Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-06 / 80. szám

1993. április 6., kedd Tükör 3 Húsvétvárás. Szolnokon, a Városi Művelődési és Ifjúsági Ház aulájában a Par­fümériában felkészütek a húsvéti rohamra. Mindenki megtalája, amit kíván, az olcsó parfümöktől a legdrágábbig. (Fotó: NZS) Már nincs monopólium Tökementes gabonapiac Megyénkben a mezőgazda­ságilag művelt területek termé­sének több mint felét a Gabona­forgalmi Vállalat vásárolta fel. A jó viszony a termelők és az üzem között létfontosságú volt, a felvásárló jelentős „zöldhi­telt” folyósított a téeszeknek és állami gazdaságoknak. A ter­més betakarítása előtt előleget adott a nagyüzemeknek. Mi lesz? A gabonaipari vállalatok pri­vatizációját irányító szakembe­rek az előbbiekről biztos elfe­ledkeznek, és ez a nagyüzemek teljes összeomlásához vezethet. Mert, például megy énkben ,né­hány -évvel ezelőtt, még, ,tpbb száz millió forintot előlegezett a megyei Gabona- és Malomi­pari Vállalat a pénzügyileg megszorult gazdaságoknak. A privatizáció önmagában jó dolog, de nem valószínű, hogy Magyarországon és főleg me­gyénkben van olyan tőkeerős magánszemély, aki meg tud vá­sárolni egy malmot, és a vásár­lás után még van annyi pénze, hogy a megtermelt gabonafélé­ket be tudja „spájzolni”. Tőkehiány A banki kölcsönök talán arra elegendők, hogy a vállalkozó megvegyen egy őrlőüzemet, de ezzel banki szempontból hitel- képessége kimerült, és nem kap további pénzt a termények fel­vásárlására. A megyei gabonaforgalmi vállalatnak csúcsidőben 2 mil­liárd, de tavaly is 1 milliárd fo­rint forgóeszközhiteit kellett felvennie, hogy időben'1 fizet­hessen a szállítóknak. Éppen ezért szinte érthetet­len a Zsíros Géza által erőltetett 100 százalékos gabonaforgalmi privatizáció, amely még a ter­vezett három központi állami tulajdonban maradó vállalat lé­tét is megkérdőjelezi. Nincs monopólium Zsíros úr arra hivatkozik, hogy így továbbra is megma­radna a malomipari vállalatok monopolhelyzete. De a számok ellenkeznek a képviselő érvei­vel, hiszen a megyénkben ta­valy körülbelül 300 ezer tonna búza termett, és ebből csak 100 ezer tonna felett rendelkezett a megyei gabonaforgalmi válla­lat. Jelentős volt megyénk gabo­naexportja (ennek később kárát láttuk), amelyet nem a vállalat bonyolított Ebből is látható, hogy a monopólhelyzete ezek­nek a cégeknek megszűnt, és várhatóan mind több forgal­mazó kis cég megjelenésével jelentőségük még tovább csök­ken. -span­Fotócikkek exportja Több mint 12,5 millió dollár értékű hazai fotócikket expor­tált a múlt esztendőben 59 or­szágba a Chemofort Kereske­delmi Kft. Újabban megkezdték a különleges igények kielégíté­sét szolgáló múzeumi célokra is alkalmas fotópapír értékesíté­sét. Egy jelentősebb tétel ex­portjáról az Egyesült Államok­ban folytatnak tárgyalásokat - tájékoztatta az MTI-t Varga László, a kft. ügyvezető igazga­tója. A Chemofort Kereskedelmi Kft.-t tavaly januárban hozta létre a Forte Fotokémiai Ipari Vállalat a Chemolimpexszel. Lényegében ez a vállalkozás a Chemolimpex Fotó Irodájának az önállósítását jelentette, s az üzletbe 8 millió forintos alaptő­kével kezdtek. A kft. segítségével a Forte vi­szonylag sikeresen hajtotta végre a piacváltást, a KGST összeomlását követően is sike­rült az exportot legalább szinten tartani. Elsősorban hazai gyár­tású fotócikkeket, színes filme­ket és színes papírokat, fekete­fehér fotófilmeket, valamint speciális fekete-fehér nagyító­papírokat exportál a kft. a világ 59 országába. Mindszent Paprikatermesztők terméktanácsa A Csongrád megyei Mind­szent térségének pritaminpap- rika-termesztői terméktanács létrehozásáról döntöttek, s - a megyei Agrárkamarán keresztül - felhívással fordulnak az or­szág paradicsompaprika-terme­lőihez. A majdani terméktanács megalakítására helyi vezetősé­get hoztak létre. Céljuk, hogy összefogjanak a helyi gazdakörökkel, és meg­szervezzék a vetőmag- és esz­közbeszerzést, az öntözést, szaktanácsadást és az értékesí­tést. Háborús naplótöredék Szolnoki orvos a tűzvonalban XX. Az angolok fogságában 1945. május 14. Ma felvettük az összeköttetést a St.Veitben lévő angolokkal és az ugyanott megalakult magyar parancs­noksággal, amely Kálmán altá­bornagy vezetésével működik. Jövendő sorsunkról az angolok sem tudnak semmit. Estére ma­lacpörköltre vagyok hivatalos Heinrich ezredeshez, aki írógé­pét cserélte el két malacért. 1945. május 17. Tizennégy kocsisunk elindult hazafelé. Kaptak két szekeret és három napi élelmet. Mi pedig az újabb parancs szerint átköltöztünk Villachba, onnan pedig Weis- senstein község határába, ahol a szabad mezőn táborozik már vagy kétezer ember. Katonákat esetleg szabad bezárni így, egy puszta területre, de gyermeke­ket és nőket nem. Sehogy sem fér össze ez az eddig tapaszait angol emberiességgel. 1945. május 26. Ma meg­kezdjük az orvosi működést. Nőgyógyászati felszerelést ígér­tek az angolok. Szabad közle­kedés csak a táboron belül, il­letve a két-három kilométerre lévő faluig, az ottani tábori kór­házig van. Többet esik, mint nem, és igen hűvös az idő. El vagyok keseredve, mert nekem még ponyvám sincs, és ma is deszkák alatt alszom. Megpró­bálok barakképítést kérni, vagy egy teherkocsit berendezni ren­delőnek, ahol alhatom is. 1945. május 27. Körülbelül ötezer ember tartozik a mi kör­zetünkbe, és közöttük rengeteg a nő. így elég sok a dolgom. A kocsisorok érkezése változatla­nul tovább tart. Most sem tud- - ) tam elérni, hog legalább rendes fekvőhelyem legyen. 1945. máus 30. Ma - életem­ben először - lóhúst ettem. Ezentúl valószínűleg gyakran lesz az „étlapon”. Néhány ba­rakk felépült. Állítólag ott lesz a gyengélkedőház és a szakorvosi rendelés. 1945. június 4. Táborunk na­ponta megeszik ötven lovat. Takarmány hiányában egyéb­ként is naponta megdöglik kö­zülük néhány. Nagy baj lesz a fogatolt részleggel, annál is in­kább, mert a szebb lovakat az angolok elviszik hátaslónak. Már minden angol lovagol a környéken. Műszerrel, gyógy­szerrel viszont nem kényeztet­nek el bennünket. Változatlanul a volt német raktárak készletei­vel gazdálkodunk. Nagyon kí­váncsi lennék például a híres új csodaszerre, a penicillinre, de még egyszer sem láttam. A vonatok megint közleked­nek, de mindegyikük a németek oldalán harcolt ukránokkal van tele. Lezárt vagonokban (mi­ért?) viszik őket, ki tudja, hová? A táborban keserves munkával úgy-ahogy - mindenki felépí­tette sátrát. 1945. június 5. Egyre több a rosszul táplált ember, mert ka­lóriában csak a felét kapjuk a megkívántnak, és a vitaminhi­ány is jelentkezik. Angol hi­degvérrel fognak kiéheztetni bennünket. Rekkenő a hőség és nincs egy ámyékoí/adó fa a tá­bor egész területén. A honvágy is hatalmas mértékben neheze­dik kedélyemre. Most már úgy gondolom; nem bánok semmit, jöjjön, aminek jönnie kell, de haza szeretnék menni. 1945. június 7. Ma bent jár­tam Weissensteinben, a magyar kórházban, és nagyon elszomo­rodtam a látottakon. Bizony, a felügyeletet ellátó angoloknak nem volna szabad engedniük az ottani, nyomortanyára jellemző állapotokat. Műtő még most sincs, röntgenre Villachba kül­dik a betegeket. Gyógyszert is csak minimálisát kaptak - de nem angolt. Egyébként beütött a kánikula, és remek „árnyék- mentes” tanyánkon igazán él­vezhetjük a meleget^ 1945. június 21. Áthelyeztek a weissensteini kórház szülé­szeti osztályára. Elég primitív viszonyok között kell operálni - nagyobb műtétek elvégzése még most is lehetetlen. 1945. július 3. Parancsot kap­tunk a kórház áttelepítésére Vil- lachtól délre, egy kis községbe. Egyelőre tehát nem lehet haza­menetellel számolni. Csak tudna az ember hazaüzenni, hogy él. Igen érdekes a „jogi” ' helyzetünk. Mindenki tartózko­dik annak kijelentésétől, hogy hadifoglyok vagyunk, mert ak­kor fizetés járna nekünk font­ban, illetve a papokkal együtt angol élelmezés és szabad moz­gás. Az angolok nem túl barát­ságosak a „foglyokhoz”, - in­kább a nőkkel kacérkodnak és csokoládéért, konzervért köny- nyen le is veszik őket a lábuk­ról. Az egyik angol kijelentése nem valami hízelgő a magyar nőkre: „Ha ez a magyar társada­lom elitje, milyenek lehetnek az otthon maradottak?!” 1945. augusztus 8. Tegnap is három szülés volt. Lassan az új barakk is kicsinek bizonyul. Úgy látszik, ezen a téren embe­reink szorgalmasabbak voltak, mint a munkában, a kötelesség­tejesítésben. 1945. augusztus 9. Bomba­hír: Klagenfurtban az angolok bejelentették, hogy - saját fe­lelősségére - minden magyar hazamehet. A határig el is szál­lítják őket. Engem is erősen gondolkodóba ejtett ez a hír, és ha legkisebb bizonyságot szer­zek az otthoni életbiztonságról, azonnal megyek én is. Akinek nincs takargatnivalója, az igyekszik mielőbb otthonába. 1945. augusztus 10. Újabb szenzációs hír: a japán kormány bejelentette a kapitulációt. Re­ánk nézve is jobb a béke bekö­szöntése. 1945. szeptember 4. Ma Weissensteinbe mentem be. Igen sok élményem volt. Saj­nos, ismét a vezérkariakkal gyűlt meg a bajom. Ezek még mindig katonásdit játszanak. Viselkedésük kihívó, buta és merev.’ Bizony, nem csodálko­zom, hogy nem akarnak haza­jönni. Itt értesültem arról, hogy a hazajelentkezők első csoport­ját már e hét végén elszállítják, és a másik két csoport szállítása is megtörténik a jövő héten. Jómagam a harmadik csoportba tartozom. A rémhíreknek most van igazán televény talajuk. (Folytatjuk) Dr. Várhelyi Béla szolnoki orvos naplóját Simon Béla dolgozta fel Keddi jegyzet Rendőrök és polgárok Kizárólag csak a rendőrségtől várni a közbiztonság javulását nem lehet, ebben tevékenyen közre kell működniük az állam­polgároknak is - fogalmazta meg a települési önkormányzatok képviselői előtt a megyei rendőr-főkapitány. A Megyei Köz­gyűlés a múlt héten tárgyalt a közrend - közbiztonság múlt évi helyzetéről, időszerű kérdéseiről. A jelentést a testület elfo­gadta. A tárgyilagos értékelés a mai közállapotokról ad hírt. Jól csiszolt tükör, melyben a társadalmi háttér, a részletek is tisztán kivehetőek. Nézőpont kérdése, hogy egy tevékenység vizsgálatakor ki­nek, mi számít mellékes körülménynek. Az ember biológiai, lelki vagy társadalmi betegségeinek orvoslói gyakran csak tü­neti kezelésre képesek, hisz a vizsgált jelenség gyökerei távo­labbi közegbe, az együttélés, a gazdaság, esetleg más kevéssé kézelfogható területekre vezetnek. Hasonló jelenség figyelhető meg a bűnözés jellegének alaku­lásában is. Kétségtelen, a romló életfeltételek, a ködbe vesző jövő, ezrek körében csökkenti az általánosan elfogadott társa­dalmi szabályok tiszteletét, a siker szimbóluma jelentős csopor­tok körében az anyagi érvényesülés lett. A rendőrök ennek ellenére úgy ítélik meg, hogy köztük és a lakosság közötti viszony a társadalom javára kedvező irányba változott, a polgárok jobban magukénak tekintik a rendőrséget mint korábban. Az előbbieket alátámasztani látszik az a tény, hogy az önkormányzatok tavaly 3,2 milló forint pénzügyi tá­mogatást nyújtottak a megyei rendőri szerveknek. Áz állampol­gárok, személyes élményeik alapján minden bizonnyal tovább gazdagíthatnák a hatóság helyzetéről vázolt képet. Rendőri in­tézkedések elleni panaszuk a felére csökkent. A nyugat-európai minták, a lakossági igények arra ösztönzik a rendőrséget hogy erősödjön szolgáltató jellege, munkáját az adófizetők nyugalmának megteremtése érdekében végezze. Lassan tudatosul az emberekben, hogy a rendőrség nehéz anyagi körülmények között működik, létszámfejlesztésre kevés lehetősége van. Egyre több település helységnévtáblája alá füg­gesztették ki: itt polgári őrség működik. Úgy mondják, hatásos a figyelmeztetés. Igaz, azt is hozzáteszik, hogy kevés jogosítvá­nyuk van az önkéntes járőrözőknek. Mindenesetre egyfajta visszatartó erejük van, s így hozzájárulnak a lakosság biztonságérzetének javításához. Mint néhány jelentésből kitű­nik, a rendőri szerveknek rendszerint jó a kapcsolatuk a polgári őrökkel. Kevés esély van arra, hogy a gazdaság, a társadalom a közel­jövőben túlteszi magát gondjain. Sültgalambvárás lenne ettől remélni a bűnügyi statisztikák javulását. A társadalomnak a to­vábbiakban is mindent meg kell tennie a megelőzés érdekében, akár a polgári őrségek szervezésével, támogatásával, akár a rendőrség munkájának segítésével, mert a helyzet javulását el­sősorban ettől remélheti. Szurmay Zoltán Karcagon is Csökkent a fizetőképes kereslet Milyen évet zártak? - kérdez­tem Szabó Károlytól, a Karcag és Vidéke Áfész elnökétől, aki elmondta, hogy ha a korábbi évekhez viszonyítjuk, akkor gazdaságilag gyengét, ha az adottságokhoz, akkor nem kie­melkedő eredménnyel, de a megye többi szövetkezetéhez képest elfogadhatót. A közép­mezőnyben vannak 1,8 millió forintos veszteséggel. A terv félmillió forint nyereség volt. Közel hárommillió forint plusz kiadást jelentett az új Munka Törvénykönyve által előírt vég- kielégítés, felmondási időre járó bér fizetése. Tavaly egyharmadára csök­kentették a létszámot, jelenleg kétszáznegyvenen dolgoznak a cégnél. A tavalyi átlagkereset 15.285 forint volt. A tervezett 810 millió forint árbevétellel szemben 780 milliót teljesítet­tek. Néhány boltot - főleg ma­gánbérleményben lévőt - be kel­lett zárni, de a központi igazga­tás létszámát is jelentősen csök­kentették. Sokat változott a szövetkezet profilja is. Ma már felvásárlás­ról (sertés, zöldség, liba, toll), vendéglátásról nem lehet be­szélni. A nagykereskedelmi te­vékenység a munka- és védő­ruházatra korlátozódik. Nyitot­tak négy új diszkontot, ahol a szó eredeti értelmének megfe­lelő árat, kínálatot nyújtanak. A konkurencia minden területen megjelent, s természetesen fel­vették vele a versenyt. Most készül a sütőüzem, ahol svéd berendezéssel dolgoznak majd. Boltjaiknak az itt gyártott árukból .kötelező lesz” ren­delni, a többi terméket ezután is onnan rendelhetik meg, ahon­nan akarják. Befejeződött a hypoüzem korszerűsítése. Több, tárolásra alkalmas tartályt, valamint töl­tőgépet vásároltak, megszüntet­ték a kartonozást. Ha lenne rá igény, akkor meg is duplázhat­nák a termelést. A szövetkezetnek jelenleg 6941 tagja van. Többféle támo­gatásban részesültek tavaly: cu­kor, ágynemű, tanszervásár, 65 éven felüliek támogatása. Erre az évre is a zsetonrend­szert tervezik. Az előzetes felmérések sze­rint a tagok többsége osztalék fizetését kérte. A részközgyűlé­seken kikérik még a tagság vé­leményét, ennek figyelembe vé­telével fognak dönteni a ked­vezményekről. Az elnök optimista, bízik ab­ban, hogy idén nem lesz töme­ges elbocsátás. Versenyképesek tudnak maradni, a hétszázmillió forintos árbevételt teljesíthető­nek véli. Várakozás a román határon Tizennégyezer embert visszaküldték Nagylaknál a kilépő utasok­nak 34, a kamionoknak pedig 40 órát kellett várakoznia hét­főn reggel - mondta el az MTI- nek a Határőrség szóvivője. Krisán Attila arról is tájékoz­tatást adott, hogy a beutazási feltételek hiánya miatt a szoká­sosnál jóval több utast, összesen 14 ezer 200-at kellett a hét vé­gén visszaküldeni a magyar ha­tárról. Elfogtak kilencvennégy határsértőt, közölük nyolcvanan kifelé próbálkoztak. Áz osztrá­kok harmincnégy illegálisan be­lépőt adtak vissza a magyar ha­tárőröknek. A határsértők nagytöbbsége román és délszláv állampolgár volt. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents