Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-04 / 53. szám

8 • Érdekességek 1993. március 4., csütörtök Tokió. Az utolsó orosz cár maradványainak azonosítását japán segítséggel végzik majd el. II. Miklóst és család­ját 1918-ban végezték ki Je­­katyerinburgban, ahol két éve találták meg a Romanov csa­lád feltételezett földi marad­ványait. Azóta a cámé és há­rom leánygyermek holttestét sikerült azonosítani genetikai módszerekkel, Miklós cárét azonban nem. A japánok sze­rint az úgynevezett ocui inci­densből megmaradt tárgyi bi­zonyítékok segíthetnek a ki­végzést övező rejtélyek meg­oldásában. Miklós 1891-ben, még trónörökösként járt Ja­pánban, ahol egy rendőr, tartva attól, hogy a jövendő­beli cár meg akarja hódítani Japánt, kardot rántva rátá­madt és súlyosan megsebezte. Egy japán múzeum ma is őrzi a kardot és azt a véres zseb­kendőt, amivel igyekeztek Miklós vérzését csillapítani. A vérsejtek elemzésétől re­mélik azt a tudósok, hogy vé­gül választ kaphatnak arra, valóban Miklós cár sírját ta­lálták-e meg Jekatyerinburg­­ban. Madrid. Várhatóan lénye­gesen emelkedni fog a perui Llullapichis településről származó libák piaci ára. Tör­tént ugyanis, hogy egy hely­béli asszonyság vásárolt egy libát, és feldolgozásakor az állat begyében majdnem negyven aranydarabkát talált. Az EFE hírügynökség Limá­ból keltezett jelentése szerint a liba - még életében - elő­szeretettel járt a település kö­zelében található Ucayali fo­lyóhoz. Itt már korábban is ta­láltak kis mennyiségben ara­nyat. Párizs. Hárommillió fran­kért egy majdnem 600 dara­bos könyvtár került kalapács alá egy minap tartott francia­­országi árverésen. A számos ritkaságot is tartalmazó ma­gángyűjtemény könyvei kivé­tel nélkül a bor és borászat témájában íródtak. Több mű foglalkozott továbbá a szőlő nedűjével kapcsolatos kép­zőművészeti alkotásokkal, és több könyv kizárólag borda­lokat tartalmazott. A gyűjte­mény legértékesebb darabja az az 1533-ban kiadott könyv, amely a borászattal kapcsölatos ókori római szer-* zők műveit foglalja össze. A könyvritkaság 260 ezer fran­kért kelt el. Csupán a felébe került a borkészítés témájá­ban eddig ismert első könyv. A Rómában 1495-ben kia­dott mű az „Értekezés a bor­ról és annak tulajdonságai” címet viseli. London. Az ügyfeleit a brit felső tízezerből kiválogató Coutts and Co. Bank a kö­zelmúltban titokban ördög­űzőhöz volt kénytelen for­dulni, miután alkalmazottai több ízben arról számoltak be, hogy az épületben egy Er­­zsébet-korabeli ruhába öltö­zött, fejetlen alakot láttak. A The Sunday Telegraph című londoni újság cikke szerint a cég négy alkalmazottja is látta a szellemszerű, fekete alakot a bank londoni, belvá­rosi székházában, különböző időpontokban és egymástól függetlenül. Megjelenését rá­adásul állítólag a hőmérséklet hirtelen lehűlése is kísérte. A bank emiatt fordult Eddie Burkshöz, a nyugdíjas mér­nökhöz, aki mellékfoglalko­zásként okkult ügyekben ad tanácsokat. Burks a lap mun­katársának elmondta, hogy szóba elegyedett a kísértettel, és rábeszélte, hogy hagyja el a bankot. Állítása szerint a ti­tokzatos szellem egy korabeli nemesember volt, akit a bank közelében fejeztek le, mert nem volt hajlandó végrehaj­tani a királynő valamelyik pa­rancsát. Bőkezű és szűkmarkú sztárok A hétköznapi életben nem minden sztár nagyvonalú. Kö­tetnyi történettel szolgálnak erre vonatkozóan az éttermek pincérei. Nem szép ugyan, hogy kibeszélik vendégeiket, a híres filmszínészeket, de a sztorik - melyeket a New Idea című magazin adott közre - szórakoztatóak, talán jellem­zőek is. Michael Jackson például az előkelő Le Dome—a is magával viszi a szakácsot, hogy az ké­szítse el az ételét. Egyszer vi­szont nélküle tért be egy olcsó étterembe. A vegetáriánus sztár egy tál olasz tésztát rendelt. Az ételre pillantott, és máris üvöl­­teni kezdett: „Hús van benne, tudom!” Hiába magyarázta a pincér, hogy ez lehetetlen, Jack­­son hisztérikussá vált: „Akkor olyan fazekat használtak, ami­ben mások húsételét főzik. Vi­gye vissza. Egy falatot sem tu­dok lenyelni.” És a multimilli­omos sztár nem fizette ki a ren­delését, a 4 dollár 95 centet... „Robert De Niro közismerten nehéz ember” - mondja tapasz­talatai alapján egy pincér. Rá se néz az étlapra, csak azt mondja: „Hozzál nekem valami jót”. Amikor kihozom az ételt, gri­maszt vág, és kijelenti: „Oh, nem! Ezt nem tudom megenni”. A híres emberek és a borra­való külön téma. Rod Stewart és Roger Moore neve pincérkö­rökben: mister tíz percent. Eddie Murphyről tudják, hogy bőkezű vendég! „Egyszer két órát vártam Mick Jagger-re. 75 dolláros fogyasztás után egy dollárt adott. Később megtud­tam, hogy azért volt ilyen szűkmarkú, mert nem szereti ha nem ismerik fel” - emlékezik vissza a póruljárt pincér. „Egy alkalommal Dustin Hoffman az ügyvédjével ebé­delt - meséli az Odeon pincér­nője. - Egész nap tárgyaltak. A személyzet már hazament, ne­kem maradnom kellett. Végül Dustin fizetett és elment. Pár mere múlva én is kiléptem az aj­tón. Taxi állt meg előttem. Dus­­tint bántotta, hogy miatta túl­óráztam. Hazavitt.” Legendás történet: Cher be­nyitott egy hamburgerétte­rembe. Ruhájának ugyanolyan színe volt, mint a felszolgáló­nőké. Egy vendég nem ismerte föl a szép sztárt, s megállította őt. „Miss, kaphatnék még egy kávét?” A filmszínésznő a ká­vépulthoz ment, elvette a kan­nát, töltött a vendégnek. „Óhajt még valamit, uram?” - kér­dezte. Sz. É. (MTI-Press) Százötven éves az európai bélyeg Kerek másfél évszázada, 1843. március 1-jén vezette be a zürichi kanton az első bé­lyeget az európai kontinensen. Ezzel elsőként követték a zü­­richiek Anglia példáját, ahol 1840-ben nyomták a világ első levélbélyegeit. Százötven évvel ezelőtt hely­ben 4 rappenbe, a zürichi kan­ton területén pedig hat rappenbe került egy levél. Ezt akkor még nem a feladó, hanem a címzett fizette. Ennek oka abban rejlett, hogy a XIX. század első felében a posta még távolról sem volt annyira megbízható, mint ma, és nem lehett mérget venni rá, hogy egy levél csakugyan meg is érkezik a címzetthez. Csak 1862-től fizette a feladó a bé­lyeget, és ettől az időponttól kellett portót fizetnie a címzett­nek a bélyeg nélkül vagy nem a megfelelő címlettel feladott postai küldeményért. Ma már több tízezer frankot is fizetnek a gyűjtők a jó álla­potban fennmaradt 4 és 6 rap-Kilencszáz­millió éhhalál 2030-ra? Az éhhalálok száma 2030-ig elérheti a kilencszázmilliót a földkerekségen, ha fokozódnak az úgynevezett üvegházhatás ál­tal előidézett éghajlati változá­sok. Erre a következtetésre ju­tottak a müncheni Fraunhofer Intézet tudósai. A „Focus” című német hír­magazin értesülése szerint a tudósok arra alapozzák feltevé­süket, hogy a meteorológusok szerint 2030-ig megkétszerező­dik a Föld légkörében az üveg­házhatásért felelősnek tartott szén-dioxid koncentrációja. A tanulmány készítői az üvegház­hatás következményei közé so­rolják többek között a szántó­földek és az infrastruktúra el­pusztulását, a katasztrófák okozta károkat és az éhhalált. Az oldalt szerkesztette: Tóth András penes korabeli bélyegért. Zü­rich és Genf után gyorsan elter­jedt a levélbélyeg Svájc többi részén is. Az ország kantonokra tagolódása következtében azonban az egyes bélyegek csak a kibocsátó kanton területén voltak érvényesek. Arra már nem feleltek meg, hogy más kantonokba vagy külországba címzett levelekre ragasszák őket. Ez a helyzet csak az 1848- as svájci szövetségi alkotmány­nyal változott meg, amely szö­vetségi hatáskörbe utalta a pos­tát. Két évvel később, 1850-ben jelentek meg az első bélyegek a svájci kereszttel. Ä ténylegesen felhasznált első bélyeg nyomai megint csak Zürichbe vezetnek - 1843. már­cius 2-án keltezték Zürichben azt a levelet, amelyre először ragasztottak bélyeget az európai kontinensen. Ez a levél ott lesz látható az idén március 17-én Bemben, a svájci Postaügyi Múzeumban a levélbélyeg 150. évfordulója alkalmából meg­nyíló kiállításon. Ádám-kosztüm és hitelkártya Egy szorult helyzetbe ke­rült üzletember jobb híján egy American Express hitel­kártya-igénylőlapot használt meztelenségének elfedésére. A reklámnak is beillő eset egy angliai szállodában történt, ahol a póruljárt, ám találékony üzletember ruhátlanul kizárta magát szobájából. A brit lapok beszámolója sze­rint az anyaszült meztelen férfi a hotel előcsarnokában a pultról ragadott fel alkalmi „fügefale­vél” gyanánt egy hitelkártya igénylésére szolgáló nyomtat­ványt. Majd a közeli telefonké­szülékhez rohant, és értesítette a rendőrséget. A helyszínre ér­kező rendőrök így találtak rá. Az American Express kártya kibocsátóit nem lepte meg az eset, hisz ez is csak azt bizo­nyítja: nemcsak kártyájuk, de már az annak igénylésére szol­gáló nyomtatvány is fedezetet nyújthat, ha nem is pénzügyit, de alkalmasint „fügefalevél­ként” jó szolgálatot tehet. Tortaháború Bécsben A bajorok vetélytársai Sörivásban a szászok vetély­társai a bajoroknak. Nem csu­pán az egy főre eső 170 literes éves fogyasztásuk haladja meg messze a Német Szövetségi Köztársaság 143 literes átlagát - a német sörivók ranglistáján a Szász Szabad Állam polgári immár bajorországi barátaik mögött a második helyre küz­­dötték fel magukat. A keletné­met tartományon belül maga a főváros, Drezda áll az élen. Ott a szász serfőzők adatai szerint éVes" átlagban 180 liter folyé­kony kenyér gördül le az embe­rek torkán, míg a bajor átlag 200 liter. A szászok újra saját sörüket isszák. Bár a Német Demokra­tikus Köztársaság megszűnésé­vel együttjáró változások a he­lyi sörfajták fogyasztását is erő­sen visszavetették, ennek ará­nya ma újra 70 százalék körül van. Egyedül a legnagyobb vá­lasztékot gyártó drezdai Säch­­sise Brau-Union AG nevű sör­gyár tavaly csaknem 1,4 millió hektoliter sört adott el, ami 236 millió üvegnek felel meg. En­nek során a forgalom 50 száza­lékkal nőtt az előző évihez ké­pest. Bár a szász serfőzők 1993-ra már nem várnak ilyen rekord­­eredményket, kétségtelen, hogy míg az NSZK régi tartományai­ban stagnál a sörértékesítés, a keletnémet sörpiac egyre bővül. A szász sörnek évszázados hagyományai vannak. A nedű készítésének művészetét cseh szomszédaiktól lesték el a szá­szok, azonban - a bajor sörhöz hasonlóan - az ő folyékony ke­nyerük kevésbé keserű, és kivá­lóan megfelel a német átlagem­ber ízlésének. Az egyre kereset­tebb pilseni típusú világos sör készítéséhez különösen jól érte­nek a szászok. A harmadik világbeli asszonyok házasélete A világ számos fejlődő or­szágában felméréseket végeztek a közelmúltban annak megálla­pítására, hogy a férjes asszo­nyok milyen gyakorisággal él­nek házaséletet. A felmérésnek az volt a célja, hogy adatokat gyűjtsenek a születésszabályo­zás terén teendő lépésekhez, nevezetesen az óvszerek hasz­nálatának propagálásához. A felmérés nem terjedt ki az Egyesült Államokra és más fej­lett országokra. Az eredmények igen eltérő képet mutattak a fér­jes asszonyok szexuális életé­nek gyakorisága terén. A legmagasabb fokú szexuá­lis tevékenységről a brazíliai nők vallottak, ők havonta átla­gosan nyolcszor hálnak férjük­kel. A legalacsonyabb az arány Ghánában, ahol 1,2 a havi átlag. A legtöbb fejlődő országban a férjes asszonyok havonta átla­gosan 3-6 alkalommal élnek házaséletet férjükkel. A felmérések eredményeit elemző John Hopkins Egyetem tanulmánya szerint Ghánában minden valószínűség szerint azért olyan alacsony a vizsgált gyakoriság, mert az ottani szo­kások szerint a nők szülés után hosszabb ideig megtartóztatják magukat a nemi élettől, és sok asszony külön él a férjétől a munkaerő-áramlás miatt. A felmérések egy meglehető­sen általános jelenségre is fényt derítettek: minél hosszabb ideje élnek együtt a házastársak, an­nál ritkább a szexuális együttlé­­tük. Az összegyűjtött adatok arra engednek következtetni, hogy a házasság időtartamának jóval több köze van a nők sze­xuális aktivitásához, mint az életkornak - írja az elemzés. Ez a háború nagyon is ko­moly. Nem úgy vívják, mint az egykori burleszkfilmekben, nincsenek kacagtató jelenetek egymás fejéhez vagdosott tej­színhabcsodákkal. Sőt, az érin­tett torták tulajdonképpen nem habosak, csak amikor a cuk­rászdában szeletben kéri a ked­ves vendég, akkor kerül mellé, a tányérra egy kis kupac tejszín. Áz egymással hadban álló két torta külsőre egészen egyfor­mának látszik. A csomagolás sem tér el - csinos fadobozban árulják mindkettőt. S hogy me­lyik a jobb? Van egyáltalán kü­lönbség? Nos, az immár ötven éve tartó harc tétje valójában nem is ez. Hanem hogy melyik az igazi. A Sacher tortáról van szó, annak is az opera háta mö­götti Sacher Szálloda cukrásza­tában a hagyományos recept szerinti változatáról, no és egy másikról, amelyet a nem ke­vésbé jó nevű Demel cukrászat állít elő. A legendává vált finomságot a névadó, a szállodát alapító tu­lajdonos neje, Anna Sacher ta­lálta ki. Amikor 1876-ban az operaház háta mögötti szálloda megnyílt, legendás találkozóhe­lye lett az előkelőségnek, akik művészek és a ház bájos asszo­nya társaságában szívesen fo­gyasztották a csokoladémázzal borított rafinált édességet. A re­cept hétpecsetés titok volt, s hi­ába másolták másutt, az igazi, az eredeti jelző csak a Sacher cukrászatban készült tortát il­leti. Egy másik patinás bécsi cuk­rászat, a Demel erre fittyet hány, s ennek megvan a maga nyomós oka. Történt ugyanis - legalábbis így tartja a fáma hogy Anna Sacher kicsit bohém Az USA kutyatartó lakossága körében a legnagyobb népsze­rűségnek tavaly minden kétsé­get kizáróan a labrador kutya­fajta örvendett. A labrador után legszívesebben rottweilert és cocker spánielt tartottak az amerikai gazdik. Ez derült ki és megbízhatatlan Eduard fiát (a század elején valamikor) bünte­tésképpen kitagadta. Az pedig bosszúból kicsalta a főcukrász­tól a már akkor is híres torta re­ceptjét, és meg se állt vele a konkurenciáig. Ez utóbbiban volt annyi becsület, hogy az eredeti jelző mellé odabiggyesz­tette Eduard keresztnevének rö­vidítését, de ez Sacheréket nem vigasztalja. Ötven éve kezdődött a peres­kedés, most ötödször került az ügy bíróság elé. Demelék min­denesetre támadnak: szerintük csak az ő tortájuk az igazi, mert Sacherék vaj helyett bizonyos hányadban margarint használ­nak. A Sacher cég vezetőnője elismeri: igaz, de ettől köny­­nyebb a torta. Ha persze csak ezen múlik a per kimenetele, azonnal visszaállnak a kevésbé ízletes és nehezebb vajra. A szi­gorú bírák csak azt sajnálják, hogy nem szakadatlan kóstolga­tással dönthetik el, melyik az igazi. A tortaháború harmadik résztvevője nem a bíróság előtt harcol, inkább a vevők kegyei­ért vív elszánt és eddig nem túl eredményes csatát. Az Imperial, Bécs legdrágább szállodája, il­letve annak a cukrászata nem bánná, ha az ő Imperial tortája lenne Bécs édes jelképe. Ez a torta négyszögletes, sokkal éde­sebb, finom marcipánbevonat is van a csokoládé alatt, szintén kapható fadobozban, küldhető szerte a világba postán, és na­gyon szép a csomagolása. Való­színűleg még a hamis Sacher is megelőzi a népszerűségi listán. A legnehezebb háborúság így az Imperialnak jutott - mert a másik kettő csak nyer a csatáro­záson. egy jó hírű amerikai kutyabarát klub felméréséből. Az adatok szerint az első öt legkedveltebb kutyafajta közé tartozik még a németjuhász és az uszkár. Őket követi népszerűségben a sokféle vadászeb, a tacskó, a skótjuhász és a csau-csau. A JÓGI. Coudoux jógi Párizstól 40 kilométerre él Dreux váro­sában. Véleménye szerint mindenki - kellő gyakorlás után - vissza tudja tartani a szívverését és a lélegzetét. A normál szív­verés 72-80 1 perc alatt, míg 17-szer veszünk levegőt ezen idő alatt. A jógi magát egy 2x1,50 méter széles dobozba becsoma­golva úgy változtatja ezt a két alapvető dolgot, hogy szíve 35-öt ver, és 3-4-et lélegzik egy perc alatt. A jógi, aki a buddhizmus­ban hisz, előadásokon mutatja be gyakorlatait azzal a céllal, hogy híveket szerezzen a jóga tudományának. (FEB-fotó) Kutya-népszerűségi lista

Next

/
Thumbnails
Contents