Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-18 / 114. szám
1993 . május 18., kedd 7 Jászsági körkép Linzi diákok Jákóhalmán Az elmúlt héten a Jászberényi Tanítóképző Főiskola diákjai vendégül látták testvériskolájuk, a linzi Pedagógiai Akadémia néhány hallgatóját. Egy közös vállalkozás keretében ismerkednek meg egy magyar és egy osztrák falu egyesületi életével. A csoportmunka első fejezete lezárult azzal, hogy a linzi diákok betekinthettek Jászjákóhalma egyesületeinek munkájába. Megismerkedtek a honismereti szakkör, a gazdakör, a vadásztársaság, a kertbarátok egyesülete, a horgász- és a tűzoltó-egyesület életével. Októberben folytatják a munkát Aigenben, egy Linz közelében lévő kis faluban, ahol hasonló kérdésekkel foglalkoznak majd. Mindkét faluban statisztikai felméréseket végeznek a lakosság körében. Mivel a feltett kérdések ugyanazok lesznek Magyarországon és Ausztriában is, még nagyobb lehetőség kínálkozik a pontos statisztikai adatokra támaszkodó összehasonlító felmérések sikeres elvégzésére. Mindkét csoport utólagos véleménye szerint igen hasznos és nem utolsósorban kellemes munkahetet töltöttek itt az osztrák vendégek. b. cs. Kapál az egész falu Jászalsószentgyörgy határa az utóbbi napokban megélénkült. A tavaszi munkák sorában a kikelt vetemények közötti gaz irtása a legfőbb szempont. Sajnos az eső is nagyon hiányzik - mondja Törőcsik Imre és felesége, a kis konyhakert kapálása közben. A földjüket a téeszben hagyták, a kilenc hold művelése meghaladja erejüket. Gépeik nincsenek, a család sem kívánkozik a farmergazdaságba. Mint majdnem minden szentgyörgyi, nekik is van hagymájuk - kétezer négyzetméteren. Jó termés idején 50 mázsát is megtermelnek, azonban gond az értékesítés. Régebben a téesz egyben elvitte, de az utóbbi időben már saját maguknak kell értékesíteni a megtermelt hagymát. Tavaly még egyben elvitték tőlük, hogy az idén mi lesz, még nem tudják. Sajnos a mezőgazdasági termelés nem éri meg, jó, ha a befektetett költség megtérül. így ma már nem hizlalnak sertést sem. Csak a hagyma maradt meg, nyugdíj-kiegészítésként. Felszedéskor segít az egész család, mivel a munka dandárja ilyenkor következik. A felszedés, a pucolás a legtöbb. A jó termés érdekében locsolni is kell, ezt már a gazdák előkészítették, a csöveket, az öntözőberendezést készenlétbe helyezték. A konyhakert locsolásában csak az időjárás segíthet az elvetett növényeken.- Megteszünk mindent, ami tőlünk telik, dolgozunk, termelünk. Eddig is ezt tettük, de hogy a jövőben mi lesz . .. A megszokottat elhagyni nem könnyű A szeméttelep „rabságában” Nem minden fenékig tejfel A jásztelki nyári járási iskola tanítója 1950-ben lett. A katonaság után Jákóhalmán tanít. Pontosabban a Varjas-tanyai iskola az ő „birodalma”, ahol 9 és fél évig osztatlan rendszerben tanít. Azaz elsőtől a nyolcadik osztályig minden tudomány az ő felelőssége. S nemcsak az ifjúságé. A tanyasi tanítónak az iratszerkesztéstől a borjúelletésig mindenhez érteni kell. A falu iskolájában már könynyebb a dolga. Ott a 3-4. osztály az övé. Párja is tanít, a párhuzamos osztályt ő viszi. Közben felnőnek a lányok, nő a család. Ma négy unoka ácsingózik a nagyapa után. A pálya szépségéről is szót ejtünk. Meg a nehézségeiről is. Ez