Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-20 / 167. szám

6 1993. július 20., kedd Jászsági Extra----Jászberény Válla lkozás felhangokkal és zümmögő kórussal Az ovi marad, az óvónők repülnek Jó érzéssel gondoltam mindig a Maci ovira. A nosztalgia nagy úr. Márpedig 1973 nyarán én is ott takarítottam - sok más szü­lővel együtt hogy a megnyitásra minden a helyén legyen. Az­tán 1975-ben drukkoltam, hogy fiamat a város legmodernebb, legkorszerűbb (talán elit!) ovijába felvegyék. A demográfiai hul­lámhegy csúcsán ott voltam a bővítésekor is. Most pedig arról értesültem, hogy eladják. Vagy bérbe adják? Magánóvoda lesz. Sőt, bezárták, nincs is már. A hírekből szokás szerint 50 száza­lék a valódi. A Maci ovi ma is ott áll a helyén, ma is, s a jövőben is kisgyermekek nevelését fogja szolgálni. Csak nem a Hűtőgép­gyár üzemi óvodájaként, hanem a Maci Alapítvány intézmé­nyeként.- Az óvoda 125 férőhelyes. A 92/93-as szezonban 58 gyer­meket fogadott - mondja Czakó Viktor, a gyár szociális szolgál­tató részlegének vezetője. - A gyermeklétszám egyre csök­kent. Már a korábbi években is megszűntek csoportok, s meg kellett válnunk dolgozóktól. A gyári intézmény nem részesül állami támogatásban úgy, mint az önkormányzati ovik. Összes­ségében az 58 gyerek nekünk évi 6 millióba került. Ráadásul csupán a fele volt hűtőgépgyári dolgozó gyermeke. Gyakorlati­lag mi „megtámogattuk” har­minc jászberényi család óvodai ellátását. Pletyka szinten, de igaz hír Az óvodáskorú gyermekek „fogyása” persze elgondolkod­tatta az óvónőket is. Már csak ti- zenketten dolgoztak az óvodában s tavasszal látták, hogy ősztől ha elmennek az iskolások, csak két csoportnyi gyerek marad.- Egyszer jártunk Kertész Ti­bor elnök-vezérigazgatónál. Biz­tosított bennünket arról, hogy amíg 20-25 hűtős gyerek lesz az oviban, nem zárják be - meséli Tóth Zoltánné, aki vezetőhelyet­tese (volt) a Macinak. Tavasszal Czakó Viktorral beszéltünk ar­ról, hogy mi lesz velünk. Szep­tembertől két óvónő, egy dajka munkája feleslegessé válik. De kilenc ember maradhat. 1994. augusztus 31-ig a gyár biztosítja a működést, sőt talán tovább is. Ez a majdani létszámhelyzet függvénye. Ezt a választ kap­tuk. Aztán a buszon, a piacon, a gyerekektől azt hallottuk, hogy magánóvoda leszünk.- A gyerekektől?- Igen, ők mesélték, hogy kik lesznek az új óvónők. Czakó Vik­tor tartott egy tájékoztatót, s egy írásos nyilatkozatot kaptunk, hogy kiadják vállalkozónak az ovit, részletezték ennek feltéte­leit. A nagyvonalú gesztus A Hűtőgépgyár országosan is magasszintű szociális ellátást biz­tosított dolgozóinak. Ez bele volt kalkulálva a szocialista bérekbe. A piacgazdaság viszont másként működik. Ezért érthető, hogy az Electrolux szépen leépítette az ál­latkertet, a Gólya ovit (ma refor­mátus óvoda), a művelődési há­zat. A két bölcsőde még 1991 előtt megszűnt. Az intézmények persze itt vannak Jászberényben, az itt élőket szolgálják ma is, csak más tulajdonaként. A Maci ovit eladták volna, ha találnak vevőt. Csak bérlő akadt, de a nagyvonalú gesztus nekik is járt. A gyár bérleti díjat csak 1996. szeptember 1 -je után kér. Addig fokozatosan csökkenő támogatást biztosítanak a vállalkozónak. Ez viszont épp az induláskor jelen­tős, amikor sem a fűtésért, ener­giáért, vízért nem kell fizetniük.- Számolni kezdtünk, megéri-e vállalkozásba venni az ovit - foly­tatja Tóthné. - Működő magá­nóvodákat kerestünk meg. Az állami fejkvótát, önkormányzati támogatást is bekalkulálva az jött ki, hogy a szülőknek havi 9-10 ezer forintot kellene fi­zetni. Ez olyan összeg, amit nem tudnak az emberek megfi­zetni. Ám a vállalkozásba vétel híre tartotta magát. Végül ki- számolós alapon rájöttünk, hogy kik azok akik vállalkoz­nak. Sajnos nyíltan nem álltak ki a kollektíva elé. Előbb hár­man voltak, aztán Somogyiné visszalépett. Most az a helyzet, hogy mind a tizenketten elve­szítjük az állásunkat, az értesí­tést már megkaptuk. Ebből két óvónő fogja az alapítványi óvo­dát csinálni. Sajnos azt sem tu­dom, hogy ezt az egészet meg­vétózhattuk volna-e. Azt hi­szem elbutáskodtuk a dolgot, mert nem voltunk elég infor­máltak. Mondom, a gyerekektől tudtuk meg, hogy a vállalko­zóknak ez a kollektíva nem kell. Aki fizet az diktál- A változás szele évek óta körülöttünk leng. Az óvodát pedig meg kell menteni. Ez nem lehet más, ilyen jó objektív kö­rülmények nincsenek másutt. A gyermeklétszám csökkenése tény. Ezért döntöttünk úgy, hogy vállalkozni kell. A gyár támogatását ehhez elnyertük. Alaposan körülnéztünk, szá­moltunk. Az önkormáyzattól támogatást kértünk (még nincs róla testületi döntés! - a szerk.), az állami normatívát, ami 27 ezer 500 gyermekenként évente, megigényeltük. Ma a vállalkozás mindenki előtt ott van. Mi élni akarunk a lehető­séggel. A Maci Alapítványt be­jegyezték, a városházától meg­kaptuk a működési engedélyt, a gyári támogatást szintén. Min­denhol segítőkezet kaptunk, hogy ez az ovi élhessen. Ősztől várjuk a gyerekeket - tájékoztat Rebicsek Lászlóné, az egyik vállalkozó óvónő.- A térítési díjak hogyan ala­kulnak eztán?- A hűtős gyerekeknek annyit kell fizetni, mint az önkormány­zati óvodákban, ez a gyár kikö­tése (napi 50-55 forint körül). A külsős gyermekek szülei a négy­szeri étkezésért havi 2500 forin­tot fizetnek. Ezen felül a szolgál­tatásokért, megkülönböztetés nélkül 500 forint/hó a díj. Ötféle plusz szolgáltatást biztosítunk: logopédia, nyelvtanulás, gyer- mektoma, zeneóvoda, kismester­ségek. Aki mindet igénybe veszi, az mégegyszer 2500 forintot fi­zet. A gyermekek sokirányú kép­zésére törekszünk, magas szín­vonalon.- Hányán fogják mindezt biz­tosítani?- Két csoport lesz, ehhez négy óvónő és két dajka szük­séges. A konyha csupán előké­szítő-melegítő konyha lesz, az ebédet a gyárban főzetjük, így nem kell konyhai dolgozót al­kalmazni. A reggeli-uzsonna elkészítését a dajkák végzik majd. Az óvónőknek megvan a kellő szakmai felkészültségük, hogy az extra szolgáltatást biz­tosítani tudjuk.- A kezdetekkor három óvónő kívánt vállalkozni. Mi lett a harmadikkal?- Somogyiné visszalépett, ő tudja miért. Én és Babucs Mag­dolna vállaljuk az újat. Az ovi megmentése a célunk, ezért mindent megteszünk. Tudomá­sul kell vennie mindenkinek a változásokat. Keserű szájízzel Somogyi Ferencné miért dön­tött az útilapu mellett, nem tudni. Nem nyilatkozik. Pedig az alapítványi oviban szép fize­tések lesznek. Rebicsekné sze­rint több a jelenleginél, hiszen dolgozni is többet kell, nem a jelenlegi színvonalon. Czakó Viktornak mindezzel az átalakulással kapcsolatosan keserű a szájíze.- Az óvónők fele - azaz hár­man - kinyilvánították, hogy vállalkozásba veszik az óvodát. Ekkor dolgoztuk ki a támoga­tási stratégiát. Arra gondoltunk, hogy két csoporthoz négy óvónő és öt fizikai dolgozó szükséges az állami normatíva szerint. így kilenc ember állása biztos marad. Három fő elbo­csátása így is, úgy is elkerülhe­tetlen a jelenlegi tizenkettőből, de a többiek megmaradhat- nak.Ezzel szemben meglepetés­sel tapasztaltuk, hogy a vállal­kozók csak ketten vannak, s nem is akarnak a többiekkel együtt dolgozni. Igaz az, hogy a vállalkozó azzal dolgozik akivel akar. Ő fizet, ő válogat. Viszont az elején nem így indult! Min­denképp rossz szájízt okoz, hogy a többiek az utcára kerül­nek. Ez nem jó dolog. Jó vi­szont, hogy a Maci megmarad ovinak. Ugyanis ezennel hivata­losan is megszűnt a gyár utolsó gyermekintézménye. A szülők remélhetőleg ezután is szeretni fogják a Macit, s a vál­lalkozás is sikeres lesz. Igaz, sok­féle az életút, sokféle a vélemény is. Ebben a riportban itt-ott el­lentmondás tapasztalható. Ezt is az élet írta ilyen felemásra. A gyerekek szüleinek pénztárcája sem egyforma. Pedig a Macinak most az volna jó, ha tele lenne, mint egy mézzel telt kaptár. Kiss Erika A pozitív gondolkodás előre visz A jó vezetőknek tudni kell a kiutat Véget ért Frank N. Hender­son úr küldetése. Tíz héten át vizsgálta a Jászság önkormány­zati, gazdasági kérdéseit, hogy végül javaslatot tegyen azok le­hetséges megoldásaira. Az ösz- szefoglaló jelentés elkészült. A Jász Önkormányzatok Szövetsé­gében valószínűleg sokat forgat­ják majd ezt. A települések saját magukról is kaptak egy diag­nosztikát, amit hasznosíthatnak. Henderson úr sok évtizedes gaz­dasági (lapkiadó vállalkozása van) és közigazgatási tapaszta­lata (polgármester volt IDAHO állam egy kisvárosában az USA-ban) összegződik a jászsági tényfeltárásban. Egy mondatot azonban érdemes idézni a záróje­lentésből, ami az egész szellemi­séget jól mutatja: ,A szabad pi­aci versenyhelyzet előnyeit azok élvezhetik, akik kreatívak, akik nem engedik, hogy a problémák legyőzzék őket, akik elhatároz­zák, hogy sikeresek lesznek és mernek is különbözni a többiek­től valami újat kipróbálva.”- Ön most járt először ha­zánkban, Európában is csak másodjára, Svédország után. Hogyan látja, megoldhatók Magyarország problémái?- Az önök országának esélyei nagyon jók. Ám minden a helyi vezetőkön múlik. Az, hogy ho­gyan élnek a lehetőségekkel, hogy egyáltalán felismerik azo­kat. Tehát olyan vezetőket kell választani, akik erre képesek. Én a Jászságán kitűnő embe­rekkel ismerkedtem meg. Fel­készültek, jól ismerik a szakmá­jukat, jólképzettek. Ez a válasz­tott tisztségviselőkre is igaz. Ugyanakkor tény, - nemcsak itt, nálunk az USA-ban is - hogy a vezetők szemlélete meghatározó. Mondok egy pél­dát. A mezőgazdaság gondjai óriásiak. A térség felemelkedé­sének pedig ez a terület kulcsa. Meg kell találni a kivezető utat. Találkoztam kétféle téesz-veze- tővel. A pesszimista kesergett, sorolta a bajokat, de semmit sem tett, hogy a kiutat megta­lálja. Ez a magatartás a gazda­ság teljesítményén, a szövetke­zeten is meglátszott. Az opti­mista vezető a nehézségek elle­nére mindig próbált újat. ha va­lami nem sikerült. Ez a gazda­ság ma is talpon van. A köve­tésre méltó pozitív példák azt mutatják, hogy van megoldás. Fontos, hogy olyan vezetők le­gyenek, akik a realitások figye­lembevételével dolgoznak. Csak ez a hozzáállás vezet túl a problémákon.