Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-22 / 42. szám
1993. február 22., hétfő Új közlekedési szabályok — Interjú 11 A KRESZ-módosítás és magyarázata A Kormány elfogadta a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszternek és a belügyminiszternek a közúti közlekedés szabályainak korszerűsítéséről szóló előterjesztését és a rendelet tervezetet a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet módosításáról és kiegészítéséről. A módosításra és kiegészítésre vonatkozó Kormányrendelet 1993. március 1-jén lép hatályba. Öszszeállításunkban nemcsak az új rendelkezésekkel ismertetjük meg olvasóinkat, hanem magyarázattal is szolgálunk. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 48. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli: 1. § A közúti közlekedés szabályairól szóló - többször módosított - 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 6. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Az (l)-(3) bekezdésben oglalt rendelkezések az irányadók a katonai forgalomszabályozó által adott jelzésekre is.” Ez a módosítás külön magyarázatot nem igényel, csupán szűkítő és tényszerű azáltal, hogy a forgalomszabályozók körének felsorolásából a „munkásőr” kimaradt. 2. § A R. 9. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(6) Ha az (1) bekezdés a) pontjában említett fényjelző készülék mellett elhelyezett kiegészítő lámpa „BUSZ” feliratú fehér fényjelzést ad - a fényjelzőkészülék más fényjelzésétől függetlenül - az autóbusz-forgalmi sávban közlekedőknek tovább szabad haladni.” A közutak áteresztő képességének javítása érdekében szükséges - kiemelten a fővárosban és a nagyvárosokban -, hogy a rendelkezésre álló útfelületet a járművek a lehető legnagyobb mértékben közúti közlekedés céljára használhassák. Ezt szolgálja a személytaxi autóbuszsávban való közlekedésének megengedése, illetve az, hogy a menetrend szerint közlekedő autóbuszok haladását szabályozó fényjelző készülék jelzései az autóbusz-forgalmi sávban közlekedő személytaxira is értendőek. A menetrend szerint közlekedő autóbuszon, illetve személytaxin kívül más járművek az autóbuszsávban folyamatosan azonban továbbra sem közlekedhetnek, azt csak keresztezhetik, vagy bekanyarodásra való felkészülés céljából vehetik igénybe. Vagyis, szabálysértést követ el az a járművezető, aki a gyorsabb előrehaladás érdekében sorol át az autóbuszsávba azért, hogy a „BUSZ” feliratú kiegészítő lámpa jelzésére - a jobbrakanyarodás esetét kivéve - hamarabb indulhasson, mint a többi jármű. 3.§ A R. 16. §-a (1) bekezdésének z/ pontja helyébe, a következő rendelkezés lép: „z/ „Egyéb veszély” (94. ábra): a tábla azt jelzi, hogy az úton az a/-y/ pontban említett jelzőtáblákkal nem jelezhető veszély van: a veszély fajtáját a jelzőtábla alatt elhelyezett kiegészítő tábla tünteti fel: ilyen tábla jelzi, hogy az úttesten hosszanti vályúk alakultak ki (nyomvályús útszakasz. Ilyen tábla jelzi az utat keresztező vasúti pályát is, ha vasúti jármű áthaladását jelzőőr biztosítja. Az „Egyéb veszély” kategóriába tartozó, „Jelzőőrrel biztosított vasúti átjáró”-t jelző táblán kívül egy más jellegű veszélyre figyelmeztet a „Nyomvályús útszakasz”-t jelző tábla. A hazai közúthálózat jelentős túlterheléséből adódóan á forgalmas útszakaszokon az út hossztengelyével párhuzamosan kialakulnak ún. nyomvályúk. Ezek kellő figyelemfelhívás hiányában baleset forrásává válhatnak. A nemzetközi gyakorlattal összhangban, ezért indokolt az ilyen útszakaszok kiegészítő táblával történő jelzése. A jelzőtábla leírása: Egy csúcsával felfelé álló, piros szegélyű, háromszög alakú táblán fekete felkiáltójel van. Az alatta elhelyezett kiegészítő táblán ábra jelzi a nyomvályús úttest keresztmetszetét, amelyben egy gépkocsi ábrája látható úgy, hogy jobb oldali kereke a nyomvályúban, a másik a felgyűrődött útfelületen való elhelyezkedést imitálja. (1) AR. 21. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Ha az úton sem járda, sem leállósáv, sem útpadka, sem kerékpárút nincs - vágy az a gyalogosközlekedésre, illetőleg a kerekes székkel való közlekedésre alkalmatlan -, a gyalogosok az úttesten közlekedhetnek.” (2) A R. 21. §-a (3) bekezdésének b/ pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „b/ a segédmotoros kerékpárt vagy kerékpárt toló, továbbá kerekes székkel közlekedő mozgáskorlátozott gyalogosok mindig a menetirány szerint a jobb oldalon haladhatnak.” A KRESZ-ben új fogalomként jelenik meg a mozgáskorlátozottak közlekedésére szolgáló gépi meghajtású kerekes szék, amely, ha sík úton önerejéből 6 km/óra sebességnél, gyorsabban haladni nem képes, akkor a mozgáskorlátozottak közlekedésére szolgáló, emberi erővel tolt vagy hajtott kerekes székhez, továbbá a gyermekkocsihoz és a talicskához hasonlóan, nem minősül járműnek. Az ilyen eszközökkel közlekedő személyek gyalogosoknak minősülnek. A kerekes székkel közlekedő mozgáskorlátozottak részére is lehetővé kell tenni, hogy az úttesten közlekedhessenek, ha a járdán vagy az úttest melletti területen valamely oknál fogva nem lehet közlekedni. Erre a körülményre viszont a gépjárművek vezetőinek figyelmét is fel kell hívni, ez indokolja az új szabály KRESZ-be való felvételét. Az úttesten való közlekedés általános szabálya, hogy a segédmotoros kerékpárt vagy kerékpárt toló, továbbá a kerekes székkel közlekedő mozgáskorlátozott gyalogosok mindig az úttest menetirány szerinti jobb oldalán haladhatnak. A kerekes szék mint gyűjtőfogalom vonatkozik az emberi erővel tolt vagy hajtott, illetve a gépi meghajtásúra egyaránt. (1) A R. 26. § (1) bekezdésének a/ pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Az egyes járművekkel legfeljebb a következő sebességgel szabad közlekedni:) „a/ személygépkocsival és motorkerékpárral- autópályán 120 km/óra- autóúton 100 km/óra- lakott területen kívül egyéb úton 80 km/óra- lakott területen 50 km/óra.” (2) A R. 26. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Ha a „Sebességkorlátozás” jelzőtábla lakott területen 50 km/óránál nagyobb sebességet jelez, személygépkocsival és motorkerékpárral legfeljebb a jelzőtáblán megjelölt sebességgel szabad közlekedni.” A R. 26. §-a (1) bekezdésének a./ pontjában történt lényeges módosítás, hogy a jövőben lakott területen a személygépkocsival és motorkerékpárral egyaránt 50 km/óra sebességgel szabad közlekedni. A módosítás a személygépkocsik eddigi megengedett 60 km/órás sebességét csökkentette. Mi indokolta ezt a csökkentést? A hazai közúti közlekedésbiztonság drámai helyzete, amelynek szintje - baleseti statisztikai adatok szerint - az európai országok között az utolsó helyek egyikén található. A fajlagos - jármű vagy lakosságszámra vetített - baleseti mutatóink kétszer-háromszor rosszabbak, mint az európai átlag. A halálos áldozatok száma száz balesetre vetítve pl. Nagy-Britanniában 1,08, Németországban 2,33, Ausztriában 3,01, míg hazánkban 8,87. A baleseti