Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)

1993-02-11 / 35. szám

1993. február 11., csütörtök 3 A bíróság dönti el Ki mond igazat, és ki nem... Megvertek a nagykórházban egy embert? (folytatás az 1. oldalról) szóltam az ott,álló embernek, i hogy szeretnénk fölmenni a feleségemhez, és még hozzá­tettem, hogy melyik osztályon fekszik. Erre az volt a válasz, hogy szó sem lehet róla. Én va­lóban megszegtem azt a sza­bályt, hogy nem vettem figye­lembe a tiltást, hanem gyors léptekkel nekivágtam az útnak. Először csak a portás kiabált utánam, hogy „állj meg, a k... anyádat, mert ha megfoglak, megöllek!”. Utána már csatla­kozott hozzá a rendész is, aki ugyancsak válogatott ocsmány­ságokat vágott a fejemhez. Pofonvágott, belém rúgott- Annyira ordítoztak - meséli tovább Romhányi László -, szitkozódtak, fenyegettek, hogy széttépetnek a kutyával, s emi­att megijedtem, pánikba estem. Rohanni kezdtem az új épület felé, ahol a sürgősségi osztály is van. Ott ért utói a rendész. Többször a falhoz nyomott, a kabátgalléromnál fogva fojtoga­tott, és húzott kifelé. Könyörög­tem neki, engedjen el, kime­gyek én magamtól is. „Dehogy engedlek el, te piszok!” — vála­szolta, és újból lehordott a sár­gaföldig. Amikor elráncigált a portáig, mondtam, hogy men­jünk be a fülkébe, beszéljük meg a dolgot, és kértem, hogy vegyünk fel egy jegyzőkönyvet. A rendész erre kétszer pofonvá­gott, miközben azt harsogta, hogy „majd adok én neked jegyzőkönyvet”, és kilökött a Szobából. De olyan erővel, hogy a mögöttem álló portásnak ne­kiestem, ő hanyatt vágódott, égnek álltak a lábai. Miután ki­léptem a kapun, valamelyikőjük még utánam szaladt, és hátulról úgy belém rúgott, hogy ott rög­tön bevizeltem.- A gyerekek közben mit csi­náltak?- A kisebbik lányomat elkap­ták, és visszacibálták az utcára. Közben elindult az orra vére, és hiába kérte, hogy adjanak neki egy papírzsebkendőt - nem ka­pott. A nagyobbik szerencsére föl tudott menni az anyjához, s így ő csak később tudta meg, hogy min mentem keresztül.- Engem tényleg megfogott az egyik férfi — mondja a kiseb­bik lány, Romhányi Rita. - Rángatott kifelé, s közben be nem állt a szája: így a jó anyá­dat, meg úgy megöljük az apá­dat - sziszegte felém.- Megütöttek?- Nem. Csak ráncigáltak, és simán kidobtak. Akkor átmen­tem az utca másik odalára és onnan láttam, hogy pofozták és megrúgták az édesapámat. Szörnyű volt végignézni. Meg­alázó helyzet. Romhányi László a felhábo­rodástól még most is alig jut lé­legzethez. Zihálja felém monda­tait.- Ahogy kivertek a kórház­ból, átmentem a szemközti bisztróba, és telefonáltam a rendőrségnek. Ki is jött két jár­őr, ők megadták a rendész ada­tait, és mondták, vizsgáltassam meg magam az orvossal, majd utána tegyek feljelentést.- Készült látlelet?- Igen. A MÁV-kórházban tüzetesen megnéztek, és java­solták, hogy menjek el idegy­­gyógyászhoz is, mert teljesen kiborultam. (A kórházi papírok tanúsága szerint Romhányi László nyolc napon belül gyógyuló sérülése­ket szenvedett. Arc- és ágyéki­­keresztcsonti zúzódást állapítot­tak meg nála az orvosok.)- Beszélt a kórház igazgató­jával?- Másnap, vagyis január 26-án reggel 7 órakor találkoztam vele. Akkor jelen volt a rendé­szet vezetője, és az igazgató­­helyettes is. Az igazgató úr saj­nálkozását fejezte ki a történtek miatt, és közölte velem, hogy már nem tud intézkedni, mert a rendész bejelentette, hogy az eset után felmond. Közben még most is ott dolgozik. Miért nem kért állandó belépőt? Mészáros Károlyné, a me­gyei Hetényi Kórház rendésze­tének vezetője szinte sír az el­keseredéstől. Látszik rajta, hogy nagyon megviselte ez a dolog. Hiába csitítgatom, csak nem akarja megszállni a nyugalom.- Engem tényleg nagyon megrázott ez az egész - tárja szét a karját -, hisz Romhányi Lászlót régóta ismerem, és ed­dig rendes embernek tartottam. Hónapok óta idejár a feleségé­hez, s ha találkoztunk, mindig segítettem neki. Az viszont bosszantott, hogy nem kért ál­landó belépőt, pedig megtehette volna. Tavaly február óta ugyanis itt nálunk az a rend, hogy látogatási időn kívül csak külön engedéllyel lehet bejönni. De annak megszerzése nem üt­közik nehézségbe, mert tisztá­ban vagyunk vele, hogy a hoz­zátartozók szívükön viselik a betegek sorsát. S amikor Rom­hányi úrnak már utólag mond­tam, hogy kaphatott volna belé­pőt, ő azt válaszolta, hogy nem akart protekciót. Ám ugyanak­kor sohasem látogatási időben, hanem mindig azon túl jött. In­nen akkorra már elmennek az orvosok, s nem lehet csak úgy bolyongani. Valóban van egy olyan rendelkezés, hogy mun­kaidő után egy órával már a sa­ját dolgozóink sem tartózkod­hatnak benn, kivéve, ha előző­leg szólnak, hogy például túló­rázni fognak. Azon a napon, vagyis január 25-én Földvári Sándor portás volt szolgálatban.- Benn ültem a fülkében - magyarázza -, és arra lettem fi­gyelmes, hogy két fiatal lány átbújt a sorompó alatt. Az. egyi­kőjük zsebkendőt tartott az or­ránál, gondoltam, biztos a sür­gősségire szaladnak. így őket hagytam, de ahogy kiléptem az ajtón, egy férfi is jött. Megkér­deztem tőle: „Hová tetszik igyekezni?” A sebészetre - vá­laszolta. „Milyen célból?” - ér­deklődtem tovább, és még hoz­zátettem, hogy itt nem lehet a látogatóknak bemenni, mert ez a teherporta. Őt az nem érdekli, akkor is bemegy - vetette közbe. Uram, tessék megérteni, nem lehet - mondtam neki új­ból. Nehogy azt higgye, hogy én egy ilyen szarban felakadok - válaszolta, és elindult. Utána szóltam: Álljon már meg, hát hogy képzeli ezt? Erre futásnak eredt, én meg utána. A szóváltásra figyelt föl Nagy István rendész. Ő így vá­zolja fel a történteket.- Romhányi úr, amikor ész­revette, hogy utána eredtem, a sürgősségi osztály felé szapo­­rázta a lépteit. Többször rákiál­tottam, álljon meg. De ő csak ment tovább. Az új épületnél utolértem, megfogtam a vállát és nekiszegeztem a kérdést, hogy a portás felszólítását miért engedte el a füle mellett. Egyre csak azt hajtogatta, hogy föl akar menni az igazgató úrhoz. Mondtam neki, hogy nincs benn, úgyhogy hagyja el a kór­ház területét. Még megkérdez­tem tőle, van-e látogatási enge­délye, s erre azt felelte, hogy nincs. így a kabátja válltömésé­­nél fogva vezettem kifelé.- Romhányi László azt ál­lítja, hogy Ön fojtogatta. Nagy ístván meglepetten néz rám, és csak ennyit mond: - Ez szemenszedett hazugság.- Pofonok sem csattantak el?- Nem.- Hallottam azt is, hogy az eset után fölmondott, illetve fölmondták Önnek. És most mégis itt, a kórházban beszélge­tünk.- Valóban fölmerült ez is, de minket akkor még a főnökeink nem hallgattak meg. Én tényleg megemlítettem, ha kényszeríte­nének arra, hogy bocsánatot kérjek, akkor inkább fölmondok és elmegyek. Mert tartom ma­gam annyira gerincesnek, hogy a gyerekeinek ilyen példát mu­tató embertől ne kérjek bocsá­natot. Mi csupán a kötelessé­günket teljesítettük. Romhányi úrnak ezzel - hisz beosztását, ismeretségi körét olyan nagyra tartja, és műveltnek képzeli magát — tisztában kellene len­nie. Ez a kórház magánterülete, ide nem úgy sétálhatnak be az emberek, ahogy, és amikor akarnak. Persze, nem vagyunk mi annyira szőrös szívűek - foly­tatja Nagy István -, mivel szám­talanszor beengedjük a hozzá­tartozókat, ha szólnak nekünk. De higgye el, vigyáznunk kell. mert volt itt már fegyveres tá­madás, előfordult, hogy megfe­nyegették az orvosokat, telefo­náltak az igazgatónknak, hogy bombát helyeztek el az épület­ben, és még sorolhatnám. Szó­val ezek után ha valaki á felszó­lításunkra nem áll meg, köny­­nyen feltételezhető, hogy va­lami rosszban sántikál. S ahogy a Romhányi úr viselkedett, az több, mint felháborító. Mert például számtalan esetben elő­fordult, hogy a kerítésen ugrott át, vagy ha szóltunk neki, a füle botját sem mozdította.- Nekem is említette Romhá­nyi László: Önök meggyanúsí­tották azzal, hogy átugrott a ke­rítésen. Ö viszont ezt határozot­tan cáfolja. Mondja, nem té­vesztették össze valakivel?- Nem. A portások és rendé­­szek közül is sokan állítják, hogy többször behatolt enge­dély nélkül. Előfordult, hogy megfogták, és fölkísérték a ren­dészet vezetőjéhez, aki végülis engedélyezte, hogy megláto­gathassa a feleségét. Dolgozóink ártatlanok- Miután meghallgattam mindenkit - fogad dr.Böjthé La­jos, a kórház igazgatója -, az a véleményem, hogy dolgozóink ártatlanok, és nem csináltak olyasmit, amivel a panaszos megvádolta őket. Csak azt az utasítást próbálják végrehajtani, hogy látogatási időn túl ne jár­janak be ide még a hozzátarto­zók sem, mert zavarják a mun­kánkat. Azt viszont hangsú­lyoznám, hogy belépési enge­délyt bárki kérhet, és rendsze­rint meg is kapják.- Beszélik, hogy olyan igaz­gatói rendelkezés van érvény­ben, hogy aki ide engedély nél­kül bejön, rá kell uszítani a ku­tyát, meg kell verni...- Ne is folytassa - vág közbe az- igazgató. - Ez szamárság. Csupán azt szeretnénk, ha rend lenne. Én több olyan pesti kór­házat ismerek, ahol különböző őrző-védő kft—k egyenruhás fegyveres őrei állnak a bejárat­nál, hogy az erőszakos behato­lásokat megakadályozzák. Ná­lunk is ez volna a legjobb, csak nem tudjuk megfizetni őket... Hát egyelőre ennyi e nem mindennapi történet, ami vala­melyik tárgyalóteremben foly­tatódik majd. Ugyanis Romhá­nyi László bírósághoz fordult, s így remélhetőleg hamarosan ki­derül, hogy ki mond igazat, és ki nem... Nagy Tibor Külgazdaság A magyar külkereskedelem­ben 1992 volt a fordulat éve: az export volumene több évi visz­­szaesés után ismét növekedett, a konvertibilis kivitel 5-6 száza­lékkal bővült - mondotta a múlt év eredményeit összegző szer­dai sajtótájékoztatóján Kádár Béla külgazdasági miniszter. Hozzátette: a kivitel az első félévben még 16 százalékkal - ezen belül a mezőgazdaság 23 százalékkal - gyarapodott a megelőző év azonos időszaká­hoz képest, ám az év második felében az export növekedése mérséklődött. Énnek oka egye­bek közt a külgazdasági alapok csökkenése, az exportpályázati rendszer megszüntetése. Áz el­múlt évben 3,5 milliárd forint összegű exportfejlesztés való­sult meg. A magyar kivitel értéke ta­valy meghaladta a 10,7 milliárd dollárt. A behozatal valamivel több volt, mint 11 milliárd dol­lár. így a külkereskedelmi for­galom vámstatisztikai egyen­lege 356 millió dolláros defici­tet mutat, ám a fizetést maguk után nem vonó tételek levonása után a külkereskedelmi árufor­galom aktívuma 91 millió dol­lárt tett ki. (MTI)) Felújították Tiszafüreden a volt Józsa kúria épületét, mely 1820 körül készült, klasszicista stílusban. A helyi áfész tulajdonában lévő ház megőrizte műemlék jellegét. Fotó: Mészáros Újabb érvek a kenyércsatában A gabonakereskedelemben szabad a pálya Vihart kavart az a borúlátó jóslat, hogy a drága külföldi búza importja nyomán minden­napi kenyerünk kilónkénti ára akár a 100 forintot is elérheti. Csakugyan megbillent a hazai gabonamérleg? - kérdeztük Szerdahelyi Pétert, az FM he­lyettes államtitkárát.- Tagadhatatlan, hogy a múlt évi termés messze alulmúlta a sok évi átlagot, s talán éppen csak arra elegendő, hogy - a fo­gyasztás átlagos mértékét figye­lembe véve - kielégítsük az igé­nyeket. Vannak olyan körülmé­nyek, amelyek bizonytalansági tényezőként jelentkeznek. Az épülő piacgazdaság viszonyai között magától értetődő, hogy a vállalatok, vállalkozások saját üzleti elgondolásaik és nem utolsó sorban pénzügyi helyze­tük szerint éltek - vagy nem él­tek - a felvásárlás lehetőségé­vel. Következésképp vannak tér­ségek, ahol bőségesek, s van­nak, ahol szűkösek a tárolt kész­letek. Ezzel azonban számolt a kormányzat, ezért már ősszel gondoskodtunk a szokásos szintű állami készlet tárolásáról.- Ha ilyen törékeny az ellátás biztonsága, nem kellene mégis korlátozni a kivitelt?- Meggyőződésünk szerint nem. Had tegyem hozzá: mi­közben a piacgazdaság feltétele­inek megteremtését tekintjük a gazdaság minden területén a legfontosabb feladatnak, e tö­rekvés támogatói közül is sokan elfeledkeznek arról, hogy a pi­acgazdaság „játékszabályai­ban” benne van az export-im­port minél teljesebb szabadsága is! Ennek fényében érthető, hogy az érintett főhatóságok a kedvezőtlen termés ellenére sem vonták vissza a kiadott ex­port-engedélyeket - amint az importálni szándékozók előtt is szabad a pálya. A behozatalt nem adminisztratív intézkedé­sekkel kell visszaszorítani vagy megszüntetni, hanem - jelen esetben például - annak a tény­nek, hogy a roppant magas kül­piaci árakat itthon fölöttébb ne­héz érvényesíteni.- Végül is a 100 forintos ke­nyér megjelenhet a boltokban?- Kizártnak tartom. Egyéb­ként is: a kenyér árában a búza 20-25 százalékot képvisel: a 40 forintos kenyérben tehát 10 fo­rintnyi a búza. Ha a világpiaci ár mondjuk 50 százalékkal magasabb a bel­földinél, a 40 forintos kenyér akkor is csak körülbelül 5-6 fo­rinttal drágulhat. B. Szabó László (Ferenczy Europress) HÍREK Csépa 27 nyolcadikos diák tovább­tanulási lapját postázták a na­pokban az iskolából. Remélhe­tőleg az eddigiekhez hasonlóan sikerrel veszik az akadályokat a fiatalok. Ennek érdekében kis­csoportos oktatást vezettek be matematikából, magyarból, kémiából, technikából és né­metből. Úgy tűnik, a gimnázi­umba igyekvők elsősorban Kecskemét felé „kacsingatnak”, a szakközépiskolát választók Szolnokot és Tiszaföldvárt ré­szesítik előnyben, míg a szak­munkásképzőt megjelölőknél Kunszentmárton a népszerű (ott is a fodrász és az autószerelő). * Immár 4. éve választható nyelvként oktatják a németet, 3-8. osztályig. Tavasszal már megyei verenyre is szeretné­nek eljutni a tanulók. * A diáksportkör egyik leg­eredményesebb csoportjaként működik a sakk. A gyerekek programjába szinte minden hét végén beterveznek egy versenyt, amelyre mintegy 30-40-en utaznak Csépáról. A nemrégi­ben Kalocsán megrendezett Tóth László Kupán 13 iskola 130 versenyzője között csapat­ban a csépaiak hozták el az első helyet. * Év végén a költségvetés meg­takarításából egy Canon típusú fénymásológépet vásárolt az iskola, amelynek különösen nagy hasznát veszik majd a té­mazárók, feladatlapok sokszo­rosításánál. * A 220 diákkal 17 képesített nevelő foglalkozik. Hogy a to­vábbiakban is így legyen, nyugdíjba vonulások miatt né­met, történelem és ének szakos pedagógusokat várnak. * Még nincs kötségvetése a te­lepülésnek, de a tervezet ki­munkálása már folyik. Az el­képzelések szerint a testület a jövő héten ül össze, amikor a döntést is meghozzák. A jelen­legi helyzet szerint az intéz­ményi kiadások felemésztik majd az egész keretet, fejlesz­tésre egy fillér sem jut. A tava­lyi esztendő legfontosabb eredményei között a művelő­dési ház felújítását lehet meg­említeni. NEZZ HATRA és MOSOLYOGJ! DiORO MODELL ELŐKÉSZÍTŐ FOGLALKOZÁSSOROZAT és VERSENY Jó fellépés, magabiztosság, növekvő életesélyek! Ezt kínálja a budapesti DiORO Divat Stúdió 3 hónapos modell előkészítő foglalkozássorozata, amelyre 3 éves kortól jelentkezhetnek GYEREKEK, TINIK és FELNŐTTEK. Ízelítő a foglalkozások anyagából: jazz balett, színpadi mozgás, manöken ismeretek, videózás, kozmetika, divat, s mindez egy nagyszabású, látványos GÁLAMŰSORRAL zárul, amelynek főszereplői a növendékek. Az Országos MODELLVERSENY korosztályonkénti fődíja: FLORIDAI UTAZÁS A legtehetségesebbeket váija a DiORO SZTÁR csapata. A tanfolyam díja: 3-5 évesek részére 3900 Ft, 6-18 évesek részére 5400 Ft, 18 év felettiek részére 6900 Ft. Felvételi megtekintés: Szolnok: Helyőrségi Klub, Táncsics M. u. 5-9. Telefon: 56/370-703 február 20. és február 27. szombat, 14 óra Jászberény: Munkás és Ifjúsági Ház, Bercsényi u. 1. Telefon: 57/11-823 február 20. és február 27. szombat, 17 óra. MOSOLYOGJ, HOGY GYŐZHESS! »18Ö82/1H*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents