Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-11 / 35. szám
4 1993. február 11., csütörtök A szerkesztőség postájából Az okos szabó kilencszer mér, és csak azután vág! A beteg gyermekek zavartalan gyógyításáért Érdeklődéssel olvastam az Új Néplapban (január 6.) a „Ne az ágyak száma után járjon a pénz — A tényleges gyógyítást támogassák’ című írást, melynek minden gondolatával egyetértek; nevezetesen, hogy az egészségügy súlyos válságát csak egy racionáliabb finanszírozási rendszerrel lehetne enyhíteni és a tényleges gyógyítás határozza meg a kórházi osztályok anyagi támogatását. Ezen elv alapján biztonsággal megjósolható, hogy egyes osztályok megszűnnek, illetve az ágyak számának csökkentésére szinte mindenütt számítani lehet. A cikk erre példát is említ; Magyarországon a gyermekosztályok egy része — a jól szervezett gyógyító és megelőző gyermekorvosi hálózatnak köszönhetően — kihasználatlanul működik, így az ágyszámcsökkentés a gyermekgyógyászatot is érintheti. Ezt a félreérthető és sommás állítást a Hetényi Kórház gyermek- és ifjúsági osztálya működésének ismertetésével szeretném cáfolni. Jász-Nagykun-Szolnok Megyében szinte valamennyi súlyosabb beteg gyermeket a 208 ágyas osztályunkon kezelünk és látunk el. A részlegek megoszlása a következő: a koraszülött 48 ágy, a gyermekbelgyógyászat 17, az ideggyógyászat 20, az intenzív és perinatalis intenzív centrum 12 ágy, a sebészet, -urológia, -traumatológia 26, a hurutos-csecsemő és felvételi részleg 20, a pulmonológia, a kaudiológia és a rehabilitáció 10-10 ágy, a serdülő és gyermekpszichiátria pedig 35 ágy. A felsorolásból látható, a hagyományos értelemben vett gyermekgyógyászati ágyak száma csupán 37 (a hurutos és belgyógyászati részlegen). A többi 171 ágyon olyan speciális gyógyító tevékenységet folytatunk, melyet a megyében kizárólag a szolnoki gyermekosztályon végzünk. A 35 ágyas gyermekfertőző részleg csupán szervezetileg nem tartozik hozzánk, működését tekintve azonban jelentős részt vállal a gyermekek gyógyításában. Szolnok földrajzi elhelyezkedését nézve, elmondhatjuk, hogy ilyen széles körű gyermekgyógyászati ellátás 100 km-es körzeten belül nem található. Részlegeink szezonálisan zsúfoltak, az ágykihasználtság magasan az országos átlag felett van. Évtizedes munka van amögött, hogy mindezen feladatok ellátását több szakvizsgával rendelkező orvosok és speciálisan képzett szakasszisztensek végzik, (képzésüket az osztály nagyrészt saját erőből oldotta meg), tevékenységük országosan is elismert. Hangsúlyozni szeretném, a Hetényi Kórház felnőtt betegellátása döntőan a város és város környéki településekre terjed ki, hiszen jelentős segítséget nyújt a karacagi, jászberényi, mezőtúri, s nem utolsósorban a szolnoki MÁV Kórház is. Osztályunk egész évben folyamatosan fogadja — zömében azokat a beteg gyermekeket, akiket a megye városi kórházai nem tudnak ellátni. Ha mindezen tényeket figyelembe vesszük, úgy gondolom, nem szabad a gyermekosztályok országosan jellemző alacsony ágykihasználását általánosítani, és a minisztérium által képviselt ágyszámcsökkentési koncepciót mechanikusan, valami rövid távú (és rövidlátó) érdekből, minden osztályon egyformán végrehajtani. Az új egészségügyi finanszírozási rendszerben ugyanis többszörösen megtérül kórházunk számára is, ha olyan osztálya, esetleg osztályai lesznek, melyek az egész megye, vagy netalán közép-kelet Magyarország szinte valamennyi betegét képes gyógyítani. A szolnoki gyermekosztály sok irányú tevékenysége szervesen kapcsolódik átalakuló egészségügyünk elképzeléseihez, miszerint a betegek végleges ellátása a lakóhelyükhöz lehető legközelebbi intézményben történjen. Ez a koncepció egyébként egybevág a társadalombiztosítás törekvéseivel is, hiszen a legkisebb ráfordítással csak ilyen módon lehet ellátni a megye közel százhuszonötezer gyermekét. Leépíteni, elvonni, csökkenteni, megszüntetni könnyű. Egy tollvonás elég hozzá, de ami tönkrement, öszszedőlt, amit felszámoltak, azt rettenetesen nehéz (és még sokkal többe kerül) újra működőképessé tenni. Azt mondják, az okos szabó kilencszer mér, és csak azután vág. De jó lenne, ha mi legalább háromszor mérnénk, mielőtt vágunk! Dr. Nemes András gyermek- és ideggyógyász főorvos Farsang Labdarúgó női torna Abádszalókon Az Abádszalóki Holding Kft. szervezésében nagyszabású női labdarúgó torna volt a helyi sportcsarnokban február 7-én (szombaton) — Karcag, Abádszalók, Martfű és Jászdózsa lányai részvételével. Az esélytelennek tartott jászdózsai Éoci Klub lányai veretlenül, megérdemelten nyerték el a Farsangi Kupát! A legjobb tomakapus is közülük került ki — Juhász Anett személyében, aki a fiúkat is megszégyenítő ügyességgel őrizte hálóját. A mérkőzésen a lányok nagyon sportszerűen, lelkesen és odaadóan játszottak. A nézők ezt tapssal, ovációval hálálták meg, és hosszasan így búcsúztak a versenyzőktől. Herédi László elnök-edző Mentőre várva ... Rákóczifalváról Szabó Gyuláné rokkantnyugdíjas olvasónk írta: Január 10-én (vasárnap), délután négy óra tájban a lakásomon történt velem egy súlyos baleset. Az alsó épület két és fél méteres padlásteteje szakadt le alattam, s a helyiségben lévő egyéb tárgyakra zuhantam. Mint az a kórházban kiderült, a nagyobb ütések mellett két hátsó bordatörést szenvedtem. Az ügyeletes orvos — hívásunkra — fél órán belül a helyszínen volt, megvizsgált, majd „sürgősen” meghívta a mentőt. Ezt követően több mint három órahosszát vártunk. A Hetényi Kórház sürgősségi osztályára szállítottak, ahol gyorsan megvizsgáltak, s mivel nem tudtak számomra ágyat biztosítani, mentőt hívtak a hazaszállításomra, és azzal bocsátottak útra, hogy ha az állapotom rosszabbodna, három nap múlva jelentkezzem. Ezután kitoltak a folyosóra, ahol több órahosszát várakoztam — a mentőre. A türelmem fogytán, az egyik ismerősöm felajánlásával, személyautóval haza indultam. Útközben kerültem át a mentőautóba. Ezek után kérdezem: ki a felelős azért, hogy ennyire nem számíthatunk a mentőre? Olvasónk kérdésére dr. Lückl Jenő, a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Mentőszervezet vezető főorvosa válaszol: Az orvosi ügyelet január 10-én 17.05 órakor jelentette be a betegszállítást — 3 órás jelöléssel. A mentő 19.05-kor indult a szolnoki állomásról, s mivel másik beteget is szállítaniuk kellett, 20.15 órakor érkeztek a panaszos lakására, és a beteget 20.39-kor adták át a kórház sürgősségi osztályának. A hazaszállítást 21.54 órakor kérték a kórházból, melynek eredményeként Szabó Gyuláné 0.09 órakor otthonában volt. Tekintettel arra, hogy az elsőként helyszínre érkező kezelőorvos megvizsgálta a sérültet és olyan egészségkárosodást nem tapasztalt, mely azonnali szállítást igényelt volna (ezt a kórházi vizsgált is alátámasztotta), a mentőegységeket irányító dolgozó ebben az esetben jogszerűen járt el. A szomszédok megértésére számít Megértéssel fogadtam az Új Néplap február elsejei számában megjelent, Ha péntek, akkor diszkó című olvasói észrevételt, amit Jászalsószentgyörgyről, a művelődési ház szomszédságában lakók nevében írtak. Kétségtelen, hogy közvetlenül az intézmény mellett lakók nyugalmát zavarhatja legjobban a fiatalok szórakozását szolgáló diszkózás, az olykor magasabb hangerő. Mint az intézmény vezetője, messzemenően figyelembe veszem a lakók javaslatait, és a nyugalmuk, a békesség érdekében ésszerű megoldásra törekszem. A megvalósításáig szíves türelmüket, megértésüket kérem, hiszen mindannyian voltunk fiatalok . .. Szerencsére újra élettel telt meg a művelődési ház, hál’ istennek visszaszoktak a fiatalok is, aminek személy szerint nagyon örülök, és bizonyára mások is. Végezetül — mivel farsang időszakát éljük —, a szórakozni vágyó fiatalok nevében ezúton is a szomszédok elnézését, szíves türelmét kérem. Dr. Tóth János a művelődési ház vezetője Jászalsószentgyörgy A mi pénzünkből__ Nem járok kocsmába, étterembe, de el tudom képzelni, hogy mi folyhat a különféle színvonalú (és színvonaltalan) ivóhelyeken. Megértem L. J. Gy. szolnoki lakos kesergését, akinek levelét Védjük meg egymást! címmel közölték január 28-án. Nem irigylem a Szabadság út 2.-ben lakókat, akiknek a szomszédságában egy sörpince „üzemel”, melegkonyhás egységnek álcázva. Magamat se irigylem, s lakótársaimat: alattunk is várja vendégeit valamilyen italkimérés, s ha nem akarom, hogy agyvérzést kapjak, lehetőleg (?) nem figyelek oda! Azt viszont felháborítóbak tartom, hogy az ilyen ügyekben minden illetékes tehetetlen! Ha van illetékes, mit tesz? A tapasztalat szerint minimálisát, vagy inkább semmit! Arról is olvastam nemrégiben az újságban, hogy számolta a Közúti Igazgatóság: kevesebb jármű zaja zavarja a 4—es főút mellett lakókat. Igaz! Mennyire vártuk! Hátha nyáron már nem kell annyi port se nyelnünk. Másféle „mérést” viszont be lehetne vezetni a szolnoki főutcán (és másutt): éjjelente hányszor vonul végig tökrészeg, artikulátlanul ordítozó, ocsmány, trágár szavakkal „dobálózó” társa-_ ság, hányszor zavarja fel a békésen pihenni szándékozókat, s hoznak frászt a járókelőkre. S utánuk az „özönvíz”, azaz öszszetörve-zúzva, amit csak lehet! Az Árkádsoron van egy ép oszlop?...Mindezt számbavéve elgondolkozom: „kiment” vajon a divatból az a rendelet, amely szerint 18 éven aluliakat, és ittas embereket nem szolgálnak ki? Ha érvényben van, ki ellenőrzi betartását? Javaslatom is van. Olykor egy-két dülöngélőt kézen lehetne fogni, s megkérdezni: Uram! (Gyerekem! Aki ki tudja, miért, de nem hiányzik éjszaka otthon!...) Na mondja, mutassa már meg, hol részegeden le ennyire, hogy az eszét se tudja? A kocsmárost pedig megbüntetném, de úgy, hogy ne tudja kifizetni a mellényzsebéből! Biztos, hogy az éjszakai randalírozók nem mennének önként a „tetthelyre”. Hát ott vannak - volnának - a rendőrök! Segítsenek rendet teremteni ők is! Ők is? De hogyan? Valemelyik város rendőrkapitánya azt nyilatkozta nemrég az Új Néplapban, hogy (ha jól emlékszem) naponta 70 km-t járőrözhetnek. Énnyi a keret. Hát ez gyönyörű! Das macht nichts! - mondja a német, azaz: Nem tesz semmit! Majd mi megvédjük magunkat, egymást. „Csupán” azt kell kitalálnunk: hogyan csináljuk? Egy megdöbbentő képet se tudok szó nélkül hagyni. (Jan.28. Túrkeve.) Szöveg: „Délelőtti hangulat a kocsma előtti bicajparkolónál. (Odabenn állítólag legtöbben a segélyt isszák el.)” - Sajnos, az a kép több községbe, városba beillik. Az iskolában meg tanakodhatnak a tanítók-tanárok: ez a gyerek, az se fizetett be ebédre... Persze, arra már nem telik, pedig (még mindig) olcsóbb, mint egy doboz cigaretta, egy üveg sör. Másodszor is az önkormányzat nyúl tehát a zsebébe, s fizet: az én, a te, az ő, a mi pénzünkből! - Amiből többet kellene adni - a rendőrségnek például, benzinre! S. M.-né Küldjön egy képet! Szeretett tanárunkkal Ez a fénykép a szolnoki, volt Thököly Úti Általános Iskola „profi” labdarúgóit ábrázolja — mérkőzés előtt. (Én az ülő sorban — balról jobbra a harmadik vagyok.) Kedves emlék, mert a volt iskola, illetve az osztálytársak mellett szeretett tanárunkat, Lencse Jenőt is megörökítette. (Álló sorban — balról jobbra az első.) A ma még életben lévő volt tanulók életkora 57-60 év. Sajnos a fényképen lévők közül — tudomásom szerint — már négyen nem élnek. Vajon a többiekkel mi van? Sorsuk hogyan alakult? A volt vasutaspályán Az „évszázad” legnagyobb labdarúgó-mérkőzésének kezdését örökítette meg ez a felvétel — a szolnoki volt vasutaspályán, ahol a MÁV fűtőház táncegyüttesének, illetve énekkarának válogatottjai mérték össze erejüket. (A jobb oldali csapatban — balról jobbra a kilencedik vagyok.) Az esemény eredményét sajnos nem jegyzi a Sportlexikon .. . Kíváncsi lennék, hogy a fényképen lévő játékosok közül hányán kerültek külföldi profi csapatba? Farkas Sándor Szolnok Petőfiről írni megtiszteltetés Emlékkoszorú — Százhetven éve született Petőfi Sándor cím alatt megdöbbenéssel olvastam nemrég a Magyar Nemzetben azt a néhány soros idézetet, ami Esterházy Pétertől származott (1988). Ebben Petőfit légtornászhoz hasonlítja; cinikus gondolataival egy nemzet és 121 ország Petőfi líráját olvasó, értelmes embereit sértette. Esterházynál nagyobb és bölcsebb írók viszont így vallanak: „Petőfi sokrétű ember volt, művészetéből a jellem roppant ereje, kivételes erkölcsi nagysága sugárzik” — írta Babits. Petőfiről ma is megírhatjuk: „Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valék”. Illyés Gyula írta legőszintébben: „A magyar irodalomnak az a rendkívüli ajándéka Petőfiben, hogy a világirodalom nagyjai között ő az egyetlen, aki nemcsak költő, de írásaival óriási példakép az egész világirodalomban”. Egész életműve tragikus! hősi halála példát mutat minden igaz magyar embernek, mert 1848-ban nevét, hűségét hazája és szabadsága iránt vérével is beírta az emlékezetünkbe! Míg magyar ember él e földön, Petőfi nevét az emberi melegség, eszmeiség szolgálata kíséri. Fenyvessiné Góhér Anna Szolnok Szerkesztői üzenetek Z. András, Mezőtúr: Kérésére közöljük, hogy március elsején már az önkormányzatok folyósítják a munkanélküli-ellátásból kikerülők segélyét, ami tulajdonképpen jövedelempótló támogatás. A rászorulók a mindenkori minimális öregségi nyugdíj 80 százalékát, tehát a jelenlegi 6000 forintot alapul véve, maximum 4800 forintot kapnak. A támogatásra való jogosultságot továbbra is a család jövedelmi viszonyához kötik. Erre a támogatásra az illető akkor jogosult, ha a család egy főre jutó jövedelme nem éri el a fent már említett 4800 forintot. * * * N. J.-né, Kisújszállás: A családi pótlékról szóló új rendelkezés értelmében havi 5100 forint jár a tartósan beteg, illetve testi vagy értelmi fogyatékos gyermek után. A januárra esedékes családi pótlékot már az emelt összeggel kapja. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
