Új Néplap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-02 / 126. szám
6 Kunsági Extra----Kisújszállás 199 3. június 2., szerda Gondolatok a fényről Ma hajnalban is fenséges pompával, lenyűgöző színben emelkedett óvatosan felfelé a nap az égbolt pereméről. Csönddel és áhítattal adózott neki a legapróbb porszem is a földön. Sokszor és sokat elgondolkodom azon, hogy mi lehet az a titokzatos természeti erő, amelynek hatására megbékél az elcsigázott, agyonhajszolt lélek. Vajon génjeink mekkora részecskéi tartják a kapcsolatot azzal az ősi állapottal, amikor az ember még a természet szerves része volt? Miféle láthatatlan köldök- zsinór táplál bennünket? Mert az bizonyos: mindig is szüksége volt a léleknek, hogy visszameneküljön a világ csörtetése, lármája, rettenete elől a békét, harmóniát árasztó világba. Irodalmi, képző- és zeneművészeti alkotások végeláthatatlan sora a tanú erre. Most a videók, filmek mesterséges világában merülünk el. De tavasszal az első napfénnyel együtt éledni kezd a természet. Csak vele együtt élhetünk. Sejtjeink habzsolva isszák az első napsugarakat. És éltető erő rejlik a madárfüttyben, a tücsökzenében, s milyen gondűző, búfeledtető a béka messze elhangzó kuruttyolása, brekegése a meleg nyári estéken, éjszakákon. S most riadtan tekintek körül. Félnem kell a naptól. Sugarai már nemcsak gyógyítanak. Tehetetlenül, a maguk öntörvénye szerint érkeznek atom- és különböző gázfelhőkön keresztül a gyenge pajzzsal védekező földünkre. Rettenet vesz erőt rajtam. A madár egykedvűen tekint az útra térdeplő napsugárba: elfelejt énekelni. És elnémultak a békák is! Messze kilométereket kell megtenni a tücsök szaváért. Autók dübörögnek végig a városon. A hőségben leül és nem mozdul a betonút felett egyre jobban szétterpeszkedő gázfelhő. A napunk fenn ragyog, tündököl. Elfordítom az arcom. Tönkretettünk, megnyomorítottunk meggondolatlan értelemmel, önös érdekből valamit, ami nem is a mienk. És most magunk is visszahőkölünk ilyen kozmikus méretű pusztítás láttán. És most, a könyebb megoldást választva, elbújunk a napfény elől . . .-bátorligetiÉjszakai garázdák Ősztől Kanadában tanul Dalma augusztus 22-től kanadai egyetemista lesz Hegedűs Dalma bár a Varga Katalin Gimnázium végzőse, kisújszállási lakos. A bizonyítványa roppant egyszerűen minősíthető: ötössel kezdődik, hasonlóan folytatódik, és a végén ismétlődik az eleje. Dalma angol tagozatra jár, és noha a szóbeli érettségije még ezután esedékes, már felvették Kanadába, egy magánegyetemre. Ez a létesítmény Vancouver környékén található, és ott majd az édesapjáéknál lakik. Mellesleg a tanuláson kívül jó néhány dolog érdekli: hegedülni hat évig tanult, azután sportol: kosarazik meg röpizik, illetve festeni szintén szeret. Ami a tanít- tatási költséget, illetve a tandíjat illeti: ezt az édesapja fizeti. Mellesleg az édesanyja Kisújszálláson fogorvos, az édesapja ugyanezt a hivatást végzi Kanadában. Ebből következik, hogy ő is orvos szeretne lenni. Hogy fogorvos? Ugyan, kérem, erről szó sincs: plasztikai sebész. Segítik a táborozókat Az önkormányzat pályázatot írt ki a táboro- zóknak, és a határidő lejártáig huszonnégy pályamű érkezett. Iskolák, utcaközösségek, vízitúrázók, a Vöröskereszt, a városszépítő egyesület, a Micimackó Kör - íme a próbálkozók koránt sem teljes listája. Végül is meghozták a döntést, amely eredményeképpen nyolcszáz gyerek nyári táborozását segíti a város, mintegy háromszázhetvenezer forinttal. írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János Az elmúlt hónap rendőri téren a városban viszonylag csendesnek bizonyult. Azért akadt két eset, amelyik tollhegyre kívánkozik. Az első május 22-én történt, amikor az esti, éjszakai órákban az Éva presszó elől elemeitek egy 19 ezer forint értékű Mountain Bike kerékpárt. Tudom, most azt mondják, felelőtlennek bizonyult a gazdája, hogy lezáratlanul az utcán hagyta a drága járművet. Nem így volt, hiszen