Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-29 / 124. szám

4 Visszatekintő — Pünkösd 1993. május 29., szombat Az aradi nász Emlékezés egy sorhajóhadnagy esküvőjére Az emberhez méltó élet ünnepe Pünkösdi beszélgetés dr. Seregély István egri érsekkel Dr. Seregély István egri érsek 1901-et írtak akkor. Magyar­­országon ebben az évben nép­­számlálást tartanak, valamint országgyűlési választásokat, amelyen Bethlen István, a ma­gyar bel- és külpolitikának évti­zedeken át meghatározó szemé­lyisége bekerül a partlamentbe. Ebben az évben halt meg Nagy-Brittania öreg királynője, Viktória. Birodalmában soha nem szállt alá a Nap. Győzel­met aratott Kína, Törökország, Oroszország, valamint India fölött. Nagy Sándor és Napo­leon hódításai eltörpültek az övéi mellett. 18 éves korában koronázták meg és a koronát több mint 63 éven át viselte. 82 éves korában ragadta el a halál. Sok millió ember gyászolta, köztük unokái, az orosz cár és a német császár. Azt mondják si­ettette halálát a sok kudarc, amely a hétszeres túlerővel Dél-Afrikában támadó hadsere­gét érte. De a tengereken vitat­hatatlanul és korlátlanul ő volt az úr. Az angol flottának nem volt ellenfele. Középen az eskető lelkész Egy fiatal magyar tengerész­tisztnek, Horthy Miklósnak is az angol admiralitás lett az eszményképe. I. osztályú sorha­jóhadnagy és 32 éves. Ebben az időben szinte állandóan úton van, hajóval bejárja a világ leg­nagyobb részét, eljut Ausztráli­ába is. Arra, hogy megházasod­jon, gondolni sem mer, de az ő életében is eljön az, akit meg­látni és megszeretni csak egy pillanat műve. Egy helyőbábai látogatás alkalmával megismeri Purgly Magdolna Vilma Bene­­diktát. Rövid udvarlás, hármas­ban tett velencei kirándulás után elhatározzák, hogy egybekel­nek. Purgly Magda bűbájos je­lenség és dúsgazdag. Édesapja, Purgly János parlamenti képvi­selő, földbirtokos. Horthy István fia társaságá­ban utazik Aradra megkérni a lány kezét. Ott nyomban meg­tartják az eljegyzést és kitűzik az esküvő időpontját. Arad ebben az időben indul nagy fejlődésnek és hamarosan fontos közlekedési és kulturális központtá válik. Neve szétvá­­laszthatatlanul egybefonódott a magyar szabadságharccal. A városban ekkor háromszor any­­nyi magyarajkú, mint román la­kos él. Az állami anyakönyvezést Magyarországon, sok európai államot megelőzve, 1895-ben vezették be. Az ifjú párnak elő­ször az állami anyakönyvveze­tőnél, Szondy Bélánál kellett bejelentkezni. Aztán el kellett dönteni, hogy melyik templom­ban esküsznek. Horthy édes­apja, a kenderesi református egyház főgondnoka, vallását ak­tívan gyakorolja. Példáját átve­szik tőle gyermekei is. Családi címerével díszített padjuk van a kenderesi református templom­ban. Horthy Istvánná Halasy Paula római katolikus. Egymás vallását kölcsönösen tisztelet­ben tartják, meggyőződésüket meg sem próbálják egymásra ráerőltetni. Az igazi ökume­­nizmus szép példáját gyakorol­ják. A Horthy család büszke arra, hogy rokoni kapcsolatban áll a Lorántffy-cSaláddal. Horthy Miklós is református vallású, Purgly Magdolna pedig római katolikus. Arra nem is gondolnak, hogy reverzálist ad­janak. Úgy gondolják azáltal becsülik meg egymást, ha szüle­tendő gyermekeik közül a lá­nyok az anyjuk, a fiúk pedig atyjuk vallását követik. Felkeresik hát az aradi re­formátus lelkészt, Csécsi Imrét, aki ekkor már 10 éve egyfolytá­ban szolgálja az aradi híveket. Apostoli buzgóságú pásztor, tu­dós ember, akinek könyvei je­lennek meg, szoros barátságot tart fenn Szabolcska Mihállyal. 47 éven át volt aradi lelkipász­tor, közel 100 esztendőt töltött itt e földön és ezalatt többször is elmondta, ha kérték, ennek a hí­res esküvőnek a történetét. Ki­tűnő memóriája volt még öreg­korában is, visszaemlékezései­ben soha nem tévedett. Az 1847-ben épült aradi református templomban volt az esküvő, jú­lius 22-én (Gosztonyi Péter és Vas Zoltán Horthy életrajzában ez a dátum tévesen szerepel). Nagyon forró nyári nap volt ez. A pici tikkádt fűszáltól a lom­bos faóriásokig szenvedett a természet az iszonyú hőségtől. Az ifjú pár fényes külsőségek között fogadott egymásnak örök hűséget. Gyönyörű paripák rö­pítették a címeres hintókat, a hintókban a magyar nemesség színe-java. Az urak és hölgyek magyaros öltözetben, a hölgye­ken mesés, kincset érő éksze­rek. A menyasszony ruhája va­lóságos költemény. A vőlegé­nyen fekete tiszti egyenruha, vállán aranyrojttal. A templom zsúfolásig meg­telt, az orgona Bach muzsikáját játszotta. A lelkész az ótesta­mentumból vette az alapigét „az Úr, akinek én színe előtt jártam, elbocsájtja az ő angyalát veled, és szerencséssé teszi a te útadat, hogy feleséget vehess...”. Ma természetesen mások a szoká­sok, mint 3 ezer évvel ezelőtt. Mind a ketten öntudatosan dön­töttetek arról, hogy egymásnak adjátok az életeteket. Mégis mennyi véletlen kellett ahhoz, hogy a ti életetek útja keresz­tezze egymást - kezdte beszédét az ige hirdetője, majd arról szólt, hogy a szépség Istentől jő, ezért meg kell becsülni azt. Am a szépségnél is fontosabb a segí­tőkészség. Méltatta a feleség szerepét, mondván, hogy a leg­több igazán sikeres, felfelé ívelő pályájú férfi mögött, szinte mindig ott áll segítőkész­ségével, ihletésével és biztatá­sával egy hűséges asszony. A szertartás után az Orató­rium Egyesület énekkara éne­kelt. A fiatal pár tanúja Halasy Pál cs. és k. kamarás, vezérőr­nagy és Urbán Pál főispán volt. A lakodalom a Purgly kúrián és mivel sok volt a vendég, az aradi szálloda nagytermében folyt. Többen is felköszöntötték az ifjú házasokat: Melczer László, Graefi Jenő, Urbán Ist­ván és mások, bő gyermekál­dást és nagyon boldog életet kí­vánván nekik. * Epilógus. Hiába is keresnénk Aradon az anyakönyvet, amibe beírták a nevüket. Eltűnt az, mint annyi más a háború forga­tagában. A kevésbé ismert egyházi ünnepek közé tartozik a Pün­kösd. A templomokban és a hí­vők otthonaiban megemlékez­nek a róla, de ezen kívül több­nyire még azt sem tudják, hogy voltaképpen mit is jelent ez, pe­dig hétfője újra munkaszünetté vált. A jeles nap alkalmából ke­restük föl dr.Seregély István egri érseket, a Magyar Katoli­kus Püspöki Kar elnökét, akitől arról érdeklődtünk először, hogy honnan is ered a Pünkösd, s mi a mai tartalma.- Az emberiség egyik legré­gebbi ünnepe ez - mondja. - Múltja visszanyúlik azokra az időkre, amikor Mezopotámiá­ban, a mai Közel-Kelet tájain az aratás idején az életet ünne­pelte, a jövő biztonságát, a be­takarításnál a munkája ered­ményét tapasztaló ember. Ezt tette az Ószövetség, az immár bibliás kinyilatkoztatás: a Sión hegyén kihirdetett tízparancso­lat az emberhez méltó élet ün­nepévé vált. S végül Pünkösd­kor a Szentlélek eljövetele a ke­reszténység számára az egyház születésének, az örök életre ve­zető emberi életútnak az ünnepe lett. Az életnek ez a hármas ün­nepe ma sem veszítette jelentő­ségét. Ha Pünkösdkor nálunk nincs is aratás, az emberi életért végzett minden munkára kérjük az Isten áldását. A tízparancso­lat ma is az emberhez méltó élet alapja, és boldog az a család, az a nemzet, amely ezeknek a tör­vényeknek alapján építi fel éle­tét, s tervezi meg jövőjét. A ke­resztény ember tudja, hogy nem erre a világra teremtettünk. Ezért az eljövendő örök életet munkáló Szentlélek ünnepén kéri a mindenható Istennek az ajándékát, a Krisztust követő és a krisztusi feltámadást elérő élethez.- A keresztség, az elsőáldo­zás, majd a bérmálás során válik a katolikus ember tuda­tos tagjává a krisztusi közös­ségnek, részesül a Szentlélek éltető erejében. Mi ennek a fo­lyamatnak az értelme?- Ezek a beavatás szentségei. Annak az életformának a meg­valósításához adják meg Isten segítségét, kegyelmét, erejét, amelyet a Szentlélek által már kétezer év óta az emberi élet fölemeléséhez és az örök üd­vösség megvalósulásához kéri az ő népe. Miben áll ez a keresz­tény élet? A mindenható Isten Krisztusban útmutatást adott, hogyan érdemes élni az általa teremtett világban. Ezért első feladat Krisztusnak az után­zása, követése. Mivel Jézus Krisztus csak egy nemzedéknyi életet vállalt ezen a Földön, a keresztényi élet továbbadása a másik feladat. Nemzedékről nemzedékre meg kell őrizni a krisztusi eszményt és életutat az egész emberiség javára és bol­dogulására. A Szentlélek az em­beri erőt - amivel Krisztust akarjuk utánozni és küldetését folytatni - teszi hatékonnyá, megvédi a tévedéstől és az el­múlástól.- Milyen szerepet tölthetnek be a világi hívek az egyház életében, mekkora részt vál­lalhatnak feladataiból’- Azoknak kell vállalnia a Krisztust követő életformát, akik a tanítványainak nevezik magukat. Mivel az egyházban a hívek és a papok egyaránt Jézus tanítványai, a Krisztus-követés és a küldetés minden hívő em­bernek, egyformán az életprog­ramjához tartozik. Természetes, hogy se papnak, se világi hí­vőknek nem kell túllépnie a saját életének és hivatásának a kere­teit a megvalósításban. A világi hívő családjában követője, ta­núja Krisztusnak. A papnak pe­dig a rábízott plébániának vagy egyházmegyének keretében kell ezt a szolgálatot vállalnia. De nem a rájuk bízott terület nagy­ságától, a gondjaira bízott em­berek számától, hanem az elkö­telezett életüktől és hivatásuk teljesítésétől függ az, hogy egy családban, egy országban vagy egy korszakban Jézus Krisztus evangéliumának a világossága hatékonyan beragyogja-e az emberi életet, és elősegíti-e az emberiség előrehaladását és üd­vösségének megszerzését.- A pünkösdi gondolatban benne rejlik az egység, hiszen a Szentlélek által az apostolok hallgatóik nyelvén beszéltek, szólhattak. Ma milyen esélyei vannak a nagyon hiányolt egységnek?- Az egység isteni érték, és ezért az Isten képére és hasonla­tosságára teremtett embernek is erre kell törekednie. Tudjuk azonban, hogy a világ a fejlődés állapotában van. Az emberiség életét végig fogják kísérni a szakadások, a megoszlások, a másként gondolkodók próbál­kozásai. Az egység annyit je­lent, hogy Isten nem engedi az ő embert üdvözítő terveit letérni a megvalósítás útjáról. A hívő ember, aki az egész emberiség javára, Isten szándéka szerint az emberek javára és üdvösségére fordítja életét, munkáját és te­hetségét, s ehhez kéri Istentől a segítséget, ezt az egységet munkálja. Az örökkévalóság­ban lesz alkalmunk meglátni azt, hogy az egység kibontako­zása milyen megállíthatatlanul haladt végig az emberi történe­lem minden évszázadán és évezredén.- Határainktól nem messze polgárháború zajlik. Hogyan lehetne megtalálni a békét, az embereket megosztó ellenté­teket csökkenteni?- Sajnos háború van, nagyon is közel hozzánk. Bennünket nem egyszer aggodalommal tölt el. A háború mindenképpen sze­rencsétlenség, az emberi bűn­nek és gonoszságnak állandó megsokszorzója. Hogyan le­hetne megszüntetni? Nem hiszem, hogy valami csalhatatlan választ lehet adni erre a kérdésre, mert azt nálam okosabb emberek is kitalálták volna. Meggyőződésem szerint a háború megváltoztatja az em­berek gondolkodásmódját. Visszaveti őket a jelenlegi, már elért, emberhez méltó életútról, a bosszúálló, a másik életére törő, agresszív, nem kívánatos magatartáshoz, amelynek célja a gyűlölet, a bosszúállás, a má­sikénak a jogtalan megszerzése. Ennek talán a nagyhatalmak tudnának véget vetni, akiknek rendelkezésére állnak a szüksé­ges eszközök, de áldozat nélkül az sem menne. Ők meg tudnák szüntetni a fegyvergyáraknak a haszonkereső, a háborúskodó­­kat fegyverrel ellátó felelőtlen­ségét. Mi ezt nem tudjuk meg­tenni - kis nemzet egyáltalán nem tud rá vállalkozni -, így at­tól félek, hogy ez a háború úgy végződik, hogy az egyik felet teljesen tönkreteszik.- A Szentlélek eljövetele után, az egyház kialakulása­kor létrejöttek azok a keresz­tény közösségek, amelyek szo­ciális értelemben is igyekeztek szolidárisak lenni. Mai vilá­gunkban hogyan gondoskod­hatnánk a szegényekről, a mé­lyülő gazdasági szakadékon emelhető-e híd?- Ugyanúgy része az embe­riség sokféleségének a sze­génység és a gazdagság prob­lémája. A keresztény gondol­kodás, amely minden embert egy eszköznek tekint, és az Is­ten gondoskodó szel eteiét teszi mintává és követendő példává minden ember számára, még nagyon messze van attól, hogy hatékonyan lenni tudjon vilá­gunk önzése ellen, szegények és gazdagok között egyre mélyülő szakadék megszüntetésért. Amire lehetőségünk van, az a keresztény karitász immár év­századok óta eredményesen működő, nem látványos, mégis- sok emberi keserűséget meg­szüntető fáradozása. Hála Is­tennek mimden emberi közös­ségben többen vannak, akik az élet gondjaival szerencsésen megküzdenek. Kevesebben van­nak, akikre ránehezedik a meg­oldhatatlan gond és a szegény­ségnek az életet is veszélyeztető terhe. Ilyenkor kell a kereszté­nyi összefogásból megterem­teni azokat a feltételeket, ame­lyek segítik az akár betegség, akár munkanélküliség, akár más nyomúrág folytán köztünk lévő emberi szenvedés enyhítését. A keresztény szociális tanítás - amely egyre több dokumen­tummal rendelkezik - útbaigazí­tást tudna adni az emberiség sorsáért felelős vezetőknek, és a közhatalom más résztvevőinek, hogy keressék a megoldást a je­lenlegi szociális bajokra. Nem vagyok szociológus, hogy eze­ket a dokumentumokat egyes esetekre alkalmazva tudnám ismertetni. De ezért vannak a keresztény szociológiai intéze­tek, s ezt a célt szolgálja a ke­resztény lelkipásztorkodás is, hogy ezeknek az igazságoknak egyre több hitelt szerezzen. Az már sajnálatos baja az ember­iségnek, hogy akik ebben tenni tudnának, nagyon függetlenítik magukat a gondviselő Isten, Jé­zus Krisztus útbaigazításától, ma is eligazító tanácsától.- Mit kíván az érsek úr ezen az ünnepen azoknak, akik e sorokat olvassák?- Bízzanak a jövőben, mert ezen a világon a jónak a győ­zelmét ígérte a teremtő Isten. A Bibliában, Noé szövetségében a szivárvány úgy szerepel, mint Isten gondoskodó szeretetének a jele, hogy az emberiség nem pusztulhat el ezen a világon. Azóta az Istennel kötött minden szövetség mind ennek a gondvi­selésnek az üzenetét képviseli. Én ennek voltam a hirdetője egész életemben, és soha nem is csalódtam benne. Kívánom mindazoknak, akik Pünkösdöt ünnepelnek, hogy ugyanerre a biztonságra és bizonyosságra tegyenek szert.- Köszönjük a beszélgetést! Gábor László Szalay Pál Az esküvő színhelye: az aradi református templom

Next

/
Thumbnails
Contents