Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-18 / 114. szám

6 1993. május 18., kedd Táncos táborozás Idén lesz társastánctábor az ifjúsági ház szervezésé­ben Molnár József táncpe­dagógus vezetésével. A tá­borozásra július 5-16-ig (kétszer öt nap) kerül sor. Az érdeklődő iskolások és szüleik június 20-ig jelent­kezhetnek a Bercsényi út 1. sz. alatt. Esély a sikerre Kellő számú érdeklődő esetén Jászberényben a Munkás- és Ifjúsági Házban indít szakmunkás-bizonyít­ványt adó tanfolyamot a Kereskedelmi és Idegenfor­galmi Továbbképző. ABC-áruházi eladó (180 órás), vendéglátó eladó (190 órás) képzést indít. További információt a MIH-ben (Bercsényi út 1.) lehet kérni. Maksa-híradó Május 28-án 18 órakor kezdődik az Élő Maksa-hír­adó az Ifjúsági Házban. A műsorban fellépnek: Maksa Zoltán, Ayala, Ihos József, Bach Szilvia, a kabarék is­mert sztárjai. Diáksikerek Az „Anyám fekete rózsa” című országos versmondó találkozón a Lehel Vezér Gimnázium másodikos di­ákja, Burka Szilvia első he­lyezett lett. * A középiskolai tanulmá­nyi verseny országos döntő­jébe több leheles diák is be­jutott, ami már önmagában is dicséretes teljesítmény. Németből Tankó Nikoletta (IV.F.) 21. lett, míg Dar­­nyik Judit (IV.D.) a 16., oroszból Csáki Zsuzsanna (III. D.) a 20. helyen vég­zett. Farkas Zoltán (IV.A.) a földrajzversenyben 12. he­lyet szerzett. * A gimnazisták megyei versenyének döntőjében is jól szerepeltek a jászberényi diákok. A harmadik osztá­lyosok között az első három hely az övéké lett Tordai István, Fehér Imre, Gergi Miklós III. C. osztályosok jóvoltából. A negyedikesek se vallottak szégyent. Az A-fakultáción Belényesi Erika és Velkei Csaba a má­sodik, illetve a harmadik he­lyet szerezte meg. A B-fa­­kultáción viszont a IV. C-sek taroltak, az első öt he­lyet „foglalták le” maguk­nak: Berente Bálint, Szabó I. László, Tax Csaba, Ku­­runczi Ottó, Káplár Róbert. A városháza hírei Holnap tartja soros ülését a közgyűlés 16 órakor a nagyteremben. A beszámo­lók sorában a legérdekesebb talán a földrendező bizott­ság eddigi tevékenységének számbavétele lesz. Első al­kalommal történik ez a ta­valyi megalakulás óta. A városgondnokság is számot ad több mint egyéves mun­kájáról. A rendeletek alko­tása sorában most a szemé­lyes gondoskodást nyújtó ellátásokról, azok igénybe­vételéről szóló kerül a testü­let elé. Az előterjesztések közül a Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskola támogatására kötött korábbi megállapodás felülvizsgá­lata lesz talán a legérdeke­sebb. Szó lesz a megyei te­metkezési vállalat Jászbe­rényt is érintő átalakításá­ról, a dohányfermentáló és a kenyérgyár földingatlaná­nak értékbecsléséről. Jászsági Extra — Jászberény Nemzetközi gyermektánc-találkozó Edirnében Ez év áprilisában második alkalommal rendezték meg a tö­rökországi Edirnében az „Upset Tulip” Nemzetközi Gyermek­tánc Fesztivált, nyolc ország (Albánia, Bulgária, Grúzia, Macedónia, Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna) kilenc csoportja részvételével. Magyarországról a jászberényi Barkóca együttest érte az a megtisztelő felkérés a MOSZ részéről, hogy képviseljék or­szágukat az edirnei fesztiválon. Táncosainkkal, zenészeink­kel (összesen harmincnyolcán) április 24-én indultunk Romá­nián és Bulgárián keresztül Tö­rökországba. A hosszú és fárad­ságos út után, április 25-én dél­ben érkeztünk Edimébe, ahol az egyik általános iskola udvarán már vártak bennünket