Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-27 / 47. (48.) szám
4 1 Szolnoki Extra 1993. február 27., szombat Szolnoki agglomeráció A vonzáskörzet településcsoportjai Az elmúlt alkalommal Szolnok város funkcionális övezeteiről esett szó. Most visszatérünk az agglomeráció egészére, ahol már vegyesebb képet találunk. A különbségek már az eltérő múltból is fakadnak, de következnek az eltérő, részben ugyancsak a hagyományokra épülő struktúrákból is. A különbségek harmadik fő csoportját azok az eltérések adják, amelyek az agglomerálódási folyamatban való előrehaladásból, az e folyamatban elért szintből adódnak. További eltérést eredményez az is, hogy az agglomeráción belül a településcsoport egyes tagjai fokozatosan specializálódnak bizonyos funkciók ellátására. Éppen ez az a folyamat, amelyet célszerű valamilyen módon befolyásolni. Ennek azonban az első lépése a folyamatok megismerése. A vizsgálatok alapján az agglomeráció több-kevesebb biztonsággal lehatárolható, és benne égy belső és egy külső gyűrű különíthető el. Ezek az övezetek a társközpontok csatlakozásával településegyüttessé bővülhetnek, míg a városhoz meghatározó vonzással kötődő településekkel egyetemben településcsoporttá bővíthető a Szolnokhoz közvetlenül kapcsolódó települések köre. Ha a foglalkozási szerkezetből indulunk ki, a szolnoki településcsoport tagjai közül Újszász és Szajol inkább a szolgáltató típusba, Tószeg az ipari típusba, míg Szolnok, Abony, Törökszentmiklós, Tiszapüspöki, Zagyvarékas, Rákócziiéivá, Tiszavárkony, Tiszaföldvár, Tiszatenyő és Vezseny az ipari, szolgáltató típusba, Kengyel, Rákócziújfalu, Martfű, Cibakháza, Jászkarajenő és Köröstetétlen pedig az agrár-ipari típusba sorolható. Az agrár, szolgáltató típust Tiszajenő, Besenyszög és Szászberek képviseli. A településcsoport a ténylegesen ellátott szerepkör szerinti vizsgálat alapján sem mutat egységes képet. Ha az egészet nézzük, a Szolnok körüli térség külső lakóöv. Ha részekre bontjuk, láthatjuk, hogy Törökszentmiklós viszonylag fejlett középszintű szerepkörrel rendelkező város, amely a településegyüttes keleti társközpontja. Délen ezt a funkciót Martfű tölti be, bár sajátos módon hozzákapcsolódik az új város, Tiszaföldvár, s a vele összeépült Cibakháza. így ők hárman töltik be a középszintű funkciót. Nyugaton a Pest megyei új város, Abony tölt be kisebb mértékben központi szerepkört. Északon nem alakult ki a szolnoki településcsoport társközponti szerepkörére aspiráló egyetlen központ sem. Nem utolsósorban ez az oka annak, hogy bár a megyeszékhely vonzása messze Észak-ÉK-re terjed a Tisza mentén, a vonzásintenzitás kisebb, és a Tisza mentén elhelyezkedő településeket a kutatók nem is sorolják a szolnoki településcsoport tagjai közé. Itt elsősorban Tiszasülyről, Kőtelekről és Nagykörűről van szó. A településcsoport tagjai eltérő mértékben iparosodottak. A foglalkoztatottsági szint drasztikus csökkentését közvetlen megelőző állapot szerint Szolnokon mintegy 14 ezer főt foglalkoztatott az ipar. Martfű 5000 fővel következett, majd 4000 fővel Törökszentmiklós, 1300 fővel Abony, 700 fővel Tószeg alakították a sorrendet. A többiek messze lemaradtak. Közülük Szajol, Cibakháza és Tiszaföldvár 200 körüli, Újszász, Szászberek és Köröstetétlen 100 körüli ipari munkahelyet biztosított. Rákócziújfalu, Tiszajenő, Kengyel és Tiszatenyő nem rendelkezett ipari foglalkoztatottsággal. Bizonyos településcsoportok mezőgazdasági városellátó szerepkörre látszanak berendezkedni. Ezt is inkább más feladatok mellett. Ilyen településnek tekinthetők Besenyszög, Zagyvarékas, Tószeg, Rákóczifalva és Rákócziújfalu. A szolnoki agglomeráció közlekedési szempontból egyértelműen elnyúlt K-Ny-i irányban. Az érintett települések közül elsősorban Szajol és Újszász esetében emelhető ki egyértelműen a közlekedési funkció, mint egyfajta specializáció az agglomeráción belül. Újszász esetében ehhez egyéb központi funkciók, míg Szajolnál néhány elosztó szerepkör társul. Az említettek mellett még Törökszentmiklós és Tiszatenyő életében figyelhető meg a közlekedési funkció átlagosnál nagyobb szerepe. A lakóhelyfunkció a településcsoport valamennyi tagjában kifejezett ugyan, de kiemelésre elsősorban ott érdemesíthető, ahol a kiingázók száma magas, így a település tulajdonképpen része a Szolnok külső lakóhely-övezetnek. Ilyen településnek tekinthető Besenyszög vagy Rákóczifalva, és a más szerepkörökkel is rendelkező Tószeg. A kapcsolatok ma már természetesen nemcsak egyirányúak. Miként az is természetesnek tekinthető, hogy az agglomeráció különböző funkcionális övezetei az utóbbi évek megváltozott körülményei között viszonylag gyorsan átrendeződhetnek. Ez a vállalkozások nagyobb lehetőségének a következménye, de éppúgy eredménye lehet az élesebb, a bukás lehetőségét is magában foglaló gazdasági versenynek is. A munkanélküliség, a falvakba való visszavándorlás nagyobb arányát eredményezheti, és ez a folyamat az agglomeráció tagjain belül differenciáltan mehet végbe. Megnő a költségtényezők fajlagos súlya, az innovációk befogadási feltételeinek a szerepe. Mindezen tényezők új változásokat eredményezhetnek, és elváltozásokra vezethetnek a funkcionális övezetek között is.-f-Hogy van Duda Kar társ?... Egy vérbeli kereskedő A szolnoki Széchenyi 100-as ABC-ben vásároltam, s a bolt vezetője hívta fel a figyelmemét: tudod, hogy Duda kartárs kedden múlt (16-án) 70 éves? Hogy van? Mit túsz róla? Felkerestem lakásán a szolnoki 121-es Csemege, ma Csemege Meinl nyugdíjas boltvezetőjét, Duda Mihályt. Mivel nem mindenki ismeri, így egy kis bemutatkozást kértem tőle.- Csak hálás tudok lenni a sorsnak, hogy eltelt éveim 75 százalékát aktív munkával tölthettem. A kezemben levő munkakönyv tanúsága szerint 53 év és kilenc hónapot voltam folyamatos munkaviszonyban és mindössze négy munkaadónál. Ezek a Hangya Szövetkezet, a Bukovi cég, a Füszért Nagykereskedelmi Vállalat és a Csemege Meinl, illetve a 60-as ABC áruház, melyben 34 évet dolgoztam. E közben 8 évet kereskedelmi iskolában is tanítottam, öt évet pedig a továbbképzőben. Munkahelyeim közül a Hangya Szövetkezetnél és a Csemegében éreztem magam a legjobban, mert ezeken a helyeken lehetett önállóan dolgozni, utánpótlást nevelni, kereskedőket képezni. Mindkettő igényes és színvonalas cég volt akkortájt, a csemege jelenleg is az.- Mi a titka, hogy valaki jó kereskedő, jó vezető legyen, hogy tíz évvel nyugdíjba vonulása után is emlegessék? Nem egyszer hallom még ma is a csemegében „bezzeg Duda kartárs idejében ilyen nem volt"...- Ezt mindenek előtt szorgalommal, sok munkával, szervezettséggel, emberi és szakmai szeretettel, vásárlói tisztelettel lehetett elérni. Nagyon sokat számított a családi háttér, a megértő és szolidáris segítség. Ezt a munkát nem lehetett 8 órába szorítani, így a család is sok áldozatot vállalt. Végül, de nem utolsó sorban a jól képzett, becsületes és fegyelmezett munkatársaknak, akik hosszú éveken keresztül velem dolgoztak, akikre mindig szeretettel gondolok. Azt, hogy emlegetnek a vevők, az nagyon jól esik, de tudomásul kell venni, hogy akkor mások voltak a körülmények, a lehetőségek...- Mit javasol, mit ajánl a vállalkozóknak, fiatal kollégáknak?- Sokan sajnos még ma is azt hiszik - tisztelet a kivételnek -, hogy a kereskedelemben elég a pénz és az iparengedély, megfeledkeznek a lényegről, mégpedig arról, hogy a kereskedelem a legigényesebb szolgáltatások egyike. Igaz ez elsősorban az élelmiszer kereskedelemre, melynek a mindennap visszatérő vevőinek kell olyan kiszolgálást nyújtaniuk, mely most nehezebb mint az én időmben volt. Egy azonos most is: a szakmát érteni, szeretni és hivatásként kell végezni, melyben benne van a vásárló tisztelete is. Nagy Zsolt A Rákóczi út 23. szám alatt nyílt autósboltban elsősorban Lada, Skoda alkatrészek és felszerelési cikkek kaphatók, valamint cipőjavítással is foglalkoznak. Az üzletet a FELNI Kereskedelmi BT üzemelteti. Fotó: N. Zs. A szabadságharc térképe Igazi térképészeti ritkaságot örökítettünk meg a minap a szolnoki antikváriumban. Valaki egy olyan térképet kínált fel viszonteladásra, amely minden bizonnyal az 1848-49-i szabadságharc idején is komoly szerepet kapott. Tudniillik az 1806-os Lipszkay János nevéhez fűződő térkép ekkorra már elavult, pontatlanná vált, így a magyar honvédsereget jobbára csak ez a térkép segíthette a tájékozódásban. A szakembereknek valószínű sokat mond azok neve is, akik több mint 150 éve megalkották ezt a remekművet. Érdekesség, hogy Schedius Lajos a Magyar Tudományegyetem professzora, segítőjével, Blachnek Sámuel földmérővel 1836-ban már eljutottak az első kiadásig, de ekkor a mindenható kancellár, Metternich - valószínűleg politikai megfontolásból - megakadályozta megjelenését. A térkép 1847 évi második kiadása már megjelenhetett - igaz, hogy Schediusz Lajos ekkor már a legnagyobb méltóságnak, Ferdinánd császárnak ajánlotta. A több négyzetméter nagyságú térképlap kilenc részből áll, Magyarország területe mellett különböző részletességgel a szomszédos országokat is ábrázolja, magyar és német nyelvű feliratokkal. A leheletfinom rajzú térképet és az ábrákat a kor legnevesebb rajzolói készítették. Berta b c*A**^4j A város munkaerőhelyzete A február közepén nyilvántartott munkanélküliek száma Szolnok városában elérte az 5500 főt, amely csaknem 2/5-del volt több, mint egy évvel korábban. Tulajdonképpen ez indokolta, hogy a város legutóbbi közgyűlése elé kerüljön egy tájékoztató anyag a település foglalkoztatási helyzetéről. Az említett munkanélküliek mintegy 58 százaléka az erősebb nem képviselői közül kerül ki, s a munkát keresők 70 százaléka szakmunkás, vagy azt meghaladó végzettséggel rendelkezik. Mindez arra utal, hogy a munkaerőpiacról növekvő arányban szorulnak ki a kvalifikált szakemberek is. A munka nélkül lévők egyharmada a 21-25, illetve a 36-46 évesek korcsoportjába tartozik, több mint 10 százalékuk 21 év alatti. A munkaerő-kereslet és -kínálat ellentétes irányú módosulása következtében az elhelyezkedés esélyei romlottak. A bejelentett betöltetlen álláshelyek száma január végén mindössze 651 volt. Az ellátásból várhatóan ez évben mintegy 2000-2100 fő kerül ki, akik részére az önkormányzat köteles jövedelempótló támogatást nyújtani. Az elmúlt egy-két évre jellemző munkaerőpiaci helyzetben sajnálatos helyet foglalnak el a pályakezdő fiatalok, elhelyezkedési kilátásaik ugyanis az átlagosnál rosszabbak. Szolnokon a munkanélküli pályakezdők száma meghaladja az 500 főt, vagyis minden tizedik regisztrált munkanélküli olyan fiatal, aki az iskolarendszerből kikerülve még nem tudott elhelyezkedni. Képzettség szerinti összetételük viszonylag kedvező, 95 százalékuk valamilyen iskolai végbizonyítvánnyal rendelkezik. Nagy gond viszont, hogy a munkaadók nem szívesen alkalmaznak pályakezdőket. A prognózisok alapján az idén tovább nő a munkanélküliség és a félév táján legalább 400 fiatal marad teljesen ellátás nélkül. Az iskolaév befejeztével pedig tovább emelkedik a munkanélküli pályakezdők száma. A megoldásra az önkormányzat nem vállalkozhat - derül ki az előterjesztésből. A munkanélküliség legjobb ellenszere természetesen a gazdasági növekedés lenne. Erre azonban várni kell. Mindez nem azt jelenti, hogy a város is várhat az általa megtehető lépésekkel. A munkaerőkínálat csökkentése területén elsősorban az iskoláztatási idő meghosszabbításával tehet a legtöbbet. Az aktív munkaerőpolitika területén a bérmunka lehet járható út. Az erre fordítható pénzalap növekedéséről már a költségvetés eldöntésekor határozott az önkormányzat. A munkaerő-közvetítés is olyan terület, ahol az önkormányzat részt vehet. Ezt itt Szolnokon a Munkavállalókért Alapítványon keresztül végzi. A város sokat profitálhat a civilszervezetekkel való együttműködéssel is, elsősorban azokkal, amelyek az emberek megsegítésére szövetkeznek. S végül el kell érni, hogy minden nagyobb létszámleépítésnél ott legyen a város képviselője is - fejeződik be a tájékoztató. - fe -
