Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-23 / 68. szám

1993. március 23., kedd Hazai tükör 3 A hét végén a Varga Katalin Gimnázium a tehetséggondozás jegyében rajzversenyt rendezett, amelyen a megye 18 középiskolájából 44 tanuló vett részt. A versenyt támo­gatta az Axel Springer-Magyarország Kiadó Kft. és az RC Cola gyártója, az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár. Értékes tárgyjutalmakat ajánlott fel a „Kaolin” művészellátó bolt. Tiszafüreden szakmai programokkal ünnepelnek Informatika az általános iskolában Keddi jegyzet Nincs bocsánat Hatan ülünk a mozi nézőterén. Hatan egy nyolcvanezer la­kosú városból. Pedig nem akármilyen filmet vetítenek: Clint Eastwood-produkciót. A másik főszereplő Gene Hackman. A cím pedig: Nincs bocsánat. A műfaja sem népszerűtlen, hiszen westemfilm, még ha a komolyabbak közül való is. De miért kell beülnünk egy westemre? Mondjuk azért, mert ez az alkotás rajta van az Oscar-díj jelöltek listáján, ami azért már jelent valamit. Például azt, hogy szigorú mércével mérő szakemberek alkalmasnak találták, hogy a legjobbak között szerepeltessék. Ülünk a nézőtéren, és Clint Estwood vágtat, lő és lelkizik a vásznon - hat nézőnek. Reménykedem. Ez még csak a fél ötös előadás, este biztosan többen lesznek. Ám amikor kijövünk a vetítésről, ez az illúzióm is elhagy: most sem sokkal több a nézők száma. Egyszerűen nem találok magyarázatot erre az érdektelen­ségre. Nincs pénzük az embereknek, hogy moziba jöjjenek? Nem lehet ez így igaz. Hiszen nap mint nap szemtanúi vagyunk az egyre gyarapodó egzisztenciáknak. A moziba jövet az útke­reszteződésben előttem egy Ford várt a zöld lámpára. Előtte egy Opel állt és egy Renault. Nem igaz, hogy nincs pénz ... Vagy akinek igénye lenne, hogy elmenjen a moziba, annak nem telik rá? Az egyre lejjebb csúszó, egyre lehetetlenebb hely­zetbe kerülő értelmiségi, alkalmazott réteg már ezt sem enged­heti meg magának? Akinek meg pénze van, annak igénye nincs? Megéltük már, hogy a magyar kultúra, irodalom, film jelene érdektelenségbe fulladt. Most már más országok művészetének is ez a sorsa? Mi történt? Mi történik itt? Annyira bezárkózunk gondja­inkba, annyira csak a túlélésre figyelünk, hogy más már nem is érdekel bennünket a világból? Akkor hogyan és miért várjuk el, hogy a világ figyeljen ránk? Miféle élet ez itt a huszadik század végén, Európa közepén? Amibe nem fér bele más, csak nap mint nap a kapaszkodás létbe, a munkanélküliségtől való rettegés, az üzlet megszerzése és megtartása, dolgaink (jaj, csak be legyen fizetve az adó, csak meglegyen a pecsét, be legyen adva az útlevélkérelem, be le­gyen fizetve a gyerek napközije, rendben legyen az autó zöld­kártyája, felelősségbiztosítása, cascója és adója) intézése? És közben épp arra nincs idő, lehetőség, amire kellene. A lé­lek, a szellem gyarapodására. Magyarázatok persze vannak. De a magyarázatok nem men­tenek föl senkit. Mert arra, hogy a kultúra és az iránta való igény ennyire leépült, a nullát közelíti immár, egyszerűen ... Nincs bocsánat. Paulina Éva Tátika-gála ovisokkal, iskolásokkal Csepregi Éva - kicsiben - Tiszaörsön Telt ház, fergeteges taps _ A Tiszafüredi Kossuth Lajos Általános Iskola fennállásának 25. évfordulóját ünnepli. Az is­kola nevelőtestülete olyan szakmai programokkal készült ez alkalomra, amely méltó lezá­rása az eltelt 25 évnek, egyben megalapozza a jövő oktatási koncepcióját. A szervezésben segítséget nyújtott a Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet. Szakmai programjukat dr. Farkas Károly docens „Az in­formatika az általános iskolá­ban” című előadásával kezdték, melyet nagy érdeklődéssel hall­gattak a résztvevők. Az informatika önálló tan­tárgyként beépült az iskola ne­velési rendszerébe. Egészen bi­zonyos, hogy a modem gazda­ság társadalmi igényeként a NAT (Nemzeti Alaptanterv) ré-1944. június 12. A legények­kel együtt egész délelőtt dolgoz­tunk. Rengeteg fogat is húzok, - lassan egészen belejövök. Este­felé a lányok lovagolni tanultak. Mókáztunk velük. Igen jó me­gint rendes nők között lenni, akik hangulatunkat is megvál­toztatták. Hallottuk Róma elfoglalását, amit az oroszok is megünnepel­tek. Hangosan énekeltek állása­ikban. Biztosan több vodkát kaptak ennek örömére. Szerez­tünk meszet, kifestjük a műtőt - ezért hajléktalanná váltam. 1944. június 13. Vacsorakor egyik üveg bor után fogyott a másik. Jó kedvünk kerekedett, s egyszercsak Voilay kimegy az autójához és visszajön egy va­lódi cigánnyal. Állítólag Karca­gon prímás. Aránylag tűrhetően játszott. Egyik szép nóta kö­vette a másikat. Kerekedett is olyan parázs muri, ami kivilá­gos kiviradtig tartott. Mulatozá­sunk elnyomta az élénk ágyú­zajt. Polgár István, aki akkor zász­lósként az egészségügyi oszlop gépkocsizó részlegének volt a parancsnoka, a napokban - so­rozatunkról beszélgetve - el­mondta, hogy egyik alkalom­mal a szomszéd páncélosok pa­rancsnoka érkezett az oszlophoz vendégségbe. Magával hozott egy fiatal zongoristát, a ma Pá­rizsban élő világhírű művészt, Czifra Györgyöt, aki a falusi bíró által kölcsönzött rossz zon­gorán adott műsort. 1944. június 15. A szomszéd faluban állítólag megjelentek a partizánok és még a sebesült­­szállítókra is lőnek. sze lesz ez a tantárgy. Időben fel kell tehát készülni rá, mert az információk kezelésének tudo­mánya, annak legkorszerűbb eszközei, a számítógép, a video, a robot, a szintetizátor, a legó és az egyéb technikai eszközök ok­tatási segédletek is. A játékos informatikai oktatást már az is­kola alsó tagozatában el kell kezdeni, mert a kreatív képes­séget fejlesztő ismeretek na­gyon jól felhasználhatók az anyanyelvi, technikai, rajz vagy idegen nyelv oktatásában is. Az informatika a képességek fej­lesztésének eszköze is, mely segíti a problémamegoldást, ki­alakít egy újszerű gondolko­dásmódot. Egy bizonyos, hogy a gyere­kek a felnőttektől lényegesen nagyobb fogékonysággal, rend-1944. június 17. Este kaptuk a hírt, hogy a németek valami­lyen „tüzes golyóval” lövik Londont és Dél-Angliát és hogy ez a rakétafegyver alapos pusz­títást végez. 1944. június 18. Az orosz már kisebb támadásokat indít­gat. Tegnap éjszaka is kiemel­tek bunkerjából egy zászlóst a 19-esektől. 1944. június 20. A lányokat délben szélnek bocsájtottuk, mert szabados viselkedésük nem tett volna jót hírnevünk­nek. 1944. június 21. A sebesültek egyike tarkólövést kapott oldal­ról, ami egy gyermektenyémyi csonthiányt okozott és félma­réknyi agyat nyomott ki, ami a kötésen volt. Stramm ember volt, saját lábán jött be. 1944. június 22. Rengeteg a rühös katona, de kellő kenőcsöt hónapok óta hiába kérek, nem kapok. A betegszállítás lehetet­len, az utak teljesen járhatatla­nok. Az orosz állásokból hangszó­rón figyelmeztették Tamay Szabolcs barátomat, hogy rejtse el jobban az állását, mert belát­nak hozzá. Néha ilyen kedélye­sek. Remek kémszolgálatuk van a bolsiknak, tudnak azok min­dent. Legutóbb a mellettünk lévő élelmezési őrmesternek szóltak át név szeint, hogy jó kosztot adjon a magyaroknak. Szegény hadapród igen meg­ijedt a váratlan felszólításra. 1944. július 18. Este Szikla Károly vendégelt meg hazaival minket. Közben elmesélte az otthoni híreket, amik nem túl barátságosak. A szerencsétlen kívüli találékonysággal viszo­nyulnak ezen modem ismere­tekhez. A gyerekek készek az informatika tanulására, és a ta­nárok vállalják a képzést, a já­tékos pedagógiát. Csupán az a kérdés, hogy az iskolák jelen anyagi helyzetében ez hogyan valósítható meg. A jubileumi programsorozat nemcsak az informatikára korlá­tozódik. Március 18-án a be­szédművelés, nyelvművelés, helyi tantervkészítés techniká­ból címmel hallgathattak elő­adásokat, 19-én szakmai bemu­tatót tartottak fizikatanároknak, március 23-án pedig a heurisz­tikus programozású olvasástaní­tás, 25-én a nyelvi labor és a számítógép alkalmazása az an­gol nyelv tanításában szerepel a programok között. Percze zsidókkal elkövetett kegyetlen­kedések meg egyenesen meg­csúfolják a századot, és a kö­zépkori inkvizíciót juttatják az ember eszébe. Állítólag a néme­tek elvitték az országból vala­mennyijüket - csak Pesten vannak még. 1944. július 20. Sztaniszlau­­ban csak a magyar pénznek van értéke - a hivatalos áron felül is megfizetik. Sajnos, mi is zloty­­ban kapjuk a fizetést, s nem sokra megyünk vele. A magyar pénzt annakidején hazaküldet­ték velünk. Lemberg körül nagy harcok folynak. Valószínűleg azért kapjuk a gyors parancsot a pakolásra és a visszavonulásra. Este a rádióból értesülünk arról, hogy Hitler ellen merényletet kíséreltek meg a főhadiszállá­son. 1944. július 24. Irtózatos csata tombol. Háromszázötven sebesült érkezett. Az összes ko­csink állandó munkában van. Nagy a fejetlenség és a katonák sem harcolnak elvárhatóan. Kü­lönösen a gyalogságra vonatko­zik ez, - de nem csodálkozom. A gyalogosok ugyanis áprilistól kezdve egyfolytában, jórészt pihenés nélkül az első vonalban vannak, majdnem mindig deré­kig érő vízben (folyton esik az eső) és idegileg már nagyon ki­vannak. 1944. július 28. Az orosz tá­madás hatalmas erejűnek bizo­nyult és rövid ellenállás után felbomlott a magyar vonal. Fu­tott, ki merre látott, s velük fu­tottunk mi is. Közben ahol lehe­tett, elláttuk a súlyos sebesülte­ket. Irtó kínszenvedésen men­tem át ezen a néhány napon. Vidékfejlesztés Az agrártermelés és a kör­nyezet kölcsönhatásának össze­függéseiről kezdődött A fenn­tarthatóság és a vidékfejlesztés címmel nagyszabású nemzet­közi tanácskozás a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Húsz ország szakemberei vitat­ják meg a témát, különös tekin­tettel arra, hogy amíg a világ egyik részén éheznek az embe­rek, addig más földrészeken a túltermelés okoz gondokat, sok nyugati országban az állam tá­mogatást nyújt a földek pihente­téséhez, és más egyéb módokon is igyekszik visszafogni a szük­ségleteken felüli élelmi­szer-termelést. Nálunk és a közép-kelet-eu­­rópai országok többségében az átmeneti időszak után hamaro­san hasonló kérdésekkel kell majd szembenézniük a szakem­bereknek. A versenyhelyzet kö­vetkezeiében egyes területeken gazdaságtalan bizonyos termé­kek előállítása. Szépség és egészség Idén második alkalommal rendezi meg a Szépség és Egészség Nemzetközi fodrász-, fodrászkellék-, kozmetika-, egészséges életmód és bizsu­szakkiállítást a Consum Stúdió. A rendezvény április 1-jén nyí­lik, és négy napon át várja az érdeklődőket a BNV D pavilon­jában. A kiállításokhoz kapcsolódó szakmai fórumokon előadáso­kat hallhatnak az érdeklődők a kozmetikai és fodrásziparban tervezett privatizációról. A Szépség és Egészség szak­­kiállítással egy időben a BNV 25-ös pavilonjában rendezi meg a Consum Stúdió a Karát 1. Nemzetközi Ékszer-, Drágakő- és Óra-szakkiállítást. A rendez­vény keretében szakmai előadá­sok hangzanak majd el az ék­szerek, drágakövek múltjáról, jelenéről és jövőjéről, az antik­vitások, az aukciók történetéről. Regényt lehetne írni erről a hét­ről, amibe könnyen bele lehet őrülni. Az emberek teljesen fej­vesztettek, harcolni senki sem akar. A határ 20-25 kilométerre van, de a hadosztály orvos fő­nöke szerint továbbmennünk csak akkor lehet, ha már lőnek bennünket. Már négy napja nem került le rólunk a ruha és ét­­len-szomjan, alvás nélkül kal­lódjuk át az órákat. Ä partizántevékenység is alapos, mindenhol fenyegeti az embert az orvul való lelövés. Az orosz katonák is szorgalma­san lövöldöznek, nem sajnálják a lőszert. Olyan ideges vagyok, hogy majd kibújok a bőrömből. Nem tudom, mikor jön az ideg­összeomlás. Felhőszakadás közepette kaptuk az indulási pa­rancsot. így vágtunk neki a majdnem járhatatlan útnak, me­lyen autók, kocsioszlopok, ka­tonai alakulatok rekedtek meg. Haladtunk vagy nyolc kilomé­tert, majd leálltunk és a kocsi­kon aludtunk. Útközben felpa­koltunk harmincnégy sebesül­tet, és így telt házzal várjuk a már magyar földre szóló indu­lási parancsot. Közben a kosztolás - a meg­szaporodott létszám mellett - csak a tartalékból történik. Lo­vaink is gyengék már a hiányos takarmányozás és az igen nehéz terepen való járkálás miatt. Az emberek is rettenetesen fárad­tak, kimerültek, ingerlékenyek, úgy hogy rengeteg bajom, gon­dom van. (Folytatjuk) Dr. Várhelyi Béla szolnoki orvos naplóját Simon Béla dolgozta fel Tiszaörs nemcsak a főváros­tól, de még a megyeszékhelytől is elég távol esik. Talán nem túlzott az értékítéletem, ha kije­lentem, hogy ez a távolság to­vább nő, amikor a szabadidő hasznos eltöltésének esélyeit - a sportolási és kulturális lehető­ségeket vizsgáljuk. A falu művelődési és sport­házában azonban elhatározták, hogy lépéseket tesznek a távol­ság csökkentésére az esély­­egyenlőség megszerzése érde­kében. A helyi vállalkozók, szervezetek és az önkormányzat jó partnernek bizonyult ehhez. Támogatásukkal méltón megünnepelték a falu 700 éves évfordulóját, „gyermek és anyuka” szépségversenyt ren­deztek, kicsinek és nagynak fel­elevenítették a helyi szüreti ha­gyományokat, és volt már itt lottósorsolás is. Ezenkívül nincs hétvége valamilyen műsor nél­kül. Próbálkoznak népszerű tele­víziós programok „kisközségi adaptálásával” is. Ezek közé tartozott az immáron másodszor megrendezett „Tátika-gála” is, ahol az ovisok és iskolások vál­lalkoztak a nagy sztárok imitá­­lására. Háttá József művelődési ház igazgató rövid megnyitója után nyolc „ovis” produkció színtere lett a rivalda. A csöppségek igazi gyermeki bájjal mozogtak a számukra tényleg világot je­lentő deszkákon. A kellően „dundis” Pa-Dö-Dö, a hangszereit bo­szorkányos ügyességgel kezelő Dolly Roll együttes, a vakítóan szőke Csepregi Éva, a harmoni­káját nyúzó Tónika, Bródy Já­nos hat év alatti alteregója - gyertyás kíséretével együtt - biztosította a szűnni nem akaró vastapsot, ami Kelemen Évike számánál volt a legerősebb. Ezt az öttagú zsűri a legmagasabb pontszámmal honorálta, így a legfiatalabb tiszaörsi Szandy elnyerte az Ifjúsági Baráti Kör fődíját is. Később az „öreg” iskolások gondoskodtak a jó hangulatról. A „csábos” Zoltán Erika térdre kényszerítette a kegyeiért es­deklő kisfiút. Szabrina ruhakölteménye és gesztusai, Tracy tánclépései, a hétéves kisfiú „vágányán” elő­adott digitális rockja magasabb régiókba tolta fel a bírák pont­számait. Az igazi show-t azonban a menő zenekarok jelentették. Az „Edda” együttes számára már az egész terem „csápolt”. Visz­­sza is tapsolták őket. Ez a repeta a polgármesteri hivatal fődíját jelentette számukra. A zsűri kü­lön kiemelte a 8 éves Palacsits Emese profi produkcióját, aki Szandy és Dolly szerepében is bizonyította színpadképes te­hetségét. Versenyen kívül bemutatko­zott a tiszaörsi színjátszó kör, bombasikere volt a „Kóbor Já­nos” vezette Omegának. Erre is rátett egy lapáttal az „Egy az egyben nagyferós” Beatrice. „Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” - énekelt együtt a „nemzet csa­logányával” a nézőtér, igazi far­sangi hangulatban. Ezen az estén csökkent az a képzeletbeli távolság, amit a bevezetőben említettem. Di­cséri ez a felkészítő pedagógu­sok és szervezők munkáját egy­aránt. A legnagyobb érdem mégis a gyerekeké. Segítségükkel köze­lebb kerültek egymáshoz az ör­siek, anyukák, apukák, nagy­mamák, nagypapák, szomszé­dok, ismerősök. Ez volt a „Tá­tika” legnagyobb titka. A műve­lődési központ telt házas publi­kuma pár órára elfelejtette a hétköznapok gondjait! P. M. Háborús naplótöredék Szolnoki orvos a tűzvonalban Vili. Szétverve - hazafelé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents