Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13 / 60. szám

1993. március 13., szombat Hazai tükör 3 Mi kell a színházhoz? Pénz, pénz, pénz.,. Tavaszi beszélgetés Spiró Györggyel Harminc év - érett iskolakor Születésnap a Liget úton .. nem elég a szaktudás, tán a tehetség sem, hanem kell ide emberség is.. (Illyés Gyula) Az idejárok mások. Van olyan osztály, ahol félig vak, epilepsziás, autista egyaránt ta­lálható. Amiben hasonlatosak a többi gyerekhez, hogy nagy a szeretetigényük, van tudás­szomjuk és önérzetük. Amiben mások, hogy mindez máshogy nyilvánul meg náluk: érzelme­iknek, mozdulataiknak, kortár­saikhoz képest kevésbé uraik. Az itt tanítók mások. Foly­­ton-folyvást keresik a kulcsot, amit minden gyerekhez kü­­lön-külön kell megtalálni. Te­szik ezt nap mint nap, szív­­vel-lélekkel, elhivatott szakem­berek módjára. Polónyi Jánosné, a Liget Úti Általános Iskola igazgatója le­véltári kutatómunkával is ké­szült a harmincadik születés­napra. A fellelt iratok a szolnoki gyógypedagógiai iskola alapítá­sának kordokumentumai. 1962. szeptember 1-jén volt a kezde­tek kezdete. Hatfős tantestület­tel megalakult az iskola. 1979-ig tartott a hőskor, amikor zsúfoltan, lerobbant épületben, 1944. március 13. Parancs­nokom autójával (Dr.Frank Já­nos orvos alezredes) érkeztem meg Debrecenbe, a VI. helyőr­ségi kórházba. Beosztásomat a 16. egészségügyi oszlophoz ott tudtam meg. Szálláskörletünk a zsidógimnáziumban lett, ahol megkezdtük a szervezkedést, ami elég nehezen ment. Külö­nösen az autókkal volt baj, me­lyek késve futottak be. Március 31-én parancsot kap­tunk az Ökörmezőre való indu­lásra. Elég rossz úton, de baj nélkül értünk célhoz. A ruszin polgári iskolában szabályosan berendezkedtünk és - többek között - műtőt is állítottunk be. A partizánokkal folytatott har­cokból adódóan naponta nyolc-tíz sebesültet láttunk el. Nagyobb műtétekre még nem volt szükség. Ma vonult át Ökörmezőn a 10/1. szolnoki ezred egy része, sok ismerőst is találtam. Meg­szólított egy Kisvári nevű, szol­noki származású ember is, aki itt az erődítési munkálatokat vezeti, s akinek még Szolnokon többször kezeltem a feleségét. Nagy örömmel üdvözölt. Meg­ígérte, hogy autóján holnap le­visz Vízközre (ide 4-5 km), ahol a szolnoki légvédelmiek tanyáznak jelenleg. Ä hangulat általában jó, ha­bár a légi bombázások otthoni veszély&mindenkit izgat és sze­retnénk mindig értesítést kapni, hogy hol történt valami. A rádió édes-keveset közöl ez irányban nagyon keservesen, de igénye­sen tanítottak. El kellett ismer­tetni a szakmát, a kisegítő is­kola létjogosultságát. Csatát nyertek. 1979-ben költözhettek a korszerű, kizárólag gyógype­dagógiai célra épült új iskolaé­pületbe. Logopédiai-, műhely- és speciális tantermek.- Óriási jelentőségű volt kül­sőségeiben is a változás - mondja Kun Istvánná igazgató­­helyettes -, amely az iskolai eredményesség terén is ugrás­szerű, javulást hozott. Tanítványaik, akik 180-an vannak, 40 %-ban ma is olyan veszélyeztetett környezetből kerülnek ki, ahol a csecsemő­­kori alultápláltság - sok későbbi baj forrása - jelen van. Egyik fő profiljuk a beszédhibás gyere­kekkel való foglalkozás. Hat logopédussal 400 gyereket lát­nak el. Beszédjavító központtá szeretnének válni. Másik két profiljuk a kisegítő, eltérő tan­tervű oktatás és a foglalkozta­tókban történő tevékenykedte­­tés. Nagy igényük lenne önálló és nem is mindig juthatunk hozzá, mivel nekünk nincs. Ki­hozattunk ugyan egy szárazte­lepes gépet, de legnagyobb bosszankodásunkra éppen csak Pestet nem hozza. Fene tudja, miért. 1944. április 12. Délután há­rom beteg jelentkezett, köztük egy robbanó töltettől sebesült (valami ceruzafélét talált és babrált), aki véletlenül szolnoki ember a 10/1.-tői. Bal kezének I.—II. ujját a robbanás levitte, ezenkívül jobb keze is sok he­lyen roncsolódott, és a jobb combja is. A vacsora gyenge volt (lekvár), tehát szalonnát csurgattunk pirított kenyérre a kályha tüzén és száraz süte­ményt eszegettünk. 1944. április 14. Délelőtt in­dultunk Dolinába. így át kellett mennünk a Toronyai hágón - a bakák szerint Tarhonya hágón - , amivel már régen ijesztgettek minket. Irtó harc árán jutottunk keresztül a pocsék úton. Sok­szor csak lépésről lépésre ha­ladhattunk, mivel rengeteg fel­vonuló csapattal találkoztunk és sok helyen olyan torlódás kelet­kezett, hogy órákig is várni kel­lett. A hágón az út még havas, jeges volt, oldalt magasra fel­­tomyozott hókupacokkal, ami­ket több ezer zsidó és nemzeti­ségi munkaszolgálatos dobált le az útról. A sok tűkanyar a szer­pentineken, no meg az erős emelkedések is nehezítették utunkat. Mindenhol mély lyu­kak tátongtak az úttesten. Azt iskolaorvos, pszichológus és gyógytornász alkalmazására. Az utóbbira státuszuk is van - a hely betöltetlen. A nevelésben eredményorientáltak, minden pedagógusnak van egy-egy jól bevált módszere. így például a japán szorobánnal - vagy a Tolnainé-féle módszer alapján - történő tanításnak is megvan a specialistája. Rendelkeznek már kondicionálószobával és gya­korlókerttel is, amely létesíté­séhez az önkormányzat segítő­kész partnernek, bizonyult. Az iskolának egyre jobb híre van. Az itt folyó színvonalas ok­tató-nevelő munka láttán szíve­sen választják a szülők gyerme­keik bejárásos taníttatását. A születésnapi egyhetes ünnep­ségsorozat, melynek során a bemutató tanítások, sportdél­után, játszóház mellett gyógy­pedagógiai szakmai napot is rendeztek, egy péntek esti szü­letésnapi bulival zárult a Városi Művelődési Központban. Simon Cs. József Fotó: Nagy Zsolt hittük, lefelé rendesebb útvi­szonyok lesznek, de tévedtünk. Körülbelül déli egy órakor keltünk át a határon és léptünk Galícia földjére. Utunk remek fenyveserdőkön vezetett keresz­tül, amik még teljesen szüzek, favágásnak nyoma sem volt lát­ható. A legénységet a várható partizántámadás miatt kézigrá­náttal is elláttuk és a puskákat csőre töltöttük. Ezen a vidéken ugyanis többször volt nagyobb méretű partizántámadás, ami­nek sok súlyos sebesültjét még Ökörmezőn kaptuk meg. Egy ilyen orvtámadás megtorlása­ként a közelmúltban két közsé­get perzseltek fel határvadásza­ink és elpusztítottak egy százöt­ven főnyi bandát. Mint kuriózumot említem meg, hogy több olyan határva­dásszal beszéltünk, aki fog­ságba került és ruházata, illetve értéktárgyainak elszedése után épségben megszabadult. Állító­lag a magyarokat nem bántják a partizánok, de a németeket mind megölik. Az út ezután is változatlanul sáros, gödrös, latyakos, elha­nyagolt volt. Nagy erőpróbát je­lentett mind a kocsik, mind a vezetők részére. Hál’ Istennek, 18 órakor mégis szerencsésen megérkeztünk Dolinába, egy középnagy mezővárosba. Doli­nában rengeteg ház üres, el­pusztított, leégett. Forgalom alig van. Nyitott üzletet nem is láttam. 1944. április 15. További A Szigligeti Színház társula­tából, mint azt már korábban hírül adtuk, néhányon a követ­kező évadtól Törőcsik Mari színházába szerződtek. Hogyan érinti mindez a szolnoki színhá­zat, mik a jövő évi terveik? Er­ről és minden másról beszélget­tünk Spiró György igazgatóval.- Lehet már tudni pontosan, hányán mennek el a színház­tól?- Kevesen. Törőcsik Marin kívül összesen hatan, de ebből is ketten csoportos szereplők. Csak ennyi.- Bizonyára tárgyalt már színészekkel, akiket helyettük szerződtetne.- Főleg fiatalokkal. Fiúk, lá­nyok vegyesen. Egyelőre ilyen neveket mondhatok, mint Lux Ádám a Főiskoláról, a József Attila Színházból Epres Attila, Kréner Gabi Kecskemétről, Csendes Olivér, ő szabadúszó, Hegedűs D. Géza jövőre is fog rendezni.- Többször beszélgettem már Önnel, minden alkalommal úgy tűnt, mintha feszültségek­kel lenne terhes a levegő. Ezzel szemben most nyugodt, kipi­hent, nagyon jól néz ki. Mi az oka, a közelgő jó idő?- Nem. Lehet, hogy az, hogy már két napja nem aludtam, és így félálomban nyugodtnak lát­szom. Egyébként most is ugyanúgy megvannak a prob­lémák, mint az évad elején, csak ezek főleg üzemelési és pénz­kérdések. Színészekkel, műsza­kiakkal nincs gohdom.- Jeles ünnepre készülünk. Mit fog csinálni március 15- én?- Március 15-e hétfőre esik, én minden hétfőn 8-tól este 6-ig előadást tartok az egyetemen Utazás’93 Az idén is megrendezik az tu­risztikai szakma szokásos évi seregszemléjét, az Utazás '93 kiállítást. A budapesti vásárvá­rosban a március 18—21. közötti rendezvényre 350 külföldi és hazai kiállító jelezte részvételi szándékát. utunk Kalusz felé az említetthez hasonló, rossz úton vezetett. Három-négy kilométeres „se­bességgel” jutottunk csak to­vább, hajmeresztő kalimpálások mellett. Kaluszban találkoztunk a 18. egészségügyi oszloppal, akik voltak olyan kedvesek, hogy meghívták a tisztikart az ő települési helyükre, egy rendes kis kórházba, ahol ágyban(!) aludtunk. 1944. április 16. Indulásunk Rosulnába tervszerűleg hajnal­ban megtörtént. A rossz útvona­lon katonaság katonaságot ért. Itt már a közeli front szaga megcsapott bennünket, mivel az út mellett, az árokba dőlve leg­alább száz autóroncsot láttunk, no meg igen sok döglött lovat. Célunkhoz érve egy volt posta­­hivatalban szállásoltak el ben­nünket - a front mögött úgy 10-12 kilométerre. Elfeledtem megemlíteni, hogy a határon túl egy patak partján egy agyonlőtt partizán hulláját találtuk (állítólag több mint egy hete feküdt ott), jel­legzetes hegyiöltözékben. Szól­tam az ott lévő kisebb különít­ménynek, hogy temessék el. Rosulnában estére már ki is pakoltunk. Érdekes, hogy a nem is túl messze lévő frontszakaszról semmi sem hallatszik idáig. Még repülőt sem láttunk. (Folytatjuk) Dr. Várhelyi Béla szolnoki orvos naplóját Simon Béla dolgozta fel „A színház ügye jobban érdekel, mint a politika” (Fotó: I. Cs.) és a főiskolán, de miután ez a mostani hétfő ünnep, itt marad­hatok Szolnokon. írni kellene gyorsan valamit.- Konkrétan mit?- Csinálok egy önkormány­zati kabarét. Ha összejön egy nyugodt hét, ebben az évadban be is mutatjuk, ha nem, akkor a következő évadban. De én re­mélem, hogy lesz egy nyugodt hét.- Vagyis ír egy politikai ka­barét. Ha már a politikánál tar­tunk, holnapután kitűzi a ko­kárdát?- Annak idején, az átkosban fölraktam, mostanában nem ra­kom fel. Egyébként is engem az üzemelési problémák jobban érdekelnek, mint az, hogy ko­kárdát teszek fel vagy nem. Most egyik legfőbb gondom, hogy az önkormányzattól kisaj­toljam azt az 5 millió forintot, amit elvileg már meg kellett volna kapnunk, de úgy tűnik, nemigen akarják megadni.- ???- Olyasmivel indokolták, amit nem tudok elfogadni, és amit a Pénzügyminisztérium egy levélben meg is cáfolt. Egy év telt el a nevezetes „péntek tizenharmadika” óta, amikor a General Motors Hun­gary szentgotthárdi gyárában legördült a szalagról az első magyar Opel Astra. Ez a nap - most már egy év távlatából mondható - sikeresnek bizo­nyult. Az Opel Astra egyéves szüle­tésnapjára a legsikeresebb, a legkeresettebb autó lett Ma­gyarországon. Február végén már 10.054 Opel Astrára volt megrendelés, ami azt jelenti, hogy a tavalyról áthozott közel kétezres rendelésállomány mellé az idei esztendő első két hónapjában még egyszer eny­­nyien rendeltek az első magyar autóból. A tavalyi start óta a General Motors Hungary szentgotthárdi gyárának létszáma több mint öt­- Annyi mindent tudunk már Önről. Főszereplő az iro­dalomban, de a magánéletéről tulajdonképpen még sohasem hallottunk annál többet, mint hogy az édesanyja színésznő volt.- Ő a 30-as években játszott a Dunántúlon, Győrben, Sopron­ban, Kaposváron. Főleg szub­­rett volt, de amikor én szület­tem, már nem volt a pályán.- Hogy hívják az édesany­ját?- Kelemen Klára. Most 78 éves, Budapesten él. Nagyon idősnek kell lenni, hogy valaki ismerje.-Az édesapja? Testvérei?- Édesapám már meghalt. Mérnök-közgazdász volt. Test­vérem nincs.- Ilyen ünnepi hangulatban meg szokták kérdezni az em­bertől, hogy van, milyen a köz­érzete? Az Öné milyen?- Rossz. Úgy gondolom, én sose voltam optimista, de azért az ennek ellenére tény, hogy ebben az utolsó egy-két évben sikerült néhány esélyt eljátszanunk.- Például mit?- Sok mindent.- Színházzal kezdtük, fejez­zük is be színházzal. Lehet már tudni, mit látunk jövőre?- Lesz vígjáték, lesz operett, lesz zenés játék, lesznek érde­kes stúdió-előadások. Az, hogy hány bemutatót fogunk tudni tartani, két dologtól függ: a me­gyétől és a várostól. El kell dön­teniük, akamak-e megfelelő színvonalú színházat, és megad­­ják-e az ehhez szükséges pénzt? Ha igen, akkor annyi bemutató lesz, mint az idén, ha nem, ak­kor kevesebb. Végső soron a színházhoz is pénz kell. Kátai Szilvia százhúszra nőtt. Ezek csak azok a dolgozók, akiket a GM köz­vetlenül foglalkoztat, a vállalat még további, közel kétszáz em­bernek ad munkát a gyárkapun belül. Egyéves korára nemcsak az első magyar autó, az Astra, de az Opel kereskedői és szerviz­­hálózata is felnőtt. A magyaror­szági Opel-értékesítés 40 már­kakereskedésen keresztül törté­nik. Ezek között van olyan, amelyik rövidesen nyolcvan embert foglalkoztat. Az első Opel Astra - mint a modem időkben gyártott első magyar autó - a Közlekedési Múzeumban áll, rajta a felirat: íme, az első! Most itt van „íme, az első” születésnap, amit gyár­tónak, kereskedőnek és ami a fő, a vásárlónak is van miért ünnepelnie. L. Z.------------------------------------------------------------------------, ELKÉPZELÉSEIT ÖN MEGÁLMODJA, Ml MEGVALÓSÍTJUK!- Olasz, görög, francia, spanyol, szlovén tengerparti apartmanok és szállodák- diákok részére kül- és belföldi kirándulások szervezése - hétvégi városlátogatások: London, Róma, Brüsszel, Párizs - Mallorca, Marokkó, Tunézia, Ciprus - sport- és kulturális rendezvények szervezése - Isztambul: 1993. március 24.- Párizs és az Eurodisney autóbuszos utak Címünk: Szolnok, Szapáry út 15. Telefon/fax: 56/376-332, 343-880 UTAZZON A NÁDAS TOURSSAL! -20620/2H* *_______________________________________________________________ Az iskolában látható, tanári segítséggel készített gyerekmunkák Háborús naplótöredék Szolnoki orvos a tűzvonalban I. Irány a front Egyéves az első magyar autó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents