Új Néplap, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-10 / 159. szám

1993. július 10., szombat Hazai tükör 3 AUTÓKERESKEDÉS ÉPÜL. Új és használt kocsikat forgalmazó autókereskedés épül Szolnokon az ÖMV benzinkút mellett. A mutatós, szalmafedeles épülethez a későbbi­ekben modern autószervizt is kialakítanak. A tulajdonos Hirt Mihály szerint szeptem­berre elkészülnek az építkezéssel. (Fotó: Novák) Vasutasokkal a vasutasnapon Akiknek sínen a pályájuk Ma van a vasutasok napja. Ebből az alkalomból látogat­tunk ki a szolnoki vasútállo­másra és beszélgettünk vasúti dolgozókkal közérzetükről, munkakörülményeikről. Farkas Gyuláné pénztárfő­nök Szolnokon tevékenykedik- 1971. november 4-én lép­tem a vasút szolgálatába, mint tanuló. Tizennyolc éves ko­romra le kellett tennem az ösz- szes vasúti szakvizsgát, ami személypénztár-, árupénztár-, árufuvar-, nagyforgalmi- és önállósító vizsgát jelentett. Ezekután raktámokként, vízke­resőként, fuvardíj-számfejtő árupénztárosként dolgoztam. 1988 márciusában kerültem Szolnok állomásra, mint pénz­tárátadó, s egy évig dolgoztam ebben a beosztásban. 1989-ben pedig kineveztek pénztárfőnök­nek.- Talán a családi biztatásra választotta ezt a pályát?- Tudatosan nem készültem vasutasnak. Azt hiszem, édesa­pámról és nagyapámról szállt rá ez az örökség. Édesapám negy­ven évig szolgált a szolnoki ál­lomásnál. Végigjárta a ranglét­rát: vonatfékezőként kezdte, s végül segédvezénylőként került nyugdíjba. Gyerekkoromban, amikor apukám jegyvizsgáló­ként tevékenykedett, sokat segí­tettem neki. még menetrendeket is javítottam. így közel kerül­tem a pályához.- Kérdezhetem a keresetéről?- A mai viszonyokhoz képest megfelelőnek találom a kerese­temet, 22 000-23 000 forint kö­rüli összeget viszek haza ha­vonta. Úgy érzem, megdolgo­zom érte, hiszen nagy felelős­séggel járó munkát végzek: a pénztárosokért felelek anyagi és erkölcsi tekintetben is. Akik a szolnoki állomáson valamilyen pénztári tevékenységet folytat­nak, azoknak a felügyeletét, el­lenőrzését, vezénylését közvet­lenül én látom el. Elég sok a be­osztottam.- Milyennek látja a vasutasok jelenlegi helyzetét?- Úgy gondolom, a mostani nehéz gazdasági viszonyok közt, a más foglalkozásúakhoz képest még mindig elég jó kö­rülmények között vagyunk. Ha­bár nálunk is erősen csökkentet­ték a létszámot, nem lehet azt mondani, hogy nagy elbocsátá­sok lennének. Kedvezmények­kel is rendelkezünk.- Milyenekkel?- Elsősorban az arcképes igazolványt említeném, ami nemcsak nekem, hanem csalá­domnak is ingyenes belföldi utazást biztosít. Ezenkívül a vállalattól különféle szociális segélyeket is kapok, és van üdü­lési lehetőség is.- Mi a véleménye a vasutas­napról?- Azt hiszem, nem fogom kü­lön megünnepelni, hiszen lé­lekben mindig vasutas vagyok és munkával ünneplem „vas- utasságom”. A szolnoki állomáson tartóz­kodó vonatok egyikén szólítot­tuk meg Kiss Mihály moz­donyvezetőt:- Majd tíz éve dolgozom a vasútnál, 1988-ban tettem le a mozdonyvezetői vizsgát, jelen­leg a személyi forgalomnál végzem a munkám.- Van-e a családjában más vasutas?- Igen, a tatám és édesanyám. Tatám a pályafenntartásnál dol­gozott, édesanyám pedig jelen­leg is raktárkezelő az építkezési főnökségen.- Sok gyerek álma, hogy mozdonyvezető legyen...- Igen, én is így voltam vele, már gyerekkoromban arra vágy­tam, hogy mozdonyvezető le­gyek. A szomszédunkban is volt két mozdonyvezető, s mi­vel nekem is nagyon tetszett a dolog, úgy döntöttem, én is ezt a pályát választom. Nem bán­tam meg, a munkámat nagyon szeretem. Vasútvonalakra min­dig nagy szükség volt, s a jövő­ben is szükség lesz.- Változásokra lenne szük­ség?- Nem csak itt, az egész or­szágon változtatni kellene. Per­sze a vasútnál is lenne feladat. A mozdonyok nagy többsége elhasználódott, ki kellene cse­rélni. A pályára is ráférne a kor­szerűsítés, ugyanis évek óta nincs karbantartva. A kocsi­parkról jobb nem beszélni. A keresetemet is kévéinek tartom; 23 300 Ft az alapbérem. A mozdonyvezetőt óriási felelős­ség terheli, hiszen egy egész szerelvény biztonsága függ munkájától. A vasutasok szállásán Papp Anikó vonatvezetővel beszél­gettünk.- Gondolom nem szolnoki...- Az állandó lakhelyem Bé­kés megyében található. Kis falu, amit Ecsekfalvának hív­nak. Szerintem már eleve nagy kedvezmény nekünk, hogy van itt ilyen szállás.- Elégedett a juttatásokkal?- 18 500 forint az alapbérem, körülbelül 500-600 forint több­lettel kapom kézhez. Szűkén ugyan, de ki tudok jönni belőle. Jár némi kedvezmény is. Jó az is, hogy belföldön ingyen utaz­hatunk, és a nemzetközi utazá­sokhoz is vehetünk igénybe se­gítséget.- Mégis azt mondom, a hely­zetünk egyenlő a katasztrófával. • Változtatások? Szerintem elő­ször a körülöttünk lévő világot kellene megváltoztatni. Ha a külvilág megváltozna, itt is másképp alakulnának a dolgok. Ennek ellenére szeretem a munkám, különben nem is tud­nám csinálni. Kovács Berta Négyezer új álláshely A legutóbbi három évben 700 millió forint támogatást kaptak munkahelyteremtésre az egyéni és társasvállalkozók Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyé­ben. Kétszázhetvenen vehettek igénybe segítséget pályázat alapján, mintegy négyezer ál­láshely létrehozásához. Az 1991- ben 194 millió forinttal támogatott 66 beruházás közül 47 befejeződött, s hétszázan ju­tottak munkaalkalomhoz. Az 1992- ben segített 189 munka­helyteremtő beruházás közül mindössze 15 megvalósítása kérdéses, 360 státussal. A ta­valy vállalt 2800 állás felét már létrehozták. (MTI) Mostanság Rendszerváltás Tesz-Vesz városban Hol volt, hol meg egyene­sen vegetált Igyekvő megye szegletében Tesz-Vesz város. Az elvhű, osztályöntudattal és káderekkel bőven ellátott me­gye kispolgárisággal fertőzött, lokálpatrióta szeglete távol esett a megyeszékhelytől. A városka lakóinak és taná­csának politikai éleslátását bi­zonyította, hogy 1970-ben a köztemetőbe vezető utcát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vezéréről nevez­ték el. A főtér és a közeli utcák képe két teljes emberöltő alatt szinte semmit sem változott. Szorgos kezek és csiszolt el­mék gondoskodtak a kisváros népességének folytonos fog­lalkoztatásáról a népgazdaság külfönféle ágazatában. Nem volt munkanélküli, hi­szen seprű és ostorkészítő kis­iparosi dokumentumot sikerült juttatni azoknak is, akik a mindennapok többségét az ak­kor és ma sem támogatott vál­lalkozási formák művelésével töltötték. A lapok bűnügyi ro­vatainak potenciális főszerep­lői szelídültek itt békés iparű­zőkké. Ugyan kimutatható os­tor _és seprű forgalmazása nem történt, dehát több év, sőt évti­zed telhet el piackutatással is. A lakosság többi munkaké­pes korú egyedei - már akinek nem sikerült a főváros köze­lébe átköltözni - ingázó élet­módra fanyalodtak. Csak hét­végén jött össze a férfilakos­ság a labdarugópályán és kö­rülbelül huszonöt virágzó kocsmaházban. Ilyen állapot­ban találta a nagybetűs töréne- lem 1989-90. fordulóján a he­lyi közvéleményt. Eleinte a Tesz-Vesz váro­siak is enyhe szorongással fi­gyelték az eseményeket, de az első meghökkenés után szép­számú emléktáblával fedték le a főtéri épületek omladozó fa­lait. Megmozdult a civil kurá­zsi és egyesületek alakultak, majd a pluarizmus áldásai kö­szöntöttek be. Néhány idősebb úr, akik még emlékeztek a ko­alíciós világra, meg a kékcédu­lákra, Kisgazdapártot, a volt párt vébé az MSZP-ét alakí­totta meg. A politikai paletta színese­dett, amikor néhányan létre­hozták az SZDSZ-t és a Fi- desz-t. Remélhetően azóta mindannyian tudják, hogy mi a különség a liberó és a liberá­lisok között. A Tulipán névre hallgató kisvendéglőben fo­gant a fejekben a gondolat, kell hogy nekünk is legyen MDF-ünk. Meg is alakították azonnal. Piacokat szerveztek és várták az első demokratikus választásokat. Közben sokat aggódtak, mi lesz, ha másképp lesz minden, mint azt tervez­ték. Összeült a Tesz-Vesz városi kerekasztal, hogy még a hely- hatósági választások előtt de­mokratikus irányba befolyá­solja a városi tanácsot. A ke­rékasztal alakuló ülésén meg­jelentek az egyes pártok, két-három fős delegációval. Egy tisztázatlan pártállású fér­fiú, aki hol liberális volt, hol vállalkozó, végigüvöltötte az egész rendezvényt. Az MDF képviseletében megjeent úr és a Kisgazdák tekitélyes képvi­selője, ebben a Tarzantól is szokatlan ordításban, hirtelen közösen eldöntötték egy ké­sőbb nagyjelentőségűvé vált dolgot. Kimentek, hogy meg­igyanak egy korsó sört. Ahogy a két flakon kiürült, rögtön rendeltek másikat. Nem volt sürgős számukra a vezérszó­nok furcsán artikulált retorikai remeklését hallani. Már vagy háromnegyed órája kvaterkáz- tak a pult előtti asztalnál, mi­kor egész deputáció jött értük, hogy boldog jövendőnk érde­kében térjenek vissza a tárgya­lóasztalhoz. Mikor újra helyet foglaltak a jövendőformáló kerékasztalnál, a vezérszónok még mindig ordított és köve­telte az ijedt fideszes lánytól és ifjútól a csatlakozást a Vállal­kozók - SZDSZ szövetségé­hez. A két őzikeszemű ifjú ember döbbenten nézett, hogy miért kell nekünk a Kisgazda - MDF szövetség ellen szövet­kezni. Hogy létezik,ilyen szö­vetség, ezt a folyton beszélő főokos azzal igazolta, hogy előbb is együtt mentek ki. Az idősebb, tekintélyes Kisgazda vezető ekkor így szólt az MDF-eshez:- Most már tudjuk, ki kivel van, mehetünk öcsém vissza az asztalhoz, hiszen még dol­gunk van. Ezennel a szom­szédos terem italmérőépület előtti asztala a kormánykoalí­ció születési helyévé vált. Lezajlottak az országos, majd a helyi választások, vá­lasztottak vagy másfél tucatot a közel félszáz jelöltből. A leg­több voksot a függetlenek kap­ták, aztán a pártok jelöltjei kö­vetkeztek a befutónál. Meg is rendezték a sikeres választás után a birkavacsorát. Győzött a demokrácia. Hajnal tájban már túl voltak a fejenkénti al­koholmennyiségen. Az egyik deresedő hajú relative ifjonc, megkérdezte a helyi körökben népszerű társát:- Szép, hogy most győz­tünk, de mi lesz, ha visszajön­nek a kommunisták. Ráfázha­tunk erre a pluarizmusra. Ak­kor sem lesz semmi baj, meg­látod - szólt egy nagyobb ta­pasztalaid úr, mert azok is mi voltunk. A történet azért jutott eszembe, mert tavasszal me­gint mi leszünk a választók. „gambrinus” Benkó Sándorék Szolnokra hazajárnak A Benkó Dixiland Band örök fénykora A Benkó Dixiland Band 1957-ben alakult, azóta egyfoly­tában fénykorát éli. A politikai helyzetnek megfelelően 1960-ig hazai szereplések, 1960 után Kelet-Európa, majd 1970-től Nyugat-Európa következett. Felléptek a világ majdminden táján. Thaiföldtől New Orlean- sig ismerősen cseng nevük a ze­nei világban. Benkó Sándorral az együttes vezetőjével szolnoki fellépésüket megelőzően Buda­pesten beszélgettünk.- Mi a titka harminchat éves töretlen karrierjüknek?- Egyik alapelvünk, hogy a hazai közönségnek játsszunk el­sősorban. Úgy érezzük, ez a kö­zönség ma is igényt tart ránk. Szolnokra például úgy me­gyünk, mintha haza mennénk. Fellépéseink egyik bázisa a vá­rosi művelődési központ, a má­sik a Tisza Szálló. Ennek külön bája van, mert a családok egy része gyerekkel jön. A gyerekek jönnek-mennek, játszadoznak, az emberek meg ülnek a kert­helységben, és ugyanakkor úgy viselkednek, mint koncerten szokás. A közönség ragaszko­dik hozzánk. A zenekar kapaci­tása olyan, hogy nem sok vidéki város van, ahová le tudunk menni.- Az együttes javakorát és vi­rágkorát éli. A világ legtöbbet koncertező zenekara a műfajon belül. Hol jártak mostanában, merre aratták legnagyobb sike­reiket?- Évi kétszázötven, három­száz fellépésünk fele külföldi. A hazaiak közül jelentős lesz ezév végén a nyíregyházi nagy karácsonyi program, vagy a Ze­neakadémia nagytermében a ka­rácsonyi mise oratórium. Ezen a koncerten együtt lépünk fel a Cantemus kórussal Szabó Dé­nes karnagy vezetésével, vala­mint Joe Murányival, Louis Armstrong klarinétosával, aki erre a koncertre az Egyesült Ál­lamokból érkezik. Sikereink között tartjuk számon azt az amerikai elismerést például, amikor Reagen elnök a Fehér Házban kitüntetett bennünket és az amerikai nép nevében meg­köszönte, hogy „a világon ezt a műfajt legjobban játszó együt­tes gyakran fellép Ameriká­ban." A Benkó dixiland a re­cesszió ellenér soha nem látott sikereket ér el. A bonni magyar nagykövetségen német vezetők, nagykövetek vettek részt a kon­certünkön. Állva, fütyülve fe­jezték ki tetszésüket, ami dip­lomatáktól nem mindennapos, általában nem szokás ez a fajta tetszés nyilvánítás.- A zenekar 1962 óta válto­zatlanfelállásban szerepel. Úgy tűnik, nincs szükségük arra ma sem, hogy modernebbek legye­nek.- Eléggé bekorlátozott az a műfaji terület, amit mi játszunk. Elsősorban a new orleansi ha­gyomány, amit követünk, s ez­zel Európa azon kevés zenekara közé tartozunk, aki ragaszkodik ehhez a new orleansi alaphoz, és egy swinges kisérő bázison naprakész improvizatív zenét játszik. Ebben a stílusban meg­férnek olyan zenei elemek. amelyek a tradicionális zenébe illeszthetők, de a dixiland ha­gyományos zenét a zenekar soha nem fogja elhagyni.- A zenekar tagjait talán ke­vésbé ismeri a közönség, mint a zenét, amit játszanak.- A zenekar minden tagja klasszikus zenét tanult képzett muzsikus. Az együttes bizonyos tagjai ma már profi zenészek, már csak hárman tartottuk meg polgári foglalkozásunkat a zene mellett. Az együttest olyan szakmai összeszokottság jel­lemzi, hogy ezt az olajozottsá- got nem lehet befogni. Ehhez kellett ez a 30 év.- Ön mérnök, a műszaki egyetemen tanár. Nem sok ez egy kicsit?- A legfontosabb ebben a fia­talok között levés. Napra ké­szen tart, ötven év fölött lénye­ges, hogy gyerekek között le­gyen az ember.- Készülnek lemezfelvétellel a közeljövőben a zenei piacon megjelenni?- A karácsonyi piacra egy bendzsós lemezünk készül olyan nemzetközileg ismert művészekkel, mint Buddy Wa­cher, Cinthia Sayer, Tony Trischka, Eddy Davis Ameri­kából, Tom Stuip Hollandiából és Nagy Jenő Magyarországról. Nagyon érdekes, erős anyag. Videofelvételünk is készül.- Szolnokon, július 16-án pénteken este lépnek fel a Tisza Szálló kerthelységében. A szo­kásos felállásban láthatjuk a zenekart?- Nagy Jenő: bendzsó, Vajda Sándor: bőgő, Halmos Vilmos: zongora, Járay János: dob, Nagy Iván: pózán, Zoltán Béla: trombita, Benkó Sándor: klari­nét.- Találkozunk július 16-án a Tisza Szállóban. Kátai Szilvia Határhelyzet Nagylaknál nyolc, Ártándnál egy, Gyulánál pedig három órát kell várniuk a kilépő utasoknak. A teherforgalomban Nagylak­nál nyolc, Ártándnál 40, Gyulá­nál pedig 15 órát kell vesztegel­niük a járműveknek. Hegyeshalomnál élénk a for­galom, pénteken már kora dél- előttig csaknem ötezren léptek be az országba. Várakozniuk nem kell, a hat személyfor­galmi- és két buszsávon folya­matos az áthaladás. Az érkezők többnyire Gö­rögországba tartó német és oszt­rák turisták, kevés török át­utazó. (MTI) Több turista jön hozzánk Folyamatosan növekszik a hazánkba érkező külföldiek száma. A legtöbb turista az eu­rópai országokból érkezik, ők elsősorban a szállodai szolgálta­tásokat veszik igénybe. A KSH felmérése szerint a magyar tu­risták viszont sporolósabbak let­tek, kevesebbet utaznak kül­földre. A visszaesés az 1992-es év eleji adatokhoz képest min­tegy 10 százalék. A magyarok úticélja továbbra is elsősorban Ausztria, de jelentős a látogatá­sok száma északi szomszéda­inknál és a jugoszláv utódálla­mokban is. A környező orszá­gokból a korábbinál jóval töb­ben érkeznek hazánkba, de nö­vekedett a tengeren túli turisták érdeklődéssé is. E tekintetben Japán és az Amerikai Egyesült Államok jár elöl. A múlt évben 20 millió turista érkezett az or­szágba, közülük 2 millió 800 ezren Németországból, 2,5 mil­lió látogató a jugoszláv utódál­lamokból. Ausztria viszont a múlt évben a harmadik helyre szorult. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents