Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-12 / 160. szám

4 1993. július 12., hétfő A névtelenek ne legyenek biztonságban Expressz - ajánlva Ha csak a fagylalt... . .. hiányozna kedves Gyarmati Mihály Hunyadfalváról és a hozzá hasonló kistelepülésekről, már na­gyon örülnék. Munkámból eredően megfordulva Kuncsorbán, Kéipón és a többi kis­községben, sír az ember lelke attól, amit a mindennapi megélhetés ne­hézségeiről hall egy-egy helybélit megszólítva. Mert tény az, hogy kimúltak a mozik, nincs elég pénz a kultúrára - pedig köztudott, hogy nem csak ke­nyérrel él az ember -, szomorúak a pedagógusok (nem csak vidéken) a sorozatos bérhitegetések miatt. De a legfőbb gond. hogy nincs munkaalkalom és nehéz a megél­hetés. A földművelők kárpótlási jegy és aszálygubancolta kín­lódásairól, az állattartók jószágait megtizedelő kórságokról már nem is beszélve. S úgy tűnik, nemzeti kincsünk a víz is vésze­sen fogytán van e maratoni, évek óta tartó szárazságban. Saját lapunknak - az Új Néplapnak - , csak az első oldalát nézegetve, bizony legtöbbször napi hárorfí-négy negatív címre lehet bukkanni. S ugye mögöttük van a tartalom. Rossz idők járnak az újságírókra is, akiknek minden körülmények között a valóságot kell bemutatni, ami bizony gyakran a Janus-arcát mu­tatja. Természetesen örülök, hogy bejött szerkesztőségünkbe, és szóvá tette, hogy nem lehet fagylaltot kapni Hunyadfalván, az ott élő gyermekek így soha sem jutnak ehhez az ínyenc­séghez. Gyermekkorát is megidézte, amikor a csengő kocsi­hoz csapatostól rohantak. Nem kételkedem gyermekszerete­tében. hiszen sajnálja őket, hogy a kilenc, illetve hét kilométerre lévő Nagykörűbe, vagy Kőtelekre kell utazniuk ezért a nyári csemegéért. Úgy tűnik, a fagyialtos tricikli tartósan kiveszett a vidéki Magyarország e szegény szegletéből. Mindenesetre ez is egy lehetőség a vállalkozóknak - akiknek ezúton is figyel­mükbe ajánlom hogy ilyen ellátatlan területeket szemelje­nek ki, de ne csak a fagylalt, hanem más szükséges árucik­kek, szolgáltatások bevezetésére is. Tudja, nem is lenne baj,'hogy az életforma változásból ere­dően, ahogy a fagylaltos nem kiabál kisvárosainkban, fajaink­ban, ugyanúgy nem kiabál a meszes, drótostót, jeges, szódás sem (csak elvétve), ha az életminőségünk úgy javulna, hogy például fagylatosnak is megérné lenni, egy Hunyadfalva nagy­ságú településen. De ez az eszmefuttatás már messzire vezet, ezért azzal bú­csúzom Öntől, bízzon benne, akad egy olyan vállalkozó, aki mégis csak belevág a településén egy ilyen nem kimondottan profitorientált vállalkozásba. A gyermekek iránti szeretet ugyanis - higgye el nekem, sok jó embert ismerek - csodákra képes. Hogy ne menjünk messzire, a szomszéd Kőtelek cser­készcsapatának parancsnoka - nyugdíjas tanáremberként - mintegy hatvan gyereket a Mátrában üdültet. Senki sem kéri meg rá, ő minden évben mégis táborba száll. A példa sántít jól­lehet, de fagylalt helyett más is adható gyermekeinknek. Egy fagylalt(gazdagabb) világban bízva üdvözli: \ Vannak még jó emberek! Szerettük volna a nyilvános­ság előtt névtelenségbe rejtőző kollégánkat nevén szólítani, mivel erre nincs lehetőségünk, ezért mi is nyílt levéllel az Al­polgármester Asszonyhoz tu­dunk fordulni. Tisztelt Alpolgármester Asz- szony! Biztonságban érezve magunkat, élveztük a nyári szünidőt - készülve közben a jövő évi munkára -, amikor megdöbbenve olvastuk az Új Néplap július 8-i számában az Önnek címzett panaszos levelet, amelyet a tantestület elégedet­len tagjai nevében írt egy szá­munkra is anonym kollegánk, így most már mi sem érezhetjük biztonságban magunkat, de nem az igazgatónő miatt. Éppen el­lenkezőleg: azok miatt, akik nem nyugszanak bele a közgyű­lés 1991. decemberi döntésébe, lehetetlenné szeretnék tenni munkánkat destruktív magatar­tásukkal. Tény, hogy az iskola jelen­legi igazgatóját inkább a szülők választották, mint a tantestület, azzal a megbízatással, hogy te­gyen rendet gyerekeik nevelése, oktatása érdekében. A „kivá­lóan” dolgozó elégedetlenkedő kollegák ellen ugyanis számta­lan szülői panasz merült fel (matematika, történelem). Két értékrend harcol itt egymással, az egyik a gyereket elfogadó, szeretetteljes, nevelni kívánó szemlélet, a másik: a csak köve­telő, a gyerek helyzetét, szemé­lyiségét figyelmen kívül hagyó, rideg tanári magatartás. Az igazgatónő által megfogalma­zott program az előzőre épül. Ön, a szülők határozott kéré­sére és a felsorakoztatott tények alapján az Oktatási Bizottság­nak javasolta, hogy a tantestület belül rendezze a felmerült prob­lémákat. így Ön lehetőséget adott arra, hogy a panasztevők végiggondolják a kialakult helyzetet, a következményeket. Ezt követőn a panaszosok belső megbeszélésünk után hivatalos levélben is visszavonták bead­ványukat. Erről ugyan a nyilvá­nosságot most nem tájékoztat­ták. A tantestületi értekezleten - amelynek teljes szövege mag­nókazettán van - nem tudtak egyetlen konkrét esetet fel­hozni, amivel bizonyítani tud­ták volna az igazgatónő hántá­sait és munkájuk akadályoztatá­sát. Azóta sem adtak választ arra a kérdésre, hogy valójában miért nem tudnak belenyugodni az igazgatónő megválasztásá­nak tényébe. Ellenben kiderült, milyen módon igyekeztek a tan­testület több tagját . aláírásra bírni. A mostani, újabb panaszok hasonlóképpen cáfolhatók meg a rendelkezésre álló tények bir­tokában. A március 29-én ösz- szehívott tantestületi értekezle­ten Ön valamennyiünket meg­egyezésre biztatott, és nem fe­nyegetőzött munkanélküliség­gel. Amikor a védelméről bizto­sította az igazgatónőt, akkor Ön a közgyűlés által meghatározott feladatának tett eleget. Szeret­nénk föltenni a kérdést, akár a levélíró (Minket senki sem véd, bárki belénk rúghat): ki védi meg az igazgatónőt és a tantes­tület dolgozni akaró tagjait, ki ad elégtételt szakmai presztí­zsünk lerombolásáért? Állítá­sukkal ellentétben, vajon miért nem szólaltak meg a panaszo­sok március 29-én, hiszen Ön és a szülők hivatalos képviselete is felszólította őket erre. Miért nem tudtak érdemleges ténye­ken alapuló érveket felsorakoz­tatni (vélt igazuk mellett) a belső értekezletünkön sem? Rágalom, hogy az igazgatónő hadjáratot indított az aláírók el­len, annál is inkább, mert azok nevét nem is ismerheti és azóta sem ismeri. Tény, hogy feltette a kérdést - joggal - néhány pe­dagógusnak, el tudja-e fogadni a tantestület által jóváhagyott programját. Ha nem fogadja el, hogy képes továbbra is együtt­dolgozni vele és kollegáival?. A régi igazgatóhelyettesek­nek az igazgatónő mondta meg, hogy a továbbiakban nem akarja velük vezetni az iskolát. Az „ökológus” tanárnő maga látta be, hogy képtelen a gyere­keket munkára bírni, velük eredményt elérni, ezért önmagá- • tói ment el, végzettségének job­ban megfelelő (mérnök) mun­kakörbe. Milyen alapon minősítették az „iskola legjobb pedagógusa­inak” a távozókat, köztük a „ki­váló” matematikatanárt, aki több szülői, tanulói panasz oko­zója volt az elmúlt években, s akinek az intézmény vezetője biztosította a kiemelt feltétele­ket: szabadnap, megemelt pót­lék, minden más munka alól való felmentés, s akit a,-tan­könyv írásához is hozzásegített. Visszautasítjuk azt a feltéte­lezést, hogy az igazgatónő szét­veri a tantestületet, éppen ellen­kezőleg. Magam is azért vállal­tam mellette igazgatóhelyettesi megbízást, hogy a gyerekeket szerető, jó eredményeket elérő pedagógusok az iskolában ma­radjanak és ne csak tőle kaphas­sanak védelmet és segítséget munkájukhoz, mert közülük többen el akartak menni az ál­landó feszültséget teremtő lég­kör miatt. Konkrét tények még a követ­kezők is: A matematika tagozat (amely egyetlen osztályt jelent csupán az iskolában) nem szűnt meg. Az első osztályosok beíra- tását illetően közölhetjük, va­lamennyi körzetünkbe tartozó gyereket fogadtunk. A szülőket nemhogy félrevezettük, hanem rendszeresen tájékoztattuk ar­ról, ami az iskolában történik. Mindezeken túl szeretnénk elmondani, hogy az iskolában elkezdődött és folytatódik a komoly, eredményeket hozó fejlesztő munka, az erdei iskola programja, a Lénárd-Demeter intenzív tanítás széleskörűvé válása (ennek a következő tan­évtől országos központja lesz iskolánk). Bevezettük és foly­tatjuk a dramatikus nevelést, a tanulási zavarok korai megelő­zését jelentő provenciós mun­kát, az angol és német nyelvta­nítás feltételeinek megteremté­sét, a számítástechnika tanítás kiszélesítését, a tárgyi feltételek javítását, az iskola rendbehoza­talát, felújítását. Folyamatban van az Iskolaszék megszerve­zése, egy országos alapítvány létrehozása és regionális okta­tási bázis kialakítása az ökoló­giai nevelés területén. Jelentős eredmények tapasztalhatók a tanulók testi nevelésében, az egészséges életmódra nevelés­ben. Mindezek alapján nyugod­tan állíthajtuk, hogy az iskola vezetői és a tantestület nagyobb része jó úton halad és eredmé­nyesen dolgozik. Ehhez megfe­lelő feltételek szükségesek, mindenekelőtt nyugalom, biz­tonság, mindenki tenniakarása. Az igazgatónő eddigi tevé­kenysége azt bizonyítja, hogy a gyerekek érdekében az iskola - dolgozóinak minden lehetősé­get, segítséget megadva - igyekszik azt az iskolát megva­lósítani, amellyel őt a közgyűlés és a szülők megbízták. Sajnos, túlságosan is nagy türelmet ta­núsított a pedagógiai progra­munk értékrendjét el nem fo­gadó pedagógusokkal szemben. Ahhoz, hogy a megkezdett munkát még eredményesebben tudja tovább folytatni velünk együtt, szükséges az önkor­mányzat teljes erkölcsi és jogi védelme. A Zöld Iskola elégedett, nyu­galmát féltő és tenni akaró pedagógusainak nevében: Heller Ivánné Május 21-én jelent meg a Szolnoki Extrában a Párbe­széden alapuljon a fizetés, ne rendeletén! című cikk, amelynek alcíme: A rendsze­resen fizetők húznák a rövi- debbet. Az írás a távhőszol­gáltatás gondjaival foglalko­zott. Pomázi Csaba szakértel­mét nagyra becsülöm. Szíve­sen olvastam azon vélemé­nyét: ne akarjanak minden problémát, ellentmondást azonnal rendeleti úton meg­oldani, és lehetőleg ne csak rendeleti úton. A Távhpszol- gáltatási Fogyasztók Érdek- védelmi Egyesülete elnöke is szimpatikusán fogalmazott: Amennyiben a feladatuk el­végzésére a mostani vezetők nem vállalkoznak vagy nem alkalmasak, nem kell félni felmentésüktől, amely talán megszabadítaná a fogyasztó­kat attól az érzéstől, hogy a kialakuló Szolnokhő Kft.-nek csak a neve új, szolgáltatásá­nak minősége és kapcsolat- rendszere a fogyasztókkal a .régi. Nekem is az a vélemé­nyem, hogy szakképzett, is­kolázott embereket kell a ve­Nem hagyhatom szó nélkül a Szántó körút-Pozsonyi út ke­reszteződésében kialakult áldat­lan közlekedési helyzetet. A Néplap, az Új Néplap már ko­rábban is többször írt az itt tör­tént sok balesetről és a közleke­dési lámpa szükségességéről. Július 1-jén egy szabályosan közlekedő segédmotoros fiút gázolt el - az elsőbbséget meg nem adva - egy, a Szántó kör­úton közlekedő, külföldi állam­polgár vezette gépkocsi. De so­rolhatnám a korábban történt súlyos baleseteket is. A széles Szántó körút és az elsőbbséget élvező Pozsonyi út eleve magában hordozza a té­vesztés lehetőségét a felületes, és a helyszínt nem ismerő szá­mára. A csomópont környezte nélkülöz minden áttekintést megkönnyítő körülményt. Az út melletti konténer, a zöld sö­vény, a telefonkábel-szekré­nyek, a közeli ház mind-mind megnehezítik az áttekintést a stoptáblánál megálló számára is. A Széchenyi-lakótelepre irá­nyuló, egyre nagyobb forgalom és a körülmények már igen sür­getővé teszik a forgalomirá­nyító közlekedési lámpás útke­reszteződés kialakítását. Erre nagyon jó alkalom lett yolna a csatornázáskor és az új burkolat készítésekor. Kérem az illetékeseket az egyszerűen megtehető, bizton­ságot fokozó intézkedések (ré­gebbi sárga festés megismétlé­sére és egyéb) sürgős megtéte­lére, és a lámpás csomópont mielőbbi kialakítására. K. I., Szolnok Illem és jó modor,., Június 30-án olvastam lap­jukban A hölgyek és a kato- nák-at. Ebben Kócos azt kifogá­solta, hogy a 8-as autóbuszon a katonák nem adták át helyüket a nagy csomagokkal utazó fiatal lányoknak. Állítja, hogy a had­seregben illemet nem tanítanak a katonákkal. Lehet, hogy tényleg nem! De vallom, hogy az efféle illemet nem a honvédségnél kellene el­sajátítani. Udvariasságra, fi­gyelmességre az édesanyjuk­nak, édesapjuknak kellett volna megtanítania őket - korábban. Mellesleg: túl a hatvanon, áll­tam én már a 8-ason sokszor, katonák és fiatal lányok, fiúk mellett. J. S.-né, Szolnok zető posztokra kinevezni, amelyet nyilvános pályázat előzzön meg. Nem hiszem, hogy egyedül én gondolko­dom így. Az átmentett IKV volt vezetői sokunk szerint csak átültek az egyik székből a másikba, hogy kft.-t alakít­hassanak. Miért írok a cikkre vi­szonylag későn? Mert már most, nyáron is foglalkozni kell a téli fűtés megoldatlan, mostoha állapotával. Ugyanis magas átalányt kell fizet­nünk, amiért megfelelő szol­gáltatást nem kapunk. Ta­nácskoztak június 18-án is ez ügyben, de nem született megfelelő, épkézláb megol­dás. Úgy érzem, mindannyi­unk közös problémája a táv­fűtés. Hiányzik a költségve­tés ellenőrzése. Az elszabadult díjak egyre nagyobb mértékben terhelik az általános áremelésektől amúgy is érzékenyen érintett lakosságot. A megoldás még várat ma­gára, az illetékesek egymásra mutogatnak. Mi meg akkor is fizetünk, amikor a jó Isten fűt. Csényi József, Szolnok Örömmel írom, hogy Ma­gyarországon, és itt, szűkebb üdülőhelyünkön, Szolnokon is vannak nagyon jó emberek. Hollandiából érkeztünk heten főiskolások, hogy három hétig segítsünk szívességből Jaczkó György görögkatolikus főtiszte­lendő úrnak. Miben? A Partos kápolna újjáépítésében, és a Széchenyi lakótelepen lévő kis fatemplom szépítésében. A képen látható, autónak csak múlt időben nevezhető tárgyra egy olvasónk hívta fel a figyelmünket. A szolnoki Má­ria utca elején idestova hat éve áll ez az elfelejtett kisautó (és még két „társa”). Azaz, mégsem egészen elfelejtett, mert infor­mációink szerint a kocsi rend­számát a közelben lakó tulajdo­nosa sk. szerelte le, s a gumikat Ellátásunk bizony, egy kis többletmunkát jelent mind­azoknak, akik érettünk dolgoz­nak. És mi az örömünk? Tóth Ágnes kiskereskedő segített élelmezési gondjainkat enyhí­teni. Igen, Szolnokon is vannak jószívű emberek, és az a kíván­ságunk, hogy ezért a jó Isten áldja meg egész életében. A hét holland főiskolás időnként gondosan felpumpálja, s megigazgatja az olykor lerán­gatott ponyvát! ... amelyre va­laki rá is pingálta sommás vé­leményét: HATÓSÁG szé­gyene. Nem tudni, a HATÓ­SÁG tett-e már lépéseket a ron­csok ügyében, qiinden esetre hat év hosszú idő. „Előnye”, hogy ott van: nem kell takarí­tani a közterületet. (Fotó: I. L.) Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné Küldjön egy képet! Óvodában, egytől hatévesig A tiszaszőlősi óvodásokról készült ez a fénykép 1911-ben! Az óvónő a nagymamám, Gál Lajosné (Kiskáli Mária), aki Gyöngyösön született, Debrecenben végezte az iskoláit, és mint friss diplomás került Tiszaszőlősre. Végzettsége: gyermekmen- hely-vezető. Egytől hat éves korú gyermekeket gondozott. Az eredeti képen 84 óvodás számolható meg. (A kicsinyítésen ez aligha sikerülne valakinek. A szerk.) Nagymamám 1894-től a második világháborúig (1945-ig) volt óvónő, majd nyugdíjas­ként is dolgozott még egy évig. A felvétel a ma is működő óvoda hátsó falánál készült - olvashattuk Paksi Lászlóné Ti- szaszőlősről küldött soraiban. Egyik székből a másikba Kedvező(bb) változásokra számítunk Roncsok az utcán / Áttekinthetetlen csomÓDont

Next

/
Thumbnails
Contents