Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-08 / 106. szám
1993. május 8., szombat Család otthon----szabadidő íi Beszéljük meg együtt „Ismerd meg önmagad 55 A gyermekdivat világából Miben ballagjanak az óvodások? Az volt tehát a kérdés „Az ember élhet agresszivitás nélkül vagy ez egy alaptulajdonság”? A válasz egyszerű: nem alaptulajdonságunk az agresszivitás. Ezt most megpróbálom Önöknek is bebizonyítani. A modem kutatások és vizsgálatok sorozata kimutatta az agreszszivitás romboló hatását a szervezetre. Az agresszív ember állandóan feszült, tele van félelemmel, bizalmatlan, mindig védekezésre kész. Ez a lelki állapot hosszabb'távon biológiai panaszokat is okoz. Megbomlik az anyagcsereegyensúly, a vérben és a központi idegrendszerben olyan kémiai folyamatok mennek végbe, amelyek károsan befolyásolják ezt. Ingadozik az endorfin szint és olyan anyagoké nő, amelyek a hormonháztartást zavarják, nekünk pedig emésztőszervi, mozgásszervi panaszokat okoznak. Érezzük, hogy szapora a pulzus, nő a vérnyomás, fáj a fejünk, nem tudunk logikusan gondolkozni, érdeklődési körünk beszűkül, figyelmünk csökken. Ez úgy néz ki mint egy kör, amelyben egyik baj hozza a másikat. Mivel az ember életre született, egy romboló, életretörő jelenség nem lehet alaptulajdonság. Mégis mi a magyarázata, hogy olyan gyakran találkozunk vele? Az állat amikor megszületik már rendelkezik majdnem az összes információkkal az ő világáról. Ezek az ösztönei amelyek lehetővé teszik, hogy már az élet legelején kiigazodjon és élni tudjon saját környezetében. Az állatok életében nem történnek nagy változások egyik generációról a másikra, világuk mondhatni állandó, a változások lassúak, van idő minden új ösztön kialakításához. Az ember is rendelkezik ösztönökkel, amikor megszületik, de ezek csak arra elegendőek, hogy megmaradjon élve, kevesek a beilleszkedéshez, az emberi világban való fennmaradáshoz, kapcsolatok kialakításához. Az embernek meg kell tanulnia élni világában. Ez állandó alkalmazkodást, szokások kialakítását, helyzetek megoldását jelentik, amelyeket megtanulunk, megtanítanak nekünk. Mivel világunk is állandó változásban van a már ismert módszerekkel, nem mindig tudjuk helyesen megoldani problémáinkat, gyakran vannak ismeretlen helyzetek. Ilyenkor jelentkeznek ösztöneink, amelyek kétféle megoldási lehetőséget tudnak; a passzívat és az aktívat. Passzív reakcióról beszélünk, amikor meghátrálunk, megoldatlanul hagyjuk problémánkat, megfutamodunk a megoldás elől. Aktívan reagálunk amikor hirtelen, brutálisan akarunk megszabadulni az ismeretlentől. Az aktív reagálási módot gyakrabban választjuk, mert azt reméljük, hogy nyugalmat taláunk utána. Akármelyik megoldási formát választjuk, úgy reagálunk mint az állatok. Ők is az ismeretlen elől vagy elfutnak, vagy támadnak. De az ember képes megtalálni a harmadik megoldási lehetőséget is. Ez azt jelenti, hogy nem engedünk első ötletünknek, nem döntünk mielőtt nem ismerjük minél jobban a helyzetet. A helyzet reális felméréséhez sokszor elég néhány perc, máskor több idő kell. Ahhoz, hogy a helyes utat találjuk meg, szükségünk van tapasztalatokra, mások példájára, lelki egyensúlyra. Az első reakciónk gyakran agresszív, mert kevés az információnk, nem ismerjük elég jól a helyzetet, nem fontoltuk meg eléggé, gyorsan akarunk dönteni és győzni, sokszor minden áron. Ne sajnáljuk az időt, mert nagyon sokat veszíthetünk. Az agresszivitás mindig agresszivitást szül és kialakul egy ördögi kör, amelyből kilépni már csak nagyon nagy bölcsességgel lehet. Ezt az elején is megtehettük volna. Természetesen vannak helyzetek, amikor életünk védelmének érdekében nem várhatunk. A lényeg az, hogy világosan tudjuk: tényleg az életünkre törnek vagy csak mi úgy gondoljuk. Végül néhány jótanácsot fogadjanak el tőlem: ismerjük be, hogy nem vagyunk agresszívak csak agresszív módon reagálunk, tulajdonképpen mindig a csendet, nyugalmat keressük nem a harcot, csak a reális helyzetismeret után döntsünk főleg a komoly problémák esetében. Nem hiába mondták őseink, hogy „Az idő jó tanácsadó”. Ne sajnáljuk hát az időt, amelyet gondolkozásra fordítunk. dr.Cherechianu Aurel pszichiáter A ballagás már régen nemcsak a nagy diákok kiváltsága, hanem a legkisebbeké, az ovisoké is. Az anyukáknak nyilván némi fejtörést okoz, hogy a búcsúra mibe öltöztessék a kislányokat, kisfiúkat. Nos, olyat érdemes választani, amiben a gyerek jól érzi magát, nem kerül sokba, és akár otthon is megvarrható. Rajzos ajánlatunk néhány ilyen „mini-toalettet” mutat be. 1. Kislányoknak óriás-pötytyös kartonból szoknya és nagy masni a fehér blúzhoz (1. rajz). Kisfiúknak apró pettyesből készülhet „férfias” csokomyakkendő és díszzsebkendő a fehér inghez és sötétkék nadrághoz (2. rajz). Elmaradhatatlan kellék a búcsútarisznya - anyaga lehet piros lenvászon, sarkába egy szív hímezve vagy rágépelve. 2. A rakott szoknya-fehér blúz hagyományos összeállítást „feldobhatjuk” például intézeti csíkos pamutvászonból „ez általában kapható” varrt egyenesformájú mellénnyel (3. rajz). Ha kék-fehér csíkos, akkor a zsebek egyszínű kék és fehér vászonból legyenek. A nyakkör szegése is kék, kb. másfél cm-es a szélessége. A karöltő jó mély legyen, s célszerű, ha oldalt gombolós. A maradék csíkos anyagból szabhatunk egy fejrevaló megkötőt, mérete 10x80 cm. A kislányoknak tarisznya helyett vehetünk kis kosárkát, benne pár szál virággal. 3. Fiúknak nagyon csinos a zefirből készíthető bő mellény (4. rajz), amit ősztől akár az iskolában is viselhetnek köpeny helyett. A nyakkivágás V-alakú, 4 cm széles egyszínű vászonnal szegett. Elegáns, ha pepita vagy sötétkék bermudanadrág és fehér ing tartozik hozzá. Búcsútarisznya helyett pedig készíthetünk kis zsákocskát szalonvászonból, amelynek fogója selyemzsinór, díszítése pedig egy hímzett virágmotívum. Záhonyi Lujza (Ferenczy Europress) Konyhai furfangok Leveszöldség, főtt hús A mai árak ismeretében fényűzés a főtt leveszöldséget a kukába dobni. Jól felhasználhatjuk például rizottó vagy zöldségkrokett készítéséhez; apró kockára vágva, savanyú uborka és almadarabkákkal vegyítve, tartármártással leöntve pedig kitűnő salátát készíthetünk belőle. A megmaradt főtt húsokat se tekintsük selejtnek: ízletes töltelékekként kerülhetnek az asztalra. Jó alapanyagai a különféle pástétomoknak, esetleg hagymás szaftban vagy bundában finom főzelékfeltétekként is felhasználhatók.-bóta- (Ferenczy) Vádlott: a luxuskalória A hárommillió túlsúlyos országa vagyunk Hogy jólnevelt és engedelmes kutyánk legyen ... A kutya meg tudja értetni magát. Az embernél kifinomultabb a szaglása és a hallása, viszont beszédkészség, szavaknem állnak rendelkezésére. A tanulás, az idomítás során a kutya és gazdája mind erősebb kapcsolatra, megértésre talál. Meg kell értenünk néhány betartandó szabályt. Ne meredjünk tágra nyitott tekintettel a kutya szemébe. Ez részére fenyegetés; kutyanyelven: felszólítás a támadásra. Reagálás szőrborzolás, fül-hegyezés behúzott farok, hátratartott fülek s kilátszódó fogak. Félelmében gondolkodás nélkül támad. Ilyenkor jobb, ha egy lépést sem teszünk feléje. A felemelt karra pedig - különösen az őrző-védő kutya - azonnal támad. Ezzel szemben a kutya számtalanszor nem azért ugat, hogy támadási szándékát jelezze. Ugatásával például azt is tudtunkra adhatja, örül, hogy végre kiszabadulhat a napi bezártságból. Természetes helyzetben nem jelent támadási szándékot az emberre ugrálás sem, hanem az eb életkedvének és játékosságának megnyilatkozása. Ha hű társunk enyhén mozgatja az orra hegyét, szimatol: ez nála feszült figyelmet jelent, így veszi észre egy másik kutya feltűnését környezetében. Felismeri állattársa nemét, korát, nagyságát. Szaglóképessége révén olyan illatvilágban él, mely az embereknek szinte felfoghatatlan. Hosszan kilógatott nyelve azt jelenti: melege van. így hűti magát. Ha fájdalmat érez, öszszegörbíti hátát. Legalább meg kellene próbálnunk a kutyák világának, életmegnyilvánulásainak jobb megértését. Mert önző emberi jellemvonás mindent emberközpontú szemellenzővel nézni. Kutyáinkat is meg kellene értenünk. Sajnos még mindig nem szűntek meg a nézeteltérések a kutyások nagy családja és a nem kutytartókközt. Mindkét fél gyakran vádaskodik, ahelyett, hogy a problémák okát oldanák meg. Lakótelepeken vagy régi bérházak közt járva tapasztalható, hogy spk családban kutyát tartanak. Én is ezek közé tartozom. Sajnos a városi kutyatartásnak országszerte és a fővárosban sincsenek megteremtve feltételei. Ha már egyszer kutyust vásárolunk, vehetnénk a fáradtságot, hogy eljárjunk vele kutyaiskolába s magunk is többet foglalkozzunk vele, hogy jólnevelt, engedelmes légyen. Ügyelhetnénk, hogy kedvencünk ne a járdán végezze el a dolgát; sáros mancsaival ne ugráljon el a járókelőkre és ne menjen a gyermekeknek készített homokozóba. Bizony nem a kutyatulajdonosok hibája, hogy kevés az olyan hely, ahova gondtalanul vihetik kutyáikat egészségügyi sétára. Sokan vagyunk, kiknek kilométereket kellene gyalogolni, vagy buszra szállni ahhoz, hogy kis zöld területet találjunk, ami nem játszótérnek van már kialakítva. Ha mindannyian, tíz perces sétával találhatnánk olyan területet, ahova ki vihetjük kedvencünket, nagymértékben csökkennének az utcák, közterületek ilyen irányú tisztasági problémái, hisz mi is jobban szeretünk tiszta járdán járni. A közlekedési vállalatok - a fővárosban a BKV - adhatnának ki valamely kedvezményes bérletet, amellyel kutyáinkat szállíthatnánk. Leginkább azokat érintené, kiknek ez a munkájukhoz is szükséges. Végül egy gyakorlati tanács! Tapasztalható, hogy kutya-nélküli szülők, amikor gyermekeikkel sétálva az utcán észrevesznek egy látszólag kedves kutyát, hirtelen azt mondják: - szaladj kisfiam és simogasd meg! - Ezt sohase tegyék! Mindig először beszéljék meg az állat gazdájával, kérdezzék meg tőle, hogy eltűri-e a kutya az idegen közeledését? Csak azután engedjék meg gyermeküknek, hogy hozzányúljon az éppen akkor először látott kutyához. Ilyen gesztusokkal, személyes megszólításokkal, egymás iránti jóakarattal mind rokonszenvesebb kapcsolat alakulhat ki a kutyások és kutya nélküliek között. A kölcsönös megismerés és megértés mindenkinek hasznára válhat. Dér Zoltán A orvostudomány közhellyé koptatott, de sokszorosan igazolt felismerése, hogy az egészség megőrzésének, a betegségek megelőzésének kulcsa a helyes táplákozás. — Az évszázados konyhatechnikai eljárások „átprogramozása” hosszú időbe telik - mondja dr. Vértes László, a Magyar Gerontológiai Társaság főtitkára. - Pedig égető szükség van rá, mert a modem ember életmódja sok tekintetben helytelen. Hogy saját házunktáján söpörjünk: ahogy régebben a 3 millió koldus vagy a Morbus Hungaricus országának tartottak bennünket, ma joggal emlegethetnének a 3 millió elhízott országaként. Például azért, mert a városi emberek tekintélyes hányada vízszintesen gépjárművel, függőlegesen liften jár. A fő gond azonban az, hogy sok-sok úgynevezett luxuskalóriát fogyasztunk. Táplálkozásunkban uralkodóvá váltak a szénhidrátok és a zsírok - a fehérjék rovására. Étrendünkben - ráadásul gyakran esténként - egészségtelenül nagy szerep jut a kalória- és cukordús üdítő italoknak, süteményeknek, deszszerteknek.- Tévhit, hogy idős korban a szervezetben kialakuló elváltozások, hormonbetegségek miatt szedjük föl a fölösleges kilókat. Ez igen ritka. Az esetek nagy részében külső, tehát nem a szervezet megbetegedéséből adódó tényezők következménye az elhízás.- Ugyanakkor a közhiedelemmel ellentétben a 60-70 évesek szervezetének fehérje-igénye nem csökken; e tekintetben az idősek jelentős része alultáplált. Jó tudni, hogy az ajánlott fehérjemennyiség - amit az idősek koffeinjének is szokás nevezni - naponta testsúly-kilogrammonként 1,1,-1,5 gramm. Ennek lehetőleg 60 százaléka állati eredetű legyen. Zsírokból naponta legfeljebb 70 gramm ajánlott, s tekintettel kell lenni arra is, hogy az idős szervezet szénhidráttűrő képessége fokozatosan csökken.- A nyugdíjas-korúaknak azt tanácsolom, hogy naponta lehetőleg ötször étkezzenek, minél egyenletesebben elosztva, s egy-egy alkalommal csak kisebb mennyiséget fogyasszanak. Az étrend összeállításakor abból induljanak ki, hogy hajlottabb korban a napi össz-kalória igény 1.900-2.400, attól függően, hogy ki mennyit mozog, milyen munkát végez. Az egészséges étrend alapját a tej, a tejtermékek, a tojás, a burgonya, a vitaminokban gazdag zöldségfélék és a gyümölcsök alkotják. Jó szívvel javasolhatom a sovány hús, a hal és a baromfi fogyasztását is. Ferenczy Europress Depressziót is okoz a dohányzás A dohányosok hajlamosabbak a depresszióra, mint a nemdohányosok, a depressziót okozó örökletes tényezők a dohányzási hajlamnáí is döntő szerepet játszanak. Azt állítják az Egyesült Államok Virginia-állambeli Medical College orvosai két éves kutatásuk eredményeként. A kutatás során 1.566 egypetéjű iker viselkedését figyelték meg a nikotinélvezet és a depreszsziós hajlam genetikai okai között összefüggés vizsgálata céljából. A nemdohányzó kísérleti személyeknél kereken 25 % volt depressziós beteg, azok közül viszont, akik napi 20 cigarettánál többet szívtak, 52 % mutatott súlyos depressziós hajlamot. Ezért állítják az orvosok, hogy a dohányzásra és a depresszióra bizonyos genetikai feltételek egyaránt hajlamosítanak. De miközben mindkettőnek közös oka van, a nikotinélvezet depresszióssá is tesz. Ferenczy Europress Kertbarátoknak: A gyomok nem szeretik a fűnyírót! A kertbarátok gyakran kerülnek időzavarba, mégis azt ajánljuk, hogy ne a gyepfelület gondozásának rovására próbáljanak időtöbblethez jutni. A kaszálás, a nyírás ugyanis a fűnek, a pázsitnak nemcsak a külsejére, hanem az állapotára, egészségére is jótékony hatással van. A vágás hatására fejlődnek ki a pázsitfüvek tövéből, a bokrosodási csomókból a mellékhajtások, amelyek e zöld szőnyeget tömötté teszik. A rendszeres nyírás ugyanakkor a gyomok fejlődését kifejezetten gátolja, sőt lehetetlenné is teszi. Mintegy 12 centinél magasabbra ne engedjük nőni a fűszálakat, az ismételt nyírások alkalmával azonban semmiképp se vágjuk tövig őket. A legjobb általában úgy vágni, hogy hoszszuk feleződjék, s legalább 3-4 centis tarlórész megmaradjon. A leborotválás a gyep, illetve a pázsitfelület részleges, foltos kipusztulásával járhat. A nyírás gyakoriságát a fű növekedésének üteme szabja meg. A tavaszi gyors fejlődés a nyáron rendszerint lelassul (a meleg és a sajnos gyakori csapadékhiány miatt), majd ősszel ismét fölerősödik. Rosszul takarékoskodik idővel és erővel az, aki ritkán nyír, hiszen ez a munka annál könnyebb,minél sűrűbben végezzük. Ráadásul a legfeljebb 1 centi körüli kaszálékot meleg időben sem feltétlenül szükséges legereblyézni, mert talajtakaró zöldtrágyaként visszamaradhat. Ha egy-két nyírással elmaradtunk,nem ajánlatos a restanciát egy menetben ledolgozni: először csak magas tarlóra vágjuk,majd a második vagy harmadik alkalommal kurtítsuk a szokásos rövidségre a füvet. Árnyékos részeken lassúbb a fű növekedése, ritkábban kell tehát nyírni. A szabályozható késmagasságú gépekkel azonban közelítőleg azonos vastagságúvá tehetjük a gyepszőnyeget: a napos részek fűállományát rövidebbre, az árnyékos részekét némileg hosszabbra vághatjuk. Dr.Komiszár Lajos (Ferenczy Europress) Az oldalpárt szerkesztette: Rónai Erzsébet
