Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-11 / 35. szám
1993. február 11csütörtök 7 Kunsági Extra-----Túrkeve A söröző nyáron „megy” Szombati kényszerpihenő a Jägerben F. Tóth Lajossal, a Jäger söröző egyik tulajdonosával körülbelül fél éve beszélgettem, nem sokkal azután, hogy megnyitotta a sörözőjét. Arról, hogyan vált be az üzlet, így számolt be:- A nyári időszakban nagyon jó volt, mivel a kerthelyiségbe sok vendég járt. Sajnos, télen már beszűkült a dolog. A sör szezonital, télen nem nagyon isszák. A másik gond, hogy a benti helyiség elég kicsi. Rendezvényekkel próbáljuk a forgalomkiesést kompenzálni. Pótszilvesztereket tartottunk, és nem sokára lesz két farsangi mulatságunk. Ezek zártkörű rendezvények, általában hétvégén tartjuk.- Ezen a hétvégén milyen rendezvényük van?- Hát ezen spéciéi semmilyen. A jövő héten lesz farsang. Én zenélek is, van egy kis zenekarunk, az F. Tóth Trió, ezen a néven ismernek a környéken, mert sokfelé járunk, lakodalmi zeéket játszunk. De ilyenkor lakodalom kevés van, így csak az ismerőseinknek muzsikálunk. Túrkevén a fiatalok még elmennek a diszkóba, de a középső korosztálynak nincs hova menni. Ezeket szoktuk meghívni... Ja, majdnem elfelejtettem, hogy most vasárnapra szerveztem egy Jäger Kupát, hat futball csapattal, utána ebéd lesz a sörözőben. Hivatalosan nem főzhetünk, de a bográcsban készített pörköltet fel lehet tálalni. Túrkevén ha összejön húsz ember, az csak birkát eszik.- Milyen a forgalom egy olyan szombaton, amikor nincs rendezvény?- Hát akkor bizony alig vannak. Most egy újdonsággal szeretném idecsalogatni a vendégeket: egy olyan biliárdasztalom lesz, amilyen nincs a megyében másik. Ez egy hivatalos, szabványméretű verseny asztal, fűthető márványlappal, a helyi biliárd szakosztály készítteti, direkt a sörözőmbe csinálják a srácok. Most hétvégén jön a Szolnoki Biliárd Szakosztály egy avató versenyre... Vasárnap meg is volt az ünnepélyes asztal-avató, tudtam meg időközben a szolnokiaktól, akik olyannyira elégedettek voltak az asztallal, hogy szivesen elcserélnék vele a sajátjukat. A kitűnő hangulaton kívül még arról számoltak be, hogy a keveiek „tisztesen” helyt álltak.- Hétfőn hozzák az asztalt a sörözőmbe - folytatja F. Tóth Lajos. - Ezt gyakorlatilag mindenki igénybe vezeti, bár én ki fogom írni, hogy fiatalkorú, ittas egyén és kezdő nem veheti igénybe, mert ez egy elég komoly és értékes játékszer. Előre lehet majd bérelni, bízom abban, hogy sokan fogják' 'igényelni.- Ha a városban nincs semmi rendkívüli esemény, ami vonzaná a tömegeket, akkor mit csinálnak a keviek szombaton-vasárnap?- Hát sajnos, az a jellemző, hogy az emberek a a hétvégén otthon ülnek. A szórakozóhelyeken, az éttermekben teljes a pangás. Este 8-9 órakor be is zárunk, nincs értelme tovább nyitva tartani. A Granáriumban hétvégeken van állandó zenekar, talán oda még be is térnek néhányan. De ez a szombat nekem most inkább pihenő lesz. Darálnak rendesen a Granáriumban „Bozótlakók”„,kaszablanka” kizárva A Granárium vendéglő, mint talán a neve is mutatja, valamikor terménytároló, illetve gabonaraktár volt. Az 1848-ban épült granáriumot Herczegh János bérli a református egyháztól, ő a tulajdonosa és vezetője a túrkevei „legfényesebbnek”. Az egyházzal kötött bérleti szerződés szerint csak komoly vendéglátó egységként működhet, „peep-show-t vagy kuplerájt nem csinálhatok belőle” - mondta a tulajdonos.- ’91 júniusában nyitottuk meg az éttermet - mondja Herczegh János - az átalakítás két évig tartott, mivel ez egy elég „becsületes” romhalmaz volt. Nagyon sok fantáziát láttam akkor ebben az üzletben és elég komoly befektetést fordítottam rá, úgy 3- 3,5 milliót. Most, hogy már benne vagyok második esztendeje, látom, olyan hej-de-nagy fantázia nincs is benne. Ez egy hosszútávon megtérülő befektetésnek ígérkezik. Talán eljön az az idő, hogy a vendégnek tényleg olyan igénye lesz, amit nekünk érdemes kiszolgálni. Egyik véglettől a másikig itt minden előfordul. Van olyan vendég, aki alig tudja kifizetni a 18 forintos picolót, a másik meg keresi a francia pezsgőt.- Nem arról van szó, hogy a vendégnek most is lennének igényei, csak éppen pénze nincs hozzá?- Igény, az van. Meg is tudják sokan fizetni ezt az igényt. De sajnos, ők vannak kevesebben. Az emberek többsége már nem tudja megengedni magának, hogy családostól eljöjjenek vacsorázni. Vegyünk egy egyszerű ételt, 240 forint egy adag, ha feljön a férj a feleségével, megvacsoráznak, isznak egy üveg bort, az körülbelül 1000-1200 forint. Túrkevén az átlagfizetés nem haladja meg a 10 ezer forintot, úgyhogy egy ilyen vacsora egészen komoly kiadás. A vállalkozók és azok, akik még megengedhetnék maguknak, hát ők meg nem nagyon járnak sehová, ez a szomorú. Régi vendéglátós vagyok, rájöttem, itt már fel kell adni azt, hogy „kaszablanka” van, hogy a vendégei úgy húzom be a csőbe, ahogy csak akarom. Itt már nem lehet „belerakni a gyíkot” a számlába, ezt sürgősen el kell felejteni.- Akkor mégis kikből állnak a vendégei?- „Bozótlakók” ide nem járnak. Próbálom megszűrni a vendégeket. Hétvégeken még van forgalom, akkor inkább betér barát, barátnő, a péntek-szombat még hasonlít is a vendéglátáshoz. De a hétköznapok siralmasak. \- Én úgy hallottam, Túrkevén ez az étterem még viszonylag nagy forgalmú...- Igen, nemrég kezdett hírnevünk kerekedni, vidékről is átjárnak már díszebédekre. Például Kisújszállásról, a polgármesteri hivataltól rendszerint átjárnak, hozzák a vendégeiket, a múltkor is egy osztrák attaséval voltak itt. Most már Mezőtúrról is jönnek üzleti ebédre, tudja hogy van ez, tele hassal hamarabb döntenek a kuncsaftok. Szűk két év alatt elég sok külföldi állampolgár megfordult itt, németek, angolok, svájciak, még ausztráliaiak is. A termálfürdő miatt jönnek Túrkevére.- A strandfürdő területén is van egy étterem, állítólag nagyon jó a konyha ott is.- Az nyáron állandóan zsúfolt, és a külföldiek ezt nem kedvelik, hanem inkább a meghitt légkört. Az épület nagyon tetszik nekik, ki vannak bukva tőle. Náluk hagyomány, hogy az ilyen régi épületeket nem rombolták le, hanem inkább átalakították, renoválták. Talán ezért is szeretik az én Granáriumomat, ahová rendszeresen visszajárnak. Amikor nincs rendezvény Ködös - párás hétvége A túrkevei művelődési házban érdeklődtem, lesz-e valami rendezvény a hétvégén. „Második nekifutásra” kaptak észbe, hogy igen, szombaton délután 2-7-ig lesz az öt balettcsoportnak, amelyek negyedik éve működnek a házban, egy féléves bemutatójuk, ide várják az öszszesen 79 gyerek hozzátartozóit. Ez volt tehát az elmúlt hétvége fő attrakciója. De biztosítottak arról, hogy 20-án lesz vadász bál, 27-én horgász bál és ugyanezen a napon öt, fiatalokból álló zenekar tart egy úgynevezett happeninget. „Aztán kifújtunk”, vallja be a művelődési ház vezetője. Megtudtam, hogy 13-án lesz egy farsangi mulatság is a Jager sörözőben, birkavacsorával együtt 300 forint fejenként a részvételi díj. Amikor kissé csodálkoztam, milyen szegényes a választék, említették a művházas lányok, fiatalasszonyok, hogy ők minden hétvégén, rendszeresen kijárnak a strandra fürödni, még télen is. A nagymedencében lehet úszni, állításuk szerint egyáltalán nem fáznak a havas, ködös környezetben, mert „jól átmelegszik az ember teste”. Hétvégeken két nap alatt körülbelül negyvenen fordulnak meg a strandon, a gyerekektől az idősekig sokan jönnek, orvosok, pedagógusok... Régen hétköznap is nyitva tartott a strand, de az idén a téli fürdőzést ki kell böjtölni.- És tényleg levetkőztek fürdőruhára?- Akár teljesen meztelenre is levetkőzhetnénk - mondja az egyik lány -, akár nudista fürdőzést is csinálhatnánk, mert semmi sem látszik a gőztől. Nagyon családias a hangulat, jókat tudunk beszélgetni. A barátnőm sokáig egyedül járt, most rábeszélte a férjét is, de azt hiszem már kezdi bánni. Megkérdeztem, van-e Túrkevén olyan „fényes” étterem, „Főállásban játékosok” A szerszám neve: dákó A fiatalemberek erősen összpontosítanak, mintha valami igen fontos és komoly munkát végeznének. Talán még el is hiszik, hogy ezt teszik. Van olyan, aki nekivetkőzve, van, aki dzsekisen-sapkásan fogja kezében a dákóját; a másik (a harmadik, a nyolcadik) mintegy beavatkozásra készen követi a műveletet. Nekimegy-e egyik golyó a másiknak? - ez itt a kérdés. És ha igen, akkor az a másik belepottyan-e a lyukba? Naná, hogy biliárdoznak, ez önmagában szinte szót sem érdemelne. Kedvtelés ez általában, szórakozás, kikapcsolódás vagy valami hasonló, és még nem is tartozik az „ártalmas” kedvtelések közé, mint a kocsmázás, a „nőzés” és egyebek, melyek esetéen gyengül az egészség, elúszik a pénz. Ezzel a golyóökdöséssel csak az idő úszik el, és jelen esetben ez is a cél. Tudniillik, hogy teljen az az értelmetlenül megüresedett idő. Hogy ne kelljen másra gondolni, mint a golyóbisok mozgására. Ugyanis ezt a játékot, ezt a játszadozást nem önként választották, hanem kényszerből. Munka és pénz nélküli túrkevei fiatalok és középkorúak koppintgatják agyon hétköznapjaikat (és nem csupán hétvégi estéiket) a mozi előcsarnokában. Ritka esetben „sörmecscsek” ezek, esetleg egy kávéra vagy kólára futja. Feltűnően szótlanok. Esetleg az asztalon kibontakozó „hadi helyzetre” tesznek egy-egy megjegyzést. Pedig biliárdozás közben szabad beszélni, mi több - láthatjuk a nyugati tévéfilmekben -, sokszor igen fontos dolgokat beszélnek be dákólökés közben. Üzletek köttetnek, cselekmények bontakoznak ki, konfliktusok éleződnek vagy oldódnak meg - amott. Itt semmi. ’’Józsi, ezt elszúrtad” - jegyzi meg egykedvűen egy szurkoló. Vagy tíz perc múlva válaszol a címzett: „igen, a másikat kellett volna”. Családról, munkáról és hasonlókról ritkán esik szó. Talán azért, mert vagy nem is igen van nekik ilyesmijük, vagy éppen ezt akarnák feledni. Játszanak. Egyelőre ez a munkájuk is egyben. Az oldalt írta: Molnár H. Lajos fotók: Tarpai Zoltán