Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-22 / 118. szám

2 Körkép 1993 . május 22., szombat Szabóné Losonczi Magdolna szavaz a szolnoki 42-es szavazó­körben A Felső-Jászság elment szavazni Két szavazókor egy helyiségben Meglepődve lépek be a szol­noki, Széchenyi városrészben található Eötvös József általá­nos iskolában kialakított szava­zóhelyiségbe. Itt ugyanis egy teremben két szavazókört he­lyeztek el. Ez nem mondható szerencsés megoldásnak. Vi­gyázni kell, nehogy véletlenül valaki a másik szavazókor urná­jába dobja a szavazatát. A 42-es szavazókor elnöke, Tószegi Kornélia így foglalja össze I óra 15 perckor az eddig történteket:- A listán 789 választópolgár szerepel, közülük 113 jött el eddig. A legtöbben reggel nyolc óra körül kerestek meg bennün­ket. Sok nyugdíjas jött, kevés fiatal. Két olyan jelzést is kap­tunk, hogy betegség miatt ház­hoz kell kivinni az urnát. A 41-es szavazókor elnöke, Márki Gáborné elmondta, hogy addig a szavazásra jogo­sult lakosok 11 százaléka adta le a voksát. Többnyire a közép­korúak és az idősebbek jöttek el. Sokan már hat órakor itt vol­tak, hogy még a munkakezdés előtt szavazzanak. „Nem ismerem a jelölteket” A kunmadarasi 3. számú sza­vazókörbe Szabóné Király Ka­talin 2 éves kislányával érkezik.- Legjobban a gyed érint, ezért jöttem el szavazni - mondja a fiatalasszony. - Ma­gánkereskedőként mentem gyed-re, így a legalacsonyabbat kapom. Berekfürdőn a kultúrházban lehetett szavazni. Délelőtt sok üdülő is itt szavazott.- Meglepő az érdeklődés a többi választáshoz képest - mondja Körmendiné Boksán Mária. Kocsis Imre feleségével együtt érkezik. A férj szerint azt a pénzt, amit a választásra fordítottak, jobb helyre kellett volna tenni. Karcagon egy tanácstalan fia­tal pár érkezik a 7. számú sza­vazókörbe. A hölgy az egészségügyben dolgozik. - Engem belülről is érint a választás - mondja. - Tanácstalan voltam, nem isme­rem a jelölteket; pedig néztem a tévében a fórumokat. Az ikszet találomra tettem le a szimpati­kus mellé. Fél 3-kor már ebben a kör­zetben 30 százalék fölött volt a megjelenés.- de -Már a délelőtti órákban érezni lehetett, hogy az embe­rek komolyan vették a társada­lombiztosítási választást. Fiata­lok és idősek egyaránt elmentek leadni voksukat. Ki a kis nyug­díját féltve baktatott a szavazó­körzetbe, ki meg az emberibb szociális ellátás reményében. Gond nélkül folyt a szavazás. Csupán azok lehetnek bosszú­sak, akik mozgó urnát kértek. Ezt most nem tudta biztosítani a választási bizottság, mivel a há­romtagú bizottságokból 2 sze­mély egyszerre nem lehetett tá­vol. A szavazókörzetekben sokan Martfűn délután három óra­kor mozgalmas képet mutatott a város, meglehetősen sokan vol­tak a főutcán. Juhász Erzsébet éppen hazafelé tartott, sietett a vasútállomásra. Ő már leadta szavazatát, a gyárban. Elmondása szerint na­gyon sokan voksoltak. Hogy miért? Mert ez a szavazás a sa­ját érdeküket szolgálja. Hogy személy szerint kire szavazott, azt nem árulta el. Kécskei Gyula jelenleg fagy­laltot árul a piac környékén, amúgy munkanélküli. Kerek-perec megmondja, hogy Nagy Sándorra szavazott. Véleménye szerint az ő csapata volt a legszimpatikusabb. kértek segítséget. Nem tudták kire is szavazzanak. Pedig a Jászságot hárman is képviselik a listákon. A délutáni, korántsem végle­ges, adatok szerint Pusztamo­nostoron szavaztak legtöbben, 31,8 százalék voksolt. Jászárok­­szálláson 27,1 százalékos a részvételi arány, Jászberényben 25,6. Jászfényszarun 24,07-es eredménnyel, Jászfelsőszent­­györgy 21,08-cal ekkor a sereg­hajtó volt. A többi településen mindenütt túl voltak a 25 száza­lékos arányon, így a Felső-Jász­ság eredményesen voksolt.-KE­Egy magát megnevezni nem kívánó nyugdíjas néni hazafelé tartott a piacról. Szavazott, a férjével együtt, hogy hátha jobb lesz. De így tett az egész utca is, ahol lakik. És szerinte a legtöb­ben Nagy Sándorra adták a vok­sukat. Az egyik butikból jött ki ép­pen egy középkorú házaspár. Bár titkos a procedúra, kis tana­kodás után kibökik: Nagy Sán­dorra szavaztak. Bíznak a jövő­ben, mindig abban reményked­nek, egyszer jobb lesz. A fele­ség a gyárban dolgozik, a férj munkanélküli. Egyszer talán beválnak ál­maik. ta „Mindegy, kire szavazok...” Válaszolta Mezőtúron reggel 6.10-kor a 2. számú választóke­rület egyik, már leszavazott vá­lasztópolgára, s folytatta „...a lényeg az, hogy minél többen eljöjjünk a szavazásra”.- Kire szavazott, ha nem va­gyok indiszkrét?- Én az MSZOSZ-re.- És miért pont arra?- Őket tartom a legerősebb­nek, jó a programjuk. A várakozásokkal ellentétben a körzet 877 választópolgárából nem a reggeli órákban, hanem 9 órától indult meg igazán a sza­vazás. A 11 órás részadat szerint 241-en adták le szavazatukat, többségükben (70 százalék) a nyugdíjas korosztályból. A dél­előtt legidősebb választópol­gára 83. évét is betöltötte. A szavazatszámláló bizottság tapasztalata szerint nagy volt a tájékozatlanság, sokan nem tud­ták kire és miért szavaznak. A polgármesteri hivatal tájé­koztatása szerint a 06. számú országgyűlési egyéni választó­­kerület hat településén (Mezőtúr, Túr­­keve, Kisújszállás, Kétpó, Mes­terszállás, Mezőhék) 35336 a választásra jogosult állampol­gárok száma, akik közül 11 óráig 7199-en, 20,37 százalék adta le szavazatát. Cz. A. Várakozáson felül Már a kora reggeli órákban kiderült, hogy Tiszafüreden ér­dekli a lakosságot a társada­lombiztosítási képviselők vá­lasztása. A 3-as számú választókör­zetben, a 989, kopogtató-cédu­lákkal rendelkező lakos közül, fél kilencre 128-an véleményt nyilvánítottak. Tizenhét óra után a részvételi mutató, a jegyzői hivatal tájé­koztatója alapján 25 százalékos volt. A szavazók többsége nyugdíjas volt. „Butaságot követtem el, hogy korábban nem mentem el sza­vazni. Itt komoly pénzekről van szó, aminek a szétosztása raj­tam is múlik” - mondták töb­ben, az általam megkérdezettek közül. Füreden 17 óra 08 percig 2833 lakos kereste fel a szava­zóhelyeket. Ez azonban még növekedett, mivel sokan 16 óráig dolgoztak. -P­Martfűn Nagy Sándor volt a favorit? /---------------------------------------------------------------------------------\ HIRDETMÉNY Tisztelt tagtársak, kívülálló szövetkezeti üzletrész-tulaj donosok! A Túrkevei Mezőgazdasági Szövetkezet (5420 Túrkeve, Széchenyi u. 8.) Igazgatósága a Jász-N agy kun-Szomok Megyei Bíróság, mint cégbíróság végzésében megfogalmazott hiánypótlásnak teljesítésére 1993. június 4-én (pénteken) 8.00 órára közgyűlést hív össze. A közgyűlés helye: A szövetkezet BERICO szárítója (Túrkeve, Mezőtúr felé vezető út) A közgyűlés napirendje: ÍJ Az 1992. március 20-án megtartott vagyonnevesítő közgyűlés határozatának megerősítése a cégbírósági előírásnak megfelelően 2. / Az Ellenőrző bizottság állásfoglalásának megerősítése a vagyonnevesítésről 3. / Előterjesztések Amennyiben a 8.00 órára összehívott közgyűlés határozatképtelen lesz, úgy a megismételt közgyűlést változatlan napirendi pontokkal és helyen 1993. június 4-én 8.30 órára összehívja az igazgatóság. A megismételt közgyűlés az új szövetkezeti törvény alapján, a megjelent tagok számára tekintet nélkül határozatképes. A szövetkezet igazgatósága l ‘26706/1H* , Eredményes lett a választás Napközben több szavazókör­zetben is megfordultunk, és íze­lítőt kaptunk a választás hangu­latából. Azonban nem lehetett egyértelműen következtetni (hi­szen a részeredmények szava­zókörönként nagyon eltérőek voltak) arra, hogy eredményes lesz-e a választás vagy sem. Délután azonban a Köztársa­sági Megbízott Területi Hivata­lában már tudtuk a választ. A hivatalban működő területi vá­lasztási bizottság napközben több ízben is értékelte a befutott részeredményeket. A 16 órai értékelések után, 18 óra 30 perckor kértünk tájé­koztatást a megyére vonatko­zóan dr. Tóta Aronnétól, a hi­vatal vezetőjétől. Megtudtuk, hogy a megyében 419 szavazó­kor működött. Hetvenhét tele­pülésen 329 ezer 84 választó­polgárnak volt lehetősége az urnák elé járulni. Négyszázti­zenhat lakóterületi és 3 munka­helyi szavazókörzet volt (kettő Szolnokon, a MÓL Rt-nél és a Járműjavítóban, egy pedig Martfűn, a Tisza Cipőgyárban). A reggel 7 órai értékelések szerint 8 ezer 317-en (a válasz­tásra jogosultak 2,52 százaléka) adták le szavazatukat. Tizenegy óráig 64 ezer 408 szavazatot (19,6 százalék) számláltak. Ti­zenhét településünkön már ek­kor 25 százalék fölött volt a részvételi arány! Tizenhat óráig 98 ezer 345 választópolgár (29,9 százalék) ment el sza­vazni. Huszonkilenc települé­sünkön 33 százalék volt a rész­vételi arány - Szolnokon 28,2 százalék. Kiemelkedő ered­ményt mutat Hunyadfalva, ahol a választásra jogosultak 59,3 százaléka adta le voksát. A vá­lasztásokon rendzavarás nem történt, a szavazások problé­mamentesen zajlottak le. „Az idegen úgy éljen közietek, mint az őslakos” (3. Mózes: 19,34) Ki is az az idegen? Lehetek talán én is? Eszembe jutnak anyám élményei, aki házas­sága folytán közelgő költözé­sét újságolva ismerősének, megdöbbenve tapasztalta: az szó nélkül faképnél hagyja - még a köszönést is mellőzve. Hiába no: Németországból abba a „cigányországba” le­minősülni... De talán mi ma­gyarok is tudnánk hasonló vá­laszokat „produkálni”, ha va­lamelyik ismerősünk hasonló melléfogásra vetemedne - mondjuk román viszonylat­ban gondolkodva. Szóval: ki is az az idegen? Lehetek talán én is? Mi, itt ke­leti végeken élők, kiknek sorsélményei telve a kire­­kesztősdi átkos örökségeivel, igen, nekünk szól: mi is lehe­tünk idegenek!Persze ez a be­látás nem nyújt elég erőt ah­hoz, hogy öklök rázása he­lyett a nyitott tenyerek egy­­másba-kapcsolódása legyen kommunikációs csatornánk. Hiszen ki ad erőt a jó szán­déknak, ha azzal visszaélnek, ha elfogadás helyett elutasí­tásra talál? Ki fog megóvni a megkeseredéstől, ha az elfo­gadás nehéz mesterségét gya­korolva azt tapasztalom: „Csak éppen engem nem akarnak elfogadni?” Itt bi­zony a humánum erőforrásai gyorsan kimerülnek, és gyen­geségünk dühe hamar a ci­gánymentes övezet „igaz­sága” felé fordul... Nézzünk hát minden ide­gennek, kitaszítottnak ősére, magára Jézus Krisztusra! Arra a Jézus Krisztusra, aki „utált volt, emberektől elhagyott, fájdalmak, férfia, betegség ismerője”. Arra a Jézus Krisz­tusra, aki nem azért volt a nyomorultak legnyomorul­­tabbika, mert talán szárma­zása erre predesztinálta... Nem!! Ő, a mindenható fia, a szent és tökéletes, miattunk vált azzá aki lett... , hogy a mi számkivetettségünk ne váljon rólunk le nem szakadó átokká, hogy esélyünk legyen a hazatalálásra.Avégre va­gyunk ezen a Földön, hogy otthon legyünk benne mondja Ábel, Tamási Áron hőse. Ábelnek igaza van: ott­hon nélkül elvadul az ember, olyan lesz, mint a kivert ku­tya. Ezért vagyunk olyan so­kan manapság harapós lel­­kűek. Ezért ugranak egymás torkának népek és nemzetek, ezért nem tudjuk egymást el­viselni, segítő kezet nyújtva a másiknak a hazataláláshoz... Ezért lett Jézus emberré. Hogy amit mi nem tudunk el­végezni, amihez nékünk nincs erőnk, azt megtegye ő. Raj­tunk keresztül. Áldassék az ő szent neve, hogy még mindig nem a gyű­löleté az utolsó szó, mert az ő bennünk lakó lelke által ele­get tudunk tenni az atya föl­­szólításának: „Az idegen úgy éljen köztetek, mint az ősla­kos.” Hecker Róbert Százmilliós tűzkár Tuzséron Igen jelentős anyagi kárral járó tűz pusztított tegnap a tu­­zséri Tékisz Kft. telepén, ahol 150 méter hosszúságban, 30 méter szélességben, három sor­ban egymásra pakolt gyapotbá­lák égtek. Lángolt továbbá egy bálákkal megrakott vasúti kocsi is, valamint egy nyitott szín. A telepen dolgozók későn vették észre a tüzet, a tűzoltóságot ak­kor riasztották már, amikor az egész bálasor égett. A záhonyi, a kisvárdai és a nyíregyházi tűzoltók másfél óra alatt fékez­ték meg a lángokat, de a hamu alatt izzó bálakötegek kieme­lése és lokalizálása jelenleg is tart. A tűzoltók a késő esti órákra ígérték az utómunkála­tok befejezését. Az első becslések szerint az anyagi kár értéke meghaladja a 100 millió forintot. A tűz kelet­kezési okának kiderítését - a rendőrség bevonásával - meg­kezdték. A tuzséri Tékisz Kft. telepén a télen egyébként már volt hasonló tűz, akkor azonban időben észrevették. Részlet az ünnepi kiállításból (Fotó: N. ZS.) Egy korszak véget ért A tiszaföldvári Hajnóczi József Gimnázium és Szociális Asz­­szisztensképző Szakközépisko­lában tegnap bensőséges ünnep­ségen emlékeztek meg az óvó­nőképzés 21 esztendőjéről. Tá­las Éászló, a Damjanich Mú­zeum igazgatója méltatta a 21 éves képzést, hiszen 1972-ben mikor az első osztály indult, ő volt az iskola igazgatója, s a képzés létrehozója. A mos végzős diákokat is beleszá­molva 1065 óvónő hagyta el a; alma matert Tiszaföldváron. Aj öregdiákok most eljöttek újra aj iskolába, együtt emlékeztek 1993-ban véget ért az óvónő képzés Tiszaföldváron. Az ün népi alkalomból a 21 év történe téből kiállítást rendeztek az is kólában. Sikert hozó részvétel a megyében is Társadalombiztosítási önkormányzatot választottunk

Next

/
Thumbnails
Contents