alatt a negyven év alatt annyi minden történt az oktatásügyben. Annyi teher - sok értelmetlen feladat, esztelen követelmény - rakódott a pedagógusok vállára, hogy bizony nehéz volt végigcsinálni. A szép pillanatok azért megmaradnak az emlékezetben. A rádióamatőr-klub munkája, a sok verseny, ahová eljutottak a jákóhalmi gyerekekek a tanító bácsi vezetésével, nem feledhető. Kiss Erika Jászapáti szélén is laknak emberek, mint ahogy településnek egyszer vége szakad az utolsó házakkal. Ez azonban nem kell hogy feltétlenül hátrányt jelentsen. Mégis van olyan, akinek nemcsak hátrányt, hanem mindennapi bosszúságot, idegeskedést. A város szélén jó tíz-egynéhány évvel ezelőtt kijelölték a szeméttelepet, ahova a város minden hulladéka kikerül. Ez a terület egy hajdani horgásztó, náddal benőve - hasznosítását így látták megoldottnak annak idején. Hogy ez zavart valakit...? A telep őrével beszélgettem, mikor a szeméttelep közvetlen szomszédságában álló házból egy idős asszony szólt: - A Köjáltól tettszett jönni ?- Nem a Köjáltól jöttem - mondtam, - de kérdéséből ítélve biztos nem örül ennek. - fűztem tovább a beszélgetést. Megtudtam özv. Juhász Fere nmétől, immár több mint tizenöt éve lakik itt.- Miért nem költözik el ?- Kedveském, ha maga is 83 éves lenne, nem könnyen hagyná el a megszokott helyet. Ez a ház eltartási szerződéssel került hozzám. A férjem húsz éve meghalt, én magam láttam el azt az asszonyt, aki itt lakott, így nem szívesen költözöm el innen.- A családja nem hívta ?- Hívott engem mindenki! Van három gyermekem és már három dédunokám is. Volt saját házam is, de azt az egyik unokámnak adtam. Ő is kérte, többször is, költözzem hozzá. Nem akartam, de most már ez az utolsó év, hogy itt lakom.- Hogyan tudta elviselni a szeméttelepet ?- Sajnos nehezen. Tiltakoztunk, mindenki a környékről, ne itt legyen. A szép, zöld, ligetes táj helyén most kosz, mocsok és bűz terjeng. A Csanyi-lapos, mert így hívták azután az ember után, aki belefulladt a vízbe, kiválóan megfelelt erre a célra - mondták. Meg aztán ígértek sok mindent, mi meg hittük is meg nem is. Az ígéretekből nem valósult meg semmi. A nyár közeledtével megkezdődik az üdülési szezon. A május az előszezon jegyében telik Jászszentandráson is, bár felkészültek a tömeg fogadására. Ilyenkor még csak a megszokott külföldi vendégek keresik fel a kempinget Németországból, Hollandiából. Magyar vendégek csak elvétve akadnak. A száz férőhelyen nem szorong a közel harminc vendég így, május derekán, igaz, nem is kedvelik a népes üdülősereget. A főszezon közeledtével a külföldiek elmennek máshova. Ez nem is csoda, hiszen az idősebb korosztályból keresik fel az elő- és utószezonban Jászszentandrást. Őket váltja fel a hazai vendégsereg, az iskola végét követően. Az utóbbi években egyre kevesebb magyar ver tanyát a kempingben. A külföldi vendégek szeretnek ide jönni, szeretik a tisztaságot, a rendezett környéket, a kellemes vizű strandot. Vajon mindennel elégedettek, hiszen egy egész hónapot szoktak itt tölteni? A közbiztonsággal elégedettek, nincs nagymértékű bűnözés. Igaz, tavaly megtörtént, hogy kiraboltak egy német családot, de ettől függetlenül az idén is Jászszentandrást választották. Az elhelyezéssel és a stranddal nincs gondjuk, ezért