Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-20 / 91. szám
4 1993. április 20., kedd Munkavállalóknak Változtatnunk kell a kialakult képen Áprilistól Vincze Imre a Munkaügyi Központ Karcagi kirendeltségének vezetője. Őt és munkatársait kérdeztük.- Hol dolgozott ön korábban, s miért döntött úgy, hogy elvállalja ezt az állást?- A polgármesteri hivatal szociális csoportjának voltam a vezetője az utóbbi években. Államigazgatási főiskolát végeztem, s most vagyok a JATE Jogi Karának 4. éves hallgatója. Érdekel a munkajog és vidéke. Szerettem volna ilyen területen dolgozni, ezért vállaltam el, s azért is, mert a Munkaügyi Központ tanulmányi szerződést kötött velem. S ez számomra nem mellékes.- A városban igen sok a munkanélküli. Hová keresnek most szakembereket?- Jelenleg közel 100 személyt tudnánk kiközvetíteni. A mostani kínálatban a legtöbbet egy kőműves mester ígér ács-állványozónak (40 ezer forint), de az átlag fizetési ígéret 8-9 ezer. Jelentős számú ápolónőt tudna foglalkoztatni egyik intézményünk. Lemezlakatost keres most egy cég, s nem fogadja el a 15 éves gyakorlattal rendelkező géplakatosokat - lemezlakatosi gyakorlatuk ellenére sem -, de nincsenek felszolgáló végzettségűink sem, így ezeket az állásokat sem tudjuk betölteni.- Van-e tudomásuk nagyobb leépítésről a városban?- A közeljövőben nem tudunk tömeges elbocsájtásról. A vállalatok igyekeznek a csődöt, a felszámolást elkerülni, s így nem a beruházással, létszámbővítéssel vannak elfoglalva.- Közvetítenek-e a megyén kívüli állásokra embereket?- Nem sok ilyen ajánlatunk van, nem ismerjük egymás igényeit. Várható, hogy kiépül a kapcsolat más kirendeltségek számítógépeivel. Ez megoldaná ilyen problémáinkat, mert korrekt és aktuális információnk lenne más térségekről is.- Hogyan próbálják „munkaképes” állapotban tartani a tartós munkanélkülieket?- Ezt rendkívül fontos feladatnak tartjuk. A humán szolgáltatási tevékenység területén kívánjuk a legtöbbet tenni a közeljövőben (álláskeresési technikák, munkavállalási, pályaorientációs Vincze Imre tanácsadás, pszhiológiai szolgáltatás és képzés, átképzés). Olyan helyzetbe igyekszünk hozni e foglalkozások résztvevőit, hogy bármikor képesek legyenek - ha lesz lehetőségük - zökkenőmentesen munkábaállni és higgyenek abban, hogy munkájukra, személyükre szükség van. Sokan csak azt tudják rólunk: idejárnak a munkanélküliek jelentkezésre és kész. Pedig szerdánként mező- gazdasági tanácsadást biztosítunk a kistermelőknek, van lehetőség vállalkozási- és jogi tanácsadás igénybevételére is. Munkáltatói klubban havonta adunk tájékoztatást tevékenységünkről és a jogszabályi változásokról.- Milyen átképző tanfolyamaik vannak jelenleg?- A szállodavezetők heteken belül vizsgáznak. A 16 hónapos képzés alatt a reformkonyhával, az áruforgalommal és a számítógépkezeléssel is megismerkedtek. A komplex vállalkozói ügyintézők iránt nagy az érdeklődés. Közülük majdnem mindenki el tud helyezkedni. A parkgondozói képzésünk konkrét igény alapján indult. A végzetteket a helyi önkormányzatok fogják foglalkoztatni.- A középiskolások egy része éettségi után idekerül önökhöz. Hogyan tájékoztatják őket?- Minden végzős osztályt felkeresünk, elmondjuk nekik a lehetőségeket. Legközelebbi foglalkozásunkon, 29-én egy pszichológus is részt vesz és foglalkozik a gyerekekkel.- Hogyan támogatják a vállalkozni szándékozókat?- Aránytalanul eltolódik ez a szándék a kereskedelem, a vendéglátás felé. A központunk jelentős anyagi és szakmai segítséget nyújt az elinduláshoz, egy munkatársunk csak velük foglalkozik. Említést érdemel, hogy munkáltatóink 150 közhasznú munkást és 50 tartós munkanélkülit alkalmaznak.