Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

1993. JARUÁR 2. Kulturális panoráma 9 Az erő szépsége - A szépségből sugárzó életerő Györfi Sándor és Györfi Lajos kiállításáról Csend. Szobormozdulatlanság. Csak én tiblábo- lok szobortól szoborig, majd vissza, hogy alapo­sabban szemügyre vehessem a már nem előszörre látott műalkotást. Hogy hol? A kisújszállási alko­tóházban, Györfi Sándor és öccse, Györfi Lajos szobrászművészek kiállításán. A látvány impulzív, a kérdés szemérmetlen. Mitől jók a Györfi testvé­rek szobrai? Attól, hogy született tehetségek? Ennyi? Nem. Ennél többről van szó. A szoborcsi- nálás mesterség is. Megtanulták, tökéletesen tud­ják, értik és érzik a szakmát. Perfektül beszélik a plasztika nyelvét. A kezükkel megérintett anyag engedelmes, mert magára öltheti azt a létformát, amitől többé válik önmagánál. Meglátásaim sze­rint a Györfi testvéreknél a kívülről jött és jövő szempontok másodlagosak. Az elsődleges az anyaggal folytatott dialógus, a plasztikai ötlet, a teremtés izgalma és kalandja. Mint a gyorsan növő kamaszok ruháikat - hamar kinövik ötleteiket, a már kipróbált megoldásokat, de a régebbi témaszi­tuáció csak úgy és annyiban tagadja az előzőt, hogy nem ismétli azt. Mindkettőjükre jellemző az anyaggal való együttmozdulás, a megformálás természetes gesz­tusa, az elidegenítő momentumok távoltartása. A plasztikai mondanivaló érvényre juttatásakor kere­sik és meg is találják az egyensúlyt látvány és kifejezés között. A stílusbeli egybeesések mellett jól kitapintható különbség is van. Györfi Sándor és Györfi Lajos szoborkompozíciói között. Az előbbi munkái töb­bet mutatnak fel az erőből, a drámaiségból. Szo­borfelületei (számos munka esetében) darabosab­bak, rusztikusabbak, expresszívebbek. Ami Sán­dornál az anyagból áradó nyers erő, az Lajosnál a szépség, az egyensúly és a harmónia aurája. A leheletfinomságig elaprózza a részleteket, csak­hogy tisztábban és maradéktalanabbul érvényesül­jön a mű összhatása. Az erő-szépség fogalompárt természetesen karakterérzékeltetésül használtam, és nem szembeállítva kell érteni. Közös kiállításu­kon átélhettem az erő szépségét, és a szépségből fakadó, kiáradó életerőt. Szenti Ernő Januári előzetes A Tinikrimi a mozikban Őrtorony? Piactér? Pusztaság? Beszélgetés Pomogáts Bélával szellemi életünkről Három gazdag, de egymástól nagyon különböző egyéniségű tizenötéves lány, szüleik kíván­ságára együtt tölti a tavaszi szü­netet. Jennifer szép, szőke és szexis, Claire zárkózott, de okos és érzékeny, Sam tipikus lázadó, punk, fekete bőrdzsekit visel, és sötétre festi a szemét. Sam kü­lönben magániskolába jár. Itt a ranchon bujkál egy fiatal fiú, kiképző őrnagyát egy nun- csakuval halálra verte. A lányok sejtik, hogy nincs minden rend­ben Manny-vel, de a fiú meg­ígérte, ha maradhat, emlékeze­tessé teszi vakációjukat. Jennifer miniszoknyába bújik és rövid idő múlva már csókolózik a fiú: val. Legjobban Sam van megle­pődve... Mivel mindegyik lány szeretné felhívni magára Manny figyelmét, furcsa szövetségek alakulnak ki a fiú és a lányok között. Sőt* a lányok egymás kö­zötti kapcsolata is e szerint ala­kul. Végül a félénk Jennifer segít Manny-nek el­szökni... íme a Tinikrimi (alcí­me: A szexis, az okos, a lázadó) tárgya dióhéjban - egy színes amerikai filmé, melyet Magyar Dezső rendezett, és januárban kerül a mozikba. Képünkön jele­net a filmből. 1 í®omogáts' ÖjHa iroda­lomtörténész (M934) az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese. 1968 óta kö­zel húsz könyve jelent meg: tu­dományos monográfiák, nélkü­lözhetetlen öszefoglaló művek, esszék és műelemzések. Kutatá­si területe a huszadik századi magyar irodalom, s kezdettől a nyitottság jellemző rá: nem egyetlen irányzat híve, hanem minden értéké. Ez vezette el már a pálya elején az erdélyi magyar irodalomhoz, majd általában a határon túli irodalomhoz, külö­nös figyelemmel a nyugati dia­szpórában élőkre. Sokat utazik, tudományos konferenciákon, irodalmi rendezvényeken vesz részt. Legutóbb a Magyar író- szövetség elnökségének tagjává választották.