vendéglá­tóink. Táncosainkat török csa­ládoknál helyezték el, azzal a szándékkal, hogy a gyerekek kölcsönösen megismerkedjenek és összebarátkozzanak egymás­sal. A fesztivál fő célkitűzése is az a nemes gondolat volt, hogy a gyerekeket már kiskorukban a szeretetre, más népek iránti megértésre kell nevelni, hogy felnőttként is a békére, a barát­ságra törekedjenek. Megérkezésünket követő na­pon a gyermekcsoportok veze­tőit és egy-egy pár táncosát fo­gadta az edirnei tartomány ve­zetője, Korú Engin, valamint a város polgármestere, Hamdi Sedevcsi. Ezt követően minden nap érdekes és izgalmas prog­ramot tartogatott számunkra. Részt vettünk utcai felvonulá­son, majd a Kemal Atatürk té­ren minden csoport táncolt egyet. Két alkalommal mutattuk be műsorunkat a város hatalmas sportcsarnokában, több ezer ember előtt. Táncaink óriási si­kert arattak, s nagy elismerést kaptak szép jelmezeink is. Köz­ismert, hogy a törökök igen kedvelik a magyarokat, s ezt nekünk is volt módunkban meg­tapasztalni, de különösen meg­hatottuk őket azzal, hogy cso­portunknak török nyelvet is­merő kiváló tolmácsa volt, Ok­­rösné Bartha Júlia személyé­ben. Részt vettünk szabadtéri pikniken, faültetésen a barátság kertjében, s megismerkedtünk Edime műemlékeivel és múze­umaival. Óriási élmény volt számunkra ez a nyolc nap, s a hazautazáskor bizony nagyon nehéz volt búcsút venni szívé­lyes vendéglátóinktól. * A Barkóca együttes ezúton is megköszöni a jászberényi okta­tási, közművelődési és kultúrá­­lis bizottság, az Experiment Kft., a Textilipari, Kereske­delmi és Idegenforgalmi Kft., Pádár Pál és Bene István török­­országi utunkhoz nyújtott anyagi segítségét. Hortiné Bathó Edit művészeti vezető Franciaországi túrán voltunk A gimnázium leánykarát érte az a megtiszteltetés, hogy a Kó­rusok Országos Tanácsa dön­tése alapján részt vegyen azon a nemzetközi kórusfesztiválon, melyet idén rendeztek meg elő­ször a franciaországi Montpel­­lier-ben. A hivatalos fogadáson a többi kórussal is találkoztunk (spanyol, angol, lengyel, fran­cia, német, olasz kórusok vol­tak, na és persze mi, magyarok). Az első fellépésünk egyházi koncert volt. Dicsekvés nélkül állíthatom, az énekkar nagy si­kert aratott, hatalmas tapsot kaptunk. Pénteken este volt a világi koncert a Geode-ban, a Jean Monnet Líceum „kultúr­­gömbjében”. Ekkor is nagy si­kerünk volt. Szombaton és va­sárnap a tengerparti Séte város­kába látogattunk el. A tenger­parton a halászok kivittek min­ket az osztrigatelepre, s aki akarta, megkóstolhatta ezt az igazi ínyencséget. Hétfőn este volt az utolsó koncert a Szent Péter-katedrálisban. Miután minden kórus elénekelte saját műsorát, zárásként a Mo­­zart-misét adtuk elő - a sok kó­rus együtt. Fantasztikus élmény volt - nemcsak nekünk, elő­adóknak, hanem a hallgatóság­nak is, akik ráadást követeltek - meg is kapták. Kedden még bevásároltunk Montpellier-ben, majd Ni­­mes-ben néztünk meg három ókori római emlékművet, me­lyek csodával határos módon majdnem teljesen épek. Haza­felé úton betértünk Monacoba, ahol sétáltunk, s megcsodáltuk a sok szépséget, a tengert, a fél­szigetet, a Riviéra dús növény­zetét, a roskadozó narancsfákat. Az éjszakát - mint odafelé - most is Conselvében, a Hotel Oasiban töltöttük. Másnap reg­gel megnéztük az ottani gimit és szakközépet. Testvérvárosunk iskoláiban nagy szeretettel és ajándékokkal fogadtak minket. Majd Páduába mentünk, ahol a Szent Antal-templomot tekin­tettük meg. Rátettük a tenye­rünket Szent Antal sírjára, s kí­vánhattunk valamit. (A hagyo­mány szerint ez bizonyosan telje­sül!) Kora délután értünk Velencébe. Itt rengeteg időnk, de még több lát­nivalónk volt. így aztán a fele társa­ság gyalog ment be a Szent Márk térre, a másik - fáradtabb fele - va­­porettóval. A pénzünk hamar elfo­gyott, így aztán csak nézelődtünk. Köszönjük Bedőné Bakki Kata­lin tanárnő, karnagyunk munkáját és lelkesedését, és megköszönjük mindenkinek az anyagi támogatá­sokat is. Vidovich Anikó II. D. osztályos tanuló Csodák vannak! Bármennyire nem hi­szünk a csodákban, azok azért vannak. Ebben a hi­­tevesztett, elkeseredett vi­lágban is léteznek csodák. Igaz, ember embernek far­kasa, a kijátszás, átverés, becsapás, a megalázás, semmibevevés művészei sokan. Mégis vannak, akikből nem veszett ki az emberség, a segítőkészség, az önzetlenség. Minap megbizonyosodtam erről. Késői órán csengetett be egy fiatalember. Két ga­rázskulcsot hozott. Család­jával hajnalban elutazik a Balatonhoz szezonmun­kára. Addig a garázsa üre­sen állna. A kocsim meg a parkolóban múlatja az éj­szakákat. Jobb, ha a garázs nem áll üresen, a kocsi meg a csillagos ég alatt. Nem, nem kell fizetnem egy fillért se! Mire a számat sikerült becsukni a tartós ámulat után, a fiatalember már a harmadik emelet magassá­gában járt. Hiába, sok a do­log, sok a pakolnivaló. Én pedig most már tudom, igenis, vannak csodák. Nem is oly messze, nem is oly rejtett helyen. Bennünk él. A testvériskolából érkeztek Kassai vendégek látogatása A jászberényi Liska József Erősáramú Szakközépiskola és Gimnázium vendége volt né­hány napra a Kassai Magyar Tannyelvű Középfokú Iparis­kola tantestülete. Az egyetlen szlovákiai ma­gyar tannyelvű középfokú szakképzési iskola tavaly ünne­pelte fennállásának 120. évfor­dulóját. Az alma mater szerepét is betöltő intézmény kultúr­­missziós tevékenységet is fel­vállal. Ugyanakkor sok szállal kö­tődnek az anyaországhoz. Az egyik ilyen szál a jászberényi szakközépiskolához fűzi őket. A két intézmény kapcsolata há­roméves múltra tekint vissza. E testvérkapcsolat sok mindent tartalmaz. Tanárcserékre kerül sor évente. Egy-egy tanár egy­hetes tanulmányútra megy a másik iskolába tapasztalatokat gyűjteni, a sajátokat pedig át­adni. A nyári termelési gyakor­latból egy-egy hetet a tanulók egy kis csoportja tanári kíséret­tel tölt el a másik iskolában, azaz a jászberényiek Kassán, a szlovákiai diákok pedig az Erősáramú Szakközépiskolában. Minden tavasszal összemérik az elektrotechnikai tudásukat a két intézmény legjobb tanulói, egyik évben Kassán, a másik­ban Jászberényben. A sportver­senyek is hagyományosak a két iskola diákjai között. A tantestületi látogatás is kölcsönös, tavaly a Liska taná­rai vendégeskedtek egy hétvé­gén a történelmi múltú felvi­déki városban, most pedig ők viszonozták ezt. Pénteken este érkeztek, szombaton délelőtt városnézés volt a program, dél­után pedig a gyönyörű időben az iskola udvarán kassai-jász­berényi tanári kispályás labda­rúgómeccs zajlott, amit a ven­déglátók, ha nem is csúfosan, de elveszítettek négy háromra. Eközben az udvaron felállított „szolgafán” bográcsokban To­tyogott a borjúpaprikás, a csapra ütött boroshordóból kor­tyolgatni lehetett a jóféle nedűt. Este a vacsorán dr. Magyar Levente polgármester is kö­szöntötte a vendégeket, örömét fejezve ki, hogy ilyen sokol­dalú, ugyanakkor bensőséges kapcsolat alakult ki a határon túli magyarokkal. KINYITOTT A STRAND. A városi strandfürdő május 15-étől fogad vendégeket. A belépti díjak nem emelkedtek, csupán az idén bevezetett 6 százalékos áfa összegével módosult. Testne­velés órán itt tanuló diákok most 32 forintért válthatnak jegyet. A diákok és nyugdíjasok kedvezményes belépti díja 37, míg a felnőtteké 64 forint. Az ilyenkor szokásos karbantartási, felújí­tási munkákkal időre végeztek. A strandon öt nyugdíjast és két úszómestert foglalkoztatnak az idén is. A termálfürdőbe most is át lehet menni, a szauna, a szolárium, a pedikür, a talpmasszázs a strandolok rendelkezésére áll. Vöröskereszt új szerepben Kölcsönzéstől a támogatásig A Vöröskeresztről sokáig csupán azt tudtuk, hogy az ön­kéntes véradással foglalkozik. Pedig napjainkra a fő profiljuk a szociális szolgáltatás, nem el­hanyagolva természetesen a véradások szervezését. Jászbe­rényben Máté Éva titkár sok hasznos dologról tud számot adni. A Máltai Szeretetszolgá­lattal együttműködve két éve kezdték meg a gyógyászati se­gédeszközök kölcsönzését. To­lókocsi, járókeret, bot és sok más vehető igénybe. Az életvi­telt segítő eszközök - gumile­pedő, viszér-harisnyanadrág, sérvkötő stb. - és a rehabilitá­ciót szolgálók is kaphatók a vö­röskeresztes kölcsönzőben. Egy éve alakították ki a nappali me­legedőt, ahol a rászorult, elesett emberek egy teát, egy tányér le­vest is kaphatnak. A használt ruhák gyűjtése nem új keletű a Vöröskeresztnél. Adományokat mindig is fogadtak. A ruhák szétosztásában, a rászorultak­hoz való eljuttatásában a kör­nyék településeinek vöröske­resztes aktivistái részt vesznek. Ez a szolgáltatásuk tehát az egész Jászságra kiterjed. A fenti szolgáltatások jelen­leg a Bercsényi út 7. alatt mű­ködnek. A tornaterem építése miatt azonban a házat lebontják. A Vöröskereszt számára meg­oldást kell találni, hisz nem le­het ezeket a szolgáltatásokat felszámolni. Több ötlet is szüle­tett már a megoldásra, az ered­ményről hamarosan beszámol­hatunk. A Vöröskereszt új tevékeny­ségi körébe tartozik az ápolási tanácsadó működtetése, mely­hez pályázati pénzt is nyertek. Sokan éltek azzal a lehetőség­gel, hogy idős családtagjuk ellá­tása miatt otthon maradtak, s ápolási díjat kapnak ezért. Ré­szükre tartanak előadás-soroza­tot, hogy a házi betegápolás alapjait elsajátítsák. Újdonság az elsősegély-nyújtásból való vizsgáztatás, ami nélkül nincs jogosítvány. Ezt a mentőszolgálattal közö­sen végzik. Ebből némi bevétel is van. A vöröskeresztes bolt, amely a kegytárgyaktól, köny­vektől a harisnyanadrágon át sokféle dolgot forgalmaz, szin­tén szerény haszonnal működik. Ezeket a bevételeket is a rászo­rultakra, állami gondozott gyermekekre, idős, egyedül élő személyek megsegítésére for­dítják. A Vöröskereszt termé­szetesen nem „élhet” meg egyedül, az egyházakkal, a nép­jóléti irodával, a szociális gon­doskodást végző más szerveze­tekkel együttműködve dolgo­zik. KÖZKEDVELT A PILLÉR. Közel két éve, hogy megnyílt a Szabadság téren a Pillér nevű mini-ABC. Gyorsan megkedvelték a jászberényiek a jól ellátott élelmiszerboltot - nem csak azért, mert Simon Ferenc, a népszerű hokis az üzlet vezetője -, hiszen mindennap este 11-ig nyitva van, s még a késő esti órákban is kapható a kovászos házi kenyértől a tejtermékekig, az élő haltól a tőkehúsig szinte minden. - nzs -Az oldalt szerkesztette: Kiss Erika A fotókat készítette: Nagy Zsolt és Korényi Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents