Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-02 / 126. szám

1993. június 2., szerda Kultúra 5 A tévé képernyője előtt Tizenöt év hozadéka Gátőrházból oktatóbázis Tiszapüspöki a megyei természetvédelem újabb fellegvára Ha igen, akkor miért nem? Véget ért a független filmesek fesztiválja Hétfőn este a szokottnál ko­rábban jelentkezett a televízió híradója, 8 óra helyett már fél 8-kor hangzott fel a hírműsor szignálja, ami annyit jelent: a tévé „átállította” műsoróráját, áttért a nyári „időszámítás” rendjére. De más változások is tapasztalhatóak, ugyancsak ezen az estén új, politikai prog­ram mutatkozott be, a 24 óra, amely a megszüntetett Aktuális, valamint a Napzárta előtt he­lyébe lépett, s a napi politizálás fórumának szerepét tölti be. Itt hangzott el nyitányként például a miniszterelnökkel történt be­szélgetés, élő adásban a kor­mányfői rezidenciából. Mint hírlik, a köztársasági elnök kö­vetkezik majd, hasonló körül­mények közepette. Változások szele ... De elfújta a változások szele A reggelt is, az 1-es csatorna magazinját, és kimúlt a képer­nyőről a Szóváltó, az Átmenet, a Tény-képek, viszont témáikat megőrizve - erősen szociális érzékenységű riport-, illetve vi­taműsorokról van szó, a valóság ellentmondásait nyersen és éle­sen feltáró televíziós progra­mokról - örökükbe új műsor­ként a Körkép lép a 2-esen. Bő­vül majd a Napközi ideje is, s ezzel a szórakoztatás nyer újabb perceket. Kiragadva csupán né­hány változtatás, amely jelzi: a televízió igyekszik nézőinek kedvében járni, hisz már a hír­adó sugárzási idejét is a mi kí­vánságunkra módosították. Állí­tólag. Ami pedig a művészi, illetve a művészeti tárgyú programokat illeti - televíziónknak sajátsága és erőssége is volt a művészet­központúság, ami az elmúlt években bizony csorbát szenve­dett, csupán négy új magyar té­véjáték született két esztendő alatt - nos, ahogy a változtatá­sokat beharangozó tájékoztatón is elhangzott: a művészet visz- szanyeri a programokban az egészséges arányokat. S ami örvendetes, a Beethoven-soro- zat már adásra készen várja sor­sát, s ősztől Málnay Levente is új sorozat készítésébe fog. S még talán annyit: a televíziót joggal éri vád, hogy túl sok benne az amerikai származású és szellemiségű, ízű program, főleg film, itt is várható majd javulás; egészen pontosan a su­gárzott műsorok fele lesz majd magyar, egyötöde európai és csak harminc százalékot tesz, tehet ki a más földrészről ér­kező program. Ez egyébként európai norma, más közszolgá­lati televíziók is ezt követik. Mindez persze e pillanatban terv és elképzelés, életrevalósá­gát a megvalósítás bizonyítja majd. Hisz a puding próbája is az, ha megeszik. Új a nap alatt Most pedig a jövő körvona­lait követően arról is, mit fo­gyaszthattunk a mögöttünk ha­gyott napokban. Kezdem egy kellemes meglepetéssel, a Ma­gyar novellák sorozat nyújtotta, amelynek szerkesztői egy való­ságos remeket emeltek ki elbe­szélésirodalmunkból, Sarkadi Imre mondhatni ismeretlen no­velláját, a néhány oldalas Há­rom játékot, amely magában hordja későbbi nagy műveinek A gyávának például a csíráit, hisz a férje üzleti oltárán magát feláldozni kénytelen feleség sorsában két ellentétes világ je­lenik meg, a könyörtelenül va­lóságos és az ideálisan szép. Milyen hitvány is az élet s mily kevés az esély a tisztaságra ér­zelmekben, vágyakban, gondo­latokban! Makk Károly nagyon fess filmet készített a novellá­ból, egyébként ő írta a forgató- könyvet is. Nagy-Kálózy Esz­ter, Cseke Péter és Lukács Sán­dor hármasa egy-egy szerepben valósággal remekelt. Maradva a művészeteknél; Új a nap alatt címmel új maga­zin mutatkozott be csütörtökön este; Fellegi Ádám, aki eleddig a szórakoztató zenei ismeretter­jesztés apostolaként hirdette az igét a képernyőn, most arra vál­lalkozott, hogy ifjú művészeket, tehetségeket patronáljon, eljut­tatván őket a nagy nyilvános­sághoz. Társul Antal Imrét vá­lasztotta, vagy azt is mondhat­nánk, erősítésként a műsorveze­tésben. Ők ketten párbeszédez- nek a bemutatott alkotások kö­zött. De főleg Fellegi viszi a szót és szaporítja is olykor, ami kissé terhessé, fárasztóvá teszi, tette az együtt töltött 45 percet. Hogy mi kerül a képernyőre, az teljesen tőle függ, ő válogat a beérkezett művekből. Övé a tel­jes felelősség, hogy a tengernyi kínálatból mit emel a publicitás rangjára. Első alkalommal nem valami szerencsés kézzel vá­lasztott, egy diák fura, elvont, álfilozófiai munkájának televí­ziós változata a maga érthetet- lenségével egyenesen riasztott, unalmával ráült a műsorra, s már például a babakészítő mű­vész érdekes világával sem igen volt kedvem ismerkedni. Félő, hogy az efféle modemkedő mű­vek ellepik majd e szépremé­nyű, tehetséget támogató prog­ramot. Nem tudom, nem kel- lene-e Fellegi Ádám mellé egy másik ízlésvilágot is képviselő szakembert igénybe venni a vá­logatásban. A férfi, aki tetszik a nőknek Persze nemcsak a művészet jelent meg új műsorban, a szó­rakoztatás is igyekszik szolgálni az igényeket, méghozzá nyár közeledvén - a meleget tekintve már rég be is köszöntött - a lenge tartalmú szórakozás felé fordul a figyelem. Sugár Ágnes Radványi Dorottyával az olda­lán „kitalálta”, mi lenne ha az­zal játszadoznának el, azzal a gondolattal kacérkodnának a képernyőn, hogy kiválasztassák az eszményi férfiú, méghozzá női szemmel. Hiszen kik is le­hetnének a legilletékesebbek e kérdés eldöntésére, megvála­szolására, mint azok, akik akár velük, akár nélkülük vagy épp ellenük, de együtt kell, hogy él­jék a férfiakkal életüket. Nos, péntek este kiderült - a semmi. A mustrára bocsátott öt férfiút különböző helyzetekbe hozták, inkább mondanám köz-helyze­tekbe, hogyan ismerkedik, ho­gyan udvarol, hogyan visz virá­got, hogyan táncol és így to­vább, hogy kinek-kinek a sze­mélyisége megismertessék. Jel­lemzésül a játék szellemére és igényességére, álljon itt néhány kérdés, amelyet a stúdióban he­lyet foglaló ötvenek - ennyi hölgy alkotta a zsűrit - egyike, másika feltett: hord-e atlétatri­kót az ing alatt; levágatná-e a haját kopaszra; milyen márkájú órát hord; mi a véleménye a sörhasról; használ-e desodort, s ha igen, milyet; miben alszik éj­szaka; természetes göndör-e a hajzata; melyek a kedvenc ru­hadarabjai; s mindez a megjele­nés fontosságának tartalmában. A válaszok is hasonló mélység­ben mozogtak... Ami viszont kétségtelenül meggyőzően ha­tott, az a két műsorvezető hölgy feltűnő jókedve, ők igen jól szó­rakoztak, a maguk teremtette langyos vízben derűsen lubic­koltak, arra nem is gondoltak, hogy mi nézők, legalább is egy része a nézőknek, úgy érezhet­tük: kint vagyunk a vízből. Röviden „Nagyon sok embernek egyetlen reménysége mi vol­tunk” - ezek a súlyos szavak egy könnyűzenét művelő mu­zsikusról készült portréfilmben hangzottak el vasárnap este. Szörényi Levente értékelte így szerepüket a ’60-as és ’70-es években, az Illés-zenekarét. Ér­dekes gondolatoknak lehettünk fültanúi Szörényit hallgatván, aki határozott következetesség­gel fejtette ki múlt jelen és jövő összefüggésében zenéjük, ze­néje ellenzéki és magyarságtar­talmát. Valkó Mihály A megyei környezet- és természetvédelmi napok két­hetes programjából kiemel­kedő jelentőségűek a Ti- sza-parti Ökológiai és Termé­szetvédelmi Oktatóközpont­ban, Tiszapüspökiben meg­tartott rendezvények. Május 20-án a hatodik osztá­lyos tanulók megyei környezet­védelmi vetélkedője, míg 29-én, szombaton a madarak és fák napja egésznapos programja zajlott. Délelőtt természetvé­delmi fotó- és rajzkiállítás nyílt, Hídvégi Péter, a megyei ön- kormányzat tanácsosa diavetí­téses előadást tartott, amit dél­után terepbejárás követett, il­letve Farkas Éva tanárnő által a törökszentmiklósi Kölcsey Úti Általános Iskolából szervezett száz gyalogtúrázó diákot fogad­ták - mint „első fecskéket” - a napról napra látványosan épülő, szépülő megyei bázishelyen. Hídvégi Pétert a táborról és a megyei rendezvényekről kér­deztük.- Hol lesz idén a megyei ter­mészetvédelmi tábor?- Éveken át Törökszentmik- lóson, a strand mögötti kollégi­umban volt a táborok bázishe­lye. Most először szervezzük Tiszapüspökiben, de hosszú távra is ideálisnak látszik az it­teni környezet. A táborokat védett terüle­tekre vittük mindig, ahol nö­vényfelismerés, madárhálózás, gyűrűzés, hidrobiológiái vizsgá­latok végzése volt a feladat. A tábori programok kiérlelődése mellett igazi áttörés volt a há­rom fordulós iskolai vetélkedő­rendszer kiépítése, amit a peda­gógiai intézet tantárgyi vetélke­dőként minden évben meghir­det. Szerteágazó munkakörömön belül lehetőségem volt a felada­tok súlyozására, és ezt a terüle­tet, a táborok, vetélkedők szer­vezését mindig fontosnak érez­tem. Az igazi érdem a lebonyo­lító, lelkes pedagógusoké, akik szerencsére egyre többen van­nak. Az egykori gátőrház és épületegyüttese - ahol a teljes oktatóközpont fog kiépülni - a lehető legjobb helyen van. Kö­Pünkösdhétfőn este nagy si­kerű operetthangversenynek adott otthont a Szolnoki Városi Művelődési Központ. Az ope­rettslágereket - Kálmán Imre, Lehár Ferenc és ifj. Johann Strauss műveiből válogatva - Pitti Katalin, Bálint Erika, Ber­kes János, Vásári Mónika és Szolnoki Tibor kitűnő előadá­sában élvezhette a koncert hall­gatósága. A Szolnoki Szimfonikus Ze­nekar Báli József és Nádor László vezényletével működött közre, jogosan érdemelve ki a közönség tetszését. Fellépése alkalmából beszél­getést folytattunk Pitti Katalin­nal, a Magyar Állami Operaház magánénekesnőjével.- Bizonyára nem árulok el titkot akkor, ha azt állítom: Ön a szolnoki közönség egyik ked­vence. Tudjuk: Pitti Katalin ün­nepelt csillaga a magyar opera­színpadnak; sok híres női fősze­rep kitűnő kritikát kapott megje­lenítője. Azt azonban nem tud­juk, mikor és miért kezdett el operettet énekelni.- Gyakorlatilag egy időben kezdődött opera és operett terén a pályafutásom: az Operaháznál eltöltött első évad nyarán fellé­pést kaptam Lehár Éerenc: Víg özvegy című operettjének fő­szerepére; az előadást a Margit­szigeti Szabadtéri Színpadon rendezték meg. Kicsit szorongva vállalkoz­rülötte szántóföld, legelő, szikes terület, keményfás, puhafás és kubikerdő, nem messze talál­ható az élő Tisza a galériaérdő- vel és a Holt-Tisza. Csupa olyan életközösség, növénytár­sulás, amely a főiskolai, egye­temi hallgatók ideális terepgya­korlatát is szolgálhatja a későb­biekben. A csend, a nyugalom is biz­tosított, hisz a falu és a zsúfolt horgásztanya között félúton, a Tisza-gát oldalában terül el az objektum. Demonstrálandó a hely értékét, házi rozsdafarkú billegted magát tőlünk három méterre az udvaron, ahol Hor­váth Ernővel beszélgetek, aki biológiaszakos pedagógus és elkötelezett táborvezető.- Természetvédelmi központ, turisztikai célú táborhely és gazdaképző is kialakítható itt - sorolja -, ősztől az erdei iskolát és óvodát működtetjük. Végre összejött minden, meglesznek a tárgyi feltételeink az indulás­hoz. Konyha, szociális helyisé­gek, negyven tanuló részére kulturált szálláslehetőség. A környezetvédelmi minisz­térium elismerte sokéves szak­mai munkánkat - folytatja Hor­váth Ernő -, ami olyan lelkes pedagógusokat, szakembereket dicsér, mint az abádszalóki Pa- csai Norbert tanító és felesége, Lőrincz István, Urbán Sándor, Lovász Gábomé és mások. A társadalmi összefogás szép példája a Tiszapüspöki oktató­bázis létrejötte, hiszen a kör­nyezet- és természetvédelem te­rén csak előre lehet menekülni. Ezért adta a vízügy kedvezmé­nyes áron a gátőrházat és terüle­tét, dr. Tóth Albert országgyű­lési képviselő a szakmai támo­gatását', a Törökszentmiklósi Áfész, a megyei Teszöv, a pol­gári védelmi parancsnokság és a megyei, helyi önkormányzat az anyagi segítségét, a tiszapüs­pöki polgárok, szülők két kezük munkáját. A kihalt gátőrház újrahaszno­sítása révén kialakított termé­szetvédelmi oázisban ahol a fia­talok már ezen a nyáron is élet­mód-, halász-vadász-madarász és békaporonty-táborokban hallgathatják testközelből a pa­csirta dalát. Simon Cs. József tam a szerep eléneklésére, hi­szen azt nagy elődök árnyéká­ban kellett eljátszanom. Azután mégiscsak belevágtam - és meg kell mondanom: végül is bor­zasztóan élveztem a feladatot. Ennek magyarázatául el kell árulnom: befelé forduló, dep- resszív alkat vagyok - éppen ezért nagyon-nagyon jólesik olykor vidámnak lenni, köny- nyedebb dolgokkal foglalkozni. Az operaszerepek majd mind­egyike súlyos tragédiákat hor­doz, szinte mindegyikben meg kell halnom; ráadásul végig kell élnem azt a folyamatot, mely a pusztuláshoz vezet. így aztán többszörösen jólesett Lehár nagyszerű, szellemes melódiáit énekelni, és eljátszani a Víg öz­vegy parádés főszerepét. Bizonyára akkor még - ta­pasztalat híján - alakításom nem volt elég meggyőző - azóta azonban már többször eljátszot­tam a szerepet különböző szín­padokon - Bécsben két felújí­tásban is! -, és talán most már jobb „víg özvegy” vagyok, mint annak idején. Ezt a szerepet azért is kedvelem annyira, mert segítségével a nőiességnek sok-sok kis kulcsocskáját meg lehet tanulni. Mai életünk arra kényszerít bennünket, hogy rettenetesen keményen álljunk a lábunkon; így aztán sokszor hajlamossá válunk elfelejteni női mivoltun­kat. Pedig erről sosem lenne Győrben nyitották meg a 40. Országos Független Film- és Videofesztivált május 27-én, amelynek további programja szombat estig egy dunai hajón, a Legendán pergett le. Me­gyénkből a Hemopta Klubegye­sület kis csapata nagy remé­nyekkel indult a találkozóra - de csalódottan érkezett haza. Miért? A kérdésre imigyen válaszol­tak a résztvevők (Balázs József, Hasznos István, Hortobágyi László, Kovács János és Rónai Erzsébet): Az eddigi fesztiválokon hiá­nyolták a szociológiát, a hu­mort, kevés volt a dokumentum jellegű műfaj. Mi most ebből is vittünk, meg abból is. Filmjeink mívesen elkészített munkák, fi­gyelembe vettük a formanyelv, s a dramaturgia szabályait, aho­gyan a filmkészítést a MAFSZ, az országos szövetség tanfo­lyamain tanítják. Az ötből négy vizsgafilmnek készült, az alko­tók életkorától függően ki- sebb-nagyobb amatőrfilmes, videós gyakorlat után, míg az utolsó ugyan könnyed fajsúlyú, de igényes munkával készült, nyári élmények felszabadult, já­tékos és ironikus visszatükrö- zése. Neves szakemberek „ros­táján” többször átjutottak, lai­kus nézők körében is sikert arat­tak, az előselejtezőn nem mél­tatlanul érdemelték ki a szakmai zsűri elismerését. Itt a döntőben, mintha min­den a feje tetejére állt volna! Mi - két lábbal a földön, a realitás talaján állva - labdába se rúg­hattunk.- Tisztelet a kevés kivétel­nek, csupa elvont, absztrakt „alkotást” díjaztak, amelyek semmi „üzenetet” nem tolmá­csoltak a nézőnek, vagy ha ne­tán volt valami mondanivaló­juk, az a kilátástalanság, a „nem érdemes élni” filozófia, tudat­hasadásos állapot képi megfo­galmazása volt. Mindenféle Fart pour Fart művészkedés, főként a technika adta bravú­roskodás.- Szó se róla, jónak minősí­tették filmjeinket, olyannyira, hogy vissza-visszatért a gyanú­sítás: tévések vagyunk. Az egyik film túl híradó-stí­lusúnak ítéltetett, a másik a probléma megoldását a nézőre szabad megfeledkezni, bármit hoz is a sors!- Tudjuk, hogy Ón kezdő énekesként Bach-versenyen nyert előkelő helyezést. Hogyan tudja összeegyeztetni a „ko­moly” zenét a könnyedebb mű­fajokkal, így az operettel?- Úgy érzem: minden éne­kesfeladat - énekes feladat. Ezért bármivel bízzanak is meg, igyekszem azt komolyan venni, az igénynek megfelelni. Azt gondolom: az operettek éppúgy belső tartalmat hordoznak, mint a Bach-művek. Valamennyi megbízást kihí­vásnak tekintek, és örömmel tölt el, ha ennek meg tudok fe­lelni.- Az Ön operettinterpretációi talán még a legmegrögzöttebb sznobokat is meggyőzik az ope­rett értékes voltáról. Mit üzen a vaskalaposoknak, a műfaj elíté­lőinek?- Ne legyünk sznobok! Ta­nuljunk meg mindent élvezni - hiszen nem lehet a könnyedebb örömök nélkül létezni. Tudom, sokan lenézik az operettet; ta­pasztaltam, hogy engem is igen sokan megszólnak, amiért mű­velem ezt a műfajt. Ezen „kriti­kusok” azonban rendszerint ab­ból a körből kerülnek ki, akik nem képesek érezni e zene ízét, képtelenek felszabadulni vagy nincs humorérzékük. Hiszen mégsem lehet állandóan ólmos súlyok terhét viselni! bízza, nem mutat kivezető utat, a harmadik „kicsit blőd tévés humor” - ahogy az egyik zsűri­tag feljegyzéséből ellestem.