Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-23 / 68. szám
4 Munkavállalóknak 1993. március 23., kedd Vállalkozó iskola Felelősek vagyunk a sorsukért Egy szakmával nem lehet boldogulni. Egy érettségivel még kevésbé. S nem ér sokkal többet egy műszaki diploma sem. Akkor inkább még egy szakmát. Az értékrendeket a munkaerőpiac diktálja. De hol, milyen keretek között sajátítható el a második szakma, s főleg mi legyen az? Ezekkel a kérdésekkel egyre gyakrabban szembekerülnek a szakmunkásokat kibocsátó, képző intézmények is, hiszen a hagyományos szakképzési irányok és a piaci igények ma még elkerülik egymást. Egy friss felmérés szerint a fémipari szakmákat oktató, 506-os Baross Gábor Szakmunkásképző és Szakközépiskola tizenöt végzős osztályának 340 tanulója közül mindössze hetvennek (!) lesz biztos munkahelye júliusban. S a többinek miben segíthet az iskola? Elvárható-e egyáltalán a segítség? Meddig terjed a képző intézmény felelőssége a gyerekekért? A kérdés nem is olyan költői, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az előbb említett tanulói létszám 20 százalékánál egyik vagy mindkét szülő már munkanélküli, azaz a pályára állítás mellett egyéb egzisztenciális gondokkal is küzd. Nem ez az első kérdés, amire maga kereste meg a választ az iskola. A háttéripar széthullásával néhány nagyvállalatra korlátozódott a gyakorlati képzési lehetőség. A Tigáz, a Ganz-Ansaldo, a Mezőgép, a Volán, az Alfa, a Járműjavító, a Vegyiművek és a Kőolaj továbbra is partnerek, ám önmagukban kevesek ahhoz, hogy 21 féle szakmának termelési hátteret biztosítsanak. Két lehetőség között választhattak: vagy felkutatják az újabb gyakorlati képzési helyeket, vagy egyes szakmákban szüneteltetik a képzést. Felkeresték a körzet 140 vállalkozóját, kft.-jét, betéti társaságát, s szinte egyenként alkudták ki a gyerekek szakmai gyakorlatra való fölvételét. Ezzel párhuzamosan saját autószerelő tahműhelyüket oly mértékben fölfejlesztették, hogy ott a harmadéves tanulók, a szakoktatók irányításával külső megrendelésre végzik a személyautók javítását, műszaki vizsgára való felkészítését, környezetvédelmi felülvizsgálatát. Ugyanígy vállal külső megrendeléseket az épületgépészeti tanműhely, melyet az önkormányzat vásárolt meg a Baross Gábor és a Petőfi Sándor szakmunkásképző iskolák részére. Vállalkozó iskola? Mint Bella Sándomé igazgatóhelyettes elmondja, kettős gazdasági kényszerűségből is az. Működő gazdasági háttér nélkül ugyanis nem lehet szakmát oktatni. A vállalkozói tanműhelyek, az „élesbe”, megrendelésre végzett munka elsősorban a szakmai képzés színvonalának emelését szolgálja. De vállalkozniuk kell azért is, hogy az alulfinanszírozott szakképzés anyag- és energiaköltségeit fedezni tudják. Ezek után az is természetes, hogy piackutatást végeztek a térségben, mi lenne az a második szakma, amire érdemes átképezni a most végzősöket. így jutottak el a jászsági gázellátási programhoz, mely - úgy tűnik - néhány évig felvevője lesz a gázszerelő szakmáknak. A program, mellyel a munkaügyi központ átképző tanfolyamának szervezési jogát megpályázzák, kész, hiszen nappali képzésben oktatják a gázszerelő szakmát. Előzetes felméréseik alapján az sem jelent gondot, hogy az átképző tanfolyam hallgatóinak 50 százalékát elhelyezzék. (Mint ismeretes, a tanfolyamok szervezésére pályázó intézményeknek vállalniuk kell a hallgatók 50 százalékának elhelyezését, illetve ellenkező esetben az egy főre jutó képzési költségek visszatérítését.)- Ahhoz, hogy képző intézmény megalapozott, piacorientált programmal pályázzon, érdekeltté kell tenni a végzettek elhelyezésében. Egyedül az elhelyezkedési arány igazolhatja ugyanis bármilyen tanfolyam hatékonyságát, azaz létjogosultságát a piacon. De túl minden mutatón, elsősorban felelősek vagyunk a gyerekeink további sorsáért. Kálmán Együtt a szegényekért Segítsen, aki tud A szegények száma szaporodik, akár a nedves falon a gomba. A statisztikák adatai szerint több millió ember él a létminimumom vagy annak közelében. A napi gondok, a fillérek számolgatása sok-sok család idős, egyedülálló ember napjait keseríti meg. Igaz, hogy idén a szociálpolitikai célokra 30 százalékkal több jut majd. Az is igaz, hogy a helyi önkormányzatok egyre több ilyen kérdésben döntenek önállóan. Ám ahogyan nőtt az önállóság, ugyanolyan arányban nőtt a segélyre szorulók köre, vagyis egyre többen keresik fel a helyi önkormányzatokat, hogy anyagi gondjaik megoldásához segítséget kérjenek. De az állami segítség, odafigyelés mellett bizony elkel az egyéni segítségnyújtás is. Egyre több a testi-lelki segítségre szoruló ember, s ezt a helyzetet tovább nehezíti a munkanélküliség és hajléktalanság réme. Talán e gondok enyhítésére szaporodnak a különböző szövetségek, alapítványok. Ezért az elmúlt év végén a fővárosban is megalakult a Szegények és Hajléktalanok Országos Szövetsége. Bekleva Jenő, a szövetség elnöke és egyben egyik alapítója elmondta, hogy nagy-nagy szükség van az ilyen karitatív jellegű összefogásra. A szövetséget magánszemélyek, vállalkozók és olyan magyar állampolgárok alapították, akik szívügyüknek tekintik az elesett emberek megsegítését. A szövetség megalakításával egyidőben létrehozták alapítványukat is. „Együtt a Szegényekért!” elnevezéssel. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy 700 ezer a regisztrált munkanélküliek száma, s akik nem jelentkeztek a hivatalokban, azok száma további 80-100 ezer lehet. A hajléktalanok száma az országban közel 60 ezer, s ezeknek az embereknek az ellátására csupán 3-4 ezer ágy áll rendelkezésre. Mint a szövetség elnökétől megtudtuk, első bemutatkozásuk még az elmúlt év december 20-án volt, amikor a MÁV segítségével a Keleti pályaudvar érkezési oldalán mintegy 350-400 rászorulónak adtak át ajándékcsomagot. A rendezvény sikeréhez nagymértékben hozzájárult a BÁV, a Malomipari Vállalat, sok-sok vállalkozó, kft. és magánszemély. Az összefogás eredménye: negyven mázsa élelmiszer, két mázsa friss kenyér és hét köbméter ruhanemű. Az ajándékcsomagokból a szegények és a hajléktalanok egyaránt részesültek. S arra vonatkozó adat helyett, hogy egy-egy csomagért hány rászoruló fordult meg, ékes bizonyíték: az említett mennyiség alig három óra alatt gazdára lelt. Fiatal a szövetség, nincs még nagy múlt mögöttük, de tenniakarásukat bizonyítja, hogy újabb akciót hajtottak végre a közelmúltban. Áz egyik fővárosi kerület önkormányzatával együtt - közel 200 ezer forint értékben - 300 nagycsaládot „leptek meg” hasonló ajándékcsomagokkal. A Szegények és Hajléktalanok Országos Szövetsége még csak a fővárosban nyújt segítséget. De mint nevük is jelzi, tevékenységüket szeretnék az egész országra kitrjeszteni, hiszen szegény ember nem csak Budapesten él. Szeretnék, ha a vidéki városokban is tudnának a szövetség létezéséről. S várják az olyan jelentkezőket, akik nagyobb városokban, falvakban - csatlakozva a központi elvekhez - vállalnák e nemes feladat megvalósítását az ország más területein is. Az „Együtt a Szegényekért Alapítvány” számlaszáma: Postabank RT. 219-98636. Aki ,elefonon akar kapcsolatba lépni az Alapítvánnyal: 133-99-22. Várják mindazok segítségét, akik adományaikkal támogatják munkájukat, mert együtt talán többet tehetnek a rászorulókért. Az adományok az adóalapból leírhatók. Urbán Ilona (Atlantic Sajtószolgálat) Kabinetkérdések Létezik-e program a munkanélküliség csökkentésére? Hogyan élnek a megyék a lehetőségekkel? Juhász Judit kormányszóvivő írja: Februárban 705 ezer ember, vagyis a munkaképes korú lakosság 13,6 százaléka volt munka nélkül! S habár a növekedés üteme lassult, a kormánynak megfelelő programmal kell rendelkeznie e súlyos gond enyhítésére. Van-e ilyen program? A munkaügyi miniszter a kormány ülésén adott választ erre a kérdésre. Ez volt az alapja annak a beszámolónak, amelyet a kabinet március 31-éig az Országgyűlés elé terjeszt eddigi foglalkoztatáspolitikai tevékenységéről és további céljairól. Jelentheti majd, hogy az elmúlt esztendők intézkedései nyomán az állásukat elveszítők - törvény szerint - alanyi jogon részesülnek ellátásban, kialakult és folyamatosan fejlődik az egész országot átfogó munkaerőpiaci intézményrendszer, világbanki támogatással elkezdődött a regionális képzési hálózat kialakítása. A központi programok, a foglalkoztatási társaságok és az intervenciós intézkedések tavaly mintegy 160 ezer ember elhelyezkedési esélyeit javították. Legtöbben átképzési tanfolyamokon, munkahelyteremtő beruházásokban, valamint közhasznú munkavégzésben vettek részt. 1990-ben mintegy 2,6 milliárd, 1991-ben 20, tavaly pedig már 65 milliárd forint munkanélküli segélyt és járadékot fizettek ki. A segély azonban csak átmeneti eszköz lehet a bajban. A valódi megoldás a meglévő munkahelyek megmentése és újak teremtése. Sajnos, még csak kevesen tudják, hogy a foglalkoztatási törvény kedvezményeket biztosít azoknak a munkaadóknak, akik bővítik a létszámot és az így keletkező munkahelyekre munkanélkülieket vesznek fel. A munkaadó kérheti, hogy a munkaügyi központ egy évre vállalja át- a kifizetődő munkabér teljes összegének vagy- a kifizetendő munkabér és az azt terhelő járulékok együttes összegének legfeljebb 50 százalékát. Örvendetes tény, hogy ilyen módon a legnagyobb létszámot Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben foglalkoztatták. A vártnál kevesebb munkaadó él az átmeneti részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségével. Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye, valamint a főváros felhasználta a részmunkaidős foglalkozatási támogatás összegének csaknem felét. A kormány arra törekszik, hogy az állami vállalatokként működő, ún. célszervezetek privatizációja során a többezer, ún. rehabilitációs munkahely fennmaradjon. (Mintegy 750 ezer ember részesül rokkantnyugdíjban vagy átmeneti és rendszeres járadékban.) A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásának támogatására 1992-ben 3 milliárd forintot fordítottak. így számukra évente 500-1000 új munkahelyet tudnak teremteni. A különféle képzések és átképzések iránt Budapesten és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt a legnagyobb az érdeklődés. Akkor hát válaszoljuk meg a címben feltett kérdést: a kormány jól körülírható programjában kiemelt feladatnak tartja az infrastruktúra fejlesztését, a regionális válságkezelést és az exportteljesítmény támogatását. Az oktatási idő meghosszabbításával, valamint a vállalkozók érdekeltségének erősítésével fejleszteni kívánja a szakképzést. A munkaerőkínálatot csökkentő intézkedések között pártolja a hazai munkaerő exportjának növelését és korlátozza a külföldi munkaerő hazai foglalkoztatását. Ezek az intézkedések együtt alkotják azt a foglalkoztatáspolitikát, amelyet a kormány nem pusztán meghirdet, hanem igyekszik átültetni a gyakorlatba. A munkaadók és a munkavállalók együttes hasznára. (Ferenczy Europress) A kutatóintézetek prognózisai szerint Késik a gazdasági fellendülés Fiatal még az év. Látszólag könnyű helyzetben vannak a gazdasági orákulumok. Mindenki azt jósol, amit akar, a tetemrehívás ideje még nagyon messze van. Év végére a jóslatok el is felejtődnek. Vagy nem felejtődnek el... A Pénzügykutató Intézet munkatársai nem felejtették el a tavalyi évre kiadott kormányprognózist, s most sajnálattal állapítják meg, hogy kevés kivétellel fölös optimizmus jellemezte az akkori hivatalos előrejelzéseket. De lám, előttünk egy új gazdasági év és a hivatal ismét optimista. A kormány január 5-én megjelent prognózisa arról szól, hogy jövőre 2-4 százalékos nemzeti össztermék-növekedés várható a tavalyi újabb visszaesés után, s hogy a fogyasztói árak idei, 16-19 százalékos emelkedése után az 1994-es emelkedés már csak 11-13 százalékos lesz. Valójában sem a kormány, sem a Pénzügyminisztérium nem ígér fordulatot erre az évre. Szó van mégis az ipari termelés mérsékelt növekedéséről, a munkanélküliség növekedési üteme pedig a hivatal szerint alacsonyabb lesz, mint a független kutatók merik remélni. A jövőbelátás monopóliumát kormányzati szinten oly fontosnak tartották, hogy tavaly megszűntették az addig a Statisztikai Hivatal kötelékében működő Gazdaságkutató Intézetet is, nehogy kellemetlen híreivel rontsa az általános optimizmus légkörét. Az intézet azonban nem szűnt meg, csak átalakult. Mintegy privatizálta magát és az ősszel részvénytársaság formában újrakezdte tevékenységét. A hivatalos prognózisokkal szinte egyidőben közzétett jelentése szerint az ipari termelés a kétéves zuhanás után idén legjobb esetben is stagnálni fog. Tavaly 10 százalékkal kevesebbet termelt a magyar ipar, mint 1991-ben. A kohászatban és a gépiparban 30 százalékos volt a visszaesés. A termelés színvonala ma egyharmaddal alacsonyabb, mint 1989-ben. Igaz, a magyar ipar termékei iránt csak belföldön csökkent a kereslet, külföldön nőtt.Az eltelt két évben 40 százalékkal több ipari terméket adtunk el külföldre, mint a megelőző évben. Igenám, de mint a Gazdaságkutató Rt. állítja, a külső piac felvevőképességének határai vannak, s a magyar ipar már elérte ezeket a határokat. Idén nagy valószínűséggel az exportnövekedés is megáll. . . A beruházások alacsony színvonala, a privatizáció lassú üteme, a termékváltás nehézkessége jellemzi a magyar gazdaságot, s ezt a helyzetképet sajnos, külföldön is észlelik vagy elfogadják. Érdekes, milyen hatással van a beruházásokra, amikor a hazai szélsőjobboldal zászlóvivői arról értekeznek, amint azt Csurka István tette tanulmányában, hogy Magyarország számára a tőkés Nyugat fogyasztási rendszere nem megfelelő útja a fejlődésnek. Csurkáék szerint a közös piaci társulás helyett a hazai ipar függetlenségének védelmét kell preferálni. Brüsszelben és Washingtonban persze aligha olvasnak Magyar Fórumot... Olvasnak ezzel szemben Wall Street Journalt, mely egyik számában sajnálattal állapította meg, hogy az amerikai és a nyugat-európai befektetők számára a kelet-európai piac egyelőre csalódást okozott, s a Nyugat a rendszerváltás utáni első évben mindössze 2,5 milliárd dollárt fektetett be Magyarországon, Csehszlovákiában és Lengyelországban. A szám különösen akkor érdekes, ha tekintetbe vesszük, hogy ugyanebben az évben a fejlett tőkés országok háromszor ekkora öszszeget fektettek be a korábban szintén gazdasági válságövezetnek tekintett, súlyosan eladósodott latin-amerikai országokban. A hazai független gazdaságkutatók és a külföldi prognózisok, adott esetben a Morgan Stanley bankház szakértői, egyetértenek abban, hogy 1993 és 1994 sem hozza meg Magyarország számára a hőn óhajtott fellendülést. Ezek a kutatók 1993-ra 18, 1994-re 19 százalékos munkanélküliségre számítanak. A szakértők elég pontosan tudják, mi a bajok oka: az átalakítási, privatizálási, termékváltási folyamatok nem várt lomhasága miatt sem hazai, sem külföldi tőke nem áll rendelkezésre a megújuláshoz. A GFK Hungária Piackutató Intézet novemberben végzett felméréséből kitűnik, hogy honfitársaink kétharmada is szorongással tekint a jövőbe, ami természetesen összefügg a fent említett valóságos folyamatokkal. A hatvan éven felüliek, akiknek kevés idejük lesz élvezni a későbbiekben elképzelhető fellendülés előnyeit, szinte egyöntetűen borúlátók. Egy biztató tendencia: a főiskolát és egyetemet végzett magyarok általában mégiscsak reménykedve tekintenek a jövőbe. Ők már látnak valamit, amit az öregek, a munkanélküliek és a szakképzetlenek, vagy akár Észak-Magyarország megyéinek lakói még alig tudnak elképzelni: egy kis fényt a hoszszú alagút végén. Rékássy Zoltán (Atlantic Sajtószolgálat) Szociológiai felmérés készül A munkanélküliség okaira és következményeire vonatkozó szociológiai felmérést készít a megyei munkaügyi központ dr. Kerékgyártó István kutatásszervező irányításával. Az adatgyűjtés során a kérdezőbiztosok mintegy ezer munkanélkülit keresnek fel kérdőíveikkel.