az értékes biciklit annak rendje-módja szerint lezárta. A tettes ezt a zárat széttörte, és a kerékpárt nemes egyszerűséggel elvitte. Potyára, mert a rendőrök hamarosan lefülelték, így a meglovasított drótszamár visszakerült jogos tulajdonosához. Kíváncsi vagyok, a fiatalA gimnázium és szakközép- iskola június 4-6. között immáron harmadik alkalommal várja az ország huszonöt legjobb általános iskolás biológusjelöltjét a Herman Ottó biológiaversenyre. A szervezőtanárok: dr. Tóth Albert, Papp Gyula és Lovász Gábomé mindent elkövettek, hogy érdekesebbnél érdekesebb megméretések után derüljön ki a sorrend. A megnyitót június 4-én délután négykor tartják: ezután írásbeli totó lesz, illik ismerni Herman Ottó életét és a szertár országszerte nevezetes gyűjteményeit is. Másnap, szombaton terepfeladatok várják a negyedszáz indulót, busszal szállítják Noha Ari Péter, az Arany János úti iskola hetedik b. osztályosa még mindössze 13 éves múlt, de súlyemelő eredményei után joggal érdemli ki a város legerősebb általános iskolása címet. Ugyanis legutóbb a diák olimpián a +83 kilósok között 100 kilót lökött és 80-at szakított. Ezzel a tavalyi negyedik helye után diák olimpiai bajnok lett. Az országos győzelemért érmet és vázát kapott, otthon az apjától baráti kézfogást, az édesanyjától puszit, meg egy jókora tál rakottkrumplit, amelyet szerfölött kedvel. A suliban eleddig nem kökorú tolvaj mit hozhatott fel mentségére. A másik eset május 23-ra virradó éjszaka következett be a Széchenyi, a József Attila és a Deák Ferenc utakon. A sötétség leple alatt hazatérő ifjak túl erősnek érezhették magukat, mert ablakokat törtek be, kerítéseket rongáltak meg. Hogy miért, ki tudja. Talán útban volt nekik, ez kizárt. Talán sokat gurguláztak valahol, ez meglehet, de nap(ok) múltával nehezen bizonyítható. Ami bizonyos: a betört ablakszemek, kitört kerítések. Itt is előkerültek a tettesek: kiderült róluk, hárman randalíroztak. Ennyien feszengenék majd a számonkéréskor is, mert szaknyelven fogalmazva: az eljárás még folyamatban van. őket Ecsegfalvára, valamint a Peresi bemutatóházhoz. Vasárnapra is marad izgalom, mivel a diákoknak személyenként ötperces kiselőadást kell tartaniuk olyan természeti, természetvédelmi témáról, amelyeket ők fedeztek fel, amely esetleg foglalkoztatja őket. Természetesen ezen értékek nem tartozhatnak egyetlen nemzeti parkhoz sem. Még említést érdemel, hogy az országos verseny különdíját a kisújszállási polgármester, dr. Ducza Lajos ajánlotta fel, az üdítőital-féleségeket pedig ingyen biztosítja Igriczi István, a Dél-alföldi Pincegazdaság helyi kirendeltségének vezetője. vette különös ováció az országos elsőséget, dehát ami késik, az nem múlik. Péter egyébként ötödikes korában ment le először a súlyemelőterembe, és azóta is Szabolcsi Károly tanítványa. A hobbija is ez: birkózni a vasakkal. Hasonlóan birkózik a tantárgyakkal is, és hogy milyen ereményekkel, ehhez csak annyit teszek hozzá: lehet még javítani. Egyébként, ha az általánost befejezi, autószerelő szeretne lenni, ezért Túrkevére készül. A sport terén pedig az újabb meg újabb megméretésekre, amelyekért vállalta a heti hét(!) edzést is. Péter a kisúji általános iskolások legerősebbje. Legalábbis a súlyemelésben Versengenek a biológusjelöltek A legerősebb iskolás Amerre hétvégeken a madár sem jár Avagy két megye vonzásában A hajdani rabtelep, egykori gazdasági központ mára lassan elnéptelenedő majorrá szelídül Akad Kisújszállás határában, valamivel túl a megyetáblán egy területrész, amelynek Kenderessziget a neve. Közigazgatásilag Écsegfalvához tartozik, egyébként a Nagykunsági Állami Gazdasághoz, amelynek Kisújszálláson van a központja. Egykoron a Rákosi-rendszer idején rabgazdaság volt, ma egy kerületrész. Az irodák közül mindössze egyben találok egyetlenegy dolgozót. Ambrus Imrénének hívják, és ő a terület telefonosa, pénztárosa, gondnoka, mindenese.- Üres már az ebédlő, üresek az ideiglenes munkásszállók, számításom szerint mindössze tizenkét házban lakik már itt tizennégy család. A keresést, jobban mondva az ismerkedést a közeli élelmiszerkisboltban kezdem, amelyik hétfőtőj péntekig réggel héttől délután négyig fogadja az itt élő, dolgozó ötven-nyolcvan embert. Friss áru másnaponta érkezik, és hetente elfogy negyven kenyér, 5-600 üveg sör meg hatvan liter tej. Az egyik itt lakó, az 52 éves Győrfi Imre is éppen a pultot támasztja.- Tanyagazda meg bagoly vagyok, ezért kapok havi 9 ezer 800-at nettóban.- Micsoda? Bagoly?- Azt hát. Magyarul éjjeliőr. Egyébként túrkevi az eredetem, és magam élek, én főzök magamra.- Kisújon mikor járt?- Három hónapja, nyíratkozni. Most már ismét esedékes. Földvári István Dévaványán él, onnan jár ki.- Tizenegy éve ingázok: reggel ide, este haza. Nehézgépkezelő, gépkocsivezető vagyok, mikor mi. Kisúj felé ritkábban megyünk, Ványa felé többször.- Elégedett a gazdasági keresetével?- Ugyan már, dehogy. Sőt azt tapasztalom, hogy dupla munkáért fele pénzt kapok. Most úgy 13 ezer körül havonta. Vántus Bálint Kisújszállásról jár ki busszal.- Kopunk, akár a gyertyaszál. A tehenészekkel együtt jó ha tízen jövünk reggelente Kisújról. Nyáridőben hattól hatig szól a munka, telente rövidebb a műszak a műhelyben, de arra is volt példa, ki se utaztunk.- Szerencsések?- Most? Ki mondhatja el magáról? Szerintem legszerencsésebb mindahányónk közül a boltos hölgy, mert nem gazdasági dolgozó. Ki tudja, mi lesz velünk, miképpen alakul az életünk? Úgy tűnik, mi sem járunk jobban, mint a téeszek. A társaság legfiatalabbja Farkas Ilona, aki október óta nem dolgozik. A szüleivel, testvéreivel él együtt.- Kondoroson voltam állásban, de nem jöttem ki a főnökömmel, így nekem kellett távoznom.- Szórakozás?- Ecsegfalva, ritkán.- Fiatalok?- Akad itt négy-öt, a többiek korosabbak, vagy nem is itt laknak, csak ez a munkahelyük. Bejárjuk a hajdani állami gazdasági központ jókora, de mára már leromlott telepét. Üresen, bezárva ásítanak az irodák, a négy nagyműhely közül hovatovább egy is soknak tűnik. Kulcsra zárták az ebédlőt, nincs lakója a három, hosszan elnyúló brigádszállásnak. Eltűnt a hajdani vasúti megállóhely, az egykori vallási alapítvány ma még néhány tucat ecsegfalvi, dévaványi, kisújszállási munkásnak ad kenyeret. Az a major vagy részleg, amelyik területileg Békés megyéhez tartozik, de annak a központja Kisújszálláson található. Két megye vonzásában - vajon mi lesz vele? Mert ez változatlanul megválaszolatlannak látszik a kenderesszigeti kurta vizit után is. Milyen a város szemete? Pillanatfelvétel a február 15-én megnyílt városi hulladékgyűjtő telepről Büdös, kérem, kunos tömörséggel igen büdös. Mindennek részben oka lehetett a szél is, amelyik kis híján még a pléhda- rabokat is lebegtette. A papírokat pedig vígan légi útra invitálta, szerencsére az ártatlanok fennakadtak a közeli drótkerítésen. Egyébként gyűlik a szemét derekasan, az itt dolgozók szerint naponta kétszáz mázsa érkezik konténerekben, teherautókon, kocsikon. Temérdek a papír: van itt egykoron kideríthetetlen gyorsasággal elveszett és itt kikerült ellenőrző. A jegyeket silabizálva teljesen megértem, a gazdája miért hagyta el őkéimét. Azután újságok, papírzsákok, takarók, pufajkák, rongyos szoknyák, pénztárszalagok, hokedlik, kibelezett székek, kerékpárkerekek, akkumulátorok, mosógépek, kályhacsövek, kipufogócsövek, olajoshordók, olykor egy-egy jobb ruha. A vasat különválogatják, a papírt meg a rongyot egy tolólapos lánctalpas traktor nyomja össze akkorára, amennyire lehet. Ha úgy összepréselődött, hogy a lelkét is kilehelte, föld kerül rá, és távolabb kezdenek egy újabb sávot. Amíg a térség meg nem telik. Ez előreláthatólag az elkövetkezendő évezredben következik be. Még egy fontos dolog: guberálás kizárva, nem engedi a Köjál, de az a három eb sem, amelyik eleresztve veszélyesebb a gatyákra, nadrágokra nézve, mint a házibolha.
