Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-18 / 140. szám

6 Autósoknak 1993. június 18., péntek Próbaút: Aleko 2141 S Kát. A legek négykerekűje? Nemegyszer kaptunk már kri­tikát azért, hogy olvasóinkat 1 -3 milliós autók bemutatásával ir­ritáljuk. Reméljük, most sikerül változtatnunk ezen a képen, hisz a solymári Bertinus Kft. jóvoltából ezúttal a hazai piacon kapható egyik legolcsóbb kocsi­ról számolhatunk be. Tíznapos ismerkedésünk során megálla­pítottuk azonban, hogy az Aleko más szempontból is a le­gek autója. Nemcsak 429 ezer forintos ára kedvező, hanem az ezért nyújtott szolgáltatások sem lebecsülendők. Ennyi pén­zért ugyanis nincs még egy négykerekű a hazai piacon, mely ilyen méretű, tömegű és befogadóképességű lenne. S va­lóban csak dicsérni lehet pél­dául az Opel Vectrához vagy a Nissan Primerához hasonló mé­retű autó utasterének adottsá­gait. Rögtön az elején célszerű viszont eltekinteni egy összeha­sonlítástól, mert az ár-szolgálta­tás arány kivitelével az Alekót nagyon rövid játékidő alatt kiü­téssel győzné le az európai és távol-keleti konkurencia. Ma­radjunk tehát inkább az egyedi megmérettetésnél. A hetvenes évek végének au­tódivatját idéző Aleko olyan ro­busztus kinézetű, akár egy jól megtermett szibériai medve. Az utastérben jól megformált ülé­sek kaptak helyet, s még a hosz- szú lábúak is bátran kinyújtóz­kodhatnak, olyan nagyvonalúan tervezték meg az ülések előtti lábtér méreteit. A csomagtérre ugyancsak nem panaszkodha­tunk, 470 litere térfogatával bő­ven elegendő egy családi üdü­léshez. Annak sem kell két­ségbe esnie, aki mondjuk egy hűtőszekrényt akar az Alekóval szállítani. A hátsó üléstámlák lehajtásával 1270 liternyi raktér áll rendelkezésre, igaz az ötödik ajtó magas pereme miatt azt a bizonyos hűtőszekrényt alapo­san meg kell emelni. Láttunk már esztétikusabb szerelvényfalat is, de az Aleko műszerezettségére nem mond­hatunk rosszat. Nem hiányzik a fordulatszámmérő, a töltést, va­lamint a gazdaságos autózást jelző műszer sem. A töltésjel­zővel csak az a gond, hogy a kormány kerék eltakarja a ve­zető szeme elől, akárcsak a vi­lágítás kapcsológomjait az ab­laktörlő karja. Ennél is bosszan­tóbb azonban az irányjelző ba­juszkapcsolójának szemérme­sen halk kattogása, amit alapjá­rat felett már a legjobb fülűek sem hallják. (Márpedig, ha va­laki kilométereket megy balra kintfelejtett irányjelzővel, az autóstársak bizony könnyen em­legethetik a családját.) A kocsi első kerekeit a nem éppen csecsemőkorú és zajos 1600-as Lada motor hajtja meg. A 78 lóerőt rövid kapcsolási utakkal dolgozó, könnyen ke­zelhető, ötfokozatú váltó segít­ségével mozgósíthatjuk. Szük­ség is van erre, a menetkészen 1070 kilós kocsit ugyanis csak optimális idejű kapcsolásokkal lehet elfogadható gyorsulásra bírni. Ennél sokkal rosszabb vé­leményt alkothattunk a kor­mányról. Alacsony sebességnél, például parkoláskor bizony ala­posan bele kell kapaszkodni a volánba, ezért törékeny alkatú hölgyeknek valószínűleg nem lesz túl pozitív élmény az Aleko vezetése. Sajnos a hiányosságok még ezzel sem értek véget. Az üzemmeleg motor nehezen in­dul, a kanyarstabilitás kívánni valót hagy, a fékek a súlyos au­tót csak gyenge hatékonysággal tudják megállítani, nem is be­szélve a helyenként igen csak elnagyolt kidolgozásról. Mindezek ellenére vissza kell kanyarodnunk mondandónk elejére, nevezetesen arra, hogy az Aleko legnagyobb erénye az ára, s újabban az is, hogy mo­torszabályozás nélkül dolgozó katalizátor méregteleníti a kipu­fogógázokat. Ha figyelembe vesszük, hogy ilyen kategóriájú nyugati autóért legalább másfél milliót kell leszurkolni, akkor azt mondhatjuk: az Aleko tény­leg a legek autója. L.Z. Skodáéknál is Alumínium Audi Divat a kisáruszállító ■A recept talán így hangzott: végy egy sikeres személykocsi modellt, gondolj bele, mire le­hetne még használni. Az első két ülés mögött vágd le az utas­fülkét, és máris kész a pick-up. Nehéz lenne jó magyar megfe­lelőt találni a sokféle hasznosí­tású öszvérautókra, mindene­setre a Mlada Boleslav-i illeté­kesek sem nagyon törték magu­kat, hogy új nevet adjanak a megújult Favorit bázisán terve­zett ügyes kis haszongépjármű­nek, a Skoda Pick Up-nek. Járjuk először körbe a kocsit: az orr-rész változatlan, vagyis Favoritos maradt. A már emlí­tett recept szerint történt az ope­ráció. Egészen pontosan nem mindjárt az ajtó után, hanem egy kis ráhagyással vágtak, hi­szen akkor az üléseknek merev derékszögűeknek kellene lenni. A karosszéria meghatározó ol­dalvonalai végig megmaradtak, ügyesen ötvöződve a furgon jel­legzetességekkel. Mindjárt két­féle változat is kínálkozik: a nyitott platós-ponyvás kivitel, illetve a hasonló belméretű, de műanyag dobozos megoldás. A magyar vevők egyébként - a közbiztonságra hivatkozva - in­kább a zárt, vagyis a dobos faj­tát részesítik előnyben. A dobozrész alkotóelemei jól illeszkednek egymáshoz, magas és biztonságos a raktér, amely­nek befoglaló méretei: hosszú­ság 1505 milliméter, szélessége 1370 milliméter (kerékdobnál 870 milliméter). A rakfelület sarkaiban a rögzítőfülek segítik a rakományt egyhelyben ma­radni. Üres állapotban termé­szetesen „huppog” a felépít­mény, vagyis hangot ad, de hát ez már így van minden más, do­bozos pick-up-nál is. A kis haszongépjármű „erő­műve” azonos a márka jól be­vált 1289 köbcentiméteres mo­torjával, ami most már katalizá­toros, így valóban városi mun­kaautónak is lehet ajánlani ezt a kocsit. Az 500 kilogramm hasznos terhelhetőség is erre te­szi alkalmassá a kocsit. A való­ban személykocsis kényelem, az ötfokozatú váltómű, a jól el­talált rugózás, a könnyed kor­mányzás egyaránt az erények közé sorolandó. Megtartották a Skodák hatásos fékberendezé­sét, ami teljes terhelés esetén is jól szolgál. Maradt - szeren­csére - a skodásan szolid fo­gyasztás is: 7,5 liter körül meg lehet úszni a dolgot átlagban. Ajánlható a kocsi sokféle szak­mához, szerszámos-munka- autónak, a doboz lehetőséget ad az egyéni átépítésre, beépí­tésre. A kisteherautó igazán megéri az árát, hiszen a ponyvás válto­zat 554000 forint + Áfa, a do­bozos kivitel pedig 619000 fo­rint + Áfa. Az autógyárak harcában új fejezet kezdődik. Az Audi nagy húzásra szánta el magát, ami komoly fejtörést okoz majd el­sősorban a BMW-nek és a Mer- cedes-nek. A V 8-as örökébe ugyanis olyan típus lép - a 300-as -, amelynek önsúlya mindössze 1600 kilogramm. (A vetélytársnak számító BMW 740i-nél 150 kilóval, a Merce­des 400 SE-hez képest pedig 350 kilogrammal könnyebb.) Az Audi-gyár szuperkönnyű, luxus-kategóriájú személyau­tója forradalmasíthatja az autói­part, mert ez lesz az első nagy szériában gyártott kocsi - alu­míniumból. Kisebb sorozatban már eddig is készült ebből a fémből autó (például a Honda NSX), ám az Audi 300 esetében az egész karosszéria, beleértve a vázat is alumíniumból lesz. így lényegesen kevesebbet nyom majd: súlya a hagyomá­nyos acélkarosszériának csupán a fele. Mindamellett a lemezek alatt profilokból kialakított bor­dázatot helyeznek el, hogy üt­közés esetén kellő biztonságot nyújtson. Az így kiképzett váz nemcsak baleset esetén védi ha­tékonyan az utasokat, hanem a kifogástalan merevítésnek kö­szönhetően nagyfokú menetbiz­tonságot is nyújt. íme az alumínium Audi né­hány műszaki adata. Hossza: 5,02 méter, szélessége 1,88 mé­ter, magassága 1,43 méter, ten­gelytáv 2,88 méter. A kocsi természetesen négykerék-haj- tású és összkerék-kormányzású, a lengéscsillapítás és a rugózás vezérlése az útviszonyoknak megfelelően automatizált. A motor az ismert V 8-as vál­tozata: öt sbességes automati­kusan, illetve kézzel kapcsol­ható hatodik sebességgel. A lö­kettérfogat 3,6, illetve 4,2 liter, 250 vagy 300 lóerő. Az Audi konstruktőrei készenlétben tar­tanak még egy 3,6 literes, 350 lóerős biturbo-változatot is, de 1995-ben inkább az alacso­nyabb kategória lehet a sláger: a három literes V 6-os, 195 lóerős vagy a 150 lóerős hathengeres dízel változat. A luxusautók mai áraihoz képest becsvágyó célt tűzött maga elé a német gyár: ne kerüljön többe 100 ezer márkánál.Ferenczy Europress Próbaút: Renault 19 RL 1.4 Arany középút francia módra A Renault 19 mindent tud, amit ma egy autótól elvárhatunk: biztonságos, gazdaságos, kényelmes, környezetbarát. Az utóbbi években aligha volt még egy olyan francia autó­típus, mely annyira „megrázta” Európát, mint a Renault 19-es. A 9/11-esek utódaként 1989-ben bemutatott kocsi kez­dettől fogva olyan jól fogyott, hogy igazán nem volt szükség a sorozat felfrissítésére. A Rena­ult azonban mégis úgy döntött, hogy felvarrja a 19-es ráncait. Tavaly került a piacra a kívül és belül egyaránt megfiatalított tí­pus, mely Magyarországon is a legkeresettebb autók közé küz­dötte fel magát. A közelmúltban két héten át ismerkedhettünk egy négyajtós, lépcsős hátú 19-essel. A majd kétezer kilométeres próba után bizony fájó szívvel adtuk vissza a tesztautót tulajdonosának, a Martfűi Rombusz Bt.-nek. „Élmény vele élni” - hangzik a Renault reklámszlogenje. Nos, ennek igazságáról mi is megbizonyosodtunk, a 19-es- ben ugyanis egy minden szem­pontból kiegyensúlyozott, jó minőségű középkategóriájú ko­csit ismertünk meg. A karosszéria vonalai követik a legfrissebb autódivatot, de mégis egyedi megjelenést köl­csönöz az új orr- és hátsó rész. Kinyitva az ajtókat, ízléses színű, esztétikus formájú „búto­rok” köszönnek az utasra. Az első ülések ergonómiailag jól megformáltak, nagy sebességű kanyarokban is fogják a vezetőt és az anyósülésen utazót. A hátsó traktus ugyancsak ké­nyelmes, a lábtér nagyobb, mint a kategóriában általában meg­szokott. Az új műszerfal kiala­kítása japános, ez vonatkozik a műszerek elrendezésére, a kap­csolók könnyű kezelhetőségére. A csomagtartó 463 liternyi poggyásznak biztosít helyet - bőven elég egy családi kirándu­láshoz. Az autó az átlagosnál na­gyobb vezetési komfortot nyújt. A kormány szervórásegítés nél­kül is könnyen és precízen dol­gozik, a fékek kifejezetten hatá­sosak, a fékerő pontosan ada­golható. A komforthoz jelentő­sen hozzájárul a rugózás, ten- géscsillapítás kiváló össz­hangja. A futómű szinte észre­vétlenül nyeli el a kisebb úte- gyenetlenségeket. Ugyanez a futómű viszont élményszámba menő kanyarstabilitást is nyújt a kocsinak. Jó tapasztalatokat szereztünk a Michelin MXT gumikkal kapcsolatban is, hi­szen száraz és vizes úton egy­aránt példaszerű kontaktust tart az úttal. Tesztautónk első kerekeit a nemrégiben bevezetett 1,4 lite­res, 80 lóerős motor hajtotta. Az erőforrás ugyan nem tartozik a legcsendesebbek közé, de a hangja egyébként sem igen jut be az utastérbe, mert Renaulték alapos hangszigetelő munkát végeztek. A motor viszonylag jól pör­gethető, teljesítménye, nyoma- téka a finoman működő ötfoko­zatú váltón keresztül remekül kihasználható. Ez a motor bő­ven megfelel ebbe az autóba, ezzel is figyelemreméltó gyor­sulást és végsebességet lehet el­érni. Persze az sem mellékes, hogy az 19-es ezen változata ki- sétkű. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy forszírozott tem­pónál, sportos vezetés stílusnál sem tudtuk átlépni a 9 literes ha­tárt. Hétköznapi használat során azonban - ha vezetője figyel a lábára - 6-6,5 literes átlaggal megtesz az autó száz kilomé­tert. Ami a felszereltséget illeti, nekünk a 19-es alapváltozata ju­tott, így a rádiósmagnón kívül nem találhattunk rajta komo­lyabb extrákat. Akinek viszont több luxusra van szüksége, an­nak az RT verzió a megfelelő. Bármelyik 19-est is válassza az ember, olyan autóhoz jut ked­vező áron, mely egyesíti magá­ban a francia eleganciát, az olasz szellemességet, a német racionalitást és robosztusságot, valamint a japán kezelhetősé­get'-^ Laczi Zoltán Japán luxusautó Magyarországnak Japán legnagyobb autógyár­tójának, a Toyotának a hazai pi­acpolitikájára a legmegfelelőbb jelző az, hogy óvatos. Ez főként arra értendő, hogy a vezérkép­viselet a gyár óriási, szinte átte­kinthetetlen kínálatából csupán néhány típust szán Magyaror­szágra, és ezeket is fokozatosan, óvatosan veti be elsősorban a német versenytársak ellen. A közelmúltban kezdte meg hazai pályafutását a Toyota Camry, az USA-ban és Nyu­gat-Európában már sikert ara­tott, felső kategóriába sorolható autó. A cég minden luxussal felszerelt csúcsmodellje egyéb­ként a Lexus LS 400-as névre hallgat, ez azonban még nem kapható idehaza. Az itteni Toyota piramis tetején tehát a Camry áll, melynek feladata a BMW, a Mercedes és az Audi habárainak megtépázása. Nos, a Camry nagyon jó esé­lyekkel indul ebben verseny­ben. A finom vonalvezetésű, tá­gas belső terű autóval tökélete­sen kimunkált technikát testesít meg. A légzsák kivételével szinte majdnem minden olyan biztonsági és kényelmi beren­dezést beleraktak ebbe a Toyo­tába, amiről a honi autósok zöme még álmodni sem mer. A négyajtós limuzin elsőkerék- meghajtású, erőforrásul egy 2,2 literes, 16 szelepes, négyhenge­res vagy egy háromliteres, 24 szelepes, V6-os motor szolgál­hat. A kisebbik motor 100 kW-os, az erőműnek is mond­ható V6-os pedig 138 kW-ot tud kihozni az üzemanyagból. A nagy teljesítmény ellenére mindkét motor meglepően ala­csony fogyasztású, annak elle­nére, hogy a 472 centi hosszú autó, V6-os motorral, 1410 kilót nyom üresen. A kocsi képessé­geivel arányos az ára, a 2,2 lite­res változat valamivel több, mint 3,5 milliót kóstál. Ebből persze következik az is, hogy igényes (és pénzes) vevőknek ajánlható a Camry. A Camry az aerodinamikai hatékonyság jó példája. A légellen­állás csökkentéséért a kocsi alját is simára „borotválták”. Nehezítse meg az autótolvajok dolgát! Bár hazánkban is egyre elő­kelőbb helyet foglal el a bűnese­tek rangsorában az autólopás, ezen téren még nem értük utói a fejlett Nyugatot. Európában ugyanis a legjobb négybe Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország és Németország - így, ebben a sorrendben - „fér be”, a többiek csak utánuk kö­vetkeznek. Persze azért mifelénk is aján­latos elővigyázatosnak lenni, hisz az ördög nem alszik, feles­leges a tolvajok munkáját meg­könnyíteni. íme, egy csokorra való a szakemberek tanácsaiból.- Akármilyen rövid időre is állunk meg, az ajtókat mindig zárjuk be, s a kormányzárat se felejtsük el becsukni!- A legprimitívebb biztonsági felszerelés - például a kormányt és a pedált egymáshoz rögzítő bilincs - is hatásos riasztó lehet.- Akinek garázsa van, soha ne parkoljon lustaságból az utcán! Közös garázs esetén a bejárati ajtót minél rövidebb ideig tart­suk nyitva!- A szabadban parkolók igyekezzenek jól megvilágított utcákban hagyni autójukat, le­hetőleg taxiállomások vagy benzinkutak közelében.- Soha nem szabad a forgal­mit, az autórádió papírjait a ko­csiban hagyni, hiszen ezzel a jármű illegális exportját köny- nyíthejük meg. Persze bármilyen elővigyáaz- tosak is vagyunk, mégis előfor­dulhat, hogy mire visszaérünk a parkolás helyére, a kocsinak már csak hűlt helyét találjuk. Mit tegyünk ebben az esetben?- Először is győződjünk meg arról, hogy a kocsit nem a ható­ságok szállítanák el esetleges szabálytalan parkolás miatt.- Ha bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy ellopták, azonnal je­lentsük a rendőrségen! Vigyük magunkkal a kocsi papírjait, s jelöljük meg pontosan az eltű­nés helyét és időpontját!- A biztosítót is haladéktala­nul értesítsük, s amennyiben a kulcsokat elkéri, úgy igyekez­zünk a teljes készletet átadni, hogy fel se merüljön annak gyanúja, hogy a tolvajnak is le­hetett az autóhoz kulcsa! Ha mindezt megtettük, már csak egy dolgunk marad: várni és reménykedni... FEP

Next

/
Thumbnails
Contents