is rendszeres a vendégjárás. Az ellátás sajnos már hagy maga után kívánnivalót. A közelben csak Jászapáti vagy Heves szolgál számukra megfelelő étkezőhelylyel. Helyben nincs, illetve ami van, annak a higéniája nem felel meg - nem csak! - számukra. Tudnak erről az itt dolgozók is, és nem titok a község vezetése előtt sem. Tenni az ügyben, a jobbítás szándékával, nemigen tudnak. A megszokott környezetet a külföldi vendég nem hagyja el, azonban az ellátás színvonala miatt megvan a félelem - még bennem is -, hogy az egykor a Jászság Riviérájának nevezett falut törlik szép emlékeik közül. éves, két orvos, egy pedagógusgyermek, s három unoka, meg a férje - ki szintén tanár - jelenti a szűkebb családot számára. Egerben, az angol-kisasszonyoknál végezte iskoláit. A háború közepén, 1941-ben megbízott tanítónő lett, mivel a férfiakat elvitték katonának. A felsőfokú tanulmányok csak ezután következtek: a főiskola magyar-történelem szakon 1951-ben, majd az egyetem is, Szegeden, 1967-ben. Első tanítványai ma már nyugdíjasok. Ám sokan emlékeznek Lenke néni irodalomóráira. Felejthetetlen élményt nyújtottak! Milyen is a jó pedagógus? Ezen lamentálunk. Napszámosnak kell lennie? Lenke néni szerint inkább lámpásnak. Nem jó a „gazdának” való lekötelezettség. Inkább önálló gondolkodással, hittel és szeretettel kell ezen a pályán dolgozni, hiszen a lélekkel, az emberrel foglalkozik. Mindehhez érteni kell - különösen egy falusi tanítónak -, s jószívvel, szeretetből kell dolgozni. Ez az, ami hivatástudat nélkül nem megy. Szóval az a „semmi” a legtöbb, amit egy diák kaphatott tőle: tudás, emberség és szeretet. Ez az, amit Nem szemet gyönyörködtető a látvány ...-Itt borzasztó szagok vannak.- Most nincs is olyan büdös. Azt érezné, mikor döglött kutyát, macskát hoztak ki. De volt itt már tehénbőr is. Az egyik ember meg ide dobálta a kerítésem tövére a szemetet. Amikor szóltam neki, fel sem vette. - A kerítés közvetlen határos a szemétteleppel. A szél kotorja, viszi a sok papírt, és a kerítés fogja meg.- Látok itt guberálókat is.- Az még csak hagyján. De az a baj, hogy a háztól is elhordanak mindent. Kivágták a szép gyümölcsfámat, a kertből is elvisznek mindent. Nem tudok tenni ellenük.- Még az a szerencse, hogy nem gyújtják meg a szemetet. Legalábbis az őr ezt mondta.- Kedveském, az utóbbi húsz napban háromszor gyulladt ki a telep. Még az én házam is veszélyben volt, de a tűzoltók megnyugtattak, és először itt oltották el a tüzet. De azt a füstöt elviselni. .., még a nagy kutyám is beteg volt.- Szoktak fertőtleníteni vagy földet hordani a szemétre ?- Fertőtlenítés volt már, ilyen permetezés, de annak vagy hat éve. Egy nagy traktorral mindig dúrják, egyszer még a kerítésemet is kilökték. Ezek már csak ilyenek. Amióta itt van a szeméttelep, az életem nagyon rossz. Pedig nagyon sokat dolgoztam, elhiheti, voltam újságárus is. Énekeltem a pávakörben, most is szoktam. Két éve még Franciaországban is jártam. Nagyon szép életem volt. írta : Vági E. Zoltán Fotó : K. É., E. Z. n nem tettem Katona Jánosné, Lenke néni azt mondja: semmi rendkívülit nem tett. Pedig nem véletlen, hogy elsőként kapta meg a Jászjákóhalmáért díjat, melyet május 6-án, a Jászok napján vehetett át. A „semmi” bizony igen sok. A falu gyermekeit több generáción át tanította az írás-olvasás tudományára, a magyar irodalom, a nyelv szépségére, értékeire. Lenke néni hetvenkét Lenke néni még ma is adni tud. * * * Tihanyi Károly szintén életművéért, negyven évi munkásságáért kapta meg a község elismerését. Bár ő kengyeli születésű, életét a Jászságban'élte. Édesapja 1947-ben Jásztelekre került, jegyzőnek. Fia onnan járt be kerékpárral a Lehel Vezér Gimnáziumba naponta. Jászboldogháza Idén nagyon kevés fejlesztés történik a faluban, mivel tavaly sok mindent megvalósítottak. A vízbázis fejlesztésére, a víztároló építésére s 1100 méter vízhálózat építésére 8,5 milliót költöttek. Volt egy 50 m3-es glóbusz, egy 30 m3-es felszíni víztárolójuk. Csúcsfogyasztás esetén ez kevésnek bizonyult. A vízhálózat is jelentősen bővült - 98 százalékos a kiépítettség -, ezért vált szükségessé az új, 100 m3 tároló megépítése. Ennek üzembe helyezése május 25-én lesz. * A falu nem csatlakozik a megyei víz- és csatornaművek átalakulása után kialakítandó részvénytársasághoz. Mivel az összes vízi közművet a korábbi tanács, illetve a jelenlegi önkormányzat építette, úgy gondolták, ezután a működtetést is vállalják. Ehhez a megfelelő lépéseket is megtették. Többek között vásároltak egy számítógépet, mellyel a vízfogyasztás számlázását naprakészen el tudják készíteni. * Boldogháza strandja május 16-án nyitja meg kapuit. A község 356 ezer forintot költött a szokásos karbantartásokra, egy fertőtlenítőrendszerre, a park gondozásához szükséges eszközökre. A strandbelépőjegyek ára nem változik. Akik pedig 16 óra után mennek kicsit lubickolni, azok egységesen 30 forintért válthatnak jegyet. Sok vállalkozó jelentkezett egyébként, hogy a strand területén ellássa étellel-itallal a vendégeket, ebben sem lésül tehát hiány. - mm .»■ ' * Boldogházán tavaly kétszer volt földárverés. Az akkor visszakapott földeket tulajdonosaik birtokba is vették, nagy részükön hozzáértő kezek termelnek. Egymást is segítik, de a* szövetkezet szolgáltatásait is igénybe veszik. A részarány-tulajdonosok földkiadása folyamatban van. E téren sok vita várható, mivel szinte mindenki a faluhoz közeli táblákban kívánja kiméretni földjét, ez pedig nem lehetséges. Az átalakítást már befejezték, a berendezés ezután történik egy volt szolgálati lakásban. A faluban úgy gondolták, hogy egy nyugdíjasházat alakítanak ki, azt klubszerű formában működtetik. Az átalakításra 300 ezret költöttek, a berendezés 200 ezerből készül el. Szeretnék őszre megnyitni a házat, hogy ott tíz-húsz idős ember tölthesse napjait. Az ebédet is biztosítják majd - az iskolakonyháról. * Szociális kiadásokra 3 millió 100 ezer forint jut az idén. Ebből étkeztetésre 400 ezer forintot irányoztak elő. A napközit igénybe vevő gyerekeknek így a térítési díj felét kell csak fizetni. Ahol három vagy több gyermeket nevelnek, azok az 50 százalékos díj felét fizetik, azaz 25 százalékot. A tankönyveket is az önkormányzat kasszájából fizetik. * Jelenleg 119 embernek nincs állása. Munkahelyteremtés pedig történt. A Jászsági Ruhaipari Szövetkezet rendezett be varrodát egy használaton kívüli épületben. Közhasznú foglalkoztatással is próbálkoztak. A víztározó építésénél, kertészeti munkák elvégzéséhez alkalmaznak munkásokat.