- Mind történészi kutatásai, mind jelenbeli tapasztalatai szellemi életünkkel kapcsolato­sak, amelynek állapotáról igen­csak megoszlanak a vélemények. Egyáltalán mikor beszélhetünk egészséges szellemi életről?- A szellemi élet egészséges működésének véleményem sze­rint két feltétele van. Az egyik abban áll, hogy minden értéket hordozó vagy értéket teremtő irányzat szabadon nyilvánuljon meg, kötetlenül legyen jelen a szellemi életben, a másik pedig abban, hogy valamiféle erkölcsi és lelki szolidaritás kösse össze a szellemi élet résztvevőit. Ez a szolidaritás nem járhat együtt a szükséges viták és a bírálat mel­lőzésével, ellenkezőleg: a társa­dalomban felgyűlt kérdések megvitatásának következetessé­gére volna szükség, azonban ezek a viták nem történhetnek egymással ellensége pozíciók­ból, a nézetek kölcsönös megér­tésének készségére és megbe­csülésének hajlandóságára volna szükség. A magyar szellemi élet egysé­ge természetesen nem ideoló­giai-politikai egységet jelent, hanem azt az öntudatot, amelyek a közös felelősség alapoz meg, hiszen bármilyen módon látjuk is az előttünk álló feladatokat, azt mindannyiunknak fel kell is­merni, hogy a magyarság és a magyar kultúra sorsáért egye­temlegesen felelősek vagyunk, és ennek a felelősségnek szak­mai és szellemi szolidaritással kell együttjámia.- A magyar művelődés törté­netében volt-e ilyen egészséges állapöt?- Vannak előttünk biztató tör­ténelmi példák, gondolok a re­formkori Magyarország pezsgő szellemi életére, a Nyugat körül kialakuló irodalmi tábor belső vitákban is érvényesülő szolida­ritására, vagy akár az 1945-öt követő néhány esztendő ugyan­csak mozgalmas irodalmi életé­re, amely olykor igen éles viták­kal járt együtt, azonban az iro­dalmi élet vezető szereplői képe­sek voltak arra, hogy felismerjék a nemzeti kultúra sorsának ala­kulásáért viselendő közös fele­lősségüket - és ennek a jegyében cselekedtek. Ugyanakkor isme­rünk a múltban nagyon szeren­csétlen példákat is, például a har­mincas években kibontakozó né­pi-urbánus vitát, amely minden ésszerű érv ellenére állította egy­mással szembe az irodalmi élet szereplőit. Sajnos a jelenben mintha a szerencsétlen korsza­koknak a példáját követnénk.- S mi lehet ennek a magyará­zata?- Nagyon sok tényező vezetett ide. A magyar irodalomban évti­zedek óta kibeszéletlen és meg- vitatatlan polémiák gyűltek össze, amelyeket a korábbi kor­szak kulturális politikája pusztán elfedett, de nem kívánt megolda­ni, és amelyek természetesen a szabadság keretei között eruptív módon törnek felszínre. Talán még lényegesebb körülmény az, hogy a politikai életben kialakult pártküzdelmek, pártviszályok és pártszenvedélyek megjelentek a kulturális életben is, és kétségte­lenül léteznek olyan erők, ame­lyeknek érdeke, hogy a kultúra maga is a pártküzdelmek terepe legyen. Miközben ezek az erők nem ismerik fel azt, hogy a ma­gyar szellemi élet ilyen módon a pártküzdelmek áldozatává válik. Tehát egy alkalmi, időszakos és csoportérdeknek rendelik alá a nemzeti kultúra egyetemesebb érdekeit. Mindez megfigyelhető az írószövetség legutóbbi köz­gyűlése körül felburjánzó viták­ban is. Megfigyeléseim szerint részben a politikai elit, részben a sajtó úgy viselkedett, mintha az írószövetség felbomlásának és megszűnésének szurkolna. Mintha arra törekedne, hogy a magyar életnek ez az összefogó intézménye, azaz az, amit az író- szövetség jelent, a jövőben kép­telen legyen ellátni feladatait.- Mit lehet e nézetkörre vála­szolni? Az írószövetség miért nélkülözhetetlen ?- Minden intézmény szerepét és feladatát nagyrészt magának az intézménynek a története ha­tározza meg. Az írószövetség hosszú törté­nete során mindig a magyar kul­túra, a magyar szellem önvédel­mének az intézménye volt. Nem­csak az 1956-os forradalom ide­jén, hanem a nyolcvanas évek­ben is, midőn virtuális parla­mentként működve, megtudta szólaltatni az ellenzék legkülön­bözőbb véleményeit. Az írószö­vetség ezáltal oíyan tekintélyt, de szívesebben mondanám így: respektust vívott ki, amelyre ma is igen nagy szükség lenne, még- hozzá egy olyan világban, amelyben igen kevés társadal­milag tekintélyes intézmény mű­ködik, és az új demokrácia leg­fontosabb intézményei is sokat veszítettek tekintélyükből. Szükség van olyan, a politika fe­lett álló intézményekre, amelyek képesek összefogni a pártpoliti­ka küzdelmei következtében szétesett magyar értelmiséget, létre tudják hozni az értelmiségi szolidaritás csíráit, és meg tud­ják teremteni azt a fórumot, ame­lyen a különböző értelmiségi csoportok párbeszédet folytat­hatnak egymással. Ez az értelmi­ségi párbeszéd és szolidaritás ugyanis jótékony hatással lehet a nemzeti szolidaritás újjáépülésé- re, újjászerveződésére is. Az író- szövetség éppen egyike lehet ezeknek az intézményeknek. Ha feladatai természetesen sokat változtak is a letűnt korszak óta, a legkevésbé sem mondhatjuk azt, hogy eljárt fölötte a történel­mi idő.- Közismert a tudományos mű­helyek, az akadémiai intézetek ínséges helyzete. Milyen ennek hatása a szellemi életre, s áthi­dalható-e valamiként ez a már sokadik alkalommal ránk nehe­zedő „hét szűk esztendő’ ’ ?- Az írószövetség mellett a magyar szellemi és nemzeti élet konszolidálásában kellene sze- repet'betöltenie a Magyar Tudo­mányos Akadémiának is. Az Akadémia azonban ugyanolyan mostoha helyzettel küzd, mint az irodalom: veszélyeztetettek ku­tatóintézetei, veszélybe kerültek az alapkutatások, és különösen fájdalmas módon az úgynevezett nemzeti tudományok, mint ami­lyen a magyar nyelvészet, törté­nettudomány, iroda­lomtörténetírás és néprajz. Mindez nemcsak az általános költségvetési gondok következ­ménye, hanem bizonyos politi­kai bizalmatlanságé is, amely az akadémia és intézményrendsze­re ellen irányul. Ezt a helyzetet is minél előbb rendezni kell, ugyanis a nemzeti tudo­mányosság műhelyeinek normá­lis és eredményes működése nél­kül nem lehet szó sem gazdasági és társadalmi átalakulásról, sem kulturális és nemzeti újjászüle­tésről. Vasy Géza Jubiláló együtteseink Harmincéves Karcag város Vonós Kamarazenekara Nemrégiben ünnepelte szép hangversennyel „születésének” harmincadik évfordulóját Kar­cag város Vonós Kamarazeneka­ra. Együttesével karöltve a kar­nagy, Mészáros Ferenc is ünnep­li munkásságának harmincéves jubileumát. A városban korábban is éltek olyan amatőr muzsikusok, akik zenekart szerettek volna alapíta­ni: már 1945 előtt orvosok, gyógyszerészek és tanítók rész­vételével kamarazene-csoportok működtek Karcagon. Ebből az időből meg kell em­lítenünk Dósa István, dr. Erff Ká­roly és Alexander Kálmán nevét. Vonós kamarazenekart először az ötvenes évek végén szervezett Papp László zeneiskola igazga­tó; ez az együttes azonban a kar­nagy távozásakor feloszlott. 1962-ben az akkor pályakezdő zenetanár, Mészáros Ferenc át­vette a Városi Vegyeskar vezeté­sét, s ugyanekkor hozzálátott egy vonószenekar szervezéséhez is. Kezdeményezését sokan támo­gatták; ötlete így megvalósulha­tott. A kamarazenekar alapító tagjai voltak a város amatőr mu­zsikusai, közöttük Vilmányi Sándor református lelkész és két gyermeke. Az együttes munkájá­ba fokozatosan bekapcsolódtak a zeneiskola legjobb növendékei is. A városi Vonós Kamarazene- kar 1964-ben a megyei kulturális vetélkedőn való sikeres szereplé­se eredményeként részt vehetett a Kamarazenekarok I. Országos Fesztiválján. Ez a találkozó háromévente is­métlődött - s mindannyiszor a karcagi muzsikusok szereplése is színesítette azokat. A zenekar létszámában és színvonalában fennállásának utolsó évtizedében stabilizáló­dott; tagjainak sorában üdvözöl­hetjük a zeneiskola legjobb nö­vendékeit és a vonóstanárokat is. Az együttes működését 1987 óta nagymértékben segíti az ekkor megalakult Karcagi Zenebarátok Egyesülete. A zenekar elismerésre méltó repertoárral bír: mintegy negy­venöt mű szerepel műsorán. Emellett számos alkalommal működött - és működik közre kó­rus: aKarcagi Városi Vegyeskar, a Debreceni Erkel Ferenc Ve­gyeskar és az olaszországbeli „Coro Parania” (Artegna város) kísérőiéként. Sz.J. / Énekel, zenél, táncol Malek Andrea siker-sztorija Négy éve végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett­musical szakán. Tehetséges, sok­oldalú, népszerű; egyike a legsike­resebb fiatal színésznőknek.- Azt, hogy az ember sikeres, önmaga nemigen érzi - kezdi be­szélgetésünket. - Csak a sok mun­kát, ami mögötte van... Én inkább attól félek, amit gyorsan kap .az ember, azt gyorsan el is veszítheti, de mindent megteszek azért, hogy ez be ne következzék. Állandóan tanulok, hiszen egyre nehezebbek a feladatok is, amiket meg kell ol­danom. Sokat adok édesanyám és édesapám kritikájára. No, nem azért, mert ők a szüleim, hanem mert tényleg jó szakemberek.- Ha még valaki nem tudná: Ma­lek Andrea Toldy Máriának, az el­múlt évtizedek ismert táncdaléne- kesnőjének a lánya, édesapja pe­dig Malek Miklós, ismert zeneszer­ző.- Ok nagyon sokat segítenek ne­kem, bár egyáltalán nem erőltettek engem erre a pályára, és később sem egyengették az utamat telefo­nokkal meg ismeretségekkel...- Egyre több prózai szerepet is játszol, az operettek, a musicalek mellett. (Szolnokon a Legenda a varázsfuvoláról-ban játszott. - A szerk. megjegyzése.) Melyiket sze­reted jobban?- Mindegyiket szeretem. Prózát még rövid ideje játszom, ez kényes dolog, de nagyon szeretem, és re­mélem, hogy még jobban fogom csinálni. A musical tényleg nehéz: beszélni, énekelni, táncolni. Ne­kem egyébként az ének, a zene a legtermészetesebb közegem, ezzel már egészen kicsi korom óta fog­lalkozom. Például ötéves korom óta zongorázom. A tánc? - Hát, azzal egy kicsit mindig meg kell küzdenem...- A Szomszédokban sokan meg­kedveltek a szimpatikus medika szerepében.- Teljesen véletlenül, váratlanul kaptam ezt a szerepet. Meglepett, hogy rám gondolt a rendező. Nem is akartam elvállalni, féltem, de az­tán anyám rábeszélt, és most már örülök, hogy elfogadtam.- A rendezőkkel hogy jössz ki? Könnyen irányítható ember vagy?- Azt hiszem, nem nagyon lehet irányítani. Elég önfejű vagyok, an­nak ellenére, hogy simulékony a természetem, mindenkivel szót tu­dok érteni. És ha van egy jó part­nerem, van köztük kontaktus, ak­kor könnyen megy minden.- Ki a jó partner neked?- Lehet valaki nálam milliószor jobb színész, ha nincs köztünk kontaktus, akkor én csak begör­csölök tőle, és nem vagyok sehol... De ha csak tízszer jobb színész, és törődik velem, segít nekem, akkor szárnyakat kapok, és boldog va­gyok. Ilyen partnerem például Kulka János, aki emberileg is na­gyon kedves nekem.- Te most melyik színház tagja vagy?- Egyiké sem. Szabadúszó va­gyok, szerepekre szerződöm, sok­féle dolgot csinálok. így többet játszhatok, az a jó, ha hívnak min­denfelé.- És ha nem hívnak?- Akkor nem ezt kell csinálni, akkor abba kell hagyni.- Ezt most nagyon könnyen ki- mondtad, de meg is tudnád tenni?- Hát persze! Annyi minden más lehetőség van az életben. De konkrétan ezen még nem gondol­koztam.- Szabad idődben mit csinálsz szívesen?- Zenét hallgatok, énekelek, táncolok...- Ugyanazt, mint a színpadon?- Na igen, de mit csináljak, ezt szeretem, ebben lelem az örömö­met. Eöry Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents