Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-16 / 13. szám

1993. JANUAR 16. Jegyzet—riport 7 Szombati jegyzet A pénz „inogva” jó Ülünk a Hivatal Ve­zetőjének szobájában és ő mesél. Új ember a székében, nem tartozik It J * azok közé, akik átmen­tették hatalmukat, tiszt­0 ' —*•»*-— ségüket. Talán eppen ezért volt számára fur­csa eleinte, hogy próbálták megkömyékezni, megvesztegetni. Mert a gazdasági változásokban pillanatok alatt kialakult a korrupció megannyi új lehetősé­ge. Nagyszerű alkalom például egy, döntési jog­gal felhatalmazott székben ülő megkörnyékezé­se, ha a szóbanforgó hivatal, cég, intézmény stb. valamilyen beruházást valósít meg, építkezik. Manapság ugyanis elég kevés az építkezés ná­lunk, vállalkozó viszont rengeteg van. A nagy építőipari mamutvállalatok szétestek, kis kft.-k alakultak belőlük, és aki eddig épített - ezután is ebből akar megélni. Nem mindegy tehát, hogy kit bíznak meg a kivitelezéssel egy pályázaton, amikor csak úgy válogathatnak a jelentkezők közül. Ilyenkor nem árt egy kicsit „megkenni” azt, aki döntési pozícióban van, vagy nyomást gya­korolhat (véleményére hallgatnak) az “igen”-t kimondókra. Az ilyen jellegű felajánlások szinte hétközna­pivá váltak. Szinte már természetesek, - meséli a Hivatal Vezetője és hozzáteszi azt is, hogy mára a megvesztegetési pénzek „tisztára mosásának’ ’ külön kultúrája alakult ki. Az a trükk, hogy a pénzt egyenesen az illető zsebébe teszik, már a kitalálása utáni ötödik percben ócskának számí­tott. Ki kockáztatná meg ugyanis, hogy amíg ő tartja a zsebét, az előszobában esetleg a gazda­sági rendőrség emberei várakoznak? Sokkal finomabb módija van már ennek. Pél­dául az, hogy beveszik az illetőt (még jobb eset­ben a feleségét, férjét) a szóbanforgó Kft.-be. Persze, csak úgy tőke nélkül. És részesedik a Kft. „szolgáltatásaiból”: anyagi vagy más előnyök­höz jut. Mert ugyan ki merne szólni egy villám­gyorsan fölemelt ház láttán, ha egyszer azt mon­dom, hogy a Kft-m építette? Merthogy így a dolog legális. A pénz - amely nem a zsebbe, hanem a magánvagyonba vándorolt - már „meg van mosva”, tiszta hát. A Kft. aztán - ha teheti - „beépíti” a kivitelezés árába azt a pénzt, amellyel sikerült megnyernie a pályázatot. Va­gyis a valóságos költség + a megvesztegetésre szánt pénz = a beruházás végleges árával. Ezt az árat pedig ki kérdőjelezheti meg például több tízmilliós építkezésnél? Pláne külföldi cégek esetében? Ha egy külföldi vállalkozó mond egy összeget egy olyan rendszerre, amelyet itthon még alig ismernek, de korszerű, zseniális, - ki vitathatja azt, hogy ez nem annyiba kerül, hanem mondjuk, félmi 11iqva(kevesebbe? Még akkor se, ha sokan tudnak róla: a külföldi cég gazdagon vendégül látta - tanulmányút céljából - a döntési pozícióban lévő személyt és családját. Szóval lehetne itt mesélni - fűzi tovább a Hi- * vatal Vezetője - meg lehetne nézni, hogy kiből hogyan és miért lett tőkebevitel nélkül kft.-, rt.- tag... A naivabbak persze azt hiszik, hogy ezek a pénzek előbb-utóbb „kibuknak’ ’ valahol. De hát éppen azért „mossák” meg, hogy ne bukhassa­nak ki. Mert az „átmosással” legálissá tették! Mára kialakultak a korrupció intellektuális formái - mondták az adóhivatalban, amikor a “pénzátmosások”-ról és ezek leleplezhetőségé- ről érdeklődtem. Bár a gazdaság ért volna el olyan szintet, mint a megvesztegetés! Ezek az esetek éppen azért megfoghatatlanok, bebizo- nyíthatatlanok, mert megtalálják a pénzátadás „törvényes trükkjét”. Ebből a szempontból most az óriási lehetőségek országa lettünk, mert a fékek, az ellenőrző jogszabályok még nincsenek meg. A törvény ugyanis mindig az életet követi. A törvény szükségessége először megteremtődik az életben és csak utána veszi kezdetét a jogal­kotás. A korrupciókból szerzett anyagi hasznok még az adóhivatalnak is utolérhetetlenek. Ugyanis az illető még akkor is nyer, ha törté­netesen bevallja a csúszópénzt, a hálapénzt, a megvesztegetési pénzt. Mert ahhoz ő munka nél­kül, tőkebevitel nélkül, kockázat nélkül jutott. És ha az „égből pottyant” pénz negyven százalékát el is vinné az adó, a többi még mindig „tiszta haszon”! Az adóhivatalnál persze ismerik ezeket a trük­köket, nem mondtam újdonságot. Sőt, ennél több variációról tudnak... A megoldás - szerintük is - az lesz, ha a társa­dalom felismeri az intellektuális korrupció ve­szélyét, és a felismerést követi a jogi szabályo­zás. Mindenesetre azt is figyelmembe ajánlották, hogy ha írok e témáról, még csak foglalkozáso­kat, beosztásokat se említsek - ahol az intellek­tuális korrupció leginkább előfordul, mert az kivívhatja az érdekvédelmi szervezetek haragját. De jó! Komolyan mondom, most már nyugodtan hajtom álomra a fejem. Mert ha netán valakire rásütnék a vádat, hogy megvesztegették, vagy a pozíciójában ki van téve a megvesztegetésnek, mindjárt lenne, aki szólna az érdekében. Csak azt tudnám, hogy bennünket, hétköznapi embereket ki véd meg? Értünk melyik szervezet emeli fel a szavát? Mert a korrupciós pénzek egy része a köz zsebéből vándorol át egyéni zsebek­be... CUjJLa ILC\_ Elherdált milliók Tiszafüreden a tanácsköztársasági emlékművet hamarosan elhordja a nép. Vajon jó helyre kerüjnc&-e az elhordott süttői márvány lapok? (Fotó: T.Z.)-.Váwwfl C' i " WW-7 , , ------- ....----­K őmű v esj elöltek válaszúton A diákok az új tanműhelyben a modern olasz gépeken dolgoznak Az oktatási rendszer legtöbb gonddal küszködő láncszeme hosszú ideje a hagyományos há­roméves szakmunkásképző inté­zet» A-bajok már az elején elkez­dődjék azzal, hogy ebbe az isko­latípusba általában nem a leg­jobb tanulók jelentkeznek, so­kuknak még az elemi olvasás, írás, számolás is gondokat okoz. Részint emiatt, más esetekben pedig azért, mert a diák menet­közben rájön, hogy nem így kép­zelte a kiválasztott szakmát, igen magas, néhol még a 25 százalé­kot is meghaladja a lemorzsoló­dás aránya. Ám akik sikeresen leteszik a szakmunkásvizsgát, azok egy részére sem vár biztos boldogulás, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy találnak mun­kát. Többek között ez utóbbiról beszélgettem a szolnoki 633-as számú Petőfi Sándor Szakmun­kásképző Intézet és Szakközép- iskola néhány végzős kőműves tanulójával. Mudris Zsolt Kőteleken vé­gezte el az általános iskolát. Nyolcadikos fejjel hentes vagy asztalos szeretett volna lenni, de aztán mégis édesapja foglalko­zását, a kőműves szakmát vá­lasztotta. Becsülettel végigtanul­ta a három évet, pár hónap múlva megkapja a bizonyítványt, mint mondja, munkát viszont aligha talál otthon, hiszen Kőteleken több állás nélküli kőműves él. Legfeljebb alkalmi munkákra számíthat, köztük olyanokra, mint például most hétvégén a nyúlhajtás. A szolnoki Rékasi Krisztián szülei tanácsára jelentkezett kő­művestanulónak. Másodéves ko­rában elhatározta, hogy elvégzi ugyan az iskolát, de pályát mó­dosít: elsősorban rendőr szeretne lenni, vagy ha az nem sikerül, hivatásos katona. A szandaszőlősi Szanyi Zsolt a 605-ös szakmunkásképzőben folytatta tanulmányait az általá­nos iskola után.- Egy évet „lehúztam” mint vasúti járműszerelő tanuló, de nem tetszett a szakma, s az osz­tályzataim sem voltak jók - vallja be férfiasán. - így átjöttem kő­művestanulónak. A betéti társa­ság, ahol a gyakorlatokat vég­zem, ugyan foglalkoztatna a szakmámban, de még nem dön­töttem, hogy vállalom-e. Előbb úgyis jön a katonaság, s majd utána meglátom. Osztálytársuk, a tószegi Szent- mártoni Béla viszont egészen biztos, hogy kőművesként fog dolgozni. Tanárai elmondták, hogy már elsőtől kezdve a leg­jobbak közé küzdötte fel magát, a gyakorlatokon amolyan bri­gádvezetőként gondosan ügyel mindenre.- Ha sikerül, egy tószegi kft.- ben fogok dolgozni, de szeret­ném folytatni tanulmányaimat. A munka mellett vissza akarok járni a szakmunkások szakkö­zépiskolájába, szeretnék leérett­ségizni - mondja, s erre meg is van az esélye, hiszen jó négyes a tanulmányi átlaga. Hegedűs János igazgató a kö­vetkező tanév újdonságairól is beszélt- Ha lenne hozzá elegendő pénz, mernének-e vállalkozni? Mennyire sajátították el a szak­mát az iskolában? - kérdezem a négy fiút.- Semmiképpen sem mernénk - vallják be szinte kórusban -, nincs hozzá elég gyakorlatunk. Nagyon sokat kellene még ahhoz dolgozni, hogy önállóak lehes­sünk. A Petőfi Sándor iskola a me­gye egyik legnagyobb szakmun­kásképzője. A nappali tagozaton 771 szakmunkástanulót és 140 szakközépiskolást tanítanak épí­tőipari, illetve faipari szakmára. A három évfolyamos szakmun­kások szakközépiskolájában pe­dig 330-an szeretnék megszerez­ni az érettségi bizonyítványt.- Mennyire jellemzőek a négy, találomra megszólított végzős diák vallomásai? - kérdezem He­gedűs János igazgatót.- Az építőipari szakmákra va­lóban ez a jellemző. Amíg a fa­ipari szakmákban végzettek száz százalékban el tudnak helyez­kedni a végzett fiatalok, addig az építőipari szakmákban a diákok­nak általában csak a fele. Meg­szűntek a nagyvállalatok, s nincs elég munkahely. Három évvel ezelőtt több mint háromszáz ta­nulónk szerződését bontották fel az akkor még vajúdó vállalatok, s ezzel a gyakorlati képzésük is veszélybe került.- Ekkor - annak idején beszél­gettünk róla - példaértékű vállal­kozásokba kezdett az iskola.- Kénytelenek voltunk, ha nem akartunk megválni a tanulóink­tól. Az iskola udvarán felépítet­tünk egy új tanműhelyt, továbbá az önkormányzat segítségével hozzájutottunk az ÁÉV tanmű­helyéhez, amit azóta ugyancsak a tanítványainkkal átépítettünk, korszerűsítettünk. így jelenleg 490 szakmunkástanulónak tud­juk biztosítani a gyakorlati kép­zést. Valamennyi elsőéves a sa­ját tanműhelyeinkben dolgozik, csak másodévtől engedjük őket máshova. Emellett termé­szetesen különböző munkákat vállal az iskola, s ezek bevételét - a diákok anyagi támogatása mellett - a tárgyi feltételek to­vábbi fejlesztésére fordítjuk. Az udvaron lévő tanműhelybe kor­szerű olasz gépeket vettünk, két tanteremmel bővítettük az isko­lát, homogén IBM számítógép­hálózatot építettünk ki, hogy csak néhányat említsek.-S mit szól ahhoz, hogy a vég­zős diákok úgy érzik, nincs ele­gendő gyakorlatuk ahhoz, hogy önállóan dolgozzanak?- Igazuk van, ezt mi is így lát­juk. Éppen ezért a következő tanévtől kísérleti jelleggel beve­zetjük a négyéves szakmunkás- képzést, amelyre nemrégiben kaptunk engedélyt. Ennek az a lényege, hogy az első két évben intenzívebben tanulják a gyere­kek a közismereti tárgyakat, s az azt követő tanévekben lesz erő­sebb és mélyebb a szakmai kép­zés, s a diákok idegen nyelvet is tanulnak. Nyilvánvaló, hogy er­re csak a jobb képességű gyere­kek lesznek alkalmasak. Ezért aztán természetesen indítunk ha­gyományos osztályokat is. így összesen tíz első osztályba vár­juk a nyolcadikosok jelentkezé­sét. Ebből egyben faipari techni­kusokat képezünk, két osztály­ban négyéves lesz a szakmun­kásképzés, három osztályban az IPOSZ szervezésében festő, kő­műves, illetve asztalosokat ké­pezünk, négy osztályban pedig a hagyományos szakmunkáskép­zést folytatjuk. S ugyancsak a következő tanév újdonsága lesz, hogy a szakközépiskolákban érettségizettek számára techni­kusképző tanfolyamot indítunk. Mindezzel együtt úgy vélem, ez még csak a kezdete annak, hogy a gyerekek tehetségének, felké­szültségének megfelelő képzést tudjunk nyújtani a hozzánk je­lentkező diákoknak, s utána ki­ki megtalálhassa az életben való boldogulásának útját. Tál Gizella

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents