Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-13 / 36. szám
I 1993. február 13., szombat 7 Szombati jegyzet Ha nézem, ha nem A taxisofőr a filmben eldöntötte a vitát. Unottan felrúgta a televíziót. Nemet mondott a készülék által közvetített világnak. A hajlékony politikus—szózatoknak, az ostoba reklámoknak. A műanyagnak. A nehezen megfejthető személyiség drasztikusan örökre lezárta a szerkezetet. A szerző, a rendező tudja legjobban, mi lehetett a főszereplő baja a társadalommal. A saját módján jól beolvasott neki. A tévében a múlt héten vetített filmben megfogalmazott készülékromboló gondolatokat már sokféleképpen „megénekelték”, lerágott csont. Az mégis elgondolkodtató, ahogy a főszereplő egy állványdőlésnyi idő alatt megoldott minden olyan hatalmi-politikai médiakérdést, amin oly sokan rágódnak. Úgy, mint egy nehezen emészthető ételen. Jólehet, hozzávetőlegesen sejti mindenki, mit érnek a millióknak kinyilatkoztatott szólamok, s azt is, hogy a hírek és ellenhírek ellenére is annyi a csirkefarhát amennyi. Pártsemlegesen. Az emészthetetlenről eszembe jut egy fiatal humorista eszmefuttatása.- Nem értem miért baj, hogy felemelték a húsárakat - értetlenkedett cinikus stílusával. — A húsban mindenféle káros anyag található, a rostokban felgyülemlett a sok műanyag, egészségtelen — boncolgatta nem mindennapi gondolatait. — Rossz — tette oda a pontot, és várta a viszontvéleményeket. Amit mondott, abszurd volt, mint kedvenc műfaja. Angolos humorjának legalább annyi híve van mifelénk is, mint a vegetarizmusnak. Olyan érzést kelt, mint amikor megcsúszik a kréta a táblán, amikor foggal húzzák le a villáról a húsmaradékot. A fanyar vicceket nem mindenki szereti. Pedig van bennük valami. Az ő gondolata egy párhuzamot sugall. Mondják, az elfogyasztott étel minőségén múlik, milyenné válik szervezetünk. Alakunk formálásakor van, aki vastagon keni magára a hájat, van, aki ódzkodik tőle. A sok eleven cáfolat ellenére ma is könnyebb kövérnek lenni, mint megőrizni a kívánt alakot. Az olcsó ételek hizlalnak, tunyítanak. Fogyókúrára a nagyon szegények kényeszerülnek vagy a gazdagabbak szánják rá magukat. Az általánosan elfogadott állapot a kettő között van. A reforméletmód titkát hagyjuk, mert végül is a fej ételéről lenne most szó. Meg arról, kinek mennyire fontosak a médiumok. Tapasztalom ugyanis, hogy nemcsak az iránt közömbösek az emberek, hogy mit nyilatkozik egy vezető, hanem az sem érdekli őket, mit közvetít az írott és a nyomtatott sajtó. Ha a humorista gondolatmenetét folytatom, akkor az mondom, ezek az emberek egy sajátos fogyókúrán vesznek részt. Káros vagy egészséges? A gondolat is elhájasodhat, ha rossz minőségű táplálékot kap. A szellemi lötty is káros anyaggá válik, mihelyst fejbe száll. Még a G.I.Joe-Kommandó is bajosan vemé ki onnan, a helyzeten pedig csak ronthatna a gumimacik Ixor(?) hercege, meg a többi rajzolt, és eleven barátjuk. Az egy kaptafára készült alkotásokat a fogyasztók jó része nem eszi meg. Mint ahogy nem dől be más jellegű hazugságnak sem. Mindenkinek van szabad műsor- és műfajválasztás joga a tévé készülékek gomjainál, az újságos bódéknál, a könyvesboltokban. A menükből olyat választ, amilyet leginkább kíván. Csak magunkat okolhatjuk, ha a választott szellemi táplálék „megüli a fejünket”. A dolognak persze van „némi” politikai vonzata. A tömegtájékoztatás szó önmagáért beszél. Van benne valami, ami ellentétes az egyéniséggel, amelyre pedig oly büszkék vagyunk. Ezúttal igazán mindegy, hogy milyen műfajról, és milyen közvetítőeszközről van szó. Kár lenne túlságosan sarkítani a tömegkommunikáció szerepét. A XXI. század is a szavak százada lesz, ellenállni fölösleges: széllel szemben egyebek között ezt sem lehet csinálni. Csak azt akarom mondani, amit a taxisofőr és a humorista mondott nekem: ha nem ízlik valami, vagy mellékhatásai vannak, akkor „nem veszem be”. Máris egy csomó problémától mentettem meg magam. Nincsenek számomra „ügyek” Hát... ami igaz, az igaz ... így egymás között bevallom, miután meghallgattam a híreket, megnézem a Knight Ridert. . . Szakkiállítások hete Három szakkiállítást rendeznek február 16-19-e között a Budapest Sportcsarnokban, amelyeken mérés- és irányítástechnikai eszközöket, orvosi műszereket és gyógyászati készülékeket láthatnak az érdeklődők - jelentették be pénteki sajtótájékoztatójukon a szervezők, Budapesten a MTESZ Székházában. A szakkiállítások — a Magyar Regula, a Magyar Pharma és a Magyar Medica - csaknem egy évtizedes múltra tekintenek vissza. A mostani bemutatókon mintegy 3200 négyzetméteren 15 ország 400 cége - köztük több mint 80 magyar vállalkozás - állítja ki termékeit. A magyar cégek többsége exportképes berendezéseket és termékeket kínál. Jelentősen növekedett a nyugati kiállító cégek száma is. A kiállítással párhuzamosan rendezik meg a 9. Magyar Orvostechnikai Konferenciát is, amelyen a fő témája az egészségügyi struktúraváltás lesz. (MTI) Vidéki bankhálózat Lesz vidéki bankhálózat - erősítette meg a hírt a Földművelésügyi - Minisztérium. A bankhálózat szervezése jelenleg a befejezéséhez közeledik. Várhatóan ezt a feladatot a takarékszövetkezetek látják majd el. Ez a pénzintézeti hálózat alkalmasnak látszik arra, hogy a Budapesten kívüli, főként vállalkozáshoz kötött bankügyleteket lebonyolísa a lakosság számára. Halló...! 373-633? „Százból három meg akar halni, és azt is megmondja, hogyan” Dr. Parádi Levente pszichiáter a vezetője az egyesületként működő szolnoki Bizalom Lelki Elsősegély telefonszolgálatnak. Az országos hálózat részeként - huszonhatodikként a sorban - két éve alakultak. Debrecenben például már 1971-ben polgárjogot nyert.- Főorvos úr! Mi az oka, hogy Szolnokon is terjedőben van ez a fajta szolgálat, hisz önökön kívül mások is foglalkoznak lelki tanácsadással?- Kibontakozóan van egy olyan társadalmi igény, hogy a lelki problémákra ne pszichiátereknél, orvosoknál keressenek gyógyírt, hanem olyan embereknél, akik erre alkalmasnak tűnnek. Ezek az emberek anonimitást keresnek, szeretnék, ha nem derülne fény arra, hogy egészségügyi problémával küszködnek.- Hányán nyúltak ’92-ben telefonkagyló után szolnoki polgártársaink közül?- Az összes hívásszám mintegy kétezer volt egy év alatt. Ez még növekedni fog, ha terveink szerint ’94-től beindítjuk a napközbeni szolgálatot is. Jelenleg este 7-től reggel 6-ig vagyunk hívhatók. Szolgáltatásunk - a telefonhívás - ingyenes.- Milyen problémáik megoldásához kérnek leggyakrabban segítséget az emberek?- A hívások 2-3 százaléka öngyilkossági krízishelyzetet jelez. A telefonáló meg akar halni, és azt is megmondja, hogyan. Ilyenkor egy hosszabb, akár egy órás beszélgetés következik. Meg van a lehetőségünk arra, hogy lebeszéljük a szándékáról. A telefonon keresztüli emberi kapcsolat megtartó erőt jelent nem egy esetben. 15-20 százaléka a hívásoknak az egyéb krízis helyzet. Munkahelyi, családi problémák, válás stb. A többi a mentálhigiénés hívás. Önbizalomhiánnyal, álmatlansággal kapcsolatosak, igen gyakori a szexprobléma. Sok esetben nehéz eldöntenünk, hogy az illető valós problémát tár fel, vagy egyfajta telefonos perverzió vezérli.- És ha a hívó újra beszélni szeretne az ügyeletessel?- Erre is van lehetőség, mert számokkal, vagy álnévvel jelöljük magunkat. így a megfelelő időpontban fel tudja hívni azt, akivel korábban beszélt.- Kik lehetnek a szolgálat tagjai?- Másfél éves felkészítéssel, igen erős válogatás és egy mentálhigiénés kurzust követő vizsga után, gyakorlatilag bárki végezheti ezt a tiszteletdíjas munkát. Legtöbben a gyógyító szakmából kerülnek ki, de az úgynevezett laikusok száma is gyarapszik. Ehhez a munkához nagyon fontos az empátikus készség, az emberek elfogadása olyannak, amilyenek. Ebből következően igen nagy frusztrációs tűrőképességgel - türelem, kiegyensúlyozottság - kell rendelkeznie annak, aki így akar segíteni embertársain. Cs. J. Egy csésze kávé mellett Ferenczi Györggyel Lenni valahol, vagy jelen lenni mindenhol Beszélgetésünk apropóját az adta, hogy a megyei közgyűlés február 18-án fog dönteni arról, hogy ki lesz a megyei közgyűlés alelnöke. Sokan furcsának találhatják, hogy 1993-ban, alig egy évvel az új választások előtt ilyen ügyekkel kell foglalkozni. Éppen azért is fontos, hogy néhány szót szóljunk az előzményekről. A köztásasági megbízott már 1991 márciusában jelezte az Alkotmánybírósághoz ként, a művelődési és népjóléti bizottság elnökeként. Honnan indult az életútja?- 1947-ben születtem Cibakházán, egyszerű parasztcsaládban. Szeretetre, becsületre, tiszteletre ők neveltek, meg aminek nagy helye van az életemben: a munkabírásra. Édesanyám nagyon szerette volna, hogy tanár legyek. A vágya teljesült. Az ára az, hogy - mivel nekem nem volt „intellektuális” hátterem - két tárgyra koncentráltam, kettőt tanultam meg igazán az egyetem végéig: a történelmet és az oroszt. Először helyettesítő tanárként dolgoztam Cibakházán, ahol általános iskolába jártam, majd 1972-től 1984-ig itt tanítottam, ahol középiskolás voltam.- Ekkor került a megyei tanácshoz, mint gimnáziumokkal foglalkozó főelőadó, aztán két év elteltével - még három évig az iskolai csoport vezetője.- Igen, dehát akkor minden hozzám tartozott, az alapfokú nevelés és a középfokú iskolák is. 1989-től vagyok itt igazgató és a ’90-es választásokkor kerültem be a helyi képviselőtestületbe, innen a megyei képviselőtestületbe. ott pedig alelnökké írott levelében, hogy törvénytelen a megyei önkormányzat három alelnöki tisztséget létrehozó rendelete. Az évek teltek, múltak. A levél haladt a bürokrácia labirintusában, az önkormányzat pedig a maga törvényértelmezéséhez ragaszkodott. Végül megszületett az Alkotmánybíróság döntése, amelyről 1993. január 20-án Alelnökből egy is elég címmel már beszámoltunk olvasóinknak. írásunkban az egyik (van, volt. lesz?) alelnök életútját próbáltuk felvázolni. Ferenczi György a tiszaföldvári Hajnóczi József Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola igazgatója, a megyei közgyűlés korábbi alelnöke, a művelődési és népjóléti bizottság elnöke. A földvári gimnázium épületében kérdeztem eddigi életéről, érdeklődtem terveiről.- Azok, akik az oktatás területén dolgoztak, mind tudják, hogy ön vidéki gimnáziumi tanárként került a megyei tanácshoz, ahöl később iskolafelelős lett, majd pár éve visszament Földvárra, immár igazgatónak. Aztán ismét megjelent megyei szinten a közgyűlés alelnökeválasztottak. Mégpedig bizonyára azért, mert megvoltak az alapjaim. Az iskola a szociális szférával foglalkozik, s úgy gondolhatták, hogy jó lesz, ha a képviselők közül valaki a humán területtel is foglalkozik. Az elnök közgazdász, a másik két alelnök jogász és agrár szakember, így a humán szférát én föl tudtam vállalni. A dolog másik oldala az, hogy az alelnökök az egész megyét regionálisan is tudták képviselni, hiszen mindannyian más területen élünk.-Közben azért történt említésre méltó dolog is. Ön elvégezte a füozófia szakot, megyei hivatalnokként is folyamatosan tanított.- Igen, 1981-84 között Szegeden. Elsősorban személyi érdeklődésből. Először világnézetünk alapjait okítottam, ez volt a kötelező tantárgy. De már akkor szerettem volna filozófiát tanítani, mivel a filozófiai gondolkodás kialakítását a középiskolás agyakban kell elkezdeni. El is végeztem az egyetemet, kitüntetéses diplomával, mégpedig államival, nem mozgalmival.- Ennek volt-e szerepe abban, hogy bekerült a megyei tanácsi apparátusba? Egyszerű vidéki tanárt nehezen „emeltek ki" annak idején csak a szakmai tudásáért.- Pedig csak erről lehet szó. Ismertek már a megyében, minden szakmai fórumon ott voltam, elmondtam a véleményemet. Különösen a nyelvtanítás területén voltak eredményeim. Úgy kerültem a tanácshoz, hogy előtte már tanítottam általános iskolában, tanítottam dolgozókat, 12 évig egyfolytában voltam osztályfőnök, levelezőn is, dolgoztam kollégiumban, tehát tulajdonképpen végigjártam mindazt, amit lehet a szakmában. Mindezt beosztottként, de úgy, hogy szervezési tapasztalatokra is szert tettem. Ilyenek voltak a kollégáim is a tanácsnál. Nagyon sok küzdelmünkbe került, hogy ne csak politikai, hanem szakmai, emberi szempontok is érvényesülhessenek.- Ón akkor jött el a megyei tanácstól, mikor az komoly gondokkal küszködött. Iskolafelelős volt, utána gimnáziumigazgató lett. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan történt mindez? Pályázattal került ide? Elhagyta a süllyedő hajót?- Sokrétű oka volt a dolognak. Az a hajó léket kapott már korábban, igazában ’89-ben kezdett süllyedni, mikor az egész tevékenység, amit ott végeztünk, kezdett kiüresedni. Ez országos jelenség volt. A tanácsi mechanizmus kezdett működésképtelenné válni. Az, hogy a struktúra a rendszerváltás során mégsem omlott össze, mégis azt bizonyítja, hogy működött és - változtatásokkal ugyan - működni képes. Én akkor - és még sokan mások is - az üres formalitást már nehezen tudtam elképzelni önmegvalósításnak és egyáltalán értelmesnek. Váltani kellett. A másik érvem a váltásra az, hogy öt éven keresztül nap mint nap buszoztam Földvár és Szolnok között. A családot ez igen megviselte. A harmadik indokom a váltásra pedig az volt, hogy hívtak vissza a régi kollégák, a régi iskolám, a tanári ambícióim. Pályáztam, 80 százalék körüli egyetértéssel kerültem ide igazgatónak. Nem voltam „ejtőernyős”. Folyamatosan tanítottam kezdő korom óta. Miközben sűrűn a szipkájára gyújt, állandóan azt kéri, hogy - és sorolja a neveket - föltétlenül említsem meg az általános iskolai tanárát, a gimnáziumiakat, a volt kollégáit a megyei tanácsnál, akiknek rengeteget köszönhet, s a feleségének, a családjának, a jelenlegi kollégáinak nagy szerepére hívja fel a figyelmemet, mivel ők teszik lehetővé, hogy „egyszerre lehessen két helyen”.- A, megyei közgyűlésen - belső megegyezés alapján - az eddigi alelnökök közül csak egy személy indul a választáson. Ón lesz az?-Igen. Társadalmi alelnökként vállalnám a tisztet. Budai Mátyás