- A Jászság gondjait meg le­het oldani az ország helyzetének ellenére, a rossz törvények, el­hibázott döntések ellenére?- Mindent természetesen nem lehet, de sokat. A megol­dást már most, azonnal el kell kezdeni. A turizmus, a hőforrá­sok, a sok kis létező és működő üzem mind kihasználatlan lehe­tőség a Jászság számára. Itt sok cipőgyártó és ruhakészítő kis­üzem van. Egymástól elszige­telten külön-külön dolgoznak, keresnek piacot. Pedig lehetne ezt koordinálni, közösen új pia­cokat találni, összefogva új termékeket gyártani, ami új munkahelyeket is jelentene. Például a cipősök a bőrdíszmű­vek területére is „kiruccanhat­nának”, vagy a varrodákkal összefogva autó-üléshuzatot készíthetnének.- A jelentésben nagy hang­súlyt fektetett a helyi, már létező vállalkozások felkarolására.- Igen, mert úgy tapasztal­tam, velük eddig nem nagyon számoltak. A munkahelyterem­tést betelepülő tőkétől várják. Ez nem egyedi jelenség,nálunk is előfordul. Ugyanakkor a leg­könnyebben a területen már lé­tező vállalkozások támogatásá­val érhető el ez. Itt sok sikeres üzletember él, nagyon sok a kisvállalkozás. Célszerű lenne őket bevonni egy átfogó kon­cepció kialakításába. A tevé­kenységükhöz pedig olyan se­gítséget adni, ami szervezés, koordinálás, speciális szakta­nácsadás. Ezt a Jász Önkor­mányzatok Szövetsége vállal­hatná fel. Javaslatom szerint a szövetség új szervezeti struktú­rában térségi gazdasági, infrast­rukturális és közigazgatási bi­zottságok létrehozásával a prob­lémák megoldását közösen vé­gezné. A térség jövője egy át­fogó, hosszú távú terv elkészí­tésén, a prioritások meghatáro­zásán is múlik. El kell kezdeni egy agresszív gazdasági fejlesz­tési progam megszervezését. Ehhez például azonnal kellene egy katalógus a Jászság összes üzeméről, vállalkozójáról, te- mékeikről. A mezőgazdaságban létre lehetne hozni a független farmok szövetkezetét a feldol­gozás, értékesítés megszervezé­séhez. Meg lehetne vizsgálni, hogy a termálvíz fűtésével a zöldségtermesztés növelhető-e, az öntözéshez egy térségi víztá­roló létesíthető-e.- Ezek a javaslatok nagysze­rnek. Ugyanakkor minket meg­viselt a társadalmi átalakulás. Rossz hangulatban nemigen lát­juk a kiutat.- A vezetőkön múlik, hogy ezt a hangulatot átalakítsák, megmutassák a kiutat. Hatal­mas eredményeket nem lehet azonnal elérni, a ház is tégláról téglára épül. A vezetőknek ugyanakkor támaszkodni kell a közvéleményre, az emberekre. Nélkülük nem találják meg a kiutat. A felemelkedés kulcsa a megfelelő színvonalú oktatás. Magyarországon ez igen jó! Sok, rendkívül jó szakemberrel találkoztam. Tehát, ha azt csi­náljuk amihez igazán értünk, annak eredménye is lesz. Ugyanakkor meg kell tanulnia mindenkinek, hogy mit jelent a szabad vállalkozás lehetőségei között élni. Tudni kell mi a pro­fit, mi a költség, hogyan alakul­nak ki az árak. Ezt mindenkinek ismernie kell. Winston Chur­chill azt mondta: „a demokrá­cia tökéletlen formája a kor­mányzásnak, de ennél jobbat még nem ismerünk." A demok­rácia nem tudja a problémákat megoldani, nem tud probléma- mentes társadalmat teremteni. Csak az emberek, akik vezető­ket választanak a kormányzás­hoz, tudják leküzdeni a bajokat. A kisemberek, a közösségek összefogása képes minden gond felett győzedelmeskedni. Itt a Jászságban is. Vizsgaidőszak Jól telik a szünidő Tánc, zene, mozgás A Kereskedelmi és idegen- forgalmi továbbképző sikeres tanfolyamai fejeződnek be ha­marosan Jászberényben. A szakmunkás bizonyítványt adó kurzusok az ifjúsági házban zaj­lottak. A kereskedelmi ismere­teket 180 órában 30 fő tanulta itt. Július 20-a az írásbeli vizsga napja, 27-e pedig a szóbelié. A középfokú vendéglátói tanfo­lyamon tizenöten vettek részt. Éz a csoport 190 órában készült fel az ismeretek elsajátítására. Ők augusztus elején tesznek minderről vizsgát. Ahol valami befejeződik, ott valami el is kezdődik. Pálya­kezdők, most érettségizettek, munkanélküliek ülhetnek ismét „iskolapadba”, ha jelentkeznek a' vendéglátó eladói tanfo­lyamra. Ez július 26-án kezdő­dik, s korlátozott számban még lehet jelentkezni az ifjúsági házban (Bercsényi u. 1., tel.: 57/311-823). Az oldalt írta: Kiss Erika Fotó: Korányi Éva, Nagy Zsolt „Nagyon jó a tábor. Klasszak a programok, nagyon jó volt a lovaglás. Táncolni is sokat lehet, újakat is tanultunk. Csak az volt a baj, hogy kevés volt a fiú. De jövőre gondoskodunk róla, hogy ne így legyen.” írta mindezt egy táborozó - valószínűleg kislány - a társastánc-tábor közvéle­ménykutatása alkalmával. Az If­júsági Ház idén harmadik alka­lommal szervezte meg a tábort, amely nagyon kedvelt a gyere­kek körében. Most két héten át hatvanan töltötték hasznosan a szünidejüket itt. Hatvanból, Árokszállásról, Zagyvarékasról, Felsőszentgyörgyről is érkeztek. Az életkor az 5-6 évestől a 15 évesig terjedt; a nagyobbak „anyáskodva” vigyáztak a kiseb­bekre. Mindennap tanulták, gyako­rolták a táncokat Molnár József neves táncpedagógus vezetésé­vel. Ez napi háromórás komoly munkát jelentett. Emellett játé­kos-táncos vetélkedők, verse­nyek, rajzolás, gyöngyfűzés, ál- latkert-látogatás is szerepelt a programban. S a már említett, nagy élményt jelentő lovaglás, amire a Zagyvamenti Szövetke­zet segítségével kerülhetett sor. (Köszönik is nagyon Bolla Já­nosnak, a munkatársainak a tü­relmes közreműködést.) Rendez­tek ki mit tudót is, ahol a videó­hoz szokott gyerekek jeleskedtek a mesemondásban. A tábor vége általában tábortüzes búcsúest szokott lenni. A táncos tábor pe­dig nem érhet véget tánc nélkül. Pénteken délután, este rendez­tek egy csodálatos gálaműsort, ahová a szülők is eljöhettek. A gyerekek bemutatták összes tu­dományukat, melyet a táborban szereztek, vagy itt „csiszolták” a mozdulatokat sikkesebbre. A gá­laműsorban felléptek a profik, a Lehel Társastáncklub verseny­táncosai is. Nagy sikert arattak a gyerekekkel együtt. Megválasz­tották a tábor szépét is. A gyere­kek szavazatai alapján Mizsei Éva (11 éves) és Nagy Zoltán (12 éves) nyerte el ezt a díjat. S ahogy az elején olvastuk, táboro­zás lesz jövőre is!

Next

/
Thumbnails
Contents