Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-29 / 124. szám
1993. május 29., szombat 5 Nézőpontok Szombati jegyzet Repülés az éjszakában Nem hagy nyugodni egy gondolat. Für Lajos az MDF Országos Elnökségének ülésén bejelentette, hogy lemond a párt ügyvezető elnöki tisztéről. Ez a lépés politikai bombaként hatott. A külföldi és a magyar sajtó is az MDF szétesét, s ennek következményeit latolgatja. Maga a gondolat is bánt. Az a fórum, amely a társadalmi átalakulásban olyan nagy szerepet játszott, amely az emberek többségének támogatását képes volt megnyerni nem a programjával, hanem az emberközelségével, az egy közösségbe tartozás tudatosításával, az a fórum most darabokra hasadhat, széteshet, széthullhat, - vagy megfogyva ugyan, de egységessé válik és megerősödik? Az ellenzéki pártok természetesen az előbbi esélyeit elemzik, Katona Tamás államtitkár viszont legutóbbi tévényilatkozatában az utóbbiban reménykedik. Für Lajos lemondása viszont jelzésértékű, nem lehet személyes ügyként kezelni. A hajdani köztársasági elnök jelölt a koalíciós pártok legnagyobbikának ügyvezető alelnöki tisztéről - azaz Antall József akadályoztatása, betegsége idején ő irányította volna a pártot - mondott le, mondván, itt már nem lehet mit tenni. Ráadásul ezeket a patetikus szavakat is használta lemondó nyilatkozatában: „Isten legyen irgalmas hozzánk!” Ekkora bajban lenne az MDF? Ekkora bajban lenne az ország? Sorjáznak a kérdőjelek. Amikor Szolnokon az MDF a Tiszaligetben első gyűlését tartotta, még mindenki félt. A második gyűlésen, a szecessziós házban már oldottabb volt a légkör, de idegesség vibrált a levegőben egészen addig, míg Für Lajos lendületes beszédével, magyarságával lelket nem öntött a tétovázókba. Beszéde után már mindenki úgy érezte, hogy a mellette ülő a testvére, barátja vagy a kedvese. Megnyíltak az emberek. Segédmunkás, orvos, levéltáros beszélt addigi sérelmeiről, a szomszédja bajairól, az ország ilyen-olyan helyzetéről. Hogy ki, mit mondott, arról talán egy esetleges jegyzőkönyv tudna beszámolni, a lényeg az, hogy az emberek boldogok voltak, megnyíltak egymás előtt, végre nyilvánosan mondhatták el a véleményüket. Ebben volt a fórum igazi ereje. Mindenkinek helyet adott, mindenki csatlakozhatott hozzá. Nem sokkal később megtörtént az első szakadás. A fórumból párt lett, sokan nem voltak hajlandók csatlakozni hozzá, sokan éppen ezért csatlakoztak hozzá. Vezető párt lett, hatalomhoz, de felelősséghez is. Óriási terhet vállalt, amikor a társadalom átformálásához fogott. Népszerűtlen intézkedések sorozatát kellett meghozatnia, így lassan eljutott egy olyan állapotba, amikor önmaga is jócskán veszített népszerűségéből. S mivel a választások egyre nyomasztóbban közelednek, a „fórumpártnak” is tennie kell valamit, ha a hatalom közelében akarnak maradni. Az ügyvezető elnök lemondása nem előzmények nélkül történt. Az MDF-ben már régóta hatalmi harc folyik. Beszélnek szélsőséges Csurka-irányzatról, Debreczeni-Elek-féle liberálisokról, az Antall József által fémjelzett centristákról. A fórum mint párt nem egységes. Antall József hiába próbálta összetartani a pártot, az össznépi mozgalom - úgy tűnik - szétforgácsolódik a politikai porondon. Az ember csak figyel, bámul és és sok mindent nem ért. Hatalmon lévő párt önmagát szeleteli fel? A Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Út hétfőn elválik? Az Országgyűlésben a Magyar Igazság Csoport az MDF-frakciójában marad-e? Ha igen, akkor továbbra is meglesz a kormány szavazattöbbsége, ha nem, akkor kormányválság is várható. A magyar ember csak megzavarodva áll az útkereszteződésben - itt is magyar, ott is magyar, amott is magyar. A választó ember pedig balra is néz, jobbra is néz, középre is: melyik úton induljon? Aztán „okos fejével biccent”. Nem reménykedik. Az MDF - a világ legtermészetesebb módján - hatalmon akar maradni. Ez becsületes dolog, hiszen amit ők kezdtek, azt vigyék végig. Egyetlen párt sem tudta volna három év alatt az átalakítást befejezni. A következő ciklus alkalmat adhatna arra, hogy megtarthassák -visszaszerezzék - arcukat. Az ellenzék azonban nem fog késlekedni: mialatt a fórum önmagát marcangolja, felkészül egy esetleges előrehozott választásra, megakadályozhatja a fontos törvények megszületését, a végleges költségvetés létrejöttét, nyugodtan kezdheti el a választási kampányának beindítását, a szövetségesek megkeresését. Demokráciában ez rendjén való. Ha az egyik párt megbicsaklik, jön a másik. De ez csak akkor igaz, ha olajozottan működik a demokrácia. Az egyszerű ember még nem tart ott. Csak a keresztútnál töpreng. Az értetlenség, a tehetetlenség a tenni- és érteni akarás vágyával együtt gyakran szélsőségekhez is vezethet. Az a munkanélküli, beteg vagy alacsonyfizetésű állampolgár, aki nem juthat a mindennapi létéhez szükséges javakhoz, nehezen viseli el a politikai pártokon belüli vitákat, azokat csak a holnap tükrében látja, a holnaputánra még gondolni sem akar.szeretné hinni: a pártok érte vannak. Eszébe jut, amit egykor gyermekkorában meséltek neki, s amit megtapasztalt: ha néhány szál rozsét egyszerre akarsz eltörni, akkor az nem fog sikerülni, ha darabonként töröd, minden további nélkül meg tudod tenni. A fórumnak most éppen ez a dilemmája: széttörhet. Ugyanakkor mindannyian tudjuk: gyomlálni azért kell, hogy a szélső, satnya sarjakat a vezérhajtástól megszabadítsuk. Ezáltal az erőssé válhat, növekedhet a természet rendje szerint. Vajon mi történik a fórummal? Széthull részekre és gyenge lesz, vagy a centrum megerősödik, és így nyugodtan készülhet a választásokra? Rá is szükség van, az ellenzéki pártokra is. Hétfőn sok mindenre fény derül, addig pedig tovább tart az MDF vakrepülése. Szolnokon a Tünde presszó feletti műterem átköltözött a Szigligeti út 9. szám alá, a „60-as Julius Meinl” Csemege mellé megújult formában. Fuji csúcstechnológiával dolgozzák ki az amatőrfilmeket express határidővel rendkívül kedvező áron. A szolnoki FOTO Kft.-nél a minőség a fontosabb. Az üzletpolitikájuk: mindig egy lépéssel előrébb járni a többieknél. Újabb és újabb lehetőségeket kínálnak a fototechnikában. Legközelebb porcelánfotók készítését tervezik.-nzs„A beteg jogosult a saját betegségével, állapotával kapcsolatos valamennyi tény és adat megismerésére. ’’(Magyar Orvosi Kamara) Nem hazudni kell a betegnek Aki látta-hallotta Déri János utolsó üzenetét a televízióban, sokáig nem felejti el azt a gondolatot, hogy ha az orvosok megmondanák a daganatos betegeknek, hogy mi bajuk van, akkor több eselyt adnának nekik arra, hogy védekezzenek a betegség ellen. A megmondani vagy nem - nagyon kényes kérdés Magyarországon ma is. Erről beszélgettem dr. Rajcsányi Zsuzsa klinikai onkológussal, a Rákbetegek Országos Szövetsége megyei irodájának szakmai tanácsadójával, és dr. Pécsi Lajos onkológus főorvossal. Mindketten a megyei kórház klinikai onkológiai osztályán dolgoznak. Dr. P.L.:- Körülbelül öt évvel ezelőtt Kanadában készítettek egy széleskörű felmérést. Betegeket kérdeztek meg arról, hogy számukra mi a legfontosabb a betegségükkel kapcsolatban? Több mint 80 százalékuk azt mondta, hogy az őszinte felvilágosítás. Akit nem világosítanak fel, az kimaradhat pl. abból a lehetőségből, hogy megkapja a szükséges kezelést. Nem egyenlő a halálos ítélettel Azt kellene tudatosítani, hogy maga a daganat nem egyenlő a halálos ítélettel. És most már azt is ki kell mondani, hogy ha valakinek áttéte van, az sem egyenlő a halálos ítélettel. Nagyon sok olyan lehetőség van, amelyet, ha kihagyunk, az a betegnek az életéből több évet elvehet és el is vesz. Az Egészségügyi Világszervezet 1989-ben nyilvánosságra hozott állásfoglalása szerint az egész világon joga van tudni a betegnek a betegsége természetét, a kezelés alternatíváit, és a várható prognózist. Ez vonatkozik a magyar betegekre is.- De Magyarországon ezt nem szokás megmondani évtizedek óta.- Amiben eddig éltünk, az egy hazugságra épített társadalom volt. Akkor miért ne hazudtak volna az orvosok is?! Egy emberöltőre van szükség ahhoz, hogy ez a fejekből kimosódjék. Dr. R. Zs:- Mi vagyunk ebben az úttörők. Dr. P. L.:- Sokkal egyszerűbb azt mondani egy betegnek egy műtét után, hogy az utolsó pillanatban érkezett. Dr. R. Zs:- Hogy nagyon nehéz volt a műtét, de sikerült. Dr. P. L:- És mostantól egészséges, a viszontlátásra! Dr. R. Zs:- És átküldik sugárkezelésre. A legjobb esetben megmondják neki, hogy citosztatikus kezelésre küldik.- De hogyan lehet megmondani az igazat? Dr. P. L:- Nyilvánvaló, hogy ha valakinek két hete van hátra, akkor nem ezt közöljük vele, mert az etikátlan lenne. De ha valaki megbetegedett emlőrákban, attól még nem lesz kiskorú és gyengeelméjű. Ma már azért Magyarországon is van annyi egészségügyi kultúrájuk az embereknek, hogy tudják, ha valakinek eltávolítják a mellét, akkor az általában rosszindulatú daganat miatt történt. És ha sugárkezelésre kell járnia, az nem véletlen. (Még akkor is, ha most JÍ— Dr. Rajcsányi Zsuzsa ebben a megyében a sugárkezeléshez nagyon nehéz hozzájutni, mert a szegedi modernizálás miatt szünetel. Tehát csak Debrecenbe lehet menni.) A betegnek az jelenti a legnagyobb törést, ha azt hiszi - mert azt mondták neki!-, hogy gyulladásos folyamata volt, tökéletesen meggyógyult, - és akkor jön a sugárkezelés. Ekkor aztán már nagyon nehéz úgy irányítani, hogy a páciens bele is egyezzen, össze se roskadjon. Nagyon nehéz tudatosítani vele, hogy ez nem egyenlő a halálos ítélettel, és úgy élhet ezután is, mint eddig.- Hogyan mondják meg azt, hogy valakinek rosszindulatú daganata van?- Nincs általános recept. Ez mindig attól függ, hogy milyen a betegség természete, a beteg intelligenciája, idegállapota. Nem lehet ajtóstul berontani a házba, sokszor csak több nekifutásra sikerül valakit rávezetni az igazságra. De fontos az ő szándéka is, hogy akar-e tudni a betegségéről? Ha elzárkózik, akkor nem adjuk meg a felvilágosítást, viszont a hozzátartozóknak minden esetben. Lehet tudni, hogy bizonyos daganattípusnak mennyi a gyógyulási esélye. Nem hazudni kell a betegnek, hanem számára elviselhetővé tenni a saját betegségét. Ki fizesse a rákszűrést? Ennek a betegségnek semmivel se nagyobb a halálozási aránya, mint a szívinfarktusnak, de az infarktust majdnemhogy elegáns betegségnek tartják, sokszor el is mondják, de azzal senki nem dicsekszik, hogy neki daganatos betegsége volt vagy van.- Sokan azt tartják, hogy amikor a betegséget fölfedezik, van még lehetőség védekezni.- Akkor beszéljünk az elsődleges megelőzésről!- Azt mondják, hogy Magyarországon erről már nem lehet beszélni, mert szennyezett a víz, a levegő, az étel.- Viszont ha a beteg nem kapja meg a korrekt felvilágosítást, akkor nem tud olyan életmódot folytatni, amely segítene rajta. Nem tudja a rizikótényezőket kerülni, nem részesül abban a kezelésben, amely szükséges volna. Az elsődleges megelőzés társadalmi kérdés, anyagi és tudati is. A nevelést már az óvodában el kellene kezdeni. Az egészségügy önmagában képtelen a daganatos betegség kérdését teljes egészében magára vállalni. A másodlagos megelőzés a korai felismerés, a rákszűrés volna. De ma Magyarországon egyetlenegy rákszűrést finanszíroz a társadalombiztosítás: a méhnyakrákszűrést, ami az öszszes daganati halálozásnak csak az egyhatvanad része. És bebizonyosodott, hogy az elmúlt tíz évben gyakorlatilag a méhnyakrák időben történő felismerése, és a halálozás nem változott! De ebből látszik, hogy még a társadalombiztosító fejében Dr. Pécsi Lajos sincs teljesen rend, mert a daganatos betegségek kérdése nem csupán méhnyakrák-kérdés.- Látszik, hogy az egészségügy önmagában képtelen megoldani a daganatos betegséggel kapcsolatos összes problémát.- Ezért kell társadalmasítani! Ezért van szükség a rákellenes egyesületekre, meg a Napforduló Szolgálatra, amely a kórházból kikerült betegeken segít. Ezek hivatottak arra is, hogy az egészséges emberek fejében elültessék a gondolatot: hogy az életmóddal például sokat lehet tenni a megelőzésért, megfelelő kezeléssel pedig nagyon hosszú túlélést, gyógyulást lehet elérni. A század elején a túlélés 0 százalék volt, ma már 50 százalékos. Az emlőrákos betegeknek 80 százalék fölötti a gyógyulása. De nem a gyógyult esetek kerülnek a köztudatba, mert senki nem áll oda, hogy mellrákom volt! A stressz az első számú ellenség?- A Napforduló Szolgálat mit tud segíteni a betegeken? Dr. R. Zs:- Nem orvosi segítséget várnak, hanem lelki támaszt. Bármilyen problémájuk van, meg szoktuk beszélni. Fontos, hogy találkoznak egymással, látják azokat, akik már meggyógyultak. A beteg sokkal jobban elhiszi egy gyógyult társának, hogy meg lehet gyógyulni, mint egy orvosnak. Gyógyult betegek járnak az Országos Onkológiai Intézetbe tanfolyamra, hogy aztán segíthessenek társaikon. Szolnokon például egy kolleganő kijár a friss mellműtött betegekhez. Átsegíti őket a nehéz időszakon.- A természetgyógyászok szokták mondani, hogy a rák lelki betegség. Dr. P. L.:- Sok-sok káros hatás öszszegződik ebben a betegségben. Ha a rizikótényezők összeadódnak, sokkal nagyobb valószínűséggel lesz daganata valakinek. A szervezetben naponta 300 ezer daganatsejt képződik. Akinek az immunrendszere aktív, az elpusztítja. De a 300 ezerből csak egy maradjon meg! A rákot létrehozó ártalmak jó pár évvel megelőzik a daganat képződését. De ha tisztában van vele az ember, hogy milyen ártalmakat kell kerülnie, akkor tud védekezni.- Újabban a stresszt tartják az első számú ellenségnek.- Az 1970-es években Ausztria és Magyarország megbetegedési és halálozás arányszáma közel azonos szinten volt. A 80-as évektől kezdve Ausztriában mindkettő csökkent, Magyarországé emelkedett. Pedig egymás mellett vagyunk, Csernobil ugyanúgy hat ránk, de más az életmód a két országban. Dr. R. Zs:- Az biztos, hogy a stressz a gyógyulásra rossz hatással van. Paulina Éva Fotó: Korényi Éva
