Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-18 / 114. szám
1993. május 18., kedd 5 Kultúra Színházi esték a Szigligetiben Önkormányzati kabaré - Házitanító A Házitanító egyik jelenete a bábokkal Két színházi este - évad végére; az egyik egy szobaszínházi érdekesség, „bábjáték”, a másik ritkaság egy nagyszínházban, kabaré. Az egyik egy klasszikus drámájának korszerűsített változata, a másik egy mai szerző „hagyományos” munkája, a színidirektor ajándéka a nézőnek. Műfajban erősen távol esnek egymástól, előadásuk mégis közös valamiben: a szellemi gyökerekben, egyazon szándékból született mindkét este, valami időszerűen fontosat mondani a gyökeres változások idejét élő embernek. Közös nevezőre hozza őket a mondandó politikuma, ami átsüt az eltérő formák esztétikumán: mindkettő a felvilágosult, mondhatni liberális gondolkodás színpadi lenyomata. Brecht Házitanítója Fodor Tamás szándékában -egybehangzóan az eredetivel - groteszk tanmese felnőtteknek arról, hová vezethet, ha az egyén mindenáron meg akar felelni egy adott kor társadalmi elvárásainak, akár önmagát is megtagadva. Spiró kabaréja pedig olyan görbe tükör, amelyben mulatságosan tűnnek elő az új arculatát kereső társadalom közéleti fonákságai, szemléletbeli torzulásai. Egy önkormányzati ülés képében sorra jelennek meg lokális, szolnoki illetőséggel olyan jelenségek, amelyek túl is mutatnak a földrajzi határokon. Hisz ugyan ki állítaná, hogy a hamisan hazafias vagy az álnépies pusztán nálunk kísértenek ártó szellemével. És hogy a hiányzó anyagiak, a források hiánya, illetve a hiány megszüntetése csupán itt jelentene sajátos problémákat! De lelepleződnek itt a különböző pártok konvencionális közhelyei is - e keretbe foglalt két órában; a közgyűlést a helyi tévé is közvetíti, egyszerre láthatjuk a teljeset és annak kiemelt képemyőmását, s egyben derülhetünk a műsorvezető túlságos ügybuzgalmán. Nos, a testületi ülés szatirikus rajzulatában, mint cseppben a tenger, napjaink közéleti furcsaságai jelennek meg, amit egyetlen mondatba sűrítve így fogalmazhatnánk meg: nincs annál mulatságosabb (és elszomorítóbb sem), mint ha a lényeges és a lényegtelen akként keveredik, hogy az utóbbi az előbbi helyébe lép. A vidékies, a provinciális is innen származik, Spiró kabaréja erről is beszél. Ha nem is minden elemében és pillanatában egyforma erővel. Sok-sok ötlet sorakozik fel a színpadon, közismert dallamokra írott, pompás szövegek hangzanak el, tömör foglalataként a csipkelődő gondolatoknak, abszurdba hajló jelenetek, bumfordi szójátékok. Az árgus szemmel figyelő néző persze észrevehet dramaturgiai lazaságokat az egészen belül, furcsálhatja a színen váratlanul megjelenő Kossuth suta eloldalgását a színről a róla szóló heves szócsatát követően, s Damjanich tábornok megjelenése a zárójelenetben, kissé az is erőszakolt és nem túlságosan eredeti, hogy tudniillik ő itt nem érzi magát jól, visszamegy tehát á hősi időkbe, a történelembe. A nagy hűhóval beharangozott szavazómasina is többet ígér megjelenésével, mint amit azután „teljesít” hatásában: szerepe lényegtelen. Egybevetve azonban mindent: ez a humor is aranyat ér, mégha nem is mind arany, ami a színpadon fénylik; aranyat ezekben a humorszegény napokban. A közönség meg is hálálja, hangos nevetéssel reagál minden csattanóra, még a közönségesebb szójátékokra is, és vastapssal köszöni meg a színészeknek a jókedvű játékot, amelyben Koós Olga jár alighanem az élen, aki kitűnően érzi ezt a stílust, de a többiek is remekül töltik be szerepüket, olykor tehetségükkel is pótolván a szövegbéli hiányokat. A Házitanító izgató érdekessége, a játék kettőssége, azaz a szerepeket alakító színészek két alakban jelennek meg: önmagukon kívül van egy bábumásuk is, melyet maguk előtt hordanak. azaz e figura mögé bújnak. így azután a történet, Lauffer tanító története furcsa, különös, igen groteszk színezetet kap; a házitanítóé, aki csak hogy megfeleljen gazdái elvárásainak, még férfiasságától is megfosztja magát. Külön is figyelemre méltó az úgynevezett kísérőzene, mely ezúttal konkrét hangzásaival rendkívül növeli a hangulat összetettségét, idegenszerűségét, szerencsésen beleépülve a cselekménybe. Pontosan kidolgozott, stilizált színpadi világ ez, remek jelenetekkel. amilyen többek között a korcsolyázó lányoké, de mesteri a nagy szerelmi aktus ábrázolása is, közvetett módon, jelzésszerűen. És említhetnék egyebeket is. Elismervén, hogy a bábuk alkalmazása is az elidegenítés egyik stílusos eszköze, látván azonban kissé nehézkes mozgatásukat, hogy igazán nem sikerül életet önteni beléjük, önkéntelenül is felébredhet bennünk a vágy, hogy bábuk helyett is inkább a színészt látnánk, a játékost, teljes valójában. Talán ezért is van, hogy a házitanító játékában - egyedül ő nem „bújik” bábu mögé - a legtöbb gyönyörűséget leljük, stilizált mozgása ellenére is benne megérezhetjük az embert. Hozzá kell tenni, Mihályfy Balázs játéka rendkívül sűrű, erőteljes. A Házitanítót Jacob Michael Reinhold Lenz írta, Bertold Brecht igazította az ő korához, s most Fodor Tamás időszerűsítette a miénkhez, a szolnoki stúdiószínpadon, befejezésében kissé ráhangolva a jelenleg is folyó oktatáspolitikai csatározásokra. Nagyszerű csapatmunka ez az előadás, s a már említett Mihályfy Balázson kívül külön is fel kell jegyeznünk Mészáros István (a nagyhangú apa) és Gazsó György (a falusi tanító) nevét, miként a zenét összeállító Sári Lászlóét is. Az előadás igazi attrakciója a muzsika, s az, ahogyan a színészek ezt a muzsikát létrehozzák a legegyszerűbb eszközökkel. Itt még egy közönséges fadarab is megszólal, zenél. Igazi színházi csemege ez, mindenképpen megér egy estét. Valkó Mihály Kabaré: ifjú Újlaki László és Sebestyén Éva A barokk művészete Zsáner metamorfózisok (Világi témák a közép-európai barokk művészetben) címmel nyílt kiállítás Székesfehérvárott a barokk év helyi eseményeként. A tárlat Ausztria, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Olaszország, Szlovénia és Szlolvákia barokk művészetét mutatja be, portrékkal, csendéletekkel. Júniusban újabb két kiállításon a vadász- és tájképfestészet remekeivel, csataképekkel igyekeznek érzékeltetni a rendezők a XVII-XVIII. századi Közép-Európa világi művészetének tematikus sokféleségét. (MTI) Pályázók Szegedre A Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatói posztjára kiírt pályázatra négy jelentkező adta be munkáját a Tisza-parti városban: Nikolényi István, a Játékok jelenlegi igazgatója, Pál Tamás szegedi karmester, Jóni Gábor, a Szegedi Nemzeti Színház marketing-menedzsere, valamint Horváth Mihály, a helyi Bartók Béla Művelődési Központ igazgatóhelyettese. Az utóbbi pályázó korábban éveken keresztül igazgatója volt a szabadtérinek. Az igazgató személyében a városi közgyűlés május végén dönt. (MTI) Tiszaföidváron született, élt 62 évet Elhunyt Széki Sándor operaénekes „Arra szerződtem, hogy az ütéseket állom a végsőkig” - mondta, ha a jövő útjairól faggatták. Aki ismerte, teljességgel el is hitte mindezt. Ha valaki fizikai erejét érezte vagy akár csak szemügyre vette, nem gondolt arra, hogy egyszer lesz, aki - ami két vállra fekteti őt. Mert hiába peregtek az évek, a Tiszaföldvárról Szolnokra költözött fiúban sokáig nem fogalmazódtak meg a kétségek. Birkózott Törökszentmiklóson, majd a Szolnoki MÁV-ban, dolgozott meó-vezetőként a Járműjavítóban, közben énekelni tanult, mert valaki azt mondta, kincs van torkában. Most már a legnagyobbra tört, az énekes műfaj csúcsát vette célba. „Operaénekes leszek” mondta. Munka, sport, ingázás mellett tizenegy év megfeszített tanulás után 1966-ban felvették az Operaház társulatába. Majd két évtizedig vallotta, hogy a birkózás adta hit-, miszerint egyenességgel, tiszta eszközök kizárólagos használatával is győzhet az ember - örökérvényű és kizárólagos. Mígnem a sokadik térdrekényszerítés után nyugdíjaztatja magát. Óriási alakításait - hogy csak néhányat említsünk: Luna gróf, Alfto, Petur bán, Gara nádor - talán megőrzik a művészetpártolók emlékezetükben. Az emberre, ki mindvégig hű maradt szülőfalujához, Tiszaföldvárhoz és „nevelővárosához” Szolnokhoz, bizonyára sokáig gondolnak még. Az utóbbi négy évben meggyötörte a sors, de fiatalkori barátait gondolatban naponta felkereste. Egyszer ellopták minden felvételét, melyet féltve őrzött, rejtegetett. Mikor utoljára találkoztunk, kicsit kesergett: „már nincs hangom, nem tudok énekelni, bottal járva nem tudom felkeresni a tolvajokat, s ha be kéne bizonyítanom, hogy énekes voltam vala, képtelen lennék rá. Nincsenek tárgyi bizonyítékaim sem.” Talán kevesen vagyunk (talán sokan?), de nekünk nincs szükségünk egyelőre műanyag tekercsekre! Sziki Károly A nagybányai Bányavirág Múzeum E múzeum úgy alakult, hogy bár e bányavirágokat már évtizedek óta gyűjtik úgy a bányászok, bányaigazgatók, mint az ezeket kedvelő magánszemélyek (Magyarországon színes ásványtan néven ismert fogalom), de szervezett formában csak 1968-ban kezdték el gyűjteni, rendezgetni és főleg tárolni a nagybányai Máramaros Megyei Múzeumban. Ezek az úgynevezett bányavirágok a bányatámák, üregek falain találhatók, oda pedig úgy kerültek, hogy többezer éves geológiai formáláson mentek át a föld belsejében. így például lerakódások, kikristályosodások, csiszolások által, amelyet főleg a lecsepegő bányavizek okoztak. 1976-ban, miután a geológusok úgy tapasztalták, hogy ezek a leletek most már igen nagy példányban fordulnak elő, azaz vannak a Múzeum birtokában, a megyei tanács vezetősége egy határozat alapján külön természettudományi részleget alakított ki múzeum keretében. 1976-1989 között ez a múzeumi részleg még mindig a megyei múzeumhoz tartozott, amikor is 1989-ben a megyei tanács egy másik határozata alapján egy önálló Bányavirág Múzeumot létesített, egy teljesen új helyiségben, melyet erre a célra alakítottak ki, melyet az akkor kinevezett és ma is fungáló igazgató, Victor Gorduza tanár rendezett be és szervezett meg tudományosan. Ma már a bányavirág múzeum kétszintes épületben fog1 lal helyet, a földszinten főleg didaktikai szempontból érdekes példányokat tárolnak, az emeleten pedig esztétikailag a legszebbeket. A múzeum tulajdonában jelen pillanatban több mint 15 ezer darab szebbnél szebb bányavirág van. De egy biztos: ilyen múzeum egész erurópában csak ez az egy van. A közelmúltban történt nagybányai látogatás alkalmával Máramaros megye vezetősége felajánlotta a szolnokiaknak, hogy amennyiben igénylik, szívesen rendez egy bányavirág kiállítást Szolnokon is. Nemzetközi kulturális fesztivál Győrött A muzsika, a színház, a táncművészet és az alkotóművészet iránt érdeklődőknek gazdag programot kínál a Győri Nyár. A június 11-én nyíló nemzetközi kulturális fesztivál programjának gerincét a zenei műsorok alkotják. Nyitóelőadásaként a győri Nemzeti Színház muttatja be Puccini két egyfelvonásos operáját, A köpenyt és a Gianni Schicchi-t. Június 13-án a Győri Leánykar hangversenyét, június 25-én Kozma Rózsa ária- és dalestjét hallgathatják meg a zenekedvelők. Június 30-án Győrött lép fel Botka Valéria musicalstúdiója. Július 2-án kerül sor a Győri Filharmonikus Zenekar Strauss- és Lehár-estjére, ezúttal azonban nem hangversenyteremben, hanem a városközponti Széchenyi téren. Június 22-én az Anna Karenina balettváltozatával vendégszerepei Győrött a Magyar Állami Operaház Pártay Lilla koreográfiájában. Három nappal később nemzetközi balettgála lesz a Győri Balett és amerikai, osztrák, szlovák vendégeinek közreműködésével. Július 3-án és 4-én ad otthont a Rába-parti város a nemzetközi néptáncfesztiválnak. (MTI) Tiszai csendélet
