Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-23 / 144. szám
6 Kunsági Extra Tiszaroff 1993. június 23., szerda A XI. kerületből Tiszaroffra Ingázik a komp Gombhoz a kabátot Egyre több az olyan család, amely a városi kényelmet, máskor kényelmetlenséget feladva végleg leköltözik ebbe a Ti- sza-parti szép kisközségbe. Közéjük tartozik Ráduly László, a jónevű karateedző is. Van annak már jó tizenhárom éve, amikor még XI. kerületi, budapesti lakosként a túloldalon horgászott és meglátta a Sajka- nyar csodálatos homokfövényét. Esztendő teltével vett egy romházat, amelyet azóta mutatós épületté varázsolt a Baross utcában. A tetőre karikára hajtogatott gumicsövet rakott, ily- módon a nap heve májustól szeptemberig melegvizet biztosít a háztartásnak. Kezdetben errefelé is jónéhány helyen oktatta ennek a szép sportnak a lényegére a fiatalokat, miután ég- leg leköltöztek Roffra. Ahogyan fogyott a művelődési házak, otthonok, iskolák pénze, lett kevesebb az ő munkája is. Eladták a pesti házat és a volt buszváró épületében fagylalto- zót alakítottak ki. Legújabban Laci anyósa, apósa is otthagyta a túlzsúfolt fővárost és lakást vásároltak Tiszaroffon, nem messze a gyerekektől, unokáktól. Noha vidéken nehezebbek a körülmények, az elhelyezkedési lehetőségek, ők ma sem bánják, hogy a nagyfalut egy kisebbre cserélték. Bízva abban is, hogy a karatetanfolyamok az idén már ismét elkezdődtek és szeptembertől folytatódnak. Talán nemcsak Abádszalókon, meg Kőtelken... Ráduly László a feleségével meg a kisebbik lányával A komp alaposan lerövidíti Szolnok és Jászberény felé az utat A képen látható kisded jó erőben van, hiszen a teherbírása 200 mázsa, és ha kézzel irányítják, tizenöt perc alatt teszi meg a Tiszaroff-Tiszasüly közötti százhatvan, százhetven métert a szőke folyón. Nem akárhol szeli a habokat, hiszen a fennmaradt írások szerint Roff már az 1 ezer 300-as években ismert átkelőhelynek számított. Most sekély a folyó, de tavaly sem sokszor eredtek meg a felhők csatornái, így bizony az a szenzációs eset is megtörtént, hogy őkelme a folyó közepe után egyszerűen megfeneklett. Négy, jó erőben lévő utas vetette le a cipőit a zoknikkal együtt, tűrte fel a nadrágszárakat és a sekély vízben megtolta a be- hemót alkotmányt. Egyébként Trabantmotor hajtja, így az átkelés-kikötés is lerövidül hét-nyolc percre. Reggel hattól este fél hétig áll az utazni vágyók rendelkezésére: egy gyalogost egy tízesért, kerékpárt husznötért, kismotort harmincért, nagyot ötvenért, egy kocsit két személlyel kilencvenért szállít a túloldalra vagy onnan vissza Fazekas József, volt révész. Márciusban ő vette bérbe ezt a járművet az önkormányzattól és üzemelteti afféle családi alapon. Hogy milyen eredménnyel, erről most még korai lenne beszélni. Elmondása szerint a péntek, szombat, vasárnap tűrhető, csak az a baj, hogy a hét ennél több napból áll. Mi például nem ezeken a napokon jártunk ott, bár ez, úgy gondolom, a felvételből is kiderül. Gubancok egy kocsma körül Ámbár a helyi általános iskolában már 1987-ben elkészültek a testnevelés órákat szolgáló öltözők, mosdók, ilyen-olyan kiszolgáló helyiségek, a tornaterem építése, készítése nyúlt akár a rétestészta. Nem véletlenül, hiszen nem volt rá pénz. így azután a 237 diák jó időben a Tisza-gát tetején, oldalán vagy a játszótéren erősítette izmait, fejlesztette mozgáskészségét. Végre pár hete a gombhoz hozzávarrták a kabátot, felépült a csodálatos tornaterem. A 15x24-es létesítmény tulajdonképpeni munkálatait tavaly szeptemberben kezdték, és a műszaki átadást e hónap elején tartották. A tizennégymillióba kerülő terem költségeinek negyven százalékát céltámogatásképpen kapta a község, a fennmaradó összeget pedig a polgármesteri hivatalnak, magyarul Tiszaroffnak kellett állnia. Egy a lényeg, meglett az új tornaterem. Olyannyira, hogy június 11-én a legkisebbektől a legnagyobbakig birtokba vették az itt élők. A színes sportnapon felléptek az óvodások, alsósok, felsősök, meg a nyolcadikosok is. Sőt egy sajátos kézilabdameccs is borzolta a kedélyeket. Az igazgató úr pártatlan játék- vezetése mellett a tanárok meg a szülők csapata hallatlanul izgalmas kézimeccsen egyetlen árva góllal, legyőzte az iskolaválogatottat. A sulicsapat dicséretére legyen mondva: összesen voltak annyi évesek, mint a felnőttek közül mondjuk hárman. Úgy, hogy a szerény vereség ellenére a jövő az övék ... A tornaterem belül tizennégyszer huszonnégyes • • Udülönegyed Saj kanyar A településtől jó hét kilométerre, Péllyel átellenben kacska- ringós, romantikus földút vezet Sajkanyarig, a Tisza egyik legszebb részéig. Az út összehajló, egymásba fonódó faóriások között halad, egészen a meredek partig. Fenn a famatuzsálemek körül sátrak virítanak, lenn pedig a hosszan elnyúló, jó négyszáz méteres homokszakasz igazi fürdőparadicsom. Hétvégeken ötszázezer lubickolni vágyó is sütteti itt magát. Ma még ingyen, mert se belépőjegy, se ellenőr. Sekély a folyó is, és a roffi oldalon ötven-hatvan méterre is be lehet gázolni. Sajnos, nem egyformák az ide kiruccanok: akad, aki mindent eltakarít, összeszed maga körül, míg mások nyomát konzervdobozok, barackmagok, üres üvegek, újságpapírok jelzik. Helyből, Gyendáról, Szolnokról, Budapestről rengeteg itt a hétvégi vendég, akik a hosszú partszakaszt sajátosan osztják meg. Legelői lubickolnak a fürdőruhás férfiak, nők, jó százötven méterre kezdődik a félmeztelen amazonok bemutatója, és leghátul azoké, akik a gatyamadzagot, bugyipertlit is sokallják a kánikulai napsugarak idején. A hideg zuhany a négylábú kísérőnek sem árt Kettő lett az egy Ugyebár volt egykoron az Aranykalász téesz, amelyik 4 ezer 300 hektáron gazdálkodott. Tavaly szeptember óta más szelek fújdogálnak: kettő lett a korábbi egy. Az egyik az Agroff nevet viseli, ahová 47 dolgozó, meg 93 nyugdíjas ment. A vagyon 34 százaléka az övéké, 46 százaléka a másiké, a tiszaroffi Szövetkezeté. Ide 37 aktív és több mint 80 nyugdíjas tartozik. Hogy hogyan tovább? Nagyon nehéz erre válaszolni, amikor féltermést várnak és szó szerint egyik napról a másikra élnek. Ugyanis a pénzügyi helyzet egyetlen szóval rossz, kettővel: meglehetősen rossz. A székházat is megosztották: az egyik szint az egyiké, a másik a másiké. A gépeket is megfelezték, noha olykor ösz- sze-összezördülnek akár a régi házasok, azért a bajban kisegítik egymást. Ha kell, olykor egy kombájnnal, esetleg géppel vagy bármi mással. Egy a sorsuk, hiszen katasztrofális a magyar mezőgazdaság helyzete és mivel ők is ezen kategóriába tartoznak, a minősítés rájuk is vonatkozik. Mivel ketten vannak, immár duplán ... Ámbár a boszorai kocsmához egy vegyesbolt is tartozik, a gubancot mégis a drága jó fröccse- lőállító hely okozza. Legalább is ezt vallják a bennfentesek. Hogy miről is van szó? Ezt a két létesítményt - amelyek egyetlen épületben találhatók - egykoron állami tulajdonba vették, majd megkapta a Közép-Tisza-vidéki Áfész. Igen ám, de az önkormányzat mint jogos tulajdonára, igényt tartott rá. Annak rendje és módja szerint be is nyújtották a kérelmüket az Állami Vagyonügynökségnek. Mikorra a paksaméta visszaérkezett az áfészhez, négy napot késtek, csúsztak az akták. Per is lett belőle, és a bíróságok elsőfokon, másodfokon, sőt a Legfelsőbb is a községnek ítélte a boltot, meg a kocsmát. Gondolom törhették a fejüket a sok vihart, súrlódást, perpatvart megélt bírák: mi lehet annyira vonzó egy boltban, kocsmában, hogy ezen létesítmények sorsa még hozzájuk is eljut. Eljutott, és végül is megegyezés született az érdekelt felek között: az áfész október 31-gyei véglegesen visszaadja a kocsmát, meg a boltot Tiszaroffnak. A település honatyái, vezetői szeretnék, ha ez az átadás úgy történne: a váltás zökkenőmentes legyen. Ugyanakkor egy dolog még nem tisztázott: miképpen száll a falura, vissza egykori tulajdona. Csak a négy fallal, vagy az árukészlettel együtt. Az utóbbi lenne szerencsésebb és állítólag erre az áfész oly módon hajlana, ha az üzemeltetést saját dolgozója vinné tovább. Ha úgymond idegenek kapják meg a boltot, maradnak a csupasz falak. Hogy a két változat közül melyik valósul meg, vagy születik egy harmadik megoldás, amikor erről pontos döntés születik, visszatérünk az ügyre. Elvégre sok embernek a bolt a fontosabb. Ugyanakkor olyanok is akadnak, akik a bolt melletti másik helyiségre szavaznak. Főleg ebben a melegben. Rossz nyelvek szerint hidegben is, sőt ahogy nevetve megjegyezték: az időjárástól függetlenül... A fekete fedeles hintó A képen látható gyászkocsi a temetkezési vállalat tulajdona volt. Igen ám, de az idő vasfoga őt sem kímélte, eltört a vasváza, így kiselejtezték. Jobb híján gumikerekes kocsikon szállították ki a koporsókat az örökös tanyára, ami nagy visszatetszést keltett. Igaz, autót lehetett volna bérelni Kunhegyesről, de a mai benzinárak mellett az oda- és a visszaút sem olcsó. Mindezek után döntött a község vezetése arról: felújítják a már korábban nyugállományba kényszerített míves kocsit, és megoldódik ez a gond is. Az elképzelést a temetkezési vállalat illetékesei is támogatták és Jászberényben elvégezték a szükséges nagyjavításokat, a festést pedig Rof- fon. A kocsi használati díja 180 forint, ehhez jön még az az ösz- szeg, melyet a temettetők a ko- csihajtónak adnak. Akárhogy is nézzük, még mindig olcsóbb, mintha messziről érkezne az utolsó útra az autó, hiszen a legegyszerűbb temetés már itt is eléri a tizenötezer forintot. Van annak már bő három éve, hogy a komptól nyúlira- modásnyira telkeket kezdtek osztani. Szám szerint hatvannégyet, és akkora volt az érdeklődés, hogy mára már három kivételével mindahány gazdára, akarom mondani vevőre talált. A porták harminc méter hosz- szúak, általában tizennégy szélesek és az áruk a 96 meg a 130 ezer közötti. A községrendezési terv tartalmaz bizonyos építési előírásokat, így azóta mutatós pala-, cserép-, nádtetős hétvégi otthonok nőttek ki az egykori szántóföldön. Sőt egyik másik olyannyira takaros, hogy abban akár januártól januárig lakni is lehetne. Hogy honnan verbuválódtak az üdülőnegyed vásárlói? Többségükben pestiek, de van, aki Hajdúszoboszlóról, Szolnokról, Gyöngyösről vagy éppen Kunhegyesről érkezett. Egy biztos: ide építeni, építtetni nem tűnik rossz befektetésnek, elvégre jó száz méterre a folyó - akár pecázni, akár napozni, akár fürödni szeret az illető. A hatvannégy telek közül már csak néhány keresi a gazdáját, sőt a legtöbbön azóta mutatós épületek „nőttek” ki Sok állástalan Ha a statisztikát nézzük, sokmindent elárulnak a rideg számok. A község két és félezer lakosából 1 ezer 132 a munkaképes korú. Közülük ötszázhat- vanan dolgoznak, százkilenc- vennyolcan olymódon, hogy máshol találtak munkát. Ők az eljárók, vagy az ingázók. Tanul tizenhárom fiatal. Akad még a településen ötvenkét vállalkozó is, valamint negyvennyolc szociális nyugdíjas, illetve kilenc - venegy szociális járadékos. Ami sok, az a háromszáztíz állástalan, sőt közülük ötvenen már olyan régen munkanélküliek, hogy a járadék folyósításából is kiestek. Ennek a kategóriának sajnos, nő a száma, hiszen gyorsan elszalad az az egy, másfél, két év. Van még egy adat, amelyik szintén nem irígylésreméltó: él Tiszaroffon száztíz olyan személy, aki semmilyen folyamatos ellátásban nem részesül. Vagy a gyerekek tartják el őket, olykor segélyt is kapnak, szóval ők a legelesettebbek. Különösen akkor, ha már annyira idősek, hogy dolgozni sem nagyon bírnák. Sovány vigasz számukra, hogy a semmiféle ellátásban nem részesülők száma máshol még nagyobb. A munkanélkülieknél maradva azt hinné az ember, hogy zömük kevés iskolával rendelkező, szakképzetlen. Ma már ez koránt sincs így, hiszen sok nyolc osztályt, érettségit végzett, valamint szakmunkás is segélyből él. Sőt már akad Roffon olyan állástalan, aki főiskolai, illetve kertészeti egyetemi diplomával rendelkezik. írta: D. Szabó Miklós, fotó: Mészáros János
