Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-08 / 131. szám

1993. június 8., kedd Kultúra 5 ANGOL NYELVKÖNYVEK AZ ISKOLáKNAK.A hét végén Szolnokon, a Technika Házá­ban vették át az angol nyelvű könyvcsomagokat azok az iskolák, melyek eredményesen vettek részt az Oxford-ROK pályázatán. (Fotó: Mészáros) Önkormányzati pénz a kultúrára A jászberényi közgyűlés már tavaly is adott lehetőséget a kul­turális bizottságnak, hogy anyagi támogatást biztosítson különböző csoportok, öntevé­keny közösségek számára. Idén sincs ez másként. A kulturális bizottság 1993-ban eddig a következők­nek biztosított anyagi támoga­tást: városi - közösségi csopor­tok számára: Jász Lovas Bandé­rium 200 ezer, „Együtt - egy­másért” Alkoholellenes Klub 30 ezer, Vakok és Gyengénlátók Szövetsége 30 ezer, Mozgássé­rültek Jászsági Csoportja 30 ezer, ’56-os Szövetség Jászbe­rényi Szervezete 40 ezer, Vá­rosi Nyugdíjas Szakszervezet 25 ezer, Történelmi Lovasegye­sület 25 ezer, Szatmári László Méhészegyesület 60 ezer, Lakó­társak Közművelődési Egyesü­lete 25 ezer, Jászsági Rádiósok Egyesülete 15 ezer, Jászberényi Gazdakör 20 ezer forintot ka­pott. Közművelődési csoportok támogatására: Alkotárs Művészeti Egyesü­let 200 ezer, Lehel Vezér Gim­názium Leánykara 150 ezer, Lehel Vezér Gimnázium vech- tai cserekapcsolatához (nyelv- tanulás támogatása) 120 ezer, Székely Mihály Általános Is­kola nagykórusa 100 ezer, Jász Kertbarát Klub 50 ezer. Jász­sági Művészeti Szabadiskola Egyesület 150 ezer, Berényi Műhely 50 ezer, Gyermekek Háza 40 ezer, Barkóca Gyer­mektáncegyüttes 50 ezer, Sáros András Alapítvány 300 ezer, Palotásy János Vegyeskar 120 ezer, Református Egyház (or­gonafelújításhoz) 100 ezer, Jász Évkönyv kiadásának támoga­tása 100 ezer, Barkóca Gyer­mektáncegyüttes külföldi fesz­tiválon való részvételének tá­mogatása 80 ezer, Székely Mi­hály Kórus 100 ezer, Jászberé­nyi Filmklub 40 ezer, Vasas Munkásénekkar 100 ezer, Pór­teleki Helytörténeti Szakkör 20 ezer, Palotásy János Zeneiskola fúvószenekara 100 ezer forintot kapott. a KE. Holland diákok Karcagon A karcagi kutatóintézet és a wageningeni agrártudományi egyetem között régi szakmai kapcsolat alakult ki. A kéthetes gyakorlat alatt - amit most a holland diákok itt töltenek -, a szikes talajok javításának lehe­tőségeivel foglalkoznak - tud­tam meg M.G. Bruggenwelt ta­nár úrtól, az egyetem talajtani és növénytáplálási tanszékének tanárától.- Mi a diákok feladata?- A kutatási fő cél a szikes ta­lajok potenciális tanulmányo­zása a talaj vizsgálatával. Na­gyon fontos feladat, hogy meg­tanítsuk a hallgatókat arra, ho­gyan végezzenek önállóan tu­dományos munkát. Először el­magyarázzuk nekik - az itteni szakemberek segítségével - mi­lyen folyamatok zajlanak le, hogyan lehet ez ellen véde­kezni.- Idén van-e új kutatási terü­letük?- Új nincs, de évről évre ösz- szeszokottabban dolgozik a csapat. Az itteni kutatók nem kész recepteket adnak át a diá­koknak, így gondolkodásra késztetjük őket.- Hogyan dolgozzák föl az eredményeket, a tapasztalato­kat?- Elutazás előtt egy 3 hetes felkészítésen vesznek részt a hallgatók, a karcagi gyakorlat végén pedig egy előadáson számolnak be a végzett munká­ról.- Miért jött el erre a gyakor­latra? - kérdeztem Petra van de Köp másodéves hallgatótól.- Otthon a környezetvéde­lemmel foglalkozom. Itt öt cso­portban dolgozunk, az én cso­portom a másodlagos szikese- dés (öntözés) elleni védekezési módokat kutatja.- Ön szerint Hollandiában milyen problémák vannak, ami ellen küzdeni kell?- Legnagyobb gond az inten­zív mezőgazdasági termelés. A gazdák erősen kihasználják a földet, kis területről egyre na­gyobb hasznot akarnak kihozni. Az állattenyésztő telepek okozta hígtrágya-szennyezést is minél előbb meg kell akadá­lyozni. A huszonhárom diák az inté­zet valamennyi telepét megte­kintette, jártak az öntözőgazda­ságokban is.- de ­Nyári fesztivál A miskolci nyári fesztivált június 21. és augusztus 8. között rendezik meg. Négy helyszínen négy különböző műfaj mutat­kozik be. A programot Sel- meczi György, a nyári fesztivál igazgatója ismertette a hétfői sajtótájékoztatón. A rendezvénysorozatot ün­nepi hangverseny nyitja meg a diósgyőri várban. Ott mutatják be Verdi Nabuccóját is, Bruno Berger osztrák művész rendezé­sében. Anne Randine Overby norvég hölgy lesz a karmester. A háromnapos nemzetközi folk- fesztiválon 20-25 hazai és kül­földi - többek között szicíliai, ír, francia, cseh és svéd - együttes lép fel. A Víg özvegy című Le- hár-művet és A régi nyár című Lajtai-Békeffy operettet Mis­kolc-Tapolcán az „Akropoli- szon” láthatják az érdeklődők. Ugyanott adja elő a Nyitott Színház Schisgal Szerelem, óh ... című darabját. A rendezők a gyerekekre is gondoltak, és mű­sorra tűzték János vitéz történe­tét. A Kossuth udvarban a dzsessz képviselőit hallhatják a műfaj kedvelői. (MTI) Határon túli színházak fesztiválja A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház társulata kapta a Hatá­ron Túli Magyar Színházak V. Fesztiváljának fődíját. Az erdé­lyi művészek Ödön von Hor­váth: Mesél a bécsi erdő című zenés vígjátékával szerepeltek, s arattak nagy szakmai- és kö­zönségsikert a kisvárdai sereg­szemlén. A zsűri különdíjjal jutalmazta a Komáromi Jókai Mór Szín­ház, a Marosvásárhelyi Szín­művészeti Akadémia és a Be­regszászi Illyés Gyula Színház fesztiválprodukcióját. Elisme­résben részesült a Szatmárné­meti Északi Színház társulata is. A legjobb férfi alakítás díját - megosztva - Dráfi Mátyás (Komárom) és Czinios József (Szatmárnémeti) kapta. A leg­jobb női alakításért járó díjat Elekes Emma (Szatmárnémeti) vehette át. Epizódszerepéért Kassai Csongor (Kassai Thália Színház) és Lőrincz Ágnes (Szatmárnémeti) ugyancsak el­ismerésben részesült. A legjobb rendezőnek járó díjat Beke Sándor (Komárom) érdemelte ki. Az életmű-díjat Gyurkovics Mihály (Kassa) kapta. A közön­ség-díj a Nagyváradi Állami Színház társulatához került. A tájelőadásokon nyújtott telje­sítményt külön értékelték: a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron, és a Temesvári Állami Csiky Gergely Színház művé­szeit jutalmazva. Nyakó Béla, a Kisvárdai Várszínház igazgatója hétfőn bejelentette: a fesztiválon leg­jobb művészi teljesítményt nyújtó színészekből alkalmi tár­sulatot alakítottak. A művészek Heltai Jenő: A néma levente című vígjátékában lépnek szín­padra: június 25-27. között há­romszor játsszák. (MTI) Kodály nyomában a Mátravidéken A Magyar Kodály Társaság hagyományőrző kirándulása Örök igazság: egy nép, mely nem ápolja féltő szeretettel és tisztelettel tradícióit, nemzeti jellegét veszíti el. A magyar népnek bőven van veszíteni va­lója, ezért nem lehet elég nagyra értékelni a hagyományőrzők felbecsülhetetlen fontosságú te­vékenységét. A Magyar Kodály Társaság minden tagja tisztában van az­zal, hogy aki a Mester életmű­vét ápolja és őrzi, az lényegében a magyarság fennmaradásáért tesz szolgálatot. Azért olyan fontosak a társaság Magyaror­szág különböző tájain tett ki­rándulásai, mert ezen túrák so­rán felelevenedik Kodály Zol­tán a vidékkel kapcsolatos tevé­kenysége, új tartalommal telí­tődnek a művek, melyek vala­mely meglátogatott tájegység dalait dolgozzák fel. így jelent ma már sokkal többet a Kállai kettős mindazoknak, akik nem­régiben a Társasággal bejárták a Nyírséget, Szabolcsot, Szatmárt és Bereget, és így keltek új életre a minap tett túra nyomán a Mátrai képek szépséges dal­lamai. Az első állomás a galyatetői Nagyszálló Kodály terme volt. A zeneszerző 1952-től egészen haláláig bérelt itt lakosztályt. Hegyi barangolásai után ide tért meg pihenni, legendás szellemi és fizikai frisseségét megújítani. A fővárosból rendszerint vonat­tal utazott Pásztóig - az onnan idáig vezető utat gyalog tette meg a hegygerincen át. Szinte minden fát ismert, igyekezett minél szorosabb kapcsolatot te­remteni a természettel. Gya­korta aludt az erdőben, a szabad ég alatt. Minden bizonnyal ezek az élmények ihlették a „Hegyi éjszakák” című kórusműveit. A Társaság megkoszorúzta a Mes­ter mellszobrát, miközben Dé­vai Tibor zongoraművész az „Esik a városban” című darab­jának előadásával tisztelgett Kodály emléke előtt. A galyatetői templom falán elhelyezett dombormű egy ha­vas vasárnap emlékét őrzi, ami­kor a megbetegedett kántor he­lyét Kodály Zoltán foglalta el a harmonium mellett. Az az él­mény adott ihletet a komponis­tának a „Csendes mise” megírá­sához. Kodály emlékére dr. Bó- nis Ferenc zenetörténész áldo­zott, ifj. Fasang Árpád zongo­raművész és Fasang Zoltán fu­volaművész játéka és a Kodály Társaság éneke a Mester műveiből idézett. A feledhetetlen út következő állomása Mátraszentimre volt, a templom falán márvány emlék­tábla őrzi a Mátra költőjének, Sík Sándornak emlékezetét. A híres mátraszentistváni Vidróczki csárdában a Szolnok­ról ide származott, vendégsze­rető Kanizsa-házaspár által ké­szített finom ebéd elköltése után tovább gördült a két autóbusz Tar felé. A községet Pokoljáró Tar Lőrincről nevezték el, aki a várrom szomszédságában épült templom plébánosának szavai szerint 1412-ben vagy vallási kételyeitől megszabadulandó - vagy jóképű ember lévén, a gyengébb nemhez fűződő kap­csolatainak bűnét levezeke­lendő - az írországbeli St. Pat- rich barlangba zarándokolt, ahol is az ott feltörő kénes gá­zok hatására Dantééhoz és Ver- giluséhoz hasonló víziót látott az alvilágról. Ez hát Pokoljáró Tar Lőrinc hiteles története. Pásztón a nemrégiben el­hunyt zenetudós, a cisztercita rend büszkesége, Rajeczky Benjamin emlékének adózott a társaság. A nagytudású szerze­tes emlékművét Szervátiusz Ti­bor faragta márványba: „Lán­colj és világíts!” olvasható rajta a Rajeczky Benjamin életére oly nagyon jellemző felirat. Az út utolsó állomása: a gyöngyöspatai római katolikus templom c'sodás művészettörté­neti ritkaságokat rejt magában. A legkülönösebb közülük a hí­res oltár, melynek történetét Tóth Elemér plébános úr mondta el ízes szavakkal. A bibliai Jessze álmot látott: meg­álmodta Jézus családfáját - az oltár voltaképpen ezt ábrázolja, ágain az ősökkel, királyokkal és prófétákkal, köztük Salamonnal és Dáviddal, a csúcson a Szűza­nyával és a kis Jézussal. A kirándulás első számú ta­nulsága: időnként el kell in­dulni, ki kell mozdulni az egy­hangú hétköznapok világából és ha másként nem, hát kerékpá­ron vagy az idős Kodály példá­ját követve, akár gyalogszerrel felkerekedve megismerni ha­zánk tájait, természeti szépsé­geit, műkincseit, feltöltődni és életerőt meríteni. Szathmáry Judit Összekötőkapocs a nemzetiségek között Erdélyi népi kerámiák Tiszafüreden Dr. Maria Bocse, az erdélyi néprajzi múzeum osztályveze­tője nyitotta meg 1993 június 4-én 16 órakor azt a kiállítást, amely Erdély nagyhagyomá­nyú, román, magyar és szász népi kerámiáit mutatja be. Az erdélyi fazekasközpontok önálló, saját stílusjegyeket hor­dozó alkotásait a kolozsvári Néprajzi és a nagyváradi Kö­rösvidéki Múzeum anyagából válogatták a rendezők. Ebben a munkában vállalt je­lentős szerepet Kántor Irina, az erdélyi múzeum etnográfusa és dr. Füvessy Anikó, kandidátus, a füredi múzeum igazgatója. A két erdélyi múzeum munkatár­sai tudományos alapossággal előkészített, nagy igényességgel válogatott, rendkívül színvona­las és értékes kollekciója au­gusztus 20-ig tekinthető meg Tiszafüreden. „Isten tudja milyen lázadó jobbágy, szabad paraszt vagy boldog nemes maradványait érintjük, mikor a cserépedényt kezünkbe fogjuk. Ha a jelek nem csalnak, porainkkal évez­redek múlva talán mi is hozzá fogunk járulni egy újabb kerá­mia kiállításához, remélhetően egy határok és gyarlóságok nél­küli Európában” - írja a kiállí­tás katalógusának bevezetőjé­ben Tiberiu Graur, a kolozsvári múzeum igazgatója. Ez a gon­dolat méltón alátámasztja azt a Magyar és Román Kulturális Minisztériumok által támoga­tott hosszútávú törekvést, melynek célja egy, az expo ide­jére tervezett, a Kárpát-me­dence népeinek kerámiáját be­mutató nagy kiállítás létreho­zása. Ehhez a munkához nyújt je­lentős - szakmai, szervezési stb. - támogatást a szolnoki Damja­nich János múzeum is. Az erdélyi bemutató kiállítás Tiszafüreden kívül megyénk­ben még Mezőtúron és Túrke- vén lesz megtekinthető. P. M. Gyárfás Endrét faggatták a gyerekek A Dörmögő írója Szolnokon írók, költők kitüntetése A Magyar Köztársaság el­nöke - a miniszterelnök előter­jesztésére - a Magyar Köztársa­sági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést adományozta Hubay Miklós József Attila-díjas író­nak, műfordítónak életművéért, a magyar irodalom és a nemzeti színjátszás európai megismerte­tése érdekében végzett munkás­sága elismeréseként és Georgi Krumov írónak, műfordítónak, a Budapesti Bolgár Kulturális Központ igazgatójának iro­dalmi munkásságáért, valamint a magyar-bolgár kulturális kap­csolatok fejlesztésében és ápo­lásában végzett kiemelkedő te­vékenysége elismeréseként. A Magyar Köztársasági Ér­demrend Tisztikeresztje kitün­tetést kapta irodalmi munkás­sága elismeréseként Somogyi Tóth Sándor József Attila-díjas író, valamint Vidor Miklós Jó­zsef Attila-díjas író-költő. Művészi munkássága elisme­réseként Nagy Sándor Mun­kácsy Mihály-díjas szobrász- művésznek, valamint irodalmi munkássága elismeréseként Tóth Sándor költőnek a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiske- resztje kitünetést adományozta a köztársasági elnök. (MTI) A Hild Viktor Városi Könyv­tár könyvheti vendége volt Gyárfás Endre, 57 éves, sze­gedi születésű író, költő, mű­fordító, aki ezúttal a gyerekek közé és gyerekeknek írt művei közé érkezett. Szó szerint, mi­vel az író-olvasó találkozó alsó­tagozatos résztvevői - arra a kérdésére, hogy ki melyik könyvét olvasta - sorra emelték a magasba a dedikálás céljából magukkal hozott műveket: az Ábécéskertet, a Tücsöklakomát és a Dörmőgőék kalandjai című TV-beli bábfilmsorozat alapján készült, azonos nevű füzeteket. Az író bemutatkozását köve­tően „keményén”, kitartóan Deák Ferenc szobrát - Janzer Frigyes Munkácsy-díjas érde­mes szobrászművész alkotását - avatták a Kispesti Deák Ferenc Gimnázium aulájában hétfőn délelőtt. Az ünnepség az iskola és az önkormányzat szándékai szerint egyben kiindulópontja a tradi­cionális értékeket is közvetítő színvonalas, oktatási-nevelési programnak. A kispesti gimná­zium 1919 szeptemberében nyi­kérdezték a gyerekek Endre bá­csit kedvenc meséjéről, állatá­ról, példaképéről. Még az sem vette el a kedvüket, hogy a nép­szerű meseírónak bizony sok-sok kedvence van a fenti­ekből, legalább is ő rendre így felelt, adós maradva a konkrét válaszokkal. Annyit azért elárult magáról, hogy nyolc évesen írta első ver­sét, s nagy.-nagy szeretettel ol­vasta fel azt a legfrissebb Dör­mögő epizódot, amit majd az augusztusi újságban lehet ol­vasni az ugyancsak közkedvelt színes rajzokkal - Dargay Attila munkáival - illusztrálva. tóttá meg kapuit, s 1922-ben vette fel először Deák Ferenc nevét. 1964—ben az iskola új otthont kapott és Landler Jenő­ről nevezték el. A régi nevét a gimnázium - a tantestület kéré­sére, a szülők és a diákok egye­tértésével - 1991-ben kapta vissza. A névadó szobrának leleple­zése a tradíciók visszaállításá­nak e folyamatára tett „koro­nát”. (MTI)-scsj­Deák-szobrot avattak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents