Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)

1993-02-11 / 35. szám

4 1993. február 11., csütörtök A szerkesztőség postájából Az okos szabó kilencszer mér, és csak azután vág! A beteg gyermekek zavartalan gyógyításáért Érdeklődéssel olvastam az Új Néplapban (január 6.) a „Ne az ágyak száma után járjon a pénz — A tényleges gyógyítást tá­mogassák’ című írást, melynek minden gondolatával egyetér­tek; nevezetesen, hogy az egészségügy súlyos válságát csak egy racionáliabb finanszí­rozási rendszerrel lehetne eny­híteni és a tényleges gyógyítás határozza meg a kórházi osztá­lyok anyagi támogatását. Ezen elv alapján biztonsággal megjó­solható, hogy egyes osztályok megszűnnek, illetve az ágyak számának csökkentésére szinte mindenütt számítani lehet. A cikk erre példát is említ; Ma­gyarországon a gyermekosztá­lyok egy része — a jól szerve­zett gyógyító és megelőző gyermekorvosi hálózatnak kö­szönhetően — kihasználatlanul működik, így az ágyszámcsök­­kentés a gyermekgyógyászatot is érintheti. Ezt a félreérthető és sommás állítást a Hetényi Kór­ház gyermek- és ifjúsági osztá­lya működésének ismertetésé­vel szeretném cáfolni. Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyében szinte valamennyi sú­lyosabb beteg gyermeket a 208 ágyas osztályunkon kezelünk és látunk el. A részlegek megosz­lása a következő: a koraszülött 48 ágy, a gyermekbelgyógyá­szat 17, az ideggyógyászat 20, az intenzív és perinatalis inten­zív centrum 12 ágy, a sebészet, -urológia, -traumatológia 26, a hurutos-csecsemő és felvételi részleg 20, a pulmonológia, a kaudiológia és a rehabilitáció 10-10 ágy, a serdülő és gyer­mekpszichiátria pedig 35 ágy. A felsorolásból látható, a ha­gyományos értelemben vett gyermekgyógyászati ágyak száma csupán 37 (a hurutos és belgyógyászati részlegen). A többi 171 ágyon olyan speciális gyógyító tevékenységet folyta­tunk, melyet a megyében kizá­rólag a szolnoki gyermekosztá­lyon végzünk. A 35 ágyas gyermekfertőző részleg csupán szervezetileg nem tartozik hoz­zánk, működését tekintve azon­ban jelentős részt vállal a gyer­mekek gyógyításában. Szolnok földrajzi elhelyez­kedését nézve, elmondhatjuk, hogy ilyen széles körű gyer­mekgyógyászati ellátás 100 km-es körzeten belül nem ta­lálható. Részlegeink szezonáli­san zsúfoltak, az ágykihasznált­ság magasan az országos átlag felett van. Évtizedes munka van amögött, hogy mindezen felada­tok ellátását több szakvizsgával rendelkező orvosok és speciáli­san képzett szakasszisztensek végzik, (képzésüket az osztály nagyrészt saját erőből oldotta meg), tevékenységük országo­san is elismert. Hangsúlyozni szeretném, a Hetényi Kórház felnőtt betegellátása döntőan a város és város környéki telepü­lésekre terjed ki, hiszen jelentős segítséget nyújt a karacagi, jászberényi, mezőtúri, s nem utolsósorban a szolnoki MÁV Kórház is. Osztályunk egész évben folyamatosan fogadja — zömében azokat a beteg gyermekeket, akiket a megye városi kórházai nem tudnak ellátni. Ha mindezen tényeket figyelembe vesszük, úgy gon­dolom, nem szabad a gyermek­­osztályok országosan jellemző alacsony ágykihasználását álta­lánosítani, és a minisztérium ál­tal képviselt ágyszámcsökken­­tési koncepciót mechanikusan, valami rövid távú (és rövidlátó) érdekből, minden osztályon egyformán végrehajtani. Az új egészségügyi finanszí­rozási rendszerben ugyanis többszörösen megtérül kórhá­zunk számára is, ha olyan osztá­lya, esetleg osztályai lesznek, melyek az egész megye, vagy netalán közép-kelet Magyaror­szág szinte valamennyi betegét képes gyógyítani. A szolnoki gyermekosztály sok irányú tevékenysége szer­vesen kapcsolódik átalakuló egészségügyünk elképzelései­hez, miszerint a betegek végle­ges ellátása a lakóhelyükhöz le­hető legközelebbi intézmény­ben történjen. Ez a koncepció egyébként egybevág a társada­lombiztosítás törekvéseivel is, hiszen a legkisebb ráfordítással csak ilyen módon lehet ellátni a megye közel százhuszonötezer gyermekét. Leépíteni, elvonni, csökkenteni, megszüntetni könnyű. Egy tollvonás elég hozzá, de ami tönkrement, ösz­­szedőlt, amit felszámoltak, azt rettenetesen nehéz (és még sok­kal többe kerül) újra működő­képessé tenni. Azt mondják, az okos szabó kilencszer mér, és csak azután vág. De jó lenne, ha mi legalább háromszor mér­nénk, mielőtt vágunk! Dr. Nemes András gyermek- és ideggyógyász főorvos Farsang Labdarúgó női torna Abádszalókon Az Abádszalóki Holding Kft. szervezésében nagyszabású női labdarúgó torna volt a helyi sportcsarnokban február 7-én (szombaton) — Karcag, Abád­­szalók, Martfű és Jászdózsa lá­nyai részvételével. Az esélyte­lennek tartott jászdózsai Éoci Klub lányai veretlenül, megér­demelten nyerték el a Farsangi Kupát! A legjobb tomakapus is közülük került ki — Juhász Anett személyében, aki a fiúkat is megszégyenítő ügyességgel őrizte hálóját. A mérkőzésen a lányok nagyon sportszerűen, lelkesen és odaadóan játszottak. A nézők ezt tapssal, ovációval hálálták meg, és hosszasan így búcsúztak a versenyzőktől. Herédi László elnök-edző Mentőre várva ... Rákóczifalváról Szabó Gyuláné rokkantnyugdíjas olvasónk írta: Január 10-én (vasárnap), délután négy óra tájban a lakásomon történt ve­lem egy súlyos baleset. Az alsó épület két és fél mé­teres padlásteteje szakadt le alattam, s a helyiségben lévő egyéb tárgyakra zuhantam. Mint az a kórházban kiderült, a nagyobb ütések mellett két hátsó bordatörést szenvedtem. Az ügyeletes orvos — hívá­sunkra — fél órán belül a hely­színen volt, megvizsgált, majd „sürgősen” meghívta a mentőt. Ezt követően több mint három órahosszát vártunk. A Hetényi Kórház sürgősségi osztályára szállítottak, ahol gyorsan megvizsgáltak, s mivel nem tudtak számomra ágyat biztosítani, mentőt hívtak a ha­zaszállításomra, és azzal bocsá­tottak útra, hogy ha az állapo­tom rosszabbodna, három nap múlva jelentkezzem. Ezután ki­toltak a folyosóra, ahol több órahosszát várakoztam — a mentőre. A türelmem fogytán, az egyik ismerősöm felajánlá­sával, személyautóval haza in­dultam. Útközben kerültem át a mentőautóba. Ezek után kérde­zem: ki a felelős azért, hogy ennyire nem számíthatunk a mentőre? Olvasónk kérdésére dr. Lückl Jenő, a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Mentőszer­vezet vezető főorvosa vála­szol: Az orvosi ügyelet január 10-én 17.05 órakor jelentette be a betegszállítást — 3 órás jelö­léssel. A mentő 19.05-kor in­dult a szolnoki állomásról, s mivel másik beteget is szállíta­niuk kellett, 20.15 órakor érkez­tek a panaszos lakására, és a be­teget 20.39-kor adták át a kór­ház sürgősségi osztályának. A hazaszállítást 21.54 órakor kér­ték a kórházból, melynek ered­ményeként Szabó Gyuláné 0.09 órakor otthonában volt. Tekintettel arra, hogy az el­sőként helyszínre érkező keze­lőorvos megvizsgálta a sérültet és olyan egészségkárosodást nem tapasztalt, mely azonnali szállítást igényelt volna (ezt a kórházi vizsgált is alátámasz­totta), a mentőegységeket irá­nyító dolgozó ebben az esetben jogszerűen járt el. A szomszédok megértésére számít Megértéssel fogadtam az Új Néplap február elsejei számá­ban megjelent, Ha péntek, ak­kor diszkó című olvasói észre­vételt, amit Jászalsószent­­györgyről, a művelődési ház szomszédságában lakók nevé­ben írtak. Kétségtelen, hogy közvetle­nül az intézmény mellett lakók nyugalmát zavarhatja legjobban a fiatalok szórakozását szolgáló diszkózás, az olykor magasabb hangerő. Mint az intézmény ve­zetője, messzemenően figye­lembe veszem a lakók javasla­tait, és a nyugalmuk, a békesség érdekében ésszerű megoldásra törekszem. A megvalósításáig szíves türelmüket, megértésüket kérem, hiszen mindannyian vol­tunk fiatalok . .. Szerencsére újra élettel telt meg a művelődési ház, hál’ is­tennek visszaszoktak a fiatalok is, aminek személy szerint na­gyon örülök, és bizonyára má­sok is. Végezetül — mivel farsang időszakát éljük —, a szórakozni vágyó fiatalok nevében ezúton is a szomszédok elnézését, szí­ves türelmét kérem. Dr. Tóth János a művelődési ház vezetője Jászalsószentgyörgy A mi pénzünkből__ Nem járok kocsmába, étte­rembe, de el tudom képzelni, hogy mi folyhat a különféle színvonalú (és színvonaltalan) ivóhelyeken. Megértem L. J. Gy. szolnoki lakos kesergését, akinek levelét Védjük meg egymást! címmel közölték ja­nuár 28-án. Nem irigylem a Szabadság út 2.-ben lakókat, akiknek a szomszédságában egy sörpince „üzemel”, melegkony­hás egységnek álcázva. Maga­mat se irigylem, s lakótársai­mat: alattunk is várja vendégeit valamilyen italkimérés, s ha nem akarom, hogy agyvérzést kapjak, lehetőleg (?) nem figye­lek oda! Azt viszont felháborí­tóbak tartom, hogy az ilyen ügyekben minden illetékes tehe­tetlen! Ha van illetékes, mit tesz? A tapasztalat szerint mi­nimálisát, vagy inkább semmit! Arról is olvastam nemrégiben az újságban, hogy számolta a Közúti Igazgatóság: kevesebb jármű zaja zavarja a 4—es főút mellett lakókat. Igaz! Mennyire vártuk! Hátha nyáron már nem kell annyi port se nyelnünk. Másféle „mérést” viszont be le­hetne vezetni a szolnoki főutcán (és másutt): éjjelente hányszor vonul végig tökrészeg, artiku­­látlanul ordítozó, ocsmány, trá­gár szavakkal „dobálózó” társa-_ ság, hányszor zavarja fel a bé­késen pihenni szándékozókat, s hoznak frászt a járókelőkre. S utánuk az „özönvíz”, azaz ösz­­szetörve-zúzva, amit csak le­het! Az Árkádsoron van egy ép oszlop?...Mindezt számbavéve elgondolkozom: „kiment” va­jon a divatból az a rendelet, amely szerint 18 éven aluliakat, és ittas embereket nem szolgál­nak ki? Ha érvényben van, ki el­lenőrzi betartását? Javaslatom is van. Olykor egy-két dülöngélőt kézen le­hetne fogni, s megkérdezni: Uram! (Gyerekem! Aki ki tudja, miért, de nem hiányzik éjszaka otthon!...) Na mondja, mutassa már meg, hol részege­den le ennyire, hogy az eszét se tudja? A kocsmárost pedig megbüntetném, de úgy, hogy ne tudja kifizetni a mellényzsebé­ből! Biztos, hogy az éjszakai ran­dalírozók nem mennének ön­ként a „tetthelyre”. Hát ott van­nak - volnának - a rendőrök! Segítsenek rendet teremteni ők is! Ők is? De hogyan? Valeme­­lyik város rendőrkapitánya azt nyilatkozta nemrég az Új Nép­lapban, hogy (ha jól emlék­szem) naponta 70 km-t járőröz­­hetnek. Énnyi a keret. Hát ez gyönyörű! Das macht nichts! - mondja a német, azaz: Nem tesz semmit! Majd mi megvédjük magunkat, egymást. „Csupán” azt kell kitalálnunk: hogyan csináljuk? Egy megdöbbentő képet se tudok szó nélkül hagyni. (Jan.28. Túrkeve.) Szöveg: „Délelőtti hangulat a kocsma előtti bicajparkolónál. (Oda­benn állítólag legtöbben a se­gélyt isszák el.)” - Sajnos, az a kép több községbe, városba be­illik. Az iskolában meg tana­kodhatnak a tanítók-tanárok: ez a gyerek, az se fizetett be ebédre... Persze, arra már nem telik, pedig (még mindig) ol­csóbb, mint egy doboz ciga­retta, egy üveg sör. Másodszor is az önkormányzat nyúl tehát a zsebébe, s fizet: az én, a te, az ő, a mi pénzünkből! - Amiből többet kellene adni - a rendőr­ségnek például, benzinre! S. M.-né Küldjön egy képet! Szeretett tanárunkkal Ez a fénykép a szolnoki, volt Thököly Úti Általános Iskola „profi” labdarúgóit ábrázolja — mérkőzés előtt. (Én az ülő sor­ban — balról jobbra a harmadik vagyok.) Kedves emlék, mert a volt iskola, illetve az osztálytársak mellett szeretett tanárun­kat, Lencse Jenőt is megörökítette. (Álló sorban — balról jobbra az első.) A ma még életben lévő volt tanulók életkora 57-60 év. Sajnos a fényképen lévők közül — tudomásom sze­rint — már négyen nem élnek. Vajon a többiekkel mi van? Sor­suk hogyan alakult? A volt vasutaspályán Az „évszázad” legnagyobb labdarúgó-mérkőzésének kezdé­sét örökítette meg ez a felvétel — a szolnoki volt vasutaspályán, ahol a MÁV fűtőház táncegyüttesének, illetve énekkarának vá­logatottjai mérték össze erejüket. (A jobb oldali csapatban — balról jobbra a kilencedik vagyok.) Az esemény eredményét sajnos nem jegyzi a Sportlexikon .. . Kíváncsi lennék, hogy a fényképen lévő játékosok közül hányán kerültek külföldi profi csapatba? Farkas Sándor Szolnok Petőfiről írni megtiszteltetés Emlékkoszorú — Százhetven éve született Petőfi Sándor cím alatt megdöbbenéssel olvastam nemrég a Magyar Nemzetben azt a néhány soros idézetet, ami Esterházy Pétertől származott (1988). Ebben Petőfit légtor­nászhoz hasonlítja; cinikus gondolataival egy nemzet és 121 ország Petőfi líráját olvasó, értelmes embereit sértette. Esterházynál nagyobb és böl­­csebb írók viszont így vallanak: „Petőfi sokrétű ember volt, mű­vészetéből a jellem roppant ereje, kivételes erkölcsi nagy­sága sugárzik” — írta Babits. Petőfiről ma is megírhatjuk: „Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valék”. Illyés Gyula írta legőszintébben: „A magyar irodalomnak az a rend­kívüli ajándéka Petőfiben, hogy a világirodalom nagyjai között ő az egyetlen, aki nemcsak költő, de írásaival óriási példa­kép az egész világirodalom­ban”. Egész életműve tragikus! hősi halála példát mutat minden igaz magyar embernek, mert 1848-ban nevét, hűségét hazája és szabadsága iránt vérével is beírta az emlékezetünkbe! Míg magyar ember él e földön, Pe­tőfi nevét az emberi melegség, eszmeiség szolgálata kíséri. Fenyvessiné Góhér Anna Szolnok Szerkesztői üzenetek Z. András, Mezőtúr: Kérésére közöljük, hogy március elsején már az önkormányzatok folyósítják a munkanélküli-ellátásból ki­kerülők segélyét, ami tulajdonképpen jövedelempótló támogatás. A rászorulók a mindenkori minimális öregségi nyugdíj 80 százalékát, tehát a jelenlegi 6000 forintot alapul véve, maximum 4800 forintot kapnak. A támogatásra való jogosultságot továbbra is a család jö­vedelmi viszonyához kötik. Erre a támogatásra az illető akkor jogo­sult, ha a család egy főre jutó jövedelme nem éri el a fent már emlí­tett 4800 forintot. * * * N. J.-né, Kisújszállás: A családi pótlékról szóló új rendelkezés értelmében havi 5100 forint jár a tartósan beteg, illetve testi vagy értelmi fogyatékos gyermek után. A januárra esedékes családi pót­lékot már az emelt összeggel kapja. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Thumbnails
Contents