- Az eredményhirdetés első­sorban azért tört le (12 díj, min­tegy 320 ezer forint értékben és további néhány oklevél, s ezek­ből egy se jutott nekünk!), mert nem tudom, ezek után mivel le­het biztatni alkotásra a fiúkat. Rugaszkodjanak el a valóságtól, csöpögtessenek minél több éle- tuntságot, hányjanak a vécébe, nagydolguk után ne húzzák le a vizet (bocsánat, idézet a látot­takból) vagy inkább hagyják abba az egészet?! Végül is abban maradtunk, hogy nem adjuk fel! Mi is tud­juk - mások is! -, hogy jó, amit csinálunk, de a következő fesz­tiválra készülünk mi is ilyen magasröptű kísérletekkel.- Egyébként jól éreztük ma­gunkat, néhány apróságtól elte­kintve. Például, hogy túljelent­kezés miatt nekünk nem tudott szállást biztosítani a szövetség. Hogy mégse aludjunk a híd alatt, az Expressen keresztül foglaltunk szobákat Eszter­gomba. Sajnos, csak a Búbánat völ­gyében sikerült, jó tíz kilomé­ternyire a kikötőtől, ezért kény­telenek voltunk összes zsebpén­zünket eltaxizni. Aztán megesett, hogy előze­tes egyeztetés ellenére 11 óra helyett korábban elindult a hajó Visegrádra, s a csapat felét ott­hagyták az esztergomi kirako­dóvásáron. (Igaz, mások meg azt sérel­mezték, hogy a filmjeiket felej­tették Pesten a rendezők, így bele se kerülhettek a verseny­programba.) Apróság, hogy az áramot adó aggregát útközben felmondta a szolgálatot, hogy a fedélzeti konzultáción másfél óra alatt sikerült egy mikrofont üzembe helyezni, addig az öt méteren túl elhelyezkedők egy szót sem értettek az egészből. Lehet, hogy ők jártak jobban. Voltaképpen mi sem értet­tünk sokkal többet.- Azért a hajós fesztivál ötle­tét külön díjaznám. Igazán klassz volt, mindennek ellenére. A többit meg igyekszünk elfe­lejteni. R. E.- Ön kegutóbbi szolnoki fel­léptekor - ha jó! emlékszem - kilenc szebbnél-szebb toalett­ben lépett közönsége elé. Fon­tosnak tartja tehát, hogy lát­ványt is nyújtson megjelenésé­vel?- Egyáltalán nem tartom szépnek magamat - mégis tu­dom, hogy el tudok rugaszkodni a földtől, át tudok lépni az ope­rettek világába, egy másik di­menzióba. Olyankor átszelle­mülök, és ettől talán meg is szé­pülök. Ebben nagymértékben segítenek nekem a ruhák, me­lyeket mindig magam választok meg az éppen megjelenítendő figurához. Ézek a toalettek nem kevés pénzbe kerülnek, de én nem sajnálok pénzt költeni azokra a cél érdekében. Ez a cél: megjelenésemmel is illúziót kelteni. Elárulom, hogy most is két ruhazsákkal érkeztem ide; azokból válogatom majd össze a dalokhoz legjobban illőket.- Végezetül hadd kérdezzem meg: mit tart a szolnoki közön­ségről?- A szolnoki közönség nagy­szerű. nagyon szeretek ebben a városban fellépni. Nagyra érté­kelem Lovas Károly szerve­zői-szerkesztői munkáját, hi­szen enélkül jóval kevesebb al­kalom adódnék a város operett­kedvelőivel való találkozásra.- Köszönöm a beszélgetést. Szathmáry Judit „Nem lehet a könnyedebb örömök nélkül létezni” Beszélgetés Pitti Katalin művésznővel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents