Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-22 / 42. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1993. február 22., hétfő Ne sírj Egyrészt azért, mert sírtunk mi, öregek már eleget, és nemcsak akkor, mikor búcsúztunk szülőtől, korán elhunyt baráttól, testvértől. Sírtunk mi bizony, amikor a gyerek beteg volt, vagy a gyereknek, a felnőtt gyereknek nem úgy sikerült az élete, ahogyan szerette, szerettük volna. És sírtunk, amikor kitelt az esztendőnk, el kellett búcsúzni a régi munkatársaktól, a megszokott géptől, munkapadtól, íróasztaltól, amikor bekerültünk azok sorába, akiknek sok balga azt gondolja, már épp úgy gügyögni kell, mint a totyogó gyereknek, aki már nem ért meg semmit, mert elérvén a nyugdíj-korhatárt, elérte a szellemi leépülés is, méghozzá egyetlen nagy rohammal. Szóval, sírtunk-ríttunk eleget sorstársak, kortársak. Hogy most meg szinte állandóan könnyezhetnénk? Hát ez az, ne sírj, juszt se sírj, ismerős és ismeretlen barátom! A könny még ráncosabbá teszi az öregasszony arcát, rontja az öregember látását, s fájdítja fejét, szegény, meggyötört szívét. Ne sírj, mondom hát, mert úgyse lesz a sírással gondtalanabb az életed, nem oldódnak meg mindennapos gondjaid. És ne sírj, akkor se, ha egy jólöltözött, csinos aszszony az úerhá rádiódban kioszt minden magyar nyugdíjast, mondván, vegyék már tudomásul, hogy nem az ő sorsuk a legnehezebb, hanem a gyerekes családoké. Ne sírj, kiabáld bele inkább a világba, hogy nagysasszony, hiszen maga javasolta a százötven forintos családi pótlék emelést is, mint most a mi 14 százalékunkat, ami nem is 14! Ordítani jobb, mint sírni, hidd el. Jobban megkönnyebbülsz, még ha tudod is, a rádiód visszafelé nem szól, az a szépasszony háborítatlanul mondja a magáét, amíg mondhatja. És hallgasd végig, nevetve, hogy védi pártját, kormányát - azt hiszi szegény kedves úriasszpny, hogy attól majd ismét megválasztják őt is, a többit is. Azokat, akik zsidóznak, cigányoznak, akik abban élik ki magukat, hogy egymásra uszítanak pártokat és pártatlanokat, fiatalokat és idősebbeket, gyermekes családokat és elárvult nyugdíjasokat. Ne síij hát, szorítsd össze a fogad, ha van még, s akarj élni. Akárhogy! Ha csirkehát-faron hát azon, ha húsoscsonton, hát azon, ha férges almán, hát azon, - ha dideregve, mert spórolnod kell a szénnel, fával, hát dideregve. Ha napjában csak egyszer jut asztalodra kenyér, a kalács ízét már csak emlékezeted őrzi, hát anélkül. Gondolj azokra, akik cseppet sem törődnek azzal, hogy mennyi egy liter tej ára, akik téliszalámit csemegéznek vajaskenyérrel esténként, s azokra, akik megtöltik az italboltokat, meg azokra is, akik a te nyugdíjad felét befizethetik egy báli belépőre. Akarj élni, ne törődj velük! Fogsz élni, hidd el, az akamok embernek jobb. Éld meg a következő választásokat, - s majd akkor együtt nevetünk! Csakazértis, tudod. Három éve csakazértis nem azokra... Most majd nem ezekre... Ne sírj, ne sírj, áldjon meg az Isten! -SÖsszeállította: Sóskúti Júlia Nyugdíjas „típus-lakás”: alacsony komfortfokozat, kis alapterület Különösen az idősebb generációk számára meghatározó a lakásviszonyok alakulása. Az aktív életszakaszon túljárok életformája ugyanis főként abban különbözik a fiatalabbakétól, hogy jóval ritkábban járnak el hazulról, s napjaik egyre nagyobb részét töltik otthonuk falai között. Helyhez - nem ritkán ágyhoz - kötve pedig nem csupán kényelmi, hanem létkérdés is a lakás komfortfokozata, közműellátottsága, a fűtés, tisztálkodás stb. lehetősége. A statisztikai fölmérések szerint a mintegy 2,7 millió nyugdíjas között vékony réteget képviselnek azok, akik aktív korukban bérlőként jutottak megfelelő otthonhoz vagy maguk építettek kis családi házat, s így aránylag jó körülmények között laknak. Nagy részük azonban megosztja otthonát gyermekével vagy unokájával. (A nemzedékek együttélése aligha átmeneti állapot; a lakáshoz jutás jelenlegi feltételei között valószínűleg addig tart, amíg a befogadó nyugdíjas él.) Napjainkban a saját tulajdonú lakások több mint kétharmadában élnek aktív keresők - jórészt nyugdíjasokkal együtt. A fennmaradó mintegy egyharmadban, továbbá a főbérletek 30 százalékában pedig kizárólag nyugdíjasok élnek. Az arány , önmagában ugyan kedvező, de_ rontja az összképet, hogy ezek- > nek az otthonoknak a többsége elhanyagolt, régi épületekben van, s maguk a lakások is alacsony komfortfokozátűak. A lakás-regiszterek Szerint azf; országban jelenleg számontartott 30 négyzetméteres vagy ennél is kisebb otthonok 43 százaléka nyugdíjasoknak szolgál hajlékul. A 30-39 négyzetméter közötti lakásoknak már 45 százalékát idős, nyugdíjkoron túli emberek lakják. A magas korúak hátrányos helyzetét mutatja az is, hogy a komfort nélküli lakásoknak csaknem 50, a félkomfortosoknak pedig 40 százalékát nyugdíjasok „birtokolják”. Az arányok a főváros néhány kerületében és több nagyvárosban az öregek számára a fenti országos átlagnál még kedvezőtlenebbek. Nehézségeiket tetézi, hogy ezek az alig fűthető, mellékhelyiség nélküli szoba-konyhás lakások nagy hányada még a század elején emelt házakban van, amelyeket évtizedek óta nem újították fel, s a nyugdíjból nem telik a legszükségesebb korszerűsítésekre, állagmegőrzésre sem. Ny-é Ferenczy Europress fi ' f ! Ha igaz a hír, ma a fővárosban 33 nyugdíjas szakszervezet összefogása alapján demonstráción hívják föl a társadalom figyelmét helyzetükre a nyugdíjasok. A vidékiek sokan részt vennének a pesti tüntetésen, ha pénztárcájuk, egészségük megengedné az utazást. Gondoljunk hát hálás szívvel fővárosi társainkra, hiszen értünk is kiállnak. Lélekben ezen a napon együtt vagyunk! A 84 éves tenor ista még énekel... Szabó Miklós: Mindent szabad, csak unatkozni nem! A régi idők operájának, dalestjeinek egyik legnépszerűbb alakja kétségtelenül Szabó Miklós volt. A fényes hangú, pompás technikájú tenorista -mellesleg Liszt-díjas, érdemes művész - hivatalosan csaknem negyed százada elköszönt a világot jelentő deszkáktól. Valójában azonban máig sem vonult vissza: 84 évesen is rendszeres vendégművésze jótékonysági esteknek, nyugdíjas összejöveteleknek - s hangjára figyelve sokan úgy vélik: mégis csak nyomtalanul múltak az évek...- Rengeteg a dolgom, öreg fejjel is alig van szabad időm - panaszkodik „vagy dicsekszik?” a veterán művész. Tanítok, föllépésre készülök, komponálok, lazításként pedig verset írok vagy éppen dalszövegeket fordítok.- Amióta az eszemet tudom, sokat és sokfélét dolgozom. Évtizedeken át énekeltem az operairodalom legszebb darabjait, de mindig találtam időt zeneszerzésre, szövegírásra, fordításra, egyszóval afféle alkotói kirándulásokra. Lehet, ha csak „egy műfajú” művészember lettem volna, s most nem tudnék mihez kezdeni a nyugdíjas-életforma kínálta szabadidő többlettel; így azonban pillanatig sem fenyeget a fárasztó tétlenség veszélye.- Életritmusom, napi foglalatosságaim menetrendje hosszú évtizedek alatt szinte alig változott. Szegény feleségem halála óta egyedül élek, s ez is rákényszerít arra, hogy ne hagyatkozzam másokra. Nem vagyok - nem is voltam - korán kelő típus, viszont naponkénti munkaadagommal rendszerint a késő éjszakai órákban végzek.- Ami az étkezést illeti: ném tartozom az ínyencek közé. Előfizetéses koszton vagyok, mert főzni nem tudok. Ha az epém rendetlenkedik, akkor persze rákényszerülök az önellátásra; burgonyapüré porból tejjel, margarinnal és különféle ételízesítőkkel egész változatos egytál ételeket kotyvasztok magamnak. Sosem voltam nagyétkű, jószerével ma is ugyanakkora adagokkal élek, mint megboldogult úrfikoromban.- A testi-szellemi frissesség konzerválására nincs különbejáratú csodaszerem vagy receptem. Illetve - ahogy talán az előzőekből kiderült - mégis van: az értelmes, örömet adó munka. Mindenekelőtt, majdnem azt mondanám: mindenek helyett ezt ajánlhatom mindazoknak, akik sok évtized terhével a vállukon is fiatal öregek akarnak lenni. Vannak, akik az öregedés árnyai ellen valamiféle szerzetesi életmóddal hadakoznak - s lehet, hogy igazuk van. Szerintem azonban a hajlott korúak első számú közellensége: az unalom. Ha ezt száműzni tudjuk, nem kell egyhamar megadnunk magunkat az éveknek. Aki nem hiszi, jöjjön el egy föllépésemre, győződjön meg róla: a 84 éves tenorista még mindig énekel... Szabó Margit Gerontológus az öregedés folyamatáról A testi-szellemi kopás késleltethető A kutatókat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy mi az öregedés lényege - de máig sincs olyan egységes elmélet, amely erre megfelelő választ adna. Elsősorban tehát a gyakorlati tapasztalatok, azaz az egyes szervek, szervrendszerek megfigyelt időskori elváltozásai adnak támpontot az öregedés folyamatainak megismeréséhez. Érről beszélgettünk dr. Vértes László belgyógyásszal, a Magyar Gerontológiai Társaság főtitkárával.- Az idősödő és az idős szervezetre elsősorban a testi és szellemi alkalmazkodóképesség beszűkülése jellemző. Az általánosítás azonban ebben az esetben is megtévesztő lehet, mert nincs mindenkire egyformán érvényes öregedés. A folyamat bonyolult és sokféle; lezajlása lehet lassú, ütemes és lehet „lépcsőzetes” vagy éppen hirtelen lezajló. Általános jelenség, hogy az életkor előrehaladtával az életműködések erőssége csökken, és az egyes szervek, szervrendszerek veszítenek súlyukból, tevékenységük lelassul. Ez tapasztalható például az érzékszervek korral járó változásai során is. A szem fáradékonyabbá válik, alkalmazkodóképessége olymértékben csökken, hogy szemüveggel kell pótolni. A hallás, az ízérzés képessége gyöngül, a szaglás szintén roszszabbodik, és az életkorral a fogazat is változik. (A, fogak öregedésével nemcsak a szuvasodás, a fogmeder és az íny megbetegedése, hanem a fogak alakjának, színének változása, a rágófelszín kopása is együttjár.) Az évek múlásával párhuzamosan csökken a nyáltermelés, erőtlenebbé válik a gyomomedvek, az epe, valamint a hasnyálmirigy és a bélmirigyek működése, a bélből való felszívódás üteme és aránya. Természetesen megérzik az évek számát a mozgásszervek is. A kopási jelenségek nyomán megnehezül a járás (főleg lépcsőn), hamarabb következik be a fáradás. A derékfájás és a hátfájás pedig elég sűrűn okoz panaszokat. A légzéssel kapcsolatban a leggyakoribb öregkori tünet a hörghurut, a tüdőtágulás, a tüdőasztma. (Sok esetben azonban nem a magas kor a ludas, hanem a dohányzás, amelynek nyomán beszűkül a légzőfelület, akadozik a hörgők működése.) Az említett szervi elváltozások alapot teremtenek különféle betegségek létrejöttéhez. Ez magyarázza, hogy az idős emberek általában egyszerre többféle betegségben szenvednek. Az időszakos orvosi ellenőrzés tehát az ő esetükben különösen fontos. Ezt már csak azért is hangsúlyozni kell, mert kivált az öregek hajlamosak a szűrővizsgálatok mellőzésére - jóllehet a korán fölfedezett, mégoly súlyos körfolyamatok zöme gyógyítható, vagy legalább továbbhaladásuk megakadályozható. Az életműködésük gyöngülése érthetően sok probléma forrása a közlekedésben, a vásárlásban, a házi munkában és egyebütt. De minden tapasztalat azt bizonyítja, hogy az aktivitás fenntartása, a rendszeres tevékenység mindenképpen előnyös! Elősegíti az öregedés késleltetését, hozzájárul a szervezet minél további épen tartásához. Ebből következően nem igaz a régi vélekedés, hogy az idős kort csak panaszok, hátrányok, betegségek kísérhetik. Rengeteg példa igazolja, hogy elérhető a magas kor szellemi-testi frissességben, aktív életvitellel, megtalálható tehát az értelem, a szépség, a munka és az alkotás öröme a késői években is.- borgó - Ferenczy Europress Öreg álom- vízórás lakásban- Álmomban színültig engedtem a kádat jó meleg vízzel, s addig ültem benne, míg ki nem hűlt. De szép volt, Istenem! Hentesnél- Húsos csont van?- Nincs.- Tepertő?- Nincs.- Sertés köröm?- Nincs.- Sertésfej?- Nénike, az Isten áldja mg, tele van a bolt hússal, kérjen már valami olyat is, ami van!- Nem tehetem, kedves fiam, eltiltott tőle a doktor. A Surján doktor. Patikában- Összesen hatszázhúsz forintot fizet, kedves uram.- Kedves asszonyom, mivel annyi nincs, köszönöm, nem kérem a gyógyszert. Átmegyek a kispiszkosba egy felesre, hátha megsegít az Isten, s fölfordulok tőle. Attól vagyok leginkább tiltva ugyanis!-só-Ez az én nélkülözhetetlen társam, a Kontesz! - Győrfi Sándor karcagi nyugdíjas 14 éve tart lovat Szondi utcai portáján. Akkor csak egy lovat vett, ma már négy állata van a szaporulatból. Konteszt szereti, kedveli, hiszen nagy segítője kertje komisz földjének művelésében. A gazda különben 28 évet húzott le a helyi örő malomban. Fotó: K. É. Kedves Marikám! Örülsz-e, hogy hosszabbak a nappalok? Én már valósággal elhiszem, hogy megérem a tavaszt, mert hiába hullt a hó február közepén, a kertek alatt már sompolyog a tavasz! Gondolom, nálad már a hóvirág is kidugta a fejecskéjét, de szép is volt, mikor pár éve nálad jártam így február végefelé, a sok hóvirág az ablakod alatt! Hát igen, nekünk már ez is nagy öröm, az ember ezeken a szép napsütéses napokon valahogy könnyebben van, még tán betegségét is elfelejti, ha érzi, jön a szép idő, amikor kiszabadul a ház fogságából, fájós- derekát nem tornával, hanem kerti munkával, hajlongással gyógyíthatja. És ugye, az is csak öröm, hogy nem kell már délután négy órakor villanyt gyújtani, ha az ember olvasgatni, vagy hímezgetni, kötni akar egy keveset. Nemcsak a villanyszámla miatt, egye már meg a fene, hogy hol gázzal, hol villannyal, hol vízzel kell takarékoskodni, mert az élet drága. Legyen drága, szép időben úgyis elfelejti azt is az ember. Hanem én nagyon jól tettem, hogy tavaly a kis kertem közepén fúrattam egy kutat. Ezen a tavaszon már ihatnak a virágjaim, veteményeim, amennyit akarnak, nem kell a vízórát figyelni! És lesz szép salátám, répám, káposztám, hagymám, amíg bírom, megtermelem magamnak, de még a családomnak is. Majd örül szegény lányom, menyem, ha bebuszozok a városba hozzájuk egy-egy kaskával. Már annak is örülök, hogy rövidesen buszon, vonaton se fizetek. No, érjem csak meg a hetvenet, még Pestre is elutazok, el én, nem voltam már vagy harminc éve, hátha föl se ismerem a fővárost! Azt hallottam, Marikám, hogy nálunk is, meg nálatok is még az éjjeliőr nyugdíjasoknak is kitelt az esztendő, nincs már téesz se, s még az a kis munkaalkalom is megszűnt, ami eddig azért csak jó volt. Nem tudom, meddig megy még ez így, meg nem is értem én már ezt a mai világot. Csak azért imádkozom esténként, hogy a magyar parasztnak legyen kedve vetni, s tudjon mit aratni. Addig - bármennyire nehéz is az élet - bajunk nem lehet, amíg kis ennivalónk van. Ha a parasztember is csak a napot múlatná, akkor ijednék meg nagyon. De hát mi mindig dolgos nép voltunk, ugye? Marikám, nekem most, hogy jön a szép idő, kiderült: tovább romlik a látásom, már megint új szemüveg, de legalább új üveg kellene a régibe! Ijesztgetnek nagyon, hogy ezrekbe kerül egy szép és jó szemüveg. Csak sandítok ilyenkor: hát kell már egy vénasszonynak szép szemüveg? Lásson vele, az a fontos, nem a keret, a divat, ugyan már, akkor a négyéves kabátom se vegyem ugye magamra, mert már nem divat? Azért mi is romiunk ám, a világgal együtt, te nem tapasztalod? Lassan zárom levelem. Kérlek, írj pár sort, különben egyszercsak ott termek nálad! Olyan jó lenne már kimozdulni, elűzni ezt a téli tespedtséget, ami úgy rátelepszik az emberre, úgy öregíti. Hát a derekad fáj-e még? írjál már! Szeretettel gondol rád Juliska
