozzá iskolába. A Széchenyi úti öreg ház ma is hangos. A három gyermek s öt unoka gyakran adja egymásnak a kilincset. Ilcsi néni büszke mindre. Az első unoka most végzett summa cum laude Szegeden jogot, Rita a gimnáziumban harmadikos, s az alapítvány pályázatán ö is jeleskedett. Persze a többiek is mind okosak, szépek, kedvesek. Ilcsi néninek nem volt gyöngyélete. A 35 aktív év után közel húszat nyugdíjasként is tanított. Négy éve, 75 évesen búcsúzott el a katedrától. Vagy a gyerekeiért, vagy az unokáiért dolgozott. Tanított tanyán, írt cikkeket, korrepetált, hogy a családnak minden meglegyen. Vízi táborozás Abádszalókon- Apámnak 11. gyermeke voltam. Nagy családban nőttem fel. Szabó nagyapám ötvös volt. A nagytemplom sok kegytárgyát ő készítette. Apám sokat mesélt róla, s a 48-as honvédtörténeteket is tőle tudom. Édesanyám Pénzes lány volt. Ez a család a város egyik vezető famíliája. Édesapám vasúti tisztviselőként dolgozott. 1930-ban Miskolcra kerültem, a vincések zárdájába. A jászberényi képzőbe akkor csak fiúk jártak. A lányoknak máshol kellett tanulni. A Miskolci Érseki Római Katolikus Tanítónőképző Intézetben 1935-ben kaptam a néptanítói oklevelet.- Milyen volt ez az iskola?- Nagyszerű! Magas színvonalú képzést biztosított. Nagyon sok mindenre megtanítottak bennünket. Lélektant, pedagógiát, alkotmánytant, tanításmódszertant, hit- és erkölcstant stb. tanítottak. De azt is megtanították. hogy az élet nem fenékig tejfel, hogy a nehézségeket le kell kjizdeni. Emberi tartásra, erkölcsiségre is neveltek. Mindezt vidáman, sok csinta- lanságot elkövetve éltük át. Nem volt ez a szigorúság rossz. Vidám fiatalok voltunk, mint A Római Katolikus Szeretetotthon kedves nővérei jó érzéssel szemlélték a francia cserkészeket. Egyenesen Párizsból érkeztek Jászberénybe, hogy segítsenek az otthon hétköznapi munkájában. Öltözékük a hagyományos cserkészruházat. Nyakkendőjük azonban francia specialitás. Zöld-fehér-piros kombinációjú zászlójukat szintén magukkal hozták. Sátraikat az otthon kertjében ütötték fel. Sok mindennel felszerelték magukat, ám a magyaros vendégszeretetet most tapasztalták meg igazán. A kedves fogadtatást, a figyelmességet, finom étkeket szorgos munkával hálálják meg. A 11 fiatal fiú - 17 és 21 évesek - mind diák Franciaországban. Világot látni, tapasztalatokat gyűjteni jöttek. No meg segíteni, szolgálatot tenni a rá- szolrulóknak. A szociális otthon hatalmas kertjében pedig akad munka. A gyönyörű babot mások. Máig hálás szívvel gondolok Mária-Agréda nővérre, aki nagyszerű pedagógus volt. Sok nehézséget kellett legyűrnöm, de mindig sikerült. Ezt neki, ennek az iskolának köszönhetem.- Milyen volt a pályakezdés?- Nehéz és küzdelmes. Meg kellett küzdeni az állásért, nem adták könnyen. Először helyettesítettem, majd díjazás nélküli tanítónőként dolgoztam. Csak azért, hogy taníthassak! Míg végre 1939-ben az első állásomat megkaptam a jászberényi Központi Római Katolikus Elemi Népiskolánál. A pályázatomat ennek az iskolának a történetéről írtam. Akkoriban azt mondták, „a tanító elé viszem a gyereket”. A pedagógust tisztelet övezte. A légköre más vojt az iskolának, mint most. Fegyelem volt. Az iskola szellemiségét az ott dolgozók egyénisége, tudása alakította. Pedig nem volt könnyű dolgunk. Rossz körülmények voltak. A központi iskolához tartozott Négyszállás, Hajta, Portelek és Alsóboldog- háza is, valamint itt a városban volt Alvégi, Felvégi, Szentkúti, Vásártéri iskola is.- Ezek közül melyik van meg? szedni is jó volt - mondták. A helybeli cserkészek is felvették velük a kapcsolatot. Bár nyelvi probléma azért akadt, Mária nővér segítségével szót értettek a fiatalok. A nap szentmisével kezdődik számukra. A kiszabott feladatok teljesítése után a várossal is- Az Alvégi, ma az Árpád úti iskola. A Vásártéri épülete is megvan. A többiről nem tudok, illetve Portelken van ma is iskola.- Milyen volt később egy tanítónő élete?- 1945 után is sok nehézséggel kellett megküzdeni. A nagy feladatot a nyolcosztályos általános iskola bevezetése jelentette. Nem volt könyv, tanterv, s tanár se a 7-8. osztályokhoz. A gimnáziummal kellett közösen megoldani a helyzetet. Oda-vissza szaladgáltunk, egyeztettünk, az ottani tanárok átjöttek. Sok esetben kellett nekünk kitalálni, mi is lesz jó, hasznos a gyerekeknek. Sajnos a ’47-48 utáni időszakban fordulat történt. Amit iskola, a szülői ház nekünk nevelésben, erkölcsben, gondolkodásban adott, az teljesen visszájára fordult. Én egy kulák apóssal, egy B-listás férjjel, a katolikus hitemmel, amit mindvégig gyakoroltam, nem voltam jó helyzetben. Szakmailag, emberileg azonban nem tudtak belém- kötni. Az ikrek születése után 10 évet a Bercsényi úti iskolában tanítottam. Dolgoztam éjjel-nappal, mégis jókedvvel tettem. Észre sem vettem, hogy rám virradt a füzetek mellett. Sokat nevettünk. Jó tantestületben voltam. Kollégáim elismerését sikerült kivívnom, s ez felért egy kitüntetéssel.- Hogyan látja Ilcsi néni a mai helyzetet?- Figyelemmel követem a mai eseményeket. Úgy gondolom, a pedagógusoknak nem kellene úgy félni az újtól. Régen úgy volt, a minisztérium kiadta a rendeletet. Nekünk pedig szabad kezünk volt, az osztályunkra szabtuk az előírásokat. Á legjobb tanterv se ér semmit, ha a nevelő nem tudja saját arculatához, s az osztály képességeihez igazítani. Tudásnak lenni kell! De a tantervet lehet bővíteni, szűkíteni, a gyerekekhez „igazítani”. Ez a szabadság ma is megvan adva. Meg kellene dolgozni azért, hogy ezzel éljen a pedagógus. Úgy látom, most elkényelmesedtek. Több önállóságra, kezdeményező készségre volna szükség. Tisztelet persze a kivételnek. Vállalni kell az újat, hisz e nélkül nem ér semmit a hivatásunk. A tanító megbecsülése, az állam részéről való elismerés is „visz- szaállítandó” lenne szerintem. De az is igaz, hogy annyi tiszteletet érdemel ma a pedagógus, amennyit kivívni képes munkájával.- Mi a legszebb egy tanító életében?- Örökké sajnálom, hogy első osztályban keveset tanítottam. A legnagyobb pedagógiai élmény ími-olvasni megtanítani a gyerekeket. Ennél csodálatosabb kevés dolog van a világon! megismerkedtek, sőt a cserkészek Flomokon lévő nagytáborát is felkeresték. A párizsi fiatalok az egyhetes jászberényi munka után országjárásra indulnak. Hajós, Pécs, Tihany az útvonal. Ezután Budapest következik, ahol a piaristák vendégei lesznek. Az idén is, mint már nyolc éve minden nyáron megszerveztük a Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskola tanulói részére Abádszalókon a népszerű vízi tábort. Kétszer egy hetesre terveztük, de a jelentkezők nagy része mind a két hetet igényelte. A táborban vendégeskedő erdélyi gyerekekkel és a középiskolákból is visszajáró diákokkal együtt száznál több gyermek táborozott velünk mindkét héten. A tábor költségeihez önzetlen emberek adtak támogatást. Köszönjük nekik, hogy nemcsak saját gyermekükre gondolnak, hanem azokra is akiknek a Ti- sza-tó is a „tenger”. Támogatóink: rádióállomás igazgatója, a tejüzem, a városi önkormányzati ifjúsági és sportbizottsága, az MSZP helyi szervezete, az Egyházi Iskoláért Alapítvány, iskolánk diákönkormányzata, DSE (Diák Sport Egyesület), Hering Antal hentesmester, Vidáman telnek a napok A jászberényi szakszervezeti nyugdíjasklub kedvelt találkozóhelye az idősebb korosztálynak. Kilencven beiratkozott tagjuk van. A heti szokásos klubprogramok sorából nem hiányzik egymás névnapjának megünneplése. Ilyenkor finom sütemények, házi harapnivalók is az asztalra kerülnek. Anyáknapi ünnepséget is rendeztek. Ám nemcsak Jászberényben telnek jó hangulatban az együtt töltött órák. Gyakran kirándulnak. Áprilisban a Parlamentben jártak, dr. Kis Zoltán országgyűlési képviselő segítségével. Kirándultak Miskolctapolcára, és egyhetes üdülését sikerült megszervezni 8 klubtagnak Berekfürdőn. Most ugyanide szerveznek egynapos kirándulást, ahová egy busznyian (30-40 fő) szeretnének elutazni. Jártak Jászapátin egy nyugdíjas-találkozón, ahol megismerkedtek a szolnoki Déryné Nyugdíjas Klub tagjaival. Most azt tervezik, hogy Déryné születésének kétszázadik évfordulóján közösen vesznek részt. Felmerülhet a kérdés, miből telik a sok színvonalas program megszervezésére a klubnak? A havi 25 forintos tagdíjból aligha. Ám pályáztak a Lakitelek Alapítványhoz, s 20 ezer forintot kaptak. A városi önkormányzat kulturális bizottsága 25 ezer forintot biztosított a klubnak idén. Főiskolai pályázati sikerek A Jászberényi Tanítóképző Főiskola 5 pályázata is sikeres volt a pedagógus szakma megújításáért kiírt pályázaton. A szaktanácsadók felkészítési programjához 750 ezer forintot kaptak. Dr. Fábián Zoltán a gyakorlati gyermektan tanítójelöltek számára készülő munkájához, illetve a tanítóképzési stratégiák hazai és nemzetközi összehasonlító elemzéséhez nyert 100-100 ezer forintot. A főiskola színházi alkotóközössége a művészetpedagógia nemzetközi tapasztalatainak és eredményeinek adaptálása egy svéd-magyar projekt keretében történő megvalósításához 300 ezer forintot nyert el. A kollégium 220 ezer forintot fordíthat képességfejlesztő szabadidős foglalkozások és tréningek megvalósításához. Az oldalt szerkesztette: Kiss Erika Fotó: Korényi Éva Szakáts Attila budapesti vállalkozó, Hering János vállalkozó, Konkoly József képviselő, Ka- rádiné Sass Éva szülő, Nagy Tibomé könyvesboltos és Szigeti István alpolgármester. A gyermekek szülei természetbeni adománnyal is segítettek, pályázatokon is nyertünk pénzt a táborozáshoz. Az abádszalóki önkormányzat részéről Szabó Lajos Ga- mesz-vezető az erdélyi gyerekek elszállásolásában, valamint Gyarmati István helyi vendéglős az étkeztetésben volt segítségünkre. Humánus tettük segített hozzá, hogy volt pénzünk egy kirándulásra. Meglátogattuk a Hortobágyot, ami különös élményt jelentett az erdélyi gyerekeknek. A változékony időjárás nem zavarta jókedvünket és szórakozásunkat. Minden lehetséges időt a vizen töltöttünk: úszás, evezés, kis és nagy túrák adták a program jelentős részét, de a veFény, pompa, ragyogás, kíváncsiskodó szemek. Ebből állna a menökenélet? Korántsem. Kemény évek telnek el addig, amíg valakiből ismert menöken lesz. Erről leginkább az tudna beszélni, aki ezzel foglalkozik. Magyarország egyik legfoglalkoztatottabb manökenje a Nők Lapja, a Képes Újság, az Ez a Divat, s legújabban a Margaréta Katalógus oldalán tűnt fel. Ő Pető Katalin Jászberényből.- Hogyan lesz valakiből manöken?- A Lehel Vezér Gimnáziumban érettségiztem. Budapesten az „Átváltoztatjuk Szalon” tanfolyamát elvégeztem, utána kezdtem el a szakmában dolgozni.- Mit tanítanak meg egy manökennek?- Ez a kurzus rendkívül ösz- szetett volt, s tanáraink neve már garancia volt arra, hogy azért lesz belőlünk valaki. Többek között sminkelés, mozgás, ezen belül balett, önismeret, színpadi mozgás készsége szerepelt a palettán. A fodrászatot az ország egyik legjobb hajszobrásza, Hajas László, a színpadi képességet Gór Nagy Mária tanította, de Kertész Zsuzsa, Sáfár Anikó is részt vettek a képzésünkben.- Ha már Gór Nagy Máriát említette, nem akart soha színész lenni?- Megfordult már a fejemben. A művésznő hívott színitanodába, de akkor még nem izgatott a színészélet. De talán még nem késő elkezdeni.- Hogyan tartja magát karban?- Természetesen állandó télkedők, sportversenyek, szabadidős programok sokszínűsége jókedvre derített minden táborlakót. Két hét után is így búcsúztunk: de kár, hogy vége! Viszontlátásra, Abádszalók! A kérdés viszont az, akar-e minket viszontlátni Abádszalók? Reménykedünk abban, hogy igen. Bizonyíthatja ezt azzal, hogy jövőre a régi táborformában, a szervezett táboroknak ad helyet a mostani kempingszerű üzemeltetés helyett. Sajnos a jelenlegi helyzet nem biztosítja az általános iskolás korosztály zavartalan táborozását. A terület nyitottsága miatt a táborhelyen mindenféle ember megfordult. Sok volt a botrányosan viselkedő a néhány napra sátrat verők között, és néhány gusztustalan szituáció szikrázó napsütésben is borússá tette a tábor életét. Bízom abban, hogy az abádszalóki önkormányzat mérlegeli a helyzetet, és jövőre zavartalan táborozásban lesz részünk, s akkor mi minden évben ott leszünk. Pecha Bertalanná, táborvezető mozgással. Ha tehetem, úszom, teniszezem, táncolok. Egyébként vegetáriánus vagyok, azt hiszem, az elhízástól nem kell tartanom.- A világ minden téren fejlődik. így van ez a divatban, a manökeneknél is?- Igen. Egyre fiatalabbak jutna^ be a pályára. Ma már 14-15 évesen bekerülnek a divatélet forgatagába, s a cégek eleve saját képükre formálják őket. Mostanában a nagyon magas menőkének jöttek divatba. Én a 174 centimmel alacsonynak számítok. Ezért is fotózom, s tűnök fel gyakrabban a lapok oldalán, s kevésbé a kifutón.- S munka után?- Sokszor meghívtak fogadásokra. A felső tízezer világa kicsit más, mint a miénk, de engem nem kábított el a látszólagos csillogás.- Meddig lehet ezen a pályán megmaradni?- Maximum 30 éves korig. Emiatt is, s mivel nagyon szeretem a gyermekeket, döntöttem úgy, hogy elvégzem a tanítóképző főiskolát. Immáron harmadéves vagyok. Szeretnék tanítani, de előtte külföldön dolgozni, mivel több ajánlatot kaptam. Nem titok, anyagilag nagyon megéri. Igazából azonban soha nem tervezek előre, de az elképzeléseimet igyekszem mielőbb véghezvinni. Vallom, hogy az ember próbálja álmait megvalósítani, s ne hagyja magát befolyásolni, bármilyen nehéz és küzdelmes is a célig az út, hiszen még a színpadi csillogás mögött is kemény munka van, s még a szép arcra is kell a púder. Muhari Kornélia Manöken - diploma előtt A szépség mögött sok munka van Párizsiak szedték a babot a szeretetotthonban
