Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
8 Irodalom—művészet 1993. JANUÁR 2. Igen, a BZ/3/5-ös terület - mondotta mélyen elgondolkozva, homlokát ráncolva Hatósági Főnök Kitűnő Megfigyelőnek. - Bizonyos idő óta egyetlen megfigyelői jelentést sem kapunk e területről. Mintha nem is létezne ez a terület, s ha mégis létezik, mintha semmi megfigyelni és jelenteni való sem történt volna, nem történne ott. Márpedig, ha valaki, akkor a Hivatal nagyon is jól tudja: mindig és mindenhol történt, történik és fog is törénni valami gyanús, valami^ megfigyelni és jelenteni való. És rendszerint ott történnek mindig a leggyanúsabb, a legbeláthatatla- nabb következményekkel járó, azokat elindító dolgok, ahol látszólag - hangsúlyozom: LÁTSZÓLAG! - soha és semmi nem történik. Ez egy olyan tény, egy olyan axióma, sarkigazság, amelyet a Hatóság mindig is fenntartás nélkül elfogadott, és el is fog fogadni; teljesen fölösleges tehát ezen a sarkigazságon vitatkozni. Tenni és intézkedni kell... Tehát a BZ/3/5-ös terület, ahonnan egy bizonyos idő óta egyetlen megfigyelői jelentés sem fut be. Mintha ott már nem történne semmi megfigyelni és jelenteni való, vagyis: mintha már minden a legnagyob rendben volna. Mit bizonyít ez számunkra, a Hatóság számára? Azt bizonyítja - s épp ez aTátszólagos nyugalom, ez a minden-rendben-levés bizonyítja a legjobban -, hogy a Hatóság véleménye szerint soha, sehol nincsen semmi rendben, hogy igenis, a BZ/3/5-s területen valami történik. Mégpedig valami nagyon gyanús, valami nagyon rendkívüli, és nagyon köz- veszélyes!... Kitűnő Megfigyelő hét közepén, csütörtökön, nem sokkal déli tizenkettő után érkezett meg Likatosra, vagyis a BZ/3/5-ös „területre”, fel a távoli hegyek közé, egy nem túlságosan tágas, de kellemes völgy katlanba. A falucska (látszólag) nyugodt volt, csendes, békés, derűs, mint egy régi, nagyon elfelejtett temető. Ballagva ment végig a falucska egyetlen utcáján, akárha egy időmilliomos sétáló. Feszülten figyelt, alaposan megfigyelt mindent. Az utca végén hatalmas betonvályú volt, amelybe egy jókora-vastag vascsőből gyöngyözve zubogott a víz. Őszeleje volt még, nyáriasan meleg az idő. Kitűnő megfigyelő megszomjazott a gyaloglásban és megizzadt. Megmosakodott hát a vályúban, jót ivott, majd letelepedett a vályú szélére. Elővette a noteszét, és beleírta első megfigyeléseit: „A faluban minden kapu bezárva, minden ház ablaka bedeszkázva, beleértve az iskolát, a vegyeskereskedést és a templomot is. Még egy kódorgó kutyát, bóklászó macskát sem látni sehol. Gyanús! És gyaElőírás, a, b, c és g pont) becserkésztem a kertet, majd a házat. Találtam a házban egy torzon- borz, csimbókos szakállú, zavaros tekintetű, lesoványodott egyént. Ott ült az egyetlen szobában az egyetlen asztalnál, az egyetlen széken és egy vaskos füzetbe írt valamit. Ez i^gyanús. Miért ül itt jgyedül, s fő jég: mit ír abba a gyánúsan vastag füzetbe?! Kérdésemre azt válaszolta, semmi közöm hozzá, mert ez ti___________________:l ií 'í M olnos Lajos: Kitartás nús az is, hogy az utca végén van egy betonvályú, amely kitűnő állapotban található és folyik bele a kitűnő, jéghideg víz. Ha senki nem lakik a faluban, mint ahogy az látszólag látszik, akkor miért van szükség vályúra és vízre, és miért van ilyen jó állapotban a vályú?! Gyanús!” Némi gondolkodás után még beírta a noteszbe: ,.Minden felettébb és nagyon gyanús!!!” - három felkiáltójellel, és vastagon aláhúzva. Egész nap figyelt és megfigyelt. Mikor a Nap már lenyugo- vóban volt, megírta az Első Kitűnő Megfigyelői Jelentést. A jelentést betette egy borítékba, leragasztotta, felbélyegezte, és bedobta az ugyancsak bedeszká- zott ablakú vegyeskereskedés falán található postaládába. Az éjszakát egy ajtónélküli csűrben töltötte, poros, régi szalmán. Nehezen és csak nagykésőre tudott elaludni; zavarta a tömény, nehéz csend. Rosszul aludt, sokat forgolódott, többször is felriadt. Fáradtan, összetörtén ébredt, minden porcikája fájt. Egész nap a falut járta. Figyelt. Megfigyelt. Estefelé megírta a Kettes Számú Kitűnő Megfigyelői Jelentést: „Ma felfedeztem egy furcsa, különleges, gyanús házikót, amely egy elvadult kert, egy valóságos bozótos legmélyén rejtőzködik. Ahogy felfedeztem, azonnal gyanússá is vált. Miért bújik ez el jobban, mint a többiek? - tettem fel magamnak a kérdést. Amint később kiderült, okkal. A Szabályzat előírásai szerint (19. oldal, 37-es tok, szigorúan bizalmas, mármint az, amit ő abba a füzetbe ír. Hosszan tapogatózó faggatás után rájöttem, ez a gyanús illető egy kicsit gyagyás (ha nem csak megjátsza magát, hogy félrevezessen engem, ami viszont nem fog sikerülni neki!). Azt állítja magáról, hogy ő bizonyos Zerge kettő, aki megfigyelés céljából tartózkodik itt. Ezt követően azonnal kérdéseket tett fel nekem (szemtelen!), hogy: ki vagyok, melyik ház az enyém a faluban, mit keresek itt, hol vannak a többiek, miben törjük a fejünket, s más .efféle zagyvasá- gokat. Én, természetesen a Szabályzathoz tartva magam (95. oldal, 15-ös előírás, a, b, c és d pont) egyetlen kérdésére sem válaszoltam. Ettől nagyon ideges lett, sőt dühös. Fenyegetőzni kezdett, hogy ő majd megfigyel engem is, résen lesz. De résen ám! - kiáltotta. S ha egyedül nem boldogul, mondta, majd szól Mókus Háromnnak, Róka Ötnek és Ülü Kettőnek. Hogy kik ezek az állatok, arról nem volt hajlandó nyilatkozni. Most már egyre gyanúsabb lesz itt minden! Sürgős eligazítást kérek, Katicabogár Kettő.” Később, mikor elfogyott minden konzervje, s az utolsó darab kenyere is, gyümölcsöt evett. Boríték és bélyeg fogytán, a jelentéseit egy vastag füzetbe írta. Egyik nap ezt jegyezte le: „Ma, miközben a magát Zerge Kettőnek nevező gyanús egyént megfigyeltem (ismét a füzetébe irkáit valamiket; szerinte jeieníi f 0551/ József: Rigóhívogató Gyere, te kis néma madár: feketerigó! Hagyd ott, olyan vén a határ, ránézni se jó. Gyere, hallgatag testvérem: diktátor a tél! Hallgassunk együtt kevélyen, súgva, mint a szél. Ne borzongasd a bokrokat, gyere, gyere már: bajtársam a sorsban, költő fekete madár! Századunk humora Éppen a magyar kisipar szomorú helyzetéről szóló, elkeseredett vezércikket fejeztem be a helyi lap számára, mikor hallom, hogy valaki az udvaron mindenszentek litániáját imádkozza. Ez a ház, amelyikben lakom, nincs éppen kongregációs szellemmel telítve, azért kissé meglepődve néztem ki az ajtón. Tán búcsúsok mentek keresztül a két utcára néző udvarunkon? Nem, csak a feleségem állt a spájzajtóban kisírt szemekkel, és éppen ott tartott, hogy „Szent Ózséb, püspök, könyörögj érettünk!”- Miért éppen Szent Özséb? - bambultam rá.- Azért, mert az lakatos' volt, mielőtt püspök lett volna. Én meg szegény nagyanyámtól tanultam, hogy azt kell segítségül hívni, ha a kulcs nem akar kijönni a zárból.- Hát miért nem szólsz nekem? - kérdem bosszúsan. - Nem vagyok én még annyira az ördögé, hogy egy megvetemedett kulcsot ki ne bírnék rántani az ajtóból! Kár volt az ördögöt emlegetni, mert a tenyerem már olyan volt, mint egy vértanúé, de a kulcs csak nem akarta a jót követni. Pedig már a martirológiát is elmondtam, noha más hangsúllyal, mint a feleségem.- Miért szólsz ilyenkor nekem? - fakadtam ki utoljára férfiúi következetességgel. - Én író vagyok, nem lakatos. A feleségem csak rám nézett, de nem mondta ki, amit gondolt: ‘Bettije. László: Visszaverődések Szánod az öldöklő anyagot, szánod öldöklő szülőanyagod, s merUiem reméled már, hogy a kőre csörrenő késben megbékél a gyilkos fájdalom, nem is remélheted, sem azt, hogy az újabb tőrdöfést félúton megállíthatod, hát azt képzeled, a lassú elvérzőt magára hagyhatod, s lehetsz önkéntes és bűntelen kitaszított? Ezért borzongsz a létezés hajlékony ívei közt, keresvén a tiszta ámulat arcodat hűsítő pelyheit, hogy majd csak megleled egyszerre kinn és benn a tisztaságodat, a támadás és a védekezés örök őrületére egyetlen válaszod.- S mit lelsz meg itt, míg élsz, vagy túl ezen? A gomolygó emlékezet homályos kövületét? A tiszta űrben óhited és új hitetlenségeid egy-egy hibbant porszemét? Feltörheted értük a titkok legparányibb termeit, belőlük is csak kiáltozásaid verődnek vissza rémült füledbe. téseket, ami nevetséges állítás), határozottan meggyőződtem, hogy valaki megfigyel engem is. Sajnos nem tudtam elkapni, illetve megfigyelni ezt az egyént. Kérdésemre ez a Zerge Kető nevezetű egyén azt mondta, bizonyára Mókus Három volt, ugyanis a kertekben ő szokott megfigyelni. Nagyon gyanús és veszélyes alak ez a Mókus Három, mondotta, és nagy színész, mert hülyének játssza meg magát; de ugyanakkor hülye is, mert azt állítja magáról, hogy ő Mókus Három, és titkos, bizalmas megfigyeléseket végez, s ezekről jelentéseket ír. Sokkal ravaszabb, mint Róka Öt - magyarázta -, Ülü Kettőről nem is beszélve, aki már csak vánszorog, és többnyire alszik. Ezek mint azt hiszik magukról, magyarázta Zerge Kettő, hogy ők megfigyelők. Nevetséges és félrevezető állítás. Miként az is, tettem hozzá én, gondolatban persze, hogy ez a Zerge Kettő nevezetű egyén is azt állítja magáról, hogy ő megfigyelőfigyelő, akinek jelentéseket kell írnia. Holott tudnivaló, hogy én vagyok itt az egyetlen megfigyelő, akinek mindent meg kell figyelnie, és mindenről jelentés^ kell írnia. Ám lehet, hogy ez a csimbókos egyén csak egy nagy színész, egy agyafúrt, ravasz, közveszélyes egyén, aki túl akar járni az eszemen, de ez nem fog sikerülni neki. Résen leszek! S ha egyedül nem boldogulok, szólok majd Mókus Háromnak, Róka Ötnnek és Ülü Kettőnek is... Nemcsak rendkívül gyanús itt minden, de rendkívül izgalmas is. Nagyon élvezem. Újabb eligazításokat várok, Katicabogár Kettő...” ...A BZ 3/5-ös területről bizonyos idő óta semmiféle megfigyelői jelentést nem kapunk - mondotta Hatósági Főnök a Kitűnő Megfigyelőnek, Katicabogár Háromnak. - Mintha nem is létezne ez a település, s mintha ott nem történne semmi gyanús, megfigyelni és jelenteni való, holott a Hatóság tudja, hogy mindenhol és mindig... Kitűnő Megfigyelő hét közepén, csütörtökön érkezett meg Likatosra, vagyis a BZ/3/5-ös területre, fel a hegyek közé. Nem sokkal déli tizenkettő után. A falucska csendes volt, nyugodt és derűs, mint egy régi, nagyon elfelejtett temető... hogy mennyivel többet érne, ha lakatos volnék! Ami igaz is, mert akkor helyben lett volna a lakatos, de így el kellett érte küldeni a Jolán szobalányt. (Mári ugyan ő, és szolgáló, de ha már bekerül az újságba, mégiscsak előkelőbb így.) Móra Ferenc Jolán tehát elment lakatosért déli harangszókor, és odajárt érte esti harangszóig. Nyolc lakatosműhelyben járt, és mind a nyolc helyen azt mondták neki, hogy ebben a drága világban egy rongyos kulcsért nem érdemes kifáradni. Már azon tűnődtem, hogy minden zárat elpusztítunk a spáj- zajtó kedvéért - vannak erre történelmi analógiákk is -, de akkorára megérkezett Jolán a kilencedik lakatostól. Ez a kilencedik lakatos nagyon emberséges ember volt, fölemelte az eléje térdelő leánykát, és megígérte neki, ha legközelebb dolga akad valahol a környéken, akkkor ide is benéz, de azt csakugyan ne kívánják tőle hogy ilyen locspocs időben, pocsolyákon keresztül ugráljon ide egy kulcsért. Ha meg lefagy a hóié, akkor nagyon csúszós lesz, és ő már negyven év óta nem szeret iringálni. Úgy számítottuk ki, hogy ilyen körülmények közt húsvétig nemigen számíthatunk a lakatos látogatására, és mivel élni addig is kell, legjobb lesz érte egy konflist küldeni. A feleségem ugyan attól félt, hogy megsértődik a mester, amiért nem kétfogatút küldtem érte, de úgy látszik, a szerencse mellém szegődött, mert a mester az egyfogatún is megjelent. Elszívta egy szivaromat, megcsipkedte Jolánt, kifejtette, hogy a lakatosipar helyzetén csak az segítene, ha minden városban csinálnának intemálótábort, és annak minden celláján két lakat volna, aztán föltette a szemüvegét, megnézte a kulcsot és azt mondta:- A helyzet behatóbb körültekintést igényel.- Mi? - meredtem rá megdöbbenve.- Igen, igen - azt mondja -, holnap is el fogok jönni. Akkorára talán a helyzet is megfordul, és felülkerekedik az országos kormányzatban a zsenialitási eszmeerő. Nem mondhatom, hogy a mester ne lett volna szórakoztató, mert csakugyan megjelent másnap, és most már sokkal itt- honosabbnak érezte magát nálunk. Megjegyezte, hogy ő a ku- bát jobb szereti, mint a rövid szivart, a nagyságos asszony jobban tetszik neki, mint a szobalány, ha zsidók volnánk, akkor nem állna velünk szóba - végre pedig fölszólított, hogy menjek be a spájzba, és toljam belülről a kulcsot, ő majd húzza kívülről. Alázatosan szót fogadtam, s el kell ismernem, hogy a mester értette a dolgát... Nem telt bele fél óra, mire elkiáltotta magát:- Megfordult már! Nem a kormányzati helyzetre értette, hanem a kulcsra, amely nagy csattanással csakugyan elfordult, azonban úgy látszik, megbánta elhamarkodott lépését, mert aztn többet nem fordult se té, se tova.- No, ezzel megjártuk! - kacagta a mester elégedetten. Én azonban rosszat sejtve rugdostam meg az ajtót:- Nyissa ki!- Nono, kérem - nyugtatott meg a zsenialitási eszmeerő hitvallója -, sose volt jó az a nagy sietség. Majd később visszajövök. Ennek már négy órája, de a mester még nem jött vissza. Pedig már háromszor küldtünk érte, ígérve neki négylovas hintót, esperesi cingulusos szivart, és a Notrae Dame de Sion- ból kikerült valódi szobalányt. Attól tartok, hogy legközelebbi vezércikkemet a lakatosipar szomorú helyzetéről még mindig mint internált fogom megírni. Isten áldja a tisztes ipart!