- Mit változtatna meg a ki- rendeltségről kialakult képen?- Szeretném munkatársaimmal együtt elérni, hogy az itt megforduló emberek felemelt fejjel tudjanak idejárni és bízva bennünk, hogy őszinte munkavállalási szándékukban segítő partnerek vagyunk, igénybe vennék szolgáltatásainkat. Az igazi változás akkor lenne, ha több állásajánlat közül válogathatnánk, s így változna meg a mi munkánk is, s annak fő területe az érdemi, igényes közvetítés lenne. D.E. Az ókori Rómában a polgárok alapvető jogait és azok érvényesítésének módját 12 kőtáblára vésték. Ezeket a kiváltságosok őrizték, ezért az egyszerű polgárok nem juthattak közelükbe. Emiatt, ha jogos igényüket érvényesíteni akarták, azért nem sikerült, mert nem ismerték azokat a szigorú formális szabályokat, amelyek betartása kellett volna, hogy a bíró javukra dönthessen, igazságot szolgáltasson részükre. Hosszú ideig fennállót ez a méltatlan helyzet, mígnem a kirekesztett polgárok ellopták ezeket a táblákat - melyeket úgy neveztek, hogy tizenkét táblás törvények - és attól kezdve ők is élhettek jogaikkal. Ez a történet számomra azt jelenti, hogy a jog egyik lényege az eljárás. Hiába van igazságom, ha nem ismerem azokat a módokat, amelyekkel ennek érvényt szerezhetek. Manapság nagyon aktuális, hogy tisztában legyünk a bennünket megillető jogok gyakorlásának módszereivel, szabályaival. Ahogyan szabadul meg jogrendszerünk a korábbi állami gyámság beidegződésétől, úgy hárul egyre nagyobb felelősség az egyénre. A szabadság növekedése magával vonja az egyén felelősségének növekedését is. (Míg az állami gyámkodás alatt a munkáltató kötelessége volt minden jogáról kioktatni a munkavállalót, ez már megszűnt.) Ma a munkavállalóknak rajta kell tartamok nyelvüket a fájós foguAz oldalt szerkesztette: Laczi Zoltán Amit jó tudni a privatizációról II. rész A tanácsadók, szakértők feladata Az Állami Vagyonügynökség a pályázat útján kiválasztott szakértőkkel keretszerződést kötött. Ezzel a tanácsadó cég felkerült arra a szakértői névjegyzékbe, amelyet a vagyonügynökség a vállalatok számára állított össze, s ahonnan a privatizálandó cégek maguk választhatják ki a számukra legmegfelelőbbnek ígérkező szakértőt. A tanácsadó jogot szerzett arra, hogy már mint a vagyonügynökség megbízottja, ellássa a vállalat átalakításával és értékesítésével kapcsolatos teendőket. Attól kezdve, hogy a szakértő és a vállalat megtalálja egymást és szerződést köt, a vagyonügynökség nem avatkozik az eseményekbe, nem utasíthatja a tanácsadó céget, feltéve, hogy az betartja a keret- szerződésben vállalt feltételeket. Legfeljebb 15 vállalat Az első ütemnél még nem szabtak korlátokat a szakértőknek a tekintetben, hogy hány cég privatizációját vállalhatják el. így megtörtént, hogy több mint 50 vállalat átalakítására vállalkozott egy társaság. A tapasztalatok azt mutatták, hogy célszerűbb bizonyos szinten limitálni a szerződések számát, ezért a második ütemnél egyidejűleg legfeljebb már csak 15 vállalat privatizációjával foglalkozhat egy tanácsadó cég. A szakértő feladata, hogy az első lépésben a vállalatot gazdasági társasággá alakítsa át, hiszen ez a privatizáció lebonyolításához nélkülözhetetlen feltétel, és ezután értékesítse a társaság vagyonát. Ebbe a folyamatba tartozik, hogy el kell végezni a vállalat gazdasági-pénzügyi átvilágítását, független szakértőt kell megbízni azzal, hogy vagyonmérleget készítsen, javaslatot kell kidolgozni az átalakulásra, „és ha a körülmények úgy hozzák, akkor pedig akár a vállalat megszüntetésére is”. A szakértő, mint a vagyonügynökség megbízottja, tárgyalhat a vállalat vezetőivel, érdekvédelmi szervezeteivel, munkavállalóival, az önkormányzattal és a szóba jöhető befektetőkkel. Végül is azzal a céllal, hogy a legrövidebb idő alatt, a lehető legjobb feltételekkel értékesítse a vállalat vagyonát. Mekkora legyen az ár? A decentralizált privatizáció első üteménél még nem szabták meg a keretszerződésben, hogy mekkora legyen az az ár, amennyiért a vállalatokat el szabad adni. A második ütemnél azonban már ezt a feltételt is szigorították. A vagyonügynökség limitárat határozott meg, mégpedig a vagyonérték 80 százalékában szabta meg azt a határt, ameddig a szakértőnek joga van lemenni az árral. Ennél kevesebbért már csak külön ÁVÜ-engeéllyel adhatják el a vagyonrészeket. Nem kis értékekről van szó. Hiszen a decentralizált privatizáció első ütemébe sorolt vállalatok értéke együttesen mintegy 25 milliárd forintra tehető, a második ütembeli cégeké pedig 75 milliárdra becsülhető. A tanácsadók abban érdekeltek, hogy minél gyorsabban és lehetőleg minél magasabb áron értékesítsék a velük szerződött vállalatot, hiszen az ellenérték kifizetése után kapják meg az Állami Vagyonügynökségtől a sikerdíjat. A vagyonügynökség olyan keretszerződést kötött a decentralizált privatizációban résztvevő szakértő cégekkel, amely egyértelműen a vagyonügynökség érdekeit védi, és ennek fejében meglehetősen magas a megbízási és a sikerdíj. A tanácsadó a privatizációs bevétel első 300 millió forintjáig 5 százalék, a 300 és 600 millió forint közötti részre 4 százalék, és a 600 millió forint feletti részre 3 százalék megbízási díjat kap. Az összegek még tovább nőhetnek, ha a vállalatot sikerül megadott határidőkön belül minél gyorsabban eladni, és ha még a limitár felett is, akkor további jelentős mértékű sikerdíjra tehet szert a privatizációt lebonyolító szakértő. Összehasonlításul érdemes tudni, hogy a nemzetközi gyakorlatban hasonló üzleteknél 0,5-3 százalék körül szokott lenni a szakértők díjazása, és az Állami Vagyonügynökség is 1,5 százalék körüli díjat szokott fizetni a programon kívüli ügyletek szakértőinek. A vállalatok az önprivatizációtól többnyire azt remélik, hogy - a szakértő kapcsolat- rendszerének jóvoltából - olyan tőkeerős befektetőkhöz jutnak, akik korszerű technikát és nagyobb piaci lehetőségeket hoznak magukkal. Néhány esetben ez valóban így is volt, de a valóság messze nem kínál ilyen ideális lehetőségeket. Kevés a befektető Köztudott tény, hogy a privatizációra felkínált és felkínálkozó vállalatok száma sokkal nagyobb, mint amennyi a tőkeerős befektető. Az utóbbi évek közép- és kelet-európai fejleményei, továbbá a Szovjetunió szétesése hatalmasra növelte a kínálatot a fejlett ipari országokból érkező tőke iránt. Bár még mindig Magyarország áll a külföldi befektetések szempontjából az élen, vannak számítások, amelyek ezt kétségbe vonják. Azt pedig senki sem vitatja, hogy a hazai vállalatoknak csak egy része lehet vonzó a külföldiek számára. Ugyanakkor egyre nő azoknak a cégeknek a száma, amelyek a csőd közelébe kerültek, vagy már csődbe is jutottak. Reorganizációs folyamat Ezért mind gyakrabban merül fel az igény, hogy a vállalatokat a privatizáció előtt fel kellene javítani. Hivatalos szóhasználattal reorganizációnak szokták nevezni azt a folyamatot, amely során a vállalat szervezetét igyekeznek gazdaságos méretűvé faragni, leválasztják az alaptevékenységhez nem tartozó egységeket és megpróbálják jövedelmezővé tenni a cég működését. Mindehhez természetesen pénzre és időre is szükség van, és ez ellentmond a gyors privatizáció kívánalmának. Vannak, akik úgy vélik: azzal, hogy a szakértő a gyors eladásban érdekelt, nem biztos, hogy kellő figyelmet fordít a vállalat feljavítására. Ezzel szemben viszont az áll, hogy ha nagyon leromlott a cég, kétséges, hogy egyáltalán el lehet-e adni. A vállalatok romló viszonyai közepette - miközben a tőkeerős befektetők érdeklődése csökken - egyre gyakoribb a dolgozók és a menedzsment kivásárlási szándékának megjelenése. Egy felmérés szerint a decentralizált privatizációban érintett vállalatok 85 százalékánál jelezték a cégek dolgozói kivásárlási igényüket. De az esetek nagy részében ennek döntő akadálya volt a tőkehiány, illetve a hitel- felvétel számos nehézsége. Ugyanez a vizsgálat egyébként azt is kimutatta, hogy azon vállalatok 26 százaléka, amelyek már megállapodásra jutottak valamelyik szakértő céggel, szerződést is kötöttek, és megkezdték az együttműködést - elégedetlen a tanácsadó munkájával. kon, mert különben jogaik semmit nem érnek. A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy a munkaviszonyból származó igények 3 év alatt évülnek el - ha a törvény másként nem rendelkezik. Ha pedig valaki a saját korábbi nyilatkozatát, megállapodását azért kívánja megtámadni, mert azt tévedés, megtévesztés, jogellenes fenyegetés hatására tette, akkor ezt a tévedés felismerésétől, illetve a fenyegetés megszűnésétől számított 30 nap, de legkésőbb 6 hónap alatt teheti meg. Ebből nem következik az, hogy „ráér” bárki 3 évig, illetve 6 hónapig várni valamely igényének érvényesítésével, ugyanis a Munka Törvény- könyve előírja azokat az eljárási szabályokat és határidőket, amelyeket be kell tartani, hogy a bíróság előtt érvényesíthesse jogos igényét. Fő szabály: - Mielőtt valaki igényét bíróság előtt kívánja érvényesíteni, köteles egyeztetést kezdeményezni a munkáltatójával. Az egyeztetést általában az elévülési időn belül (azaz 3 év, illetve 6 hónap), bizonyos esetekben 15 napon belül kell kezdeményezni. Ha az egyeztetés 8 napon belül nem vezet eredményre, akkor - ugyancsak az elévülési időn belül - lehet a bírósághoz fordulni, bizonyos kivételekkel. Kivételek: - A munkáltató sérelmes intézkedése ellen (vagyis, ha nem mulasztással, hanem aktív cselekedettel, intézkedéssel) okozott sérelmet 15 napon belül kell kezdeményezni az egyeztetést - ha ezt a határidőt elmulasztja, akkor még 6 hónapon belül a bíróság előtt a késedelmet ki lehet menteni. Az egyeztetést követően ugyancsak az elévülési időn belül lehet a bírósághoz fordulni. Szigorú szabályú kivételek: 15 napon belül kell az egyeztetést kezdeményezni és ameny- nyiben az 8 napon belül nem vezet eredményre, akkor további 15 napon belül kötelező a bírósághoz fordulni az alábbi esetekben:- a munkáltató egyoldalú intézkedésével végrehajtott munkaszerződés-módosítással,- a munkaviszony megszüntetésével, ideértve a közös megegyezésen alapuló megszüntetést is,- rendkívüli felmondással, illetve a munkavállaló kötelezettségszegése miatt alkalmazott j ogkö vetkezmény ekkel,- a fizetési felszólítással, valamint kártérítésre kötelező határozattal kapcsolatos ügyekben. Ezek csupán a legfontosabb, leggyakoribb eljárási és határidőkre vonatkozó szabályok, ezért előfordulhat, hogy nem tudják eldönteni, hogy azonnal kell-e intézkedniök és miként. Ilyenkor forduljanak azonnal ügyvédhez, vagy a jogsegély- szolgálathoz. A Szakszervezetek Házában (Szolnok, Szapáry út) minden héten szerdán délután ingyenes jogsegélyszolgálatot nyújt az MSZOSZ Jogsegélyszolgálata a szövetséghez tartozó tagok részére. Dr. Szegedi Károly Munkakultúra-konferencia Hajdúszoboszlón A Munkakultúra, szakképzési modellek címmel nemzetközi konferenciát rendeztek a múlt héten a hajdúszoboszlói Béke Gyógyüdülőben. A háromnapos tanácskozáson - amelyet a munka- és a művelődésügyi tárcák támogatásával immár második alkalommal rendezett meg a Mindennapi Kultúráért Alapítvány - csaknem kétszáz, a hazai szakképzésben érintett iskolatípus, érdekképviselet, illetve vállalkozás képviselője vett részt. A szakemberek hangsúlyozták: a piacgazdaság térhódítása a korábbiaktól gyökeresen eltérő munkakultúrát feltételez. Az előadók azt tartották legfontosabbnak, hogy az oktatás, a szakképzés valamennyi formája alkalmazkodjék a megváltozott gazdasági, társadalmi körülményekhez. Szlovák Éva, a Magyar Szakképzési Társaság tagozati elnöke szerint mihamarabb el kell jutni odáig, hogy ne tragédiaként éljék meg a szakmai váltást, az új élethelyzetet az érintettek. A jövőben ugyanis az élet szerves tartozéka lesz az átképzés, a továbbképzés, aminek tudatosítása az ezzel foglalkozók különleges felelőssége - hangzott el a haj- dúszoboszlói tanácskozáson, amelyen angol, finn, holland és ukrán oktatási szakemberek is részt vettek. (MTI) Hírek az ÁVÜ-ből Dolgozók vásárolták meg az Építésügyi Tájékoztatási Központot. Á vételár 62 millió 359 ezer forint volt. Az értékesítést a Macon Rt. menedzselte, és mintegy 4,5 millió forint dolgozói kedvezményt tudott érvényesíteni. Elkelt a Ventifilt Légtechnikai Berendezések Gyárának állami üzletrésze. A tranzakció tanácsadója a Szimultán Rt. volt, a vevő 82 millió 220 ezer forintért jutott a tulajdonhoz. A dolgozókból alakult csoport vásárolta meg az Elektro Komfort Szolgáltató Vállalatot. Az ÁVÜ-nek befizetett vételár 1 millió 806 ezer forint volt. A tranzakciót a Dunaholding menedzselte. Az általános Értékforgalmi Bank Rt. vállalkozási Irodája 61 millió 515 ezer forintért értékesítette a Pest Megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalatból alakult Kékgolyó Kft. állami tulajdonban lévő üzletrészét. Hamarosan eldől, hogy ki lesz a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat privatizációs tanácsadója. Az erre kiírt pályázat benyújtására nyitva álló idő 1993. április 13-án lejárt, az értékelés e napokban történik. Eladta a Maszolg Kft. az Aphrodite Kft.-ben lévő állami vagyonrészt. A tranzakció több mint 200 százalékos áron történt, 30 millió 50 ezer forintért. Nyilvános pályázaton értékesítette az ÁVU a Medicina Könyvkiadó Rt.-t. A társaság a dolgozók MRP szervezetének tulajdonába került. A vételhez Egzisztencia-hitelt is igénybe vettek, amit a Postabank és Takarékpénztár Rt. folyósított a szervezetnek. A Medicina privatizációjával biztosítottnak látszik a színvonalas egészség- ügyi és orvosi könyvek kiadása. A decentralizációs privatizáció keretében a böhönyei Állami Gazdaság értékesítette húsfeldolgozó üzemét, és eladott több szolgálati lakást is. (MTI) Május 21-én választunk Társadalombiztosítási ön- kormányzati képviselőket választ az ország május 21-én. Amennyiben a szavazás érvényes lesz - vagyis a választó- polgárok legalább 25 százaléka az urnákhoz járul - hosszú idő elteltével hazánkban ismét ön- kormányzatok igazgatják majd a szociális ellátási rendszer legfontosabb intézményhálózatát, a társadalombiztosítást. Hogyan gyakoroljuk jogainkat?
