Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-24 / 95. szám

Szabálytalan portré Kalapot fel! Neve: Rigó József. Kora: 43 év. Különös ismertetőjele: HID-as.- Mióta is?- 1982-től. Akkor vettem át a Híd Színpad vezetését. Már előtte is rendeztem különböző amatőr csoportokat, de az igazi megmérettetés számomra ekkor kezdődött. A ’70-es évek végén, a ’80-as évek elején a közösség-egyén kapcsolatának problémái kerül­tek előtérbe. Olyan darabok vál­tottak ki érdeklődést, amelyek ezt boncolgatták. Az első szín- revitelünk Tadeusz Rozewicz: Félbeszakított játék-á volt.- Úgy tűnik, erős a vonzó­dása az abszurd műfajhoz.- Nem kifejezetten. Az ab­szurd nagyon sűrű. A szöveg egyszerre több mindent jelent, több rétegű, szimbolikus. Ne­kem az expresszivitás és a köl- tőiség a fontos. A dráma mon­danivalója megfogalmazható legyen egy erőteljes színpadi nyelvben, amely nemcsak a szót, hanem a ruhákat, a díszle­tet, a különböző effekteket is je­lenti. Adott esetben ezek na­gyobb hangsúlyt kaphatnak, mint maga a szöveg. A natura­lista drámában ez kizárt. Nincs kísérletezésre lehetőség.- Azt mondja, a ’80-as évek elején a közösség-egyén prob­lémakör került reflektorfénybe. Mi a helyzet a ’90-es évek ele­jén?- Értékrend-válságot élünk meg. Ilyenkor a lét alapkérdései válnak lényegessé: hol va­gyunk, miért vagyunk, mit téb- lábolunk itt a világban, mi van a férfival és a nővel?- És mi van Rigó Józseffel és a nőkkel? (A nővel?)- Köszöni szépen, jól van. Szeretem őket. Egyszerre csak egyet, de azt nagyon. Imádok szerelmesnek lenni!- Ahogy a'versben van: sze­relem bolondja?- Igen. Vállalom! De ennyi őrültség mindenkire ráférne.- A negyvenes éveiket topo­sokra megállapodottság jel­lemző. Túl sok változás már nem valószínű az életükben.- Ez egyéniség, személyiség kérdése. Hogy fogjuk föl ma­gunkat a világban. Ha valaki túl a negyedik X-en nem vár sokat az élettől, már a kriptáját épít­geti. Mi az a negyvenvalahány év?! Legalább harminc még hátra van! Mennyi minden tör­ténik még azalatt! Velem most is háromnaponta megfordul a világ. Elnézést. Mennem kell. Vár a hatéves lányom. Ha elkések, le­szid. Nagyon klassz csaj. A kalapját a fejébe csapja, és már indul is. Mintha egy kis forgószél támadna utána. Kedves Olvasó! t Mai történetein különös világba vezet. Kérem, jöj­jön velem! Bóklásszunk egy kicsit a hegyekben! * Száz év magány. Megmarkol, fogva tart a szavak keltette kép. Marquez - mondja az ol­vasni szerető. Remekmű - teszi hozzá. A mindenség maga - mondom én. Szerepel benne egy hajó, ami furcsa módon a sivatag kö­zepén vesztegel,- és nem tudja senki, hogyan ke­rült oda. Egy árbocos - a homokhullámokon. Egyszer a budai hegyeket járva, hasonló él­ményt éltem át. A fák közül előbukkanva, egy szakadék fölé nyúló szikla tetején egy uszály egyensúlyozott. Olyan ingatagnak tűnt ott fönn a magasban, mint ami bármelyik pillanatban meg­lódulhat, és alázuhan a mélybe, összezúzva a völgyben a törékeny kis házakat. Kíváncsian közelítettem meg a nem mindennapi jelenséget, s ahogy közelebb értem, egyre kivehetőbbé vált a hajótesten körbefutó díszítés. Ma azt monda­nám, nonfiguratív. Csak színek és formák. Pezs- dítőek, vidámak, felemelők. A feljárat melletti durva fából ácsolt asztalnál négy gyerek ült. Egy lány állt mellettük, kenye­ret szelt. Nagyon szép volt. Hosszú szőke haja a derekáig ért.- Éhes vagy? Gyere ülj le, egyél! - szólított meg, amikor meglátott.- Nem. Nem, köszönöm - nyögtem, s arra gondoltam, hiszen nem is ismer.- Mátyáshoz jöttél? Fönt van. Dolgozik. Menj föl hozzá! Óvatosan ka­paszkodtam föl a vaslépcsőn. Úgy éreztem, ing alat­tam az egész al­kotmány. Amikor fölértem, döbbenetes látvány foga­dott. Mátyás háttal állt nekem. Félmeztelenül volt, egy nagy fatáblára festett, és a hátán nyü­zsögtek a darazsak. Felsikoltottam: - Megcsípnek! Lassan megfordult, a darazsak zümmögve a magasba lendültek, és a plafonon lógó három hatalmas fészek felé vették az irányt.- Miért tennék? Nem bántom őket. Csak az ember háborúskodik fölöslegesen. Minden más élőlény akkor támad, ha oka van rá. Mátyás azóta már a másvilágon festi csodála­tos képeit a fatáblákra, a szőke lány egyedül ne­velte föl a négy gyereket. Én ma is félek a darazsaktól, és még soha nem invitáltam egy ismeretlent az asztalomhoz. Talán egy uszály kéne a hegyekben ... Utózönge Érdekes beszámolóra buk­kantam egyik lapunkban. Meg­tudjuk belőle, hogy ügyes mes­teremberek a húszmillió forin­tos Mercedest, hétmérföldes duma kíséretében, hozzá igazít­ják ínséget nem látó sok-sok honfitársunk kifinomult egyéni ízléséhez. Széles körben di­vatba jött például a diófagyö­kérből készülő belső borítás, amely nem olcsó ugyan, ámde drága. Az egyébként sem kel­lemetlen benyomást keltő kocsit a csodálatos faburkolat otthono­sabbá, barátságosabbá vará­zsolja. Ez annyira természetes emberi igény, hogy immár sorba kell állni érte. De megéri! Hipsz-hopsz, egy kisebb autó áráért a mester nemcsak burkol, hanem mosolyog is hozzá, aho­gyan ez a mai kapitalista szek­torban illik, úgy millió tájékán, meg egy kicsivel fölötte ... Nem pukkasztásból mon­dom, de én eddig azért nem ül­tem be egyetlen Mercedesbe sem, mert egyiknek sem volt diófagyökérből készült burko­lata. És hát az ember adjon ma­gára, legyen tartása, önérzete, ne üljön be akármilyen bádog­dobozba! Különös gondolatokat éb­resztett bennem az a hír is; amely szerint egy spanyol házi­asszony, mint szenvedélyes fut­ballszurkoló, minden meccsre magával viszi a kutyáit, klub­színekbe öltöztetve. Elsőként az jutott eszembe: ezeket a kedves kis kutyuskákat senki sem vá­dolhatja azzal, hogy még csak nem is ugatják a futballt. A második gondolatom azonban túlmutat a kutyákon. Ugyanis: mi van, ha a csapat vesztésre áll? Hogyan magya­rázza meg a derék háziasszony, hogy ő tulajdonképpen a győz­tes csapatnak szurkol? Vagy mi van akkor, ha a feldühödött el­lentábor közelébe sodorja a bal­sors? Lesz-e ideje gyorsan átöl­töztetni a pillanatok alatt hal­mozottan hátrányos helyzetűvé vált ebeket? Ezt bizony nehe­zebb megoldani, mint amikor csak az embernek kell - nem futballmeccsen! - köpönyeget forgatnia... Kópiás Sándor Hihetetlen történet Di-di-di-didergünk Kérem szépen, én fázom. Amint hazaérek a mun­kából, megnézem a hőmérőt. Nem akarok hinni a szememnek. A hi­ganyszál 15-16 fok között inga­dozik. Aztán egy fél óra múlva, amikor újra rápis- lantok, aló fokon áll. Hát persze. Azóta mindnyájan otthon vagyunk, és beleheltük a la­kást egy kis meleg szusszal. Már gondoltam rá, hogy ezt az eljá­rást szabadalmaz­tatni kéne. Mert ugye, mi vagyunk heten: én, a fel­eségem, a három gyerek, a mama, a papa. És röpke fél óra alatt fél fokkal emeltük meg a hőmérsékletet. Na már most, tesse­nek elképzelni, ha teszem azt, egy húszfős társaság­ról van szó. Mi­csoda eredménye­ket lehetne elérni! Sok jó ember kis helyen is elfér. Kevés a lakás, a pénz még ke­vesebb - a helyzet javulására semmi esély — össze kell köl­tözni. Az ipám, a napam, a tánti és egyéb rokonságok szépen el­férnek egy fedél alatt. Nem kel­Mondja hát el mindenkinek... Kikérem magamnak! Mélyen felháborított a „Férjhez sose mennék” levél írója. Nem tudom, mit képzel K.I-né? Miért érzi feljogo­sítva magát erre a hang­nemre? Kikérem magamnak, sorstársaim nevében is! Ha az ember arra szánja az életét, hogy tanuljon, nem jut ideje pluszmunkával pénzt keresni. Mikor lássa el egy esetleges mellékállás felada­tait? Éjszaka? A szürkeállo­mány intenzív használatához pihenésre is szükség van. Sajnálatos, hogy szüléink támogatására még felnőtt ko­runkban is rászorulunk, de Magyarországon (ritka kivé­teltől eltekintve) nem lehet megfelelő egzisztenciát egy keresetből kialakítani. Férj­hez menni csupán azért, hogy anyagi gondjaink ne legye­nek, hát ezt nem is minősí­tem. N.I. Szolnok Jogi jo-jó Az eset: Kálmán és Ilona tíz éve tartó élettársi kapcsolatából két gyermek született. A kapcso­lat létrejöttekor Kálmán 50 ezer forintot adott Ilonának, hogy a férjét kifizesse, és az elhagyja a lakást. Az ingatlan 1/1 hányad­ban Ilona nevére került. A 300 ezer forint értékű épületet bőví­tették, az élettársi kapcsolat meg­szakadásakor már 600 ezer forin­tot ért. Kérdés: Kálmánnak mi­lyen anyagi követelése lehet Ilo­nával szemben? A vélemények: Kálmánt a házból fele rész illeti, mert Iloná­val hosszabb ideig élt együtt, és ő is adott mind a férj kifizetéséhez, mind az átépítéshez pénzt. Ábelné Csák Katalin (ügyviteli munkatárs) A fele érték semmiképpen nem illeti meg Kálmánt. Szerintem 100-150 ezer forint körüli összeg jár neki. Dudás Zoltán (népművelő) lene azon torzsalkodni az épü­letben, van-e tartozás a nagyha­talmú Távhő Szolgáltató felé. Rendeljenek-e pótfűtést? Ki el­lene? Ki mellette? stb., örökös perpatvar. Az én ötletem alap­Egyre többen térnek át nap­jainkban a húsmentes étke­zésre. Most Szabó Irén szol­noki háziasszony reform­Tálalva konyhájába kukkantunk be.- Hogyan lett vegetáriánus?- Három évvel ezelőtt 77 kilogramm voltam és közben szívproblémáim adódtak. A szívorvosom ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy le kell fogynom. Mit egyek, mit ne? - dilemmáz- tam. Ekkor kaptam férjemtől egy könyvet, ami az egészsé­ges életmódról szólt. Ebből olvastam jó tanácsokat. Egy évig fokozatosan csökkentet­tem a heti húsételek számát, közben megtanultam hús nél­kül is tartalmas étkezést biz­tosítani. Ez nem olcsóbb, de nem is drágább, mint a húsos harapnivalók.- Melyik a legérdekesebb nö­vény, amiből ételeket tud készí­teni?- Rácsodálkoztam a tökre, amit ezelőtt csak főzeléknö­vényként ismertem, annak is évente csak két-három alka­lommal fogyasztottuk, termé­szetesen húsfeltéttel tálalva. Kiderült, hogy ebből az egy­szerű növényből számtalan étel előállítható májustól ok­tóberig friss, azt követően fa­gyasztott formában. Tudok tökből levest, lecsót, pörköl­ján nem lenne gond egyáltalán a fűtéssel. És ami még ennél is na­gyobb eredmény, a gyermekáldással sem. A sok jó em­ber kis helyen, kellően vigyázna egymásra, hogy holmi intim egy- üttlétekre ne ke­rülhessen sor. El­képzelni is gyö­nyörű, hogy álla­munknak, amikor amúgy sincs mit a tejbe aprítania, nem kellene egy újabb generáció felnövekedésével járó gondokat a nyakába venni. Ám, ami azt il­leti, ilyen szem­pontból a jelenlegi helyzet sem rossz. Elég, ha a magam példáját említem. A gyerekek mackóban alsza­nak, a mama szvetterben, a papa házikabát­ban, de a nejem, a fő fagyos, kezes­lábasban. Ha oly­kor, hosszas töp­rengés után rászá­nom magam, hogy kihámozzam belőle, rám for­med:- Ne mocorogj annyit! Bejön a takaró alá a hideg. Persze, rögtön feladom ... álmomban nyár van. tét, fasírozottat készíteni, de a rántott tök is a család ked­vence. Valamennyi ízletes és tápláló, vitamindús étel. Úgy érzem, a szóján kívül a tök Hortobágyi József pótolja leginkább a húsétele­ket.- Kitől tanulta a tökleves re­ceptjét?- Kísérő tanárként dolgoz­tam kukoricacímerező építő­táborban a Baranya megyei Sátorhelyen. Itt ismerkedtem meg egy gazdasági dolgozó­val, Hortobágyi Józsi bácsi­val. Ő mesélt gyerekkoráról és az édesanyja által nagy me­legben készített hűsítő, sa- vanykás, könnyű töklevesről. Tökleves Egy tököt megmosunk, fel­vágjuk és kivájjuk belőle a magos belét. Ez lesz a leves alapja. A tökbelet két liter sós vízben lassú forralással, fedő alatt, fél óráig főzzük. Ekkor leszűrjük és a magos masszát kiöntjük, a levét pedig mint a húslevest, fűszerezzük és fel- zöldségezzük. Addig főzzük, míg a burgonya puha nem lesz. Külön főzött tésztával, néhány csepp szójaolajjal, ke­vés zöldségzölddel tálaljuk. Ünnepi csigalevesnek is ki­váló.-sijó­Tepsilesen Hús nélkül - karcsúbban

Next

/
Thumbnails
Contents