Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-22 / 93. szám

1993. április 22., csütörtök Hazai tükör 3 Szandaszőlősi japán nap Megyei kiállító az Agro+Mashexpón. Az Agroker Rt. is igazodik az erő- és munkagép vá­lasztékában a hazai igényekhez. A legkisebbtől a legnagyobbig választhatnak „teríté­kéből” a vásárlók. -nzs­Fiúkórusok a zenekultúráért A Szandaszőlősi Művelődési Házban április 20-án, kedden japán babák és játékok kiállí­tása, 14 órától pedig játszóház várta az érdeklődő kicsiket és nagyokat. Gyönyörű és bonyo­lult origamik borították az asz­talt. A japán babák néhány vo­nással megrajzolt, s mégis töké­letesen élethű arca is megnyerte mindenki tetszését. Tazaki Nobuko kedves, kö­zépkorú, mosolygós és nagyon segítőkész. A kölcsönös „kom­csivá” (köszönés) után, sűrű hajlongások között kezdtünk beszélgetni.- Milyen a japán óvoda?- A gyerekek születésüktől kezdve 6 éves korukig járnak óvodába. Kétéves korukig 6 gyerekre 2 óvónő, a 6 éveseknél 25 gyerekre 1 óvónő vigyáz. Reggel fél 8-tól este 6 óráig van óvoda. Itt reggelit, ebédet kap­nak, s mint Magyarországon is, ebéd után alszanak a gyerekek.- Tanítanak-e az ovikban?- Csak amennyit ilyen korú gyerekeknek kell. Origamiké- szítést (papírhajtogatás) tanul­nak, de csak egyszerűbbeket. Sokat rajzolnak és tornáznak.- Milyen ünnepeket tartanak meg?- A gyerekek születésnapját. Havonta „összevontan” kö­szöntjük fel az abban a hónap­ban születetteket. Az anyák napját, május első vasárnapján. És persze a gyereknapot május 5-én. A gyerekek maguk készí­tik hatalmas szövetekből a víz­esést és a pontyot, amely ná­lunk az egészség szimbóluma. Rajzolnak is, és festékes tenyér­rel kézlenyomatokat mázolnak papírra. Szóval egész nap csak játszanak.- Japán a legmodernebb technika országa. Erezhetö-e ez az óvodákban is?- Nem, egyáltalán nem. Ré­gebben ugyan volt televízió és video is, de ezek nem használ­nak a gyerekeknek, így ma már nincs.- Jártak-e már magyar óvo­dában?- Igen, persze. Nagyon irigy­lem tőlük a tágas helyeket. Ná­lunk sokkal kisebbek a termek, és az udvarunk is csak egy tan- teremnyi. Ami furcsa volt, hogy nálunk sokkal több a természe­tes anyagból készített dísz a fa­lakon (pl.: faág, levél stb.), itt pedig nem találkoztam velük. Idáig jutottunk a beszélgetés­ben, amikor el kellett kezdeni a játszóházat, ahol az origamiké- szítést mutatták meg a gyere­keknek. Megköszöntem a be­szélgetést Tazaki Nobukonak, aki magyarul felelte: „Én is kö­szönöm.”, és Tazaki Katsuya- nak, aki tolmácsolt nekem. Császiné Csáti Réka Kábítószerfogás Kétszázötvenhét gramm ká­bítószert találtak a lökösházi vámhivatal pénzügyőrei vasár­nap a hazánk területére érkező Kárpátia nemzetközi gyorsvo­nat egyik üres fülkéjében egy ülés alá rejtett sportcipő talpbé­lése alatt. A szomszédos fülké­ben az egyik hazánkba látogató utas hamis olasz, egy másik pe­dig hamisított török útlevéllel kívánta személyazonosságát igazolni. A sportcipőt és a benne lévő, kodein tartalmú anyagot egyik „turista” sem val­lotta magáénak, sőt még az el­len is a leghatározottabban til­takoztak, hogy egymást isme­rik. Kiderült, hogy a sportcipő mérete megegyezik az „olasz” útlevéllel utazó lábméretével, sőt még az állítása szerint szá­mára ismeretlen török állam­polgár telefonszámát is megta­lálták nála, a „török” zsebéből az „olasz” fényképe került elő. A kórusmozgalom legújabb szolnoki megmérettetése veszi kezdetét egy nyitó hangver­sennyel május 1-jén 10.30 óra­kor a megyeháza dísztermében. Erkel Tibor, az MKM főosz­tályvezetője nyitja meg azt a kétnapos rendezvénysorozatot, amelyben az alábbi fiúkórusok mutatkoznak be: a miskolci Eötvös József Szakmunkás- képző és Szakközépiskola, a Szombathelyi Fiú Énekiskola, a budapesti Piarista Gimnázium, a balassagyarmati Balassi Bá­lint Gimnázium, a kolozsvári Piarista templom, a szolnoki Jendrassik György Műszaki Szakközépiskola Fiúkórusa, a nyíregyházi Banchieri Éneke­gyüttes, a reutlingeni Ev. Leon- hardskischer Ifjúsági Kórus, a nagybányai Román Ortodox Teológia Szemináriuma Kiskó- rusa, a nyíregyházi Cantemus Boys’ Choir, a pécsi Széchenyi István Gimnázium és Szakkö­zépiskola Fiúkara. Elsején 19.00 órakor májusi karnevált rendeznek a kórusok részére a Városi Művelődési Központ előtti téren, 19.30 óra­kor országos konferenciát tarta­nak a fiúkórusok helyzetéről a városházán, míg 21 órakor Szolnok város polgármestere fogadja a kórusvezetőket. 2-án délelőtt Szolnok temp­lomaiban folytatódnak a kóru­sok fellépései, ezzel egy időben 9 órától a VMK-ban zenei mű­veltségi vetélkedőt rendeznek. A záróhangverseny 2-án 11 órakor lesz a megyeháza dísz­termében. A találkozó fővéd­nöke Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, védnökei között van Kodály Zoltánná Péczeli Sarolta, Bartók Béla, Erkel Tibor. S. Cs. J. Tazaki Nabuko magyar óvónőkkel Konvertibilis diploma A Kertészeti és Élelmi­szer-ipari Egyetem Szegedi Élelmiszer-ipari Főiskolai Kara nem várt kormányok közötti egyezményre, hanem megálla­podást kötött nyugat-európai partner főiskolákkal, hogy kon­vertibilis diplomát adhasson a marketingmenedzser szakon végzett hallgatók kezébe. A megállapodás szerint a nappali tagozatos főiskolások közül a legjobb eredményt elérőket a 3. tanév végén átveszi a külföldi oktatási intézmény, s még két év tanulás után a hallgatók ott szerzik meg az egyetemi vég­zettséget. Jelenleg négy nyu­gat-európai főiskola fogadja a szegedi fiatalokat. A külföldi partnerek elismerik a Szegeden elvégzett 3 évet, az ez után ka­pott diplomát. Vendégszereplés A Magyar Állami Operaház április 26-tól 29-ig Izraelben, a Beitsheani Fesztiválon vendég­szerepei. A négy estén Verdi: Rigoletto című operáját adják elő. Egyházi gazdaképző A római katolikus egyház visszakapta Szeged-Tápén az egykori napköziotthon épületét, amelyben a tervek szerint álta­lános farmergazdálkodási nép­főiskolát indítanak. A közelmúltban Szegeden járt a németországi Rajna-Vesztfália tartomány küldöttsége, s felajánlotta az ot­tani püspökség Caritas-szolgá- latával közös támogatását a tá­péi iskola beindításához. Szovjet hadifogságban Hét év „málenkij robot” Vasútépítés a Kaukázusban (II.) Marhavagonokba pakoltak, és másfél napon át megállás nélkül robogott velünk a szerel­vény. Addig mentünk, amíg a vasút tartott. A Kaukázust ak­kor kezdték kiépíteni. Úgy a vasutat, mint a műutat és egy értékes ércbányát onnan 80 ki­lométerre. Odatelepítették le a foglyokat, lerakták azon a 80 ki­lométeres szakaszon négy-öt­száz méter távolságra a lágero­kat. Volt, aki már két-három éve fogoly volt ott. Jutási őrmester bottal- Talákoztak olyan hadifog­lyokkal is, akik a Don-kanyar- ból kerültek oda?- Hogyne, főleg olyanok ke­rültek oda. Mi arra voltunk hi­vatva, hogy ezt a vasutat épít­sük tovább 80 kilométerre. Előbb a felvonulási utat és a lá­gert. Az utóbbit kőből és fából építettük. Minden este a hátun­kon kellett bevinnünk egy-egy darab követ, abból építettük fel a lágert. A környéken mindenki kőbányában dolgozott. Hatal­mas sziklákat kellett levágni, áthidalásokat csinálni és feltöl­teni. Ezen dolgoztattak három évig. 1948-ban már azon a vasúton szállítottak tovább bennünket Sztálingrádba, amit mi építet­tünk meg. Otthonról majd há­rom év után, ’47-ben kaptam az első hírt. Akkor lehetett nekünk először írni. Volt egy vöröske­resztes lap, két lapból álló ösz- szehajthatós, az egyikre nekünk volt szabad írni, a másikon pe­dig a választ hozta otthonról a posta. De erre csak annyit lehe­tett írni, hogy élek, jól vagyok.- Tehát kétkezi munkát vég­zett. Kik és milyen emberek vol­tak a parancsnokaik?- Hát azokról jobb nem is be­szélni, mert aljas, szemét embe­rek voltak. . .- Az oroszok?- Á, dehogy. A magyarok. Én például nem láttam olyan oroszt, aki közülünk valakit is megütött volna. De voltak jutási őrmesterek köztünk, mint a lá­gerparancsnok, ő volt az atyais­ten. Ez ütött meg engem is. Mindennap létszámellenőrzés volt a lágerben kivonulás előtt. Egyik reggel odamentem a tábori konyha külső kéményé­hez melegedni. Ott volt a gyü- lekezőplacc, úgy voltam vele, majd beugrók a sorba, de meg­látott engem. Bot volt a kezé­ben, végighúzott a hátamon. No, ez ütött meg, de utolérte a sors, mert a kőbányába felment eprezni egy eperfára és leesett, nyakát törte. Tehát ’48-ban fel­vittek minket Sztálingrádba, ami agyonig le volt rombolva. Újjá kellett építeni. A Vörös Október gyárba jártunk romel­takarításra dolgozni. Ott vol­tunk egy évig.- Milyen körülmények között éltek itt? Szintén barakkokban?- Itt már egy régi cári kastély, kőépület volt berendezve ne­künk. Kellett is, mert 40-41 fok hideg volt. Nem fagyhattunk meg. „Szkórij domój .. Egy év elteltével Voro- nyezsbe vittek bennünket. Mondtuk: gyerekek, visznek haza, mert Voronyezs már kö­zelebb van, de hát ez is csak álom volt. Mert, ami a legrosz- szabb volt, nem tudtuk, hogy mikor kerülünk haza. Mindig azt fújták, hogy szkórij domój, málenkij robot. Hamar me­gyünk haza, csak egy kicsit dolgozni kell. Ebből hét év lett!- Következett tehát a voro­nyezsi időszak. . .- Igen. Ott meg a Volga-Doni csatorna építésének az előkészí­tésén dolgoztunk. Itt már kap­tunk fizetést, ki hogy dolgozott, teljesítmény szerint. A foglyok között is kezdetét vette a szta­hanovista időszak. Amelyik szakasz száz százalékon felül teljesített, nagy kenyeret kapott vacsorára. Nem húsz, hanem harminc dekát. Ez a kenyér tiszta víz volt, mint a főtt masz- sza, tepsiben sütötték, mert másképp szétfolyt volna. Teknőcleves, burizs- Milyen volt az ivóvíz?- Minden barakkban volt egy hordó forralt víz, hogy a fertő­zést megakadályozzák. Kint a területen meg nagyon finom, tiszta forrásvíz volt, kulacsok­ban vittünk is be. Úgy, hogy vízhiányunk nem volt. Még Po- tiban történt, amikor kiszálltunk a hajóból. Nagyon szomjasak voltunk. A tengerparton fúrtunk egy lyukat kanállal, és már 10-15 centiméternél víz volt. Olajos, petrós, büdös. Az őrök kiadták, hogy nem szabad be­lőle inni, de mi a víz tetejéről le­fújtuk az olajat, és csak ittunk belőle, mert nagyon szomjasak voltunk.- Mit kaptak enni?- Nemzeti eledel volt a korpa­leves, burizs, hajdina, ami kása volt, állati takarmány, olyan léha szemű, mint a köles, mu­har. Később adták a szójalevest. A szóját először főzték, utána sütötték szójapogácsának, de az is olyan volt, mint a patkódarab. Felfűztük drótra, és amikor mentünk ki, dobáltuk a civilek­nek a nyakába, azok meg örül­tek, mert hát éheztek, sokszor rosszabb helyzetben voltak, mint mi. A teloiősbékát a Kau­kázusban fogyasztottuk. Sziklai teknősök voltak. Hű, hát annak olyan jó húsa van, mint a csir­kének. Még most is megenném. Olyan is volt, amelyikben fél marék tojást találtunk. Csak az volt a baj, hogy amikor a kony­hára bevittük, onnan a ruszkik meg a nacsalnyikok a máját meg a tojást, az értékesebb ré­szeit mind elvitték maguknak, nekünk nem maradt csak az aprórész belőle.- Volt-e járványos megbete­gedés a táborban?- Hallottam, sok helyen volt, ahol százával, ezrével haltak meg. Nekem szerencsém volt, a 10-15 lágerben, ahol voltam, egyetlenegy ember halt meg mellettem maláriában. Adtak ilyen kicsi sárga gyógyszert, azt kellett szedni 4-5 napig évente. Borzasztan keserű volt, de úgy voltam vele, hogy csak besze­dem, mert tudtam, hogy segít.- Fizikai kondíciója hogyan változott?- Általában a kettes kategóri­ába tartoztam, ezt tartottam. Minden hónapban volt orvosi ellenőrzés. Le kellett vetkőzni a doktornő előtt meztelenre, bele­csípett a farunkba, hogy ke- mény-e. Ha kemény volt, mehe­tett dolgozni, ha löttyedt, akkor egy hónapig a lágerben maradt, pihent. A Kaukázusban én is lefogy­tam 45 kilogrammra, agyonig le voltam gyengülve. Egy hónapra elvittek kórházba, pihenő, majd ismét mehettem dolgozni. A munkaidő rendes nyolc óra volt, de ha nem volt meg a százalék, hátra arc, irány vissza, s vacsora nélkül kellett még egy műsza­kot lenyomni. (Folytatjuk) Simon Cs. József HÍREK Kétpó Gázt vezetnek a faluban. A tanulmányterv már elké­szült, a település önkor­mányzati képviselő-testü- lete a jövő héten szerdán tárgyalja az ügyet. Egy la­kásra 150-200 ezer forint költség jutna, de ez még csak tájékoztató jellegű összeg. így is van rá vevő, hiszen sok házban fűtenek kazánnal. A gázhálózat ki­építése 40-50 millió fo­rintba kerül. * Jelentős a munkanélkü­liek száma a helységben. Az országos átlag kétsze­rese, 25-30 százalék a munkanélküliség aránya. Sokan a mezőgazdaságban zajló átszervezés miatt ke­rültek az utcára. Többen viszont amiatt, mert ingá­zók voltak, és az őket fog­lalkoztató cégek tőlük sza­badultak meg leghama­rabb. A mutatószám még ráadásul növekszik is, mostanában is 26 embert küldtek el a privatizáció alatt levő állami gazdaság itteni kerületéből. Sajnos még további elbocsátások is lesznek. Az önkormány­zat a munkanélküli-jára­dékból kikerülőknek, ösz- szesen 10 embernek fizet jövedelempótló támoga­tást. * Hiányos a falu költség- vetése. Mindössze 24 mil­lió forintból gazdálkodhat az önkormányzat ebben az évben. A fennakadás nél­küli működéshez 28 millió kellene. A polgármesteri hivatal által működtetett egységek (iskola, óvoda, diákotthon, művelődési ház stb.) forráshiánya is 2,4 millió. Ennek pótlására pályáznak, de csak június­ban derül ki, hogy kap- nak-e pénzt. A munkanél­küliek megsegítésére is kellene még körülbelül 3-4 millió. Úgyhogy összesen 30 millió forintra lenne szüksége a falunak. * A jelentős önkormány­zati pénzhiány enyhítésére kommunális adót vetettek ki január elsejétől. Ez 1000 forintot jelent laká­sonként. Ebből próbálnak különböző felújításokra, útjavításokra kiszorítani kisebb összegeket. * Mintegy 900-an élnek a településen. Az utóbbi időben tapasztalható el­vándorlás mintha meg­szűnt volna. A három éve indult építkezések viszont megfogyatkoztak, sőt, eb­ben az évben még nem kel­lett kiadni építkezési en­gedélyt. Ezzel szemben 1991-92-ben huszon-egy- néhányat adtak ki. * Az emberek alig keres­nek, örülnek, ha napról napra megélnek. A rendkí­vüli segélyeket nem győzik kiadni. Nincs olyan nap, hogy ne menjenek segé­lyért az emberek a község­házára. Pedig az erre szánt pénz nem sok, mind­össze 2,5 millió forint. Természetesen további pénzekre pályáznak, mert ha nem tesz mit kifizetni, komoly problémák adód­hatnak belőle. * Kecsgetető munkalehe­tőség van kilátásban a fa­luban, aminek révén némi­leg csökkenhet a nagyará­nyú munkanélküliség. Egy budapesti származású vál­lalkozó kibérelte a szövet­kezet egykori, egy évig nem termelő varrodáját, ahol 50 dolgozónak tudnak munkát adni. A külföldre is dolgozó varroda felfu­tása júniusra tehető.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents