Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-06 / 80. szám

1993. április 6., kedd Kultúra 5 Mintafarm a képzés szolgálatában Beszélgetés dr. Lengyel Lajossal, a mezőtúri mezőgazdasági gépészeti főiskolai kar főigazgatójával Dr. Lengyel Lajossal, a me­zőtúri mezőgazdasági gépészeti főiskolai kar főigazgatójával ar­ról beszélgettünk, hogy intéz­ményük miként igazodik a tár­sadalmi, gazdasági változások­hoz, milyen utat jelöl ki saját maga számára.- A mezőtúri gépészeti főis­kolai karon harminc évvel ez­előtt kezdődött a képzés. Ezen időszak alatt közel háromezer üzemmérnök és szaküzemmér­nök végzett. Több száz azoknak a száma, akik hosszabb-rövi- debb tanfolyamunkon poszt­graduális képzésben vettek részt - kezdte a főigazgató. - A hagyományokon túl kötelessé­günknek érezzük, hogy megfe­leljünk a társadalmi-gazdasági változások által szabott köve­telményeknek. Ez teljesen egyértelmű, hi­szen a jövő agrárgazdászata számára kell jól felkészült szak­embereket képeznünk, ami azt jelenti, hogy lényegesen meg­változott az igény, következés­képpen változik az oktatás is.- Miben áll ez a változás?- A gépész üzemmérnök egy nagy gazdaságban eddig is meg­találta a helyét különböző posz­tokon, esetleg kereskedelmi, il­letve gyártócégeknél. Ezek a funkciók megmaradnak, azon­ban a tulajdonviszonyok átren­deződése változtatást kíván az elméleti és gyakorlati ismeretek arányain. A gyakorlati ismeretek javára történik a változtatás. Eddig a termelőüzemi gyakorlatokat ál­talában a közös gazdaságokban végezték hallgatóink. Ismere­tes, hogy a mostani változások közepette nem könnyű a hallga­tók üzemi gyakorlatának meg­szervezése - jóllehet ígéreteket kaptunk gondjaink megoldásá­nak segítésére. A legnagyobb segítség természetesen az lenne, ha tangazdasága vagy tankertje lehetne a főiskolai karnak. Ez klinikája lehetne az oktatásnak. A Mezőtúri Állami Gazdaság területéből - egy kormányren­delet alapján - tangazdaság lé­tesítésére kaptunk is egy bizo­nyos nagyságú területet. Sajnos, eszközöket és épületeket nem. Ezen a negyven-egynéhány hektáron mintafarmot szeret­nénk létesíteni. Ezt a tevékeny­séget nem támogatják. Úgy kell munkálkodnunk, hogy ne fizes­sünk rá. Ennek a gazdaságnak terve­zésén már túl vagyunk. A fel­építése és üzemeltetése van hátra, hogy az eredeti célnak megfelelően tudjuk hasznosí­tani. Addig természetesen át­meneti megoldásokat kell al­kalmaznunk. A környék gazda­ságaival próbálunk egyezségre jutni azért, hogy meg tudjuk va­lósítani gyakorlati oktatási cél­jainkat. Megemlítem még, hogy már harmadik éve húsz-harminc hallgatónk Ausztriában tölti termelőüzemi gyakorlatát. Kellő nyelvismerettel tapaszta­latokat szereznek az ottani ag­rokulturáról, elsajátítanak új szakmai fogásokat, ami csak hasznos lehet számunkra. Sokirányú lett a közgazda- sági tevékenység is. Ezért a fő­iskolai karon harminc év után először, az 1993/94-es tanévben agrárüzemmémöki szakot indí­tunk. Alaposabban szeretnénk foglalkozni mindkét szakon a gazdálkodás kérdéseivel, azok között marketing, pénzügyi fel­adatokkal, környezetgazdálko­dással, az alkalmazott számítás- technikával. Mindez természe­tesen megfelelő tárgyi feltétele­ket is igényel, melyeknek nem vagyunk bővében. Az állami költségvetésből származó jutta­tás egyre kisebb. így hát ko­moly gondjaink és feladataink vannak az önálló gazdálkodás­ban.- Hogyan tudják azokat meg­oldani?- Más főiskolákkal szemben szerencsés helyzetben vagyunk, mivel gépészképzés révén kü­lönböző, hasznosítható kapaci­tással rendelkezünk. Ezt a ka­pacitást természetesen elsősor­ban oktatási célokra hasznosít­juk, de jól felkészült szakembe­reink vállalkozási jellegű tevé­kenységet is tudnak végezni, így a gépeket jobban ki tudjuk használni. Ezáltal megfelelő forrást teremthetünk gépállo­mányunk korszersítéséhez. Eb­ből természetesen az oktatásnak is haszna van. Egyszóval az a lényeg, hogy a felsőfokú okta­tási intézményeknek is gazdál­kodniuk kell. A jövőt illetően ilyen szellemben kell foglal­koznunk a több évtizedes to­vábbképző munkánkkal is. To­vábbképző részlegünk több me­gye munkaerő-szolgálati köz­pontjával tart kapcsolatot. A munkanélküliek sajátos formában történő képzését is elősegítjük. Több pályázatot nyertünk már el. Ez is egy lehe­tőség a továbblépésre. Alig egy hete zárult például az első szá­mítógép-programozási tanfo­lyamunk. Egy hónap múlva pe­dig megkezdődik a menedzser- képző tanfolyamunk, amely már nemcsak hazai, hanem eu­rópai elismertségű diplomát ad.- Idegen nyelv ismerete nél­kül külföldön nehéz hasznosí­tani akármilyen diplomát. . .- A főiskolán nagy gondot fordítunk az idegen nyelvek ok­tatására. Nem. tehet államvizs­gát az a hallgató, akinek nincs valamilyen nyelvvizsgája. Bi­zonyos szakiránynál - például a marketingnél- követelmény­ként szeretnénk állítani a mini­mum középfokú nyelvvizsgát. Nyelvismerettel sokkal jobban konvertálható egy-egy diploma. Oktatóink közül többen részt vettek nyugat-európai tanul­mányutakon, s tapasztalataikat kellő adaptációval hasznosítjuk- Az oktatás megfelelő szin­ten csak jól képzett előadókkal végezhető a főiskolai karon . . .- Nem kevés a két idegen nyelv ismeretével rendelkező oktatók száma. Komoly ered­mények születtek a tudományos fokozatok megszerzésében is. Ez azért is fontos, mert a felső- oktatási törvény életbe lépésétől kezdve akkreditálják az intéz­ményeket. Ez azt jelenti: meg­nézik a képzési céllal összhang­ban tévő feltételrendszert. Tehát azt, hogy az adott intézmény mennyire tud megfelelni céljai­nak.- Hogyan alakul kutatómun­kájuk?- Természetesen folytatjuk a kutatómunkát is, hiszen Mező­túron nagyon sok szakterületet érintő kutatásfejlesztési témá­ban vettünk eddig részt. Meg kell azonban említenem, hogy elapadtak a központi források. Szinte nincs központi támoga­tás. A támogatás formája válto­zott meg, ami végeredményben korszerű és előremutató. Na­gyon sok pályázati lehetőség van - de a pályázat verseny, ahol nyerni is, veszíteni is lehet. Minél többször próbálkozunk, annál nagyobb a pályázatok el­nyerésének lehetősége. Több pályázatot elnyertünk már, s most is munkálkodunk a felső­fokú oktatás fejlesztése, a FÁK-program mecenatúra és hasonló felsőoktatásra kiírt pályázatok ügyében.- Együttműködnek-e más fel­sőoktatási intézményekkel?- Nem szakadhatunk ki a táj­ból, a régióból. Az elmúlt év őszén a kari tanács egyetértésé­vel csatlakoztunk a Tessedik Sámuel Oktatási Központhoz, melynek révén a szarvasi és Szarvas környéki felsőoktatási intézmények igen jó együttmű­ködést alakíthatnak ki. Próbál­juk hasznosítani egymás szakte­rületének eredményeit, hiszen mindegyik intézmény profilori­entált, az egész mezőgazdaság profiljának egy-egy szegmensét tölti ki.- Mennyire nyitottak a város közössége számára?- A gépeket, berendezéseket kivéve, főleg az építményekre gondolva elmondhatjuk, hogy igen jó tárgyi feltételekkel ren­delkezünk. Csodálatos torna­csarnokunk, háromszáz szemé­lyes kollégiumunk van például. Ez késztetett bennünket arra, hogy helyt adjunk - természete­sen érdekeltségi alapon - bármi­lyen rendezvénynek. A kapu kinyitásának termé­szetesen nemcsak az érdekelt­ség a hasznos következménye, hanem az is, hogy megismerke­dünk a legkülönbözőbb szakte­rületekkel és társadalmi szerve­zetekkel. Bővülnek kapcsolata­ink, s ezáltal nagyobb palettán dolgozhatunk, ha arra sor kerül. Nyitott tehát a főiskola. Tavaly is különböző rendezvényeknek adott otthont. Itt tartották például az öté­venként megrendezdendő kis­termelők és kertbarátok kiállítá­sát. Több mint tízezren tekintet­ték meg. Szeretnénk, ha ez ha­gyomány lenne. Simon Béla Gaztalanftás. A mezőtúri régi református temetőt - amely már egy gaztenger volt - megtisztították a cserjéktől, kiszáradt fáktól, s újra megadja a tisztele­tet az ott pihenőknek, akikről több mint 40 éven keresztül elfeledkeztek. -nzs­Nemrég Szolnokon járt a Zenebutik szerkesztősége, hogy felvételeket készítsen április 18-ai adá­sához. A műsorban helyet kap majd a Szolnoki Szimfonikus Zenekar, megszólal a polgármester, bemutatják a dolgozószobájának falán függő, a Müvésztelepről származó festményeket. Megje­lenik a képernyőn Mátrai Zsuzsa, az idén 25 éves jubileumát ünneplő Bartók Béla Kamarakórus, Thész Gabriella, láthatjuk valamint az I. Szolnoki Zenei Fesztivál támogatóit. Nemzetközi magánének-mesterkurzus Szolnokon Nyitókoncert a városházán Amint arról már hírt adtunk olvasóinknak, csütörtökön Je­remiás Margit professzor asz- szony vezetésével nemzetközi magánének-mesterkurzus kez­dődött a Helyőrségi Klubban. A tanfolyam nyitóhangver­senyének a városháza díszterme adott otthont szombaton este. Mielőtt a koncert megkezdő­dött, a kurzus magas rangú ven­dége: dr. Alwin Westerhof ud­vari tanácsos, a bécsi Duna Akadémia nemzetközi elnöke, a Déli Koncertek Társaságának alapítója szólt a megjelentek­hez. A hangverseny első darabja­ként Boccherini zenekarra írott Sinfonia Concertante című da­rabja (Op. 10), majd' --minden bizonnyal Szolnokon első ízben - Vivaldi „Non In Pratis aut In Hortis” című, althangra és ze­nekarra írott zsoltárja hangzott el. A koncert műsorát Pergolesi: Stabat Mater című oratóriumá­nak előadásával fejezték be az előadóművészek. Ä hangverse­nyen fellépett a Capella Sava- ria; az együttes művészeti veze­tője Németh Pál. Közreműkö­dött a Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus; karigazgató: Molnár Éva; az énekszólókat Jeremiás Margit és Kozma Ró­zsa énekelte. A vendég diri­gens: Octavian Anghel Brüsz- szelből érkezett Szolnokra. Az elhangzott művek joggal érdemelték ki a szolnoki közön­ség tetszését. A Capella Savaria muzsikusai - úgy a szólisták, mint a tutti - a részben korabeli hangszereken előadott, stílushű Boccherini-tolmácsolásukkal arattak sikert. A Vivaldi-zsoltár Jeremiás Margit bársonyos, mély zengésű, sötét tónusú hangján csendült fel - és a fe­lejthetetlen produkciók sorát gazdagítja közönségének emlé­kezetében. A művésznő ráadás­sal köszönte meg a sikert hall­gatóságának. Feledhetetlen emlék marad a hangverseny záródarabja. Per­golesi: Stabat Mater című orató­riuma és az azt előadók: a gyö­nyörű hangú, intelligens Kozma Rózsa, Jeremiás Margit, a Bar­tók Béla Kamarakórus és a Ca­pella Savaria tolmácsolásában. A dirigens: Octavian Anghel személyében a közönség kitűnő karmestert ismerhetett meg. A szűnni nem akaró taps az elő­adóművészeket ez esetben is rá­adásra késztette. A koncert után dr. Alwin Westerhof interjút adott la­punknak. Elmondotta többek között, hogy az értékes zenét gyermekkora óta szereti, hiszen a maga és felesége családjában is szép szokás a házimuzsikálás. Harmincnyolc éven át állott az osztrák állam szolgálatában mint a külügyminisztérium kul­turális ügyekkel foglalkozó osz­tályának vezetője. Ez idő alatt - majd a későbiekben - Ausztria Párizsba delegált UNESCO-nagyköveteként tíz éven át - minden rendelkezé­sére álló eszköz segítségével azon fáradozott, hogy a nem­zetközi kulturális és ezen belül a zenei kapcsolatokat előmoz­dítsa. A későbbiekben Brüsz- szelben folytatta tevékenységét az osztrák-belga kulturális kap­csolatok felelőseként. Itt is - mint mindenütt - gyakorta adott otthont házában kamarakoncer­teknek. Jeremiás Margittal való ismeretsége innen datálódik. A művésznőt igen nagyra becsüli, ezért örömét fejezte ki a szol­noki, remélhetően hagyomány­teremtő mesterkurzus létrejöt­téért. Egyetért Várhegyi Attila polgármesterrel abban, hogy a fiatal énekeseknek bemutatko­zási lehetőséget kell teremteni, hiszen csakis ezzel indíthatók el az érvényesülés útján; ezen meggondolásból alapította meg a Bécsi Déli Koncerteket is. Dr. Alwin Westerhof befeje­zésül annak az óhajának adott hangot, hogy az ifjú énekesek megismerésének terén szépen fejlődő osztrák-magyar kapcso­latok a kurzus révén hamarosan Szolnokra is kiterjednek. Szathmáry Judit Diákjaink sikerei tanulmányi versenyeken Az Orosz Kulturális Központ másodszor rendezte meg a Pus­kin és Petőfi munkásságáról szóló orosz-magyar kulturális kapcsolattörténeti versenyt. Az országos versenyben 40 magyar város 57 iskolájából 199 tanuló vett részt. Közülük Ézsiás Anikó, a Lehel Vezér Gimná­zium III. a. osztályos tanulója első helyezést ért el. Ezzel egy­hetes ingyenes jutalomutazást nyert Moszkvába. A megye gimnazistái és szakközépiskolásai számára ismét Jászberényben rendezték meg a fizikaversenyt. A szak­középiskolások a Liska József Erősáramú Szakközépiskolában két kategóriában gyürkőztek neki a feladatoknak. Idén 18 szakközépiskola 100 diákja ve­télkedett. Az első kategóriában, ahol a fizikai szakmai előké­szítő tárgy, a következő ered­mények születtek. Első osztá­lyosoknál Tasi Csongor (Jász­berény) nyert. A második osztá­lyosoknál Bimer Norbert (Jász­berény) maximális pontszám­mal győzött. A harmadik osztá­lyosoknál Pethes László (Jász­berény), a negyedikesek közül Medra Károly (Szolnok Pálfy SZKI) lett a legjobb. A második kategória győzte­sei: elsősök közül Pap Tímea (Mezőtúr) vitte el a pálmát. Má­sodik osztályos induló nem volt. A harmadikosok közül Házy Attila (Kisújszállás), míg a negyedikeseknél Pap Attila (Jászapáti) bizonyult a legjobb­nak. Á legjobbak (első három helyezettek) jutalmat kaptak, melyet megyei Pedagógiai Inté­zet, az Eötvös Társulat megyei tagozata és Jászberény önkor­mányzata biztosította. Amíg a szakközépiskolások a Rákóczi úti iskolában „izzad­tak” a Szegedi Ervin által ösz- szeállított feladatokkal, addig a gimnazisták a Holló András fi­zikaversenyen mérkőztek. Gya­korlatilag azonos feladatokat kellett nekik is megoldaniuk, hisz a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára „ké­szítette” az ő feladataikat is. A megye 14 gimnáziumának 48 diákja vett részt a versenyben, ahol a következő eredmény szü­letett: első osztályosok nem ve­télkedtek. Második osztályosok között első díjat nyert Szaszkó Sándor (Jászberény). A harma­dikosok között Szép János (Szolnok, Verseghy G.) maxi­mális pontszámmal győzött. A negyedikesek versenyében Sal- lai László (Túrkeve) bizonyult a legjobbnak. Kiss Erika Emléktábla Nagy Lajosnak Lesz! Kell, hogy legyen! A tény tudatában, mégis szívszorongva olvastam az Új Néplap április 1 -jei számában a cikk címében feltett kérdést: „Lesz-e még Nagy Lajosnak emléktáblája?” Nem tudom, mi volt a bűne Nagy Lajos emléktáblájának ott, a volt Tallinn étterem falán. Gyanítom, hogy a „kalapácsos igazságtevők” esetleg a táblán szereplő „1919. május” novel­lacím láttán estek révületbe. Ha ez így van, tettük több mint bűn - hiba. Ajánlom a tettes(ek)nek, mélyedjen(ek) el a magyar iro­dalom történetében, hátha akkor revideálják elsietett tettüket. Meggyőződésem, hogy er­kölcsi kötelességünk eredeti formában és helyen helyreállí­tani ezt az emléktáblát, hiszen nem oly sok kiváló író élt, alko­tott Szolnokon. A tavaszi szünet után bizonyára egyet fogunk ér­teni a Verseghy Gimnázium ta­nulóival abban, hogy iskolánk­nak jelentős szerepet kell vál­lalni e munka elvégzésében. Ugyanakkor kérjük Szolnok önkormányzatát, hogy anyagi erőforrásaival vállaljon részt Nagy Lajos, kiváló írónk em­léktáblájának helyreállításában. Molnár Sándor igazgató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents