Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-12 / 160. szám
4 1993. július 12., hétfő A névtelenek ne legyenek biztonságban Expressz - ajánlva Ha csak a fagylalt... . .. hiányozna kedves Gyarmati Mihály Hunyadfalváról és a hozzá hasonló kistelepülésekről, már nagyon örülnék. Munkámból eredően megfordulva Kuncsorbán, Kéipón és a többi kisközségben, sír az ember lelke attól, amit a mindennapi megélhetés nehézségeiről hall egy-egy helybélit megszólítva. Mert tény az, hogy kimúltak a mozik, nincs elég pénz a kultúrára - pedig köztudott, hogy nem csak kenyérrel él az ember -, szomorúak a pedagógusok (nem csak vidéken) a sorozatos bérhitegetések miatt. De a legfőbb gond. hogy nincs munkaalkalom és nehéz a megélhetés. A földművelők kárpótlási jegy és aszálygubancolta kínlódásairól, az állattartók jószágait megtizedelő kórságokról már nem is beszélve. S úgy tűnik, nemzeti kincsünk a víz is vészesen fogytán van e maratoni, évek óta tartó szárazságban. Saját lapunknak - az Új Néplapnak - , csak az első oldalát nézegetve, bizony legtöbbször napi hárorfí-négy negatív címre lehet bukkanni. S ugye mögöttük van a tartalom. Rossz idők járnak az újságírókra is, akiknek minden körülmények között a valóságot kell bemutatni, ami bizony gyakran a Janus-arcát mutatja. Természetesen örülök, hogy bejött szerkesztőségünkbe, és szóvá tette, hogy nem lehet fagylaltot kapni Hunyadfalván, az ott élő gyermekek így soha sem jutnak ehhez az ínyencséghez. Gyermekkorát is megidézte, amikor a csengő kocsihoz csapatostól rohantak. Nem kételkedem gyermekszeretetében. hiszen sajnálja őket, hogy a kilenc, illetve hét kilométerre lévő Nagykörűbe, vagy Kőtelekre kell utazniuk ezért a nyári csemegéért. Úgy tűnik, a fagyialtos tricikli tartósan kiveszett a vidéki Magyarország e szegény szegletéből. Mindenesetre ez is egy lehetőség a vállalkozóknak - akiknek ezúton is figyelmükbe ajánlom hogy ilyen ellátatlan területeket szemeljenek ki, de ne csak a fagylalt, hanem más szükséges árucikkek, szolgáltatások bevezetésére is. Tudja, nem is lenne baj,'hogy az életforma változásból eredően, ahogy a fagylaltos nem kiabál kisvárosainkban, fajainkban, ugyanúgy nem kiabál a meszes, drótostót, jeges, szódás sem (csak elvétve), ha az életminőségünk úgy javulna, hogy például fagylatosnak is megérné lenni, egy Hunyadfalva nagyságú településen. De ez az eszmefuttatás már messzire vezet, ezért azzal búcsúzom Öntől, bízzon benne, akad egy olyan vállalkozó, aki mégis csak belevág a településén egy ilyen nem kimondottan profitorientált vállalkozásba. A gyermekek iránti szeretet ugyanis - higgye el nekem, sok jó embert ismerek - csodákra képes. Hogy ne menjünk messzire, a szomszéd Kőtelek cserkészcsapatának parancsnoka - nyugdíjas tanáremberként - mintegy hatvan gyereket a Mátrában üdültet. Senki sem kéri meg rá, ő minden évben mégis táborba száll. A példa sántít jóllehet, de fagylalt helyett más is adható gyermekeinknek. Egy fagylalt(gazdagabb) világban bízva üdvözli: \ Vannak még jó emberek! Szerettük volna a nyilvánosság előtt névtelenségbe rejtőző kollégánkat nevén szólítani, mivel erre nincs lehetőségünk, ezért mi is nyílt levéllel az Alpolgármester Asszonyhoz tudunk fordulni. Tisztelt Alpolgármester Asz- szony! Biztonságban érezve magunkat, élveztük a nyári szünidőt - készülve közben a jövő évi munkára -, amikor megdöbbenve olvastuk az Új Néplap július 8-i számában az Önnek címzett panaszos levelet, amelyet a tantestület elégedetlen tagjai nevében írt egy számunkra is anonym kollegánk, így most már mi sem érezhetjük biztonságban magunkat, de nem az igazgatónő miatt. Éppen ellenkezőleg: azok miatt, akik nem nyugszanak bele a közgyűlés 1991. decemberi döntésébe, lehetetlenné szeretnék tenni munkánkat destruktív magatartásukkal. Tény, hogy az iskola jelenlegi igazgatóját inkább a szülők választották, mint a tantestület, azzal a megbízatással, hogy tegyen rendet gyerekeik nevelése, oktatása érdekében. A „kiválóan” dolgozó elégedetlenkedő kollegák ellen ugyanis számtalan szülői panasz merült fel (matematika, történelem). Két értékrend harcol itt egymással, az egyik a gyereket elfogadó, szeretetteljes, nevelni kívánó szemlélet, a másik: a csak követelő, a gyerek helyzetét, személyiségét figyelmen kívül hagyó, rideg tanári magatartás. Az igazgatónő által megfogalmazott program az előzőre épül. Ön, a szülők határozott kérésére és a felsorakoztatott tények alapján az Oktatási Bizottságnak javasolta, hogy a tantestület belül rendezze a felmerült problémákat. így Ön lehetőséget adott arra, hogy a panasztevők végiggondolják a kialakult helyzetet, a következményeket. Ezt követőn a panaszosok belső megbeszélésünk után hivatalos levélben is visszavonták beadványukat. Erről ugyan a nyilvánosságot most nem tájékoztatták. A tantestületi értekezleten - amelynek teljes szövege magnókazettán van - nem tudtak egyetlen konkrét esetet felhozni, amivel bizonyítani tudták volna az igazgatónő hántásait és munkájuk akadályoztatását. Azóta sem adtak választ arra a kérdésre, hogy valójában miért nem tudnak belenyugodni az igazgatónő megválasztásának tényébe. Ellenben kiderült, milyen módon igyekeztek a tantestület több tagját . aláírásra bírni. A mostani, újabb panaszok hasonlóképpen cáfolhatók meg a rendelkezésre álló tények birtokában. A március 29-én ösz- szehívott tantestületi értekezleten Ön valamennyiünket megegyezésre biztatott, és nem fenyegetőzött munkanélküliséggel. Amikor a védelméről biztosította az igazgatónőt, akkor Ön a közgyűlés által meghatározott feladatának tett eleget. Szeretnénk föltenni a kérdést, akár a levélíró (Minket senki sem véd, bárki belénk rúghat): ki védi meg az igazgatónőt és a tantestület dolgozni akaró tagjait, ki ad elégtételt szakmai presztízsünk lerombolásáért? Állításukkal ellentétben, vajon miért nem szólaltak meg a panaszosok március 29-én, hiszen Ön és a szülők hivatalos képviselete is felszólította őket erre. Miért nem tudtak érdemleges tényeken alapuló érveket felsorakoztatni (vélt igazuk mellett) a belső értekezletünkön sem? Rágalom, hogy az igazgatónő hadjáratot indított az aláírók ellen, annál is inkább, mert azok nevét nem is ismerheti és azóta sem ismeri. Tény, hogy feltette a kérdést - joggal - néhány pedagógusnak, el tudja-e fogadni a tantestület által jóváhagyott programját. Ha nem fogadja el, hogy képes továbbra is együttdolgozni vele és kollegáival?. A régi igazgatóhelyetteseknek az igazgatónő mondta meg, hogy a továbbiakban nem akarja velük vezetni az iskolát. Az „ökológus” tanárnő maga látta be, hogy képtelen a gyerekeket munkára bírni, velük eredményt elérni, ezért önmagá- • tói ment el, végzettségének jobban megfelelő (mérnök) munkakörbe. Milyen alapon minősítették az „iskola legjobb pedagógusainak” a távozókat, köztük a „kiváló” matematikatanárt, aki több szülői, tanulói panasz okozója volt az elmúlt években, s akinek az intézmény vezetője biztosította a kiemelt feltételeket: szabadnap, megemelt pótlék, minden más munka alól való felmentés, s akit a,-tankönyv írásához is hozzásegített. Visszautasítjuk azt a feltételezést, hogy az igazgatónő szétveri a tantestületet, éppen ellenkezőleg. Magam is azért vállaltam mellette igazgatóhelyettesi megbízást, hogy a gyerekeket szerető, jó eredményeket elérő pedagógusok az iskolában maradjanak és ne csak tőle kaphassanak védelmet és segítséget munkájukhoz, mert közülük többen el akartak menni az állandó feszültséget teremtő légkör miatt. Konkrét tények még a következők is: A matematika tagozat (amely egyetlen osztályt jelent csupán az iskolában) nem szűnt meg. Az első osztályosok beíra- tását illetően közölhetjük, valamennyi körzetünkbe tartozó gyereket fogadtunk. A szülőket nemhogy félrevezettük, hanem rendszeresen tájékoztattuk arról, ami az iskolában történik. Mindezeken túl szeretnénk elmondani, hogy az iskolában elkezdődött és folytatódik a komoly, eredményeket hozó fejlesztő munka, az erdei iskola programja, a Lénárd-Demeter intenzív tanítás széleskörűvé válása (ennek a következő tanévtől országos központja lesz iskolánk). Bevezettük és folytatjuk a dramatikus nevelést, a tanulási zavarok korai megelőzését jelentő provenciós munkát, az angol és német nyelvtanítás feltételeinek megteremtését, a számítástechnika tanítás kiszélesítését, a tárgyi feltételek javítását, az iskola rendbehozatalát, felújítását. Folyamatban van az Iskolaszék megszervezése, egy országos alapítvány létrehozása és regionális oktatási bázis kialakítása az ökológiai nevelés területén. Jelentős eredmények tapasztalhatók a tanulók testi nevelésében, az egészséges életmódra nevelésben. Mindezek alapján nyugodtan állíthajtuk, hogy az iskola vezetői és a tantestület nagyobb része jó úton halad és eredményesen dolgozik. Ehhez megfelelő feltételek szükségesek, mindenekelőtt nyugalom, biztonság, mindenki tenniakarása. Az igazgatónő eddigi tevékenysége azt bizonyítja, hogy a gyerekek érdekében az iskola - dolgozóinak minden lehetőséget, segítséget megadva - igyekszik azt az iskolát megvalósítani, amellyel őt a közgyűlés és a szülők megbízták. Sajnos, túlságosan is nagy türelmet tanúsított a pedagógiai programunk értékrendjét el nem fogadó pedagógusokkal szemben. Ahhoz, hogy a megkezdett munkát még eredményesebben tudja tovább folytatni velünk együtt, szükséges az önkormányzat teljes erkölcsi és jogi védelme. A Zöld Iskola elégedett, nyugalmát féltő és tenni akaró pedagógusainak nevében: Heller Ivánné Május 21-én jelent meg a Szolnoki Extrában a Párbeszéden alapuljon a fizetés, ne rendeletén! című cikk, amelynek alcíme: A rendszeresen fizetők húznák a rövi- debbet. Az írás a távhőszolgáltatás gondjaival foglalkozott. Pomázi Csaba szakértelmét nagyra becsülöm. Szívesen olvastam azon véleményét: ne akarjanak minden problémát, ellentmondást azonnal rendeleti úton megoldani, és lehetőleg ne csak rendeleti úton. A Távhpszol- gáltatási Fogyasztók Érdek- védelmi Egyesülete elnöke is szimpatikusán fogalmazott: Amennyiben a feladatuk elvégzésére a mostani vezetők nem vállalkoznak vagy nem alkalmasak, nem kell félni felmentésüktől, amely talán megszabadítaná a fogyasztókat attól az érzéstől, hogy a kialakuló Szolnokhő Kft.-nek csak a neve új, szolgáltatásának minősége és kapcsolat- rendszere a fogyasztókkal a .régi. Nekem is az a véleményem, hogy szakképzett, iskolázott embereket kell a veNem hagyhatom szó nélkül a Szántó körút-Pozsonyi út kereszteződésében kialakult áldatlan közlekedési helyzetet. A Néplap, az Új Néplap már korábban is többször írt az itt történt sok balesetről és a közlekedési lámpa szükségességéről. Július 1-jén egy szabályosan közlekedő segédmotoros fiút gázolt el - az elsőbbséget meg nem adva - egy, a Szántó körúton közlekedő, külföldi állampolgár vezette gépkocsi. De sorolhatnám a korábban történt súlyos baleseteket is. A széles Szántó körút és az elsőbbséget élvező Pozsonyi út eleve magában hordozza a tévesztés lehetőségét a felületes, és a helyszínt nem ismerő számára. A csomópont környezte nélkülöz minden áttekintést megkönnyítő körülményt. Az út melletti konténer, a zöld sövény, a telefonkábel-szekrények, a közeli ház mind-mind megnehezítik az áttekintést a stoptáblánál megálló számára is. A Széchenyi-lakótelepre irányuló, egyre nagyobb forgalom és a körülmények már igen sürgetővé teszik a forgalomirányító közlekedési lámpás útkereszteződés kialakítását. Erre nagyon jó alkalom lett yolna a csatornázáskor és az új burkolat készítésekor. Kérem az illetékeseket az egyszerűen megtehető, biztonságot fokozó intézkedések (régebbi sárga festés megismétlésére és egyéb) sürgős megtételére, és a lámpás csomópont mielőbbi kialakítására. K. I., Szolnok Illem és jó modor,., Június 30-án olvastam lapjukban A hölgyek és a kato- nák-at. Ebben Kócos azt kifogásolta, hogy a 8-as autóbuszon a katonák nem adták át helyüket a nagy csomagokkal utazó fiatal lányoknak. Állítja, hogy a hadseregben illemet nem tanítanak a katonákkal. Lehet, hogy tényleg nem! De vallom, hogy az efféle illemet nem a honvédségnél kellene elsajátítani. Udvariasságra, figyelmességre az édesanyjuknak, édesapjuknak kellett volna megtanítania őket - korábban. Mellesleg: túl a hatvanon, álltam én már a 8-ason sokszor, katonák és fiatal lányok, fiúk mellett. J. S.-né, Szolnok zető posztokra kinevezni, amelyet nyilvános pályázat előzzön meg. Nem hiszem, hogy egyedül én gondolkodom így. Az átmentett IKV volt vezetői sokunk szerint csak átültek az egyik székből a másikba, hogy kft.-t alakíthassanak. Miért írok a cikkre viszonylag későn? Mert már most, nyáron is foglalkozni kell a téli fűtés megoldatlan, mostoha állapotával. Ugyanis magas átalányt kell fizetnünk, amiért megfelelő szolgáltatást nem kapunk. Tanácskoztak június 18-án is ez ügyben, de nem született megfelelő, épkézláb megoldás. Úgy érzem, mindannyiunk közös problémája a távfűtés. Hiányzik a költségvetés ellenőrzése. Az elszabadult díjak egyre nagyobb mértékben terhelik az általános áremelésektől amúgy is érzékenyen érintett lakosságot. A megoldás még várat magára, az illetékesek egymásra mutogatnak. Mi meg akkor is fizetünk, amikor a jó Isten fűt. Csényi József, Szolnok Örömmel írom, hogy Magyarországon, és itt, szűkebb üdülőhelyünkön, Szolnokon is vannak nagyon jó emberek. Hollandiából érkeztünk heten főiskolások, hogy három hétig segítsünk szívességből Jaczkó György görögkatolikus főtisztelendő úrnak. Miben? A Partos kápolna újjáépítésében, és a Széchenyi lakótelepen lévő kis fatemplom szépítésében. A képen látható, autónak csak múlt időben nevezhető tárgyra egy olvasónk hívta fel a figyelmünket. A szolnoki Mária utca elején idestova hat éve áll ez az elfelejtett kisautó (és még két „társa”). Azaz, mégsem egészen elfelejtett, mert információink szerint a kocsi rendszámát a közelben lakó tulajdonosa sk. szerelte le, s a gumikat Ellátásunk bizony, egy kis többletmunkát jelent mindazoknak, akik érettünk dolgoznak. És mi az örömünk? Tóth Ágnes kiskereskedő segített élelmezési gondjainkat enyhíteni. Igen, Szolnokon is vannak jószívű emberek, és az a kívánságunk, hogy ezért a jó Isten áldja meg egész életében. A hét holland főiskolás időnként gondosan felpumpálja, s megigazgatja az olykor lerángatott ponyvát! ... amelyre valaki rá is pingálta sommás véleményét: HATÓSÁG szégyene. Nem tudni, a HATÓSÁG tett-e már lépéseket a roncsok ügyében, qiinden esetre hat év hosszú idő. „Előnye”, hogy ott van: nem kell takarítani a közterületet. (Fotó: I. L.) Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné Küldjön egy képet! Óvodában, egytől hatévesig A tiszaszőlősi óvodásokról készült ez a fénykép 1911-ben! Az óvónő a nagymamám, Gál Lajosné (Kiskáli Mária), aki Gyöngyösön született, Debrecenben végezte az iskoláit, és mint friss diplomás került Tiszaszőlősre. Végzettsége: gyermekmen- hely-vezető. Egytől hat éves korú gyermekeket gondozott. Az eredeti képen 84 óvodás számolható meg. (A kicsinyítésen ez aligha sikerülne valakinek. A szerk.) Nagymamám 1894-től a második világháborúig (1945-ig) volt óvónő, majd nyugdíjasként is dolgozott még egy évig. A felvétel a ma is működő óvoda hátsó falánál készült - olvashattuk Paksi Lászlóné Ti- szaszőlősről küldött soraiban. Egyik székből a másikba Kedvező(bb) változásokra számítunk Roncsok az utcán / Áttekinthetetlen csomÓDont
