Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-06 / 80. szám
4 IVI unkavállalóknak 1993. április 6., kedd Miről döntünk a május 21-én? T ársadalombiztosítási választások Munkanélküliek paradicsoma A napokban beszélgettem a Munkaügyi Központ igazgatójával, s megállapítottam, hazánk bizonyos szempontból túlszárnyalja Hollandiát is, amiről pedig többek között köztudott, hogy a munkanélküli segélyek osztásában a világ élén jár. No, Magyarországon nem osztják túl bőkezűen, és pláne nem hosszú ideig e segélyt, de hogy leleményes nemzet vagyunk, az tény. Ami máshol szégyen, és büntetendő cselekmény, nálunk abból egyesek sportot űznek. Miről is van szó valójában? Tulajdonképpen arról, hogy nem elég nekünk az anyagi nyomorúság, az alábbiakból kiderül, erkölcsileg is lejjeb leszünk a békánál, ha így folytatjuk. A leleményességet korán kell kezdeni. A Munkaügyi Központban felfedezték, hogy egyes frissen érettségizett diákok, milyen „pénzügyi manőverekre” képesek már akkor is, amikor alig száradt meg bizonyítványukon a tinta. Nem ötletadónak szánom, csak úgy elmondom, mit csinálnak egyesek. Érettségi után bejelentkeznek a Munkaügyi Központba, mint munkanélküli segélyre jogososultak. Mikor megérkezik az egyetemről, főiskoláról a sikeres felvételi vizsgáról szóló eredmény, mintha még mindig munkanélküliek lennének, járnak vígan egyetemre, s közben havi egy pénteken bejelentkeznek a Munnkaügyi Központban, hogy munkanélküli segélyre való jogosultságukat nehogy elveszítsék. Tudják ugyanis, hogy a kapcsolattartás kötelező. Enélkül nincs segély. Van, aki fél évet is ki tud így húzni. A jövőben azonban nehezebb dolga lesz az élelmes diákoknak, a Munkaügyi Központ ugyanis keresi a megoldást, hogy az ingyenélőket valamilyen módon kiszűrjék. Mielőtt egyetemi ifjúságunk színe—java szégyenlistára kerülne diákcsínynek már nem nevezhető leleményessége miatt, legalább most megtehetne annyit, hogy ír egy levelet a Munkaügyi Központnak: „töröljék a segélyemet”, s ezzel a baj elhárult, feltéve, ha többet nem csinál ilyet. (iksz) Munkaerőpiac, 1993. március 1993. márciusában 41679 fő kereste fel a Megyei Munkaügyi Központ kirendeltségeit munkavállalás céljából. Közülük 37579 fő került be a regisztráltak állományába, egy százalékkal kevesebb, mint a múlt év végén. A munkanélküliek létszámát a rendszerből kikerülők számának növekedése, az idényjellegű tavaszi munkák beindulása (mezőgazdaság, építőipar) és az aktív eszközzel támogatottak számának 638 fős emelkedése kedvezően befolyásolta. Ebben a hónapban átképzésben, közhasznú munkavégzésben, valamint egyéb foglalkoztatási eszközben 3185 fő vett részt, míg egy évvel korábban ennek a létszámnak csupán egynegyede. A regisztráltakon belül a pályakezdők száma is csökkenést (95 fős) mutat, hasonlóan az év első két hónapjához. A jelenlegi számuk 2657 fő, ami az összes munkanélküli 7,1 százaléka. Legtöbben Szolnok körzetében várnak munkahelyre. A bejelentett álláshelyek számának előző havi minimális növekedése után ebben a hónapban 346-tal kevesebb volt a betöltésre váró munkahely. A mérés napján (március 20.) 1437 érvényes állásajánlat szerepelt a kirendeltségek nyilvántartásában. Legszembetűnőbb visszaesés a kunhegyesi, jászberényi és a szolnoki kirendeltségen tapasztalható. A kereslet-kínálat viszonyában lényeges változás nem történt, 100 munkanélkülire átlagosan 4 állásajánlat jutott. Ennél jobb volt a helyzet Kisújszálláson (14,4) és Szolnokon (6,1). A szakmunkások esetében az átlagnál kedvezőbb a kép, minden huszadik álláskereső kaphatott ajánlatot. A segédmunkásoknál sajnos 100 fő közül csak egynek volt esélye a munkavállalásra. Az ismertté vált, felajánlható munkahelyek 46,6 százaléka szakmunkára, 27,7 százaléka betanított munkára, 9,3 százaléka pedig segédmunkára vonatkozott. E munkahelyek csaknem 50 százaléka már alapfokú iskolai végzettséggel is betölthető volt. Szellemi dolgozók iránt a megyében összesen 236 főre jelentettek be igényt a munkáltatók, ez is kevés az állásra várakozó 5289 fővel szemben. A munkaerő-kereslet nagy részét, 656 főt (az összes igény 46 százalékát) még mindig az ipari ágazatok adják, a mező- gazdaságból csupán 54 főre (3,8 százalék) tartottak igényt a gazdálkodók. Bizonyos élénkülést jeleznek az építőipari munkáltatók bejelentései is. A megyében 500 fő feletti a túlkínálat a géplakatos, esztergályos, gépjármű szerelő, hegesztő, villanyszerelő, kőműves, festő és mázoló, mezőgazdasági gépszerelő, tehergépkocsivezető és bolti eladó szakmákban, ezekben a munkáltatók 5 és 60 fő közötti szóródással jeleztek üres álláshelyeket. Egyetlen munkaerőt sem fogadnak a munkaadók 520 féle munkakörben, amelyekben a jelenlegi regisztráltak közül 9 és félezren dolgoztak. Nincs igény például üzemmérnökökre, gépjármű villamossági szerelőkre, épület asztalosokra, kubikusokra, földmunkagép kezelőkre, növénytermesztőkre, állatgondozókra, fodrászokra, rakodó munkásokra. A túltelített szakmákban az esély a munkaerőpiacon elsősorban átképzéssel növelhető, amennyiben a gazdaság oldaláról is elindulnak a kedvező folyamatok. A leghátrányosabb helyzetű, iskolázatlan rétegeknél ugyanakkor a 8 általános iskolai végzettség megszerzése jelentheti bármely szakma elsajátításának alapját. Ez utóbbi réteg a munkanélküliek között több mint 3 és félezer fő. Molnár Tünde Május 21-én lesznek a társadalombiztosítási önkormányzati választások. Az önkormányzat kifejezés ne tévesszen meg senkit, mert ennek semmi köze a városi és községi önkormányzatokhoz, csak az elnevezés azonos, mert a törvény szerint a társadalombiztosítás átalakítása után a társadalombiztosítás ügyeit túlnyomórészt önállóan, a kormányzattól elkülönülten végzi, vagyis önkormányzatként. A társadalombiztosítás jelenleg teljesen állami irányítás alatt áll és magába foglalja az egészségünk védelmével kapcsolatos valamennyi, az orvosi ellátás, kórházak fenntartása, gyógyszerek, gyógyászati eszközök árának térítésével, a táppénz kifizetésével kapcsolatos feladatokat, valamint az öregségi, rokkantsági nyugdíjak, a hozzátartozói nyugellátások stb. megállapításával, kifizetésével kapcsolatos feladatokat. Az új törvény szerint a társadalombiztosítás két önkormányzat irányítása alá kerül: az egészségüggyel kapcsolatos feladatokat az Egészségbiztosítási Önkormányzat, a nyugdíjügyekkel kapcsolatos feladatokat a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat végzi majd. Ezeknek a feladatoknak az ellátására létrehozzák az Egészségbiztosítási Alapot és a Nyugdíjbiztosítási Alapot. Vagyis mindkét önkormányzat részére elkülönítenek egy bizonyos összegű vagyont, amivel önállóan rendelkeznek. Az önkormányzatok létrehozásával a törvény célja az, hogy olyan szervezeti rendszert hozzon létre, amely egyidejűleg biztosítja az érdekeltek beleszólási jogát és érdekérvényesítési A megyei adatok számítógépes összesítése már elkészült, de az elemzés még nem, így az Országos Munkaügyi Központnak még nincsenek információi a munkanélküliség márciusi csökkenésének okairól. Az MTI érdeklődésére elmondták, hogy a hét végére már lefutnak az elemző programok, s akkor lehetőségeit, valamint az állami felelősség érvényesülését. Különösen fontos szerepet tulajdonít a törvény a társadalombiztosítás átalakításának időszakában az önkormányzatok érdekegyeztető- és érdekképviseleti tevékenységének. Ez azt jelenti a számunkra, hogy a május 21-én megválasztásra kerülő két önkormányzatnak meghatározó jelentősége lesz abban, hogy milyen ösz- szegű vagyon kerüljön a két alapba. A jövőbeni, nyugdíjak összege, értékének biztonsága nem kis részben függ attól, hogy elegendő elkülönített vag mn álljon azok fedezetére. gyszintén az egészségbiztosítással összefüggő kiadások - a munkavállalók, biztosítottak által fizetendő térítési díjak ösz- szege - jelentős mértékben függenek majd attól, hogy milyen vagyon áll ezek fedezetére. A törvény feljogosítja az ön- kormányzatokat, hogy a nyugdíjbiztosítás, egészségbiztosítással kapcsolatos törvények tervezetét véleményezze, javaslatot tehet ilyen törvények és kormányrendeletek előkészítésére. A Kormány ilyen tárgyú rendeletéihez az önkormányzatok egyetértésére lesz szükség. Tulajdonosi jogokat gyakorol az önkormányzatok tulajdonába tartozó vagyon felett, ami több száz milliárdot jelent. Irányítja a biztosítási alapok hivatali szervezetét. Kialakítja az egyes biztosítási ágba tartzó helyi-területi testületeket. Ezek a testületek ellenőrzik a helyi-területi igazgatási szervezeteket. A nyugdíjbiztosítási önkormányzat 60 biztosítási képviselőből áll, akik közül a biztosítási ellátásra jogosultakat 36 fő képviseli azzal, hogy ebből 4 fő a részletesen beszámolhatnak a 7500-as csökkenés hátteréről. Az összesített adatok szerint 705.000-ről 697.500-ra csökkent a munkanélküliek száma március végén. A munkanélküliség évek óta nem csökkent, az is nagy eredménynek számított, ha csak kismértékben emelkedett az álnyugdíjasok képviseletét látja el. A munkáltatókat 24 fő képviseli. Az egészségbiztosítási önkormányzat közgyűlése szintén 60 fő képviselőből áll, akik közül 30 fő a biztosítási ellátására jogosultakat és 30 fő a munkáltatókat képviseli. A május 21-i választásokon a biztosításra jogosultak képviselőit választjuk meg, vagyis a nyugdíjbiztosítási önkormányzatba 32 fő és az egészségbiztosítási önkormányzatba 30 fő képviselőt választunk, akik feladata biztosításra jogosultak képviseletének ellátása lesz. A fentiekből kitűnik, hogy minden magyar állampolgárt érintő - hiszen akár az egészségbiztosítás, akár a nyugdíjbiztosítással összefüggően mindannyian érdekeltek vagyunk - nagy fontosságú döntés előtt állunk. A társadalombiztosítáj új alapokra helyezéséről lesz szó, azokat a képviselőket kell megválasztani, akik megfelelő módon képviselik a biztosításra jogosultak érdekeit. Nem közömbös számukra, hogy a jövőbe is elérhető lesz-e az egészségügyi ellátás a szegényebb rétegeknek is vagy hogyan alakul a nyugdíjkorhatár, a nyugdíjak megőrzik-e értéküket, a nyugdíjrendszer jobban megfelel-e az igazságosság követelményének, milyen térítéseket kell fizetni az egyre dráguló gyógyszerekért stb., ezért jól meg kell fontolni kire adjuk szavazatunkat és természetesen a szavazáson való részvétellel elősegíteni, hogy minél gyorsabban és minél kevesebb költséggel megalakulhassanak az önkormányzatok, hogy a munkájukat elkezdhessék. Dr. Szegedi Károly lástalanok száma. A korábbi, időnként kialakuló stagnálás csupán egy más jellegű statisztikai számítással volt indokolható. A jelenlegi csökkenésben már szerepet játszhat a mező- gazdasági munkák foglalkoztatási igényének növekedése és a hatékonyabb állásközvetítés is. (MTI) Mérséklődött a munkanélküliek száma Adatok a világgazdaságról Amit jó tudni a privatizációról I. rész Mi a decentralizált privatizáció? Most induló sorozatunkkal az a célunk, hogy tájékoztassuk olvasóinkat a privatizációval kapcsolatos tudnivalókról. Ebben ismertetjük a magánkézbe adás folyamatát, szólunk a szakértők, valamint a vagyonügynökség feladatairól és szándékairól, a munkavállalói résztulajdonosi programról. A köznyelv legszívesebben önprivatizácinak nevezi azt a formát, amelyet hivatalosna neveztek már vállalati kezdem- nyezésű, egyszerűsített privatizációs eljárásnak, és később a decentralizált privatizáció nevet kapta a szakmai nyelvben. Akár így hívják, akár úgy, lényegében ugyanarról van szó a privatizációra szánt vállalatot nem közvetlenül az Állami Vagyonügynökség értékesíti, hanem z általa megbízott szakértő cégek valamelyike. Akik emlékeznek a privatizációs folyamatok kezdeteire, még az Állami Vagyonügynökség megalakulását megelőző időkre, tudják, hogy ez volt az a korszak, amikor a vállalatok saját maguk kerestek partnereket maguknak, és alakítottak vegyes vállalatokat, társaságokat legtöbbször külföldi tőke bevonásával. Spontán privatizáció Az akkor fürge cégek kevéssé szabályozott és ellenőrzött átalakulását azóta a spontán privatizációnak nevezi a szakzsargon. Ez volt az az időszak, amikor a jogszabályok kiskapui, a vállalati vagyon ilyen-olyan, kisebb-nagyobb társaságokba való vitele, vagy elbujtatása sok élelmes embert juttatott tetemes vagyonhoz és jó cégekhez segített hozzá gyorsan reagáló külföldieket viszonylag kis befektetéssel. Később a privatizációt igyekeztek nagyobb ellenőrzés alá vonni, megszülettek a jogszabályok és az intézményi keretek, létrejött az Állami Vagyonügynökség is, amely az állam megtestesítőjeként volt hivatva a privatizációt irányítani és lebonyolítani. Vagyis az állami tulajdonban lévő vállalatokat magánkézbe adni. A feladat számtalan okból bonyolult. Az egyik jelentős akadály, hogy meglehetősen nagyszámú vállalatról van szó, amelyek ügyeit rendkívül alaposan kell ismemi, és nagyon körültekintően kell dönteni a cégek és az ott dolgozó emberek sorsáról. Ehhez képest a vagyonügynökségnél működő munkatársak száma kicsi. Több ezer vállalatról nem tudhatnak felelősen dönteni, ugyanakkor egyre nagyobb nyomás nehezedett rájuk, hiszen minden fórum a privatizáció gyorsítását sürgette és sürgeti. Ezek az előzmények voltak azok, amelyek az önprivatizáció gondolatához és gyakorlatához vezettek. 1991. május 27-én döntött az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa az első decentralizált privatizácis program beindításáról, amelynek során kis- és közepes méretű állami vállalatok nagyobb tömegének gazdasági társasággá való átalakítására és piaci értékesítésére tettek kísérletet - az Állami Vagyonügynökség közvetlen részvétele nélkül. A Vagyonügynökség feladatait gyakorlatilag átruházta a pályázat újtán kiválasztott szakértő cégekre. A privatizáció szereplői A decentralizált privatizáció főszereplői a vállalatok, a szakértők és - idővel, a tényleges privatizáció, vagyis az értékesítés-során - a befektető(k). Főszereplő az Állami Vagyonügynökség is, de az egyes konkrét ügyletek lebonyolításába nem avatkozik bele. Lényegében a háttérből irányít azzal, hogy az általa megszabott keretek között jöhetnek csak létre a megállapodások. A vállalatok és a szakértők közötti koordinációs szerepet a PRI-MAN privatizációt menedzselő Kft. tölti be. Ezt a társaságot az Állami Vagyonügynökség 1991 októberében hozta létre, kifejezetten ennek a feladatnak az ellátására. Teljes egészében állami tulajdonban van. A PRI-MAN Kft. kapcsolatban áll a programban érintett vállalatokkal, azok vezetőivel, érdekvédelmi szervezetével és munkavállalóival, a szakértőkkel és a befektetőkkel. Tájékoztatja őket az összes szükséges tudnivalóról, nyilvántartja a fejleményeket, és ellenőrzi is, hogy az ügyletek valóban az Állami Vagyonügynökség által megszabott módon zajlanak-e. Az első decentralizált privatizációs programot annak idején a 300-asok klubjaként is emlegették. Azért, mert a kiválasztott vállalatok (az 1989-es mérleg adatai alapján) legfeljebb 300 millió forintnyi saját vagyonnal rendelkezhettek, a foglalkoztatott dolgozók száma is legfeljebb 300 lehetett, ezenkívül forgalmuk sem léphette túl a 300 millió forintot. Először 343 vállalatot soroltak ebbe a körbe, de mivel a szabályok lehetőséget adtak cégeknek, hogy önként kérjék felvételüket az önprivatizációs cégek sorába, a 300-asok klubja hamar 400 fölé emelkedett. Végül is az első ütemben, amely ténylegesen 1992 szeptemberében indult, 433 vállalat kapott lehetőséget arra, hogy saját elképzeléseit is érvényesíthesse a privatizációs folyamatban. Hiszen ez a modell lehetővé teszi, hogy a vállalat maga döntse el, melyik tanácsadó céget szerződteti szakértőként azon cégek közül, amelyeket a vagyonügynökség kiválasztott a pályázatára jelentkezők közül. Módja van arra is, hogy a szakértővel együttműködve befolyásolja az eseményeket, hogy a privatizációnak azt a módját válasszák, amelyik a legkedvezőbb lehet a cég jövője szempontjából. Az első program megindítása előtt a vagyonügynökség pályázatot írt ki. Akkor 84 szakértő céget választott ki tanácsadónak az első ütemben. Ezek a szakértők voltak hivatva mindazt a funkciót betölteni, amelyet a vagyonügynökség rájuk ruházott. Később mind a szakértők, mind decentralizált privatizációban résztvevő vállalatok száma bővült. A második ütemben további 277 cég kapcsolódott be, a szakértők száma 132-re emelkedett, és jelentősen megnőtt a programban résztvevő állalatok értéke is. (Folytatjuk) A kelet-európai országokról rendelkezésre álló nemzetközi statisztikai adatok azt mutatják, hogy Lengyelországban az elmúlt évben az ipari termelés 4,2 százalékkal növekedett, Csehszlovákiában pedig 17 százalékkal csökkent. Magyarországon a múlt évben kereken 10 százalékkal csökkent az ipar teljesítménye. Romániában a múlt évi szint nem érte el az 1989. évinek a felét sem. A munkanélküliség az OECD-országokban és ezen belül a Közös Piac országaiban összességében némileg emelkedett, a fogyasztói árindex növekedési üteme pedig mérséklődött az elmúlt esztendőben. A munkanélküliségi ráta a Közös Piac egészében az előző évi 8,7 százalékról 9,4 százalékra változott. Az átlagot jóval meg- haldta a munkanélküliség Spanyolországban és Írországban, ahol a munkanélküliségi ráta 18, illetve 16 százalék. A fejlett országok közül a fogyasztói árak a legnagyobb mértékben - 15 százalékkal - Görögországban növekedtek. A legalacsonyabb árnövekedést a statisztika Japánban regisztrálta, ahol mindössze 1,7 százalékos volt a drágulás. A kelet-európai országokban - Csehszlovákia kivételével - a munkanélküliség az elmúlt évben nőtt, és meglehetősen magas szintet ért el. A munkanélküliségi ráta 7 és 14 százalék között mozog. (MTI) t
