Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-08 / 131. szám
4 Gazdaság 1993. június 8., kedd Aklimatizációs zavarok Az elmúlt néhány év kudarcsorozata, (aszály túltermelési válság, agrárolló tá- tongása) a mezőgazdasági termelésben érdekeltek életét megkeserítette. Jó néhányan közülük a EK-hoz csatlakozás előfeltételének tekintik és a kormányzat tudatos tevékenységének a honi mezőgazdaság szétzüllesztését. Pedig a pánik keltés fölösleges, hiszen semmi ilyen kitétel nem szerepel a társulási szerződésünkben, az azonban igaz, hogy az ottani termelők nem fogadnak kitörő lelkesedéssel egy újabb vetélytársat. Pénzüket és politikai befolyásukat arra használják fel, hogy megnehezítsék termelőinknek a Lajtán túli piacok meghódítását. Jól fejlett piaci rendtartásuk és tőkeerősségük a „küzdelem” végkimenetelére nem hagy kétséget, azonban a kormányzat sokat tehetett volna és tehetne az „aklimatizációs” zavarok mérséklésére. A magyar parasztra rázuhant az európai árrendszer, piaci viszony és rendezettség, és a mi agrár reformunk csak odáig terjedt, hogy a joggaj kritizált, elavult piaci kapcsolatokat és információs hálózatot szétzúzta, a romokon az újnak még csírája sincs. Az ipari árak égig nőttek és egy lerongyolódott paraszt- sereget kényszerítenek csatára a „nyugati” farmerekkel. A magyar földműves egy kiló nitrogén hatóanyagért több mint öt kiló búzát fizet, míg Lajtán túli kollégája csak hármat. A gázolaj litere nálunk hat kiló búza, míg nyugaton alig egy. Munkabérben „jobbak” vagyunk, a mezőgazda- sági munkás óradíja 22 kiló búza hazánkban, német sorstársa ugyanakkor 38-at keres ugyanennyi idő alatt. Az árviszonyok konzerválása politikai kérdés, csak hát minden befőtt előbb-utóbb megerjed és ehetetlenné válik. A kormányban azonban úgy tűnik, nincs már politikai erő az igen kemény gazdasági döntések meghozatalára, vagyis hogy az ár és bérviszonyok reformja lehetővé tegye, hogy hazánkban is a honi piac nyereségéből fedezhessék a mezőgazdaság külpiaci értékesítésének támogatását. De a mezőgazdaságunk nyereségtömege még várat magára. Annál is inkább, mert parasztjaink egyedül állnak a magyar rónán, gazdasági kiszolgáltatottságuk az ’50-es évekre emlékeztet. Érdekvédelmi szervezeteik tevékenysége is csak odáig terjed, hogy konstatálja a mező- gazdaság válsághelyzetét, dörgedelmes vagy siránkozó szavakkal pénzt követel vagy kunyerál az állami költségvetéstől, azonban meg sem próbálja pótolni a már korábban említett piaci érdekvédelmi és gazdasági „törvények” újraépítését. A földművelőket csak az ősi ösztön hajtja, szántani, vetni kell. Hogy mit és ki veszi meg tőlük? A mai magyar agrárpolitika legnagyobb kérdése.-spanMegtakarításainkból élünk Növekvő árak, csökkenő bevételek Életkörülményeinket jól érzékeltetik a foglalkoztatottságról, a jövedelem nagyságáról és forrásairól, valamint a fogyasztásról készült adatok és mutatók. 1993. első negyedévének végén megyénk munkahelyei 18,4 százalékkal kevesebb dolgozót alkalmaztak, mint az előző évben, de a foglalkoztatottak száma még meghaladta a hatve- nezret - derül ki a KSH megyei adataiból. Létszámcsökkenés következett be valamennyi ágazatban, az építőiparban, mezőgazdaságban, erdő- és vadgazdálkodásban, de az átlagosnál nagyobb mértékű volt a járművek javításának területén, a vendéglátásban, a kereskedelemben és az iparban. A csökkenés a fizikai foglalkozásúak körében volt magasabb (19,7 százalékos). A vállalkozások által bejelentett munkaerőigény mérséklődött, egy álláshelyre 26 regisztrált munkanélküli jut. A havi bruttó átlagkereset 19.591 forint volt, ami 25 százalékkal haladta meg az előző évit. Átlagos mértékű növekedés következett be az iparban és a mezőgazdaságban, de csak kisebb mértékben nőtt a kereskedelemben és a pénzügyi tevékenység területén dolgozók keresete, mely 5-6 százalékkal lett magasabb. Nőtt a fizikai és a szellemi dolgozók közötti különbség. A létszámleépítések és a kereseti különbségek is az alacsonyabb iskolai végzettségű fizikai dolgozókra hatottak kedvezőtlenebbül. A magánvállalkozók bevétele majdnem megduplázódott, 86,5 százalékkal nőtt. A foglalkoztatottak számának erőteljes mérséklődését nem ellensúlyozta az átlagkereset emelkedése, emiatt a személyes jövedelemforrás 5,1 százalékkal csökkent egy esztendő alatt. A lakosság központi forrásból származó bevételei (nyugdíjon kívül) nemhogy az inflációt ellentételezték volna, de az előző évihez képest még csökkentek is, közel tizennégy milliárd forinttal. Pénzbevételeink nagy része, 36,9 százaléka személyi jövedelemből, 9 százaléka pedig szociális- és társadalombiztosítási forrásokból eredt, de ebben az évben már a megtakarításainkat is kezdjük felélni. Az első negyedévben ez a 450 milliót is meghaladta, és az összes bevételek több mint harminc százaléka a megtakarítások felvételéből származott. Az emberek nem tudnak megélni közvetlenül a munkavégzésből származó jövedelmekből, mivel a készpénzbevételeik közel fele nem ebből, hanem kamatból, osztalékból, nyereményből és az előzőekben már említett megtakarítások fel- használásából tevődik össze. Bevételeinkkel megpróbálunk takarékoskodni, a célzott megtakarításokra - lakásszerzésre, tartós fogyasztási cikkekre és biztonsági tartalékként - jelenleg közel 19 milliárd forintot tettünk félre. A felvett hitelek összege 9,3 milliárd, melynek döntő többségét (88,3 százalékát) a lakás- és ingatlan- vásárláshoz felvett hosszú lejáratú hitelek tették ki, 10-12 százalékkal mérséklődtek az áru- vásárlási- és személyi hitelek. A kiskereskedelmi árak átlagosan 24,1 százalékkal emelkedtek. A bolti és vendéglátói forgalom meghaladta a 13 mil- liárdot és 17 százalékkal nőtt, de ha az árváltozás hatását kiszűrjük, 5,7 százalékkal kevesebb árut vásárolt megyénk lakossága a kiskereskedelemben, mint az előző évben, vagyis valójában a fogyasztás csökkenő tendenciát mutat. A bevételeink reálértéke pedig az elmúlt évinek csupán 77 százaléka. Szabó Irén A régió leggazdagabb országa Szlovénia új lehetőségeket kínál Kelet-Európa egyik legfiatalabb, legkisebb, de leggazdagabb országa. Az egy főre jutó GDP (bruttó nemzeti össztermék) évi 6000 dollár körül mozog, s ez a legjobb gazdasági mutató az exszocialista táborban. Kedvezőek az ország valuta tartalékai, folyó fizetési mérlegük példás. Nehezen kezelhető viszont a munkanélküliség és az infláció. Ez utóbbi fékentartására mindent megpróbált az új állami irányítás, még az 1991 őszén bevezetett új valutának is jól csengő tollár elnevezést adták. Sajnos a tollár is követi az elődje - a rekord gyorsasággal elértéktelenedő jugoszláv dinár példáját. Tartós „elméleti” fizetőeszközként maradt a német márka, amit ha nem is használnak hivatalosan, de cinikusan fogalmazva, „a tejen és a kenyéren kívül” minden értéket ebben határoznak meg. Gazdasági gondok ide vagy oda, Szlovénia szemmel láthatóan talpra tudott állni. Mintaszerű fejlődésük a korábbi évtizedek gazdasági nyitottságának is köszönhető. Politikailag baloldali beállítottságú volt a Nagy-Jugoszlá- via „legnyugatibb” köztársasága, de gazdaságilag már sikerült nekik „horgonyt vetniük” a tőkés piacon. Ez a környezeten, a településeken, az életszínvonalon is meglátszik. Osztrák stílusban épült csodálatos családi házakat, fiatal nyugati autócsodákat láthatunk. A kétmilliós szlovén lakosságot ma elsősorban nem a gazdasági élet foglalkoztatja. Az elsődleges probléma a kialakult délszláv válság, a polgárháború. A szerencsének vagy talán a területi fekvésnek köszönhetően Szlovénia „megúszta” az évszázad legembertelenebb öldöklését, szuverén lett, de egyik napról másik napra nehéz elfelejteni Tito egységes államát. Évtizedeken keresztül szoros etnikai és gazdasági közösségben éltek. Szlovénia fájó pontja a külföldi turizmus drasztikus visz- szaesése. Sokan még azt sem tudják, hogy ez az új köztársaság egyáltalán létezik, vagy aki esetleg már ehhez az információhoz hozzájutott, az talán abban a tévedésben van, hogy ezen a vidéken is harcok folynak. (A gyér személyforgalom a magyar-szlovén határon is észlelhető). Pedig ezen a tájon mindaz már adott, amiért az osztrák Alpokba szoktunk kiutazni. Egy kis tengerpart is jutott Szlovéniának, de sajnos az Adria e területe nem igazán a tisztaságáról híres. Üzletemberként járva Szlovéniában, a túrizmus lehetőségén kívül más is szembeötlő. Szomorú tény, hogy a szlovén üzletek polcairól hiányoznak a magyar árucikkek. A barackpálinkán és a Pick szalámin kívül más hazai terméket nem találunk az élelmiszer üzletekben. Ha már Nyugaton nincs lehetőségünk, talán itt volna az alkalom, hogy ezen a „szűz” területen üzletembereink új lehetőségek után nézzenek. Molnár Károly Az oldalt szerkesztette: Laczi Zoltán MOSZ közgyűlés után Ha kell, demonstrációval követelnek Az ígéreteknek már nem hisznek a termelők Nem tudhatta a Mezőgazda- sági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége Elnöksége ez év elején - amikor tag- szervezeteinek országos közgyűlését május 25-i időpontra összehívni javasolta az Országos Tanácsnak -, hogy milyen politikai légkörben fog erre sor kerülni. A cél nyilvánvalóan az volt, hogy készüljön helyzetelemzés az ágazat állapotáról, vegyék számba a megoldásra- váró problémákat és kérjék a kormányzat segítségét ezek rendezéséhez. Lássuk, hogyan állnak az átalakult szövetkezetek, a belőlük létrejött új szervezetek, a mezőgazdasági vállalkozók. A számvetés idejére igencsak megszaporodtak a válságjelenségek, a szövetkezeti tagság tovább haladt az ellehetetlenülés felé, végrehajtván a reá kiszabott jogszabályi kötelezettségeket. Az aszály, a csőd, a jogbizonytalanság tovább fokozta a feszültséget a mezőgazdaságban dolgozók és a szakmai vezetők körében. Mindehhez járult a szövetkezeti tagok és szövetkezeti vezetők felismerése a kormány nagy szószegéséről. Hiába tettek ugyanis hitet a szövetkezeti tagok 90 százalékban a szövetkezetek mellett, hiszen a „sajátos” törvényességi felügyeletről szóló törvény, a földkiadásról szóló törvény, majd a csoportos leválást kimondó törvényjavaslat újból és újból a vagyon további feldarabolására igyekezett ösztönözni őket. Lelepleződött tehát a hatalmon lévő politika szándéka, amely tovább kívánja folytatni a szövetkezetek szétverését. Kiderült viszont, hogy a szövetkezetek ehhez már nem kívánnak segédkezet nyújtani. Csongrádban, Fejérben, Borsodban, Győrben egymás után hangzott el a tiltakozás: ne hajtsák végre a szövetkezetek ezt a tervezett törvényt. A közgyűlés összegezte a megelőző öt regionális tanácskozás tapasztalatait, melyek pontosan tükrözték a mezőgazdaság, a szövetkezetek és magángazdálkodók, valamint az érdekképviselet helyzetét. Megerősítést nyert, hogy a válság szinte már elviselhetetlen, a szövetkezetek vagyonvesztése tovább folyik és szinte egyöntetűen keményebb, határozottabb érdekvédelmet követeltek a résztvevők. Ezen a május 25-én, amikor végül is mintegy 1500 küldött és meghívott gyűlt össze a Budapesti Kongresszusi Központban, már sok minden a jövő évi országgyűlési választásokra emlékeztetett. Talán az sem véletlen, hogy Göncz Árpád köz- társasági elnök mellett miniszterek, parlamenti pártok frakcióvezetői, párt főtitkárok és államtitkárok is résztvettek a közgyűlésen. Ritkán arat írásos előterjesztés olyan sikert, mint a közgyűlésre készített 20 oldalas összeállítás. A válságról szóló részleteit sem vitatta már senki. Még a Földművelésügyi Minisztérium is „99 százalékban” egyetértett. Pedig abban olyan megállapítások sorakoznak, miszerint a mezőgazdasági termelés mennyisége 1992-ben az 1988 évinek 68 százalékára esett vissza. Az agrárágazatban foglalkoztatottak száma csaknem a felére csökkent. A mezőgazda- sági munkanélküliek már 170 ezren vannak, a lakosság pedig 35-40 százalékkal kevesebbet vásárol élelmiszerből, mint 5 évvel ezelőtt. A tavalyi mérleg 30 milliárd forintos termelőszövetkezeti veszteséget műtat. A gazdaságok egyharmada csődbe jutott, illetve felszámolásra került. A magánvállalkozók közül tavaly mintegy 300 ezer kistermelő volt kénytelen a mezőgazdasági termeléssel felhagyni. Mintegy félmillió hektár szántóterület - csaknem minden tizedik hektár- maradt 1992-ben műveletlen. Három fő témával foglalkozott a közgyűlés: a kívánatos agrárpolitikával, a szövetkezetek jövőjével és az érdekvédelemmel. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességének az előfeltételeit kell megteremteni. Jogbiztonság, termelési biztonság, megfelelő piac- szabályozás nélkül nem boldogulhat az ágazat. Külön csoportosította a közgyűlés azokat a sürgős követeléseket, melyeket haladéktalanul a kormányhoz továbbít. Ezek célja a válság feltartóztatása, az agrárgazdaság jóvátehetetlen összeomlásának megakadályozása. Követelték, hogy a kormány még a pótköltségvetés előtt tárgyalja meg és kihatásait érvényesítse döntésében. Nincs mit titkolni, ebben a hangulatban nagy és kedvező meglepetést váltott ki Szabó Tamás és Szabó Iván miniszterek bejelentése, mely szerint a kormány nem támogatja a szövtkezeti törvény módosítását, a részleges leválás törvényre emelését. Ehhez járult még az ígéret, a szövetkezeti kárpótlási jegyek felhasználásának az előnyös lehetőségéről, a gabonaipar, a malomipar, a tejipar továbbá a húsipar privatizációjában. Ha két héttel ezelőtt valaki ezt mondja, bizony kevesen hitték volna el. Talán jogos is volt több küldött figyelmeztetése, hogy tudomásul kell venni a két örvendetes bejelentést, de ébernek kell maradni, hiszen a szövetkezeti tagokat az utóbbi időben sok csalódás érte az állammal szemben. Számtalan javaslat hangzott el a közgyűlés állásfoglalásával kapcsolatban. Főképp azt kérték a küldöttek egyértelművé tenni, hogy ha a közgyűlés követeléseit a kormány nem teljesíti, akkor a termelők minden törvényes eszközzel fellépnek azok teljesítéséért. L. Kermi-vizsgálatok tapasztalatai Kisebb súlyú kenyerek, bomlófélben lévő húsok A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet vizsgálatai hosszú idő óta azt mutatják, hogy a forgalomban lévő különféle fogyasztási cikkek döntő többségének minősége és a kötelezően előírt jelölések, illetve dokumentációk a követelményeknek megfelelnek. Ám hosszú évek óta visszatérő probléma, hogy súlyos szabálytalanságokat észlelnek a tőkehúsok bolti bontásának vizsgálata során, továbbá a vendéglátásban, ahol mennyiségi és minőségi hibákat egyaránt regisztrálnak. A Kermi, a Fogyasztóvédelmi Felügyelőséggel közösen, legutóbb Hajdú-Bihar megyében végzett ellenőrzést, s tapasztalataik szerint a helyzet ott sem jobb, mint a fővárosban, vagy az ország más megyéiben. Összesen 220 kereskedésben, illetve vendéglátóhelyen jártak az ellenőrök, s 18 helyen tettek javaslatot szabálysértési eljárásra. A megvizsgált 7.673 kiló hasított félsertésnek mindössze 51 százaléka volt megfelelő. A kifogásolt húsok 10 százalékának árusítását megtiltották, mert bomlásra utaló jeleket tapasztaltak. A marhahúsok 68 százaléka elégítette ki a követelményeket. 44 esetben észlelték, hogy az eladásból visszamaradt nyershúsokat lesózták, vízben áztatták, lefagyasztották, hogy azt füstölt húsként magasabb áron hozhassák forgalomba. Ezeknek a húsoknak az árusítását a Kermi megtiltotta. A kenyerek 13 százaléka kisebb súlyú volt az előírtnál, a péksütemények azonban jó, illetve közepes minőségűnek bizonyultak. A húskonzervek, befőttek, fűszerek, kávék döntő többsége megfelelt a kívánalmaknak, a zöldségek és a déligyümölcsök kínálata pedig kifejezetten jónak bizonyult. A próbavásárlások során kiszolgált, valamint az árusításra előkészített röviditalok, üdítőitalok, palackozott sörök és borok, valamint a cukrászipari és hidegkonyhai termékek minőségét vizsgálva az ellenőrök megállapították, hogy az adagok jó része mennyiséghiányos, s egyúttal azt is, hogy a presszó jellegű üzletek többségében a berendezések, felszerelések elhanyagoltak, piszkosak. (MTI) A tőzsde és a privatizáció A tőzsdének a jövőben a jelenleginél jóval nagyobb szerepet kell játszania a hazai privatizációban. Ennek érdekében az államnak is újabb adókedvezményekkel kellene támogatnia a kisbefektetőket. Ezenkívül azoknak a vállalatoknak is legalább két-három évre szóló adókedvezményt kellene adni, amelyek vállalják a nyilvános értékpapír-piacon történő megmérettetést - nyilatkozta az MTI-nek Rotyis József, a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) ügyvezető igazgatója. Elmondta: a Tőzsdetitkárság munkatársai egy olyan programon dolgoznak, amely a potenciális kibocsátóknál végzett felmérés alapján nyilvánvalóvá teszi, mi ösztönözi a kibocsátó cégeket a tőzsdei bevezetésre. A tőzsdén szereplő részvények kínálatának bővítése érdekében a BÉT folyamatosan konzultációt folytat az Állami Vagyonügynökséggel, és az ilyen jellegű munka megkezdődött az Állami Vagyonkezelő Rt.-vei is, különösen a kárpótlásijegy- részvénycsere kapcsán. Szó van arról, hogy a jövőben a privatizációban és a tőzsdei bevezetések során is nagyobb szerepet kapnak a köz- szolgáltató cégek, illetve kisebb részben a bankok. Ha a cégek tőkeszükségletüket hosszú távon a tőzsdéről akarják fedezni, évente mindenképpen szolid osztalékot kellene adniuk kisbefektetőiknek. Egyúttal a kibocsátó cégeknek olyan árfolyamon kellene bevezetniük részvényeiket a tőzsdére, hogy az később is tartható legyen, sőt jobb esetben még emelkedjen is. A korábbi tapasztalatok ugyanis gyakran éppen az ellenkezőjét mutatják. A részvényeket ugyanis nem egyszer olyan árfolyamon bocsátották ki, amely eredménytelennek bizonyult a cégek későbbi teljesítményével.