kockázat és a balesetek súlyosságának csökkentése érdekében - más országok tapasztalatait figyelembe véve - indokolt a személygépkocsikra is, a megengedett sebesség lakott területen belüli 50 km/óra értékre történő csökkentése. Európában az EK országokban, illetve Norvégiában, Svédországban, Finnországban, Svájcban, Ausztriában a legnagyobb megengedett sebesség 50 km/óra. A sebességcsökkentés bevezetése előtt és az azt követően elvégzett vizsgálatok szerint a közúti balesetek száma 20-30 százalékkal, a személyi sérülések száma pedig még ennél is jelentősebb mértékben csökkent. Ez abból következik, hogy a megengedett sebesség csökkentésével arányosan megrövidül a jármű fékútja, így a gyalogos elütések és járműütközések száma, súlyossága, továbbá a járművekben keletkezett kár kisebb, valamint a közúti balesetekkel szükségképpen velejáró forgalomtorlódás is rövidebb idejű lesz. Emellett egyértelmű tény, hogy a folyamatosan, alacsonyabb sebességgel haladó járművek üzemanyag-fogyasztása és károsanyag kibocsájtása kedvezőbb. A közutak forgalomszabályozásáért felelős szervek (közúti igazgatóságok, önkormányzatok), valamint a közlekedési hatóságok - figyelembe véve az utak átbocsátó képességét, állapotát és a forgalmi viszonyokat - indokolt esetben egyes útszakaszokon egyidejűleg - közúti jelzőtáblával - jelölhetik a személygépkocsikkal és motorkerékpárokkal elérhető legnagyobb sebességet lakott területen belül. 6.$ A R. 28. §-a (2) bekezdésének aj pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A másik jármű érkezési irányától függetlenül elsőbbséget kell adni az útkereszteződésben) „aJ minden járművel a megkülönböztető fény és hangjelzést együttesen használó gépjármű részére, továbbá minden ilyen gépjárművekkel kísért (közrefogott), zárt csoportban haladó megkülönböztető fényjelzést használó gépjármű részére.” A KRESZ-ben megfogalmazott elsőbbségi szabályok kiegészítése, bővítése, pontosítása hiányt pótol. A megkülönböztető jelzéseiket használó gépjárművek által közrefogott, zárt csoportban haladó járművek elsőbbségét kívánja egyértelműen biztosítani az az új rendelkezés, hogy az ilyen járművek is kötelesek megkülönböztető fényjelzés használatára. A zárt kocsisor folyamatosságának látó- és hallótávolságon belüli megszakadása, más jármű beékelődése esetén is egyértelmű az elsőbbség megadásának kötelezettsége. A megkülönböztető fény- és hangjelzést együttesen használó gépjárművek vezetőinek kell biztosítani azt, hogy ettől nagyobb • távolságra a zárt csoportban közlekedő, megkülönböztető fényjelzést használó gépjárművek ne szakadjanak szét. Látó- és hallótávolságon kívüli megszakadás esetén nem beszélhetünk zárt csoportban haladó járművekről, így az itt megfogalmazott elsőbbségi jog értelemszerűen nem érvényesül. (1) A R. 36. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (Folytatás a keddi lapszámunkban ) Majdnem végjáték a Szolnok Papír Rt.-nél A szakszervezet már nem támogatja az államkölcsön elengedését Cáfol a vezérigazgató: „Félinformációkból következtetnek” A munkahelyek elvesztek, de az állasnélkülieknek csak töredéke jutott hozzá pénzügyi járandósáfához, illetve az új munába álláshoz nélkülözhetetlen okmányokhoz. Nemcsak azoknak kell várakozniuk, akiknek a felmondási idejére a vállalat igényt tart, a cég munkaügyi és bérelszámolási részlege ugyanis „nem bírja a tempót , a pénzükre várókat meg arról sem igen tudják tájékoztatni, mikorra számíthatnak a búcsú utolsó, ilyenkor már legfontosabb aktusára. A hét elejéig a társaság hat és fél millió forintot fizetett ki volt alkalmazottainak bérként, tizenharmadik havi fizetésként, végkielégítésként, illetve törzsgárdajutalomként. Ma úgy latszik - tudtuk meg a szakszervezeti titkártól -, hogy a társaság ütemezve elő tudja teremteni az elbocsátottak minden járandóságát - egy-két hete azonban még ez sem volt bizonyos. „Ma úgy tűnik”, számos kérdésről kell így fogalmazniuk - állította Maczkay Valéria:- Az osztrák tulajdonos képviselőjétől lehetetlenség megtudni, hogy hány embert kívánnak úgynevezett törzslétszámkent, a társaság működésének újrakezdésére számítva megtartani. Legutóbb 117 emberről beszéltek, de hallottunk már hatvanról vagy még kevesebbről is. Biztos információ nincs, a hírek naponta változnak... Pedig a Munka Törvénykönyveben leírtaknál kedvezőbb szabályokat tartalmazó kollektív szerződésünk csak azokra vonatkozik, akiknek március 31-ig felmondanak. Akik tovább maradnak, azoknak egyéni munkaszerződéseikben kell elérniük, hogy elbocsátásuk esetén ne járjanak rosszabbul a korábban elküldötteknél. A szakszervezeti titkár nem is igen érti, a vagyon őrzésével foglalkoztatottakon kívül miért lenne szükség emberekre az rt. üzemeiben. Szerinte hiú ábránd szeptemberi vagy netán jövő ev eleji gyánndításra számítani. Ez ugyanis százmilliókba kerülne már most is, és a határidő távolodásával a szükséges összeg csak növekszik. Sokkal nagyobb a valószínűsége azoknak az igazgatósági berkekből származó, de hivatalosan szakszervezet felé meg nem erősített információk-’ nak, hogy a részvénytársaság szolnoki telepe a jövőben nem termelőegységként, hanem kereskedelmi lerakatként működik tovább. Ezt látszanak erősíteni azok a szakszervezethez érkezett információk, hogy a gyár erőművének bezárását fontolgatja a társaság, illetve hogy az iparvágányról is lemondana.- Nem is sok értelme van az iron pír-termelés újrakezdésének, hiszen teljesen kiszorultunk a hazai piacról. Amíg álltunk, az osztrák tulajdonos azzal „segített” rajtunk, hogy magyar vevőinknek ő szállított papírt külföldi gyáraiból - végképp el is hódította a megrendelőket. Ez persze csak az utolsó csepp volt a pohárban, mert a hazai nyomdák már évekkel korábban elpártoltak tőlünk. Kifogásolták termékeink minőségét, és a gyár ahelyett, hogy jobb papírt készített volna, vitázott, perre ment: „jó az a szolnoki papír” vélekedett Maczkay Valéria. Az elmúlt hónapokban a szakszervezet minden kérdésben a tulajdonosok mellett állt sorompóba: abban bízott, a követelések teljesülése megmentheti az üzemet. Ma erre alig látnak reményt, ezért változott az érdek-képviseleti szervezet stratégiája is. Vezetői úgy vélik, a szolnoki papírgyártás jövőjét az új helyzetben már nem segítené, hanem inkább megpecsételné a Szolnok Papír Rt. államkölcsöneinek elengedése. A többségi tulajdonos ezután szabadon dönthetne a nagy értékű termelőberendezések és egyéb eszközök sorsáról. A Maczkay Valériával történt találkozást követő napon kereste meg a szerkesztőséget dr. Kardos György, a Szolnok Papír Rt. vezérigazgatója. Felajánlotta, szívesen nyilatkozik a társaságukról a városban elterjedt „rémhírekről". Az alkalommal élve a beszélgetés során természetesen a szakszervezeti titkárasszony által felvetett kérdések is szóba kerültek: — Mindenekelőtt a társaság mostani helyzetét magyarázó összefüggésekre szeretnék rávilágítani. A tulajdonosok közösen több, az üzemek újraindításának lehetőségeit elemző üzleti tervet is készítettek, és közösen állapították meg, hogy a papírgyártás megteremtéséhez szükséges összeget nem tudják előteremteni. Tőkeinjekció híján pedig csak az üzemeltetés határozatlan ideig történő szüneteltetése mellett dönthettek. A jelenlegi feladatunk a vevők tartozásának behajtása, a költségek drasztikus csökkentése, a berendezések konzerválása. A részvénytársaság nem szűnt meg, nincs csődhelyzetben sem, nemhogy felszámolására kellene gondolni. Folyamatosan fizetőképesek vagyunk. A tulajdonosok szándéka az, hogy a már sokszor ismertetett „keretfeltételek” javulása, illetve a nemzetközi papírrecesszió megszűnése esetén ismét megkezdik a termelést. — A fizetőképességhez azonban sok mindent el kellett adni... — A készleteket természetesen felszámoltuk, és valóban megszabadultunk néhány amúgy is fölöslegesnek ítélt eszköztől. Arról azonban szó sincs, hogy megszüntetnénk a vasúti közlekedést, vagy, hogy bezárnánk az erőművet. Az utóbbi lépést meg sem tehetnénk, hisz szerződésben vállaltuk a Papíripari Vállalatnak a gyár területén működő egyik egységének energiaellátását. A vasútra pedig nekünk van a leginkább szükségünk, hisz a papírgyártás megkezdéséig sem szeretnénk kiszorulni a hazai papírpiacról: külföldi S írt nozunk be, kiszerelj és feldolgozva kínáljuk hagyományos (és új) vevőinknek. — Vannak, akik úgy gondolják, hogy épp ezzel a tevékenységgel teremtik (teremtették) meg saját konkurenciájukat. Osztrák tulajdonosuk otthon gyártott termékével elhódítja majd a magyar papírpiacot. — A papírkereskedelem a vevők megtartását, piaci kapcsolataink megőrzését szolgálja - hogy az újraindításkor is legyenek partnereink. Különben az importkontingensek miatt éppen osztrák papírt nem hozhatunk be. Skandináv papírok feldolgozásával kívánunk foglalkozni. Úgyhogy a piackiszorítás emlegetése vádaskodás. — De megnyerhetők-e a magyar nyomdák a szolnoki papírnak, ha ennek minősége nem megfelelő? Mert vannak ilyen vélemények is. — Ha tényleg rossz papírt gyártanánk, hogyan exportálhattuk volna a tavalyi termelés felét Nyugatra? Az itt dolgozók munkájáról a minőség javulásáról az osztrák tulajdonos, Prinzhom úr is igen elégedetten nyilatkozott. — Fia már Prinzhorn úr szóba került, mi a véleménye az osztrák sajtó nyomán nálunk is elterjedt hírekről, hogy az osztrák tulajdonos le kívánja szerelni gépeiket és azokat Keleten eladni? Épp ezért vásárolt - állítják az újságok - Szolnokon gyárat... Ezt a gondolatot folytatva: van, aki■ úgy véli, óriási hiba lenne, ha a parlament elengedné a Szolnok Papír Rt.-t terhelő államkölcsön-tartozást. —- Az államkölcsön-tartozás törlesztéseit a társaság nem tudja kitermelni, így ezt az összeget nem lesz képes befizetni a Papíripari Vállalat „kaszszájába”. (Az Állami Fejlesztési Intézetnek ugyanis formailag a PV tartozik.) Nemcsak a Szolnok Papír Rt. jut tehát majd csődhelyzetbe az államkölcsön el nem engedése miatt, hanem a Papíripari Vállalat is: így aztán más hazai gyárak is szóba kerülhetnek. A gépek eladásáról pedig annyit: minden olyan „akcióhoz”, amelyik a vagyonérték öt százalékánál nagyobb részt érint, a részvényesek 75 százalékos szavazata szükséges. Az osztrák fél pedig csak 51 százalékkal részesedik... Ráadásul, ha bármely tulajdonos vagyoni része bizonyos hányadától szabadulni akarna, akkor részvényeit adná el... Félinformációkból nem lehet helyes következtetésre jutni. V.Sz.J
